Jelenlegi hely

145. Négy eseménydús nap Kapernaumban

1) 145:2.4 „…én egy nagyobb igazság hirdetésére jöttem közétek, olyanéra, melyet sok későbbi látnok szintén megértett, hogy az Isten egyénekként szeret titeket – mindegyikőtöket. Minden nemzedéketeknek eddig nemzeti vagy faji vallása volt; most azért jöttem, hogy személyes vallást adjak nektek.”

(Minden embernek fontos tudnia azt, hogy az Isten személyesen ismeri és szereti őt. Mindenkinek érdemes lenne komolyan elgondolkodnia ezen.

Szeret engem az Isten? OK! Tegyük fel, hogy így van. S ez rögtön fel is vet pár kérdést minden józanul gondolkodó emberben. Például ilyeneket. „Mi által tapasztalhatom meg azt, hogy az Isten engem szeret? Továbbá, kicsoda, micsoda az Isten, hogy engem személyesen szeret? Kimaradtam esetleg valamiből, amit a világ felépítéséről és működéséről tudnom kellene?”

Mindannyian vágyunk a figyelemre, a szeretetre és arra, hogy elfogadjanak. Jézus kijelentése azt közli, hogy az Isten figyel rám, szeret és elfogad engem. De honnan is tudható, hogy az Isten szeret engem? – Lehet, hogy pont ez az Isten célja, hogy kérdezzek, hogy keressek annak érdekében, hogy láthassak! Ez kell, hogy legyen az Isten célja. Tehát az egyénnek el kell kezdenie érdeklődnie, keresnie, kérdeznie és nem szabad nyugodnia addig, amíg a személyes tapasztalatai alapján ki nem alakítja a saját meggyőződését arról, hogy létezik-e az őt szerető Isten, avagy nem létezik.

Ha az egyén gyakran elmondja az általa nem látható Istennek, hogy „kíváncsi vagyok rád és szeretnélek megismerni”, akkor erre lehetőségek fognak nyílni a számára. Ha pedig már elhiszi, hogy bár az Isten még láthatatlan a számára, de létezik, akkor, ha újra és újra, vagyis őszintén kifejezésre juttatja azt, hogy szüksége van az Isten vezetésére, békéjére és erejére – meg is fogja tapasztalni ezt.

Az Isten léte értelmileg felismerhető, de a viszonya az emberhez csak hit által tapasztalható meg. Az Istenről lehet beszélni másnak. El lehet mondani, hogy Ő sohasem elítélő, hogy képes felemelni engem a saját lelkem bús állapotából, hogy soha semmire nem kényszerít, legfeljebb felkínál. De ez csak az én tapasztalatom. Senki nem spórolhatja meg azt, hogy az Istenhez fordulás nélkül olyan tapasztalatot szerezzen az Istenről, mintha őszintén felé fordult volna.

A szeretet személyes dolog. Az Isten szereti személyesen éreztetni a saját szeretetét annak számára, aki nyitott erre a szeretetre. Az Isten szeretete a legédesebb dolog a világon. Ennyire személyes, kedves szeretetet ember nem tud embernek adni és embertől kapni. Ezt a szeretetet az ember mindig megtapasztalhatja, ha őszintén beszél az Istenhez.)

2) 145:2.8 „Nem kell félnetek többé attól, hogy az Isten az egyén bűnéért büntet egy nemzetet; a mennyei Atya a hívő gyermekeinek egyikét sem bünteti egy nemzet bűneiért, jóllehet bármely család tagjának gyakran kell elszenvednie a családi hibák és csoportos vétségek anyagi következményeit. Nem veszitek észre, hogy egy jobb nemzet – vagy egy jobb világ – reménye az egyén fejlődésével és megvilágosodásával erősen összefügg?”

(Egy közösség jóléte és boldogsága nagyban függ attól, hogy a tagjai szeretik-e és tisztelik-e egymást. Az Isten eddig sem büntette az egyén bűnéért a nemzetét. Már csak azért sem, mert az Isten nem képes büntetni. Éppen úgy nem képes büntetni, ahogy a fény sem képes arra, hogy ne világítson. A fény hiányát viszont élhetjük meg büntetésnek. Az Isten nem hagyja el az egyént. Az egyén akkor érzi úgy, hogy az Isten elhagyta őt, ha nem hisz az Istenben. Csak a hit teszi képessé az embert arra, hogy tapasztalni tudja az őt szerető Istent.

A hit az ember kapcsolatteremtő készsége és nyitottsága az Isten irányában. A hit az a kapu, amelyen az Isten tapasztalható módon képes belépni és jelen lenni az egyén életében.)

3) 145:3.3 „Bár emberi tekintélyhez nem folyamadott, egyenesen beszélt az emberek lelkiismeretéhez és lelkéhez. Jóllehet nem alkalmazott kíméletlenül következetes észjárást, nem csűrte és csavarta a törvényt, nem vetett be elmés mondásokat, mégis erőteljesen, közvetlenül, tisztán és személyesen hatott a hallgatói szívére.”

(Jézus mindig a lényegről beszélt. Arról, ami megtapasztalható módon ad békét, erőt, reményt és célt az emberek számára.)

4) 145:3.4 „A gyűlölet a félelem árnyéka; a bosszú a gyávaság álarca.” A hallgatói nem tudták elfelejteni azon áldott szavait sem, amikor azt mondta, „Az ember az Isten fia, nem ördögfajzat.”

(Jézus azt akarja, hogy az egyén becsülje és fogadja el saját magát az Isten fiaként. Az ember Isten nélkül magányos, az Istennel viszont egy kozmikus család közvetlenül is szeretett tagja. Az ember a fejlődése során öntudatra ébred mint tudatos, hústestben élő lény. Majd ismételten öntudatra kell ébrednie az Istennel való személyes kapcsolatában örökéletű szellemi lényként.

Jézus azt is mondja, hogy az ember akkor gyűlöl, ha fél. Vagyis a gyűlölet a félelemből ered. A félelem a tehetetlenség és a bezártság érzését kelti az egyénben. A gyűlölet ösztönös kitörési kísérlet a félelem okozta beszorítottságból. A gyűlölet, mint érzelmi lázadás, egy lehetséges, de rossz válasz a félelemre. Mondhatni ősi, állati jellegű válasz egy olyan élethelyzetre, amelyben az egyén azt él meg, hogy őt bántották, beszorították.

Azonban az ember nem csak ösztönös, hanem tudatos lény is. Ha tudja, hogy az életét, vagyis az örök életre elhívott lelkét senki nem tudja elpusztítani, csak ő maga, akkor más válaszokat fog keresni és találni a félelmet hozó helyzetek kezelésére, nem a gyűlöletet. Máshogy fog megszabadulni a félelem kellemetlen érzésétől. Máshogy, de mindenképp azzal az Istennel karöltve, akit az egyén a mennyei Atyjának tekint.)

5) 145:3.7 „E szenvedő halandók, férfiak, nők és gyermekek látványa, akik az ő saját, a világegyetemi igazgatásban bizalmat kapott Fiai vétkeinek és helytelen cselekedeteinek eredményeképpen szenvedtek ilyen nagy számban, mélyen megindította Jézus emberi szívét és kivívta e jóakaratú Teremtő Fiú isteni irgalmát.”

(Az Urantia utal arra, hogy az emberiség tudatilag, érzelmileg és fizikailag jobb állapotban lenne, ha a bolygóherceg nem bukik el, valamint Ádám és Éva nem vallanak kudarcot. Minden bizonnyal ezek és következményeik ellensúlyozása érdekében kaptuk meg mi Jézust.

Milyen, ránk nézve kellemetlen következmények származhattak abból, hogy a Makiventa Melkizedek előtt jött nagy szellemi vezetők elbuktak a földön?

a) Az Isten jóságáról, az egyetemes értékrendről és az Isten által kínált fejlődési útról való általánosan torz ismeret. A rossz működésmódok torzító hatása következtében ez sajnos még ma, Jézus földi életét követően kétezer évvel is így van.

b) Az emberek egymással való együttműködési hiányosságai.

c) Az emberek sokasága önképének gyengeségei, hiányosságai.

d) Genetikai sérülékenység, az emberi testek korábbi öregedése, betegségre való hajlama.

Az Istenről való hiteles ismeret hiánya mindenképpen visszavetette az emberiség eddigi erkölcsi, társadalmi és tudományos fejlődését.)

6) 145:3.14 „De azok többségének, akik természetfeletti vagy teremtő fizikai gyógyulás részesei lettek az isteni energia e napnyugtai megmutatásakor, nem vált állandó szellemi javára az irgalom e rendkívüli megnyilatkozása. Keveseknek vált igazán épülésére e fizikai segédkezés, de az időtlen teremtő gyógyítás e meglepő kitörése révén a szellemi ország ügye nem haladt előre az emberek szívében.

145:3.15 Azok a gyógyítási csodák, melyek Jézus földi küldetése során itt-ott felbukkantak, nem képezték részét az ország hirdetésére vonatkozó tervének. Véletlenszerűen együtt jártak azzal, hogy egy olyan isteni lény volt a földön, akinek csaknem korlátlan teremtői előjogai vannak és az isteni irgalom és az emberi rokonszenv példa nélkül álló egységével bír. De ezek az úgynevezett csodák sok gondot okoztak Jézusnak annyiban, hogy előítélet-erősítő nyilvánosságot hoztak és komoly mértékű, nem kívánt közismertséget eredményeztek.”

(A csoda haszontalansága hosszú távon az, hogy talajtalanná teheti az egyént. Egy velem történt csoda kapcsán kérdések merülnének fel bennem: „…hogyan történt? Számíthatok-e ilyesmire legközelebb is? Mit kell tennem annak érdekében, hogy a csoda újra megismétlődjön? Vagy elég, ha csak könyörgöm a csodás megoldásért?”

Az igazság az, hogyha elsősorban csoda által gondolom megoldani a problémáimat, akkor nem a természetes, „megdolgozom érte” utat választom. A csoda várása kiirtaná a küzdeni és tenni akarást az életemből.

A csoda nem mindig segíti a szellemi fejlődést. A szellemi fejlődést a törekvés és a tapasztalat segíti elő. Az én szellemi fejlődésemet az segíti elő, ha a saját törekvéseim értékéről szerzek tapasztalatokat és ezek alapján alakítom át a gondolkodásomat.

Az alábbiakban igyekeztem pontokba szedni , hogy miért hátráltathatják a csodának tartott megoldások az emberi lélek természetes fejlődését.

a) A csoda könnyen teheti szellemileg resté azt, akivel ez megtörténik. A csoda – az esetek többségében – mindig a változtatás könnyebb és könnyelműbb útját kínálná a tökéletlen ember számára.

b) A csoda megijeszthet és félelemmel tölthet el másokat.

c) A csoda arra ösztönözhet másokat, hogy meggyőződésük ellenére úgy tegyenek, mintha hinnének.

d) A csoda hamis reményeket és várakozásokat kelthet.

Egy csoda csak azok szellemére fog ösztönzőleg hatni, akikben már amúgy is él a vágy az Isten igazsága, jósága és szépsége után.

Jézus következetes volt a tekintetben, hogy nem a csoda, hanem a küzdés és a tapasztalás segítheti igazán a lélek fejlődését. Jézus nem alkalmazott csodát, sem a maga megmentésére sem pedig a családja segítésére. De az égiek sem alkalmaztak csodát annak érdekében, hogy

A) megmentsék Jézust a kereszthaláltól,

B) megakadályozzák Józsefnek, Jézus földi atyjának a halálát,

C) megakadályozzák Ámosznak, Jézus kisöccsének a halálát,

D) a természetestől eltérő módon segítsék Máriát és Jézust a József által hátrahagyott nyolc gyermek nevelésében.

Azt látom, hogy Jézus és az égiek is tudják, hogy a hústestünket túlélő lelkünk kinevelése és nemesítése a cél. S ha belegondolunk, bizony láthatjuk, hogy az örök életre elhívott lelkünk építésére és szépítésére naponta kapjuk a lehetőségek garmadát.)

* * *

145. írás / 2. hozzászólás

Négy eseménydús nap Kapernaumban

1. Milyen megjelenési formáit figyelhetjük meg manapság a csodavárásnak?

(Például az imádkozást egy LOTTO ötösért.)

2. A templomi istentisztelet alkalmával (145:2) Jézus idézeteket olvas fel az írásokból. Miben különbözik az ő tanításmódja az írástudókétól (145:2.11)?

(Jézus úgy tanított, mint akinek tapasztalata is van annak igazáról, amit mond. A farizeusok azt tanították, amit az írásokból olvastak, vagy az alapján kiokoskodtak. Jézus azonban meg is jelenítette azt a szerető Istent, akit tanított.)

3. Milyen következményekkel járt a tömegek napnyugtai gyógyítása Jézus további létpályájára nézve?

(Szembe kellett néznie azzal, hogy innentől kezdve legalább annyira tekintették gyógyítónak is, mint tanítónak.)

4. Vajon Jézus e templomi beszédét megismervén a mai kor embere jobban megértené-e mint a korabeli hallgatósága, hogy a mennyországról szóló evangélium az egyénnek és nem a nemzetnek vagy faji közösségnek (pl. az ún. fehér embernek) szóló üzenet?

(Aki arra kíváncsi, hogy Jézus mit akar közölni velünk, érteni fogja Jézust. Aki viszont Jézussal akarja igazolni a saját igazát, előbb-utóbb közömbös lesz Jézus közlései iránt.)

5. Ennek az írásnak a szerzői leszögezik, hogy „[s]em addig a napig, sem azóta nem lehetett látni ilyen jelenetet a földön” (145:3.10), továbbá, hogy „halandók ilyen tömeges fizikai meggyógyítására Jézus egész földi életében nem került sor többet” (145:3.11). Ennek tükrében mit mondhatunk a későbbi korok tömegeket érintő, állítólagos „csodás” gyógyítási eseményeiről?

(Nincs ismeretem arról, hogy a kérdező milyen más eseményekre gondol, vagyis nincs tudomásom arról, hogy történt volna olyan esemény, melynek során egyik pillanatról a másikra 683 férfi, nő és gyermek gyógyult meg különféle betegségekből. Van tudomásom olyan eseményekről, ahol egy-két, vagy ennél is több ember gyógyult meg, állt fel a tolószékéből. Amennyire tudom, ezek az emberek először ráhangolódtak a gyógyulás lehetőségére egy összejövetel, vagy Isten tisztelet során. Jézus tömeges gyógyításánál nem volt ilyen ráhangolódást elősegítő igehirdetés, közös éneklés és ima. Az emberek csak gyülekeztek ott, ahol Jézust megtalálhatónak gondolták. Meg akartak gyógyulni, s talán ők lepődtek meg a legjobban – Jézus mellett – azon, hogy egyik pillanatról a másikra, mindenfajta betegségükből mindannyian kigyógyultak. Ilyen gyógyulásra nem hiszem, hogy ezt követően sor került volna.

Egyébként pedig az a véleményem, hogy mivel bizonyos lelki beállítódások is okozhatnak fizikai betegségeket, így, ha e lelki gátak átszakadnak, a szervezet energia áramlása kiteljesedik, ami fizikai gyógyulást is eredményezhet.)

6. Ha a szenvedő emberekről a megtestesült Teremtő Fiú megállapította magában, hogy az ő saját, a világegyetemi igazgatásban bizalmat kapott Fiai vétkeinek és helytelen cselekedeteinek eredményeképpen szenvednek ilyen nagy számban (145:3.7), akkor az elkövetett hibák helyrehozásának átfogó tervében miért nem kap helyet a test fizikai meggyógyítása [a lelkek megmentése (145:4.2) mellett]? Vö. 147:3.3; 148.5.2; 154:2.4-2.5.

(Az ember a mostani testi adottságai közepette is képes hinni az Istenben, képes keresni és tenni a mennyei Atya akaratát. A cél az Isten felé haladás az Atya akaratának megtétele által. Lehet, hogyha a hústest utólag válna tökéletesebbé, akkor ez egyeseknél inkább eredményezné a test felé fordulást, mint az Isten felé fordulást. Már pedig ez utóbbi a cél. Most is van lehetőség arra, hogy vigyázzunk a hústestre, mint lélekkifejező eszközre, de arra is, hogy e testet a mostani szavatossági idejének lejárta előtt kihasználjuk és leépítsük.
Ne feledjük, ha e hústestet elhagyjuk, úgy is egy tökéletesebb, morontia testet kapunk.)