Jelenlegi hely

132. Időzés Rómában

 

132:5.2 „Kedves barátom, úgy látom, hogy őszintén keresed a bölcsességet és őszintén szereted az igazságot; ezért hajlandó vagyok megosztani veled a vagyonnal kapcsolatos problémáid megoldására vonatkozó nézeteimet. Ezt azért teszem, mert kérted a tanácsomat, és e tanácsommal nem a többi gazdag ember vagyonára utalok; tanácsot kizárólag neked és a te személyes tájékoztatásodul adok."

Jézus ezt többször is elmondja a gazdag embernek. Kérdezném, hogy miért hangsúlyozta ki, hogy a tanácsokat csak és kizáróan neki adja? Jézus által felvázolt, az anyagi javak felhalmozásának 10 különböző formája, és ezekhez történő viszonyulása bizony minden gazdag, tehetős ember számára igaz értékekkel bír, bírhat. Csak azért tette eme kijelentést Jézus, mert kérték a véleményét? Más embernek talán kibővítette volna a felvázolt tanácsait?

* * *

132:1.3 "A tisztán anyagi tudomány magában hordozza a tudományos előrelépés elpusztításának magvát, mivel éppen az ilyen magatartás vetíti előre a polgárosodott társadalom teljes összeomlását, azon polgárosodott társadalomét, mely elveszítette erkölcsi értékítéletét és elutasította a szellemi felemelkedés célját."

Véleményem és meglátásom szerint sajnos világunk éppen ilyen összeomlás felé tart. A tudomány borzasztóan fejlődik amihez szellemi megrekedés párosul. Isten megtalált minket és nem kis feladatot kell ellátnunk. Mi megtaláltuk Istent és vele karöltve, útmutatásaival, segedelmével, szeretetével és erejével bátorságot érzünk az iránt, hogy a vállalt feladatnak helyt tudunk állni. A feladat kiemelkedő fontosságát így jellemzi az írás: "Az egyes korok tudósainak és a vallások követőinek fel kell ismerniük, hogy az emberiség szükségleteinek vádpadja mögött állnak."

Az írás olvasásakor úgy éreztem magam, mint ahogy Nabon - 132.3.11 "az igazság lángolt a szívemben". 
 132:2.4. "A szellemileg vak egyén esetében, tehát annál, aki az okszerűség mellett megmaradva elfogadja a tudomány megszabta igazságot, a társadalmi megszokást és a vallási tantételeket, fennáll annak a komoly veszélye, hogy feladja erkölcsi függetlenségét és elveszíti szellemi szabadságát."

Belegondoltam, hogy bizony én is ilyen voltam és elszörnyülködtem. Jól jellemezi a könyv és megfelelő szó a "közösségileg gépiessé" válás, mint gépies életmód. Céltalan, gépies életmód. Az anyagi látásmód, a megszokások rabja és a dogmák elfogadása vagy inkább kibékülés vele, egyenlő a rabigasággal. 
 132:3.3 részben így folytatja: "Az ember azért hajlik tudomány teremtésére, bölcseletalapításra és az igazság megmerevítésére, mert értelmileg lusta igazodni az élet fejlődési küzdelmeihez, s ugyanakkor az ismeretlentől is rettenetesen fél. A természeti ember túl nehézkes ahhoz, hogy a gondolkodási szokásain és az életmódján változtasson." 
A közösségileg gépiessé válásra megkapjuk a magyarázatot a 132:3.5 soraiban. "...az ember gondolatai, bölcsessége, erkölcstana és eszményképei sohasem emelkedhetnek magasabbra hiténél, magasztos reményénél."
Úgy érzem sikerül(t) kitörnöm az ilyen életmódból mégpedig a 132.3.4 "...a személyesen felfedezett igazság..." által, "a jóság iránti vágy és szomj" valamint "...az Atya akaratának teljesítése, Isten megtalálása és az Istenhez hasonlóvá válás érdekében e halandót egységes cél kitűzésére késztetik."

Igazán magamra találtam ebben az írásban. Megjelent előttem a múltam, a jelenem és a jövőm is. 
"Az ember élete folytatódik — tovább él — mert egyetemes feladata van, mégpedig Isten megtalálása. A hit mozgatta emberi lélek nem állhat meg e beteljesülési cél eléréséig; és amint végre elérte ezt az isteni célt, sohasem végezheti be, mivel olyanná vált mint az Isten — örökkévalóvá."

* * *

132. írás / 1. hozzászólás

Ebből az írásból sok minden nagyon tetszett nekem. Így egy kicsit hosszú lesz a hozzászólásom is. Először kiemelem a nekem különösen tetsző részeket, majd az ezek kapcsán felötlő gondolataimat jegyzem le.

1) 132:0.4 Jézus a római időzése alatt sokat megtudott az emberekről, de az e városban való hathónapos ottlétének számos élménye közül a legértékesebb az volt, hogy kapcsolatot teremthetett a birodalom fővárosának vallási vezetőivel és hatást gyakorolhatott rájuk.

(Hogyan lehet hatást gyakorolni az emberekre? Azon keresztül, ami fontos a számukra.)

2) 132:0.4 Kiválasztott ötöt a vezető sztoikusok közül, tizenegyet a cinikusok közül és tizenhatot a rejtelemimádat vezetői közül és csaknem hat hónapon át a szabadidejéből sokat szentelt annak, hogy e vallási tanítókkal bensőséges beszélgetéseket folytasson.

(Miért nem ugyanannyi embert választott ki Jézus a három vallási irányzat vezetői közül?

Ennek szerintem három oka lehetett. 
- Az első az, hogy Jézus nem mindegyik vallási vezetőt látta nyitottnak arra, hogy az általa felkínáltakat elfogadja.

- A második ok az lehetett, hogy többféle rejtelemimádati vallás létezett, ezért Jézus több csoportból több embert tudott kiválasztani.

- A harmadik ok pedig az lehetett, hogy a római birodalom népességének többségét alkotó egyszerű emberek között több híve volt a rejtelemimádati vallásoknak, mint a másik két irányzatnak. Vagyis a több rejtelemimádati vezető felkészítése, a jézusi tanok szélesebb körű elterjedésére adott lehetőséget a jövőben.)

3) 132:0.9 A Jézus által az eredeti harminckettek számára végzett munka teljes mértékben személyes volt. A velük való munka során a damaszkuszi írástudó sohasem találkozott egyszerre háromnál többükkel, és kettőnél többel is csak ritkán, míg a leggyakrabban egymagukban tanította őket.

(Mi lehetett az előnye annak, hogy egy vallási vezető egyénileg találkozott Jézussal?

a) A beszélgetés az adott vallási vezető „tempójában”, a felfogó és megértő képessége figyelembe vételével folyhatott.
b) A vallási vezetőnek nem kellett attól tartania, hogy a társai a kérdéseit, a gondolkodásmódját vagy a tudását utóbb szóbeszéd tárgyává teszik.
c) Az adott vallási vezető Jézus teljes, személyes figyelmét élvezhette, ami nem kis ajándék.

Jézus valószínűleg úgy ismerkedett meg eme tanítókkal, hogy elment a közösségi összejöveteleikre, meghallgatta a tanításaikat, majd visszajelezte számukra azt, amivel egyetértett. Tette ezt úgy, hogy a helyeselhető tartalmakat tovább gondolva, közölte velük azon igazságokat is, amiket Ő látott jónak. 
Ezen visszajelzések során a vallások képviselői megtapasztalhatták Jézus okosságát és kedvességét. Ennek kapcsán pedig vágy és kedv ébredhetett bennük arra, hogy legközelebb is találkozzanak és beszélgessenek Vele.

A vallások képviselői mindenképp megélhették a Jézussal való beszélgetéseik során, hogy a saját vallásuk egyes tanításaiból kiindulva tisztább látásra és mélyebb felismerésre jutottak.)

4) 132:2.2 De az időt túlélő és az örökkévalóságba emelkedő léleknek élő és személyes döntést kell hoznia arról, hogy azon szellemi mérce szerinti jót vagy rosszat választja-e, amely szellemi mérce szerinti igaz értéket a mennyei Atya által az ember szívébe költözni küldött isteni szellem állított fel. Az emberben lakozó szellem a személyes továbbélés mércéje.

(Nincs tehát két, három vagy több fajta erkölcsi mérce. Az ember békéje és örök boldogsága szempontjából csak egy működő erkölcsi mérce van. Ez pedig az, amely szerint Jézus élt és tanított.

Jézus a kitérők nélküli legrövidebb utat kínálja számunkra a boldogságunk érdekében.

Mi számomra a szellemi értelemben vett boldogság? A szívem békéje, a belső örömöm, a felfedezések izgalma, az Isten jóságának felismerése a magam és mások életében, a biztonság tudata… ilyesmik.

Isten azt akarja, hogy boldogok legyünk. Lássuk, amit Ő lát, értsük, amit Ő ért, tegyük, amit Ő tenne, és örüljünk annak, hogy jónak lenni jó. Ezért érdemes keresnünk az Ő akaratát. Ő nem csicskáztatni akar bennünket, az akaratát a mi örök boldogságunk érdekében kínálja fel számunkra.

Mikor első az Isten akarata az életemben? 
Ha a gondolataimban is első. 
Istennél nincs gondolat rendőrség. Bár az Isten ismerheti a gondolataimat, de azokért nem Ő felel, hanem én. Mivel én is meg akarok istenülni, ezért mindenképp törekednem kell arra, hogy a gondolataim tiszták, a beszédem egyenes, a magatartásom pedig egyértelmű legyen. Nekem nem mindegy tehát az, hogy miről gondolkodom, mit és hogyan beszélek, miként cselekszem.

Ha tehát fejlődni akarok, nem elég azt keresnem, hogy az adott helyzetben mit tenne Jézus. Hanem azt is meg kell kérdeznem magamtól, ’Hogyan gondolkodna most Jézus? Miként szólna most Jézus? Vagy esetleg hallgatna?’

Tudom, hogy az Istenhez való hasonlatosságra törekvés egy út, amelyen járva bizony gyakran megtapasztalom a kitartásom és az állhatatosságom hiányát. Ami miatt mégsem keseredem el az, hogy érzem az életemben az Isten szeretetét. 
Úgy gondolom, hogy bár gyakran azt teszem, ami jól esik, s nem azt, amit helyesnek ismerek, a következő három dolog miatt mégis érezhetem az Isten szeretetét.
E három dologból nem engedek, ezekre már képes vagyok. Ezek azon alapok, amelyekhez mindig vissza tudok térni:

a) Hiszem és tapasztalom, hogy az Isten szeretet, ezért bízom benne, így gyakran fordulok hozzá. 
b) Tudom, mert megtapasztaltam, hogy a másoknak való megbocsátás jó hatással van rám, ezért ennek gyakorlásából nem engedhetek.
c) Tudom, mert megtapasztaltam, hogy a jó akarat apró szolgálatai mások irányában jó érzéssel töltenek el engem, ezért erről szintén nem áll szándékomban lemondani.)

5) 132:2.5 A jóság mindig az erkölcsi ön-kiteljesítéssel és a személyes szellemi eszméléssel járó növekvő szabadság újabb szintjei felé terjeszkedik - ez a bensőben lakozó Igazító felfedezése és a vele való azonosulás. Egy tapasztalat akkor jó, ha elmélyíti a szépségértékelést, erősíti az erkölcsi akaratot, fokozza az igazság felismerését, fejleszti a mások iránti szeretet és szolgálat képességét, árnyaltabbá teszi a szellemi eszményképeket és egyesíti az időbeli felsőrendű emberi késztetéseket az emberben lakozó Igazító örök terveivel, mindezek pedig közvetlenül arra késztetik az embert, hogy egyre inkább törekedjen az Atya akaratának megcselekedésére, s így táplálják az Isten megtalálásának és a hozzá hasonlóvá válásnak az isteni szenvedélyét.

(Ezen rész kapcsán három, egymáshoz lazán kapcsolódó gondolatcsokor is eszembe jutott.

a) Az Istent szerető ember úgy teszi a meglátott jót, hogy közben nyitott a még jobb meglátására és befogadására. Ez nem elvtelenség, hanem a jóban való növekedés vállalása.

b) Nem csak a fényre, a hangra, a hőre stb. van érzékszervünk, hanem a jó és a rossz megkülönböztetésére is. A fizikai érzékszerveink érzékelő képességét adottságként örököljük. Azonban a lelkünk képességét a jó és a rossz érzékelésére és megkülönböztetésére, nekünk kell fejlesztenünk a tudatos választásaink, a felismert jóval való azonosulás és annak gyakorlatban való megélése által.

c) Miként fokozhatja egy tapasztalat az igazság felismerését?
A kérdés megválaszolása előtt elmondom, hogy az igazság milyen fajtáit ismerem:
- történelmi igazság: minden megtörtént esemény,
- matematikai igazság: az arányok törvénye,
- logikai igazság: minden egyenlő önmagával, mindennek meg van a megfelelő oka, tehát senki sem adhatja azt, amije nincs,
- jogi igazság: mindenkinek megadni azt, ami jár neki,
- bölcseleti igazság: a valóságnak az ember tudatában való tükröződése,
- erkölcsi igazság: szeretni kell.

Az ember boldogsága szempontjából az erkölcsi igazságnak van jelentősége. Szeretni = Jót akarni. A mai látásmódom alapján úgy vélem, hogy a másik ember érzelemmel való szeretésében benne van az is, hogy kapni akarunk a másiktól. Úgy látom, hogy földi körülmények között csak a jó akarat hordozza a szeretet önzetlen formáját az emberek között. 
Jézus példája azt mutatja, hogy mindig a jóakarat vállalása a célra vezető, békét és örömöt adó, még ha ez együtt jár a húsvér test pusztulásával is – amit persze, előbb-utóbb úgy is itt kell hagynia minden embernek.

Érdekes az is, hogy ez a jó akarat nem a mások elleni küzdelemre teszi a hangsúlyt, hanem a felismert jó képviselésére. A jó akarat képviselésének célja nem mások legyőzése, hanem mások új felismerésre segítése. Aki az isteni jó akarat képviselője, az már győztes, függetlenül attól, hogy mások a környezetében mit gondolnak róla. A „díjakat” nem az ember, hanem az Isten osztja.)

6) 132:2.6 A teremtett lények egyetemes útján felfelé haladva, tökéletes összhangban a jóság megtapasztalására és az igazság felismerésére való képességeiddel, egyre több jósággal és egyre kevesebb rosszal fogsz találkozni. A hibázás képességétől és a rossz megélésétől csak a végső szellemi szinteken szabadul meg a felemelkedő emberi lélek.

(Ez egy csodálatos és hihető ígéret: az ember megszabadulhat a rossz megélésétől.)

7) 132:2.7 A jóság élő, viszonylagos, mindig fejlődőképes, változatlanul személyes tapasztalás, és örökké kapcsolatban áll az igazság és a szépség felismerésével.

(E kijelentés kapcsán érdemes tudatosítani:
- A jóság élő, mert valóságos. Azért valóságos, mert adó, teremtő, megtartó erő nyilvánul meg általa.
- A jóság viszonylagos, mert függ attól, hogy a jóra törekvő ember mennyit vett észre belőle és azzal milyen mértékben azonosult.
- A jóság az értelmes lények döntései által létezik.
- A jóságban lehet fejlődni, sőt ebben érdemes igazán. 
- A jót egy valaki tapasztalja meg mindig – aki teszi.
- Aki úgy akar jó lenni, mint az Isten, képes lesz észlelni azt is, ami a Szellemtől valóan igaz és szép.)

8) 132:2.8 A jóság és a rossz jelenléte a világban önmagában kézzelfogható bizonyíték az ember erkölcsi akaratának és az ő személyiségének a létezésére és valóságára, amely felismeri ezeket az értékeket és választani is képes közöttük.

(Csak a jónak van életadó központja, a rossznak nincs. A rossz elrontottság, a jó hiánya.)

9) 132:2.10 A rossz lehetősége szükséges az erkölcsi döntéshozatalhoz, de nem tényleges valósága annak. Az árnyék csak viszonylag valóságos. A tényleges rossz nem szükségszerűen személyes tapasztalás. A magvábanvaló rossz az erkölcsi fejlődés világában a szellemi fejlődés alacsonyabb szintjein a döntések kiváltójaként éppolyan jól működik közre. A rossz csak akkor jelenik meg a személyes tapasztalásban, amikor az erkölcsi választást tevő elme a rossz mellett dönt.

(Amíg nem érzem át, hogy miért helytelen vagy rossz az, amit az Isten ilyennek lát, addig nem fogok tartózkodni annak gondolatban vagy tett által való elkövetésétől. Az Isten jósága abban is megnyilvánul, hogy nem kell a rossz teljes tárházát – tettét és következményét – megtapasztalnom ahhoz, hogy a rosszat felelősen el tudjam utasítani.

A rossz lehetősége nem teszi szükségszerűvé, hogy el is kövessük azt. A rossz tett lehetősége ahhoz kell, hogy a jó választása, vagyis az Isten melletti hűség értékké válhasson.)

10) 132:3.4 Az igazságot megértő és a szépséget szerető lélek számára a jóság iránti vágy és szomj biztosítja az örök üdvözülést, melyek az Atya akaratának teljesítése, Isten megtalálása és az Istenhez hasonlóvá válás érdekében e halandót egységes cél kitűzésére késztetik. Az igaz tudás és az igazság között soha sincs összeütközés. Lehet feszültség a tudás és az ember hiedelmei között, mely hiedelmekhez előítéletek kapcsolódnak, melyeket félelem torzít, és amelyeket az anyagi felfedezés vagy a szellemi fejlődés új tényeivel való szembenézéstől való rettegés ural.

(Az igazság megérthető, a szépség szerethető az ember számára. Az ember a jóságot azonban csak úgy tudja birtokolni, ha teszi.)

11) 132:3.5 De az igazságot sohasem szerezheti meg az ember hit gyakorlása nélkül. Ez azért van így, mert az ember gondolatai, bölcsessége, erkölcstana és eszményképei sohasem emelkedhetnek magasabbra hiténél, magasztos reményénél. És minden igaz hit az elmélyült gondolkodásra, az őszinte önbírálatra és a megalkuvást nem tűrő erkölcsi tudatosságra épül. A hit az alkotó szellemi képzelet késztetése.

(A hit a választott távlatot fürkészi. Az Urantia könyv, mint Isten kinyilatkoztatása, segít bennünket abban, hogy messzire és tisztán lássunk. Az a hozzáállás pedig, amelyre a könyv olvasása során szükségünk lesz, fentebb van leírva. Ezek:
- az elmélyült gondolkodás,
- az őszinte bírálat és
- a megalkuvást nem tűrő erkölcsi tudatosság.

Vagyis, az értelmem által kell kitisztázom azt, ami helyes. Majd ezt össze kell vetnem azzal, amit addig e helyett tettem. Végül pedig megalkuvást nem tűrő módon arra kell törekednem, amit jónak ismertem fel.)

12) 132:3.8 A szellemi evolúció a jóság választásának növekvő és önkéntes megtapasztalása,…

(Ez egy nagyon fontos kijelentés, amely az ember örökké tartó evolúciójára vonatkozóan tartalmaz megállapítást. A hústesti fejlődés ideig tartó, az ember szellemi fejlődése azonban örök. A 132. írásból vett rész számomra azt mondja, hogy az ember a jóság vállalása által növekedhet az Istenben.

Miben áll a jóság embert fejlesztő képessége?
a) A jóra törekvés feltételezi a nyitottságot az Isten felé. Ez fejleszti a Teremtő megértésre való képességet.
b) Aki Istenre nyitott, az alkotásaira, a világ szépségeinek meglátására és megértésére is nyitott.
c) A jóra törekvés feltételezi a nyitottságot az emberek felé is. Ez a másik ember megértésére ösztönöz.
d) A jóra törekvés döntésekre, tettekre, önmagam megértésére ösztönöz. Ez egyben a bátorság próbája, ami a gyakorlati ügyesség képességét is fejleszti.
e) A jótett sikerélményt, örömöt, a jó élni érzését kínálja.

A világ az Isten jósága által létezik. Aki az Isten jóságára nyitott, egyre inkább meg fogja érteni a világ működését is.)

13) 132:3.10 A világegyetemi fejlődést egyre növekvő mértékű személyes szabadság jellemzi, mert a fejlődéssel együtt jár az, hogy a személyiség szintről szintre egyre jobban megérti önmagát, és ennek következtében egyre teljesebb önmegtartóztatást tanúsít. A tökéletes szellemi önuralom elérése egyet jelent a világegyetemi függetlenség és a személyes szabadság kiteljesedésével. A hit segíti és élteti az emberi lelket a hatalmas világegyetemben való tájékozódás kezdeti nehézségei közepette, míg az ima nagyszerűen egyesíti az alkotó képzelet különböző késztetéseit és a lélek hitből táplálkozó azon ösztönzéseit, melyek révén a lélek maga megpróbál azonosulni a testben lakozó isteni kísérő szellemi eszményképeivel.

(Ez nagyon tetszik. Amíg nem ismerjük jobban a szellem világát, addig az égiek a hitünk által tudnak velünk kapcsolatot ápolni és bennünket vezetni.)

14) 132:4.2 Az üzenetének veleje mindig ez volt: a mennyei Atya szeretetének ténye és az ő irgalmának igazsága, melyekhez az a jó hír társul, hogy az ember a szeretet ugyanezen Istenének hű fia. Jézus bevett szokása a társas érintkezésben az volt, hogy szóra és a vele való beszélgetésre bírta az embereket azáltal, hogy kérdéseket tett fel nekik. A beszélgetés rendszerint úgy indult, hogy ő tett fel kérdéseket nekik és azzal zárult, hogy ők tettek fel kérdéseket neki. Egyformán ügyes volt a kérdések feltevésén és a megválaszolásán keresztül való tanításban. Az a szabály érvényesült, hogy akiknek a legtöbbet tanított, azoknak mondott a legkevesebbet. Azok, akik a legtöbbet hasznosítottak az ő személyes segédkezéséből, olyan túl nagy terhet hordozó, aggódó és csüggedt halandók voltak, akik nagyon megkönnyebbültek, mert lehetőséget kaptak a lelkük kiöntésére egy rokonszenvező és megértő hallgató előtt, és Jézus még ennél is több volt. És amikor ezek a helyüket nem találó emberi lények elmesélték Jézusnak a problémáikat, ő mindig tudott gyakorlati és közvetlen segítséget jelentő javaslatokat adni a valódi nehézségeik megoldásához, jóllehet nem felejtett el pillanatnyi enyhülést és közvetlen vigaszt hozó szavakat szólni sem. És e vigasztalan halandóknak mindig beszélt az Isten szeretetéről és különböző és változatos módszereket alkalmazva felvilágosította őket arról, hogy ők e mennyei Atya gyermekei.

(Ezen résszel kapcsolatban két gondolatcsokor jutott eszembe.

a) Az Isteni irgalomnak számomra van két fontos ismérve. Az egyik a segítőkészség, a másik a türelem. Az Isten nemcsak irgalmas, hanem azt is szeretné, hogy mi is irgalmasakká váljunk. Vagyis úgy kínáljuk fel más számára a jót, hogy közben türelmesek vagyunk hozzá.

b) Aki azt érzi, hogy az élete építménye éppen most készül a fejére omlani, annak elsősegélyre van szüksége. Nem elméleti igazságok közlésére, hanem vigaszra, pillanatnyi útmutatásra. A bajban levő ember beszűkült látású. Ahogy mondani szokták – a túlélésre játszik.

De az is igaz, hogy amíg az ember nem ismeri fel, hogy nem elveszett élőlény a mindenségben, hanem a teremtő Isten egyedi és megismételhetetlen gyermeke, akivel a mennyei Atyja már most együtt szeretne munkálkodni, addig az ember nem fogja a helyét megtalálni a világban.)

15) 132:4.5 Beszélt egy római szenátorral is politikáról és állami hivatalról, és a Jézussal való kapcsolatfelvétel olyan hatást gyakorolt e törvényhozóra, hogy az életének hátralévő részét hiábavaló próbálkozásban azzal töltötte, hogy rábírja a társait az uralkodó politika menetének olyan megváltoztatására, hogy a népet támogató és élelmező kormányzat eszméjétől térjenek át a nép által támogatott kormányzatéhoz. Jézus egy estét töltött egy gazdag rabszolgatartóval is, az emberről, mint az Isten fiáról beszélgetve vele, és e férfi, Klaudiusz másnap száztizenhét rabszolgáját szabadította fel. Jézus estebéd-meghívást kapott egy görög orvostól, s elmesélte neki, hogy a betegeinek elméje és lelke is van, nemcsak teste, és ez arra késztette a rátermett orvost, hogy szélesebb körű szolgálat nyújtására törekedjen az embertársai számára.

(Úgy látom, szellemi értelemben Jézus két módon segített.

a) Aki nyitott volt rá, annak felkínálta az Isten gyermekséget az Atya családjában.

b) Aki pedig nem volt még kész az Isten országára, de nyitott volt a jobbra, annak Jézus olyasmit kínált fel, ami a természetes fejlődés magasabb szintjét képviselte.
Úgy gondolom, Jézus képes volt arra, hogy ezekhez az emberekhez elfogadható módon vigye közel az Isten látását az ember értékéről. E felismerések aztán olyan magával ragadó erejűek voltak, hogy ezek az emberek változtattak az addigi életükön és többet akartak tenni más emberekért.)

16) 132:4.8 Találkozván egy szegény emberrel, akit hamisan vádoltak meg, Jézus elkísérte a törvényszék elé és mivel külön engedélyt kapott, hogy az érdekében felléphessen, Jézus egy ragyogó felszólalást adott elő, melynek keretében elmondta ezt is: "Az igazság tesz naggyá egy nemzetet, és minél nagyobb a nemzet, annál jobban ügyel arra, hogy ne érhesse igazságtalanság még a legszerényebb polgárát se. Jaj annak a nemzetnek, ahol csak azok bízhatnak az igazságban a bíróság előtt, akik pénzzel és befolyással rendelkeznek. A bíróság szent kötelessége, hogy felmentse az ártatlant és megbüntesse a bűnöst. A nemzet megmaradása a bíróságainak pártatlan, tisztességes és megvesztegethetetlen voltától függ. A polgári kormányzás alapja az igazságosság, mint ahogy az igaz vallás alapja a könyörület." A bíró újra elővette az ügyet, és miután a bizonyítékot alaposan áttanulmányozta, elengedte a rabot. Jézus minden tevékenysége közül, melyet a személyes segédkezés e napjai alatt végzett, ez került a legközelebb a nyilvános fellépéshez.

(Nagyon tetszett Jézusnak ez a fajta kiállása. A jó helyen, jó időben és jól megfogalmazott igazság igenis képes elgondolkodtatni az embereket. Jézus emlékeztette a bírót, hogy a perben egy hatalmas földi birodalom eszmei értékeit is képviseli a döntései által. Tehát e döntéseket felelősen kell meghoznia.

Jézus nem vádolta meg a bírót azzal, hogy figyelmetlenül végezte a munkáját, amikor a szegény ember javára szóló bizonyítékot nem értékelte annak súlya szerint. Jézus beszéde, kiállása, ösztönzőleg hatott a bíróra és a korábbi döntése felülvizsgálatára késztette.

Úgy vélem, a per alaphelyzete az volt, hogy egy tehetősebb ember megharagudott a Jézus által képviselt szegény emberre, amikor az a jogos igazát védte vele szemben. A gazdagabb ember erre megsértődhetett és a bírónál hamisan megvádolta a szegény embert. Lehet, hogy valamilyen módon meg is vesztegette vagy befolyásolta a bírót. Jézus mintha erre utalna is a beszédében: „Jaj annak a nemzetnek, ahol csak azok bízhatnak az igazságban a bíróság előtt, akik pénzzel és befolyással rendelkeznek.”

Jézus a beszéde által emlékeztette a bírót azokra a nemes eszmékre, amelyeknek szellemében neki működnie érdemes. A bíró így emlékezetébe idézhette azokat a működési alapelveket, melyeknek korábban valószínűleg ő maga is értéket tulajdonított.)

17) 132:6.1 …mindazoknak, akik ismerik az igazság útját és élvezik az Isten ismeretének bizonyosságát, kiváltságnak, nem pedig kötelességnek kell tekinteniük, hogy útmutatást adjanak a társaiknak azon erőfeszítéseikben, hogy ráleljenek az életnek értelmet adó dolgokra.

(Úgy néz ki, hogy a cselekvési módok – a szerzés, a vevés, az alakítás, a kapás és az adás – közül a legteljesebb módon az adást tudjuk tenni. Ugyanis a földön 
- nem tudok mindent megszerezni, összegyűjteni a magam számára,
- nem vagyok képes megvenni és elvenni mindent, amit szeretnék,
- nem tudom az embereket és a környezetemet úgy átalakítani, ahogy az szerintem jó lenne,
- ingyen sem kapnék meg mindent, amire szükségem lenne,
- csak az adás magatartása az, ami a legteljesebb módon megvalósítható az egyén által. Például, amennyire én tudom, Teréz anya a lelkét Istennek, a földi életét pedig a rászoruló embertársainak adta.)

18) 132:6.3 Azon az éjszakán, amint Gonod az ezen eseményekről szóló beszámolót hallgatta, kedélyesen azt mondta Jézusnak: "Én azt javasolom a fiamnak, hogy tudós vagy üzletember legyen, te pedig itt bölcselőt vagy emberbarátot akarsz csinálni belőle." És Jézus mosolyogva válaszolt: "Talán mind a négyet csinálhatnánk belőle; ekkor aztán négyszeresen is élvezhetné az életet, lévén, hogy az emberi dallamot meghalló füle egy helyett négy hangnemet is képes lenne felismerni."

(Elgondolkodtam azon, hogy ki a tudós, az üzletember, a bölcselő és az emberbarát, és mikor mondhatók ők jónak.

Tudós: a természeti törvények működését kutatja az emberi célok megvalósítása érdekében. 
Az Istent szerető tudós olyasmit akar létre hozni, amely által az emberek javát szolgálja.

Üzletember: aki vásárol és elad, kölcsön ad és tanácsol, vagy előállít valamit a haszon érdekében. 
Az Istent szerető üzletember becsületes, nem akarja becsapni az üzletfeleit.

Bölcselő: az élet értelmét és azt keresi, hogy miként lehetünk boldogok. Az Istent szerető bölcselő az Isten igazságának fényét kínálja az embereknek, hogy lássanak, értsenek és boldogan éljenek.

Emberbarát: akire számíthatnak a társai. Az Istent szerető emberbarát kezdetben azt kínálja fel másnak, amit szeretne, hogy mások vele tegyenek, majd azt, amit az Isten is tenne az ő helyében.)

19) 132:7.2 Nem nyilatkoztathatod ki az Istent azoknak, akik nem keresik; nem vezethetsz kelletlen lelkeket az üdvözülés örömére. Az embernek az életélmények eredményeként kell vágynia az igazságra, vagy pedig az Isten megismerésére az olyanok életének a megismerésén keresztül kell vágynia, akik ismerik az isteni Atyát, s egy másik emberi lény csak ezt követően tud közreműködni az ilyen halandói társnak a mennyei Atyához való vezetésében…"

(Ez az idézet – mint a legtöbb – önmagáért beszél. Azért emelem ki, mert fontosnak tartom.)

20) 132:7.5 Látod, Gonod, Buddha ismerte az Istent szellemében, de nem tudta tisztán felfedezni őt az elméjében; a zsidók felfedezték Istent az elméjükben, de nagyobbrészt nem tudták megismerni őt a szellemében. Ma a buddhisták egy Isten nélküli világszemléletben vergődnek, míg az én népem szánalmasan rabja az Istentől való félelemnek anélkül, hogy üdvözítő életfelfogással és szabadsággal rendelkezne. Nektek Isten nélküli világszemléletetek van; a zsidóknak van Istenük, de nagyobbrészt nem rendelkeznek a vele kapcsolatos életfelfogással. Buddha, aki nem tudta elképzelni Istent, mint szellemet és mint Atyát, nem volt képes a tanításaiban megadni azt az erkölcsi energiát és szellemi hajtóerőt, mellyel egy vallásnak rendelkeznie kell, ha meg akar változtatni egy fajt és fel akar emelni egy nemzetet."

(Az Isten jelenléte érezhető. Ahhoz azonban, hogy az Isten ismerhető is legyen, a tulajdonságait meg kell fogalmazni, majd pedig ezen tulajdonságok értékét a gyakorlatban, magatartás által is érdemes kipróbálni. Az Istent ugyanis csak így lehet az értelem számára is láthatóvá, tapasztalhatóvá tenni.)

21) 132:7.6 „…a vallásokat nem teremtik. Az emberek vallásai hosszú idő alatt alakulnak ki, míg az Isten kinyilatkoztatásai azoknak az embereknek az életében vetnek fényt a földre, akik a társaiknak kinyilatkoztatják az Istent."

(Az, amit az emberek fokozatosan kialakult evolúciós vallásai közölnek, nem minden esetben azonos azokkal a tartalmakkal, amelyeket az Isten közöl a kinyilatkoztatásaiban. Gondoljunk bele, Jézus nem egy zsidó főpap családjában született meg, és bár már léteztek a keresztény egyházak, az Urantia kinyilatkoztatást sem valamelyik keresztény egyház vezetői, hanem egy lelkes kis közösség kapta. 
Sajnos, az intézményesített vallások egyes képviselői – talán hatalmi vágyból vagy a hagyományaik iránti tiszteletből – nem kínálnak minden tekintetben vonzó fejlődési távlatot az emberek számára. Erre csak az Istent megjelenítő emberi munkálkodás képes.

Persze, nem minden kinyilatkoztatás származik az Istentől, azonban a józan ész, a gyakorlati tapasztalatok, az Urantia könyv és a négy evangélium komoly segítséget jelentenek a forrás hitelességének megítélésében.)

22) 132:7.8 E naptól fogva a természetes élete hátralévő részében Ganid saját vallás kidolgozásán munkálkodott. Elméjének erős késztetést jelentett Jézus felvilágosultsága, becsületessége és türelme.

(Tehát a felvilágosultság, a becsületesség és a türelem fontos emberi értékek. Ugyanis,
- aki felvilágosult, az ismeri az igazságot.
- aki becsületes, az megéli az igazságot.
- aki pedig ezek mellett még türelmes is, az arra is képes, hogy tanítsa az igazságot.)

23) 132:7.9 Amit a szellemi tanításban és vezetésben részesült, felvilágosult és gondolkodó emberi képzelet odaadással és önzetlenül tenni akar, és amivé lenni akar, az mérhetően teremtővé válik annak megfelelően, hogy a halandó mennyire szentelte magát az Atya akarata isteni megcselekedésének. Az ember és az Isten társulásakor nagy dolgok történhetnek és történnek is.

(Az Isten Szelleme, ha majd eggyé olvad az ember lelkével, nem válhat kevesebbé annál, mint aki előtte volt. Nem lehet kevesebb, viszont lehet máshogyan isteni. 
Azonban az embernek fel kell nőnie az Istenhez, ha az Atya benne lakozó szellemrészével egy akar lenni. 
Az Isten nem tud ellen állni annak, ha valaki nagyon szereti Őt. A szeretet eggyé tevő erő.)

* * *

132:6.3.

„Látom, hogy te igazi bölcselő vagy. Könyvet kellene írnod a jövő nemzedékei számára.” És Jézus így válaszolt: „Nem könyvet — az én küldetésem az, hogy e nemzedékben és minden nemzedék számára éljek le egy életet. Én —” de itt megállt, és Ganidhoz fordulva, így szólt, „Fiam, itt az ideje nyugovóra térnünk.”

Miért nem fejezte be Jézus a mondandóját? Hogyan folytatta volna? Fiamnak szólította Gonodot, talán azt akarta közölni, hogy ki is ő valójában? Folytatni pedig azért nem folytatta, mert még nem érkezett el az ő ideje?

* * *

Jézus nem akarta leleplezni magát. Nem volt még itt az ideje. De megtette ezt később, az apostolai körében.

Jézus más alkalmakkor így folytatta a megkezdett mondatot:

- 149:6.5 „Én azért jöttem el a világba, hogy a félelem helyébe szeretetet, a szomorúság helyébe örömöt, a rettegés helyébe bizodalmat tegyek, valamint szeretetteljes szolgálatot és elismerő imádatot a szolgai iga és az értelmetlen szertartások helyébe.”

- 153:2.6 „Én azért jöttem, hogy szellemi szabadságot hirdessek, örökkévaló igazságot tanítsak és tápláljam az élő hitet.”

- 169:1.2 „Én azért jöttem e világra, hogy megtegyem az Atya parancsát…”.

- 174:5.7 „Én vagyok a világ világossága, és aki elhiszi a tanításomat, az többé nem marad sötétségben.”

* * *

132. írás / 2. hozzászólás

Hozzászólás a Gábor által közzé tett kérdések alapján.

1. Hol kell keresnünk az igaz értékek mércéjét (132:1)? Milyen egyéb mércék vannak? Ezek miért nem megfelelők?

(„132:1.2 Az igaz értékek mércéjét a szellemi világban és az örök valóság isteni szintjein kell keresni.”

A nem jézusi erkölcsi mérce, legyen az egyéné vagy különböző földi közösségeké, csoportosulásoké, időleges és tökéletlen. 
Véleményem szerint, az erkölcs és a boldogság szorosan összefügg egymással. Mind a kettő személyes dolog. Mivel élünk, ezért tevékenykednünk kell. Éppen ezért, a boldogságunk csak cselekvés által valósulhat meg. Az erkölcs pedig éppen arra vonatkozóan tartalmaz eligazítást, hogy miként érdemes az egyénnek cselekednie a boldogsága érdekében.)

2. Hogyan tanította Jézus a vallási tanítókat Rómában (132:0.4, 132:0.9)? Milyen igazságokat találsz a vallási tanítókban ma? Hogyan „szépíthetők meg és világosíthatók meg”?

(„132:0.4 Az oktatási módszere pedig a következő volt: Egyszer sem támadt a hibáikra vagy emlegette volna fel a tanításaik fogyatékosságait. Minden esetben kiválasztotta a tanításukból az igazságot és aztán arra törekedett, hogy ezt az igazságot megszépítve és megvilágosítva láttassa velük, s az igazság kiteljesítése ez után rövidesen levetette magáról a hozzátapadt téveset;”

Az nem jó, ha egy vallási tanító ijesztgeti a híveket. A jót kell vonzó módon felkínálni az emberek számára. Jézus is ezt tette. A rosszat a jóval győzte le. Egy vallási tanító akkor eredményes, ha őt az Isten Szelleme vezetheti.)

3. Milyen tanácsokat kapnak a mai tudósok és vallási hívek (132:1.3)?

(Az anyag kizárólagosságát alapul vevő tudomány és műveltség vak. Nem látja a Szellem által kínált örök távlatot és nem értékeli azt az erkölcsöt, amely a legnagyobb jólétet képes megteremteni az értelmes lények között.
 A jólétet megteremteni képes erkölcsi tanítás így hangzik: ’Szeresd az Istent mindenek felett és embertársadat úgy, mint magadat.’ 
Akik az Istent Atyaként és mindenek felett szeretik, azok egymást is képesek lesznek helyesen szeretni. Ahol mindenki azt nézi, hogy mivel lehet a másik ember szolgálatára, ott mindenki mennyországban érezheti magát.)

4. Melyek a jó és a rossz megkülönböztetésének különféle szintjei (132:2)? Miért hozza szóba Jézus a világegyetemi felemelkedés szempontjait? Milyen helyzetekben bölcs dolog így tennünk manapság?

(- A világ szerint az a jó, aki a maga dolgával törődik.
- A vallás szerint az a jó, aki az adott egyház, vagy gyülekezet tanítása szerint él.
- Az Isten szerint az a jó, aki úgy akar szeretni, mint Jézus.

Az ember a képzelete által vágyakozni tud, az értelme által pedig felismerheti, hogy még az is lehetséges lesz számára, amit az Isten akar, amennyiben úgy dönt, hogy az Isten mellé áll.

Az Isten akarata azért hiteles számomra, mert saját magát, azt, amit birtokol, továbbá az életét és a terveit is meg kívánja osztani velünk.)

5. Milyen igazságfogalmat ad közre Jézus (132:3)? Mennyiben állítható párhuzamba a Beszélgetés a valóságról c. szakasz megfelelő részével (130:4.10; vö. 196:3.2)? Melyek az ehhez köthető tanítások a hitről?

(„130:4.10 A tudás kimutatható; az igazság megtapasztalható.”

„196:3.2 Az egyetemes valóságban csupán három elem van: tény, eszme és kapcsolat… E valóságokat mi szokás szerint úgy jelöljük, mint dolog, jelentéstartalom és érték.”)

6. Mi volt Jézus módszere a személyes segédkezésben (132:4)? Gondosan tanulmányozd át ezt a szakaszt. Miképpen viszonyult a túl nagy terhet hordozó, aggódó és csüggedt halandókhoz? Hogyan segített rajtuk?

(a) Kapcsolat felvétel:
Kérdezett és meghallgatott.

b) Kitisztázás:
Kérdezték és válaszolt.

c) Reményadás:
Javasolt és vigasztalt.

d) Útmutatás:
És mindig beszélt az Isten atyai szeretetéről, valamint arról, hogy a megoldást kereső, vigaszra szoruló ember is a mennyei Atya gyermeke.)

7. Vajon mit tudnál mondani a veled rendszeresen találkozó embereknek olyan felfogásban, ahogy Jézus szólt az emberekhez a 132:4.5-4.8 és 133:4 részből kitűnően?

(Jézus korában szinte mindenki hitt valamilyen Istenben. Ma a felvilágosult tudatlanság korát éljük és sokan gondolják azt, hogy nincs szükségük Istenre ahhoz, hogy az életük problémáit megoldják és boldogok legyenek. Élnek közöttünk továbbá megkeresztelt hitetlenek és mindenütt kereső semmit sem találók is.

Azt gondolom, hogy első lépésként érdemes valamilyen apró, személyes szolgálatot tenni az embertársunknak. Ha ezt jó szívvel fogadja, akkor megemlíthetjük neki, hogy az Isten, aki neki mennyei Atyja – ennél jóval többet – megtapasztalható békét és örömöt, valamint az élete kérdéseivel kapcsolatban értelmet megnyugtató válaszokat is kínál a számára.

Ha ezen testvérünk további nyitottságot mutat, akkor beszélhetünk neki arról, hogy a mennyei Atya ismeri és szereti őt. Elmondhatjuk neki, hogy ez az isteni Jó benne is ott él. Beszélhetünk neki arról is, hogy mivel az Isten benne élő Szellemrésze nagyon tiszteli őt, nélküle nem, csak vele együtt tud segíteni neki. Ezért ennek érdekében, előbb hasznos lenne megismernie az Istent Jézus életén és tanításán keresztül.)

8. Mi a különbség a „személyes segédkezés” (ld. 4. szakasz) és a „társadalmi szolgálat” (ld. 6. szakasz) között? Miért vállalkozott Jézus mindkettőre? Mi a társadalmi szolgálat értelme a jézusi felfogásban (132:6.1)?

(- A személyes segédkezése által Jézus az Istent, mint szerető Atyát mutatta be a rászoruló embereknek.

A társadalmi szolgálata által Jézus összehozta a rászoruló embereket a segíteni tudó emberekkel.

- Jézus azért vállalkozott mindkettőre, mert tudta, hogy minden embernek szüksége van arra, hogy a mennyei Atyával és más emberekkel élő, bizalmon alapuló, kiszámítható kapcsolata legyen.

- A társadalmi szolgálat értelme:
„132:6.1 …mindazoknak, akik ismerik az igazság útját és élvezik az Isten ismeretének bizonyosságát, kiváltságnak, nem pedig kötelességnek kell tekinteniük, hogy útmutatást adjanak a társaiknak azon erőfeszítéseikben, hogy ráleljenek az életnek értelmet adó dolgokra.”)

9. Mit mond Jézus azokról, akik nem vágynak az igazságra (132:7.2)?

(132:7.2 "Nem nyilatkoztathatod ki az Istent azoknak, akik nem keresik; nem vezethetsz kelletlen lelkeket az üdvözülés örömére.”)

10. Milyen képet fest Jézus a buddhizmusról (132:7.4-7.5)?

(Buddha megtapasztalta az Isten közvetlen ajándékait – a békét, a belső örömöt és szabadságot – anélkül, hogy az ajándékozó személyével tisztában lett volna.

Ez számomra azt mutatja, hogy az embernek szüksége van az Istentől jövő kinyilatkoztatásokra ahhoz, hogy helyes válaszokat kaphasson az Isten-ember viszony kapcsán felmerülő kérdéseire, s hogy a boldogság útját keresve ne tévedjen el.

Példázat: ha valaki nagyon keresi a társait a sűrű ködben, mégpedig olyan terepen, ahol addig még nem járt, akkor nem elég, ha hangosan kiáltozik utánuk, az is kell, hogy a társai is kiáltsanak: erre, erre, itt vagyunk!
A kinyilatkoztatás ilyen, az örök otthon megtalálását segítő hiteles égi Hang.)

11. Miként lehet az igazságnak olyannyira birtokában lévő személy egyszersmind oly felvilágosult, becsületes és türelmes, neheztelés és ellenséges érzület nélküli (132:7.8)?

(Akinek a szívében él a valóságos Isten, az tudja, hogy a világ legnagyobb kincsének van a birtokában, Akit nem lehet elvenni tőle. Tudja, hogy a szeretet Istenénél nincs kedvesebb, személyesebb, gazdagabb és ajándékozóbb személy. 
Bármit kínál vagy hirdet is más ember, kevesebb az annál, mint amit a Jézust ismerő és tapasztaló ember már most birtokol és a mennyei Atyja révén a jövőben birtokolni fog. Ebből következően, a mennyei Atya földi családtagja nem neheztel és nem haragszik másra azért, mert az illető esetleg nála kevesebb tudással és tapasztalattal rendelkezik a Boldogság Forrását illetően.)

12. Mi az, amit a szellemi tanításban és vezetésben részesült, felvilágosult és gondolkodó emberi képzeleted odaadással és önzetlenül tenni akar, és amivé lenni akar (132:7.9)?

(Az Isten a saját akaratát teszi, és az Ő akarata méltó Hozzá. Ha az ember az Isten akaratát teszi, méltó lesz az Istenhez annyira, hogy az Atya Szellemrésze és az ember lelke örökre egy személyiséggé olvad majd össze. Ki akar ennél kevesebbet?

Az ember mélyről jön, nagyon mélyről. Szó szerint az állatvilágból emelkedett ki. Ezért nagy szüksége van Isteni segítségre. Azonban az Atya Szellemrészének az emberrel való összeolvadása elismerés is. Elismerése annak a küzdelemnek és kitartásnak, amit az ember azért folytatott, hogy újra és újra túllépjen önmagán.)

13. Miért van szükség hit gyakorlására az igazság megértéséhez (132:3.5-3.6)?

(A hitem – majd pedig a tapasztalatomon alapuló hitem – segít abban, hogy elfogadjam az Isten igazságát a saját igazságomként.)

14. Mi a jelentősége annak, hogy Jézus szeretett „megtenni dolgokat” az embereknek (132:4.4)?

(- Jézus szempontjából az a jelentősége, hogy örömöt élt meg azáltal, hogy jót adhatott. 
- A másik ember szempontjából az a jelentősége, hogy jót kaphatott Jézustól, legyen az segítség, biztatás vagy útmutatás. 
- Mi pedig tudatosíthatjuk magunkban azt, amit a Jézusi életminta alapján a boldogságunk érdekében tennünk érdemes.)

15. Mit jelent az, hogy az igaz vallás alapja a könyörület (132:4.8)?

(Az igaz vallás alapja a könyörület. A könyörület alapja az, hogy a szellemben gazdag megérti a szellemben szegényt, és azáltal segít rajta, hogy saját jogú részesedést kínál neki az Isten szellemi gazdagságából.)

16. Miért kellett Jézusnak olyan körültekintően eljárnia a vagyonnal kapcsolatos véleménye kifejtésekor (132:5.2; 132:5.14)? Mi a veszélye az általánosításnak?

(Jézus fő tanítása az Isten Atyaként és az emberek testvérként való szeretése. Ha Jézus általános érvénnyel adott volna az élet különböző területeire vonatkozóan tanításokat, akkor az emberek hajlamosak lennének arra, hogy a tanítása valamely mellékszálát tekintsék fontosnak, s ne az Isten Atyaságáról és az emberek testvériségéről szóló jó hírét.

Mindenkinek magának kell felismernie, hogy a pénz, és amihez általa hozzá lehet jutni, nem azonos az Istennel. A pénz nem tud szeretni. Márpedig az boldog, aki szeret, s nem az, akit szeretnek. Pénzen nem lehet örök életet sem vásárolni. Az ember csak a lelkét viheti magával a következő létsíkra, a pénzét nem.

A hívő számára a pénz csak eszköz a megélhetéshez, a mennyei Atya pedig az Isten, aki által minél többet akar birtokolni, hogy egyre boldogabb legyen. Sokak számára a pénz az isten, amiből minél többet szeretnének birtokolni, hátha tényleg boldogok lesznek általa egyszer.

Aki számára nem az Isten akarata a legfontosabb, hanem az, hogy vagyont gyűjtsön, az, saját magát, az ügyességét és a vagyona által biztosított lehetőségeket isteníti.

Jézus csak annak számára út, aki a mennyei Atyát választotta a boldogsága forrásául. Jézus nem érzi feljogosítva magát arra, hogy olyannak adjon tanácsot az istenpótlékának kezelésére vonatkozóan, aki azt nem kéri. Jézus nem kíván beleszólni azok életébe, akik nem keresik a Vele és az Atyjával való kapcsolatot.)

17. Mi a tisztességes kereskedelem elve (132:5.17)?

(„132:5.17 A tisztességes kereskedőnek nem szabad haboznia, hogy ugyanolyan haszonnal dolgozzon, mint amekkorát örömmel megadna a kereskedőtársának a hasonló ügyletben.”)

18. Mikor jelentenek a vagyoni javak „erkölcsi átkot” és „szellemi bélyeget” (132:5.18)?

(„132:5.18 A vagyoni javak erkölcsi átkot és szellemi bélyeget jelentenek, ha azok az elnyomott halandó ember verítékéből származnak.”

„132:5.18 Egyetlen nemes ember sem törekszik vagyonfelhalmozásra és vagyoni hatalom gyűjtésére a húsvér testbeli testvéreinek rabszolgasorba taszítása vagy tisztességtelen kizsákmányolása révén.”)

19. Mely vagyonrészekkel kapcsolatos problémák kezelésében segíthet az aranyszabály alkalmazása (132:5.20)?

(A tehetség és a feltalálói képesség útján szerzett vagyonrész esetében, de más vagyonrészek esetében is figyelembe vehető.)