Jelenlegi hely

141. A nyilvános működés elkezdése

141. írás / 1. hozzászólás

A nyilvános működés elkezdése

1) „141:1.1 A hívőknek több mint száz fős társasága akart velük menni, Jézus azonban szólt hozzájuk és arra kérte őket, hogy ne kísérjék az apostoli csoportot a Jordán menti útjukon.”

(Megragadta a fantáziámat az, hogy Jézus mit mondhatott a hívők fenti társaságának.
Ha hívők kísérgetik az apostolokat, az figyelem felhívó, ami a hatóságok érdeklődését is felkeltette volna. Továbbá azok jelenléte, akik az Isten országa közeli, anyagi módon való megjelenését várják, megnehezítette volna a szellemi ország üzenetének terjesztését.

Azt, hogy Jézus kéréssel és nem tiltással élt, mutatja az is, hogy „Bár beleegyeztek, hogy hátra maradjanak, sokuk néhány napon belül a Mester után indult.”

Elképzeltem, hogy miként hangozhatott Jézus kérő beszéde. Talán ehhez hasonlóan:
’Barátaim! Bizonyára telve vagytok lelkesedéssel és kíváncsisággal, midőn az apostolaimmal elindulunk az Atya országának hirdetésére. Megértem e lelkesedést és várakozást. Azonban ne feledjétek, hogy az Isten országának örömét még kevés ember ismeri. Vagyis, mi elsősorban dolgozni megyünk, a jó híreket hirdetni és nyugodtabban tudjuk ezt tenni, ha a tapasztalatainkat esténként egymással beszélhetjük át, készülve a további napok eredményes munkájára.

Aztán, a ti ellátásotokról való gondoskodás is jelentősen megterhelné az erszényünket. Egyszerűen fogunk élni. Ha kapunk elfogadjuk, de ha nem, nekünk kell majd megvásárolnunk az ennivalót.

Továbbá, az sem szerencsés, ha nagy létszámú csoportunkkal felhívjuk magunkra a hatóságok figyelmét. Nem félelmet akarunk kelteni, hanem az Atya szeretetét akarjuk bemutatni. Arra kérlek hát titeket, hogy ne testben, hanem a lelketek imái által kísérjetek bennünket. Ígérem nektek, hogy amint visszatérünk, beszámolunk a végzett munkáról.

Béke legyen veletek!’)

2) „141:1.5 „A Kr.u. 27. év egésze azzal telt, hogy szép nyugodtan átvették János pereai és júdeai munkáját.”

(Miért jó a szép, nyugodt munka? Mert ez van összhangban a világ alapműködésével. Mert így lehet egyszerre tanulni és tanítani is. Mert így nő a fű és a virág: szépen, nyugodtan. A szép és nyugodt munka által kevésbé lehet elfáradni, jobban van idő mindenre. Az ember nem ég ki lelkileg és nagyobb eséllyel talál ki olyan új dolgokat, amelyek által jobban tudja elvégezni azt, amit éppen csinál.)

3) Érdemes tudatosítani.

a) A zsidók hagyományos felfogása a mennyországról: „141:2.1 …a zsidó nép dicső uralma a föld minden népe felett, a Messiással a dávidi királyszékben… aki e csodás erejű helyről hirdeti ki az egész világ törvényeit.”

b) Jézus tanítása a mennyországról: „141:2.1 …a mennyország nem más, mint annak megértése és elfogadása, hogy az Isten uralma az emberek szívében van. Igaz, van Király ebben az országban, és hogy a Király az én Atyám és a ti Atyátok. Mi valóban az ő hűséges alattvalói vagyunk, ám e tényt messze meghaladja az az átformáló igazság, hogy mi az ő fiai vagyunk.”

4) „141:2.2 „Bizony, bizony mondom nektek, amikor az Atya akarata a ti törvényetek, akkor aligha vagytok az országban. De amikor az Atya akarata igazán a ti akaratotokká válik, akkor igazán az országban vagytok… Amikor az Isten törvénye a ti törvényetek, akkor nemes rabszolga alattvalók vagytok; viszont amikor hisztek az isteni fiúi elismerés ezen új örömhírének, akkor az Atyám akarata a ti akaratotokká válik, és ti felemeltettek az Isten szabad gyermekeinek, az ország felszabadult fiainak magas rangjára.”

(A fentiek nagyon fontosak. Az Atya akarata akkor válhat az én akaratommá, ha az Ő értékrendje az én értékrendemmé is válik.

Az Atyával közös értékrend biztosítja, hogy az ember is azt láthassa jónak vagy rossznak, amit az Atya. Az Atya értékrendje úgy válhat az ember értékrendjévé, ha az ember belátja annak helyességét, majd pedig tapasztalatokat szerez erről a maga számára.)

5) „141:3.3 Néhány naponként komoly helyzetek alakultak ki, ám András az apostoltársai segítségével rá tudta venni a szemben álló feleket valamiféle megegyezésre, legalábbis átmenetileg. Jézus nem volt hajlandó részt venni ezen egyeztetések egyikén sem; és tanácsot sem volt hajlandó adni abban, hogy e nehézségek kezelésének mi a megfelelő módja.”

(Ha Jézust megértjük, akkor nem civódunk a meglátott igazság felől, hanem képviseljük azt, és engedjük a másiknak is, hogy azt képviselje, amit ő lát jónak. A lényegi dolgok soha nem vita tárgyai, azok megélendők.
Akinek fontos az, amit felismert, legfeljebb közölheti azt a társaival, de nem érdemes vitatkoznia arról mással – inkább meg kell élnie azt, amit helyesnek ismert fel. Csak így bizonyíthatja be a saját látásmódjának nagyobb közösségi értékét.
A vita ugyanis soha nem képes megmutatni annak az értékét, amit jónak látunk. Amit helyeslünk, amúgy is csak úgy válhat a sajátunkká, ha tett által képviseljük azt.

Aki vitatkozik, az még nem tudja, hogy amit a másiknak jó szándékkal akar, az nem adható át, csak átvehető.
A vita valójában nem más, mint a rossznak való ellenállás. Ellenállunk annak, amit rossznak gondolunk. Jézus azt mondja, hogy ne álljunk ellent a rossznak. Ezáltal számomra azt is mondja, hogy ne vitatkozzak. A beszélgetés – az élmények, felismerések és tervek kölcsönös megosztása és közös kitisztázása – nem rossz, mivel az nem vita. Véleményt lehet mondani arról, amit a másik megoszt velünk, de győzködni őt arról, hogy azt cserélje le az általunk jónak látottra, fölöttébb értelmetlen dolog.)

6) „141:3.8 Jézus… Irgalom mutatása révén törekedett bemutatni a szellemi megszabadulást minden ellenérzéstől, sérelemtől, haragtól és az önző hatalomvágytól és bosszúvágytól.”

(Jézus mindig arra törekedett, hogy jóval győzze le a rosszat. Amikor az embert valamilyen sérelem éri, akkor azt érzi, hogy erre valamilyen válaszlépést kell tennie. Az Atyai válaszlépés a sérelmekre a jó felkínálása azáltal, hogy megtesszük azt.
Az, aki tudatosan rosszat akar nekünk, éppen távol van a jótól. Éppen ezért a jót és annak értékét meg kell mutatni neki. Az ő rossz akaratának hatástalanságát az által leszünk képesek megmutatni, ha valami jót teszünk az irányában.

Amikor az ember az izmait akarja növelni, akkor terheli azokat, így edz.
A lelkét pedig az irgalom gyakorlása által erősítheti.)

7) A vallás – vállalás. Törekvés arra, hogy az ember megtalálja és megélje az Istent Atyaként, magát pedig a fiaként.

8) „141:4.4 A Mester sok mindent tanított nekik a teljes emberről – a test, az elme és a szellem egységéről, mely az egyes férfit, illetőleg nőt alkotja. Jézus beszélt nekik a szomorúság három formájáról, mellyel találkozni fognak és elmagyarázta azt is, hogy miként segédkezzenek mindazok számára, akik az emberi betegségek csapásaitól szenvednek. Megtanította, hogy felismerjék:

141:4.5 1. A húsvér test betegségeit – az általában testi betegségeknek tekintett nyomorúságokat.
141:4.6 2. A zavart elméket – azokat a nem testi nyomorúságokat, melyeket később érzelmi és elmebéli problémáknak és zavaroknak tekintettek.
141:4.7 3. A rossz szellemek általi megszállottságot.”

(Mi lehet a szomorúság Jézus által mondott három formája?
Véleményem szerint, a szomorúság három formája attól függ, hogy a tapasztalt nyomorúság testi jellegű, elmebéli eredetű vagy szellemi megszállottságon alapul-e.

Úgy vélem, a fenti, három szinten megjelenő problémát az apostolok a következő módokon kezelték. A testi megjelenésű betegségek esetén közölték a beteggel az Isten Atyaságáról és az ember fiúságáról szóló jó hírt, esetleg megkenték a betegeket olajjal. Talán sebet is kötöztek, vagy fekhelyet igazítottak. Egyben ajánlották a betegnek, hogy vegye fel a kapcsolatot a benne is élő Atya szellemmel, vagyis higgyen.

Az elmebéli problémák esetén, ha a beteg megértő képessége nem volt lekorlátozva, akkor vele is közölték a jó híreket és az Atyával való kapcsolat felvételére biztatták. A megértő képességükben korlátozottak felett pedig imádkozhattak.

Nyilvánvaló, hogy az apostolok a betegek környezete, családtagjai számára is hirdették a jó híreket az Isten Atyaságáról és a szeretet testvériségéről.

A szellem által megszállottak fölött pedig az apostolok valószínűleg szabadulásért imádkoztak, az Isten erejét hívva segítségül.)

9) „141:5.3 A szellemi egységetek két dolgot jelent, mely mindig jelen lesz, hogy összhangot teremtsen az egyes hívők életében: Először, rendelkeztek egy közös késztetéssel az élethosszig tartó szolgálatra; mindenen túl vágytok arra, hogy megcselekedjétek a mennyei Atya akaratát. Másodszor, mindannyian közös létcéllal rendelkeztek; mindnyájatoknak célja a mennyei Atya megtalálása, s ezáltal bizonyítjátok a világegyetemnek, hogy olyanokká lettetek, mint ő.”

(Jézus vallása számomra a legnagyszerűbb cél és a legnemesebb magatartás egységét jelenti. A legnagyszerűbb cél az Isten tökéletessége felé való törekvés. A legnagyszerűbb magatartás pedig az irgalommal teljes szeretet. Mindezek abból következnek, hogy az Isten az én jelenem és jövőm szellemi Atyja, én pedig az ő gyermeke vagyok.)

10) „141:5.4 Újra és újra figyelmeztette az apostolait, hogy ne alakítsanak ki hitvallásokat és ne építsenek ki hagyományokat annak eszközéül, hogy a híveket az országról szóló evangéliumban vezessék és ellenőrizzék.”

(Jézus az egyénekre és azok alulról szerveződő közösségeire épít, nem pedig a hitvallásokat hangoztató egyházakra. Az egyének és azok közösségei élő módon tudják képviselni az Atya akaratát. A hitvallásokat hangoztató egyházak önmagukat képviselik Jézusra hivatkozva. Csak személyek képesek az Atyával kapcsolatba lépni – egyházak nem.
Az Atya akarata soha nem irányulhat valamely egyház fennmaradására, csak az emberek között megélendő jóra.
Az Atya akarata által az Isten szeretete és belső szabadsága jelenik meg. Ezt csak a Szellem temploma, az ember hordozhatja.)

11) „141:6.2 Jézus azt válaszolta: „Simon, Simon, hányszor tanítottalak már, hogy mellőzz minden olyan erőfeszítést, hogy elvegyél valamit az üdvözülést keresők szívéből? Hányszor mondtam már, hogy e vágyakozó lelkekbe csakis valamit beletenni törekedj? Vezessétek az embereket az országba, és az ország nagy és élő igazságai majd kiszorítanak minden komoly tévedést.”

(Az Isten csak ad. Jót ad. Ezt kell eltanulnunk tőle. Ad, de nem erőltet rá senkire semmit. Ezért úgy ad, hogy felkínál, lehetőséget kínál. Így ad kényszer nélkül. Éppen ezért, ha nem keressük és nem választjuk azt, amit a mennyei Atya felkínálva ad, nem is kérhetjük Tőle számon azt, hogy miért nem adta. Adta Ő, csak éppen nem kerestük és nem fogadtuk el azt, amit felkínált nekünk.)

12) Jézus azért sem hagyott írást maga után, hogy ne azt bálványozzuk, hanem élő kapcsolat ápolására törekedjünk a bennünk is élő Atya Szellemmel. Ha Jézus írást hagy maga után, bizonyos csoportok a kézzel írott anyagon változtattak volna az érdekeik szerint, és azt hirdették volna ki Jézustól eredő valódi iratként.

Az Urantia könyvvel más a helyzet. A benne foglaltak nem változtathatók meg, mivel az eredeti tartalom nagy példányszámban és széles körűen van jelen, hála a könyvnyomtatásnak. Továbbá az Urantia könyv tiszta tanításai az Atyával való élő kapcsolat ápolására és a Jézus által mutatott életminta követésére hívják el az olvasót.

13) „141:7.11 Elmondta nekik, azért jött, hogy megcselekedje az Atyja akaratát és csakis az Atyja akaratát. Lévén, hogy igazán csak egyetlen cél elérése hajtotta, nem aggasztotta őt a világban jelen lévő rossz.”

(A világban levő rossz nem Jézuson múlott. Jézuson csak az múlott, hogy mennyire figyel az Atyja akaratára és megcselekszi-e azt. Így tette a legtöbbet azért, hogy a rossz a világban csökkenjen. Nem a rossz ellen harcolt, hanem a jót képviselte.)

14) „141:8.1 A… jerikói látogatások alkalmával az apostolok már jobban követték Jézus útmutatásait a betegek számára való segédkezés terén; meglátogattak minden házat a városban és megpróbáltak vigaszt nyújtani minden csüggedt személynek.”

(Vagyis Jézus nem minden beteget gyógyított meg, azonban minél több beteg embert szeretett volna vigaszhoz juttatni. Mit is mondhattak az apostolok azon testi betegeknek, akiket meglátogattak? Talán ilyesmit: ’Ne félj testvérem! Van neked mennyei Atyád, aki nagyon szeret téged. Ő a te Istened. Nem csak úr ő, hanem jó Atya is. De csak akkor ismerheted fel őt Atyádként, ha képes vagy magadat a fiaként látni. Azt, hogy az Isten az Atyád, te pedig az ő fia vagy, csak el kell fogadnod. Ha hiszel ebben, bensőséges módon fogod megtapasztalni e családi kapcsolat valóságát.

Bár e földön senki nem él örökké, de mindenki, aki hisz a jó és igaz mennyei Atya szeretetében, örökké fog élni a szellemi hazában. Azonban nem kell addig várnod, hogy megismerhesd a te mennyei Atyádat. Már most megszólíthatod Őt, mivel benned is ott él, és szívesen beszélget veled, ha te szóba állsz vele. Mennyei Atyád mindig szelíden, a szeretet és a megértés hangján szól hozzád. Képes neked segíteni abban is, hogy a húsvér testi élettel járó nehézségeket bátrabban és könnyebben hordozd.

Nem az Isten betegített meg téged. Szellemi Atyád Ő és nekem is az. Ezért lehetek én a testvéred szellemben. Bízzál Isten-Atyádban és bátorság költözik a szívedbe. Én is tőle kaptam a bátorságot ahhoz, hogy eljöjjek hozzád és beszéljek neked róla.')

* * *

141. írás / 2. hozzászólás

1. Ez az írás azzal indul, hogy Jézust sírni látjuk (141:0.2). Mi történne az ő örömhír-vallásával, ha nem élné meg (elfojtaná, eltitkolná) a szomorúságának e különleges alkalmait?

(Az ilyen szomorúságok által is igazolódik, hogy Jézus ember is volt. Ha az Isten emberként tud szomorú lenni, akkor elhiszem neki azt, hogy az ember, ha Istenmód szeret, képessé válik arra, hogy örökké boldog legyen.)

2. Jézus nyilvános létpályájának első negyede azzal telt, hogy „szép nyugodtan átvették János munkáját” (141:1.5). El tudsz-e képzelni bármi hasonlót az ötödik korszakos kinyilatkoztatás szakaszaiban?

(Csak a szép, nyugodt munkának van értelme és tartós eredménye.)

3. Miért felszabadító dolog az, amikor az Atya akarata a ti akaratotokká válik (141:2.2)?

(Ha az Atya akarata a mi akaratunkká válik, akkor nem csak a mennyei Atyával, hanem a törvényei által működtetett mindenséggel is összhangba kerülünk. Márpedig az felszabadító, ha minden összedolgozik az ember javára.)

4. Milyen visszhangot keltenek benned a mester jellemére vonatkozó ábrázolások (141:3.4-141:3.8; 141:7.12-7.14)?

(A Mester jellemére vonatkozó leírások szeretetet keltenek bennem iránta, és vágyat a Vele való személyes találkozásra.)

5. Valamely szó jelentéstartalmát jelentősen befolyásolja az, hogy mivel állítják szembe. Jézus az Istenről mint Atyáról alkotott fogalmát nem Istennel mint Anyával, hanem Istennel mint Bírával állítja szembe (141:4.1). Hogyan tudsz segíteni másokat az Isten atyaságának megértésében manapság?

(Úgy tudok segíteni másokat az Isten Atyaságának megértésében, ha gyakorlatban mutatom meg azt, hogy én mit értek alatta. Vagyis atyai módon szeretek.
Mivel mennyei Atyám Szelleme valóságosan is bennem él – ahogy minden más emberben is – így nyugodtan közeledhetem az emberek felé ilyen elhatározással: ’Menjünk Atyám, szeressük együtt az éppen előttünk álló embert. Ha ebbe a szeretetbe Te beleadod az Atyai részt, én pedig a testvéri részt, akkor abból csak valami nagyon jó jöhet ki.’)

6. Az igazság megosztására való törekvésünkben vajon nem feledkezünk-e meg a szomorkodókról és a betegekről (141:4.4)? Miért hívta fel Jézus az apostolok figyelmét rájuk?

(a) A szomorkodók és a betegek többnyire visszahúzódóak, mivel szégyellik az állapotukat az egészségeseknek mondottak között. Éppen ezért nagyobb türelmet igényelnek.

b) Jézus is azért hívta fel az apostolai figyelmét – és így a mi figyelmünket is – a szomorkodókra és a betegekre, nehogy éppen a legrászorultabbak csoportja maradjon útmutatás, bátorítás és segítség nélkül a mennyei Atya családjának földi képviselői részéről.)

7. Vizsgáld meg közelebbről is a szellemi egységről szóló szakaszt (141:5). Vajon az apostolok szellemi egysége azon a tényen alapul, hogy egy új korszakos kinyilatkoztatás részesei ők?

(Az apostolok szellemi egysége a közös célon és a közös szolgálaton alapul. A szeretet nem tesz egyformává. Mivel ajándékozni akar, ezért minden helyzetben törekszik a szeretet igazságát a szép és a jó eszközeivel kifejezni. A szerető szívű emberek összhangja nem egyformaság, hanem az Istent és embert szolgáló lehetőségek kibontása.)

8. Milyen tanulságokat vonhatsz le az Urantia könyv mások számára történő bemutatásához Jézus azon tanításából, hogy „Ne vállalkozzatok arra, hogy megmutatjátok az embereknek a templom szépségeit mindaddig, amíg előbb nem vittétek el őket a templomba” (141:6.4)? Milyen bölcsesség rejlik ebben a jézusi tanításban? Mi a következménye annak, ha figyelmen kívül hagyod ezt a bölcsességet?

(a) Véleményem szerint is, az Urantia könyv igazából csak annak számára nagy ajándék, aki már elfogadta a Szellem-Istent Atyjaként és komolyan szóba állt azzal, hogy a többi emberi lény pedig a testvére. Éppen ezért ajánlom azt, hogy aki elkezdi olvasni e könyvet, kezdje ezt a IV. résszel, mely képes hozzásegíteni a nyitott szívű embert az Isten Atyaságában és az emberek testvériségében való hithez.

b) Az Isten országa annak számára lesz érdekes, akit már érdekel az Isten, mint szerető mennyei Atya.
Önmaga végtelen sorsa is csak azt fogja érdekelni, aki előzőleg a hite által már elfogadta, hogy ő a mennyei Atya egyik fia.

c) Ha figyelmen kívül hagyom Jézus 8. pontban írt bölcsességét, az, az eredményesség szempontjából olyan, mintha csírázó magot szórnék a sziklára.)

9. Mi a tanhirdetés eszményi kivitelezési módja (141:7.3)? Mit tegyünk, ha életünkkel nem keltjük fel mások érdeklődését?

(a) A tanhirdetés eszményi kivitelezési módja, ha vonzóvá tesszük azt mások számára a saját életünk által. Vagyis a jézusi tanok hirdetésének a legjobb módja az, ha először mi éljük meg azt, amit tanítani akarunk, s csak akkor beszélünk a jézusi tanokról az embereknek, ha az életünket látva ők kérdezik meg tőlünk: ’Miért teszed ezt? Honnan van kedved és erőd a jóra?’

b) Ha az életünk nem vonzó mások számára, akkor érdemes változtatnunk rajta. Az emberektől várt érdeklődést azzal kelthetjük fel, ha a mennyei Atya akarata szerint szolgáljuk őket.)

10. Olyannak látjuk-e valójában az emberek életét, mintha az üdvözülésük nem a hitüktől, hanem valami mástól függene (141:7.6)? Fejtsd ki az álláspontodat.

(Az Atyában való hit ma viszonylag még kevés embert boldogít a nehézségei közepette is. Ma még kevés ember tudja elmondani egy őt érő kellemetlen földi történés kapcsán – „Mi ez az örökkévalósághoz képest?”)

11. Miért hoz felszabadulást az igazság? (Vizsgáld azt is, hogy S. Freud és a liberális pedagógusok ugyanezt állították.)

(Jézus tanításában a boldogság és a szabadság, a tartalmát tekintve egybecseng.
Jézus boldogsága az igazságon alapul. Jézus igazsága az, hogy szeretni kell. Csak a szeretet hordoz magában boldogságot a szerető szívű ember számára.

A szeretet adás, ezért az adó számára a ’van mit adnom és megosztanom’ valós érzetét kelti. De a szeretet szolgálat is, ezért a szolgálatot tevő részére az ’értékes és hasznos vagyok’ tudatát is adja. S mivel a szeretet magatartása összhangban van a mindenséget fenntartó Szellem akaratával, ezért a szeretetből fakadó szolgálat békét és otthonérzetet is eredményez annál, aki ezt teszi.)