Jelenlegi hely

124. Jézus kései gyermekkora

 

124. írás/ 1. hozzászólás

1) 124:4.6 „József egyre jobban hitt a jézusi küldetés szellemi természetében. És más és ennél fontosabb okok miatt is szerencsétlen dolog, hogy nem élhette meg, hogy lássa a Jézus földi alászállásáról alkotott képe beteljesedését.”

Mik lehettek ezek a fontosabb okok? Nem írnak róluk, de talán e téren jó eséllyel találgathatunk. Nekem a következők jutottak eszembe.

a) Először is, a fentiek azt mutatják számomra, hogy az égiek nem akarták József balesetét. Ez, a mindenkire érvényes földi törvények közepette, emberi döntések és azok következményeként állt elő. Megakadályozhatták volna a baleset bekövetkezését az égiek? Lehet. De mégsem tették, mint ahogy nem akadályozták meg a Jézusra emberek által kiszabott kereszthalált sem.

b) József a jézusi küldetés szellemi természetében hitt. Amennyiben élt volna Jézus tanítói pályafutása idején, József a saját családjában képviselhette volna ezt a felfogást, magyarázattal szolgálva gyermekeinek és feleségének Jézus majdani tettei felől. 
Ha József életben marad, Jézus bizonyára sokat beszélget vele és az Atya akaratáról és annak természetéről mindazt feltárta volna előtte, amit József fel bír fogni. Azt gondolom, hogy ez nem lett volna kevés és így József jó és megbízható képviselője és magyarázója lett volna a jézusi tanoknak Mária és Jézus vérszerinti testvérei előtt.

Jézus egyik szívfájdalma éppen az volt, hogy az anyja nem igazán értette meg, továbbá a vérszerinti testvérei az Ő földi életében nem váltak a tanítványaivá, ahogy Keresztelő János, a család barátja sem.

c) Ha József munkaképesen életben marad, akkor Jézusnak nem kellett volna túl korán családfenntartóvá válnia, ami hosszú időn keresztül, minden nap sok idejét és energiáját lekötötte. Ez a feladat olyan időt és energiát kötött le Jézus esetében, amelyet talán célzottabban fordíthatott volna a küldetésére való felkészülésre.
Azonban, éppen ez – a családja fenntartásáért való küszködés – teszi Jézust még emberibbé, még jobban szerethetővé, még inkább követendővé az áldozatvállalásban. Jézus számomra megmutatta, hogyan lehet összeegyeztetni – ma így mondanák – a családot a karrierrel.

2) 124:6.14 „Azért természetesen feltett apjának néhány kínos kérdést (melyeket már korábbi alkalmakkor is feltett), miszerint miért van az, hogy a mennyei Atya oly sok ártatlan és védtelen állat leölését kívánja. És az apja jól tudta a fiú arckifejezéséből, hogy a válaszai és a magyarázattal való kísérletezései nem elégítették ki a mélyen szántó gondolatokhoz szokott és jól érvelő fiút.”

Jézus volt az első, igazán eredményes állatvédő. A vallás megújításával, az Isten-ember kapcsolatra való hangsúlyhelyezéssel biztos, hogy rengeteg állatot mentett meg a felesleges leöléstől. 
Nem csak az állatvédelem, hanem minden emberi probléma megoldódna vagy kezelhetővé válna, ha az emberek nem részproblémák megoldására tennék rá az életüket és így feszülnének egymásnak a saját igazukat hangoztatva, hanem mindenki az Atya akaratát keresné és tenné.

* * *

Elfogadom az érvelésed Ferenc, viszont én az 1/c) hozzászólást nem ebbe a kategóriába sorolom. Sajnálatos, hogy József ily korán meghalt, de úgy érzem jelen esetben az apai szerep fontosabb volt Jézus életében, mint a küldetésre való felkészülés, ami ráadásul csak késett, de nem szakadt meg. Az írásokból tudjuk, hogy fontos megtapasztalni a szülő- gyermek viszonyt mindenkinek, sőt akinek ez nem is sikerül, kárpótolva lesz a lakóvilágokon. Immanuel felhívta Jézus figyelmét, hogy ne hagyjon utódot, és csak így tudta megtapasztalni az apai szerepet.

* * *

124. írás/ 3. hozzászólás

1)124:0.1 „Bár Jézusnak jobb lehetőségei lettek volna, ha a tanodát Alexandriában és nem Galileában végzi, de ott nem lehetett volna olyan nagyszerű a környezet ahhoz, hogy a saját életproblémáinak megoldásán a legkevesebb nevelési útmutatás mellett dolgozzon, s ugyanakkor élvezze annak óriási előnyét is, hogy nagy számban találkozzon mindenféle társadalmi rendű, a polgárosodott világ minden sarkából származó férfival és nővel. Ha Alexandriában maradt volna, akkor a képzését a zsidók irányították volna, mégpedig kizárólag a zsidó nevelési elvek szerint. Názáretben olyan nevelést kapott és olyan képzésben részesült, mely elfogadhatóbb módon készítette fel őt a nem-zsidók megértésére”.

Jézusnak előbb meg kellett értenie, hogy mi az, ami minden ember esetében igaz, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségű vagy milyen vallású. Minden ember esetében igaz, hogy boldog akar lenni. Az emberek érezhetik jól magukat a saját nemzeti vagy vallási szokásaik szerint. Azonban az Atya, Jézus által, ennél jóval többet kínál minden egyes ember számára: istenfiúságot, egyetemes testvériséget, örök életet, világegyetemi létpolgárságot, lehetőséget az állapotszerű boldogságra, örök fejlődési lehetőségeket…

2) 24:1.4 „Neheztelve hallgatta, ahogy az apja számlájára írják az ő állítólagos helytelen cselekedeteit; így aztán bejött a szobába, és bátran szembeszállt a vádlóival.”

A felnőttek Jézus rajzát bálványimádásnak minősítették és e helytelen cselekedetet Józseftől, Jézus földi apjától kérték számon. Mikor Jézus szembeszállt a vádlóival, nem csak az apját akarta tisztázni a hamis vádak alól, hanem azt is képviselni akarta, amit helyesnek ítélt. A dolgokat pártatlanul megítélni akaró látásmód mindig megvizsgálja, hogy szolgálja-e az embert az adott törvény, hagyomány vagy szokás?

Az idősebb vagy tanultabb ember nem biztos, hogy bölcsebb is. Véleményem szerint, az a bölcs, aki a tudását és élettapasztalatát úgy ötvözi, hogy azt gyakorlati módon képes a szívbékéje megszerzésének és fenntartásának szolgálatába állítani. Aki más magatartásától teszi függővé a saját boldogságát, boldogtalan és elégedetlen ember marad. Aki, mire megette a kenyere javát, és nem találta meg azt a hozzáállást, amely által más ember magatartásától függetlenül is képes szívbékét megélni, nem jól szereti önmagát.

3) 124:1.8 „Ez és a következő tél volt sok évtizedes távlatban is a leghidegebb Názáretben. Jézus havat láthatott a hegyekben, és Názáretben is havazott több alkalommal, bár a hó csak rövid ideig maradt meg; de Jézus eddig a télig még sohasem látott jeget. Az a tény, hogy a vízzel lehet találkozni szilárd, folyékony és gőz formában is - Jézus sokat gondolkodott az edényben forró ételekből felszabaduló gőz jelenségén - arra késztette a fiút, hogy komolyan elgondolkodjon a fizikai világon és annak felépítésén; és e felcseperedő ifjú emberben megtestesült személyiség mindezen idő alatt mégis a kiterjedt világegyetem mindeme dolgainak tényleges teremtője és szervezője volt.”

Azáltal, hogy Jézus felnövesztette az emberi természetét is, nem lett kisebb az isteni természete. Nyilvánvaló, hogy amíg az emberi természete nőtt és erősödött, az isteni természete visszahúzódott. S csak úgy és annyiban gyakorolt hatást Jézus emberi természetére, ahogy ezt a majdani feladatára való felkészülés megkövetelte.

Azt gondolom, hogy amint a szülő is fokozatosan terheli a növekvő gyermek értelmét, felfogó képességét, úgy Jézus isteni természete és földi feladata is annak mértékében lett nyilvánvaló az emberi Jézus számára, ahogy azt képes volt felfogni és feldolgozni.

4) 124:4.5 „Nagyjából ekkoriban történt, hogy a fiú képessé vált élesen elhatárolni Józsefnek és Máriának az ő küldetése természetét illető szemléletét. Jézus sokat gondolkodott a szülei eltérő véleményén, gyakran hallgatta a vitáikat, amikor ők úgy hitték, hogy már alszik. Egyre inkább hajlott az apja nézőpontjának elfogadására, így biztos volt, hogy az anyjának fájdalmat fog okozni az a felismerés, hogy a fia egyre inkább elutasítja az ő tanácsait az életpályájával kapcsolatos dolgokban. És az évek múlásával ez a nézetkülönbség csak nőtt. Mária egyre kevésbé értette a jézusi küldetés jelentőségét, és e jó anyának egyre nagyobb fájdalmat okozott, hogy a legkedvesebb fia nem váltja be az ő dédelgetett álmait.”

A serdülő Jézus hallgatta a szülei vitáit. A sok érv és vélemény között bizonyára hallott olyasmit is, hogy „ha mi kaptunk égi üzenetet a gyermek érkezése előtt, ő is fog majd kapni égi eligazítást a feladatára vonatkozóan.”
Feltehetően így is lezárhatták a vitáikat Jézus szülei, amelyekben Mária minden bizonnyal annak adott hangot, hogy ő anyagi szabadítót vár, aki beteljesítve a zsidók várakozását, harc útján vívja majd ki a zsidó nép szabadságát. Majd ezután Isten akaratának, valamint hatalmának megnyilvánuló jeleivel biztosít a zsidók számára világuralmat: hogy Isten az égben, az ő népe pedig a földön uralkodhasson.
József ezzel szemben bizonyára érvelt ilyesmivel is. „Nem tudom, hogy ez így lesz-e. Most minket is elnyomnak, és mi is lázadozunk. Ha mást harc által legyőzünk, minket is elnyomónak fognak tartani és le akarják majd rázni az igánkat magukról, ahogy mi is a rómaiak igáját.”

József elképzelését alátámaszthatta az, hogy tudta, Jézus nem védi magát fizikai erővel, ha a gyermekek megtámadják. Viszont Józsefet elbizonytalaníthatta az, hogy Jézus lelkesedett a testgyakorlásért, a fizikai állapot fejlesztéséért. Abban, feltehetően Mária és József is egyetértett, hogy Jézus vezetői és tanítói szerepre készül. Valószínű, hogy csak a megvalósítás módjában volt közöttük vita.

Mária és József azért beszélhettek egymás között a témáról, mert Jézus – mint korábban olvashattuk, jelezte feléjük a belső ösztönzést személyisége természetére és a küldetésére vonatkozóan. 
Jézus mindenképp hallhatott a szüleitől a személyisége természetére és a földi küldetésére vonatkozóan különböző véleményekről és kibontakozási irányokról, amelyeket saját maga előtt mérlegre tehetett, és amelyek közül választhatott.