Jelenlegi hely

144. Gilboában és a Tízvárosban

144. írás / 1. hozzászólás

1) 144:1.1 „Az idő múlásával a tizenkettek odaadóbbak lettek Jézus iránt és egyre jobban elkötelezték magukat az ország érdekében végzendő munka mellett. Odaadásuk nagyrészt személyes hűségből fakadt. Nem fogták fel a sokrétű tanítását; nem értették meg teljesen Jézus természetét, illetőleg a földi alászállásának jelentőségét.”

(A személyes példa nagyon fontos. Gondoljunk csak arra, hogy mi az, amit a szüleink életmintája alapján mi magunk is teszünk, legyen az jó vagy rossz.

Vagy gondoljunk arra, hogy amikor az iskolában jó személyiségű tanár tanított egy tantárgyat, a tanár személye és tantárgyszeretete okán e tárgyat mi is jobban megkedveltük.

A személyes, gyakran előttünk levő emberi életminta a példát adó részéről ezt sugallja: „Ha én meg tudom tenni, te is képes vagy rá.” Az életminta szemlélője pedig ezt gondolhatja egy idő után: „Ha ő meg tudja tenni, én is képes vagyok rá.”)

2) 144:1.7 „János és András úgy gondolta, hogy az ország már el is jött; Péter és Jakab azt hitte, hogy még nem; Nátániel és Tamás őszintén megvallotta, hogy fogalma sincs; Máté, Fülöp és Zélóta Simon bizonytalan és zavart volt; az ikrek jótékony tudatlanságban voltak az ellentmondást illetően; Karióti Júdás pedig hallgatott, nem foglalt határozottan állást.”

(Isten országa, mint választható gondolkodás- és magatartásmód Jézus színre lépésével jött el közénk.
Olyan magatartások, amelyeket Jézus bemutatott, korábban is léteztek a földön. Korábban is volt irgalom, de csak ritkán az idegenek és még ritkábban az ellenségek számára. Ezért is gondolhatták a Jézus indítékát nem ismerők az ilyen magatartást gyengeségnek.

Jézus egyetemessé tette a jó szándékot és az irgalmat. Minden embert az Isten-Atya családtagjai közé hívott. Isten országa mindig az emberi lélekben valósul meg először.

Az emberi lélek is olyan mint az emberi kar. Az ember karjai akkor tudják a másik embert megölelni, ha kitárulnak a közeledő felé és akarják az ölelést.
Az emberi léleknek is így érdemes működnie az Isten irányában. Az ember lelkének ki kell nyílnia a Szellemisten felé, hogy ölelni, befogadni tudja Őt. A léleknek vágynia kell az eszményei szép világát megtestesítő Istenre. Az Atya szellemével való kapcsolat az emberi lélek legjobb ösztönzője, megpihentető valósága.

Az emberi lélek az örökkévalóság kisgyermeke. Még fejletlen, de azt már tudhatja, hogy fel akar nőni az ő mennyei Atyjáig, vagy ameddig lehet, sőt, még azon túl is. Az emberi lélek nem csak értelmes agyműködés. Az ember azért több, mint egy biológiai lény, mert az Istennel karöltve képes átváltoztatni a saját gondolkodását és viselkedését. Képes vadból szelíd lenni, képes túlnőni az ösztönein.

A föld, Isten nélkül a dzsungel vad világa, akár ágyékkötőt viselünk, akár öltönyt. Az Isten országa azonban már a megistenülés útjára lépők világa. Más a cél, teljesebb az ismeret, más az érték és így más a magatartás mód is. Isten országa elfogadja, befogadja és segíti azt, aki maga is elfogadja és befogadja az Istent.

Szerintem, már most élhetünk úgy, mint az örökkévalóságban. Az örökkévalóság örök jelen. Úgy tudok mindig a jelenben élni, ha a jelen kínálta lehetőségekre nézek, persze, a jó akarat szellemében. Ha tényleg a jelenben élek, akkor nem szomorkodom a múlt miatt és nem aggódom a jövőért. Egyébként is, csak a jelenben lehet tenni a múlt lelki terheinek letétele és a jövő megalapozása érdekében.)

3) 144:2.2 „Az ima a lelki beállítódás teljesen személyes és önkéntelen kifejeződése a szellem irányában; az ima a fiúi elismertség bensőséges közössége és a közösség kifejeződése legyen. Az ima, ha a szellem alkothatja, együttműködésre kész szellemi fejlődéshez vezet. Az eszményi ima egyfajta szellemi bensőséges közösség, mely értelmes istenimádathoz vezet. Az igaz imádkozás a menny felé irányuló őszinte magatartás, mely révén eszményképeiteket eléritek.”

(Az ima a lélek önkéntelen kifejeződése. S ez tényleg így van. Hányszor fohászkodunk csak úgy, magától értetődő természetességgel, ha meglepődünk, ha megdöbbenünk, vagy valami öröm ér bennünket pl. így, hogy „Édes Istenem!”, vagy „Ó Istenem!”

Persze az igazi ima tudatos Istenhez fordulás, tudatos lélekemelés. Az imádkozást csak elkezdeni nehéz, de amint elkezdjük és lelkünk a hétköznapi lelki ködök fölé emelkedik, egy békés, tágas világ tárul föl előttünk.

A legjobb jó akkor történik az emberi lélekkel, ha értelmes, őszinte beszédet folytat az ő mennyei Atyja benne élő szellemével. Az ember megnyugszik és megokosodik, ha az Atya szellemével beszélget. És micsoda lehetőségek vannak még ebben a személyes kapcsolatban, amit még csak nem is sejtünk!

Amikor még hittem a reinkarnációban, vagyis az újra testet öltésben, nem tudtam úgy lelkesedni az Istenért, mint most, az Urantia tanításait ismerve. A reinkarnáció tanítása olyan mint egy léghajó. Eszerint időről időre felrepülünk, csodálatos látvány tárul elénk, majd valahol máshol, de ismét földet érünk. S így megy ez, ki tudja meddig, ugyanis nem igazán látom, hogy tökéletessé tudnék válni itt, a tökéletlenség világában. Ezzel szemben, az Urantia tanítása olyan, mint egy űrhajó, amely képes kiemelni engem a föld vonzásából, hisz olyan működési rendet tár elém, amely már egy földi élet leélése után is a célomhoz segít közelebb. Ehhez pedig csak az kell, hogy az Isten szeretetét megismerve higgyek és e hitem szerint törekedjek élni.)

4) 144:2.5 „Állhatatosságotok azonban ne az Isten kegyének elnyerésére irányuljon, hanem arra, hogy megváltozzon a földi hozzáállásotok és gyarapodjon a lelketek szellem-érzékenységi készsége.”

(Vagyok annyira „önző”, hogy a jót a lelkemben is akarom, nem csak a külső hozzáállásomban. Számomra a lelkem jó állapota az Isten kegye. Azt mindig adja az Isten, ha én adom magam. De ezt a jó lelki állapotot én nem is tekintem kegynek. Ez az én őszinte, Isten előtti feltárulkozásom természetes következménye. Isten van és jó, és az ember vagy akar Vele találkozni, vagy nem. Ha felemeli a lelkét, akkor fog találkozni az Istennel. Ha nem emeli fel a lelkét, akkor nem fog találkozni Vele. A bennünk élő Isten állandó fogadóórát tart az ember számára, mindig és bárhol be lehet jelentkezni Hozzá. Nincs előírt beszédmód. Csak az, amire magunk is vágyunk, ha egy bizalmas, baráti kapcsolatban megszólítanak bennünket. Ez pedig nem más, mint az őszinte, értelmes beszéd. Ha bennünket támaszkérés, útmutatás és erősítés céljából megszólítanak, mi is az őszinte, értelmes beszédnek örülünk.
Nem az számít, hogy nyugodt vagyok-e, indulatos, szomorú vagy éppen örülök, az számít, hogy őszintén és értelmesen szóljak az Istenhez. Erre mindenképp szükség van, hiszen az Isten részéről én is őszinte és értelmes válaszokat remélek.

Egy dolgon már túl vagyok, nem hibáztatom az Istent azért, amit más emberek tesznek, vagy amit én teszek. Az Isten nem azért van, hogy más rosszát megakadályozza, hanem azért, hogy más a saját rosszát elhagyja. Mert mit ér a szeretet, ha azt nem szabad akaratból választjuk?)

5) 144:2.6 „De amikor imádkoztok, igen kevés hitet gyakoroltok. Az igazi hit a földi nehézségek olyan hegyeit mozdítja el, melyek történetesen a lelki gyarapodás és a szellemi fejlődés útjában állnak.”

(Jézus tanítását jól kell ismerni, hogy azt értsük a szavai alatt, amit ő ért. A ma közismert evangéliumokban sajnos vannak félreértések, amelyeket az Urantia könyv Jézusának ismerete kijavíthat.
A Máté szerinti evangéliumban ilyen közlést adtak Jézus ajkára: „Ámen, mondom nektek, ha annyi hitetek lesz, mint egy mustármag és azt mondjátok ennek a hegynek: menj innen amoda, elmegy és semmi sem lesz lehetetlen nektek.” /Máté 17:20./

Az Urantia Jézusa a hívő lélek erejéről beszél. Ellenben az újszövetségi szentírás evangéliumából az tűnik ki, hogyha elég hited van, akkor természetellenes módon alakíthatod a körülményeidet. A helyzet az, hogy ilyet az Urantia Jézusa nem tanított, de még az evangéliumok Jézusa sem. Éppen ezért javasolt minden evangéliumokat ismerő és Jézust szerető embernek elolvasni Jézus életét és tanítását az Urantia könyv alapján.)

6) 144:3.3 „Mi Atyánk, ki a mennyben vagy,
144:3.4 Legyen a neved szent.
144:3.5 Jöjjön el a te országod; a te akaratod legyen meg
144:3.6 A földön éppúgy, miként a mennyben.
144:3.7 A holnapi kenyerünket add meg nékünk ma;
144:3.8 Üdítsd fel lelkünket az élet vizével.
144:3.9 És bocsásd meg nékünk minden adósságunkat,
144:3.10 Mert mi is megbocsátottunk minden adósunknak.
144:3.11 Ments meg minket a kísértésben, szabadíts meg a rossztól,
144:3.12 És fokozatosan tégy minket oly tökéletessé, mint amilyen te magad vagy.”

(Ezt az imát Jézus a kisebb testvérei számára fogalmazta. Benne van az, hogy mit várhat az ember az Istentől, és az is, amit az embernek kellene megtennie a várakozásai beteljesülése érdekében.
Ez az ima tanít és eligazít. A közösségi ima segíti az együtt gondolkodást, mindenekelőtt azt, hogy ugyanazt értsük a mondatai alatt mindannyian. Remélhetőleg azt, hogy nekem, nekünk egy Atyánk van, aki a mennyben él. A mennyei Atyát szentté kell tennünk a magunk számára annak érdekében, hogy az Ő értékei és céljai a mi értékeinkké és céljainkká váljanak. Ehhez meg kell ismerni a mennyei Atyát. Jézus élete és tanítása által, a közöltek kipróbálása által, de meg kell ismerni, hogy tisztelni és szeretni tudjuk, hogy vágyjunk a Vele való kapcsolatra. Csak ekkor jöhet el az Ő országa, és lehet meg az akarata a személyes életünkben és az Istent ismerő emberek között.

Az Isten szeretetet kínál és kér. Ez a jövő országának kenyere. A lelket igazán az Atyáért, s a Vele együtt végzett munka táplálja. ’Van nekem eledelem, amit ti nem ismertek’ – mondta Jézus az apostolainak Szamáriában Jákob kútjánál. Majd közli, hogy ez nem más, mint az Atya akaratának megtétele. Az Atya akarata nem bonyolult, szeretni kell és kész! Ez a jövő élete, a holnap kenyere. Azonban Jézus nyomán ezt már ma megélhetjük és a lelkünket az Atyával való személyes kapcsolat által naponta felüdíthetjük.

Ez az „Üdítsd fel lelkünket az élet vizével.” rész az imából utóbb elveszett, pedig logikus, hogy a kenyér és a víz összetartozik, csakúgy mint az Atyával való beszélgetés és az Atyával való gyakorlati együtt munkálkodás.

Ha ilyen viszonyban vagyunk az Atyával, akkor a bizonyosság tudatával jelenthetjük ki, az Isten megbocsátott nekünk, ugyanis már mi magunk is tudjuk milyen mindenkinek megbocsátani, hiszen erre törekszünk.
S most már tudjuk azt is, hogy bár a kísértések világában élünk, de az Atyához mindig fordulhatunk és erőforrásként vehetjük igénybe, sőt bátran kérhetjük arra, hogy vigyázzon ránk.
Ha úgy döntünk, hogy megéljük az Istent szeretést, e szeretet azt eredményezi majd számunkra, hogy minden összedolgozik a javunkra. Vagyis belül és kívül minden a főcélunk eléréséhez fog segíteni bennünket, az istenmód való tökéletesedéshez.)

7) 144:4.6 „Az ima az ártalmas önvizsgálat ellenszere.”

(Mikor ártalmas az önvizsgálat? Ha önmarcangoló, ha bűntudatot kelt. Ezek a lelki hozzáállások lebénítják és torzítják az embert. Azonban Jézus szerint minden rosszból van kiút az Atyával. Nem követhetünk el olyan rosszat, aminek önvád verméből ne lehetne kimászni az Istennel.)

8) 144:4.9 „Az ima a gyermek őszinte és vágyódó pillantása szellemi Atyjára; ez egyfajta lélektani folyamat, melynek során az emberi akarat lecserélődik az isteni akaratra. Az ima azon isteni terv része, mely átalakítja azt, ami van, azzá, amivé lennie kell.”

(Ha felismerem, hogy a mennyei Atya által létezem, és csak olyannak érdemes lennem mint Ő, akkor bízni fogok Benne és bátran fogom vágyni, hogy az Ő akarata az enyém is legyen.)

9) 144:4.10 „Jézus imádkozásának gyakorlatilag a teljes része a szellemben és a szívben – hangtalanul – zajlott.”

(Akkor hát erre érdemes törekednünk nekünk is. Úgy tűnik, hogy a gondolkodás leghatékonyabb formája az, ha gondolatban az Istennel beszélgetünk. A gondolatban való imádkozás mélyebben adja annak tudatát, hogy az Atya bennünk van.)

10) 144:6.11 „Megtanultak más véleményen lenni, tárgyalni, vitázni, kérni és kiegyezni, és mindezeken keresztül is rokonszenvvel lenni a másik nézőpontja iránt és legalább valamilyen mértékig türelmet tanúsítani az őszinte vélemények iránt.”

(Ha törekszünk megérteni másokat, akkor lehetőséget adunk magunknak arra, hogy gazdagodjunk ez által, hiszen más mondhat olyan jót, amilyen jóra pl. én nem gondoltam. Ha szeretjük az igazságot, rá fogunk jönni, hogy csak az számít, nem pedig a forrása. Az igazság pártatlan és örök.)

11) 144:7.1 „Egy új kinyilatkoztatás közösségivé alakított vallása mindig megfizeti az árát annak, ha a megmenteni kívánt korábbi vallás bevett formáival és szokásaival kiegyezik. Jézus követői a keresztelést, mint árat fizették meg annak érdekében, hogy közösségiesített vallási csoportként Keresztelő János követőit magukkal vigyék. János követői azzal, hogy Jézus követőihez csatlakoztak, a vízzel való keresztelés kivételével csaknem mindent feladtak.”

(A fentiekből az tűnik ki, hogy a mai keresztény vallás szertartásainak első eleme a vízzel való keresztelés volt. S ha már van egy szertartás elem, akkor hozzá lehet rakni a többit is. Egy személyes Istenkapcsolaton alapuló vallás legnagyobb ellensége a külsőség. Vagyis az, ha nem az Istennel való kapcsolat örömét és szenvedélyét fejezzük ki magatartás által, hanem szabályosan végzett magatartásokat nevezünk ki istenszolgálati és istenimádási módszereknek.)

12) Jézus sokat tett Keresztelő Jánosért. Bár nem szabadította meg erővel – hiszen a másokkal szembeni erőszak alkalmazása nem tartozik az eszköztárába – azonban még az Atya akaratát is csak félgőzzel végezte, nehogy ártson Jánosnak. Addig ugyanis Jézus nem kezdett nagy erővel dolgozni, amíg Jánost börtönben tartották. Ha Jézus nagy erővel kezd el dolgozni akkor, amikor János még börtönben van, Heródes úgy megijed, hogy még a gondolatát is elfelejti annak, hogy ezt a korábbi „lázítót” szabadon engedje. Jézus nem nehezítette meg Heródes döntését. Befolyásolástól mentes lehetőséget biztosított neki az irgalomra.

* * *

A 144. írás az 5. szakaszban közölt hét imaforma - az úgynevezett Úr imájához hasonlóan - közösségi ima, nem személyes ima. Ezeket Jézus mindig valamilyen tárgykörhöz kapcsolódóan ismertette meg az apostolaival (144:5.1), sohasem úgy, mint alakias személyes imát (144:3.16); ezeket és az egyéb imamintákat a tizenketteknek szóló, nem nyilvános tanításokkal kapcsolatos szemléltetésekként használta (144:5.102). Vajon a kinyilatkoztatók miért nem közölték a hét imaforma mellett az is, hogy mely tárgykörhöz kapcsolódóan, minek a szemléltetésére adta elő Jézus ezeket? Talán éppen azért nem, mert ezekből az imaformákból kivehető maga a szemléltetés tárgya is?

Néhány lehetséges szempont a közösségi imaformák összehasonlító elemzéséhez.

[Az alábbi szempontrendszer tetszőlegesen kiegészíthető további szempontokkal. Az egyes szempontok szerinti minősítések vitathatók. Az alábbiakban a „0” az ún. Úr imájára vonatkozik (ld. 144:3.3-3.12). A sorszámok az 1.-től a 7.-ig a 144. írás 3. szakaszában közölt hét imaformára vonatkoznak az ottani sorrendnek megfelelően.]

A) Találunk-e az adott teremtésrész helyére vonatkozó utalást?
Ehhez ld. az 1:1.4 bekezdésben közölteket. Az Egyetemes Atya megnevezése (bentről kifelé haladva):
-- a világegyetemek mindenségének középpontjához közel: Első Forrás;
-- a tér világegyetemeiben: Egyetemes Középpont;
-- a csillagos teremtésrészekben (pl. a helyi világegyetemetekben): Első Alkotó Forrás és Isteni Középpont;
-- az egyik közeli csillagvilágban: Világegyetemek Atyja;
-- egy másik csillagvilágban: Végtelen Megtartó;
-- egy további csillagvilágban („keleten”): Isteni Szabályozó.

B) Találunk-e az adott teremtésrész aktuális fejlődési szakaszára (halandói korszakára) vonatkozó utalást?
Ehhez ld. az 52. írást. Az egymást követő korszakokat az isteni Fiak bolygói küldetései határozzák meg, és egy átlagos lakott világon e korok az alábbi sorrendben jelennek meg:
1. A Bolygóherceg előtti ember [kora]
2. A Bolygóherceg utáni ember [kora]
3. Az Ádám utáni ember [kora]
4. Az Ítélkező Fiú utáni ember [kora]
5. Az Alászálló Fiú utáni ember [kora]
6. A Tanító Fiú utáni ember [kora]
7. A fény és élet kora

C) Következtethetünk-e az imaformából az Igazítóval kapcsolatos igazság ismert voltára? (IGEN: 2., 5., 6., 7.)

D) Következtethetünk-e arra, hogy már várták az Igazság Szellemének elküldését? (IGEN: 2.)

E) Előbbre helyezik-e az Atya akaratát a saját akaratuknál úgy, hogy nem beletörődnek az erősebb akarat érvényesülésébe, hanem kifejezetten kérik, hogy a saját akaratuk ellenében is az Atya akarata legyen meg. (IGEN: 2., 4., 5.)

F) Kitűnik-e az imaformából az örökké tartó fejlődés, tökéletesedés iránti vágy? (IGEN: 0, 2., 3., 4., 7.)

G) Kitűnik-e az imaformából annak felismerése, hogy „Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk”, azaz kérnek-e az Istentől éltető dolgot [erő, kenyér vagy egyéb formában]? (IGEN: 0, 1., 3., 6.)

H) Tudatosul-e bennük az angyali segédkezés ténye? (IGEN: 2., 3., 5., 7.)

I) Érvényesül-e a közösségi elv (más halandók iránti irgalom, stb.)? (IGEN: 0, 2., 5., 7.)

J) Megmutatkozik-e a szolgálatközpontúság (az örökkévalóságban)? (IGEN: 3., 5., 6.)

* * *

144. írás / 2. hozzászólás

Mivel most nem lettek közzé téve az angolból fordított kérdések, ezért közülük csak azokra válaszolok, amelyekre vonatkozóan ösztönzést éreztem.

3) Figyeld meg az ima önkéntelenségét (144:2.2; „De hogy mikor imádkozzatok, azt nem mondom meg. Csakis a bennetek lakozó szellem vezethet benneteket ama kérelmek kimondására, melyek kifejezik a szellemek Atyjával való belső kapcsolatotokat.” 146:2.11). De akkor vajon mennyi létjogosultságuk van a csoportos istentiszteleteknek, csoportos imáknak?

(Jézus már fiatal kora óta azt kereste az emberi működési módokban, hogy azok mennyire viszik közelebb az embert Istenhez, és az Istent az emberhez. Ha ezt a szempontot veszem alapul, akkor a csoportos összejövetelek is lehetnek építőek, ha azokat e szempontok szerint alakítják.
- Például, az összejövetelen elhangzott kijelentések kapcsán van lehetőség kérdések feltételére és azokra vonatkozóan válaszok és viszont vélemények is elhangozhatnak.
- Továbbá az összejöveteleken elmondhatók tanúságtevések és beszámolók arról, hogy egy adott élethelyzetben a megszólalók miként élték meg az Istennel való kapcsolatukat és miként nyilvánult meg irányukban az Isten vezetése és szeretete.

Az Urantia olvasóköri összejövetelek is új tartalmú, csoportos istentiszteletek lehetnek. Az ilyen összejövetelekkel kapcsolatban még az sem távoli célkitűzés, hogy a tagok által majdan az Isten Szelleme szóljon a jelenlevőkhöz. Az Isten mindig szólni tud és akar azon az emberen keresztül, aki a segítségét kéri ahhoz, hogy építő, buzdító és vigasztaló módon tudjon megnyilvánulni.

Az igazi istentisztelet nem más győzködése, netán fenyegetése azért, hogy azt tegye, amit neki mondanak, az igazi istentisztelet az egyén azon törekvése, hogy a saját életét mind jobban és jobban, a Jézus által bemutatott életmintához igazítsa.)

6) Figyelmesen olvasd el a hívő imáját s az egyéb imaformákat (144:5). Milyen eltéréseket találsz az imák környezetében, körülményeiben?

(Itt három irányban fogalmazódott meg bennem vélemény, amelyek azért összefüggnek, egymásból következnek.

a) Van olyan mintaima, amelyben az Isten Atya, van ahol Ős, s van, ahol Atya és Anya, az egyik mintaima pedig Forrásnak és Központnak mondja a mindenek Atyját. S más tekintetben is sok a hasonlóság illetve az egyezőség, ha nem az imák eltérő kifejezés formáira nézünk, hanem az imát mondók lelkületét próbáljuk megérteni.

b) Nem csodálkoznék azon, ha a bemutatott hét mintaima azon értelmes fajok imái lennének, akikkel az emberiség először fog nyilvánosan is kapcsolatba lépni azt követően, hogy közösségileg is elkötelezzük magunkat a mennyei Atya erkölcse mellett.

A boldogság szempontjából az erkölcs fejlettsége fontosabb, mint a tudomány fejlettsége. Mivel az ember nem csak test, ezért az érzékek betöltése nem nevezhető boldogságnak, ugyanis az érzékek betöltése az ember éhező lelkét nem elégíti meg. Az ember lelkét csak a saját örök létén való munkálkodás tudja betölteni és boldoggá tenni. Minden élethelyzet alkalmas arra, hogy az ember a lelke öröklétén munkálkodjon. A lélek akkor szomorú, amikor azt érzi, hogy nem a célja felé halad. Ilyenkor életveszélyben érzi magát – úgy mint az útszéli fának tartó autós – és jelzést ad, hogy ami történik, az neki nem jó.

Éppen ezért fontos, hogy elsősorban a mennyei Atyában bízzunk. Ha nem vagyunk erkölcsileg fejlettek, akkor vagy félni fogunk a földön kívüli értelmes lényektől, vagy elvárásaink lesznek irányukban atekintetben, hogy az erkölcsi- és a technikai fejlettségük által ugyan oldják már meg, először a közösségi, majd pedig az egyéni boldogság problémáinkat.

c) Az emberi közösségek életkörülményei szempontjából mindig sok múlik a hatalmon levők erkölcsétől, attól, hogy milyen szándékkal gyakorolják a hatalmat: a közösség szolgálatának szándékával, vagy a hatalom birtoklása érdekében a közösség megosztásának, egymással való szembeállításának szándékával.)

7) Milyen hátulütői vannak a keresztelési gyakorlat mint szertartás felvételének? Jézus miért fogadta el mégis? (144:6.7; 144:7.1)

(a) Hogy milyen hátulütői vannak a keresztelési gyakorlatnak? A keresztelési gyakorlat azt a látszatot keltheti, hogy az ember a test szertartása által képes szenté, vagyis Istenhez tartozóvá tenni a lelkét is.

b) Jézus azért fogadhatta el a keresztelést gyakorlatként, mert
- annak idején Ő is alávette magát a vízbe merítésnek.
- bizalomerősítő lépésnek szánta Keresztelő János tanítványai felé.
- csak jóváhagyta azt a megállapodást, amelyben a két apostoli csoport megállapodott.
- a vízbe merítést új jelképnek szánták, az isteni Szellemmel való keresztelés jelképének.
- talán láttatni akarta az emberek számára, hogy azt a munkát, amit Keresztelő elkezdett, Ő folytatja tovább.

A vízbe merítés egyrészről ma annak gyakorlati kifejezése, hogy a kereső elfogadta az Isten által kínált új életet, másrészről pedig az igehirdetői munka eredményességének is a jelzője. Az emberek általában szeretni szokták, ha egy élményük egyszerre égi, földi és közösségi is. De a lényeg végül is az, hogy a lelkünk legyen megkeresztelve az Isten Szelleme által. Vagyis az Isten vezetése a lelkünkben érvényesülni tudjon.)

8) Osszátok meg egymással a 144:8.7-8.8 bekezdésben közölt jézusi tanításokkal kapcsolatos egyéni értelmezéseiteket és vitassátok meg azokat.

(Nem csak a bölcsesség igazolja magát a tetteivel, hanem a balgaság is. Véleményem szerint, Jézus erről beszél, kicsit humoros módon, egy csoportos gyermekjáték felemlegetése által.)

9) Miért az ima a lélek „lélegzete” (144:2.3)? Ld. még 144:4.7.

(Mert az emberi lélek boldog és örök végzete az Isten, így az ima az Istennel való személyes kapcsolat legfontosabb eszköze.)

10) Figyeld meg, hogy Jézus a hívő ember imáját (144:3.3-3.12) éppen úgy adja közre, ahogy a második szakaszban általa mondott példázatok szereplői (144:2.3; 144:2.5), azaz kelletlenül, mégis engedve az igénylők állhatatosságának.

(A más világok imamintáinak hasonlóságai a Jézus által nekünk adott imával számomra azt mutatják, hogy azok is égi eredetűek lehetnek, vagyis az Istentől valók. Tehát nem látom bajnak azt, ha mintát kapunk arról, hogy az emberré lett Isten mit lát fontosnak a megistenülni vágyó, de még nagyon is tökéletlen emberek számára. Nekem igenis szükségem volt és van minden olyan Istentől jövő tanításra, ami a békémet és az örömömet munkálja – jöjjön az kívülről vagy a lelkemen keresztül. Minél több megnyilvánulást látok, hallok vagy olvasok az Isten részéről, annál jobban fogom Őt érteni, és annál nagyobb késztetést érzek majd arra, hogy újra és újra igazodni akarjak hozzá.)

11) Mennyiben „kötelező” eleme az imának a köszönetnyilvánítás? És a csöndes befogadás állapota az ima közreadása után (vö. 146:2.17)?

(a) Az imának nincs kötelező eleme. Az ima lehetőség arra, hogy felüdüljünk és tisztán lássunk, vagyis az ima a boldogságunk eszköze lehet, ha jól alkalmazzuk. Ha az ima által meg akarjuk kapni azokat az ajándékokat, amelyek benne rejlenek, akkor beszélhetünk arról, hogy az imának vannak olyan elemei és módjai, amelyeket alkalmazni érdemes. Jézus szerint ilyen a köszönetnyilvánítás. 146:2.15 „De arra intette a híveit, hogy az imát annak eszközéül használják, hogy a köszönetnyilvánításon keresztül eljussanak az igazi istenimádathoz.”

Ahhoz, hogy az Istennek őszintén tudjak köszönetet mondani, látnom kell azt, amit megköszönhetek Neki. Ezért minden nap érdemes folyamatosan néznem és keresnem azt, aminek örülhetek, amiért a mennyei Atyának hálát adhatok. Ez lehet külső történés vagy belső felismerés, látásmódbeli változás is. Az sem baj, ha egy mindennapi, örömöt érő ajándék kapcsán rögtön hálát adok. A köszönet kifejezésre juttatása által a megajándékozottság érzése jobban átélhető.)