Jelenlegi hely

129. Jézus későbbi felnőttkori élete

 

129. írás / 1 hozzászólás

1) „129:0.2 Jézus természetes módon szerette a rokonait; szerette a családját, és e természetes vonzalmat mérhetetlenül felerősítette az irántuk való rendkívüli odaadás. Minél nagyobb mértékben adjuk át magunkat a társainknak, annál jobban megszeretjük őket; és mivel Jézus oly nagy mértékben adta át magát a családjának, erős és tiszteletteljes odaadással szerette őket.”

(Minél odaadottabbak vagyunk valaki irányában, annál jobban szeretjük. A mennyei Atya nagyon odaadott az irányunkban. Szó szerint megosztja velünk szellemi önmagát és örök isteni életét. Ez igencsak atyai vonás. Isten családjába bekerülni a legjobb ajánlat, amit valaki a földi élete során kaphat – s milyen kevesen élnek még e remek lehetőséggel.)

2) „129:0.3 Lassan az egész család ráébredt, hogy Jézus elhagyni készül őket. A közelgő elválás miatti szomorúságot nem enyhítette más, mint a tervezett elindulására őket felkészítő fokozatos módszer. Több mint négy éven keresztül érezhették, hogy Jézus e későbbi elválást tervezi.”

(Az érzelmi-kapcsolati kötelékek fokozatos lazítása emberséges megoldás volt. Az ember csak azért lehet emberséges, mert az Istentől megtanulta azt. Bár az emberek többnyire ragaszkodnak a saját véreikhez, sőt a szeretteikért még önfeláldozásra is képesek lehetnek, azonban az emberek szeretetével kapcsolatban Jézustól két dolgot mindenképp érdemes eltanulni. Az egyik az, hogyan kell a családunk tagjait okosan szeretni annak érdekében, hogy a saját tetteikért felelősséget vállalni tudó emberekké váljanak. A másik pedig, amit az emberek szeretetével kapcsolatban Jézustól megtanulhatunk az, hogy miként kell a húsvér családunkba nem tartozókat is szeretni, számukra is jót akarni.)

3) „129:1.3 Jézus alig valamivel több mint egy évet dolgozott Zebedeussal, de ez idő alatt is egy új formájú hajót alkottak és teljesen új hajóépítési módszereket honosítottak meg. Jobb eljárásokkal és a deszkák gőzölésének sokkal fejlettebb módszereivel Jézus és Zebedeus igen kiváló hajófajtákat kezdett építeni, mely bárkák a régebbi fajtákhoz képest messze biztonságosabb vitorlázást tettek lehetővé a tavon. Zebedeusnak néhány éven át ezen újfajta hajók vízrebocsátásával több munkája akadt, mint amit az ő kis vállalkozása teljesíteni tudott; kevesebb mint öt esztendőn belül gyakorlatilag minden bárka a tavon Zebedeus kapernaumi műhelyében készült. Jézus nagy ismertségre tett szert a galileai halásznép körében, mint ezen új hajók tervezője.”

(A 128. írás kapcsán felvetődött az a kérdés, hogy Jézus földre szállásának fő célkitűzései mellett milyen más teremtményi haszna volt még Jézus küldetésének. Az egyik választ a sok közül, önként kínálja a 129. írásból vett fenti idézet. Jézus új hajóformát, valamint új hajóépítési módszereket honosított meg Galileában.)

4) „129:1.9 A kapernaumi zsinagógában sok új könyvet talált a könyvtár tárolóiban, és hetente legalább öt estét a tüzetes áttanulmányozásukkal töltött. Egy estét az idősebbekkel való társadalmi életnek szentelt, egy estét pedig a fiatalokkal töltött. Volt valami kecses és bátorító Jézus személyiségében, ami mindig megragadta a fiatalokat. Mindig felszabadultnak érezték magukat a jelenlétében. Az ő nagy titka, hogy olyan jól kijött velük, talán abban a kettős tényben állt, hogy mindig érdeklődést mutatott a dolgaik iránt, miközben csak ritkán adott tanácsokat úgy, hogy nem kérték tőle.”

(Jézus a napi munka utáni szabad idejét nem a mai értelemben vett szórakozással töltötte, hanem önképzést folytatott. Bizony, mi is tanulhatunk tőle.

Jézus bemutatta továbbá nekünk, hogyan szerezhetünk barátokat:
a) mutassunk érdeklődést a társaink dolgai iránt,
b) s csak akkor adjunk tanácsot nekik, ha kérik azt.

Amikor az ember érdeklődik a másik embert foglalkoztató dolgok iránt, lehetőséget ad a másik embernek arra, hogy megfogalmazza a problémáját. Ha az ember nem tolakodóan, de odafigyelve jól kérdez és képes meghallgatni a másikat, akkor ösztönzést adhat neki. Ez pedig segíthet abban, hogy ezen elfogadó légkörben az illető a saját problémáját megfogalmazva és az elakadásait felismerve, maga találja meg a válaszait a nehézségeire. Csak a saját, megtalált válaszaik ösztönözhetik az embereket felelős cselekvésre. Az emberek azok közelében szeretnek lenni, akik mellett biztonságban érzik magukat, akik ösztönzőleg hatnak rájuk és nem akarják őket irányítani.

Aki sűrűn ad tanácsot kéretlenül, azt is elvárja, hogy a másik ember ezek szerint cselekedjen.)

5) „129:2.7 Jézus Jeruzsálembe magával vitt egy levelet Szalómétól, Zebedeus feleségétől, aki úgy ajánlotta őt a korábbi főpapnak, Annásnak a figyelmébe, hogy "olyan ő, mintha a saját fiam volna". Annás sok időt töltött vele, személyesen vitte el a jeruzsálemi vallási tanítók számos tudós társaságába. Jézus ugyan alaposan megfigyelte ezeket a tanodákat és gondosan tanulmányozta a tanítási módszereiket, de még csak egy kérdést sem tett fel nyilvánosan. Bár Annás nagy embernek tartotta Jézust, nem tudta, hogy milyen tanácsot adjon neki. Azt felismerte, hogy ostobaság volna azt javasolni, hogy tanítványként iratkozzon be valamelyik jeruzsálemi tanintézetbe, de azt is jól tudta, hogy Jézus sohasem kaphatna rendes tanári beosztást, mert sohasem végezte el ezeket az oktatási intézményeket.”

(Jézus úgy választotta ki a saját tanítási módszereit és az után alkalmazta azokat, hogy előtte tanulmányozott más tanítási módszereket.

Jézusnak a nyilvános működése során három dolgot kellett összeegyeztetnie:
a) a tanítani kívánt mennyei igazságokat,
b) az emberek értelmi képességét, felfogó szintjét és
c) azt a tanítási módot, amely által az első pontban írt tartalmakat a leghatékonyabban lehet eljuttatni a második pontban írtakhoz.

Később szemponttá vált Jézus számára az is, hogy olyan nyilvános tanítási módot alkalmazzon, amely által a lehető legkisebb támadási felületet kínálja fel az ellenségei számára. 
A fentieket figyelembe véve, mi is volt Jézus tanítási módszere?

Az emberek három csoportját különböztetem meg, ugyanis Jézus, a nagy kinyilatkoztató, akkor is tanított, ha a barátaival beszélt és akkor is, ha az ellenségei támadták.

Hogyan tanította tehát a nyilvános működése során Jézus az embereket? Vagyis a tanítványait, az érdeklődőket és az ellenségeit?

- A tanítványainak mindig minden tanítását részletesen megmagyarázta, sokszor még azon túl is, amit fel bírtak fogni. Mivel Jézus az életével hitelesítette a tanításait, ezért – még ha nem is mindig értették azt, amit mondott – az, amit az életére vonatkozóan láttak, meggyőzte őket, hogy amit Jézus mond, az igaz.
- Az érdeklődők számára Jézus a példabeszédek alkalmazását tartotta célravezetőnek. A példabeszéd az esetükben szűrőként működött. Aki hallotta, annak dolga volt vele, hogy megértse. Így mindenki maga dönthetett arról, hogy tovább érdeklődik Jézusnál, közömbössé válik irányában, vagy ellene fordul.
- Jézus ellenségei is hallották a példabeszédeket és a maguk hozzáállását Jézussal kapcsolatban szintén kialakíthatták. Amikor a kérdéseikkel Jézust csapdába akarták csalni, Jézus olyan kérdéseket tett fel nekik, amelyek szembesülésre és gondolkodásra késztették őket.

Megállapítható, hogy Jézus tanítási módszerei nem szájbarágósak voltak, hanem arra irányultak, hogy az emberek keressék az igazságot, gondolkozzanak el a hallottakon-látottakon és maguk térjenek új felismerésre.)

6) „129:4.4 Az Ember Fia megtapasztalta az emberi érzelmek ama hosszú sorát, mely a magasztos örömtől a mély szomorúságig terjed. Boldog gyermek volt és ritka jó humorú lény; és ugyancsak ő volt a "fájdalmak embere, aki tudta, mi a szenvedés". Szellemi értelemben végigélte a halandói életet a mélyétől a magasságáig, az elejétől a végéig. Anyagi nézőpontból talán úgy tűnhet, hogy az emberi létezés két társadalmi szélsőségének megélését elkerülte, értelmileg viszont teljes mértékben megismerte az emberiség tapasztalásának teljes és korlátlan tárát.”

(A fenti idézet kapcsán három kérdés fogalmazódott meg bennem.
1) Mikor boldog egy ember gyermekkora?
2) Melyik az a két társadalmi szélsőség, amelyeknek a megélését Jézus elkerülte?
3) Miben láthattuk Jézus humorát megnyilvánulni?

- Egy ember gyermekkora akkor boldog, ha feltétel nélkül szeretik, és ez által biztonságban érzi magát. Ez azt is jelenti, hogy az életkorának megfelelő, elegendő biztonságot nyújtó testi érintést kap. Az érdeklődő kérdéseire pedig – lehetőség szerint pártatlanul és az értelméhez igazodva – mindig válaszolnak. Továbbá, ha úgy viselik gondját, hogy közben ő is kap feladatokat, s nem utolsó sorban, ha eleget játszhat.

- Úgy vélem, hogy a kinyilatkoztató a házasságra és az idős korra gondolt. Bár, amennyiben ezekről van szó, ezeket én nem nevezném társadalmi szélsőségeknek.

- Most csak két példát hozok annak alátámasztására, amikor Jézus humorát megnyilvánulni láttam. Az egyik azon eset, amikor Péter úgy ígérte meg az adó pénzt az adószedőnek, hogy egy fillér sem volt náluk, ezért ki kellett mennie a tóra halászni. Jézus utána szólt: „…Menj hát! Talán kifogod a szájában sékelt hordozó halat.” Van egy másik eset is, amikor Jézus Bemerítő Jánosról beszélve így szólt a hallgatóságához: „Hadd kérdezzelek meg titeket, akik hallottátok Jánost szónokolni, mielőtt Heródes börtönbe vetette: Mit láttatok Jánosban - széltől hajladozó nádat? Változékony hangulatú és hímes öltözékű férfit? A pazarul öltözködők és a fényűzően élők rendszerint a király udvarában vannak és a gazdagok palotáiban. De mit láttatok, amikor Jánost láttátok? Egy látnokot? Igen, azt mondom nektek, és sokkal többet, mint egy látnokot.”

- De Jézus más ember humorát is értékelte. Idézem egy pogány asszony szavait, aki a gyermeke számára akart segítséget kérni Jézustól az apostolain keresztül: „…’Én csak egy kutya vagyok a zsidók szemében, de a Mesteretek nézőpontjából hívő kutya vagyok. Nagyon is akarom, hogy megnézze a lányomat, mert meggyőződésem, hogy ha csak ránéz, meggyógyítja. És még te sem, jóember, te sem mernéd megfosztani a kutyákat attól a kiváltságtól, hogy megkaparintsák a morzsákat, melyek a gyermekek asztaláról véletlenül lehullanak.’ …Jézus, aki az egész beszélgetést egy nyitott ablakon keresztül hallotta, s a legnagyobb meglepetésükre ki is jött, és így szólt: ’Ó asszony, nagy a te hited, oly nagy, hogy nem tudom megtagadni tőled, amire vágysz’;”)

7) „129:4.5 Jézus ismeri a teremtésrészek evolúciós és felemelkedő halandóinak gondolatait és érzéseit, a vágyait és késztetéseit a születéstől a halálig. Megélte az emberi életet a fizikai, értelmi és szellemi sajátlényeg kezdeteitől a csecsemőkoron, a gyermekkoron, az ifjúságon és a felnőttkoron át - eljutott még a halál emberi megtapasztalásáig is. Nem csak hogy átesett az értelmi és a szellemi fejlődés eme szokványos és megszokott emberi időszakain, hanem teljes mértékben megtapasztalta az ember és az Igazító összehangolódásának azon magasabb rendű és fejlettebb szakaszait is, melyeket az Urantia oly kevés halandója ér el egyáltalán. És így megtapasztalta a halandó ember teljes életét, nem csak úgy, ahogyan azt a ti világotokon élik, hanem úgy is, ahogy az idő és tér minden más evolúciós világán élik, sőt még minden, a fényben és életben megállapodott, legmagasabb rendű és legfejlettebb világon is.”

(Lehet, hogy Jézus nem volt házas és nem volt idős ember, azonban olyasmit is megtapasztalt, amit mi csak akkor tapasztalhatnánk meg, ha olyan Istennek adottak lennénk, mint Ő. Ezek az Igazítóval való összehangolódás fejlettebb szakaszai.

Megragadták még a képzeletemet a fényben és életben megállapodott világok is. Utána néztem az Urantia könyvben és a találtakat a következőkben foglalom össze. Csak a bolygói életre vonatkozó változásokból válogattam.

A fény és élet korszakának végleges beköszönte több szakaszban történik meg.
E világok lakói már tudják, hogy az Isten az igazság, a szépség és a jóság által nyilatkoztatja ki magát a világok számára, ezért a figyelmük e tartalmak megértésére irányul.
Magasan fejlett, gépesített társadalmakról van szó, amelyeknek tagjai az isteni igazság, szépség és jóság elvei szerint törekszenek élni.

Van olyan bolygó, ahol az emberek közös anyagi áldozatot hoznak annak érdekében, hogy az igazság, a szépség és a jóság az egyéni és a közösségi életükben egyre inkább megnyilvánulhasson. Amit ők a közös befizetéseikből vizsgálni és fejleszteni igyekeznek, azok a következők: 
- a tudomány igazságai, a nevelés igazságai és a bölcselet igazságai,
- a játék szépsége, a társas kikapcsolódások szépsége és a művészetek szépsége,
- a társadalmi szolgálat jósága, az emberbarátság jósága és a vallás jósága,

„56:10.20 A fény és élet korszakának hetedik szakaszába jutott világon a fejlettebb halandók már megtanulták, hogy a szeretet a legnagyobb dolog a világegyetemben – és tudják, hogy az Isten szeretet.”

A fény és élet korszakában a bolygón egy nyelv lesz és egy vallás. Az ember genetikai és testi tökéletesedésen megy át. Az emberi élethossz megnő és a lakók egyre inkább a halál kiiktatásával, közvetlenül juthatnak majd a következő, vagyis a morontia létsíkra.

A nyersanyag kincsek köztulajdonban lesznek. Az ipar közös társadalmi célt szolgál majd és erkölcsössé válik. Az anyag fölötti uralom szinte teljes mértékben megvalósul. 
A rendfenntartás megszűnik, helyette az önmérséklet kap teret. 
A társadalmi versengés a tudomány és a bölcselet terén való előrelépésben van jelen. Az irodalmi kifejezőkészség magas szintű, a művészetek virágoznak.

A szegénység és a különböző társadalmi osztályok eltűnnek. A fény és élet anyagi világainak jellemzője az egység és egymás önzetlen szolgálata lesz.

Azt gondolom, hogyha a család jól működik – a jövőben tökéletessé váló közösség jelen képe lehet. A jól működő család tagjai is törődnek egymással és képesek önzetlenül áldozatot hozni egymásért. Ez azonban még kevés, ha nem az a közös céljuk, hogy az Istent megismerve és szeretve éljenek.)

8) „129:4.7 És ez volt az ő igaz és legfőbb célja. Nem azért jött el az Urantiára, hogy tökéletes és részletes példaként éljen bármely gyermek vagy felnőtt, bármely férfi vagy nő számára abban vagy bármely más korban. Valóban igaz, hogy az ő teljes, gazdag, szép és nemes életében mindannyian sok olyat találhatunk, ami tökéletesen példaszerű, istenmód lelkesítő, ám ez azért van így, mert igaz és hitelesen emberi életet élt. Jézus nem azért élte az életét a földön, hogy követendő példát mutasson minden más emberi lénynek. A húsvér testben ugyanazon segédkezés révén élte meg ezt az életet, mely révén ti is mind megélhetitek az életeteket a földön; és ahogyan ő megélte a halandói életét az ő idejében és amilyen volt, ezáltal mutatott ő példát mindannyiunknak, hogy így éljük az életünket a mi korunkban és amilyenek vagyunk. Talán nem vágytok arra, hogy az ő életét éljétek, de elhatározhatjátok, hogy pontosan úgy és ugyanazon a módon éljétek az életeteket, ahogy ő élte az övét. Jézus talán nem gyakorlati és részletes példakép minden halandó számára e helyi világegyetem minden területének minden korszakában, de ő mindörökre ösztönzője és vezetője minden paradicsomi zarándoknak a kezdeti felemelkedés világától a világegyetemek mindenségén keresztül és a Havonán át a Paradicsomig tartó úton. Jézus az új és élő út, mely az embertől az Istenhez, a részlegestől a tökéletesig, a földitől a mennyeiig, az időből az örökkévalóságba vezet.”

(Ez a rész önmagáért beszél, s csak azért emeltem ki, mert nagyon tetszik.)

* * *

129:3.6. "Az egész Nebadon világegyetemben minden egyes lakott szféra számára volt valami különös és lelkesítő abban az életben, melyet ő a halandói természetű húsvér testben megélt. Ugyanez igaz mindama világok esetében is, melyek az ő urantiai időzésének eseménydús napjai óta váltak lakhatóvá. És hasonlóképpen ugyanígy igaz lesz ez minden olyan világ esetében is, melyeket e helyi világegyetem teljes jövőbeli történelmében sajátakaratú teremtmények fognak benépesíteni."

Mitől volt különös és lelkesítő minden egyes lakott szféra számára és azon világok esetében, melyek azóta váltak vagy lesznek lakhatóvá? Merült fel bennem eme kérdés. 
Két dologra gondoltam. 1:Sajátos módon nyilatkoztatta ki az Atya akaratát, hozta közelebb az Istent az emberekhez. 2:Maga az életvitelünk, az emberi életmód egyedi a világegyetemben.
Arra következtetésre jutottam, hogy mindkettő. Világunk egy elszigetelt, összezavarodott világ. Nincs egységes életmód, a különböző nemzetek, népek a saját világukat élik a saját és felállított értékrendszerük, hitük szerint. Egy adott társadalomban is több réteg található, ami tovább osztja a rendszert, államot. Szegények, gazdagok, foglalkozásbeli különbségek melyek meghatározzák az úgynevezett rangsort is. Ilyen életet, ilyen különbségek (illetve a különbségeknek nagy hangot adva) nem található a világegyetemünkben.
Jézus ebben a zavarodott, elszigetelt és furcsa világban oly mértékben mutatta be a Mennyei Atya akaratát, hogy nemre, színre, társadalmi rangra, szegényre és gazdagra egyaránt érvényesítette. Az a szeretet, melyet nekünk adott valóban lelkesítő és maga hely pedig (Urantia) különös.

* * *

129. írás: Ferenc alapos elemzését elolvasva, nekem is a 8. pontban említett mondat hívta fel különösen a figyelmemet: "...elhatározhatjátok, hogy pontosan úgy és ugyanazon a módon éljétek az életeteket, ahogy ő élte az övét." Ezen meditálva mindjárt az ötlött az eszembe, hogy az odaadás-teljes életmód saját elhatározásunkon múlik. Mindegyikünk életének megvannak a kötelességei, kihívásai, megpróbáltatásai és mindegyikünkben ott lakozik az Atya szellemtöredéke, az isteni Igazító. Amint Jézus az eddigi életében csodálatos módon ábrázolt, azokból néhány a következő: a kötelesség tökéletes ellátása, az önképzés folyamatos művelése és a szeretet bőséges adományozása. Mindezek forrása az Atyával való szüntelen értekezése, azaz bennső életének a megosztása a paradicsomi Atyával. Az Atya végtelen szeretetét olyan nagy mértékben tudta sugározni Igazítója, amit Jézus ugyanolyan arányban tovább ajándékozott. Minél tökéletesebbé vált az értekezés kettőjük közt, annál jobban fogta fel a megtestesült Fiú saját azonosságát és küldetésének természetét.
Úgyan olyan módon nekünk és megvan a z alkalom az Igazítónkkal való mindennapi értekezésre, Ugyanúgy elébe állhatunk a kihívásokrnak és a megvan a mód a szeretet bőséges ajándékozására. El ne felejtsük, hogy az Urantia könyv mi mindent nyújt nekünk egyszerre. A mi önképzésünk a könyv tanulmányozása, az Ige könyv alakot öltve megajándékoz bennünket Mihály kozmikus látókörének a teljességével. Választhatunk, lehetünk csupán tanítványok, de lehetünk az ország elhívatott követei is.

* * *

129. írás / 2. hozzászólás

Válaszaim Gábor kérdéseire

1. Miért esik oly sok szó e leírásban a pénzügyekről? Miért kisebb, havi részletekben küldte, küldette Jézus a félretett pénzét a családjának (129:2.1; 129:2.3)?

(Jézus rendszeres, kisebb összegű támogatása biztonságot adó és ösztönző erejű volt a családja számára. Aki egyszeri, nagy összegben kap pénzbeli támogatást, könnyen dönthet úgy, hogy neki már nem szükséges küzdenie annak érdekében, hogy a létfenntartása biztosítva legyen.

Jézus nem kiszolgálni akarta a családját, hanem segíteni őket abban, amit egyébként is tettek. Küzdöttek, dolgoztak a fennmaradásukért. Támogatni csak azt érdemes, aki maga is küzdeni akar, illetve azt, aki az állapota következtében már nem képes arra, hogy dolgozzon. Aki alamizsnából akarja fenntartani magát, bár dolgozni is tudna a boldogulása érdekében, koldus marad. Ha a küzdő rászorulót támogatom, jót teszek vele. Ha viszont olyas valakit támogatok anyagilag, aki testi és lelki állapota alapján képes lenne tenni önmagáért, de mégsem teszi, akkor bűnrészes leszek az ő mulasztásában.)

2. Milyen előnyei vannak a különböző korú és beállítottságú emberek felé nyitott és kiegyensúlyozott közösségi életnek (129:1.9; 129:3.8)?

(Gondolom, a kérdés arra vonatkozik, hogy milyen előnyei vannak annak, ha valaki különböző gondolkodású és életállapotú fiatalokkal és idősekkel barátkozik?

„Megismert és megszeretett”. Ez volt Jézus receptje. Jézus közel került az emberekhez azáltal, hogy szóba elegyedett és beszélgetett velük. 
Az emberek nagy része szívesen osztja meg az örömeit, problémáit és gondolatait azzal, aki felől jó szándékú érdeklődést és nyitottságot tapasztal.

Jézus kezdetben bizonyára hagyta, hogy az emberek szabadon beszéljenek arról, ami őket foglalkoztatta. Ezáltal megismerte és megértette őket. Majd az elmélyült bizalmi kapcsolat talaján, a kellő pillanatban olyan irányt és tartalmat adott a beszélgetésnek, amely által az illető megajándékozottnak érezhette magát.

Szerintem Jézus a személyes beszélgetései során mindenkinek azt kínálta, amire az illetőnek a legnagyobb szüksége volt. Tisztábban látást a homályban tapogatózónak és megerősítést a jóban elbizonytalanodónak.

Véleményem szerint, Jézus azért tudhatott személyre szabottan segíteni az embereknek, mert minden egyes emberrel képes volt együtt érezni. A másikkal való együttérzés értelmi és érzelmi nyitottság következménye, amely megértést eredményez. Az emberek bizonyára érzékelték azt, hogy Jézus átérzi az ő helyzetüket, ami nyitottá tette őket Jézus véleményének meghallgatására. A megértést ma is nagyban segíti az, ha megpróbálunk belehelyezkedni a meghallgatott ember helyzetébe.
Aki más problémáját képes magában látni és átérezni, valamilyen mértékben azonosul a másik emberrel, és így arra érez késztetést, hogy úgy segítsen neki, mintha magának tenné azt.

A bizalom és a biztonság azonos gyökerű szavak a magyar nyelvben. Nem véletlenül. Az ember személy, és szeret biztonságban lenni más személyek között. Ehhez persze bíznia kell bennük. Sajnos a mi korunkban az Istenről való tudás hiánya következtében a pénz, vagyis az anyagi haszonszerzés fölébe kerekedett a lelki haszonszerzés igényének. Márpedig legkönnyebben anyagi haszonhoz más emberek kihasználása által lehet jutni. Ez a tapasztalat benne van a köztudatban és bizalmatlanságot szül. Ezen helyzet azonban nem kisebbíti azt a tényt, hogy az emberek vágynak a meghitt, bizalomteljes légkörre. Nem véletlen, hogy korunkban újra felértékelődik a jó családi kapcsolat és a jó barát igénye.

Persze, a jó kapcsolat nem jön magától, ezért tenni kell. Azt látom, hogy a bizalmi kapcsolatért az képes a legtöbbet tenni, aki elkezd úgy gondolkodni, ahogy ezt Jézus bemutatta nekünk.

Önismeret, emberismeret, Istenismeret. Ezeket csak úgy lehet összhangba hozni magunkban, ahogy Jézus tette. Az ember Jézus is felismerte, hogy csak önmaga képes növekedni a tudásban, megértésben és a jóságban. Felismerte továbbá, hogy a másik ember olyan, amilyen, vagyis a másik ember helyett senki sem képes erkölcsössé válni. A másik ember számára csak felkínálható az igazság és a jóság, de döntést neki kell hoznia. S az ember Jézus felismerte azt is, hogy az Isten egy szerető, megértő, önmagát és a világát ajándékozó Atya. Ezért aztán az Istenben növekedve akart élni úgy, hogy a többi embernek is felkínálja ennek útját. Úgy gondolom, ilyen az Istennek tetsző élet.)

3. Figyeld meg, hogy Jézus a kapernaumi ottléte (hajóépítés) idején hetente öt este foglalkozott könyvek „tüzetes tanulmányozásával” (129:1.9). Vajon – az Urantia könyvön kívül – milyen tanulmányok segítenék a terveid megvalósítását?

(A Jézus által tanulmányozott könyvek nyilvánvalóan vallási iratok voltak. 
Az Urantia könyv átfogó kinyilatkoztatás, amely abban segít, hogy az ember jobban megértse önmagát, az emberiség történetét, az ember működésmódját, és megértse az Istent, akiben növekednie érdemes. Az Urantia könyv tanulmányozása és az abban foglaltak megértése és megélése, egy életre szóló és még azon is túlnyúló lehetőség és feladat az ember számára.

Ami mostanában engem az Urantia könyvön kívül tanulmányozásra késztet, az a jó közérzethez és egészséghez hozzásegítő életmód és táplálkozás megtalálása.

Miért érzem ennek szükségességét? 
Nem testben akarok örökké élni, azonban nem mindegy, hogy a hústesti életem utolsó éveit, évtizedeit milyen életminőséggel élem le. Másokra szoruló, beteg emberként, vagy úgy, mint aki képes segíteni más rászorulókon.

Amit röviden ezzel kapcsolatban írni fogok, valószínűleg azok fogják igazán értékelni, akik már elmúltak 50 évesek. – Bennünket nem tanítottak meg arra, hogy van Isten, aki szerető Atyánk és van örök élet, melynek útja számunkra is nyitva áll, és arra sem tanítottak meg bennünket, hogy miként étkezzünk úgy, hogy az tényleg a javunkra váljon.

Túl az 50. életévemen tanultam meg, hogy a jó közérzetem, a jó emésztésem és az egészségem érdekében:
- alaposan, a falat nagyságától függően, legalább 50-szer – 70-szer rágjam meg az ételt, mielőtt lenyelem,
- a gyümölcsöt és az édességet étkezés előtt fogyasszam, mert ezek gyorsan emésztődnek, s ha azokat az étkezés végén fogyasztom, akkor a lassabban emésztődő ételek felett – a melegben és a cukor tartalmuknál fogva – erjedni kezdenek, és én egy mozgó pálinkafőzővé válok,
- az ételeimet, még ha több zöldséget és gyümölcsöt eszem is, ki kell egészítenem szerves kötésű vitaminokkal és ásványi anyagokkal, mivel az erőteljes műtrágyázás gátolja azoknak a talajbaktériumoknak a működését, amelyek segítenék a növényeket a szervetlen ásványok felszívásában és szervessé alakításában, továbbá a nagy kihasználtságú talajok amúgy is kevés ásványi anyaggal rendelkeznek, így a gyümölcsök és zöldségek ásványi anyag és vitamin tartalma manapság nagyon lecsökkent, 
 - ha húst eszem, az lehetőség szerint legyen csirke vagy pulyka, vagy hal, és salátával egyem azokat, ne pedig burgonyával és rizzsel,
- igyak szervetlen ásványokban szegény, minél tisztább vizet vagy desztillált vizet, hogy az, minél több tápanyagot tudjon felvenni és a sejtekig eljuttatni, majd onnan fel tudja venni a méreganyagot, és képes legyen elszállítani azt, s
- a vizet étkezések között és étkezés előtt igyam, mert ha étkezés után iszom, akkor a víz hígítja a gyomorsavat, vagyis nehezíti az emésztést,
- fontos a rendszeres mozgás, sőt vannak más szempontok is, amit az étkezés és az életmód kapcsán érdemes figyelembe venni.

Általános értelemben mondom – amit az ember fiatal korában a testével tesz, azért a teste utólag nyújtja be a számlát.)

4. Milyen módszereit fedezted fel a Gondolatigazítóval való egyre hatékonyabb kapcsolatteremtésnek (129:4.3; 196:0.10-0.12)?

(A bennem élő Istennel való kapcsolat első feltételének az őszinteséget és az ezzel együtt járó bizalmat tartom. A kettő együtt jár, mivel ahhoz vagyok őszinte, akiben megbízom. Ha ezek megvannak, akkor őszintén, szégyenkezés nélkül tudok beszélni Istennek minden gondolatomról és érzésemről. Mindenről, ami engem foglalkoztat, örömet okoz, kérdést, problémát és kihívást jelent számomra, vagy mások problémaként jeleznek nekem vissza velem kapcsolatban.
Az Istennel való kapcsolatápolásom célja a magam számára a boldogabbá válás, mások viszonyában pedig azért fontos, hogy kapcsolatot ápoljak Istennel, hogy a velük való viszonyomban jobb emberré válhassak.

Azt tapasztalom, hogy a bennem élő Isten elsősorban a Vele való kapcsolat erősítése, a szívem békéjének megőrzése és a más emberek felé irányuló jóakarat tárgyában tud közvetlenül segíteni nekem. Azonban azt is tapasztalom, hogyha hűséges vagyok Istenhez, és másokhoz jó akaratú maradok, akkor az életem más területeien is jól végződnek számomra a dolgok.

Aztán felismertem azt is, hogy az Istenhez való hűségem akkor igazi, ha az életem és a gondolkodásom minden területét átadom Neki. Bízom abban, hogy ez egyre inkább sikerülni fog.

Fontos, hogy őszintén ki tudjam mondani, ’azt szeretném mennyei Atyám, hogy a Te akaratod legyen meg az én életemben’. Ez egy általános felhatalmazás, amit nekem kell megadnom az Isten számára.

Azt tudom, hogy többet kellene beszélgetnem és együtt gondolkodnom az Istennel. Ebben elég nagy lemaradásaim vannak. Tisztában vagyok azzal is, hogy azon dologban vagyok képes előre lépni az életemben, ami bennem már elvégződött, lerendeződött, megalapozódott. Ennek érdekében az Istennel való őszinte, meghitt beszélgetés biztos, hogy tud segíteni.

Tehát a harmadik dolog, ami a bennem élő Atya résszel való kapcsolattartásban segítségemre lehet, a rendszeresség. A Vele való beszélgetések rendszeressége. 
Vallom, hogy minden gondolat, ami engem épít, buzdít és vigasztal, az, a bennem élő Atyától való, azzal Ő egyetért.

Amikor az Isten nevében beszélek magamhoz, és mondatokká fogalmazom azokat az építő, buzdító és vigasztaló tartalmakat, amelyek bennem felbukkannak, akkor tapasztalathoz juttatom magam arról, hogy az engem ismerő és szerető Isten bennem is él.)

5. „[V]olt valami különös és lelkesítő” Jézus életében a Nebadon minden világa számára (129:3.6). Nem tűnik olybá, mintha a jézusi életről szóló tanulmány bemutatná nekünk ezeket a világokat? Képzelj el egy beszélgetést, melynek tárgya: Jézus életének mely vonása tükrözi közelebbről is a mi világunkat?

(Jézus elsősorban tanítónak jött közénk. Ez arra utal, hogy a mi világunk tudatlan volt afelől, hogy milyen az Isten és a felől, hogyan érdemes az embernek élnie ahhoz, hogy boldog legyen. Vagyis Jézusnak elsősorban Istent kinyilatkoztató és tanítói szerepe volt közöttünk.

Jézus útnak, igazságnak és életnek mondta magát. Számomra ez ma azt jelenti, hogyha nem is értem még az igazságot teljesen, de törekszem úgy élni és cselekedni az emberek között, ahogy Jézus is tette, vagyis a Jézus által mutatott úton járok, akkor majd lesznek olyan tapasztalataim, amelyek hozzásegítenek engem az igazság teljesebb megértéshez. Például, a megbocsátás mibenlétét csak úgy tudom megtapasztalni, ha magam is alkalmazom azt.

Csak az út vállalása által szerezhetek bizonyosságot arról, hogy van hitem és az Isten képes bennem is megszólalni. Személyes bizonyosságot ezekről csak úgy szerezhetek, ha elkezdem úgy tenni a jót, mintha hitből tenném azt, és úgy kezdek el építő, buzdító és vigasztaló tartalmakat mondani az Isten nevében magamnak, mintha Ő mondaná azokat nekem.

A „tégy úgy mintha” nem önbecsapás, hanem a tanulás és a tapasztalatszerzés módja. Az ember úgy tanul meg járni, hogy elkezdi azt, mintha már tudna. Úgy tanul meg beszélni, hogy elkezdi azt, mintha már képes lenne rá. S úgy tanul meg kerékpározni és minden mást is, hogy elkezdi tenni azt úgy, mintha képes lenne rá, mintha az elkezdett készség és képesség már az övé volna. Például az Atya benne élő valóságával így kezd párbeszédet:

Ember: „Drága Istenem, édes mennyei Atyám, bennem élsz?”

Atyaisten: „Igen, drága gyermekem, benned élek. Beszélgess Velem gyakran. Mindig várok rád, és tudd, hogy soha nem vagy egyedül, mert téged szeretve élek benned...”.

Jézus azért jött el, mert a mi világunk rászorult az Istenről való tudásra és ma is rászorul arra, hogy mi, emberek, úgy szeressük egymást, ahogy Jézus azt bemutatta.)

6. Figyeld meg a korszakhatárt az írás végén. Jézus immár kiteljesedett a halandói élet lényeges dolgaiban. Ha ugyanolyan eszközökkel élhetjük az életünket, ha ő „az új és élő út, mely az embertől az Istenhez (...) vezet”, akkor vajon hogyan élhetjük le az életünk hátralévő részét ahhoz, hogy olyasféle fejlődést tudjunk felmutatni, mint amilyet Jézustól elvárhatnánk, ha neki kellene szembenéznie az előttünk álló kihívásokkal?

(Nem csak a testemnek vannak rendszeres szükségletei – mint például az evés és az ivás – hanem a lelkemnek is. A lelkem alapvető szükséglete az Istennel való kapcsolatom és az életcélom tudatosítása. Ahogy enni és inni naponta, sőt naponta többször is szoktam, úgy az Istennel való kapcsolatomat is naponta érdemes tudatosítanom. A legjobbak az Istennel való beszélgetések, amikre én sajnos csak ritkán szakítok időt. De van olyan kapcsolatápolási mód, amit reggel és este tenni mindenképp érdemes és napközben is hasznos.

Reggel esetleg így: „Édes Istenem, köszönöm, hogy ma is kettőnkért kelhetek fel, és értünk tehetem azt, amit teszek. Köszönöm, hogy ma is tudsz általam tenni és szólni úgy, hogy mindketten örülni tudjunk annak.”

Este pedig így: „Köszönöm, hogy ma is érezhettem a közelségedet. Köszönöm, hogy ma is segítettel észre vennem azokat a szép és jó dolgokat, amelyek ajándékok voltak Tőled – nekem /pontosan felidézem, hogy melyek voltak ezek/. Köszönöm, hogy ma is megláthattam azokat a dolgokat, amelyeket Veled jobban is tehetnék, ha akarnám /végig gondolom, hogy melyek voltak ezek/. Köszönöm, hogy szeretsz, hogy belső napfényem vagy! Szeretlek Atyám, és köszönöm, hogy amíg alszom, vigyázol a szeretteimre és rám!”)

De napközben sem árt a fohász, vagy az ilyen és ehhez hasonló erősítő rigmusok:
„Atyámé vagyok, Övé is maradok!”)

7. A kinyilatkoztatók arra biztatják az olvasót, hogy tanulmányozza Jézus életét. Milyen következtetést vonhatunk le magunk számára abból, hogy Jézus „[e]lég fesztelenül beszélgetett [a fiatalokkal], beszámolva nekik a politika, a társadalomtan, a tudomány és a bölcselet terén vallott eszméiről és eszményképeiről, de sohasem mert ellentmondást nem tűrően nyilatkozni, hacsak nem vallási kérdésekről vitáztak” (129:1.10)? Szabad-e levonnunk ebből bármilyen következtetést magunkra nézve? „Következetesen ügyelt arra, hogy ne fusson be túl vonzó és túlzottan figyelemkeltő személyes életpályát. Nem akart szokatlan vagy ellenállhatatlan vonzalmat kelteni az embertársaiban.” (129:3.5) Vajon ez a személyes ambícióink visszafogásának példája lenne? Mi ennek az írásnak az üzenete mindezzel kapcsolatban? Mit vehetünk példának, mintának Jézus életéből, és mit nem?

(Amennyiben az Atyához akarunk jutni, szerintem érdemes Jézus minden működésmódját tanulmányozni. Jézus tudta, hogy az Isten világának alapelvei öröklétűek. A mi világunk társadalma azonban még az erő világának elve szerint működik. Itt az van hatalmon, aki éppen a legerősebb. Jézus bizonyára vigyázott arra, hogy az e világra vonatkozó véleményét ne keverjék össze az Isten világára vonatkozó tanításával. Szerintem ezért sem foglalkozott a politikával. A szavazatát inkább az Isten és az ember örök kapcsolata mellett tette le, s nem a politikai pártok valamelyikére adta, amelyek ma talán vannak, holnap pedig talán már nem is emlékeznek rájuk. Jézus nem érdekes akart lenni, hanem hasznos.

Nyilvánvaló, hogy Jézus az utazásai közben sokféle emberrel sokféle helyzetben találkozott és eközben a legkülönbözőbb témák szóba kerülhettek. Valószínű, hogy Jézus a durva és lezárt gondolkodású emberekkel csak annyit beszélt, amennyi éppen szükséges volt. Biztos, hogy felmérte, hogy melyik emberen mennyit lehet emelni, aztán, ha az illető nyitott volt, Jézus felkínálta az általa jónak látott irányt és távlatot a másik ember számára.

Valószínű, hogy Jézus megjelenése erőt, kedvességet és tiszteletet sugárzott. Ha nem is szólt semmit, lehetett olyan ember a közelében, akinek megfordult a fejében – „Én is szeretnék olyan lenni, mint ő!”)

8. Mi a különbség Zebedeus Jakab és Zebedeus János Jézus iránti hozzáállásában a 129:1.12 bekezdésben írtak alapján?

(A jelzett rész így szól: 129:1.12 „Zebedeus fiai közül Jakab érdeklődött a legjobban Jézus mint tanító, mint bölcselő iránt. Jánost foglalkoztatták a legjobban az ő tanításai és a véleménye.”

Ez számomra azért különös, mert egy tanító attól tanító, hogy tanítása van. A bölcselő pedig attól bölcselő, hogy véleménye van.

A fentieket a mai gondolkodásommal úgy tudom értékelni, hogy Jakabot jobban érdekelték a tanítói élet külsőségei, Jánost pedig a tanító által képviselt tartalom. 
Nekem Jézus esetében nehéz szétválasztanom a formát a tartalomtól.)

9. Miért kellett Jézusnak tökéletesebb uralmat szereznie az emberi elméje felett (vö. 129:1.14; 129:3.9)?

(Jézus egy személy volt, de két természet: isteni és emberi. Mivel az ember látásmódja eltér az Isten látásmódjától, ezért Jézusnak e két természetét úgy kellett összehangolnia, hogy azok együttesen segítsék Őt a küldetése teljesítésében. 
Jézus bemutatta, hogy az emberi személyiség képes az Istennel eggyé válni, és a két természet – az emberi és az isteni – képes egyként működni.)

129. írás /3. hozzászólás
Tamás felvetéséhez

129:3.6. "Az egész Nebadon világegyetemben minden egyes lakott szféra számára volt valami különös és lelkesítő abban az életben, melyet ő a halandói természetű húsvér testben megélt. Ugyanez igaz mindama világok esetében is, melyek az ő urantiai időzésének eseménydús napjai óta váltak lakhatóvá. És hasonlóképpen ugyanígy igaz lesz ez minden olyan világ esetében is, melyeket e helyi világegyetem teljes jövőbeli történelmében sajátakaratú teremtmények fognak benépesíteni."

(Mitől volt különös és lelkesítő azon élet, melyet Jézus húsvér testben a mi világunkon élt?

Különös volt abban a tekintetben, hogy a teremtő a teremtményei életét élte úgy, hogy eleinte Ő maga sem tudta, hogy Ő a teremtő. 
Az ember szempontjából különös az is, hogy aki nem érdeklődik Jézus tanítása iránt, ma sem tudhatja, hogy az Isten azért élt közöttünk emberi életet, hogy mi is megistenülhessenek.

Tekintettel a fentiekre, Jézus élete és feltámadása olyan lehetőség is, amely lelkesítőleg képes hatni azon emberek számára, akik egy ideig azzal a tudattal élték az életüket a földön, hogy annak szükségszerűen véget kell érnie a halállal.)

* * *

Tapasztalatok megosztására. Az a késztetés, hogy sűrűbben, többet és mélyrehatóbban beszélgessek az Atyával többször magával ragad engem is, továbbá az is az életem minden területe isten vezérelté váljon. Ezek azok a dolgok amiket nem nagyon lehet szavakba önteni.

* * *

A 129. írás utolsó előtti paragrafusa így végződik: “Jézus az új és élő út, mely az embertől az Istenhez, a részlegestől a tökéletesig, a földitől a mennyeiig, az időből az örökkévalóságba vezet.” Ez az írás, majd mind az elkövetkezők csodálatosképpen ábrázolják hogyan mutassa be Jézus az Istent a mindennapi életben azoknak az embereknek kikkel találkozott s különösképpen azoknak, akik feltárták neki bajaikat, keserűségeiket és megoldhatatlannak látszó problémáikat. Jézus egyéni segédkezéseinek ezen részletes megvilágitásai különösképpen fontosak részünkre, mint az Urantia könyv olvasóira. Az Ötödik Korszakos Kinyilatkoztatás felruház bennünket a mindenségrendi polgárság tudatosságával és istenfiúi besorolásunkkal, kik az Igazság Szellemének az áthatottságával egyedien hívatottak vagyunk, hogy személyesen mi is hasonló képpen próbáljuk bemutatni az Istent a saját mindennapi életünkben azoknak, kiket hajlandóak vagyunk türelmesen meghallgatni, amint feltárják nekünk az élet küzdelmeivel kapcsolatos bajaikat. De nem csak bemutatnuk kell az Istent mint Egyetemes Atyát, de meg is kell világítanunk a hozzá vezető utat és ennek az útnak a dícsőségre méltó privilégiumát.
Mint eme írásokból láthatjuk, soha sem lehet tudni kire mennyire hat a velünk való találkozás. Tisztára tőlünk függ, hogy pozitív vagy negatív hatást gyakorlunk valakire. Mint az ország követeihez illő, valódi baráti szeretettel segédkezzünk embertársainkon, ahogyan arra a mindennapi életünk akalmat ad. Az új és élő út legyen ismertetője életvitelünknek.