Jelenlegi hely

138. Az Ország hírnökeinek felkészítése

 

138:4.3. "Később az est folyamán Jézus megtartotta az első órát az apostolainak a tisztátalan szellemek eredetéről, természetéről és végzetéről, de ők nem tudták felfogni az elmondottak jelentőségét. "

Mit értünk tisztátalan szellemek alatt? Mire utalt itt Jézus?

* * *

138. írás / 1. hozzászólás

1) 138:0.1 „Fivérei, Jakab és Júdás, nagyon megsértődtek, mert őket nem hívta meg e tanácskozásra… Jézus azonban úgy tervezte, hogy ne legyenek közeli rokonai az ország apostoli igazgatóinak e testületében.”

(Miért nem akarhatta azt Jézus, hogy a közeli rokonai is ott legyenek az apostolok között? Több szempont is eszembe jutott.

a) Jézus öccseinek túl nagyot kellett volna a gondolkodásban váltaniuk ahhoz, hogy a testvérbátyjuk helyett az Isten Fiát lássák Jézusban. Jézus tudta, hogy nem lehet próféta a saját családja körében.

b) Jézus nem akarhatta, hogy a nem rokon apostolok – még ha félreértésből is – de részre hajlással vádolhassák meg.

c) Jézus nem akarhatta, hogy az öccsei meggondolatlanul kedvezményeket kérjenek tőle. Emlékezzünk arra, hogy a Zebedeus testvérek pontosan ilyesmit tettek. Szerettek volna Jézus jobb és baloldalán ülni a földi királyságában. A többi apostol egy ideig haragudott is rájuk ezért.

d) Jézus nem akarhatta, hogy Mária, az édesanyja, az öccseit használja fel annak érdekében, hogy nyomást gyakoroljon rá. Emlékezzünk, a befolyásolás szándéka nem állt messze Máriától. Kánában is közbenjárt Jézusnál az elfogyott bor pótlása érdekében.

e) Jézus a döntésével talán azt is szemléltetni akarta, hogy az Isten családjába való bekerüléshez nem szükséges a vérszerinti kapcsolat.

f) Jézus előre láthatta a jövőt is. Ha az öccseit bevonja a 12 közé, akkor az elkövetkezendő évszázadokban minden vallási vezető Jézusra hivatkozva vonta volna be a vezetésbe a saját családtagjait, sértve ezáltal a pártatlan vezetés elvét.

Mindezek ellenére Jézus szerette volna, hogy a rokonai is belépjenek az Isten Országába. Ez utóbb meg is történt.)

2) 138:1.1 Jézus „Arra utasította őket, hogy kettesével induljanak és terjesszék az országról szóló jó híreket. Megtiltotta a keresztelést és nem javasolta a nyilvános beszédeket sem. Elmondta nekik azt is, hogy később majd engedélyt kapnak a tan nyilvános hirdetésére, de egy időre, és számos ok miatt, azt kívánja tőlük, hogy az embertársaikkal való személyes kapcsolatfelvételben szerezzenek gyakorlati tapasztalatot. Jézus azt javasolta, hogy az első vándorutat teljesen személyes munkaként végezzék.”

(a) Miért kettesével küldte ki Jézus az apostolokat?
Hogy egymás segítségére lehessenek, egymást bátoríthassák, a felmerülő kérdéseiket, problémáikat, tapasztalataikat egymással megbeszélhessék.

b) Miért tiltotta Jézus az apostoloknak a keresztelést?
Jézus nem akarhatta, hogy azok az emberek – akik könnyen ítélnek a külsőségek alapján – a követőit Keresztelő János tanítványaival azonosítsák. És Jézus azt sem akarhatta, hogy a keresztelés elterelje a figyelmet a lényegről. Nem akarta, hogy az emberek a szívük Isten előtt való megnyitását azonos súlyúnak tekintsék a vízbe való bemerítéssel.

c) Miért nem javasolta Jézus az apostoloknak, hogy az első kiküldésük idején nyilvános beszédeket tartsanak?
Jézus nem tiltotta a nyilvános beszédeket a kezdő apostolainak, csak éppen nem javasolta ezt számukra. A nagy tömeg előtti beszéd nagy kihívás és Jézus nem akarta, hogy az apostolok olyan nehézségekbe ütközzenek, amelyekre még nem készültek fel. S azt sem akarta, hogy idő előtt túl nagy figyelem terelődjön rájuk a zsidó hatóságok és Heródes részéről.

Az apostoloknak tapasztalatokat kellett szerezniük magukkal kapcsolatban és az emberekkel kapcsolatban. Vagyis meg kellett tapasztalniuk, hogy milyen az, amikor már ők beszélnek az örömhírről és nem Jézust hallgatják erről, és milyen az, amikor már őket kérdezik az emberek az örömhírről, s nem ők kérdezik Jézust.

Az apostoloknak meg kellett tapasztalniuk azt is, hogy az Isten Szelleme miként képes segíteni őket, miként képes velük együtt munkálkodni az örömhír hirdetésében.

Továbbá Jézus azért is ösztönözte a személyes jellegű munkát, mert az első hat apostol csak személyes beszélgetések során ismerhette fel, ismerhette meg és választhatta ki a másik hat apostolt.)

3) 138:1.2 „Mielőtt megkezdték volna a szolgálatuk első két hetét, Jézus bejelentette, hogy tizenkét apostolt szeretne felszentelni, akik a távozása után folytatják az országgal kapcsolatos munkát és mindegyiküket felhatalmazta, hogy az első megtértjeik közül egy-egy embert a tervezett apostoli testületi tagságra kiválasszanak.”

(Jézus megtapasztaltatta az apostolaival, hogy a tőle kapott üzenet alkalmas arra, hogy általa testvéreket és barátokat találjanak. Az apostolok megtapasztalták, hogy ők is képesek másokat a jó hírek hirdetésével az Istenhez vonzani. Ez akkor is igaz, ha a kezdő hat azt gondolta, hogy a várt és megtalált Messiás számára „toboroznak”.)

4) 138:1.5 „Mialatt az apostolok e küldetésben jártak, Jézus sokat gondolkodott az ekkor már börtönben sínylődő Jánosról. Nagy kísértés volt számára, hogy az eredendő erőit annak érdekében használja, hogy János kiszabaduljon, de újra csak elhatározta, hogy „megvárja az Atya akaratát”.”

(Jézus csak erővel vagy csodával szabadíthatta volna ki Keresztelő Jánost. Erővel, ha fellázítja a népet, és csodával, ha alkalmazza egyéni képességeit. De Jézus egyiket sem akarta. Várta az Atya döntését. 
Úgy gondolom, hogyha elég türelmesek és nyitottak vagyunk, akkor mi is képesek vagyunk a nekünk fontos kérdésekkel kapcsolatban meglátni az Atya akaratát. Mi állandóan sietünk, időhiánnyal küzdünk. Az Atya nem ilyen. Érdemes lenne hozzá igazodnunk és időt szánnunk arra, hogy az előttünk álló feladattal vagy lehetőséggel kapcsolatban egyre tisztábban ismerhessük fel az Ő akaratát.)

5) 138:2.1 „A hatok… Úgy tértek vissza Jézushoz, hogy jobban megértették, hogy a vallás végeredményben tisztán és teljesen személyes élmény. Most már kezdték érzékelni, hogy az egyszerű emberek mennyire ki vannak éhezve a vallási vigaszul és szellemi táplálékul szolgáló szavakra.”

(Lehet, hogy az örök élet valóságát még nem tapasztalhatjuk, azonban az ahhoz vezető út értékét, az önzetlen szeretetet és az ezzel járó szabadságot igen. 
Lehet, hogy a mennyország szépségét most még nem tapasztalhatjuk meg, de az Isten belső vezetését és személyes szeretetét igen. Nekem ezek – ismerve Jézus életét és tanítását, valamint látva az Isten családjába tartozó testvéreim életét is – elegendőek ahhoz, hogy higgyek és törekedjek az Atyához közelebb.)

6) 138:2.2 „Jézus, miután mindegyikük bemutatta az új apostoli küldetésre választottját, felkérte a többieket, hogy szavazzanak a jelölésről; így mind a hat új apostolt szabályszerűen elfogadta az összes régi apostol. Ez után Jézus bejelentette, hogy mindannyian felkeresik e jelölteket és elhívják őket a szolgálatra.”

(Nem volt bonyolult a szavazás. Mindenki elfogadta mindenki jelöltjét.

Az alapvető szempontok már adva voltak:
a) a jelölt legyen nyitott az Isten új országára és
b) legyen hajlandó mindent hátra hagyni azért, hogy Jézust kövesse.

Van egy harmadik szempont is, amit azért nehéz érvényesíteni, mert csak hosszasabb együttlét során teszi lehetővé a tisztán látást arra vonatkozóan, hogy az illetővel emberileg ki lehet-e jönni, lehet-e vele együtt élni.

A 12 apostol sok mindenben különbözött egymástól. Azonban az Istennek való odaadottságuk, a vállalt közös munka és a Jézusra vonatkozó várakozásaik képessé tették őket arra, hogy egymást elviseljék, sőt, segítsék.)

7) 138:2.3 „Az újonnan választott apostolok ezek voltak:
138:2.4 Lévi Máté, a kapernaumi vámszedő, akinek hivatala a várostól keletre volt, Batanea határai közelében. Őt András választotta.

138:2.5 Didimusz Tamás, egy tariceai halász és egykori gadarai ács és kőműves. Őt Fülöp választotta.

138:2.6 Alfeus Jakab, egy kheresai halász és gazdálkodó, akit Zebedeus Jakab választott.

138:2.7 Alfeus Júdás, Alfeus Jakab ikerfivére, aki szintén halász volt, és akit Zebedeus János választott.

138:2.8 Zélóta Simon magas rangú tisztviselő volt a zélóták hazafias szervezetében, s ezt a tisztséget hagyta ott annak érdekében, hogy csatlakozzon Jézus apostolaihoz. Mielőtt a zélótákhoz állt volna, Simon kereskedő volt. Őt Péter választotta.

138:2.9 Karióti Júdás Jerikóban élő, jómódú zsidó szülők egyetlen fia volt. Csatlakozott Keresztelő Jánoshoz, és a szadduceus szülei ezért kitagadták. Éppen munkát keresett a vidéken, amikor Jézus apostolai ráakadtak, és főként a pénzügyi téren szerzett tapasztalatai miatt Nátániel a soraikba hívta. Karióti Júdás volt az egyetlen júdeai a tizenkét apostol között.”

(Érdekes megnézni, hogy ki, kit választott.

Azt látom, hogy az új apostolok kiválasztásánál a „hasonló hasonlót vonz” elve érvényesült.

a) A megfontolt András egy másik megfontolt embert, Mátét választotta.

b) A halász Zebedeus testvérek egy másik halász testvérpárt választottak. Nyilvánvaló, hogy a hasonlók szívesebben állnak szóba egymással, mivel a másikban magukat látva könnyebben ébred bennük bizalom. Jelen helyzetben e bizalmat megalapozta az, hogy mindkét pár testvér volt, és hogy mindkét testvérpár halász is volt.

c) Péter, a hirtelen – majd én megmutatom – ember, egy hasonló igazságbajnokot választott, Zélóta Simont. Mind a ketten nagyon akarták az Isten erővel megjelenő, igazságot szolgáltató országát. A Jézus mellett töltött utolsó időszakukban mind a ketten még kardot is kötöttek az oldalukra.

d) Nem csak Tamás volt gondolkodva kétkedő, hanem az őt választó Fülöp is. Jellemző, hogy Fülöp pontosan az iránt érdeklődött, amiről Tamás elhíresült. Az Urantia írásokban e tárgyban ezeket olvashatjuk.

Tamásról: „191:5.2 „Nem fogok hinni, hacsak nem látom a Mestert a saját szememmel és ujjamat a szegek okozta sebhelyekbe nem teszem.”

Fülöpről: 191:0.9 „Fülöp különösen azt szerette volna tudni, feltéve, hogy Jézus valóban előjött a sírból, hogy vajon a testén ott vannak-e a keresztre feszítés fizikai nyomai.”

e) Júdást Nátániel választotta. Júdásról tudjuk, hogy a magát mások fölébe emelő, vagyis a rossz értelemben vett büszkesége lett a veszte. De nézzük, mit olvashatunk Nátánielről.
139:6.3 „A jellemének gyengesége a büszkeségéből eredt; nagyon büszke volt a családjára, a városára, a jó hírére és a nemzetére, mely mind dicséretes, ha nem viszik túlzásba. Nátániel azonban a személyes előítéleteiben hajlamos volt a szélsőségekre. Könnyen előre megítélt embereket a személyes véleménye alapján… De Nátániel nem tartozott az önfejűek közé, még ha büszke volt is. Gyorsan változtatott a magatartásán, amint Jézus szemébe nézett.” S ez volt Nátániel szerencséje. Rajta tudott változtatni a Jézussal töltött idő, Júdáson nem.

Az eredeti foglalkozását tekintve, Jézusnak tehát volt 7 halász apostola /András, Péter, János, Jakab, az Alfeus ikrek és Tamás/, 1 vámos apostola /Máté/, 1 kereskedő apostola /Zélóta Simon/ és 3 üzletember apostola /Fülöp, Nátániel és Júdás/.)

8) 138:3.1 „Máté már várta őket, elkészítette az egyenlegeket és felkészült arra, hogy a hivatali ügyeket átadja a fivérének. Ahogy a vámhivatalhoz közeledtek, András Jézussal előrement, aki Máté szemébe nézett és azt mondta, „Kövess engem!” És ő felkelt és Jézussal és az apostolokkal bement a házába.”

(Amikor két ember egymás szemébe néz, a lélek találkozik a lélekkel, és ilyenkor az egymás szemébe néző két ember sok olyasmit is megtud egymásról, amit szavakban nem, vagy csak nagyon nehezen lehet kifejezni. Nem véletlenül mondják azt, hogy „a szem, lélek tükre”. 
Jézus nem kényszerítette semmire Mátét a nézésével, hiszen Máté már korábban elhatározta, hogy követni fogja, készült is erre. Amikor Jézus Máté szemébe nézett, csak sajátos módon bemutatkozott neki. Közismert az, hogy amikor valakivel fontos dolgot akarunk közölni, azt szoktuk tőle kérni, hogy „nézz a szemembe”.)

9) 138:3.6 „…én azért jöttem, hogy örömet hirdessek a társadalom elnyomottjainak és szellemi szabadságot hirdessek az erkölcsi raboknak. Kell-e emlékeztetnem benneteket arra, hogy nem az egészségesnek van szüksége orvosra, hanem a betegnek? Nem az igazakat, hanem a bűnösöket megszólítani jöttem.”

(A társadalom elnyomottjai azok, akiket az elnyomók a maguk igazságának és erejének tudatában hátrányosan megkülönböztetnek. Ha a társadalom elnyomottjai megismerik azt az igazságot, amely szerint Jézus élt, akkor nem válnak elnyomóvá. Nem fizikailag kerülnek korábbi elnyomóik fölé, hanem erkölcsileg. A magasabb erkölcs szerint való élés képessé teszi az embert arra, hogy új világot teremtsen a maga számára.

Az erkölcsi rab még nem tudja, hogy mi az egyetemes jó. Jézus tanításának hiányában könnyen válhatunk mindannyian erkölcsi rabbá. Olyanokká, akik nem lehetnek igazán szabad emberek, mivel nem tudják, hogy milyen irányban érdemes kibontakoztatniuk az emberségüket. Az emberség az Isten magatartásának irányába mutat, nem pedig a változatlanság, még kevésbé az elállatiasodás irányába. Ha Jézus tanításait nem fogadjuk el, akkor lezárjuk a gondolkodásunkat és nem nyílik meg előttünk az Istenben való növekedés útja, ami azonos az Isten felé vezető úttal.)

10) 138:3.8 „Jézus és az apostolok azt az éjszakát Máté házában töltötték, és amint az emberek hazamentek, csak egy dologról beszéltek: Jézus jóságáról és barátságosságáról.”

(Az emberek nem arról beszélgettek, hogy Jézus milyen okosakat mondott, hanem arról, hogy megtapasztalták a jóságát és a barátságosságát. Nem ártana, ha velünk kapcsolatban is erről beszélnének az emberek. Továbbá, ha Jézus jó és barátságos, ez azt jelenti, hogy az Atya is jó és barátságos.)

11) 138:4.3 „Azon az estén, az Alfeus házban elköltött egyszerű estebédnél, az ikreket felvették az apostoli családba. Később az est folyamán Jézus megtartotta az első órát az apostolainak a tisztátalan szellemek eredetéről, természetéről és végzetéről, de ők nem tudták felfogni az elmondottak jelentőségét.”

(Miért ez volt Jézus első közös tanítása a kibővült apostoli család számára? Talán azért, mert Máté lakomáján találkoztak a farizeusok rosszindulatú hozzáállásával.

a) De honnan is erednek az Urantia tisztátalan szellemei?
A tisztátalan szellemek az Urantia fellázadt köztes lényei. Az első fajú közteslények a Bolygóherceg kíséretétől származnak, a másodfajú közteslények pedig a bolygónk élőlénytani nemesítőitől, Ádámtól és Évától. Mivel az Urantia bolygóhercege és Ádám-Évája is elbukott, ezért a velük kapcsolatba hozható közteslények is választás elé kerültek – lázadnak, vagy hűek maradnak az Istenhez.

b) Milyen a tisztátalan szellemek természete?
Az Isten szeretet akarata ellen lázadó, zavart okozó.

c) S mi a tisztátalan szellemek végzete?
146:7.1 „Jézus világosan elmondta az apostolainak, hogy a tévelygő és lázadó közteslények, akik gyakran adják ki magukat a holtak állítólagos szellemeinek, hamarosan ellenőrzés alá kerülnek annak érdekében, hogy ne művelhessenek többé ilyen furcsa dolgot. Elmondta a követőinek, hogy miután visszatért az Atyához, és miután elküldték a szellemüket minden húsvér testhez, az ilyen félszellemi lények – az úgynevezett tisztátalan szellemek – többé már nem fogják tudni megszállni a halandók között a gyengeelméjűeket és a rosszakaratúakat.”)

12) 138:5.2 „Miután felüdítették magukat, Jézus a tizenkettekkel különvonult egy időre, hogy imádkozzon velük és a Szent Szellem természetére és munkájára oktassa őket, de nagyrészt megint csak képtelenek voltak felfogni ama csodálatos igazságok jelentését, melyeket tanítani próbált nekik.”

(A teljessé lett apostoli csoport második oktatási témájáról van szó. Úgy vélem, Jézus ellenpontozni akarta a rossz szellemekre vonatkozó tanítást, a Szent Szellem természetére és munkájára vonatkozó tanítással.

a) De milyen is a Szent Szellem természete?
A Szent Szellem együttműködik az Atya bennünk élő Szellemével, a Gondolatigazítóval. De együttműködik a Fiú Szellemével, az Igazság Szellemével is. Bár az isteni hatás többféle forrásból ér bennünket, azonban e hatások tapasztalata bennünk egy.

b) S mi a Szent Szellem munkája?
A Szent Szellem tartalmat és irányt ad azoknak az eszményeknek, amelyek az emberben formálódnak. A Szellem emlékeztet, tanít és vezet bennünket az Atyához vezető úton.)

13) 138:5.2 „Mindegyre abba a hibába estek, hogy megpróbálták Jézus új evangéliumát beilleszteni a régi formájú vallási hiedelmeik közé. Nem értették meg azt a gondolatot, hogy Jézus az üdvözülés új evangéliumát jött hirdetni és az Isten megtalálásának egy új útját jött megalapozni; nem fogták fel, hogy ő maga a mennyei Atya új kinyilatkoztatása.”

(Nem kellene manapság se ebbe a hibába esni. Jézus tanításának gyökeréig kell tehát elmennünk az Ő megértése érdekében. E kiinduló pont pedig számomra az, hogy a mindenek Istene nem más, mint egy bennünket egyénileg ismerő és nagyon szerető Atya, aki a maga gazdagságát és az általa birtokolt örök életet kínálja nekünk.)

14) 138:6.3 Jézus mondja: „Az én országom és az ahhoz kapcsolódó örömhír lesz az üzenetetek veleje. Ne térjetek le arra a mellékútra, hogy rólam és a tanításaimról szónokoltok. Terjesszétek az országról szóló örömhírt és mutassátok be a mennyei Atyáról szóló kinyilatkoztatásomat, de ne tévedjetek azokra a mellékutakra, hogy olyan mondákat teremtetek és olyan imádatközösséget építetek, melyek az én hitemről és tanításaimról szóló hiedelmekkel és tanításokkal hozhatók összefüggésbe.”

(Jézus tehát erre kér bennünket: „Terjesszétek az országról szóló örömhírt és mutassátok be a mennyei Atyáról szóló kinyilatkoztatásomat”. Vagyis, mondjuk el az embereknek, hogy az Isten Atyai szeretettel szereti őket, és hogy ők egymásnak a testvérei, majd mutassuk be nekik, hogy mi testvéri jóakarattal viseltetünk az irányukban. Aztán, ha majd megkérdezik, hogy az Atyai szeretettel szerető Isten miért engedi meg azt, hogy különféle csapások sújtsák őket, akkor megkérdezzük, hogy milyen Isten által megengedett csapásra gondolnak. S majd elmondjuk nekik, hogy bár a világ kiszámítható törvények által működik, azonban az Isten tiszteletben tartja mindenki szabad akaratát, és bár mindenkit létben tart, megtapasztalható módon csak azt tudja segíteni, aki felé törekszik.)

15) 138:6.4 Jézus gyakran hívta fel az apostolai figyelmét erre: „Keressétek a bűnösöket; találjátok meg a szomorúakat és vigasztaljátok meg az aggódókat.”

(A bűnösök, a szomorúak és az aggódók a legnyitottabbak a jó hír vigasz szavainak befogadására. S az ő állapotukban lesz a legnyilvánvalóbb a változás, ha a vigasz szavait és tetteit elfogadják.

A bűnös alatt azt értem, akinek lelkiismeret furdalása van, aki bánkódik valamely tette miatt, és nem tud megbocsátani magának, illetve, bár szeretné, de nem kapott megbocsátást, feloldozást az emberektől.

Szomorú alatt azt értem, aki csalódott, nem látja a hogyan tovább módját és nincs elég önbizalma az újrakezdéshez.

Aggódó alatt pedig azt az embert értem, aki fél a jövőtől.)

16) 138:8.2 „Jézus azt tanította nekik, hogy a bűn megbocsátását az Istenben való hiten keresztül, vezeklés és áldozás nélkül hirdessék, és hogy a mennyei Atya ugyanazzal az örökkévaló szeretettel szereti minden gyermekét. Arra intette az apostolait, hogy tartózkodjanak a következők megvitatásától:

138:8.3 1. Keresztelő János munkája és bebörtönzése.
138:8.4 2. A hang a kereszteléskor. Jézus azt mondta: „Csak azok utalhatnak a hangra, akik hallották azt. Csak arról beszéljetek, amit tőlem hallottatok; mendemondákat ne beszéljetek.”
138:8.5 3. A víz borrá változása Kánában. Jézus komolyan rájuk parancsolt, mondván, „Senkinek se beszéljetek a vízről és a borról.” ”

(Jézus tehát azt tanította, hogy nem az számít, milyen voltál és milyen vagy, hanem az számít, hogy milyen akarsz lenni. Mert nem a múltat kell jóvá tenni, hanem a jót kell jelenné tenni. Ha az ember megváltozik, a körülményei is változni fognak. Az ember pedig akkor fog tartósan a jó irányba változni, ha őszintén és teljesen megnyitja a szívét az Isten előtt és személyesen tapasztalja meg az Ő atyai szeretetének valóságát.

a) Miért ne beszéljenek az apostolok Keresztelő János munkájáról és bebörtönzéséről? Mert elterelné a figyelmet Jézus tanításáról és vitára adna okot.

Továbbá nyilvánvalóvá válna, hogy Keresztelő János nem úgy és nem azt képviselte, mint amit Jézus. Jézus nem akarta, hogy az emberek belemerüljenek a kettejük összehasonlítgatásába.

b) Jézus rendelkezése, hogy csak azok utaljanak a keresztelése során hallott hangra, akik azt hallották, tisztességes követelmény. 
Jézus nem akarhatta azt sem, hogy az isteni hangról való túl sok szóbeszéd azt a várakozást erősítse az emberekben, hogy azon Isten által felkent csodatevő érkezett meg és kezdte el a működését, akit az emberek vártak. A hang a kereszteléskor csodának minősült, Jézus pedig nem akarta, hogy csodatevőként gondoljanak rá.

c) A víz borrá változtatása szintén csoda volt. Márpedig Jézus nem a külső csodákat pártolta, hanem az emberek szívében végbemenő belső változásokat.)

17) 138:8.8 „Jézus nyilvánvalóvá tette az apostolai számára a különbséget a zsidók által tanított, úgynevezett jótéteménykénti megbánás és a hit révén való lelkiállapot-változás – az újjászületés – között, melyet az országba való belépés áraként szükségesnek tartott. Arra tanította az apostolait, hogy egyedül hitre van szükség az Atya országába való belépéshez… Jézus arra törekedett, hogy az elméjüket a csodák keresésétől azon megelégedés és bizonyosság valós és személyes élményének megtalálása felé terelje, hogy az emberben lakozik az Isten szeretetének és üdvözítő kegyének szelleme.”

(A megbánás akkor igazi és akkor jótétemény a lélek számára, ha ajtóként működik a hit jó útjára való lépés érdekében.
A mennyei Atyában való hit lelkiállapot változást eredményez az emberben.

Több mindenben lehet hinni és mi, emberek hiszünk is. Minden dolog, amit szeretnénk, s amire várakozunk, hiten alapul, s a reményen, hogy az bekövetkezik.

Esetemben az a hit, amely a más dolgokban való hitemet is meghatározni és befolyásolni képes, nem más, mint az Istenben, az én mennyei Atyámban való hitem. Ő általa van reménységem az örök életben és erőm a hétköznapokra. Hiszem azt, hogy Isten és az Ő családjának szellemi képviselői ismernek, szeretnek engem és segítenek nekem.)

18) 138:8.9 „Semmi sem tűnt olyan fontosnak Jézus számára, mint az egyes ember, aki éppen az ő közvetlen közelében tartózkodott. Mester volt és tanító, de annál is több – barát és szomszéd is volt, megértő társ.”

(Jézus bemutatta, hogy az Isten segítő szándékkal figyel ránk. Ha tehát kapcsolatba akarok kerülni Vele, akkor nekem megértő szándékkal kell figyelnem rá.)

19) 138:9.1 „Az igazi emberek egyszerűen nem voltak képesek elhagyni egy olyan tisztelt tanítót, aki hozzájuk oly közel álló életet él és aki olyannyira elkötelezte magát mellettük, mint Jézus. A Mester halálának sötét óráiban ezeknek az apostoloknak a szívében minden érvet, ítéletet, és okszerűséget félresöpört egyetlen rendkívüli emberi érzelem – a barátság és hűség erős érzése. A Jézussal együtt végzett ezen öthónapnyi munka minden egyes apostolt arra vitt, hogy Jézust a világon a legjobb barátjának tekintse. És ez az emberi érzés, és nem a magasztos tanításai vagy a csodálatos tettei voltak azok, melyek együtt tartották őket egészen a feltámadást követően és az országról szóló evangélium hirdetésének újjákezdése utáni időkig.”

(Jézusra ma nem az a legjellemzőbb, hogy véresen függ egy kereszten, ahogy többnyire ábrázolják, hanem az, hogy most is velünk küzd értünk.

Ezen a földön a legfontosabb szellemi érték az Istenről és a hozzá vezető útról való tudás. A legértékesebb emberi képesség pedig az ezen úton való haladásra való képesség, a jóakarat képessége.

Amikor a felismert jót megtehetem, akkor ennek érdekében magammal kell megküzdenem a másik emberért. Magammal kell megküzdenem, mert le kell küzdenem a fösvénységemet, az érdektelenségemet és a lustaságomat – egy szóval magamat. És a másikért kell küzdenem, mert meg kell találnom annak a módját, amely által hitelesen közölhetem vele azt, hogy az Isten a gyermekeként szereti őt.)

* * *

138. írás / 2. hozzászólás

Az Ország hírnökeinek felkészítése

1. Miért kell előbb tapasztalatot szerezni a személyes segédkezésben s csak utána foglalkozni a nyilvános tanhirdetéssel (138:1.1; 138:2.1; 138:2.10; 138:7.1)?

(Az apostolok – mielőtt Jézushoz csatlakoztak – nem foglalkoztak tanítással. Előbb érzékennyé kellett tenniük magukat az emberekkel való foglalkozásra. Meg kellett tapasztalniuk, hogy az emberek megszólítását célzó beszéd nem pusztába kiáltandó szó. Azt élő emberek hallgatják, akik vagy értik azt, amit hallanak vagy nem. S ha nem értik, szívesen kérdeznek. Amikor az apostolok az ilyen kérdésekre válaszoltak, könnyebben ráláthattak arra a módra, amely által még érthetőbben és tisztábban adhatták át azt az üzenetet, amit korábban ők Jézus tanítása alapján megértettek.

A négyszemközti vagy a kiscsoportos beszélgetés alkalmat adott az apostoloknak arra, hogy kitapasztalják az örömhír átadásának legjobb útját és módját.
Megtapasztalhatták például, hogy melyek azok a tartalmak, amelyeket az emberek könnyen megértenek, és melyek azok, amelyeket példákkal érdemes megvilágítaniuk.

A személyes segédkezés során az apostolok kipróbálhatták magukat, és tisztába kerülhettek a saját előadói képességeikkel is. Mindezekről tapasztalatot csak úgy szerezhettek, hogy közvetlenül kaptak visszajelzést a velük személyes közelségben levő hallgatóságtól.)

2. Miért kérte Jézus az apostolaitól, hogy „[k]eressétek a bűnösöket; találjátok meg a szomorúakat és vigasztaljátok meg az aggódókat” (138:6.4)?

(A bűnösök, a szomorúak és az aggódóak azok, akik a leginkább rászorulnak a vigaszra, a lelki segítségre.)

3. Miképpen különböztette meg magát Jézus Keresztelő Jánostól (138:1.1; 138:5.4; 138:7.1; 138:8.2; 138:8.8)?

(a) Jézus megtiltotta az apostoloknak, hogy kereszteljenek.

Keresztelő János vízbemerített, keresztelt.

b) Jézus nyomatékosan felhívta az apostolok figyelmét arra, hogy kerüljék a polgári hatóságokkal való összecsapást és a császár, valamint a képviselői megbélyegzését.

János azért került börtönbe, mert bírálta Heródest, a hatalom egyik képviselőjét.

c) Jézus az emberek szívében megalapítandó szellemi országot hirdette.

Keresztelő János anyagi hatalommal rendet tevő, evilági Messiást várt és hirdetett, aki a földi ügyek új és örökkévaló rendjét, a látható mennyországot hozza létre.

d) Jézus azt tanította, hogy a bűn megbocsátása az Istenben való hiten keresztül történik. „A hit a nyitott kapu az Isten jelenvaló, tökéletes és örökkévaló szeretetéhez.”

Keresztelő János az Istennel való megbékülés eszközéül a bűnbánatot és a vezeklést ajánlotta.

4. Mely téveszméket javította ki Jézus mindig (138:6.4)?

(Jézus mindig kijavította az apostolainak a mennyei Atyáról alkotott helytelen elképzeléseit.)

5. Miért volt Jézus annyira elégedett ezzel a lassú, csöndes, feltűnésmentes eljárással (138:6.5)?

(Jézus azért volt elégedett a csöndes, feltűnés mentes munkamódszerrel, mert a célja az Atya emberi eszközökkel történő bemutatása volt. Tette ezt annak érdekében, hogy ezen mintát az emberek is követhessék majd a saját életükben, a maguk természetes, emberi viszonyai között.)

6. Elképzelhető-e manapság, hogy az ország ellenségei megpróbálják eltántorítani az embereket az evangélium tanítóivá való válástól (138:7.3)?

(Ki lehet az ország ellensége? Az Isten országának ellensége az, aki tudatosan rosszat akar. Véleményem szerint az emberek többsége nem ilyen, vagyis nem gonosz, hanem tévedésben élő.

Azt gondolom, hogy ma az ország legveszélyesebb ellensége az, aki Jézusra hivatkozva olyasmit tesz, amit Jézus soha nem tenne, és ezen a hozzáállásán nem is kíván változtatni. Az ilyen magatartás azért veszélyes, mert alkalmas az Istent kereső emberek megtévesztésére. De erről majd annak kell számot adnia, aki ilyet tesz.

S persze, az általam biztosan ismert azon személy, aki a legtöbbször nehezítője annak, hogy Jézust az Atya akarata szerint kövessem, én magam vagyok. Mert például, nem mindig vagyok állhatatos, viszont többször vagyok lusta. Meg aztán a látásmódomban is lehet hiba, a korlátaimról pedig nem is beszélek.)

7. Hogyan mutatta meg Jézus, hogy mennyire nagyra becsüli az egyes ember értékét (138:8.9)?

(138:8.9 „Hajlandó volt megszakítani az elmélyült beszédet, hogy az úton odamenjen az arra haladó asszonyhoz és bátorítólag szóljon e testi-lelki terhet viselőhöz. Hajlandó volt megszakítani az apostolaival folytatott komoly tanácskozást, hogy barátkozzon a közéjük keveredett gyermekkel. Semmi sem tűnt olyan fontosnak Jézus számára, mint az egyes ember, aki éppen az ő közvetlen közelében tartózkodott.”)

8. Mit tanulhatunk az érzelmi önfegyelem terén a szórakozásról, az örömök megéléséről és a kikapcsolódásról ebből az írásból (138:3.6-3.7; 138:6.2; 138:10.9)?

(Van helye a napi és a heti kikapcsolódásnak, pihenésnek, mert a hústest és a lélek is igényli ezeket. A közös játék, szórakozás és étkezés helyénvaló és szükséges, ha az nem az Isten országának hirdetése és a megélhetést biztosító munka helyett van, hanem mellette.

Ha az ember úgy dolgozik meg a megélhetéséért, hogy közben az Isten országát is éli és hirdeti, akkor mindig képes lesz megtalálni az önmaga felüdítésére alkalmas kikapcsolódás módját, idejét és mértékét.)

9. Vedd észre, hogy a tizenkettek szervezetében nem volt külön tanhirdetői vagy tanítói feladatkör. Vajon miért kaptak a többiekéhez hasonló feladatot azok is, akik kitűntek a tanhirdetői, tanítói szerepben?

(Az apostolok élet- és feladatközösségben éltek. Jézus is úgy élt velük, mint egy közülük. Az apostoli csoportban mindenki az Isten országának hirdetésére lett elhívva. Voltak, akiket erre jobban alkalmassá tettek a képességeik és a természetük, s voltak, akiket kevésbé. 
A lényeg az volt, hogy az örömhír hirdetését mindegyikük úgy tette, ahogy tudta. S mivel így tett, ezért egyre inkább képes volt erre.

Az apostoloknak nem csak kifelé voltak feladataik, hanem a csoportjuk fenntartása és működtetése irányában is. Ezt is, azt is munkamegosztás alapján tették. A munkák megosztása pedig az alapján történt, hogy ki melyik feladatot tudta jobban ellátni.)