Jelenlegi hely

140. A tizenkettek felavatása

 

Mindenképpen érdekes fogalmazásokkal találkozhatunk, pl:140:4.1. "Ez a Mester személyes megbízása volt azok számára, akik előtt az evangélium hirdetésének feladata állt és arra jelentkeztek, hogy képviseljék őt az emberek világában éppen úgy, ahogy ő oly ékesszóló és tökéletes képviselője az Atyjának." A kinyilatkoztató nem nevezi meg, hogy apostolokról van szó, hanem csak azt, hogy "azok számára."
Továbbá: 140:8.9. 5. "Személyes vallás. Nektek, miként az apostoloknak, jobban meg kell értenetek Jézus tanításait az élete révén." Tudjuk, hogy azon emberek, akik olvasták az Urantia könyvet, nem mindenkiből ugyanazt a hatást váltja ki, tehát vannak olyan emberek akik semmiféle késztetést nem éreznek, csak elolvassák, megértik, egyetértenek vagy nem és ennyi. Erre talán a legjobb példa Jézus egyik mondata: 140:3.20. "De mindenki, aki hallja e feladatot és őszintén eleget is tesz annak a megbízatásnak, hogy képviseljen engem az emberek előtt, éppen úgy, ahogy én képviseltem Atyámat előttetek, bőségesen felvételt nyer a szolgálatomba és a mennyei Atya országába.” Itt egyértelmű az utalás, hiszen mindenkire vonatkozik aki "hallja a feladatot".

Úgy érzem, még ha nincs is egyértelműen kimondva, leírva, de ezen írás nemcsak az apostolok számára nevezhető alapvető tantételnek, hanem mindazoknak akik elkötelezték magukat az atyai szolgálatra. 
140:8.29. "Jézus tanítása vallás mindenki számára..." 
140:10.3. "Az apostolok számára nem volt nyilvánvaló, hogy a Mester olyan szellemi ösztönzést jelentő élet megélésén dolgozik, mely minden kor minden személyének szól, a kiterjedt világegyetem minden világán. Függetlenül attól, hogy Jézus időről időre mit mondott nekik, az apostolok nem értették meg azt a szándékot, hogy Jézus ezen a világon, de a hatalmas teremtésösszességének minden világa érdekében dolgozik. Jézus nem azért élte a földi életét az Urantián, hogy személyes példát állítson a halandói életről e világ férfijai és női elé, hanem inkább azért, hogy megteremtsen egy magas szellemi és ösztönző eszményképet minden halandó lény számára minden világon."

* * *

A felvetéssel kapcsolatban a következő a véleményem. Az apostol kifejezés a jelentése szerint: egy tan lelkes hirdetője, követe, küldötte. Jézus apostola tehát azért él, hogy a Jézus által hozott jó híreket terjessze. Ez a célja, mindent ennek rendel alá. Pált is apostolnak tartják. Nem azért, mert Jézus a 12 közé választotta, hanem azért, mert az életét az általa értett örömhír átadásának szentelte. 
Júdás is apostol volt, bár elárulta a Mesterét. S bizonyára voltak a történelem során olyan igehirdetők, akik több embert vonzottak az Istenhez, mint rövid működése alatt Júdás, s talán nem hívják őket apostolnak.

Mindenki gyermekként lép az Isten országába, és ha ott is marad, akkor csak rajta múlik, hogy mikorra formálja magát élő fénnyé a többiek számára. Az Atya partner abban, ha valaki úgy akar világosság lenni mások számára, mint ahogy Jézus volt. Ne feledjük, Jézus azt mondta és azt mondja ma is a rá hallgatónak: kövess engem!

Az Urantia könyv a jövő tanítóinak íródott. Csak az olvasókon múlik az, hogy hitetlenné csúsznak vissza, tanítvánnyá válnak vagy apostollá cseperednek.

* * *

Hogyan értelmezzem a következő mondatot? 140:1.6. "Az ország már most is karnyújtásnyira van, és némelyetek addig nem is hal meg, míg meg nem láttátok, amint az Isten uralma nagy hatalomban el nem érkezik." Mit akart ezzel Jézus mondani?

* * *

140. írás / 1. hozzászólás

A tizenkettek felavatása

1) Ez az írás meghatározó a könyvben, mivel alapvető dolgokat tisztáz ki az Isten és az ember viszonyában. Az első pontban először azokat a gondolatokat írom le, amelyek az olvasás során engem különösen megragadtak, majd zárójelben mindegyikhez hozzáírom a magam gondolatait is.

Van azonban a 140. írásnak két olyan témája, amelyekről külön pontokban fogok írni. Az egyikben az Atyai és a testvéri szeretet közötti különbséget, a másikban pedig az apostol és a tanítvány közötti különbséget vizsgálom.

Először tehát a 140. írás engem megragadó közléseit írom le, a hozzá fűzött megjegyzéseimmel együtt.

- Az Atya uralma azok szívében marad meg örökké, akik arra törekszenek, hogy megcselekedjék az ő isteni akaratát. 
(Az Atya akarata nincs elrejtve. A nem ártás, a megbocsátás és a segítés törekvés vonala mentén munkálkodik.)

- A Jézus által hozott üdvösség alapja a hit és a szeretet, nem pedig a törvény előírásait megtartani akaró erkölcs és kötelesség.
(Aki kötelességből cselekszik, többnyire egy formát érvényesít a cselekedetében. A szeretet mindig tekintettel van a másik emberre és az Isten által látott legjobb megoldásra. 
A régi törvényt kőtáblákra írták, az új magatartás a szívünk táblájára írandó. Jézus nem törvényt hozott, hanem világosságot. A fény feltárja a létezés valódi viszonyait, és megmutatja azt, ahogy élni érdemes. A lehetőségeink az életre azért többek és mások Jézus óta, mert az Isten is más ahhoz képest, mint amit az emberek korábban tudtak róla.)

- Az Isten országa ott van jelen, ahol az emberi szívben az Atya szelleme uralkodhat. 
(Mivel olyan tökéletes akarok lenni a magam helyén, mint amilyen tökéletes a mennyei Atya a maga helyén, ezért szeretnék úgy látni, mint Ő, és szeretném azt, hogy az Atyám akarata legyen meg az életemben. Az Atya Szellemében az is csodálatos, hogy bár átadtam neki az akaratomat, Ő azt nem sajátítja ki, továbbra is csak sugalmaz.)

- Isten országa az emberek közötti viszonyban, mint szerető testvériség nyilvánul meg.
(Mivel Isten szeretete mindig igazságban nyilvánul meg, így a gyermekeinek is erre kell törekedniük az egymás iránti szeretetükben. Az igazság szeretete miatt az Isten gyermeke észreveszi ugyan a rosszat, de a szeretet igazsága arra ösztönzi őt, hogy vegye észre másban a legkisebb jót is, és támogassa azt, hogy e jó növekedhessen.)

- A tökéletesedés útja és a szellemi nagyság felé vivő út ugyanaz: mások szolgálata az Isten akarata szerint. 
(Ha nem szeretem a mennyei Atyát, nem leszek képes szeretni a szellemi családomba tartozókat sem, legfeljebb egyes barátokat és a vérszerinti családom tagjait.)

- Isten gyermeke jó szándékú, de nem szolgáltatja ki magát a haszonlesőknek. (Bárányok vagyunk, nem birkák – avagy szelíd vagyok, nem hülye.)

- Az apostol az Atya országának követe. Csak az lehet az Atya követe, aki az igazságot tisztán látja és a helyes életet bátran éli. 
(Mindenki arra van elhívva, hogy bejárja az istengyermekségtől a tökéletességig vezető utat. Az igazság ezen útja egyben a szabaddá válás útja is. Ugyanis, az Istenhez közeledő ember szabaddá válik a tudatlanságtól, a haláltól, a magánytól, a reménytelenségtől, vagyis röviden: a boldogtalanságtól.)

- Mivel az apostol az Istenben gazdag, ezért nincs földi vagyona.
(Így naponta tapasztalhatja, hogyha az Isten ügyében munkálkodik, akkor mindent, ami ehhez szükséges, kirendelnek a számára.)

- Az Atya követe tett által nyilatkoztatja ki az Atyát: kedves irgalommal segédkezik mindenkinek, aki ínséget és szükséget szenved, így erősíti az emberek közötti testvériséget.
(A ráfigyelő szeretet már most azt a világot jeleníti meg, amely egyszer általános lesz az egész földön.)

- Az Atya követe nem alkalmaz erőt azzal szemben, aki vele igazságtalan. Még csak nem is pereskedik. 
(Tudható, hogy az ellenállás a visszatámadás előszobája, ezért az Isten gyermekei jóval győzik le a rosszat.)

- Az Atya követe még az ellenségeit is szereti: jót tesz velük, áldást mond rájuk, imádkozik értük. 
(Ha a gyakorlati szeretet képes a szerető szívű embert a szeretet világán belül tartani, akkor arra is képes, hogy másokban is jó irányú változásokat indítson el.)

- Jézus az atyai szeretet tanúsítását kérte a követőitől. Az atyai látásmód több mint a testvéri látásmód. Az atyai magatartás elviseli az üldöztetést. Ha szomorú is, képes az irgalomra. Az atyai szeretet tanúsítója nem lázad az Isten ellen. Nem nézi el a rosszat, de bátorítja a hitevesztettet. Aki atyai módon szeret, képes az életét adni a barátaiért. 
(Mennyei Atyánk tényleg azt akarja, hogy olyanok legyünk, mint Ő. Különben nem kérne az övéitől olyan dolgokat, mint amilyeneket Ő is tett a földön Jézus által. Isten akaratát nem lehet görcsösen akarni és tenni, csak keresni és Vele együtt tenni.)

- Az örökölt ösztönök nem változtathatók meg, de e kényszerekre adott érzelmi válaszok igen, vagyis az erkölcsi természet módosítható, az emberi jellem fejleszthető. Az összehangolt érzelmi válaszok pedig egyesítik a személyiséget. (Szeretem a mennyei Atya megértését és türelmét, melyet az irányomban folyamatosan gyakorol. Bizonyos, hogy ezt a türelmet és megértést nekem is gyakorolnom érdemes a többi ember irányában. A megértés mindenképp szükséges a megbocsátáshoz, azonban a megértés nem azonos a helyesléssel.)

- A boldogság érzelmi megelégedés is, a fejlődő embernek tehát arra van szüksége, hogy az örökölt és természetes vágyainak kielégítésére egyre jobb módszereket sajátítson el. 
(Jézus is szeretett enni, inni és nevetni – ezek már nekem is jól mennek. De Jézus igazi „eledele” a mennyei Atyja akaratának keresése és megtétele volt.)

- Az egyénnek az igazságot élnie kell, nem pedig szolgáltatnia. A bűnöző a közösség szabályai által büntethető. 
(Ha egy felnőtt ember büntet meg egy másik felnőtt embert, az adhat ugyan pillanatnyi elégtételt a számára, de nem eredményez boldogságot és békét a szívében, valamint elveti a közöttük való háborúság magvait. 
A boldogság csak az igaz élet élése által adatik meg, amelytől távol áll a másik megbüntetése. Az igaz élet célja az, hogy a magam helyén olyan szerető szívű legyek, mint az Isten a maga helyén, s nem az, hogy az ellenem vétőt megbüntessem. Isten nem csak erkölcsöt kínál az embernek, hanem olyan életet is, amely csak vele egyként élhető örökké.)

- A kegyetlenséget, az elnyomást, a büszkeséget és a képmutatást Isten elítéli. (Na, akkor ezekbe a zsákutcákba nem érdemes bemennem.)

- Az Atya akaratának keresése és megtétele jellemgyarapító. Aki komolyan törekszik erre, annak nincs szüksége önvizsgálatra. 
(Az atyai akarat keresése és tétele javítja, jobbítja az embert. Aki az Atya akaratát képviseli, az nem tévelyeg, mert helyesen szereti önmagát is.)

- A gazdasági, politikai és vallási problémák maguktól megoldódnak abban a közösségben, amelynek tagjai az egyéni boldogságukat a mennyei Atya akaratának tétele által kezdik keresni. 
(Ahol mindenki azt nézi, hogy miben lehet a másik javára, ott nincsenek gazdasági, politikai és vallási problémák.)

- Jézus nem az ember természetéből fakadó erkölcsiséget tanította, hanem az embernek az Istenhez fűződő viszonyából fakadó erkölcsöt. 
(Az ember erkölcse a szemet-szemért, fogat-fogért magatartás világa. Az Isten erkölcse, „az ellenségemet is szeretem” magatartásának a világa.)

- A mennyei Atya a szándékaink alapján ítél meg bennünket, mi egymást a cselekedeteink alapján tudjuk megítélni. 
(Az őszinte és igaz szándék is eredményezhet tökéletlen magatartást. De jó, hogy mennyei Atyám a szándékaimból indul ki, amikor véleményt formál rólam!)

- 140:8.11 „Jézus nem volt társadalomtudós, viszont annak érdekében munkálkodott, hogy az önző elszigeteltség minden formáját lebontsa. Tiszta rokonszenvet, kegyelmet tanított. A nebadoni Mihály irgalom uralta Fiú; a kegyelem az ő igaz természete.”
(A kegyelem: ingyen kínált jó és öröm. Ez a jó az Isten boldogsága is, melyet az állatvilágból kiemelkedő ember csak akkor tud élvezni, ha azonosul az Isten céljával és erkölcsével. Jézus azt is bemutatta, hogy az ember képes erre.)

2) Mi a különbség az Atyai és a testvéri szeretet között?

Testvéri szeretet: azt teszem, azt kínálom fel a másiknak, amit szeretnék, hogy hasonló helyzetben, más tegyen meg nekem.

Atyai szeretet: azt kínálom fel a másiknak, amit hasonló helyzetben, a meglátásom szerint Jézus is megtenne velem vagy egy másik emberrel.

Az Atyai szeretet nagyobb szeretet, mint a testvéri szeretet. 
Az Atyai szeretet az isteni jóakaratot veszi alapul, a testvéri szeretet pedig az emberi jóakaratot. 
Az apostol atyai szeretetet mutat. De a tanítvány is erre törekszik.

3) Mi a különbség az apostol és a tanítvány között? Mennyiben más az apostol szeretete?

Az apostol

- az Atya országának követe, ezért minden idejét az örömhír terjesztésére fordítja, ha van vagyona, szétosztja.

- a földi családját is az Isten családja részének tekinti.

- mindig, mindenkivel szemben irgalmas, a szavai csak alátámasztják a tetteit.

- jóval viszonozza a rosszat.

- elviseli az üldöztetést.

- még az ellenségeit is szereti.

- kész arra, hogy a húsvér testi életét az Istenért és a barátaiért adja.

A tanítvány is törekszik erre a hozzáállásra, de még nem, vagy csak részben képes megvalósítani azt.

* * *

140. írás / 2. hozzászólás

A tizenkettek felavatása
1) Fejtsd ki annak jelentőségét, hogy a Teremtő az emberi elmék irányítása alá helyezi az isteni testvériség ügyeit (140:2.3; 140:3.1-140:3.11).

(Az isteni testvériség lehetőség és egyben felelősség is az ember számára. Lehetőség a szellemi fejlődést magában hordozó boldogságra, de egyben felelősség is, mert ez a szellemi fejlődés attól függ, hogy az ember mennyire szereti az Istent és az éppen előtte álló embert.
A saját ügyünkért felelősséggel tartozunk. Ha pedig van felelősségünk, akkor irányítói jogosultság is megillet bennünket.)

2/a) Mekkora kockázatot jelent a büszkeség a mennyországi elit /választottak csoportja/ kialakulásában?

(A büszkeség akkor gond, amikor valaki értékesebbnek gondolja magát másoknál. A rosszul értelmezett büszkeség könnyen megjelenhet ott, ahol a tökéletességtől még távol levő ember használja a szabad akaratát. 
A vélt vagy valós gazdasági, hatalmi vagy műveltségi előny csak akkor nem csap át fölényeskedésbe, ha Jézus erkölcsével párosul.)

b) Vajon manapság mindenkinek meg kellene fogadnia, hogy tartózkodik önmagát párhuzamba állítani a tizenkét apostollal (140:3.1)?

(Apostolokra, vagyis olyan emberekre, akik teljes odaadottsággal Jézust és a mennyei Atyát képviselik, mindig szükség van. Azért gondolom, hogy ma is kellenek apostolok, mert a földön ma is szükség van olyan munkára, mint amilyet Jézus apostolai végeztek.)

c) A föld sója, a világ világossága vagy?

(Amikor valaki egy erkölcsi döntést igénylő helyzetben Jézussal összhangban cselekszik, akkor ott és akkor, ő is a világ világossága. Amikor nem Jézussal összhangban cselekszik, akkor ez nem mondható el róla. Ez igaz minden emberre, így rám is.)

d) Az apostoli szerepnek a mai korra való értelmezésével kapcsolatos viták néha elfajulnak. Mi ennek a kérdésnek a bölcs megközelítési módja?

(Az apostolságról nem vitatkozni kell, hanem tenni azt. Úgy kell elkezdeni, ahogy tudjuk, úgy, ahogy a mennyei Atyával együtt jónak látjuk.)

3) Mit jelent az, hogy ne ítéljük meg az embereket (140:3.18; 140:6.3; 140:10.4), figyelembe véve azt a tényt, hogy Jézus óva intett a ragadozó farkasoktól?

(Mivel az Isten gyermeke ismeri a mennyei Atya erkölcsi mércéjét, ezért képes erkölcsileg megítélni a másik embert a magatartása alapján. Az erkölcsi ítélet nem azonos a bírói ítélettel vagy a másik ember megbüntetésével. Az erkölcsi ítéletre nekem van szükségem azért, hogy a másik embert megértve, ki tudjam alakítani a vele kapcsolatos viselkedésemet. Ez, véleményem szerint, egybe vág Jézus azon tanácsával, hogy az övéi óvakodjanak attól, hogy kiszolgáltassák magukat az ellenséges viselkedésű embereknek.)

4) Mi az értelme a gyöngyök elszórásával kapcsolatos intelemnek (140:3.18)?

(A kutya, a közel-keleten élő ember nyelvében képletesen a pogány, hitetlen embert jelentette.

A disznó előtt a gyöngy pedig nem jelent semmit. Bár az ember számára az igazgyöngy értékesebb a mosléknál, azonban a disznó számára a moslék jóval értékesebb az igazgyöngynél.

A fentiekből következően, az Isten gyermeke az Isten Atyaságát és az emberek ebből eredő testvériségét csak annak tudja eredményesen felkínálni, aki nyitott erre. Isten gyermekének rendelkeznie kell olyan emberismerettel, amely alapján meg tudja ítélni azt, hogy valaki ellensége-e az Istenben való hitnek vagy sem. 
Aki nem nyitott az Istenre, azt nem kell győzködni annak értékességéről, amit az Isten is jónak tart. Azonban az Isten gyermeke a magatartása által bemutathatja azt, hogy számára érték az, ami az Isten számára is az. 
Szeretni mindenkit jó és hasznos, és az Atyát is ily módon képviselhetjük. De Istenhez vezetni csak azt lehet és érdemes, aki maga is vágyik erre és tesz is ennek érdekében.)

5) Miképpen járulnak hozzá az üdvösségek (boldogságok) az életfelfogáshoz (140:4.8-4.11), és az itt olvasható javaslatok mennyiben segítenek a felavatási beszéd értelmezésében?

(A jelzett rész segít eligazodni bennünket abban, hogy a külső hatásokra adott érzelmi válaszainkat miként tudjuk a boldogságunk szolgálatába állítani, egységbe rendezni.

Ez nem könnyű feladat, mivel a hústesti embert, a lelki embert és a Szellemre tekintő embert kell összhangba hozni a személyiség egyesítése érdekében.

A nehézség a következők miatt áll fenn.
A hústest a lét- és fajfenntartás ősi ösztöneire épít.
A lelket kísérti a bírvágy és az uralomvágy, de a hústesthez való kapcsolódása révén a kéjvágy is.
Az emberben élő isteni Szellem pedig azon munkálkodik, hogy az eszmények világát élővé, az embert pedig örökéletűvé tegye az Isten és emberszeretet gyakorlata által.

E három, bennünk összpontosuló területet kell tehát egységbe rendezni. De hogyan is?
Aki elkezd hinni az Istenben, és komolyan veszi Jézus kijelentését, mely szerint olyan tökéletessé kell lennünk, mint amilyen tökéletes az Atya a mennyben, annak megváltozik az élete, a törekvésének iránya. Másképpen kezd nézni önmagára és a világra.

Ha van a lelkünkben uralomvágy, azt érdemes az Isten-Atyánk szeretetével összhangba hozni. A birtoklás vágyat pedig az emberszeretet nemes hajtásával érdemes beoltani. Ha ez többé-kevésbé sikerül, akkor az Isten gyermeke számára még mindig kezelendők az ösztönös és tanult önérvényesítő és önvédelmi működésmódok, valamint a kéjvágy.

Az Isten felé törekvő, hústestben élő ember gyakran tapasztalja azt, hogy a környezete kihívásaira adott válaszaiban egymás mellett tör a felszínre egy ösztönös válasz és az Isten szabadságát hordozó működésmód. 
Például, egy sérelemre válaszul, egymással versenyezve jöhet a lelkünk mélyéből két, egymással ellentétes hatású válaszreakció, mondjuk egy indulatvezérelt káromkodás meg egy megértésen alapuló gesztus.

De az is előfordulhat, hogy az Isten gyermekét erős szexuális vágyak mozgatják, és nem a hites, földi társa irányában. Ebben az esetben bizony komoly választás elé kerül. Azt már tudja, hogy a szexuális vágy szerelem nélkül csak szomjúság. Éppen ezért az Isten gyermekének érdemes kitisztáznia, hogy kedvére való-e a szerelmének, vagyis az Istennek az, ha a szomjúságának enged. 
Ha Isten gyermeke a szerelmére akar tekintettel lenni, akkor törekszik kézben tartani magát és olyan megoldást keres, amely által méltónak érzi magát az igazi kedveséhez, Istenhez.

Az embernek szüksége van jó érzelmekre és jó érzetekre ahhoz, hogy boldognak, elégedettnek lássa magát. Az eddigi testi jóérzéseinkből az Isten nem vesz el semmit. Amit hozzá tesz, az arra szolgál, hogy a testünk igényei az Isten felé törekvő lelkünkkel összhangba kerüljenek. Mivel Isten szereti a gyermekeit, nem szívesen látja őket gyötrődések és gubancok között. Ezért kínálja fel számukra a saját működésmódját. Jézusnak is voltak testi vágyai, azonban ezeket egyértelműen az Atya akaratának rendelte alá. Az Atya megértő és szívesen segít a földi gyermekeinek, ha a segítségét kérik az ösztönműködésükkel vívott küzdelmeikben.)

6) Hogyan jellemeznéd a saját szavaiddal a felavatási beszédben fellelhető fontosabb életfelfogási szempontokat?

(A számomra legfontosabb így hangzik: az ember képes olyan életet élni a földön, amilyent Jézus, az Isten Fia élt.)

7) Mi a különbség a jellemépítés és a jellem gyarapítása között (140:8.27)?

(Értelmezésem szerint, a jellemépítő arra teszi a hangsúlyt, hogy önvizsgálat által javítgassa önmagát. A jellemgyarapító pedig arra van figyelemmel, hogy minden helyzetben azt tegye, amit az adott helyzetben Jézus a helyében tenne.)

8) Egy képzelőerővel nem rendelkező tanító vajon miképpen alakítaná át az igaznak lenni és igazat tenni jézusi tanításokat személyes viselkedési szabályokká (140:10.1-10.2)?

(Nem igazán tudtam felfogni, hogy a 8. kérdés által a kérdező mire kíváncsi, ezért csak a következőket tudom mondani. A jellemépítő elsősorban igaz akar lenni, a jellemgyarapító pedig igazat akar tenni.)

9) a) Milyen tanulságokat szűrhetnek le az evangélium mai hirdetői a nyolcadik szakaszban közöltekből?

(Egy új tanítás alaptartalmait újra és újra érdemes átbeszélni kis csoportokban. Ennek során lehetőséget kell adni a hallgatóságnak a kérdéseik feltevésére és annak meghallgatására, hogy mi az, amit ők az elhangzottakból megértettek.)

b) Te János, Péter vagy Jakab felismerését osztod (140:8.23-8.25), vagy mást emelnél ki?

(Bár mindhárom felismerés figyelemre méltó, én azonban ezt emelném ki: Jézust elsősorban az életünk, nem pedig a szavaink által kell bemutatni.)

c) Ha az Urantia könyv komoly társadalmi, gazdasági és politikai tanításokat tartalmaz, akkor vajon nem következtethetünk-e arra, hogy a könyvnek semmi keresnivalója az evangéliumi üzenet mai hirdetésének középpontjában?

(Ha tartalmazna, következtethetnénk erre.)

10) Miért volt szükség még felszentelési napra is a felavatás után?

(A felavatás a tizenkettek közösségi élménye volt, amelyet persze mindegyikük személyesen élt meg. A felszentelés azonban elsősorban személyes ráhatás volt – Jézus egyenként is beszélt az apostolaival. Ennek az lehetett a célja, hogy az apostolok felavatáskor kapott küldetéstudata elmélyüljön, és az emberek érdekében végzendő munkájukhoz további ösztönzést kapjanak.)

11) a) Miért érthető, hogy Zélóta Simon felteszi a kérdést, hogy vajon minden ember az Isten fiának minősül-e?

(Simon abban a tudatban nőtt fel, hogy a zsidók az Isten választott népe. Új volt számára Jézus azon tanítása, hogy az Isten mennyei Atya, akinek minden ember a gyermeke.)

b) Simon mindenféle hazafias érzelmeiből fakadó esetleges korlátozó nézetei mellett, vajon Jézus néha nem olyan értelemben használta-e az „Isten fiai” kifejezést, mint akik a mennyországba hittel belépett emberek?

(Jézus azt szeretné, hogy mindenki a mennyei Atya tudatos fia legyen. E cél érdekében küldi ki az apostolait is. Nem az apostoloknak kell dönteniük arról, hogy ki válik az Isten fiává. Az apostoloknak az a vállalt feladatuk, hogy mindazok számára hirdessék a Jézus által hozott jó híreket, akik meghallgatják azokat. S úgy kell hirdetniük a jó híreket, mintha az Isten fiúi öntudatra ébredő gyermekei számára tennék ezt.)

c) Miért ad Jézus ilyen egyszerű és határozott választ Simonnak?

(Mert ez az igazság.)

12) a) Mely három alapvető dologban áll fenn a mennyország (140:10.9)?

(140:10.9 „A mennyország e három alapvető dologban áll fenn: először, az Isten főhatalma tényének elismerése; másodszor, hit az Istennél való fiúi elismerés igazságában; és harmadszor, hit abban, hogy az Isten akaratának megcselekedésére irányuló legfelsőbb emberi vágy eredményes – ama vágy, hogy az ember olyan legyen, mint az Isten. És ez az örömhír üzenete: hogy hit által minden halandó rendelkezhet az üdvözülés ezen alapvető dolgaival.”)

b) Milyen kapcsolatba hozható az evangélium a felavatási beszéd során bemutatott nemes életfelfogással?

(A nemes életfelfogás az az eszmény, amely az emberben már megfogant, gyökeret vert, vagyis meghatározó számára a napi döntésekben. Az evangélium pedig az ezen eszmény kialakulását elősegítő jó hír.)

13) Miképpen osztható két csoportra a nyolc boldogság (140:5.5; 140:5.15)?

(Az első négy boldogság azokat érinti, akik megtalálják az Istent Atyjukként és az embereket testvéreikként.

A második négy boldogság tapasztalat az Atyai szeretet felsőbbrendű megnyilvánulása. Ezeket az előbbi négy mellé azok kaphatják meg, akik az Atyai szeretet megélését is vállalják.)