Jelenlegi hely

137. Időzés Galileában

 

137. írás / 1. hozzászólás

Időzés Galileában

1) 137:3.7 „Mária évek óta nem volt ilyen boldog. Abban a szellemben utazott Kánába, mint az anyakirálynő, aki a fia megkoronázását megy megtekinteni. …mind arról beszéltek egymás között, kis csoportokban, hogy vajon mi fog történni. Vajon mit fog tenni legközelebb e különös személy? Hogyan fogja elhozni a jövő országának dicsőségét? És mind beleborzongtak a gondolatba, hogy jelen lehetnek majd és láthatják Izráel Istene erejének és hatalmának kinyilatkoztatását.”

(Mária a földi élete során anya volt, nem szent. Felnevelte az ember Jézust, de az Atya akaratát nem értette, ezért annak tételében nem tudta segíteni a fiát.

Mária ugyanúgy a csodatevő Messiást várta és kereste az elsőszülött fiában, mint a nép. Micsoda csalódást éltek meg! Jézus sem Messiás nem lett, sem Király, sem pedig a népet csodák által felemelő.

Jézus ugyanis nem népekhez, hanem személyekhez jött. Jézus óta nincs választott nép, csak elhívott emberek – helytől és időtől függetlenül.

Jézusnak nem volt könnyű dolga. Igazából csak a belső vezetésére számíthatott és a józan eszére.
Mária és a húsvér szerinti családja nem értette Jézust. Az emberek – még az apostolai is – a csodatevő Messiást kérték rajta számon. Voltak, akik azt hitték, hogy magán kívül van. Az ellenségei – mielőtt megölették volna – azt terjesztették róla, hogy az ördöggel cimborál. Még akik jó szándékkal voltak felé, sem értették Őt minden tekintetben.
Mindezek ellenére Jézus végig boldog volt. Miért? Mert nem az emberi vélemények alapján ítélte meg önmagát, hanem annak alapján, akiben hitt, és akit képviselt.)

2) 137:4.13 „De ez semmilyen értelemben nem volt csoda… Kánában ez alkalommal a Teremtő közvetítői éppen úgy készítették el a bort, ahogy azt a szokásos természetes folyamatok révén is teszik, kivéve, hogy ekkor az időtől függetlenül tették, valamint a szükséges vegyi összetevők térbeli összegyűjtése esetében emberfeletti közvetítők beavatkozására került sor.”

(a) Érdekes, a kinyilatkoztatók szerint nem csoda az, amikor csak az időtényező kerül kiküszöbölésre.

b) Számomra már az is a csoda pillanata, amikor felismerem valakiben vagy valamiben a szépet és az igazat.

c) Jézus csodái többnyire akkor következtek be, amikor az emberi szíve megindult és az értelme nem korlátozta az isteni képességeit. Isteni képességünk az azonnali gyógyításra ugyan nincs, azonban a szív megindulása, az együttérzés képessége és annak kifejezése nekünk, embereknek is sajátunk.)

3) Jézus mondja: 137:6.5 „…figyelmeztetlek benneteket, hogy sokan csak sok szorongatás közepette lépnek be az országba.”

(Bizony, ahogy mondani szokták, ’zuhanó repülőgépen nincsen ateista’. A nehézségek sok mindenre rávehetik az embereket. Még arra is, hogy az Isten felé forduljanak. Szorongatások közepette – a félelem hatására – az addig hitetlenek odafordulhatnak az Istenhez segítségért, irgalomért fohászkodva. Persze, ez a hozzáállás még nagyon messze van attól, hogy örömmel és bízva kimondják: ’Legyen meg a Te akaratod! Az, az én akaratom, hogy úgy legyen minden, ahogyan Te akarod!’

A tartós félelem szorongást kelt az emberben. Jellemzően a megélhetés nehézségei, a nekünk fontos személyekért való aggódás és a boldogság hiányának érzése eredményez feszültséget és szorongást bennünk, emberekben. Ilyen esetekben csak az számít gyógyító erejű hatásnak, amely képes a látott és érzett nehézség semlegesítésére. Tehát a gyógyító erejű hatást az ember értelmének el kell fogadnia, a lelkének pedig meg kell tapasztalnia ahhoz, hogy a szorongást feloldó változás benne végbe menjen. Ilyen hatásúnak ismerem az Isten által kínált kapcsolatot.
De mielőtt ezt jobban kifejteném, írok pár gondolatot az emberek által kitalált feszültség oldó kezelésekről.

Ismereteim szerint, az egyik a tünetek enyhítésére irányul, a másik pedig a szorongást kiváltó okok feltárását és a szorongó ezekhez való viszonyának megváltoztatását tűzi ki célul.

a) A szorongást és az abból fakadó lelki betegségek tüneteit az emberek kezelhetik a különböző bódítószerekhez való meneküléssel. Ezek nem a kiváltó okon változtatnak, csak annak az emberre gyakorolt hatását enyhíthetik, sokszor újabb problémákat okozva. Ide tartozók lehetnek a feszültségoldás céljából rendszeresen és nagy mennyiségben fogyasztott alkohol, a játékszenvedély, a különböző kábítószerek és egyéb, túlzásba vitt viselkedés módok is. 
A pszichiáterek által felírt orvosságok is ide tartozhatnak, ha a használatuk csak a tünetek kezelését célozza.

b) A szorongást kiváltó okok feltárása, vagyis a szorongó önmagával való szembenézésének elősegítése szakember közreműködésével, már komolyabb dolog. Bár a segítségre szoruló ez által találhat olyan értelmes célokat a további életére, amelyek sikerélménnyel tölthetik el, és így túlléphet a szorongásán, de az ilyen esetek sok munkával járó nehéz küzdelmek és nem mindenki esetében érnek célt.

A szorongás a félelem előszobája. Az embernek legbelül kell megoldást és erőforrást találnia annak érdekében, hogy az élethelyzetek okozta szorongásait bátran tudja kezelni. A szorongás legjobb feloldója az őszinte, belülről fakadó öröm. Az öröm hiánya szorongóvá teszi a boldogságra teremtett embert. Az öröm tartós hiánya együtt jár a cél hiányával. Bár bódult lehet az ember céltalanul is, de boldog csak értelmesen, céltudatosan lehet.

Az ember nem csak test. A test örömei nem elégítik meg a lelket. Az ember lelkének valós tapasztalaton nyugvó szorongásoldóra, tehát igazi örömre, békére, és belülről fakadó erőforrásra van szüksége. Erre csak a szellem Isten képes, ha az ember szívből úgy dönt, hogy befogadja Őt. Az emberi lelket csak az Isten tudja meggyógyítani, meg a másokért végzett önzetlen munka. Én legalább is nem ismerek más lélekgyógyítót. Lélekbódítót annál többet.

Azt tapasztalom, hogy az emberek egy része attól fél, hogyha szóba áll az Istennel, akkor kiszolgáltatja magát neki. Megint mások úgy gondolkodnak, hogy akit nem látnak, az nincs is. Éppen ezért könnyen kiszolgáltatják magukat más, földi szenvedélyeknek. De mit is ad az Isten az Őt szeretőknek? A szabadság látásmódját, békét, örömöt és erőt is, ha szükséges. Ja, és nem utolsó sorban Atyát, testvéreket, valamint boldog, örökkévaló életet, amely növekedés mindabban, ami ÉRTÉK.

Félni pedig nem kell a mennyei Atyától. A Szelleme ugyanis más 5 éves korunk óta bennünk él. S mond meg őszintén, érzed-e azt, hogy korlátozva vagy a szabad akaratodban?)

4) Jézus mondja: 137:6.5 „Félreértés ne essék; egy jelet kereső nemzedék érdekében fogunk munkához. Csodatételt követelnek majd annak bizonyítékául, hogy én az Atya küldötte vagyok, és az Atyám szeretetének kinyilatkoztatásában nem egykönnyen fogják felismerni a küldetésemre szóló meghatalmazásokat.”

(Az Istent nem lehet úgy felhasználni, mint a környezetünkben található fákat, növényeket és érceket. Őt nem lehet kényünk-kedvünk szerint használni. Isten személy, és egyben Ő a mi jövőnk és célunk, a jelenben pedig az utunk és a boldogságunk is. Tehát a cél felé tartás igazodást kíván a cél felé haladóktól. Belülről, a gondolatok szintjén kell elkezdenünk az Istenhez igazodást, ha olyanná akarunk formálódni, mint amilyen a mennyei Atyánk.

Isten könnyen megadhatna mindent az embereknek, amit csak a mostani gondolkodásuk szerint ki tudnak találni. De hova vezetne ez? – Jó, ne adjon meg mindent, mert akkor teljesen ellustulnánk, hanem adjon csak egy dolgot mindenkinek. De mi van akkor, ha az egyik ember kívánságának teljesítése sérti a másik ember érdekét? Ki lenne akkor a hibás? Természetesen az Isten.

Rendben, ha így nem megy, akkor közelítsünk máshonnan. Teljesítse az Isten csak azokat a kívánságokat, amelyek nem sértik más emberek érdekeit. Jó, de ki dönti el azt, hogy mi sérti a másik ember érdekét és mi nem? Talán már az is sérelmes lenne, hogy az egyik ember kívánságát az Isten teljesítené, a másikét pedig nem.

OK, rendben, ha ez így se menne igazságosan, akkor teljesítsen az Isten csak egy, az emberiség javát szolgáló kérést. Mondjuk, hárítson el egy világjárványt! Vagy inkább egy földrengést? Mégis inkább az időjárás megváltozását rendezze vissza? S ha már egy dolgot meg is tett az emberiség érdekében, miért nem tesz többet? Ja, hogy elégedetlenkedem?
Ki tudna itt úgy igazságot tenni, hogy ne vesszünk össze az Isten csodatevő erejének használatán. Ki tudja, ha belemennénk a fent ecsetelt – mit tegyen az Isten és mikor – dologba, talán nagyon hamar megutálnánk egymást, és az Istent is.

Éppen ezért – mindezt bizonyára tudva – az Isten jobbat talált ki. Mindenkinek önmagát adja és a benne való növekedés lehetőségét. Tehát az Isten „tulajdonosnak” akar bennünket az „üzletében”, s nem vásárlónak.

Végezetül a poén. Én elhiszem azon kinyilatkoztatást, mely szerint Isten és a csapata komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a földünk elkerülje a 3. világháborút. Tehát azt, hogy még él ember a földön, isteni csodának is tekinthetjük.)

5) 137:6.6 Jézus egyik imája így hangzott: „Atyám, köszönöm e kicsinyeket, akiknek bár vannak kétségeik, de már most hisznek. És az ő érdekükben tértem el a te akaratod megcselekedésétől.”

(Mely atyai akarat megcselekedésétől tért el Jézus? Valószínűleg, itt a Kánai eseményekre, a víz önkéntelen borrá változtatására utal.

Tudjuk, hogy Jézus elhatározta, nem fogja az emberek szükségleteit csodák által kielégíteni. Aztán, megindult a szíve a szükség láttán, és ez ott és akkor csodát eredményezett. Azzal, hogy Jézus az emberek szolgálatát kéri a követőitől, arra ösztönzi őket, hogy tegyék meg ők is a maguk lehetőségei szerinti csodákat másokért. A lehetőségek szerinti segítés semmiképpen nem jelenti az erőn felüli segítést. 
Jézus sem az erején felül segített.

Az élet fenntartó motorja a szeretet, a szükségen enyhítő szeretet. Mindannyian rá vagyunk szorulva a másik jóindulatára, jó szándékú megnyilvánulására. Tehát a szeretet az a csoda, amit nem csak érdemes megtenni, de meg is tudunk tenni. Ha az emberek azt tapasztalják, hogy szeretik őket, a többségük előbb-utóbb szintén szeretni fog.)

6) 137:7.5 „Jézus megpróbálta megtanítani a társainak, hogy milyen hozzáállást tanúsítsanak a különféle palesztinai vallási csoportok és politikai pártok irányában. Jézus mindig azt mondta, ’Arra törekszünk, hogy mindet megnyerjük, de mi egyik sem vagyunk közülük.’ ”

(A vallási csoportok és pártok hivatalból kellett, hogy figyeljék Jézust és kellett, hogy a maguk számára véleményt alkossanak Róla. Bizonyára szempontjuk volt Jézussal kapcsolatban az, hogy ellenségnek, barátnak vagy közömbösnek kell-e tekinteniük. Vagyis figyelték, hogy az, amit mond és amit tesz, segíti vagy gátolja az érdekeik szerinti törekvéseiket?

Jézust sokan elutasították, mert elmulasztották, hogy megértsék Őt. Jézus megértéséhez az út az Ő megismerésén és a szavai igazának megtapasztalásán keresztül vezet. Akik Jézus megismerését elmulasztják, azok megfosztják magukat attól is, hogy a saját törekvéseik értékét az Isten mércéje szerint lássák.

Milyen az Isten? Olyan, amilyennek Jézus bemutatta. Isten ereje nem a róla szóló beszédben van, hanem a szeretete megmutatásában. Az ellenségei azért rémültek meg Jézustól, mert láthatták a szeretete embereket formáló erejét. Jézus ereje ebben van, nem a csodákban.

Bizony, Jézus forradalmár volt. Az emberi szívek forradalmának elindítója. Ő életet ad és életet kér. Csak azt kéri, amit adott. De az, amit adott és amit kér, átváltoztat bennünket. Mi ez, hanem forradalom? A régi elmúlik és valaki új születik meg. És ez az új már nem akar a régi lenni akkor sem, ha nem mindig sikerül még újnak lennie. Az Isten lehetőség, mert vele többet és messzebbre lát az ember, mint nélküle.

Sok ember azt hiszi, hogyha hinne az Istenben, akkor korlátozná magát. Kisebb lenne a mozgástere. Az ilyen gondolkodás számomra semmi mást nem mutat, csak azt, hogy ezek az emberek félnek. Pedig egyedül csak a szeretet képes semmissé tenni a félelmet. A gyermekét szerető szülő ezt tudja. A gyermek félelme oldódik, ha érzi a szülője feléje irányuló szeretetét. Ha nem hívom be a szerető Istent a félő szívembe, akkor nem fogok találkozni vele.

Isten nem tud bennünket kizsákmányolni, ugyanis nem csak azt kéri tőlünk, hogy szeressük Őt mindenek felett, hanem azt is, hogy ezt úgy mutassuk ki, hogy szeretjük az Ő többi gyermekét, vagyis a testvéreinket is. Isten tehát nem kizsákmányoló, hanem önzetlen. Az Isten, vagyis a mi mennyei Atyánk azt szeretné, hogy amikor az Ő nevében szeretjük a testvéreinket, akkor ezt atyai módon tegyük, úgy, ahogy Ő tenné ezt a helyünkben.)

7) Az alábbiakban Jézus fontosnak tartott kijelentéseit értelmezem a magam számára.

a) Jézus mondja: 137:8.7 „az én tanítványaim az erkölcsi döntéseik és a szellemi győzelmeik révén lépnek be a mennyországba; és ha egyszer oda belépnek, örömre, igazságosságra és örök életre lelnek.”
(Ez a kijelentés azt üzeni számomra, hogy Jézus értékrendjét vállalva önmagam fölött kell győzelmet aratnom ahhoz, hogy a test és a lélek örömei mellett a szellem örömeit is megtapasztalhassam.)

b) 137:8.8 Akik elsősorban arra törekednek, hogy belépjenek az országba, s így olyan nemes jellemre törekszenek, mint amilyen az Atyámé is…”.
(Ez alatt azt értem, hogy a szellem örömeit tapasztalva válhatok egyre jobban istenképűvé. Nem nagyképűvé, hanem istenképűvé. Isten mindig a háttérben marad, amikor csak teheti. Csak a munkái látszanak.)

c) 137:8.14 „több örömet és szellemi fejlődést nyertek e világban, és az örökkévaló élet eljövendő korszakaiban.”
137:8.15 „A mennyország kéznél van, és mindenki, aki belép oda, bőséges szabadságot és örömteli üdvözülést lel.”
(Isten országa örömben, szabadságban és szellemi fejlődésben áll fenn. Az örömök a szellemi fejlődés lépcsőfokai. E lépcsőfokokon való haladás pedig a szabadság érzésével és tudatával jár.)

8) 137:8.17 „János azért jött, hogy bűnbánatot hirdessen annak érdekében, hogy felkészítsen benneteket az országra; én a hitet jöttem hirdetni, az Isten ajándékát, mint a mennyországba való bejutás árát. Ha csak hajlandók vagytok hinni, hogy az Atyám végtelen szeretettel szeret benneteket, akkor már az Isten országában vagytok.”

(Most akkor a hit az Isten ajándéka, vagy nem az Isten ajándéka? A válaszom erre ez: az Atyában és a szeretetében élő módon nekem kell hinnem – az ezzel járó jó pedig tekinthető ajándéknak.

Az Isten kopogtat a szívem és az elmém kapuján. Ekkor még nem látom Őt, de ha ajtót nyitok a számára, akkor látni fogom, és egyre inkább magamban fogom látni Őt. Ahogy beengedem Istent az életembe, már közösen munkálkodunk. Nem, nem kezd el engem irányítgatni. Inkább az a baj, hogy nekem kell nagyon figyelnem Rá annak érdekében, hogy igazodni tudjak hozzá. Ha ez sikerül, az mindig felemelő érzés a számomra.)

9) 137:8.18 „És miután így szólt, leült. Mindenki, aki csak hallotta őt, megdöbbent a szavain. A tanítványai álmélkodtak. De az emberek nem voltak felkészülve az ezen Isten-ember szájából elhangzott jó hír befogadására.”

(Jézus többet adott annál, mint amit vártak tőle. S milyen nehéz még ma is megérteni és elfogadni ezt az Általa kínált többet!

Mert mit is kínál Jézus? – Emberi mérce szerint való múlandó dicsőség helyett isteni mérce szerint való örök dicsőséget. Halál helyett örök életet. Magány helyett örök családot – nem is kicsit. Unalom helyett hasznos elfoglaltságot. És így tovább, és így tovább.

Nincs is más út Jézus megértésére, mint az Ő életének és tanításainak tanulmányozása, valamint az Általa ajánlottak egyéni kipróbálása, megtétele.)

* * *

Az 5. pontban említett "Atya akaratától vakó eltérést" másra értelmeztem. A keresztelés utáni döntéshozatalra, mikor is teljesítette az alászállást, de mégis maradt, amikor mehetett volna a fennhatóságát gyakorolni. A víz borrá változtatása nem ütközött az Atya akaratával, így értelmezésem szerint nem is történt eltérés.

* * *

137. írás / 2. hozzászólás

Időzés Galileában

1. Milyen tanácsot ad Jézus az aggodalmaskodással kapcsolatban (137:1.6)?

(„A közelgő országban ne foglalkozzatok az aggodalmatokat tápláló dolgokkal, hanem inkább mindenkor csak azzal törődjetek, hogy megcselekedjétek az Atya akaratát, aki a mennyben van.”)

2. Figyeld meg, hogy Jézus három alkalommal is félrevonul, hogy az Atyával tanácskozhasson (137:4). Honnan vehette a bátorságot, hogy közösségben így viselkedjen?

(Jézus nem az emberek elvárásainak akart megfelelni, hanem az Atya által látott jót akarta tenni az emberek érdekében.)

3. Milyen kompromisszumot köt Jézus a messiási felfogással kapcsolatosan és miért tesz így (137:5.3)?

(Jézus felismerte, hogy a követői nem képesek őt másként látni és várni, csak a megjövendölt Messiásként. Ezért arra törekedett, hogy a régi korok szellemibb felfogású látnokai által jövendölt felkent szerepében működjön, a többség által nagyon is akart katonai felszabadító helyett.)

4. Miért töltötte Jézus és a hat apostol az időt várakozásban (137:7)?

(A fő ok az volt, hogy Jézus nem akarta a nyilvános működését elkezdeni addig, amíg Keresztelő János be nem fejezi a sajátját. A várakozás idejét Jézus munkával és az apostolai, valamint Jakab öccse felkészítésével töltötte.)

5. Miért nem kívánt Jézus és az apostoli csoport egyetlen vallási csoporthoz sem csatlakozni (137:7.5; 137:7.12)? Milyen előnyökkel jár az ilyen felfogás, és mi ennek az ára? Következik-e ebből, hogy az Urantia könyv olvasója nem csatlakozhat semmilyen vallási szervezethez?

(a) Jézus az apostolaival azért nem akart egyetlen vallási csoporthoz sem csatlakozni, mert e csoportok és vezetőik nem ismerték, és éppen ezért nem is képviselték a mennyei Atya akaratát.

b) Annak az előnye, hogy elsősorban az Istenhez akarunk tartozni, abban mutatkozik meg, hogy csak egy, bennünk békét és örömöt eredményező akaratot kell szem előtt tartanunk, a mennyei Atya szeretet akaratát. Ezen akarat képviselésének a hátránya, vagy inkább a következménye, a meg nem értettségből és a rosszindulatból eredő elutasítás és üldöztetés lehet.

c) Szerintem az Urantia könyv olvasója tagja lehet vallási szervezetnek. A lényeg ezzel kapcsolatban az kellene legyen, hogy ott Jézust és a mennyei Atya akaratát képviselje.)

6. Jézus és az apostoli társaság „minden héten két estét (...) a héber írások tanulmányozásával töltöt[t]” (137:7.14). Milyen írásokat tanulmányozhatnánk ma, ha hasonló felkészülésben akarnánk részesülni?

(Számomra nem kérdés, hogy az Urantia írásokat kell tanulmányoznunk, amelyekkel összevethetjük a négy evangéliumot és az Újszövetség apostoli leveleit is.)

7. Milyen következményekkel jár a túl sok ismeret átadása (137:7.14)?

(A felfogóképességet messze meghaladó igazságok megmutatása zavart okoz az ember elméjében és lelkében.)

8. Foglald össze az Országról szóló beszéd (137:8) főbb tárgyköreit. Mit jelent az Isten fiává válni (137:8.16)?

(a) - Jézus az Atya országát jött hirdetni, amely mindenki előtt nyitva áll.
- Az Isten: Atya, s mint ilyen, szerető szívű és könyörületes.
- Az Atya szeretete minden emberre kiterjed.
- Az Atya szeretetének egyik megnyilvánulása, hogy a Szelleme az emberek elméjébe költözik. Az Atya Szellemét az Igazság Szelleme fogja követni.
- A Jézus által hirdetett ország nem evilági.
- Jézus az Ember Fiának és a Béke Hercegének mondja magát.
- Jézus az Atya kinyilatkoztatójaként fog működni.
- A Jézus által hirdetett ország erkölcsi döntések által hódítható meg.
- Az Isten Országa örömöt, igazságosságot, szabadságot és örök életet kínál.
- Isten országába a kisgyermek hitével és bizalmával lehet belépni.
- Az Országba való belépés által az ember nem változik meg azonnal.
- A cél: törekvés az Atya tökéletességére és törekvés az Atyához. 
- Az Országban való fejlődés az igazságosság fokozatainak egyre növekvő örömben való elérése által történik.

Vagyis Jézus az Atyáról, az Isten Országáról, az abba való belépésről és az abban való fejlődésről beszélt.

b) Az Isten fiává válás a szellemi fejlődés útjára való lépést és az azon való megmaradást jelenti a gyakorlati szeretet vállalása által.)

9. Felfoghatjuk-e, hogy miért szeret bennünket az Atya végtelen szeretettel (137:8.17)? Mi a következménye, ha egyszerűen csak hiszünk ebben?

(a) Az Atya azért szeret bennünket végtelen szeretettel, mert a gyermekeinek tekint bennünket. Közelíthetünk ezen szeretet megértéséhez az által, ha a saját gyermekünk irányában már fennálló szeretet tapasztalatára gondolunk.

b) Ha következetesen hiszek az Atya felém irányuló szeretetében, akkor meg fogom tapasztalni az Ő atyai szeretetét és azt, hogy az országa polgára vagyok.)

10. Mit értenek a szerzők a „Teremtő közvetítői” alatt (137:4.13)?

(Hogy a szerzők mit értenek e kifejezés alatt, azt nem tudom, én a Teremtő közvetítői alatt az Isten akaratának nem anyagi létállapotú végrehajtóit értem.)

11. Hogyan fér össze az evangélium minden embernek történő hirdetésére való felhívás a bizonyos helyek (pl. Szeforisz, Tibériás) felkeresésének tilalmával (137:5.1)?

(Ezt a tilalmat Jézus az apostolaival akkor közölte, amikor még nem voltak felkészültek a más népekkel való találkozásra. Az örömhír minden ember számára történő hirdetésére Jézus a feltámadását követően küldte a követőit.)