Jelenlegi hely

146. Az első tanhirdető vándorút Galileában

 

1) 146:0.2 „Ez volt az első alkalom, hogy Jézus megengedte a társainak a tan megkötések nélküli hirdetését. E vándorúton csupán három alkalommal figyelmeztette őket; arra intette őket, hogy maradjanak távol Názárettől és legyenek elővigyázatosak, amikor Kapernaumon és Tibériáson áthaladnak.”

(Miért kérhette Jézus az apostolait, hogy Názáretben ne hirdessék a tant? Amennyire meg tudom ítélni, a következő miatt. Jézus tudta, hogy nem lehet próféta a saját családjában és a szülő városában. Nem Jézus működésmódjában volt a hiba, hiszen Ő sem gyermekkorában, sem pedig fiatal korában nem tett istentelen dolgot.

Megítélésem szerint Jézus a családtagjai és az Őt korábbról ismerő Názáreti lakosok miatt kérte a város elkerülését az apostolaitól. Tudta ugyanis, hogy az adott időszakban a tanítása inkább vitát és szemben állást keltene, mint megértést és békét. Miért lehet ez így? Szerintem azért, mert mi, emberek, hajlamosak vagyunk előítéletek alapján véleményt kialakítani másról. Kényelmesebb előítélet alapján megítélni valakit, kényelmesebb az elvárásainkat számon kérni tőle, mint időt és fáradtságot fordítani arra, hogy megértsük a közlendőjét. Könnyebb azt mondani, hogy „Ez a Jézus az Isten Fia lenne? Hát mellettünk nőt fel, ismerjük az egész családját! A fiam vele járt a tanodába. Ezzel a Jézussal már ott is gond volt. Megszegte a törvényt, rajzolgatott a padlóra.”

Akit nem ismerünk korábbról, azzal kapcsolatban kisebb az esély arra, hogy előítélet alapján viszonyuljunk hozzá.

Ne feledjük, Jézus emberi testben hirdetett isteni igazságokat és tett isteni erejű csodákat. Ezt pedig nehezen tudták feldolgozni és megérteni azok, akik látták őt földi szülők gyermekeként, majd később a közelében éltek és dolgoztak. Ezek az emberek könnyen gondolhatták azt, hogy valami átvágás van a dologban.

Azonban Jézus eléggé ismert volt Názáretben ahhoz, hogy a lakói – a Jézusról érkező hírek kapcsán – maguk dönthessenek arról, hogy akarnak-e érdeklődni Jézus tanítása iránt, vagy nem.)

2) 146:1.2 „Bár Rimmon polgárai közül sokan hittek Jézus tanításaiban, nagy bajt okoztak a testvéreiknek a későbbi évek során. Nehéz dolog áttéríteni a természetimádókat egy szellemi eszménykép imádását teljesen elfogadók sorába egyetlen élethossznyi rövid idő alatt.”

(Mi jellemzi a természetimádót és mi a szellemi eszménykép imádót?

a) Nyilvánvaló, hogy a természetimádó a tapasztalatából indul ki. Látja és tapasztalja a természet jelenségeiben levő erőt. Úgy érzi, hogy a természet erői időnként megajándékozzák őt, pl. kellemes idővel, jó terméssel. Máskor pedig azt tapasztalja, hogy a természetnek ki van szolgáltatva, vagy azt, hogy a természet megbünteti őt, pl. egy homokvihar, vagy szárazság, aszály által.

A természetimádó úgy érezheti, hogyha megpróbál a kedvében járni ennek az erős természetnek, akkor több kedvezményben részesülhet. E célból aztán megszemélyesíti a Napot, a Levegőt, az Esőt, a Földet, Folyókat, Hegyeket, állatokat és növényeket, imádkozhat hozzájuk, áldozatot mutathat be nekik.
A természetimádó tehát arra törekszik, hogy az imái és az áldozatai által kedvezményeket „vásároljon” a képzelt isteneitől. Ima és áldozatok által próbálja jókedvre deríteni az isteneit. A természetimádó úgy érzi, hogy alárendelt, alattvalói szerepben van, aki kiszolgáltatott az isteneinek.

b) A szellemi eszményképet imádó személyt imád. Személyként családi viszonyba kerülhet az Isten személyével. Beszélgethet felé, olyanná válhat, mint az Istene és örökké élhet. A szellemi eszményképet imádó viszonya az Istenéhez mellérendelt, szabad akaraton alapuló, kiszámítható. E viszonyban az embernek arra a jóra kell törekednie, amit az Istene is tesz. Az ima ehhez erőforrás, nem pedig áldozat.

A mennyei Atya azt akarja, hogy a gyermekei szeressék és ismerjék meg az ő jellemét, és akarjanak olyanná válni, mint Ő. Mostanra ismertem fel, hogy az Atyaistennek csak nagyritkán van irányító akarata felém. Az Atya akarata inkább az, hogy legyek olyan jó, szelíd, bölcs, türelmes és igaz minden cselekedetem kapcsán, mint amilyen jó, szelíd, bölcs, türelmes és igaz Ő. Vagyis ez az, amire minden helyzetben törekednem kell.)

3) 146:2.3 „Ha az ember nem akarja meghallgatni az Isteneket, amint azok a szellem, az elme és az anyag törvényeiben szólnak a teremtményükhöz, akkor a teremtmény ilyen szándékos és tudatos megvetése arra készteti a szellemszemélyiségeket, hogy ne hallgassák meg az ilyen, a törvénnyel szembehelyezkedő és engedetlen halandók személyes kérelmeit.”

(Miként tanítanak bennünket a szellem, az elme és az anyag törvényei?

A szellem sugall és megvilágít, az elme pedig megért és következtet. Így a szellem és az elmém azt közlik számomra, hogy a világot törvények működtetik rendszerben és rendben. S e törvények szabadságot kínálnak és engedélyeznek az ember számára. Továbbá a világban érvényesül az ok-okozat törvénye, s végül csak az Istent szeretőnek válik minden a javára.

Az Isten érti az embert, de az ember nem érti az Istent. Ahhoz, hogy értse, meg kell ismernie és meg kell tapasztalnia Őt. Ennek eszközei a tanulás, az ima és az Atya akaratának tételéből származó gyakorlati tapasztalat.
A testvéri szeretet aranyszabályát, vagyis hogy azt tedd másnak, amit szeretnél, hogy más neked megtegyen, az ember Jézus ismerete nélkül is képes megtartani. Azonban úgy szeretni, ahogy Jézus szeretett, vagyis atyai szeretettel, csak az tudja tenni, aki ismerni és követni akarja Jézust.)

4) 146:2.4 „A mennyei Atya már az előtt megbocsátott nektek, hogy a megbocsátás kérésére gondoltatok volna, de az ilyen megbocsátás mindaddig nincs meg a személyes vallási tapasztalásotokban, amíg meg nem bocsátotok az embertársaitoknak.”

(Nem lehet elégszer elmondani azt, hogy a megbocsátás tartalmát csak akkor ismerhetem meg, ha én is megbocsátok másnak. Csak ezt követően leszek képes elhinni azt, hogyha én képes vagyok másnak megbocsátani, akkor az Isten sem haragszik rám.)

5) 146:2.9 Jézus azt mondta: „A legfelsőbb örömetek az Isten jellemében legyen, és ő biztosan teljesíti a szívetek őszinte vágyait.”

(Vagyis akarjam az Isten jellemét magamnak is. Ez az Ő legfontosabb akarata velem kapcsolatban.)

6) 146:2.12 „…gondolnotok kell arra is, hogy fiúként beszéljetek Atyátokhoz olyankor is, amikor minden rendben van a lelketekkel.”

(Az Isten által naponta érdemes töltekezni.
Másodpercben mérhető időnként lélegzünk. Órákban mérhető időnként eszünk és iszunk. Naponta alszunk, tisztálkodunk. A lelkünk is ér tán annyit, mint a testünk! Ezért mondom azt, hogy az Isten által naponta érdemes töltekezni.)

7) 146:2.15 „Jézus… arra intette a híveit, hogy az imát annak eszközéül használják, hogy a köszönetnyilvánításon keresztül eljussanak az igazi istenimádathoz.”

(Jézus azt közli számomra, hogy a köszönetnyilvánításon és a hálaadáson keresztül igazi istenimádathoz lehet jutni. Az istenimádatról pedig más alkalommal Jézus azt mondta, hogy az nem csak pihenteti, hanem gyógyítja is az ember lelkét és testét.)

8) 146:2.16 „Ne aggódjatok túlságosan és állandóan a hétköznapi szükségleteitek miatt. A földi létetekkel járó problémáitokat illetően ne nyugtalankodjatok, de mindeme dolgokban ima és fohász révén, az őszinte köszönetnyilvánítás szellemével hagyjátok, hogy a szükségleteitek feltáruljanak Atyátok előtt, aki a mennyben van.”

(Számomra Jézus itt azt mondja, hogy a földi létem jogos igényeit is az Atya elé vihetem, azonban ezt olyan módon, azzal a hittel, bizalommal tegyem, mintha már segített is volna nekem. Vagyis a köszönetnyilvánítás szellemében, hálaadó módon beszéljek a jogos igényeimről Neki. Például így: „Köszönöm Atyám, hogy Te segítesz elhelyezkednem, hogy a tisztességes megélhetésemért megdolgozhassak! Vezérelj oda, ahol Te látni szeretnél! Dicsőség Neked ezért! Köszönöm!”
Nekem pedig az ilyen helyzetben nem ölbe tett kézzel kell várnom, hanem a fenti köszönet megvalósulásában őszintén bízva kell munkát keresnem.)

9) 146:4.4 Amikor Jézus talpra állította a férfit, ráparancsolt: „Ügyelj arra, hogy senkinek se beszélj a gyógyulásodról, hanem menj csendben a dolgodra, mutasd meg magad a papnak és ajánld fel a Mózes által elrendelt áldozatokat a megtisztulásod bizonyságául.”

(Miért mondhatta a fentieket Jézus a meggyógyított bélpoklosnak?

a) Nem akarta, hogy a gyógyítói híre terjedjen. Ő tanító akart maradni, az emberi gondolkodás átalakítás segítője.

b) Azzal, hogy Jézus a paphoz küldte a meggyógyított leprást, kifejezésre juttatta, hogy nem megdönteni akarja a zsidó vallást, hanem megújítani.

c) Továbbá, mivel a papság befolyása nagyon nagy volt a nép között, a meggyógyított ember csak akkor válhatott újra hivatalosan a közösség teljes jogú tagjává, ha a papok igazolták a gyógyulását.

Vagyis a Jézus által kértek egyaránt szolgálták mindenki érdekét.)

10) 146:5.2 „Bár Titusz egész háznépe, a barátaik, sőt még az apostolok is csodának tekintették e mellékeseményt, az nem csoda volt. Legalábbis nem testi betegség meggyógyításának csodája. Ez pusztán a természeti törvény alakulására vonatkozó előzetes ismeret volt, mely ismereteket Jézus oly gyakran vett igénybe a megkeresztelése után.”

(Ha jobban ismernénk a dolgok természetes működését és jobban építenénk azokra, akkor kevesebbszer éreznénk magunkat kiszolgáltatottnak és tehetetlennek. Mire gondolok?
A legjobb helyzetkezelés a megelőzés. Milyen későbbi helyzeteket előzhetünk meg, ha időben elkezdünk megelőző lépéseket tenni? Avagy, milyen helyzeteket érdemes előre megelőzni? A betegségeket, a halált és a szomorúságot mindenképpen. De hogyan is?

- A betegségeket például azzal, ha megadjuk a szervezetnek azt, amire szüksége van. Vagyis sok mozgást a szabadban, könnyen emészthető ételeket (gyümölcsöt, zöldséget, halat, pulykát, csirkét, gyulladáscsökkentő és májerősítő kurkuma fűszert), megfelelő mennyiségű folyadékot (tiszta vizet), kipótolva könnyen felszívódó vitaminokkal és ásványi anyagokkal (pl. napi két kanál virágpor elszopogatásával).

- A halált azzal, ha megismerjük Jézust, és hiszünk neki, valamint hiszünk benne.

- A szomorúságot pedig azzal, ha naponta észrevesszük azt a jót, aminek örülhetünk, és amiért a mennyei Atyának hálát adhatunk.

Az Isten azért adott józan észt, hogy használjuk azt.)

11) 146:6.3 „Az őt követő tömeg és Nain falu egésze az érzelmi mámor tetőpontján volt. Sokakat félelem töltött el, másokat elfogott a vakrémület, míg megint mások térdre borulva imádkoztak és a bűneik miatt siránkoztak.”

(Íme, a csoda tapasztalásának következményei az Istent nem ismerő emberek között:

a) egyeseknél az öröm, ami aztán elmúlik és további csodák várásává alakulhat át.

b) másoknál a félelem, kérdésekkel. „Akkor most mi a dolgok természetes menete? A csodatevő talán igazságot is tesz? Mire számíthatok tőle?”

c) megint másoknál a vakrémület. „Akkor most itt a világvége? A dolgok kiszámíthatatlanná váltak? Mit tegyek?”

d) s megjelenik az imádkozás és a bűnök miatti siránkozás is. Azonban ez nem az őszinte megtérés megnyilvánulása.

Csoda által nem lehet az embert megváltoztatni. Nekünk egyenként kell olyanná válnunk, akik napról-napra képesek vagyunk jó irányba változtatni a saját életüket, az éppen felmerülő kihívások kapcsán.)

12) További, nekem tetsző, fontos kijelentések a 146. írásból:
a) 146:2.5 „A Paradicsom önzetlen dicsőségeiben az idő és tér teremtésrészein élő teljesen önző teremtmény nem részesülhet.”

b) 146:2.7 „Mihelyst teljes mértékben a mennyei Atya akarata megcselekedésének szenteltétek magatokat, minden kérelmetekre azért érkezik válasz, mert az imáitok teljes mértékben megfelelnek az Atya akaratának”.

c) 146:2.8 „Az ima nem változtatja meg az Isten viszonyulását az emberhez, viszont átalakítja az embernek a változhatatlan Atyával szembeni beállítottságát.”

d) 146:2.10 „…imádkozz a szellemben és a szellem ajándékaiban való bőségért.”

e) 146:2.14 „Jézus azt tanította, hogy a földi életútra vonatkozó isteni útmutatásért való imádkozás fontosság tekintetében az Atya akaratának megismerése iránti kérelem után következik.”

f) 146:2.17 „Az Atya szelleme akkor szól a legjobban az emberhez, amikor az emberi elme hozzáállása az igaz istenimádat.”

g) 146:3.2 „Sohasem szabad elfelejtenetek, hogy a türelmetlenség álarca az ember hitével kapcsolatos titkos kétségeket takarja.”

h) 146:3.6 „…van egy gyakorlati módja annak, hogy felfedezzétek, hogy milyen mértékben adtátok át a lelki erőitek feletti irányítást a mennyei Atya…bennetek lakozó szelleme tanításának és útmutatásának,… hogy mennyire szeretitek embertársaitokat.”

* * *

146. írás / 2. hozzászólás

1) Milyen tanításokat kellene hozzáadni az evangéliumhoz annak érdekében, hogy így valamely csoport számára vonzóbbá váljon? Mikor volna tanácsos efféle tanításokkal bővíteni az evangéliumot (146:1.3)?

(Szerintem ma már van az evangéliumoknál jobb, és ezek az Urantia könyv írásai. Ezek teljesebbek, tisztábbak és pontosabbak, mint az evangéliumok közlései. Nem kell az evangéliumokat kiegészíteni, inkább az Urantia írásokat érdemes tanulmányozni.)

2) Az ima tárgyában közreadott dolgok kapcsán (146:2) vitassátok meg, hogy milyen válaszokat adtok arra a tanításra, hogy az Atya „nem hallgat meg” minden imát és hogy a gyötrelmeket átélők közül sem minden istenkereső találja meg őt.
(A nem őszinte és az önző imákat nem hallgatja meg az Isten. Vagyis hallja azokat, csak nem válaszol rájuk. Én se barátkoznék azzal az emberrel, aki jellemző módon hazug és önző.)

A szellem, az elme és az anyag miféle törvényeinek felismerését várják tőlünk (146:2.3)?
(A szellem törvényei az Atya törvényei. Ezek Jézus által megismerhetők.
Az elme törvényei a gondolkodás törvényei. Ezek is helyükre kerülnek, ha megismerem és követni akarom Jézus tanításait.
Az anyag törvényei az elme által megismerhetők. Az ember képes az anyag törvényeit felhasználni a célja érdekében. A célja pedig csak akkor lehet nemes, ha az összhangban van az Atya akaratával.)

Miért úgy ítélnek felettünk, ahogy mi ítélünk mások felett (146:2.6)?
(Ez így igazságos. Legyen nekem az én törvényem szerint!)

Mi a következménye annak, ha befogjuk a fülünket a szegények jajszava elől (146:2.6)?
(Ha az a törvényem, hogy nem adok irgalmat, akkor ilyen törvény fog felettem is ítélni. Kivéve, ha szívből megbánom e közömbösséget.)

Miképpen adjunk az általunk felhalmozott jó dolgokból azoknak, akik kérnek tőlünk (146:2.8-2.9)?
(Önzetlenül, ellenszolgáltatás várása nélkül.)

Hogyan ad elő imát Jézus (146:2.10)?
(Ha Jézus nevében kérem az Atyát, akkor Jézus a valós és jogos igényem, valamint vágyaim figyelembe vételével viszi az imám tartalmát az Atya elé.)

Mi az összefüggés ima és cselekvés között (146:2.11)?
(Ne kérjem azt a testvérem számára az Atyától, amit én is meg tudok tenni a testvérem javára.)

Milyen következtetést vonhatunk le a 146:2.11 bekezdésből a rendszeres imádkozást illetően?
(Úgy érdemes imádkozni, ahogy a szellem vezet és ösztönöz.)

Milyen okaink lehetnek az igazi kérelmeink bizalmas kezelésére (146:2.12)?
(A hitetlen emberek visszaélhetnek azzal, amit a hívő mond a mennyei Atyjának. A személyes Istenben való hit nevetségesnek tűnhet annak számára, aki e téren tudatlan és tapasztalatlan.)

Kinek illik imádkoznia a mennyország kiterjesztéséért (146:2.13)?
(Mindenkinek, aki hisz abban, hogy az Isten a mi Atyánk, mi pedig az Ő gyermeki vagyunk.)

Mit jelent a szellemben és az igazságban imádkozni (146:2.14)?
(Teljes szívvel, őszintén, komolyan és állhatatosan.)

Miért olyan fontos a köszönetnyilvánítási elem az imában (146:2.15)?
(Mert ezen keresztül juthatunk el az igazi istenimádathoz.)

Mi a teendőnk az imánk végeztével (146:2.17)?
(Csendes befogadással várakozni az Isten válaszára.)

3) Miképpen ismerheted meg az Isten akaratát (146:3.7)?

(A szellem vezetése által.)

4) Az apostolok szokása volt házról házra járni (146:3.9) és tanítani a zsinagógában (146:4.1). Manapság vajon hol találhatunk helyet az ilyesféle tevékenységeknek?

(Ott, ahol meghallgatnak. Jézusnak a nyilvános működése előtt végzett személyes segédkezése kell, hogy a mintánk legyen. Jézus barátkozott az emberekkel. Meghallgatta őket, majd felkínálta számukra a mennyei Atya világosságába vezető utat.)

* * *

1. „A gonoszsá[g] (...) tudatos és folyamatos befogadása fokozatosan leépíti (...) az ember és Alkotója közötti érintkezési szellem-körökkel való [lelki kapcsolatot].” (146:2.2)

Mi a gonoszság? Emberi (anyagi) nézőpontból nézve számtalan dolgot tudnánk felsorolni, mely egyénenként igen eltérő lehet, hogy ki mit is tart gonosznak. Isteni (szellemi) nézőpontból nézve pedig az a személyiség tekinthető gonosznak, aki Isten törvényeivel összeegyeztethetetlen tettet hajt végre szándékosan, mindezen törvényeknek tudatosan ellenáll, s eme megnyilvánulások állandóságot mutatnak. Mit lehet tenni az ilyen személyiséggel? Semmit. Még Isten sem tud. Miért? A szellemi körökre nekünk kell rákapcsolódni, az Isten csatornája folyamatos, amit nekünk az emberi oldalról kell kinyitni. Amennyiben rákapcsolódunk a körökre, illetve megnyitjuk a csatornát, elérhetővé válik, amit joggal nevezhetünk az Istennel való szellemi és lelki kapcsolatnak. Akiben nincs egy szemernyi szándék sem az isteni csatorna megnyitására, elveszik.

2. „Az Isten (...) törvényeivel összeegyeztethetetlen ima utálatos a paradicsomi Istenségek előtt.” (146:2.3)

Isten törvényeivel összeegyeztethetetlen ima nem azonos a gonoszsággal. Az ilyen imát tudatlanságból, sértettségből, önzőségből eredőnek képzelem el, ami egy másik személy kárára vagy hátrányára koncentrálódik. A mást mondani és cselekedni, valamint megbántani egy személyt csak azért, hogy valakinek ezzel örömet, esetleg magamnak bármilyen előnyt, tekintélyt eszközölhetnék ki, még emberi szempontból is utálatosak.

3. „A mennyei Atya már az előtt megbocsátott nektek, hogy a megbocsátás kérésére gondoltatok volna, de az ilyen megbocsátás mindaddig nincs meg a személyes vallási tapasztalásotokban, amíg meg nem bocsátotok az embertársaitoknak.” (146:2.4)

A megbocsátás, akár kérelemként az Atya felé, akár embertársaink irányába, őszinte lelkiállapottal kell, hogy megtörténjen. Jézus mondta? "Ne ítélkezzetek, hogy felettetek se ítélkezzenek." "Amilyen mércével mértek, úgy fognak benneteket is mérni." Az én mércém Isten, azaz szeretnék oly tökéletes lenni, mint ő maga. Tudom, hogy bármit rosszat is teszek, megbocsát, mert szeret. Isten szeretetét és tetteim megbocsátását akkor tudom igazán megérteni, átérezni, ha képes vagyok megbocsátani az ellenem vétkezőknek. Szeretetet úgy fogok kapni, ha adok.

4. „[Az] igazságossági alaptörvény (...) megkerülésére a kegyelemnek nincs hatalma.” (146:2.5) „Az irgalom nem érvényteleníti teljesen a világegyetemi pártatlanságot [tkp. igazságosságot].” (146:2.6)

Az igazságossági alaptörvény minden személyiségre kiterjed. Az az előjog, melynek még a bennünk lakozó isteni szilánk is alá van rendelve, s ez nem más, mint a szabad akarat. Az a személyiség, aki tudatosan ellenáll az Istennek és az Isten törvényeinek, egyszerűen nem tud kegyelemben és irgalomban részesülni.

5. „Bármely ima őszintesége annak bizonysága, hogy meghallgatást nyer; bármely kérelem szellemi bölcsessége és világegyetemi viszonylata meghatározza a válasz idejét, módját és mértékét.” (146:2.6)
6. “Amit az igaz fiú kíván és amit a végtelen Atya akar, az úgy VAN. Az ilyen ima nem maradhat megválaszolatlan, és semmilyen más kérelemre nem adható teljes válasz.” (146:2.7)

Ezt a két pontot összefűztem, mert úgy érzem szorosan kapcsolódik egymáshoz. "Akiket Isten szelleme vezérel, azok az Isten fiai." Igaz fiúvá akkor válok, amikor az engemet vezérlő isteni szellemet cselekedet útján ki tudom fejezni. Így válik a szellemiségem, a hit, a vallás személyes tapasztalássá. Tudom, hogy minden imám (beszélgetésem az Atyával), kérelmem meghallgatást nyer, csak őszinte lelkiállapottal kell felé fordulni. A kérelmemre adott válasz ideje, módja és mértéke attól lehet meghatározó, hogy mennyire rendeltem magam alá az Atyám akaratának megcselekedésére és ezen cselekedeteknek mennyire is tettem eleget.
1: Őszinte szándék az Atya akaratának megcselekedése iránt.
2: Imában kifejezem szeretetemet, továbbá kérelemmel fordulok felé útmutatásért.
3: Atyám válaszol, mely újfent cselekedet formájában, tapasztalás útján válik felismerhetővé.

Eme hármas örökké tartó körforgása eredményezi a szellemi látásmódom és a lelkiállapotom fejlődését.

7. “Az ima nem változtatja meg az Isten viszonyulását az emberhez, viszont átalakítja az embernek a változhatatlan Atyával szembeni beállítottságát.” (146:2.8)

Az ima bensőséges szellemi kapcsolat az Atyával. Az ilyen kapcsolat teszi lehetővé, hogy megismerjük őt. Tapasztalás, cselekedet útján válik felismerhetővé, hogy milyen is lehet az Atya valójában, melynek folyamán megértjük, hogy miként is van jelen Isten törvénye az életünkben. Megértjük az Isten működését. Megismertem, megértettem és tapasztaltam, hogy milyen is ő. Kezdetben azt mondjuk, hogy jó. Minél jobban meg tudom ismerni és megérteni, annál jobban kialakul az a vágy, hogy szeressem is az Atyát. Az Atyával folytatott bensőséges kapcsolat által változik a szellemi látásmódom és az Atyáról alkotott eszményképem is.

8. „»[A]mennyiben valaha is kétséged van afelől, hogy mit kérj az Atyától, kérj az én nevemben, és én a kérelmedet a valós igényeid és vágyaid szerint és az Atyám akaratának megfelelően előadom.«” (146:2.10)

Jézus a Helyi világegyetem Teremtő fia. Ő Isten a világegyetemünkben. "Aki látta a fiút az látta az Atyát." Emberként élte köztünk életét, így vált ő az Isten fiává és az ember fiává. Felemelkedési létpályánkon csakis rajta keresztül vezet az út az Egyetemes Atyához. Jézus megértő barátunk, szerető testvérünk, Atyánk és Istenünk is egyben. Fiai vagyunk és tudja, hogy mire is van szükségünk valójában. Ő tudja csak igazán képviselni a kérelmeinket az Atya előtt.

9. „»Csakis a bennetek lakozó szellem vezethet benneteket ama kérelmek kimondására, melyek kifejezik a szellemek Atyjával való belső kapcsolatotokat.«” (146:2.11)

Véleményem szerint ez a pont arra utalhat, hogy ki hol is tart a szellemi fejlődés folyamán. Az a kérelem vagy ima, ami kifejezi az Atyával való belső kapcsolatomat, függ a bennem lakozó szellemi vezetés elfogadásától, a szellemi látásmódomtól, valamint az Atyáról alkotott eszményképről. Ez pedig egyénenként változik.

10. „[A] lélek imája személyes kérdés (...) [és az] Isten minden gyermeke számára megfelelő imamintából csupán egy van, s ez pedig: »Mindazonáltal, a te akaratod legyen meg.«” (146:2.12)

Ez a kijelentés önmagáért beszél.

11. „[A] földi életútra vonatkozó isteni útmutatásért való imádkozás fontosság tekintetében az Atya akaratának megismerése iránti kérelem után következik (...) [de] imádkozás révén emberi tudásra vagy különleges szakértelemre (...) szert tenni [nem lehet].” (146:2.14)

Először meg kell ismerni az isteni utat, az Atyám akaratát, hogy egyáltalán járni tudjak rajta. Csakis ezután lehet az életutamra vonatkozó útmutatásért - a hogyanra - kérelemmel fordulni. Isten országa nem anyagi világ. Jézus ezt is mondta: "Sokkal jobb egy kis, de élő és gyarapodó hittel rendelkezni, mint nagy értelemmel bírni, annak halott táraival a világi bölcsességben és a szellemi hitetlenségben.”

12. „Jézus azt tanította a követőinek, hogy miután elmondták imájukat az Atyának, egy ideig maradjanak a csendes befogadás állapotában, hogy jobb lehetőséget adjanak a bennük lakozó szellemnek arra, hogy beszéljen a figyelő lélekhez.” (146:2.17)

Ez egy gyakorlati módszer, mely a kapcsolatunkat segíti elő.

13. „»A vallás kinyilatkoztatás az elme által egyedül sohasem felfedezhető vagy teljesen felfogható szellemi valóságokkal foglalkozó emberi lélek számára. Az értelmi törekvések talán feltárhatják az élet tényeit, de az országról szóló örömhír a lét igazságait fedi fel.«” (146:3.1)

Bevallom, nehéznek bizonyult elemezni a kijelentést. Értelmezésem a következő.
A kinyilatkoztatás csak megismerhető, ha egyedül az elme által nézzük. Példával is éljek, olyan személy, aki hallott az Urantia könyvről és tudja, hogy nagyjából miről is szól. Az értelmi törekvők azok, akik el is olvasták már, így valóban feltárulhat előttük az élet ténye. A lét igazsága már túlmutat a megismerésen, megértésen. Kiegészül, kibővül és magában is foglalja azt, amit tapasztalásnak nevezünk. Jézus is megismerte az embereket, megértette vágyainkat, küzdelmeinket, és tapasztalta világunk szépségét, jóságát és nehézségeit is. Az általa bemutatott országról szóló örömhírben minden benne van, amit tudnunk kell. Megismertette velünk az Isten atyaságát, megértette velünk a törvényt, az emberek közötti testvériséget és mindezt cselekedet formájában be is mutatta nekünk. Sőt, még többet is. Az örök életről szóló tanítása a feltámadásban, majd a felemelkedésben nyert igazságot. Jézus az út, az igazság és az élet.

14. „»Az igaz és valódi benső bizonyosság egyáltalán nem fél a külső elemzéstől, és az igazság sem veszi rossz néven az őszinte bírálatot. (...) [A] türelmetlenség álarca az ember hitével kapcsolatos titkos kétségeket takarja.«” (146:3.2)

Benső bizonyosság: tapasztalataim alapján, egy személy, az általa igaznak vélt benső bizonyosságának külső elemzésétől fél, és igenis rossz néven veszi a bírálatot. Ennek talán két oka lehet.
1) A személy úgy érezheti, hogy el akarják tántorítani a nézeteitől, s ezáltal bármilyen hátrányt fog szenvedni.
2) Az általa felállított benső bizonyosság nem az igazságon alapszik, így még az őszinte bírálat is félelemmel tölti el, hogy a benső bizonyossága valójában hamis.

Türelmetlenség: szó szerint méreg a testnek, léleknek és a szellemnek egyaránt. Valóban sz ember "bárminemű" hitével kapcsolatos kétségeket takarja. Gyorsan lejjebb lehet csúszni a türelmetlenségből a kétségbeesésbe, egészen a félelemig. A fokozatos fejlődésünk egyik legmeghatározóbb elemének tartom a türelem gyakorlását.

15. „»A szellemi bizonyosság (...) egyenértékű [tkp. egyenlő] az igaz valóságok avatott megértésével, hozzáadva a szellemi hiteteket és levonva belőle az őszinte kétségeiteket.«” (146:3.4)

Matematikai képlet, bölcsességben megfogalmazva.

16. „»[V]an egy gyakorlati módja annak, hogy felfedezzétek, hogy milyen mértékben adtátok át a lelki erőitek feletti irányítást a mennyei Atya e bennetek lakozó szelleme tanításának és útmutatásának, és ez pedig annak mértéke, hogy mennyire szeretitek embertársaitokat.«” (146:3.6)

Mikor először olvastam ezt a mondatot meglepődtem, majd mosolyogtam egyet. Ugyanis már korábban felmerült bennem a kérdés, hogy hol is tarthatok szellemiségemben, milyen mérce alapján lehetne mérni a tanítások követését? Ime a válasz!