Jelenlegi hely

134. Az átmeneti évek

 

134. írás / 1. hozzászólás

1) 134:2.2 Jézus számára ez az út egy újabb kalandos felfedezést és a személyes segédkezés lehetőségét jelentette… A személyes segédkezésének e lehetőségében részesülők közül nem mindenkinek vált ez a javára, de azoknak a túlnyomó többségéből, akik találkoztak és beszélgettek vele, a természetes életük hátralévő részére jobb ember vált.

(A jézusi hatás nem mindenkit tesz jobbá. Csak azt, aki maga is akarja ezt.)

2) 134:4.2 A mennyország… nem más, mint szellemi kapcsolat Isten és ember között.

(A kapcsolat hoz létre közösséget, nem az egymás mellettiség. Az egymás mellett élés csak lehetőség a kapcsolatra.

Az Isten és az ember közötti élő kapcsolat az a kovász, amely képes megújítani az embereket, valamint az emberek közötti viszonyokat. E gondolat kapcsán két dolog jutott eszembe:

a) Amikor a másik emberért imádkozom, az a jó, amit neki kívánok, ekkor bennem ott van, s így engem is épít.

b) Ha tényleg szeretem a mennyei Atyát, akkor szóba állok azzal a kérésével, hogy személyválogatás nélkül tanuljak meg jót akarni az embereknek is, akik az Ő gyermekei, s egyben az én testvéreim. Ha pedig szeretem az embereket, akkor miért is nézek olyan mozi filmeket, amelyekről tudhatom, hogy önös célok érdekében embereket gyilkolásznak benne?)

3) 134:4.4 A vallási béke – a testvériség – soha nem jöhet létre, hacsak az összes vallás teljesen le nem mond minden egyházi hatalomról és teljes mértékben fel nem adja a szellemi főhatalom minden formáját. Egyedül Isten a szellemi uralkodó.

(Úgy gondolom, hogy a vallások mai vezetői elvben elismerik a testvériséget, de amikor arról lenne szó, hogy ki vezesse közülük e testvéri közösséget, a többségük magának akarná a vezető szerepet. Miért? Mert az ilyen vezetők nem az Isten mércéjével mérik magukat, hanem a világ mércéjével. Akit Isten vezet, annak mindegy, hogy hol áll egy földi rangsorban.)

4) 134:4.10 Az Urantián addig nem lehet tartós vallási béke, amíg minden vallási csoport önként le nem mond az isteni kegyeltséggel, a választott néppel és vallási főhatalommal kapcsolatos mindenféle képzetéről. Csak amikor az Atya Isten legfőbbé válik, akkor lesznek az emberek vallási értelemben testvérek és fognak vallási békében élni egymással a földön.

(Ezt kőbe kellene vésni, melyet minden székesegyház, templom és gyülekezeti hely elé ki kellene állítani, mégpedig megvilágítva, hogy éjszaka is olvasni lehessen.)

5) 134:5.7 …amikor az ember már az egész világot felfedezte és elfoglalta, amikor már kevés nemzet marad, s ezek erősek és hatalmasak, akkor e nagy és feltehetően független nemzetek határai összeérnek, amikor már csak a világtengerek választják el őket egymástól, akkor lesz előkészítve a terep a nagy háborúkhoz, a világméretű összetűzésekhez.

(A földi tudományok még messze nem tökéletesek, sok fejlődni valójuk akad. Bár a mai tudományos látásmód alapul vételével akár szörnyülködhetünk is a régi korok tudományos gondolkodásán, azonban tízezer év múlva nem ugyanígy szörnyülködnének-e majd a mi korunk tudományos gondolkodásán és annak eredményein? Mondjuk a füstölgő kipufogócsövű autókon és a folyókba öntött ipari szennyen? Csak az erkölcs az, amely tökéletes formájában van jelen a földön immár kétezer éve.

A tökéletes erkölcs Jézus erkölcse. Akik eszerint akarnak élni, azokban és azok között a béke és a jóakarat lesz a meghatározó.)

6) 134:5.12 Amikor az Urantia összes népe megteremt egy világkormányt, akkor nyerik el a jogot és a hatalmat arra, hogy az ilyen kormányt FÜGGETLENNÉ tegyék; és amikor ez a képviseleti vagy demokratikus világhatalom irányítja a világ szárazföldi és légi erőit, valamint haditengerészeteit, akkor jön el a béke a földön és érvényesül a jó szándék az emberek között – de előbb nem.

(A ma embere azért fél egy világkormánytól, mert nem az emberiség javát szolgáló vezetésnek látná azt, hanem a központi vezetés látszata alatt működni szándékozó gazdasági, faji, vallási vagy egyéb érdekeket szolgáló csoportosulásnak. 
Az emberek addig nem bíznak igazán sem emberben, sem semmilyen vezetésben, amíg nem tapasztalnak a részükről önzetlen jó akaratot.)

7) 134:5.13 Hogy egy fontos tizenkilencedik és huszadik századi szemléltetést alkalmazzunk: Az Amerikai Egyesült Szövetség negyvennyolc állama régóta élvezi a békét. Nem háborúznak egymással. A főhatalmukat a szövetségi kormánynak adták át, és a háborúról való döntésen keresztül lemondtak minden, az önrendelkezés téveszméi iránti igényükről.

(Gondolom, az Urantia kinyilatkoztatás azért történt az USA-ban, mert az ott élők olyan előrehaladást mutattak a szabadság és a társaik jogainak tisztelete irányában, amelyet a múlt század első felében a leghaladóbbnak lehetett tekinteni a világ népei között. Vagyis az égiek azt a közösséget választották,

a) amelynek tagjaiban megvolt a nyitottság a szellemi válaszok fogadására /a tagjai érdeklődő, szabad, de felelős gondolkodású, elkötelezett emberek/,

b) amelynek a rendelkezésére állt a szükséges fogadó képesség az érkező anyagok feldolgozására /ellenőrző csoportok, szervező képesség stb./,

c) amely számára biztosítva volt az a társadalmi béke, amely időbeni korlátok nélkül lehetővé tette az érkező anyagok fogadását és feldolgozását /a kinyilatkoztatás fogadása és feldolgozása idején nem volt helyben olyan háború vagy forradalom, amely szétzilálta volna az együtt munkálkodókat/,

d) amely olyan országban volt megtalálható, amelynek hatalmi szervei nem gátolták a kinyilatkoztatás fogadását, feldolgozását, könyvbe szerkesztését /a hatalom képviselői nem érezték magukat fenyegetve a rendszeres, többé-kevésbé zárt összejövetelek és a kinyilatkoztatás tartalma miatt/,

e) amely számára rendelkezésre állt az a kultúra, az a világnyelv és azok az anyagi erőforrások, amelyek lehetővé tették és teszik a kinyilatkoztatás tartalmának más nemzetekhez való eljuttatását.

Ezen feltételeknek együttesen kellett fennállniuk ahhoz, hogy a kinyilatkoztatás megtörténhessen és annak tartalma elterjedhessen. És még így sem volt mindig minden zökkenőmentes.)

8) 134:6.9 Világbékét nem képesek fenntartani a szerződések, a külügyi tárgyalások, a külpolitikák, a szövetségek, az erőegyensúlyok, vagy bármilyen más, a nemzeti érzület felségjogával való silány bűvészkedés. Világtörvényt kell létrehozni és azt világkormánynak ¬ az egész emberiség főhatalmának – kell betartatnia.

(Véleményem szerint, ilyen világtörvény csak akkor jöhet létre, ha megvan felé a közbizalom és rá az igény. Egy ilyen erejű közbizalom csak tudáson és tapasztalaton alapulhat.
Annak tudásán, hogy Isten létezik, és annak tapasztalatán, hogy az Ő erkölcse szerinti élet tényleg boldogító az ember számára.)

9) 134:9.9 De Jézus nagy változáson esett át. Kevés olyan ember akadt, aki a vidéken járt-kelt Jézus látogatásaiban és segédkezésében részesülve később valaha is felismerte a nyilvános tanítóban ugyanazt a személyt, akit a korábbi évek magánembereként megismert és megszeretett. És oka volt annak, hogy a segédkezésének kedvezményezettjei miért nem ismerték fel a nyilvános és ellentmondást nem tűrő, későbbi tanítói szerepében.

(Volt, aki felismerte Jézust és volt, aki nem.

a) Úgy gondolom, hogyha az ember lelke egyesül a benne élő Gondolatigazító Szellemmel, akkor egy új minőség jön létre belül, amely valamilyen módon külsőleg is átváltoztató erejű.

b) Továbbá, amikor valaki a küldetésének él, akkor a feladatára figyel, így a korábbiakhoz képest változhat a magatartása.)

* * *

- Jellemezd Cimboyton iskoláját (134:3.1-3.3). Vajon miért közölnek velünk oly sok tényt, adatot?

(Valójában egy egyedül álló iskolát láthatunk, ahol a különböző vallási nézetű bölcselők találkozhattak, melynek egyik alapja a rendszeresség volt. Fontos Cimboyton személye is, aki soha nem fedte fel a személyes hitét, így gyakorlatilag egy független szerepet tudott betölteni. Láthatjuk, hogy a halála után nem sokáig maradt talpon az iskola. A jó tanítás érdekében elengedhetetlen a jó tanítók megválasztása. (Ilyenek vagytok ti is nekem.) 
Igazán értékelendő az a példa, ahogy a különböző vallási nézetű emberek összejönnek és beszélgetnek az általuk igaznak vélt Isten országáról és személyes meggyőződésükről. Vajon mennyire lehetne hatékonyan működtetni egy ilyen tanhelyet? Mindenesetre jómagam is meglátogatnék ilyen iskolát.)

- Vedd észre, hogy Jézus csak ekkor éri el az összes lelki kört (134:7.6; 134:8.4; 110:6).

(Mint ismeretes a növekedésünket és kiteljesedésünket a hét lelki kör teljesítése jelenti. Egy kérdés merült fel bennem. Vajon mi halandó emberek mennyi kört tudunk teljesíteni, persze annak a ténynek a figyelembevételével, hogy a szintek személyesek, egyénenként különbözőek?)

* * *

134. írás / 2. hozzászólás / 1 rész

Az átmeneti évek

1. Alászállása mely szempontjainak jóváhagyásához jutott el Jézus a földközi-tengeri útját követően? Vedd figyelembe, hogy ezt követően döntött azon program mellett, „hogy nyíltan megmutathatja az igazi természetét (...) Palesztinában” (134:0.2; 157:6.6).

(Jézus a földközi tengeri útját követően elhatározta, hogy
- Palesztinában éli le az életét.
- megmutatja az igaz természetét, először az Ember Fiaként.
- majd pedig kinyilatkoztatja az isteni személyazonosságát az Isten Fiaként.
- tanítóként, majd pedig tanító-gyógyítóként vezeti a híveit a szellemi országba.)

2. Jézus Gondolatigazítójának milyen munkálkodásáról kapunk beszámolót ezen átmeneti évek jellemzése kapcsán (pl. 134:1.7; 134:7.6; 134:8.4; 134:9.7)?

(Az átmeneti időszak azt jelenti, hogy az ember Jézus életében végbement a megistenülés folyamata. Jézus, aki emberként megjelenő Istenként kezdte az életet, immár Istenként megjelenő emberként teljesíthette ki a földi létpályáját. A Jézus gondolatigazítója által ennek érdekében végzett tevékenységek:
- először az elme gondolkodásának újjászervezése, összhangteremtés az elme és az igazító között, majd pedig
- a Jézus emberi elméje feletti uralom megszerzése.)

3. Jellemezd Cimboyton iskoláját (134:3.1-3.3). Vajon miért közölnek velünk oly sok tényt, adatot?

(Csak nem azért, hogy a mai kor emberei is kedvet kapjanak egy ilyen iskola létrehozásához?

Cimboyton iskolája arra szolgált, hogy a különböző vallási meggyőződésű emberek megismerjék és megértsék egymás felfogását, gondolkodásmódját és életét. Az iskolában minden tanár egy felsőbb Istenre vonatkozó ismereteit és a rávonatkozó felfogását tanította.

Ma léteznek a különböző vallásoknak iskolái, de nem létezik olyan iskola, ahol a különböző vallások képviselői egymás mellett, közvetlenül tanítanák az érdeklődőket. Miért nem létezik? Mert a hitviták lehetetlenné tennék az ilyen iskola működését. A hitvita mindig elméleti és annak eldöntésére irányul, hogy „ki a jobb?”, „kié a jobb?”.

Az általam megismert Isten egyáltalán nem elméleti. Hanem teremtő, fenntartó és cselekvő.

Aki a szeretet vallását képviseli, nem vitázik, hanem szeret. Nem árt, megbocsát és segít. S ha kérdezik, hogy ezen jó dolgokhoz honnan kapja az erőt, akkor beszél arról, akiben, amiben hisz. Az a jó, ha nem mi mondjuk magunkról azt, hogy a szeretet Istenét képviseljük, hanem mások veszik ezt észre velünk kapcsolatban.)

4. Mi a lényege Jézus Urmiában előadott tanításának arról, hogy miként viszonyuljanak egymáshoz a vallások?

(134:4.3 „Ha a különféle vallások elismerik az Atya Isten szellemi fennhatóságát, akkor minden vallás békében megférhet egymás mellett.” Az „elismerik”, véleményem szerint azt jelenti, hogy a különféle vallások képviselői az Atyát, vagyis az Istent
- ugyanolyannak ismerik,
- szerető Atyaként hirdetik,
- és az Atya akaratát keresve és megtéve, vagyis egymás testvéreként élnek.

Ha majd a különféle vallások képviselői az Istent ugyanolyannak ismerik, be fogják látni, hogy nincs szükség több vallásra, csak egyre, meg a hitre.)

5. Miért van meg a világháború kockázata még mindig a bolygónkon?

(134:5.2 „Az Urantián a háború addig sohasem fog véget érni, amíg a nemzetek kitartanak a korlátlan nemzeti főhatalom csalóka képzetei mellett.”

134:5.10 „Az Urantia addig nem élvezhet tartós békét, amíg az úgynevezett független nemzetek saját belátásuk alapján és teljesen le nem teszik a főhatalmukat az emberek testvériségének – az emberiség kormányának – a kezébe.”)

6. Miképpen vetett véget Jézus a Lucifer-féle lázadásnak? Milyen felismerésekre jutnál, ha egyszerűen csak a Máté 4-et vagy a Lukács 4-et olvasnád?

(Jézus döntése a Lucifer-féle lázadás lezárására az Urantia szerint: 134:8.7 „Legyen meg az én paradicsomi Atyám akarata, és téged, lázadó fiam, ítéljenek meg a Nappalok Elődei istenien. Én a Teremtő-atyád vagyok; és aligha ítélhetek feletted igazságosan, és az én irgalmamat már durván elutasítottad. A nagyobb világegyetem Bíráinak ítéletére adlak téged.”

A Lucifer-féle lázadás lezárása Máté evangéliuma szerint:
A Sátán háromszor kísértette meg Jézust. Először arra akarta rávenni, hogy a csodatevő képességét a saját érdekében használja fel – a követ változtassa kenyérré. Másodszor azt kívánta, hogy Jézus éljen vissza az Atya óvó szeretetével – ugorjon le a magasból. Harmadszorra pedig a Sátán a saját földi hatalmát kínálta fel, cserébe azért, ha Jézus őt imádja az Atya helyett. 
Mivel Jézus hű maradt az Atyához, a Sátán eltávozott tőle.

János evangéliuma szerint, Jézus a Jeruzsálemi szamárháton történt bevonulása utáni időben mondja a következőket: 
„Atyám, dicsőítsd meg a nevedet! És jött egy hang az égből: meg is dicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni. A tömeg amely ott állt és hallotta, ezt mondta: dörgés lett, mások ezt mondták: angyal szólt neki.
Jézus válaszolt és ezt mondta: nem értem lett ez a hang, hanem értetek; most van ítélete e világnak, most vetik ki e világ vezetőjét”. (János 12;28-31.)

7. Miért nem kezdte meg Jézus a nyilvános tevékenységét azonnal?

(Véleményem szerint, Jézus nyilvános tevékenységének megkezdéséhez több dolog egyidejű fennállására volt szükség. Jézus emberi elméjének és a Gondolatigazítójának teljesen össze kellett hangolódnia, továbbá Jézusnak Keresztelő János munkálkodását is figyelembe kellett vennie.)

8. Vedd észre, hogy Jézus csak ekkor éri el az összes lelki kört (134:7.6; 134:8.4; 110:6). Hogyan egyeztethető össze ez a Jézus későbbi felnőttkori életével kapcsolatos korábbi közléssel (129. írás)?

(Teljes mértékben.)

* * *

134. írás /2. hozzászólás / 2. rész

9. Gondolkozz el erről: „A tényleges valóságszintek között zajló bármely világegyetemi versengésben a magasabb szintet elért személyiség végül mindig győzedelmeskedik az alacsonyabb szintű felett” (2:3.5). Mire következtethetünk ebből Jézus hitének erejét illetően, melyet a Sátánnal és Kaligasztiával való találkozáskor mutatott (134:8)?

(Jézus nem volt ellensége senkinek, de Jézusnak voltak ellenségei.
Jézus szeretett volna irgalmas lenni az ellenségeihez, de azok nem tanúsítottak megbánást, így csak igazságos lehetett velük kapcsolatban annak érdekében, hogy káros magatartásuktól megvédje a többséget. Jézus nem akart maga dönteni a lázadó teremtményei felett, hogy semmilyen fajta elfogultsággal ne vádolhassák utóbb. Ezért utalta a lázadók ügyét felsőbb bíróság elé.

Jézus hite az Atya jó szándékú akaratában és a törvényeiben megingathatatlan.)

10. Mi a szellemi őrszem ébersége (134:9.5)?

(Az őrszem hű ahhoz a feladatához, amit kapott és amit vállalt. 
Jézus a feladatához akart hű lenni, vagyis az Atya akaratához.)

11. Miben állt Jézus kiváló mesterségbeli tudása (134:9.7)?

(„…kínos gonddal dolgozott, amikor bármily, általa vállalt dolog lényeges részeiről volt szó.”)

12. Mi a jelentése és értéke a feladatnak szentelésnek (134:7.6; 136:2.6; 140:9)?

(A feladatnak szentelés jelentése: az Atya akaratának állapotszerű megtétele. Állapotszerű: vagyis mindig, minden helyzetben ez a legfontosabb.

A feladatnak szentelés értéke: az Atya szellemével való egyként munkálkodás.)

13. Miért nem elégséges a vallási egyenlőség a (tartós vallási) békéhez (134:4.9)?

(Amíg a vallások képviselői nem rendelik magukat önként egy fölöttük állónak elismert főhatalom alá, addig újra és újra lesznek közöttük olyanok, akik tenni akarnak azért, hogy a többiek fölött hatalmat szerezzenek.)

14. Miért nehezíti az emberi hűség a politikai főhatalom magasabb szintre emelését (134:5.8)?

(Az Istennel való személyes kapcsolat indítja el az embert a világegyetemi létpályán és tartja azon. Ha elég sok ember tapasztalja meg az Isten jóságát és ismeri meg az ember fejlődésére vonatkozó tervének nagyszerűségét, akkor a legfontosabb hűség – az Istenhez való – lehetővé fogja tenni, hogy a kisebb emberi közösségek tagjai feladják az olyan, közösségük érdekében végzett szolgálatukat, amelyek más közösségek hátrányára történnek. S így, világegyetemi polgárként, nem csak a saját közösségüket, hanem minden más közösség tagjait is szolgálják majd az Isten akarata szerint.

A szeretet egyetemes. Csak az Istenhez való hűség vállalásával tudunk mindenkinek jót akarni. Aki inkább hű a nemzetéhez, a vallásához vagy bármi máshoz, mint az Istenhez, az még személyválogató módon szeret.)

15. Miért viszonylagos jellegű a függetlenség (134:6.1)?

(Az ember céllal és okkal él. A boldogító lehetőség a szabadság megélésére csak egy dologban van adva az ember számára: ha az Isten akaratát keresi és teszi. Csak ez emelheti az embert egyre feljebb a tökéletesedés útján.

Az ember csak tevékenyen és csak értelmesen lehet szabad. E kettő feltételnek együtt kell érvényesülnie. Az értelem kivitelező tevékenység nélkül csak fantáziálás. Az értelem nélküli tevékenység pedig őrület. 
A leghasznosabb és a legértelmesebb tevékenység az Istent jellemzi.

Így, a legértelmesebb emberi tevékenység mások Istenhez való közelebb segítése és felemelése az Isten Fia által bemutatott önzetlen szeretet mintája alapján.
Ezt az ember csak az Isten mellé állva valósíthatja meg. Vagyis, az ember csak az Isten mellé állva élheti meg a legnagyobb szabadságot és függetlenséget. A szabadságnak csak az Isten gyermeke számára lehet örök távlata. S mindig az a függetlenebb a jelen levő emberek között, akiben a nagyobb szeretet munkál.

Az Isten nélküli szabadság és függetlenség először csak bódulat, majd pedig kongó magányt eredményez. Az ember nem lehet másoktól függetlenül szabad. 
A többiek között élve csak a szeretet vállalásában van számunkra függetlenség és szabadság. Miért? Mert az ember arra hivatott, arra van „kitalálva”, hogy a szeretetben növekedjen. Erre és ezért lett teremtve.

Felismertem, hogy számomra minden kegyelem. Mindent, még a létezéshez való lehetőséget is kaptam. Még a szabad akaratomat is kaptam, azt nem én adtam magamnak. Azt is ajándékba kaptam, hogy a szabad akaratomat használhatom. Ha tehát kaptam, akkor a szabad akaratomat okkal és céllal kaptam. Azért kaptam, hogy általa boldog legyek. Felismertem, hogy a szabad akaratomból akkor hozhatom ki a legtöbbet a boldogságom érdekében, ha az Istennel összhangban használom – hiszen Tőle kaptam azt.)

16. Közvetlenül azt megelőzően, hogy a Közteslény Bizottság hozzáfogna azoknak a gondolatoknak az összefoglalásához és újrafogalmazásához, melyeket Jézus adott közre az Urmiában tartott előadásain, a bizottság beszámol az egyházak szeráfjait és a fejlődés szeráfjait egymással szembeállító általános ellentétről (ld. 134:3.8). Az Urantia könyvben számos helyen úgy kezelik a szerzők a véleménykülönbségek és nézőpont-eltérések meglétét, mint teljesen természetes vagy még inkább kívánatos dolgot (vö.: 4:0.1; 12:4.2-5; 25:3.12; 31:3.8; 99:5.7; 114:1.4; 114:2.6; 116:0.5; 144:6.11; 155:6.9). Ha a főszeráfok emberi lényekkel dolgoznak s ennek során igyekeznek befolyásolni őket olyan döntések meghozatala és olyan tettek érdekében, melyek az emberi társadalom és civilizáció fokozatos fejlődését előmozdíthatják, akkor vajon miként tudják ezzel együtt támogatni a különbözőség, a sokszínűség és a kölcsönös tisztelet értékeit is?

(Ez a kérdés számomra ilyenformán megfoghatatlan.)