Jelenlegi hely

142. A páska-ünnep Jeruzsálemben

142. írás / 1. hozzászólás

A páska-ünnep Jeruzsálemben

1) 142:0.2 Amikor Jézus észrevette Annás hűvösségét, nyomban távozott, s elmentében ezt mondta: „A félelem az ember legnagyobb elnyomója és a büszkeség a legnagyobb gyöngesége; vajon elárulnád-e magad, hogy az öröm és a szabadság e két elpusztítójának rabszolgasorára juss?”

(Jézus fontos kérdést intéz Annáshoz. Megtudjuk belőle, hogy Annást egyszerre nyomasztja a félelem és gátolja a büszkeség abban, hogy Jézusra igent mondjon.
Gyakran van ez így, amikor az ember azt érzékeli, hogy a korábbi gondolkodásmódját le kellene cserélnie.

Azonban Annás bizonyára hiú is volt. A hiúság megfordítja az ember látásmódját. Annás nem azt kezdte keresni, hogy mit nyerhet Jézus által, hanem azt kezdte nézni, hogy mit veszíthet azzal, ha igent mond rá.
A hiú ember rögtön féltékeny is. Talán ilyen felhanggal: „Nehogy már valaki, aki még rabbi képzőbe sem járt, kioktasson engem arról, hogy milyen az Isten!”

Annás bizonyára sok mindent értett abból, amit Jézus mondott neki az Isten országáról, azonban megállt ezen ország kapujában és nem lépett be rajta.

Az Annáshoz intézett kérdésből az is kiderül, hogy a félelem és a büszkeség képes az ember örömének és szabadságának elfojtására. Jézus olyan jó hírt hozott minden ember számára, amely – ha belegondolunk – újra és újra örömre ad okot és alkalmas az ember lelkének felszabadítására.

Jézus olyan szeretet kapcsolatot kínál, amely ha megvalósul, képes a tartós félelmek megszüntetésére.
Aki időt szán arra, hogy a mennyei Atyával személyes, őszinte kapcsolatot ápoljon, e kapcsolat által megtanulja önmagát is értékelni és szeretni.

Jézus nagyobb szabadságot kínált Annásnak annál, mint amihez hamis büszkesége folytán ragaszkodott. S nagyobb rangot is. Egy kis földi nép múlandó tisztű főpapi méltóságát cserélhette volna a Teremtő Isten fia öröklétű állapotára.)

2) „Az üzenetük lényege a következő volt:
142:1.2 1. A mennyország közel van.
142:1.3 2. Az Isten atyaságában való hit révén bejuthattok a mennyországba, s az Isten fiaivá lehettek.
142:1.4 3. Az ország életmódja a szeretet – a legfelsőbb szintű odaadás az Isten iránt, s közben úgy szeretni a szomszédodat, mint magadat.
142:1.5 4. Az Atya akaratának önkéntes elfogadása, a szellem gyümölcseinek megtermése a személyes életben, ez az ország törvénye.”

(Ma a földön a nagyon sok olyan tudomány van, amelyeknek vastag tankönyveit kell elsajátítaniuk azoknak, akik elismert szakemberei szeretnének lenni az adott tudománynak.

Ezekhez képest, az ember számára legfontosabb tudomány – a boldogság tudománya – mindössze négy alaptételen nyugszik. S a tanulói szinte azonnal mehetnek is megélni és tanítani azt.

A Jézus által kért szeretetet azért nehéz tenni, mert ez a mód nem megszokott ezen a földön. Más nehézség szerintem nincs benne. Ha a Jézus által kért szeretet valami nehéz dolog lenne, akkor nem lehetne azt egy örök életen át megélni a mennyországban. Ideje lenne felismerni, hogy nem csak egy kisgyermek érzi magát biztonságban, ha szeretet kapcsolatban van a körülötte levőkkel, hanem örökké igaz ez a világmindenség minden rendű, rangú és korú lényére is.

Az által, hogy Jézus szerető Atyának mondta és mutatta be a mindenséget alkotó és fenntartó Istent, az emberiség számára új működésmódot kínált. Ha ugyanis az Isten szerető Atya, akkor nem gyengeség az ember részéről az, ha szintúgy szeretni kezd. Nem gyengeség, hanem éppen hogy dicsőség.)

3) 142:3.22 „És az Isten iránti és az ember iránti szeretet e legfelsőbb törvényéről mondom nektek én is, hogy az képezi az ember minden kötelességét.”

(A kötelesség fogalma manapság a kényszerrel, egy nem szeretem feladat képével párosul. Jézus óta megtapasztalható, hogy az a fajta szeretet, amit Ő mutatott, jó érzést kelt és békét ad. A Jézus által mondott és elénk élt szeretetet nem külső erő kényszeríti az emberre. Aki vállalja azt, azért teszi, mert úgy ítéli meg, hogy ez a mód az, ahogy élnie érdemes.
Amennyire én látom, Jézus szeretete nem kiszolgáló, nem más helyett cselekvő, nem is ráerőltető, hanem felkínáló szeretet. Ez a szeretet csak azt tudja érzékelhető módon segíteni, aki maga is jó akaratúan küzd az élete jobbra fordulása érdekében.)

4) 142:4.2 „…a közelgő országban nem fogják többé azt tanítani, hogy »Ne imádd ezt és ne imádd azt«; többé nem törődnek majd az ettől való tartózkodás és az attól való óvakodás parancsolatjaival, hanem mindenki egyetlen legfőbb kötelességgel fog törődni. És az ember e kötelessége két nagy kiváltságban fejeződik ki: a végtelen Teremtő, a paradicsomi Atya őszinte imádata, és az embernek a társai iránt teljesített szeretetteljes szolgálata.”

(A fentiek szerint a mennyország bölcsessége így hangzik a földön: ’Imádd az Istent, és szolgáld az embert!’

Jézus kiváltságnak mondja a szeretet kötelességét. Miért kiváltság az Isten és az ember szeretete? Mert
- aki így törekszik szeretni, jobban fogja érteni az Istent.
- aki jobban érti az Istent, jobban is tudja szeretni Őt.
- aki nagyon szereti az Istent, az megtapasztalja, hogy az Isten belülről is visszaöleli őt.
- aki megtapasztalja az Isten belülről ölelő szeretetét, azt tapasztalja meg, hogy az Isten az ő mennyei Atyja is.
- akinek a mindenség „Főnökével” ilyen személyes, családi kapcsolata van, annak jó kezekben van a jelene és a jövője. Mondhatni – kiváltságos helyzetben van.)

5) 142:5.2 „Ha mi a szellem igazságát hirdetjük nektek, akkor a szellem fog bizonyságot tenni a szívetekben arról, hogy az üzenetünk hiteles.”

(Hogyan tudok a Szellem igazságában növekedni? Gondolom, többek között úgy is, hogy átadom magam az Istennek. Például ilyen szavakkal: ’Teret adok Neked magamban szellem Isten annak érdekében, hogy segíts a lelkem örök életre való felnövesztésében.’)

6) 142:5.3 „…aki megszületett a szellemtől, abban magában ott van az erő, hogy minden kétséget legyőzzön, és ez a minden bizonytalanságon felülkerekedő győzelem, ez éppen a hitetek.”

(A hitem belső bizonyosság abban, hogy az Isten mellém szegődött azért, hogy gyermekeként az Ő valóságába vezessen. De ez a hit csak akkor élő, ha én magam is teszek érte. Jézusnál a hit soha nem csak elhívése valaminek, hanem az elhitt tartalmak szellemében való cselekvés is.)

7) 142:5.4 „…és annak bizonysága az egész világ számára, hogy szellemtől születtetek az, hogy őszintén szeretitek egymást.”

(Mit jelent őszintén szeretni? Szerintem először is azt, hogy a legtöbbet akarom adni a másik embernek. De mi a legtöbb? Minden bizonnyal az, amit az Isten általam adna neki. Így hát a legtöbb, amit egy embernek adni lehet az, ha az Isten szeretetével szeretem őt. Az pedig, hogy mi az Isten szeretete az adott helyzetben, részben tudható, részben pedig kitisztázható.

Őszintén szeretni véleményem szerint azt is jelenti, hogy minden körülmény közepette tudunk szeretni. Ez csak akkor lehetséges, ha az ember soha nem mond le az őszinte beszédről az ő mennyei Atyjával. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ember rendszeresen megosztja az ő mennyei Atyjával azt az érzést, amit éppen érez, és azt a gondolatot, ami éppen foglalkoztatja. S ezekkel kapcsolatban megkérdezi a mennyei Atyja véleményét, illetve kéri a segítségét.)

8) 142:6.7 „Ha e fentről való szellem vezetne, akkor nagyon hamar látni kezdenél a szellem szemével, és azután a szellem-vezetés melletti őszinte választás révén megszületnél a szellemtől, hiszen az egyetlen életcélod az volna, hogy megcselekedd az Atyád akaratát, aki a mennyben van. És miután így megszülettél a szellemtől és örvendesz az Isten országában, elkezded bőségesen teremni a szellem gyümölcseit a napi életedben.”

(Ha valaki szellemtől születik, elkezd úgy látni, mint az Isten. S kezdik olyan késztetések vezetni, mint az Istent. Persze csak kezdik, mert hát még nem rég született újjá az Isten szelleme által.

A szellem gyümölcsei az Isten és az ember egymást szeretésének gyümölcsei. Az Isten és az ember kapcsolatán alapulnak, azonban többnyire egy harmadik fél, egy másik ember irányában nyilvánulnak meg.

Nem árt ide másolni, hogy Jézus miket tart a szellem gyümölcseinek:
193:2.2 „És az isteni szellemnek a szellemtől született és Istent ismerő halandók életében termett gyümölcsei ezek: szeretetteljes szolgálat, önzetlen odaadás, bátor hűség, őszinte tisztesség, felvilágosult őszinteség, halhatatlan remény, gyanakvásmentes bizalom, irgalmas segédkezés, kimeríthetetlen jóság, megbocsátó türelem és tartós béke.”)

9) 142:7.3 „Jézus nagyon világosan elmagyarázta, hogy a mennyország fejlődési tapasztalás, mely itt, a földön kezdődik és amely egymás utáni életállomásokon át fejlődik a Paradicsomig. Az est folyamán Jézus határozottan kijelentette, hogy az országfejlődés valamely jövőbeli szakaszában újra ellátogat majd e világra szellemi hatalomban és isteni dicsőségben.”

(Vagyis Jézus nem mostanában fog visszajönni hatalomban és dicsőségben. Ő szellemben most is itt van. Azonban hatalomban és dicsőségben – vagyis szemmel is látható módon – akkor fog újra visszatérni, ha az Ő ismertsége és elfogadottsága általános lesz a földön.)

10) 142:7.11 „6. Az igazi családok elfogulatlanságra, türelemre és megbocsátásra épülnek.”

(- Elfogulatlanságra, vagyis pártatlanságra. Az elfogult ember kettős mércével mér. Aki elfogulatlan, elsősorban a másik ember tevékenységére van tekintettel, s nem a személyére, amikor véleményt alakít ki magában vele kapcsolatban.

- A türelmes képes várakozni, miközben mintát kínálhat arra is, amire a másik emberrel kapcsolatban várakozik.

- A megbocsátás elsősorban elengedés, ami a másik ember megértésén alapul. A megbocsátás az érzések szintjén olyan, mintha elrugaszkodnék a bosszúszomj talajáról a belső mennyország békét kínáló magasabb szintjére.
Hogy legyen hova rugaszkodni, érdemes ezt a belső mennyországot magunkban előre kialakítani. Jó eszköz erre az ima és a mennyei Atyával való beszélgetés.

Másodsorban a megbocsátás együtt jár valamilyen jó szándékú magatartás felvállalásával is. Olyasmi jóval, amit a bosszú, vagyis a rossz helyett tehetünk.)

11) 142:7.13 „A fiúnak az Atyához fűződő eme teljes viszonyát én tökéletesen ismerem, mert mindazt, amit nektek az örökkévaló jövőben a fiúi elismertségben el kell érnetek, azt én már most elértem. Az Ember Fia felkészült az Atya jobbjához való felemelkedésre, így énbennem még szélesebbre tárult az út mindannyiotok számára ahhoz, hogy meglássátok az Istent és mielőbb befejezzétek a dicsőséges fejlődést, hogy tökéletessé váljatok, éppen olyan tökéletessé, mint amilyen a mennyei Atyám.”

(Szerintem a mennyei Atya nem csak nem akarja késszé, tökéletessé tenni az embert egyik pillanatról a másikra, de nem is tudja ezt megtenni. Azonban nem is lehet ez a célja. Véleményem szerint azt akarja, hogy mindenki a saját tapasztalataira alapozva haladjon előre.

Azt gondolom, hogy a tökéletességet és az ahhoz vezető utat is egyéni módon fogjuk megélni. Vagyis mindenki, aki ezt akarja, tökéletes lesz, de a személyiségünk egyediségét még a tökéletes formánkban is meg fogjuk őrizni.
Véleményem szerint, száz tökéletes lény nem olyan lesz, mint száz egyformán csillogó arany tallér, hanem inkább olyan, mint száz, különböző formára csiszolódott gyémánt, akiknek az anyaguk egyformán tökéletes, azonban az Isten fényét mindegyik egyedi módon tükrözi vissza és sugározza belülről is.)

* * *

142. írás / 2. hozzászólás

A páska-ünnep Jeruzsálemben

1. Miután felkészítette az apostolokat, Jézus elvitte őket Jeruzsálembe.

a) Mi volt a célja ezzel?
(Véleményem szerint, Jézus azért vitte el az apostolait a páska-ünnepre, hogy minél több embernek hirdethessék a jó híreket. Az elsődleges szempont tehát az lehetett, hogy a világ különböző tájairól jövő zarándokok meghallhassák és magukkal vihessék a jézusi jó hírt az Isten Atyaságáról és az emberek közötti testvériségről. A másodlagos szempont pedig az lehetett, hogy az apostolok tapasztalatot szerezzenek a különböző embercsoportok és a nagyobb tömegek között való munkáról.)

b) Elképzelhető-e ezzel párhuzamba állítható lépés a mai korban?
(Ha a kérdező arra kíváncsi, hogy van-e értelme ma a jézusi tanítást hirdetni valamely egyházi ünnep alkalmából tartott összejövetel során úgy, hogy az ott levőket magunk köré gyűjtve tanítjuk, akkor a válaszom erre a következő.

Az embereknek ma elegük van a tetteket nélkülöző szép szavakból. Előbb a szavak hitelét kell megteremteni tettek által ahhoz, hogy az emberek érdeklődők és befogadók legyenek a bennünket is boldogító jó hírekkel kapcsolatban.
Az emberek manapság már hallottak Jézusról és a szeretetről. Azonban ritkán tapasztalják a testvéri és az atyai szeretet megnyilvánulását az Isten fiai részéről.)

c) Milyen felkészítést igényelne?
(Elég, ha a résztvevők őszintén szeretik az Istent Atyaként, tisztában vannak a saját jelenlegi képességeikkel a másik ember lelki állapotának felismerésére és kezelésére, továbbá testvéreikként akarják szeretni az embereket.)

2. a) Mi volt Jézus és a tizenkettek üzenetének veleje a jeruzsálemi első tanításuk során (142:1.1-1.5)?

(142:1.2 1. A mennyország közel van.
142:1.3 2. Az Isten atyaságában való hit révén bejuthattok a mennyországba, s az Isten fiaivá lehettek.
142:1.4 3. Az ország életmódja a szeretet – a legfelsőbb szintű odaadás az Isten iránt, s közben úgy szeretni a szomszédodat, mint magadat.
142:1.5 4. Az Atya akaratának önkéntes elfogadása, a szellem gyümölcseinek megtermése a személyes életben, ez az ország törvénye.)

b) Változtatnál-e az üzenet lényegén, ha neked kellene ilyen szerepben fellépned mostanság? Miért?
(Az üzenet lényegén nem változtatnék, mert ahogy Jézus is mondta: „ez az ország törvénye”. Azonban hangsúlyoznám még a következőket: Az Istennel minden emberi érzést és gondolatot meg lehet beszélni. Az Isten már itt a földön szívesen megosztja az emberrel a látásmódját, az erejét, a békéjét és az örömét. Nem is beszélve arról a gyakorlati támogatásról, amit mindig csak utólag ismer fel az Istent szerető a saját életében.)

3. Tegyük fel, hogy találkozol valakivel, akit aggaszt az Isten haragja. Szedj össze néhány gondolatot, hogy olyasféleképpen válaszolhass, mint tette azt Jézus (142:2), azaz többet és jobbat tudj mondani a haragvó Isten képének egyszerű tagadásánál, ellenkezőjének bizonygatásánál.

(A következőket kérdezném attól, akit aggaszt az Isten haragja.

Először megkérdezném az illetőtől, hogy hisz-e a teremtő Istenben. Ha igennel válaszol, így folytatnám: ’Mit gondolsz? Aki haragvó, lehet-e bőkezű? Gondolj bele, ha a Teremtő sok száz makktermést enged egy tölgyfának és sok ezer halikrát egyetlen halnak az élete tovább adása érdekében, mennyivel inkább ajándékozza az életet az ember számára? Vagy gondold végig ezt! Lehet-e rosszabb az Isten annál az állatnál, amelybe olyan ösztönt épített, mely által kész a kicsinyét önfeláldozó módon nevelni és akár az élete feláldozásával is megvédeni?
Avagy rosszabb lehet-e az Isten a jó apánál, aki ösztönös, mélyről jövő késztetést érez arra, hogy mindent részletesen elmagyarázzon az érdeklődő gyermekének, és jó akaratúan kísérje és támogassa e gyermeke szárnypróbálgatásait? Ha pedig gyermekkorodban te olyan felnőttekkel találkoztál, akik nem tudták számodra közvetíteni a jó atya képét, az nem a mennyei Atya hibája és nem a te hibád.’)

4. Mekkora hasznát vennéd a Bibliára elsődlegesként tekintőkkel való kapcsolatodban annak, hogy a harmadik bekezdésben közölt istenképet részletesen el tudnád magyarázni nem csak az Urantia könyvből szerzett ismereteid (melyek forrásának említése nem feltétlenül helyénvaló egy ilyen beszélgetésben) alapján, hanem a bibliai ismereteid alapján is?

(Az nem elég, ha elhisszük azt, hogy az Isten létezik. Ugyanilyen fontos bizonyosságot szerezni arról is, hogy ez az Isten milyen.
Aki hisz az Isten létében az tudja, hogy az Isten mindenütt jelen van, de legalább is mindenről tudomása van.

Aki pedig hisz az Istenben, az istenképétől függetlenül legyen bátor is, és kérje meg az Istent, hogy mutatkozzon be a számára. Mondja el Neki, hogy szeretné megtudni, milyen az Isten. S ezt azért akarja tudni, mert szeretne a kedvében járni. De ehhez előbb tudnia kell, hogy az Isten, akinek a létében ő hisz, minek örülne igazán.

Aztán az Istent kérdező hívőnek figyelnie kell, mert hamarosan, akár napokon belül meg fogja kapni kérdésére a személyes, csak neki szóló, tapasztalat útján érkező választ.)

5. Milyen értékeket tulajdoníthatunk a művészetnek (142:4.1-4.2)?

(A művészet alkotás, az alkotás folyamata pedig őszintévé teszi az alkotó embert. De a művészet érzés- és vágykifejezés is. A művészeti alkotás az emberi lélek megnyilvánulása az anyag által.
Véleményem szerint, az ön- és vágykifejező művészet nem az Isten utánzása, hanem az Isten önkéntelen elismerése. Az Isten szellemiségét tudatosan megjelenítő művészet pedig tisztelet a teremtő és fenntartó Isten munkássága előtt is.)

6. Mit mondhatnál a bizonyosságról folytatott beszélgetés (142:5) alapján a hitükben elbizonytalanodottaknak?

(Az Isten Szellem, és képes belülről megerősíteni az embert abban, hogy Atyaként ismeri és szereti őt. Azonban ennek megtapasztalásához szükséges az is, hogy az ember érdeklődjön a mennyei Atya után és törekedjen a Vele való kapcsolatra, valamint a mennyei Atya családjába tartozókra jellemző együttmunkálkodásra.)

7. Mi szükséges az Isten országába való belépéshez (142:6.7)? Könnyebbnek hitted? Vitassátok meg.

(Vágyni, akarni kell a Szellem Isten vezetését. Ezt kifejezésre kell juttatni, közölni kell a mennyei Atyával minden nap.

Napközben pedig – a különböző élethelyzetekben – érdemes feltenni magunknak a kérdést: ’Mit tenne most Jézus az én helyemben?’

Este pedig érdemes végig gondolni, hogy mikor és milyen módon tapasztaltam aznap az Isten Szellemének vezetését az életemben.

A fentiek odafigyelést igényelnek az embertől. Ha ugyanis az Istennel, aki személy, kapcsolatot akarunk ápolni, netán még a segítségét is igénybe akarjuk venni, akkor bizony érdemes odafigyelni rá.)

8. a) Milyen gyakorlati hasznát vehetjük a családról szóló jézusi tanításnak (142:7) az Atyához fűződő viszonyunk javítása érdekében? És az Isten atyaságának a mai korban való kifejtése (elmagyarázása) terén?

(Az olvasott tanítás erősítheti az Istenbe, mint Atyába vetett bizalmunkat. Azonban a fenti kérdések kapcsán én a következőkre reagálnék. – Jézus a szülő gyermek viszonyt a szülő törekvése, magatartása szempontjából mutatja be. Tételesen felsorolja, hogy a szülőnek a gyermeke iránti szeretete milyen törekvésekben és magatartásokban nyilvánulhat meg.
E tételes felsorolásnak számomra az lehet a haszna, hogy szülőként átgondolom, miként is állok én a Jézus által felsorolt Atyai törekvésekhez a saját gyermekem kapcsán.)

b) Jézus megköveteli Tamástól, hogy ne szó szerint alkalmazza a tanításait „a kor anyagi, társadalmi, gazdasági és politikai problémái[ra]” (142:7.17). Kielégítő felelet-e ez a feministáknak az Isten atyaságával kapcsolatos ellenvetéseire?

(Szerintem igen. Az Isten Szellem, s nem anyagi. Tehát nem férfi testű és nem női testű. A mennyei Atya jó tulajdonságai ugyanúgy képesek megjelenni a nő és a férfi gondolkodásában és magatartásában is. Azért érdemes Jézust tanulni, hogy ne egyénileg találgassunk arról, hogy milyen az Isten, hanem megtaláljuk e kérdésre a választ Jézus élete és tanításai által.

Férfira és nőre azért van szükség a földön, mert itt az anyagi alapú biológiai élet kétpólusú. A kétpólusú biológiai adottság pedig önmagában is azt a tanítást sugallja, hogy az élet továbbadása és fenntartása érdekében a hím egyednek és a nőstény egyednek – értsd: a férfinak és a nőnek – külön-külön is törekednie kell arra, hogy összehangolódjanak, egységben működjenek.)

9. Milyen taktikát alkalmazott Jézus, amikor az ellenállás felerősödött (142:8; 144:1.4)?

(Ahol Jézust és a tanítványait támadták és üldözték, onnan elmentek, és ott dolgoztak tovább, ahol nem voltak velük szemben ellenségesek.
Így Jézusék minden szempontból eleget tettek az Atya akaratának. Nem álltak ellen fizikailag az őket üldöző rossznak, s mégis hirdették a jó híreket.)