Jelenlegi hely

135. Keresztelő János

 

135. írás / 1. hozzászólás

Keresztelő János

1) 135:1.1 „A szertartások után és azon fogadalmak letételét követően, hogy tartózkodik minden bódító ital fogyasztásától, a haj- és szakállvágástól és a holtak megérintésétől, a család elindult Jeruzsálembe, ahol a templom előtt János végérvényesen teljesítette a nazireus fogadalmat tevőktől megkívánt áldozatokat.”

(Érdekesek ezek a fogadalmak. Már maga a fogadalom ténye is elgondolkodtató. Ha az ember számára létezik a jónál jobb, akkor valamely meghatározott magatartás mellett való fogadalom tételnek nincs értelme, mert az illető így önmagát gátolja a még jobb elérésében.

Azok az emberek, akik ma valamilyen egyház berkein belül örök fogadalmat tesznek, nem csak az Isten mellé állásukat erősítik meg, hanem az egyházuk vezetése mellé állást is. Ezzel az a problémám, hogy az Isten vezetése belső és személyes. Az egyház vezetése pedig intézményi. Bizony, az Isten vezetése, de még a fogadalmat tevő józan esze is kínálhat jobbat annál, mint amit az adott egyház vezetői látnak jónak a fogadalmat tevő számára.

Azt gondolom, hogy az értelmünk által is ellenőrzött belső vezetésünkhöz kell hűeknek maradnunk. Én azt látom, hogy Isten, aki nagyon tiszteli a Tőle kapott értelmünket és szabad akaratunkat, nem engedelmességet vár a gyermekeitől. Azt szeretné, ha a ráhallgatás és a belátás alapján azért követnénk Őt önként, mert felismertük, hogy számunkra ez a legboldogítóbb. Éppen a ma élő sok, Istent elutasító ember a bizonyíték arra, hogy teremtő és fenntartó mennyei Atyánktól távol áll az, hogy magát másra rákényszerítse.

Akik Jézus követésére mondanak igent tudhatják, hogy ez nem parancskövetés és szolgai utánzás, inkább cselekvés általi elköteleződés a meglátott jó mellett.

Keresztelő János kétezer évvel ezelőtti fogadalmai azt mutatják, hogy nagyon tiszta és józan akart maradni. János fogadalmai közül mai ésszel talán csak a bódító ital fogyasztásától való tartózkodást lehetne elfogadni, azonban a mértékletesség választása itt is elfogadható megoldás lenne. 
Jó hogy jött Jézus és jó, hogy felvilágosított bennünket az útról, az igazságról és az életről. Vagyis önmagáról és így arról is, hogy miként érdemes élnünk, ha boldogok és Istennek tetszők akarunk lenni.

Az a véleményem, hogy az Isten az egyházakkal nem tud mit kezdeni, csak az egyháziakkal tud, ha e személyek engedik ezt.

Amikor Jézus felavatta a tanítványait, nem kért tőlük fogadalmat, inkább a feladattudatukat erősítette. Az Atya vezetését kérte az életükre és elmondta nekik, hogy az Isten képviselése a korábbihoz képest más életet kíván tőlük. S bár beszélt az apostoloknak az e cél érdekében kívánatos magatartásról, de nem szabta meg számukra, hogy mit tehetnek meg és mit nem.)

2) 135:4.5 „Illés hatására vette át János azokat a módszereket, hogy közvetlen és egyenes támadást intéz a kortársai bűnei és vétkes szenvedélyei ellen. Úgy öltözött, mint Illés, és megpróbált úgy beszélni, mint Illés; minden külsőségében olyan volt, mint a régi idők látnoka. Ő is olyan szép szál és megkapó természetfia volt, és éppoly rettenthetetlenül és merészen hirdette az igazságosságot. János nem volt írástudatlan, jól ismerte a zsidó szentírásokat, de nem volt valami művelt. Világosan gondolkodó, tekintélyes előadó és szenvedélyes leleplező volt. Nemigen volt ő példakép a kora számára, viszont hatásosan tudott számon kérni.”

(A fenti idézet a legjobb rövid összefoglaló, amit eddig Keresztelő Jánosról olvastam.)

3) 135:5.8 „Nyilvánvaló tehát, hogy Jánosnak a közelgő országról szóló bejelentése nem kevesebb mint hat különféle értelmet nyert azoknak az elméjében, akik meghallgatták az ő szenvedélyes hitszónoklatát.”

(Melyik volt ez a hat, többé-kevésbé különböző felfogású csoport?

a) A jelenésekben hívők. 
Szerintük a zsidóknak fizetniük kellett a nemzet bűneiért. De a fenyítés a végéhez közeledik, és ezt követően elérkezik majd az Isten országa.

b) A Messiásvárók. 
Szerintük új király jön, aki Dávid trónjára ül és a zsidó nemzet, valamint a világ ura lesz.

c) Az új világot várók. 
Szerintük a közelgő ország nem evilági lesz. Az új meny és az új föld megjelenésével örökké tartó királyság veszi majd kezdetét. A bűnnek vége szakad, az új ország polgárai pedig halhatatlanok lesznek és örökké boldogok.

d) A mindent szó szerint értők. 
Szerintük világméretű háború jön, amelyben elpusztulnak a hitetlenek, de a hívők általános és örök győzelmet aratnak.

e) A szellemi országban hívők. 
Szerintük az új szellemi országot az Isten nagy ítélete vezeti majd be, amely az istentelenek megítélését és pusztulását eredményezi, a választott nép hívőit pedig rangra és hatalomra emeli. Az új világot az Ember Fia vezeti majd és sok jámbor nem zsidó is bekerülhet ezen új világ polgárai közé.

f) A közvetlen isteni beavatkozásban hívők. 
Szerintük az Isten közvetlenül beavatkozva alapítja meg az új országot.)

4) Keresztelő János mondja: 135:6.6 „…készítsétek az Úr útját, egyengessétek Urunk ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, és a hegyeket és halmokat hordjátok el; ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima völggyé; és minden test meglátja az Isten üdvösségét.”

(Mire vonatkozhatott ez a felhívás annak idején? Értelmezésem szerint arra, hogy minden zsidó legyen őszinte önmagához és az Istenhez. Hagyja abba az istentelen tetteit és tartson bűnbánatot. Ha így tesz, nyugodt lelkiismerettel várhatja majd az Isten érkező küldöttjét, mivel az Isten és az ember közötti akadályok lebontásra kerültek.)

5) 135:10.2 „A Jézus megkeresztelését követő hetek során János hitszónoklatának jellege fokozatosan átalakult az egyszerű emberek iránti irgalom hirdetésévé, s közben újult erővel leplezte le a romlott politikai és vallási vezetőket.”

(Ez is tetszik.)

6) Az Urantia 135. írását olvasva azt látom, hogy a mennyei Atya még azokat sem kényszeríti semmire, akiknek a születését előre megjövendölték. Keresztelő Jánosra és Jézusra gondolok. Nekik is maguknak kellett kikutatniuk és megtalálniuk az életfeladatukat és azt a módot, ahogyan azt végrehajtják.
Egyébként azt gondolom, hogy az Istentől mindenki hasonló életfeladatot kap. Elsősorban azt, hogy az Istent megtalálja és megismerje. Majd pedig azt, hogy az őt boldogító Istent másokkal is egyre jobban megismertesse.

7) Régóta foglalkoztatott, hogy Jézus miért nem tett semmit a börtönben levő Keresztelő János kiszabadításáért. Még csak meg sem látogatta. Most megértettem, hogy Jézus másik, mégpedig végső szabadulást kínált fel Jánosnak azáltal, hogy nem hozta ki a börtönből valamilyen csoda által. Úgy látom, Isten a természetes megoldások híve. 
135:11.3 „Jézus… Nagyon kedvelte Jánost, de… teljes mértékben ismerte azokat a nagy dolgokat, melyek Jánosra várnak, amint elhagyja ezt a világot és” tudta „azt is, hogy János földi munkája véget ért”.

Ha Jézus felkeresi Jánost, hogy megvigasztalja, de nélküle jön el a börtönből, azt nem értették volna meg az emberek. Így János számára nem maradt más, mint a hírek Jézusról, majd pedig Jézus vigaszt közvetítő üzenete – melyet Keresztelő János a tanítványai útján kapott meg – valamint az a lehetőség, hogy az Istenben való hite által találjon vigaszt és békét.

Jézus tudta azt, amit minden hívőnek tudni érdemes: odaát egy nagyszerű világ vár ránk.

* * *

135. írás / 2. hozzászólás

Keresztelő János

1. Melyek voltak a főbb hasonlóságok és a főbb különbségek János és Jézus fellépése, működése között (vö. 136:0.1)?

(Hasonlóságok:
- Az Istent akarták szolgálni.
- Volt olyan időszak, amikor párhuzamosan munkálkodtak.
- Voltak tanítványaik.
- Az ellenségeik ölették meg őket.

Különbségek:
- János lelkes és buzgó volt, Jézus nyugodt és örömteli.
- János bűnbánatra hívott és számon kért, Jézus vigasztalt és mintát kínált.
 - Jézus ismerte az Atyát és az akaratát, János csak szerette volna ismerni.
- Jézus megistenülve működött a húsvér testben, mivel az emberi lelke és a Gondolat Igazítója eggyé vált. János emberként működött a húsvér testben.

Bizonyára vannak más hasonlóságok és különbségek is, én ennyit találtam.)

2. Milyen korabeli felfogások éltek a mennyországról és a messiásról? (Vö. 136:1)

(a) A várható új országról és annak eljöveteli módjáról különböző felfogások éltek a zsidók között. Mindenki a maga vágya, félelme szerinti új országot várt. Voltak, akik az új ország eljövetelét anyaginak gondolták és voltak, akik szellemi országot vártak. Voltak, akik az új ország kezdetét háborúhoz kötötték, s voltak, akik az Isten ítéletéhez. Mások, az eljövendő új országtól a zsidók világuralmát várták, megint mások pedig a jók győzelmét a rosszak fölött.

b) A Messiás személyére vonatkozó felfogások: 
A várakozások szerint a Messiás, vagyis a Felkent az a személy, aki az Isten vezetésével működik majd Izráel felemelése érdekében. Ezért ő – a különböző feltételezések szerint – az „Úr szolgája” vagy a „Dávid fia”, vagy az „Ember Fia”, vagy az „Isten Fia” lesz. Az első hármat emberi származásúnak gondolták, a negyediket isteni származásúnak.

Azt is gondolták, hogy az Úr szolgája – emberként – egyesíti majd magában a látnok, a pap és a király tisztségét.

Tehát, a várt Messiás személyére gondoltak emberként, emberfelettiként, sőt még isteniként is, csak éppen az emberi és az isteni természet egyesülése által való megjelenésének a lehetőségére nem gondoltak.

c) A Messiás küldetésének céljára vonatkozó felfogások:
- felszabadítja a zsidó népet a római uralom alól,
- helyreállítja a zsidó nemzeti dicsőséget,
- a zsidókat a világ vezető népévé és urává teszi,
- megbékíti az Istent az emberrel,
- megszabadítja az embert a rossz természetétől.)

3. Itt újból tegyétek fel az információ- (korszakos kinyilatkoztatás) menedzsmenttel kapcsolatos kérdéseket: ki mit mond kinek, milyen megkötésekkel és milyen eredménnyel? Különösen a Megszemélyesült Igazító hangját és az ezzel kapcsolatos beszámolókat, János Jézussal kapcsolatos kijelentéseit, valamint Jézus Jánosnak küldött utolsó üzenetét vizsgáljátok meg.

(a) A Jézus megszemélyesült Igazítója által mondottak: Jézus szeretett, Istennek tetsző Fiú.

b) János Jézussal kapcsolatos kijelentései: Keresztelő János Jézus előhírnöke volt. Azt hirdette Jézusról, amit róla gondolt. Éppen ezért mondott róla igazat – Szent Szellemmel fog keresztelni – és mondott hamisat: az ellenségeit az ítélet tüzébe vetve elégeti.

János tanúságot tett arról, hogy látta az isteni Szellemet leszállni Jézusra és hallotta, amint a szeretett Fiának mondja Jézust.

János a kérdései által többször is kifejezte bizonytalanságát Jézus küldetésére vonatkozóan, azonban a kijelentései által mindig tanúságot tett arról, hogy Jézus az Istentől jött, az Atya akaratát teszi, és jól jár az, aki hisz Benne.

c) Jézus Jánosnak mondott utolsó üzenete: vigasztaló, reményt keltő és hiterősítő volt.)

4. Hogyan mondott János jóslatot (135:11.2-11.3)?

(Nem készült rá, ő maga is meglepődött azon, hogy a Szent Szellem eszköze volt.

Keresztelő János a jóslata által
- kijelenti, hogy Jézus az Istentől jött Izráel népéhez,
- Jézust a barátjának mondja,
- kifejezi a Jézus működésével kapcsolatos örömét,
- kijelenti, hogy Jézus az Isten akarata szerint cselekszik,
- kijelenti, hogy az Isten és Jézus között Atya - Fiú kapcsolat van,
- kijelenti, hogy aki hisz a Fiúban, az örökké él,
- a kijelentéseit igaznak és időtállónak mondja.)

5. Miként nyugtatta meg Jézus Jánost (135:11.4)?

(Vigasztaló, reményt keltő és hiterősítő módon.

Jézus Keresztelő János tanítványait kéri fel tanúnak és velük mondatja el azt, amit tesz és amit Jánosnak, valamint mindenki másnak is tanácsol.)

6. Figyeld meg, miként változott János fellépésének módja és tanításának üzenete (vagy hangsúlya) a nyilvános működés kezdetétől annak befejezéséig. Milyen fordulópontokat találsz? És milyen kiváltó okokat?

(Keresztelő János fellépésének módja

a) Jézus nyilvános működésének megkezdése előtt János a változás előhírnökeként bűnbánatra hív. Hősiesen bátor, de tapintatlan tanhirdető. A változni nem akarókat istentől jövő büntetéssel fenyegeti.

b) Jézus megkeresztelkedése után János várakozóvá, fokozatosan elbizonytalanodóvá, majd visszahúzódóvá válik.

c) A börtönbe kerülését követően János bizonytalan, várakozó, kérdező és kereső lesz, egészen Jézus válaszának megérkezéséig.

János tanításának üzenete

a) Jézus működése előtt: 
135:7.3 „Tartsatok bűnbánatot és keresztelkedjetek meg.” Majd hozzá tette, közel a mennyország. De, hogy ez földi hatalom vagy szellemi ország lesz-e, azt ő maga sem tudta. Egyben a társadalmi osztályok és csoportok közötti igazságos magatartást is hirdette.

b) Jézus megkeresztelkedése után: 
135:9.4 „…míg én vízzel keresztelek, itt volt közöttünk valaki, aki visszatérvén a Szent Szellemmel fog megkeresztelni benneteket.”
135:10.2 „A Jézus megkeresztelését követő hetek során János hitszónoklatának jellege fokozatosan átalakult az egyszerű emberek iránti irgalom hirdetésévé, s közben újult erővel leplezte le a romlott politikai és vallási vezetőket.”

c) A börtönbe kerülését követően:
135:11.2 „Az Ember Fia Istentől szállott alá, és az Isten szavait fogja elmondani nektek… Aki hisz a Fiúban, az örökké él.”

Keresztelő János nem tapasztalt olyan mértékű változásokat Jézus nyilvános fellépését követően, mint amilyen léptékű változásokat az előhírnökeként ő meghirdetett. Ez időnként elbizonytalanította Jánost.

János börtönbe kerülését követően a bizonytalansága továbbra is megmaradt. Nem értette, hogyha Jézus az Istentől jövő szabadító, akkor miért nem tesz semmit az ő kiszabadítása érdekében. Továbbá nem értette, hogy mikor és milyen formában fog megérkezni az annyira várt új ország. Nem értette, mert csak a saját elvárásait értette. Azonban ahhoz, hogy a kérdéseire választ kapjon, Jézus tanításait kellett volna megértenie.

7. [A 135-158. írás Jézusnak, az ember fiának a nyilvános működésével foglalkozik, ezen belül a 135. írás Keresztelő János szerepét mutatja be.]

(Ez azért van így, mert Keresztelő János ténylegesen előkészítette Jézus működését. Erre az előkészítő tevékenységre nem Jézus miatt volt szükség, hanem az emberek miatt: hogy lelkileg és tudatilag nyitottabbá váljanak Jézus jó hírének befogadására.)