Jelenlegi hely

147. Rövid látogatás Jeruzsálemben

 

1) Elöljáróban azt mondom el, ami a szívemet nyomja. Az egyik testvérem Jézusban, akiről azt gondoltam, hogy több megértéssel kezeli az Urantia tartalmait, jelezte, hogy a maga részéről nem kéri tovább azokat a válogatásokat, amelyeket hetente neki is küldeni szoktam az Urantia írásaiból. A testvér azt mondta, hogy az a tartalom, amit mostanában küldök, eltér az ő látásmódjától.

Szomorú voltam, mert nem értettem, hogy miért nem veszi észre az Urantia írások által közölt tartalmak nagyszerűségét. Korábban azt hallottam, hogy az ilyen típusú bánat az Isten fájdalma bennünk. Nem tudom, lehet, hogy így van. Fontos, hogy ne az emberi sértődöttség működjön ilyen esetben bennem.

Na de visszatérek a fő gondolatvonalra. Két nappal később, a reggeli ébredéskor, a fentiek hatására a következő gondolatok jutottak az eszembe. – Nekünk, embereknek, olyanná kell válnunk, mint az Isten. Az Isten jó, bölcs, kedves, megértő, megbocsátó, irgalmas, segítő, igaz jellemű… vagyis szeret. Továbbá, e tulajdonságok nem különülnek el az Istenben. Azonban mi, emberek, helyezhetünk hangsúlyt az egyes isteni tulajdonságokra a lelki igényünktől függően. Vagyis kereshetjük azt az Istenre vonatkozó tartalmakban, amire éppen szükségünk van.

Valószínű, legalábbis így gondolom, hogy a testvérem azt, amit jelenleg ő az Istennel kapcsolatban olvasni, hallani akart, nem találta meg a neki küldött válogatásokban.

A személyes véleményem az, hogyha olyanok akarunk lenni, mint az Isten, akkor ehhez a leghitelesebb és legteljesebb útmutatót manapság az Urantia könyvben találhatjuk meg. E könyvet kinyilatkoztatásnak tartom. Isteni mértékű műnek, amelyben nincsenek túlzások, emberi fantáziák, csak több minden más mellett olyan tartalmak, amelyek által az Atyaisten, az Ő családja, és a hozzájuk vezető út a legjobban megismerhető.

2) A jeruzsálemi Bethesda tónál történtekről az Urantia másként ír, mint János evangéliuma.
Érdemes összehasonlítani a történés főbb elemeit a két leírás alapján.

a) - Az Urantia szerint Jézust János „csalta el” a Bethesda tóhoz, hátha csodát tesz az ott fekvő betegekkel.
- János evangéliuma szerint Jézus magától ment a Bethesda tóhoz szombat napján.

b) - Az Urantia szerint a tó vize természetes módon összegyűlt gázok miatt bugyborékolt.
- János evangéliuma szerint időnként angyal kavarta fel a tó vizét, és aki ezt követően elsőként lépett a vízbe, az meggyógyult.

c) - Az Urantia szerint Jézus a hit által megvalósuló, Istennél való fiúi elismertséget és az ezzel járó örökélet örömhírét hirdette a betegeknek, melynek hatására közülük többen természetes életerőt nyertek és jobban lettek.
- János evangéliuma szerint Jézus csodálatos módon meggyógyított egy magatehetetlen beteget, aki a víz felkavarodását követően soha nem tudott elsőként a tó vizébe lépni.

d) - Az Urantia szerint az örömhír hallatán az egyik hívő olyan erőt nyert, hogy a hordágyát összepakolva hazament.
- János evangéliuma szerint a 38 éve beteg férfi Jézus felszólítására vette hóna alá a hordágyát, és járkált szombat napján, felbosszantva ezáltal a zsidókat.

Ami a két közlésben azonos, az a nap, a helyszín, a személyek és egy gyógyulás. S mint olvashatjuk, mégis óriási a különbség a két közlés tartalma között. Az Urantia szerint azt, amit Jézus a Bethesda tónál tett, mi is meg tudjuk tenni, hisz az örömhírt mi is képesek vagyunk hirdetni. Azonban a János evangéliuma szerinti csodát a tónál csak Jézus képes megtenni.
Véleményem szerint, ami az Urantia szerint történt a tónál, az számunkra is hasznos, követhető minta. Ami viszont a János evangéliuma szerint történt a tónál, csak érdekes, de nem hasznos számunkra.

3) Jézus a Bethesda tónál mondott beszédében közli a következőket.
„Ha mind kigyógyulhatnátok a testi bajaitokból, akkor valóban ámulnátok, de még nagyobb dolog az, ha megtisztultok minden szellemi betegségetektől és kigyógyultok minden erkölcsi gyengeségetekből.”

a) Mi tekinthető szellemi betegségnek?
Gondolom, okként ide tartozik a hitetlenség, a hibás istenkép, valamint a tudatlanság azzal kapcsolatban, hogy miként válhat egy ember az Isten tudatos gyermekévé.

b) Hogyan lehet megtisztulni a szellemi betegségektől?
Az előbbi felsorolást követve: a hit, az Istenre vonatkozó helyes ismeret megszerzése és az Isten gyermekségre való törekvés együttese által.

c) Mi az erkölcsi gyengeség?
Az, amikor egy ember több jót remél a maga számára valamely önzése révén, mint amennyit gondol, hogy kapna, ha Jézust követné.

d) Hogyan lehet kigyógyulni az erkölcsi gyengeségekből?
Az Istenszeretet és az emberszeretet vállalása által.

4) Jézus beszél arról is, hogy mi okozza a betegségeket.
„Itt sokan közületek azért betegek és szenvedők, mert sok éven át helytelen életet éltek. Némelyek az idő véletlen eseményeitől szenvednek, mások az elődeik hibáinak eredményeként, míg némelyetek az időleges lét tökéletlen körülményeinek hátrányai mellett küzd.”

a) Feltételezem, hogy Jézus az összes betegség okot felsorolta.
b) Feltételezem, hogy az emberi betegségek tényleg a közöltek miatt alakulnak ki ma is.
c) Feltételezem, hogy a betegség okok felsorolási rendje, egyben az előfordulásuk gyakoriságának is a sorrendje. (Legalább is Jézus hústesti élete idején az volt. Az elsőként említett ok a leggyakrabban előforduló, aztán mértékében a többi ok csökkenő esetszámot mutat.)
d) Amennyiben az előbbi három pontban közöltek igazak, akkor, ha megértjük a betegségek kialakulásának okait, tehetünk is ellenük.

Jézus szerint testi betegség alakulhat ki akkor,
A) ha az ember helytelenül bánik a testével,
B) ha az ember valamilyen balesetet szenved,
C) ha az ember rossz testi adottságokat, betegségre való hajlamot örökölt,
D) ha az ember vesztesnek látja magát az élet küzdelmeiben.

A Jézus által mondott jó hírben való hit minden szenvedő számára képes ösztönzést adni. A szellemi öröm olyan erőt tud gerjeszteni, ami testi gyógyulásokat is eredményez. Úgy gondolom, hogy ez a D) pontú esetekre igaz látványos módon. Az A) pontú betegségek esélyét pedig az által csökkenthetjük, ha tudatosan odafigyelünk az életmódunkra.

5) Jézus beszél az aranyszabály, vagyis a legfontosabb életmódszabály emberi értelmezési szintjeiről.
A szabály így hangzik: ’bánjatok másokkal úgy, ahogy szeretnétek, hogy veletek bánjanak!’

Törekszem egy példa kapcsán végig menni a Jézus által felsorolt szinteken, jelezve azt, hogy mit értettem meg a közöltekből.

a) A húsvér test önző szintjén az aranyszabályt egy bűnöző értelmezheti olyan felszólításként, hogy bátran dolgozhat azon, hogy egy másik embert is bűnözővé tegyen, hisz annak idején ő maga is szívesen lett azzá.

b) Az érzések szintjén ugyanez a bűnöző már felismeri és elmondja a „tanítványának”, hogy nem biztos, hogy a bűnözés a jó megoldás számukra. S megadja a lehetőséget a „tanítványnak” arra, hogy maga dönthessen a saját sorsa felől.

c) Az elme szintjén az aranyszabály alkalmazása a példa kapcsán szerintem így alakul: A bűnöző felismeri, hogy a bűnözés a saját maga számára sem helyes. Más megélhetés után néz, s ha még maradt tanítványa, őt is erre ösztönzi.

d) A testvéri szeretet szintjén a példabeli egykori bűnöző törekedni kezd arra, hogy a jövőben minden elé kerülő emberrel jót tegyen.

e) Az erkölcsi szinten a volt bűnöző – rálátva arra, hogy mi a megfelelő és helyes magatartás – igyekszik jóvátenni azokat a károkat, amelyeket másoknak okozott. Törekszik bocsánatot kérni azoktól, akiket bántott és megtéríteni a károkat, amelyeket okozott.

f) A szellemi szint. Ide eljutva a volt bűnöző már éli, hogy a mennyei Atya őt végtelen, örök, megbocsátó szeretettel szereti. Mivel felismeri, hogy hívő lelkének örök élete van, már nem fél többé. Vállal minden következményt az addigi tetteiért, akár a börtönt is. Tudja, hogy a belső szabadsága valóság, amelyet senki sem vehet el tőle.

Az aranyszabály hat szintje eddig nem különült el a tudatomban.

6) Nagyon tetszik Jézus viselkedése a megtért, de mások által a régi rossz híre alapján megítélt nővel kapcsolatban. A nő az egyik farizeus otthonában szervezett vendégségben, abbéli örömében, hogy az Isten szereti őt, visszaszerette az Istent. Ennek során hálás szívvel megmosta és csókolgatta Jézus lábát. És Jézus elfogadja ezt a nőtől. Miért is?

a) Jézus nem akar uralkodni a nő adásképességén. Ha Isten gyermeke a szeretetét ilyen formán akarja kifejezni, akkor tegye.

b) A nő magatartását – szeretetének megnyilvánulását – Jézus példaként használja fel a jelenlevők számára. Ebben értékként mutatja be a hittel járó örömöt és tapasztalást, melyet aztán szembe állít azzal a tudatlansággal, amely a hitetlenség kétségeivel jár együtt.

7) „147:5.7 A tényleges teljesítményetek nem olyan fontos, mint az a tény, hogy a fejlődésetek iránya az Isten felé mutat. Amivé váltok, az napról napra végtelenül nagyobb fontossággal bír, mint az, hogy mik vagytok ma.”

(Jézus ezzel azt közli számomra, hogy a szellemi fejlődés olyan haladás, amelynek célja az Isten. S ha az ember nem mond le erről a célról, akkor önmaga is fokozatosan örök isteni értékké válik.)

8) Jézus szerint, a szellemi előrehaladás gátjai a „szellemi büszkeség” és az „erkölcsi önelégültség” (147:5.8).

(Véleményem szerint, szellemileg büszke az, aki magát tudásban mások fölött valónak gondolja, s magát nem az Istenhez méri.
Erkölcsileg önelégült pedig az, aki magát a magatartása okán gondolja mások fölött valónak, Istennek tetszőnek.)

9) 147:5.9 „Az én Atyám nem bocsátja meg elnézően a gyermekei ama tetteit és szokásait, melyek önpusztítóak és öngyilkosak minden erkölcsi gyarapodásra és szellemi haladásra nézve. Az ilyen bűnös szokásokra utálattal tekint az Isten.”

(Értelmezésem szerint, Isten nem viszonyulhat úgy a jóhoz, mint a rosszhoz. Mivel az Isten tiszteli a szabad akaratot, ezért a rossz létét eltűri, de nem engedi, hogy a rossz szándékú az Ő világaiban szabadon garázdálkodjon.

Ha eredménye van annak a küzdelemnek, amely által a hívő az Atya felé törekszik, akkor következménnyel kell járnia annak a döntésnek is, amely az Istenhez vivő utat tudatosan elutasítja. Az Isten elutasításával járó következmény nem az Isten büntetése. Ha ugyanis igaz az, hogy csak egy út – az Atya akaratának vállalása – vezet az Istenhez, akkor az is igaz, hogy a többi út nem oda vezet. Aki nem akar találkozni az Istennel, aki nem akar olyan lenni, mint az Isten, szükségszerűen mást fog megtapasztalni: békétlenséget, Isten nélküliséget.)

10) 147:6.4 „Jóemberek, jól teszitek, hogy buzgalommal veszitek a szombatot, de jobban tennétek, ha a társaitok egészségére és jólétére ügyelnétek. Kijelentem, hogy a szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. És ha ti azért vagytok itt, hogy figyeljétek a szavaimat, akkor én nyíltan is kijelentem, hogy az Ember Fia ura a szombatnak is.”

(Jézus nagyszerű pedagógus. Nem azt mondja a kalászt morzsoló apostolait bíráló farizeusoknak, hogy szőrszálhasogató módon értelmezik a vallási törvényt. – András apostol ezt mondta nekik.
Jézus először megdicséri a farizeusokat a buzgalmukért, majd pedig eligazítja őket az igazságra vonatkozóan. Jézus mindkét megnyilvánulása a hangnemében szelíd, de határozott, a tartalmában pedig jóra ösztönző.
Kicsit később, Jézus e szavakkal összegzi a történtek tanulságát az apostolai számára: „Emberek, ha a fény megvilágosított benneteket és valóban tudjátok, hogy mit cselekedtek, akkor áldottak vagytok; de ha nem ismeritek az isteni utat, akkor szerencsétlenek vagytok és már meg is szegtétek a törvényt.”

Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy az emberi gondolatmenetekben a hiba többnyire a kiindulásban van. Az a véleményem, hogy minden emberi gondolatmenetnek a Jézus által közölt örömhír ismeretén és elfogadásán kellene alapulnia, abból kellene kiindulnia. Így az emberi magatartások mindig jó szándékúak lennének. Ahol pedig mindenki jó szándékkal – az Atya jellemét élve – közeledik a másikhoz, ott mennyország van.)

11) Ez is nagyon tetszik a 147. írásból: 147:8.5 „És ez után Jézus késő éjszakáig ismertette az apostolok előtt az igazságot, miszerint a hitük biztosítja a helyüket a jelen és a jövő országában, nem pedig a lelkük sanyargatása vagy a test böjtölése.”
Azaz, mindig arra érdemes törekednünk, hogy a rosszat jóval győzzük le, s ne valamilyen célhoz nem vezető pótcselekvéssel.

* * *

147. írás / 2. hozzászólás

1. Miért magyarázta el Jézus a szenvedőknek a szenvedés okait (147:3.3)?

(Jézus azért magyarázhatta el a szenvedőknek a szenvedéseik okait, hogy
a) az állapotukért ne az Istent hibáztassák, és
b) ha akarnak, akkor tehessenek az állapotuk javítása érdekében.)

2. Értelmezd az aranyszabály jelentésének egymást követő szintjeit (147:4). Miért nem élhet az ember a hatodik síkon, ha előzőleg nem tapasztalta meg a másodiktól az ötödikig tartó fejlődést?

(Érdekes felismerés számomra, hogy a 147:4.3 „bánjatok másokkal úgy, ahogy szeretnétek, hogy veletek bánjanak” aranyszabálya Jézus számára azonos azzal az új parancsolattal, amit az apostolainak mondott: 180:1.4 „úgy szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket.”

Az aranyszabály szintjei az önzéstől az isteni önzetlenségig nyúló emberi fejlődés állomásai. A szeretetben való növekedés ezen állomásait úgy járja be az ember, hogy megéli azokat.

Az ’úgy szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket’ minta az, ahogy az Isten szereti az embert. Jézus ezt mutatta be. Hogyan szeressük a másik embert isteni módon? Úgy, hogy a legjobbat mutatjuk neki az Isten jelleméből. Ennek hatására kedv és vágy ébredhet benne arra, hogy ő is a legjobbat hozza ki magából.
Segít a legjobbat kihozni magunkból az, ha naponta többször is tudatosítjuk, hogy az Atya Szelleme bennünk van és segít nekünk abban, hogy olyan jelleműekké váljunk, mint az Isten.

Az Isten ügye akkor fog előre haladni általam, ha elfogadom, hogy az Isten ügye az én ügyem is.)

3. Mit tanulhatunk a 147:5.9 bekezdésben a hanyag, nemtörődöm vagy ostobán elnéző szülői hozzáállásról?

(A szülő
A) nem hagyhatja tudatlanságban a gyermekét és
B) nem támogathatja a gyermeke rosszindulatát.
Ha a szülő ilyesmiket tesz, rosszul szereti a gyermekét és persze önmagát is. A gyermeknek az válik a javára, ha a szülei szeretetén keresztül megtapasztalja az Isten szeretetét, és megtanul felelősséget vállalni a saját döntéseiért.

4. Miképpen bírált Jézus (147:6.6; 149:2.10-2.11)?

(Jézus építő módon bírált. Bemutatta, megélte azt a jót, ami senkinek sem ártott, de mindenkinek használt. Mindig felkínálta azt a jót, amely szellemi szempontból is hasznos volt az emberek számára. Azt kínálta fel, ami az embert ténylegesen szolgálta, az Istenhez közelebb vitte. S emellett mindig kiállt, akár a húsvér teste feláldozása árán is.)

5. Fogalmazd meg, hogy milyen lehet úgy élni, „mint az öntözött kert” (147:8).

(Az öntözött kert annak az embernek a lelki állapotára utal, aki befogadta az Istent. A víz az életet jelenti a növények számára. Ahogy az Isten Szelleme is az életet kínálja az embernek. Egy kertet – ha vízigényes növények vannak benne – naponta kell öntözni, amint az Atyával való kapcsolatot is naponta érdemes ápolni. Egy öntözött kertben pedig minden ültetett növény élő, növekvő, gyümölcstermő. Ilyen az Istennel kapcsolatot tartó, vele élni akaró ember is: élő, növekvő, gyümölcstermő.)

6. Mit jelent az, hogy „az Istent ismerők anélkül élvezhetik az élet szabadságát, hogy a bűn szabadságaival félrevezetnék magukat” (147:6.6)?

(Számomra az a lehetőség az élet szabadsága, amely által a lelki-szellemi életemet is gazdagíthatom, kiterjeszthetem, kifejezhetem. A bűnre való lehetőség, vagyis a bűn szabadságai által nem az élet gazdagodása jár együtt, hanem az élet szegényedése, kiüresedése.)

* * *

147:3.3. "Az összegyűltekhez beszélve Jézus azt mondta: „Itt sokan közületek azért betegek és szenvedők, mert sok éven át helytelen életet éltek. "
Mit is jelent a helytelen élet? Az élet nehézségei, a szenvedés hogyan és miért függ az Atya akaratától?

Emberi nézőpontból vizsgálva, köztünk és az Isten között Teremtmény és Teremtői viszony van. A Teremtő azt szeretné, hogy a Teremtményei szeretetteljes kapcsolatokon alapuló közösséget alkossanak, továbbá lehetőséget biztosít számukra, hogy tudatosan - szabad akaratukból - kapcsolatot alakítsanak ki vele.
Jézus arra törekedett, hogy egy nagyobb felismerésben legyen részünk. Azt mondta: "Ti mind az Isten gyermekei vagytok; a mennyei Atya fiai vagytok."
Ennek a felismerése megváltoztatja a Teremtmény-Teremtői viszonyt az Atya-Fiú kapcsolattá! Az ilyen kapcsolat folyamán a szeretetteljes kapcsolaton alapuló közösség eszménye is megváltozik, mégpedig az emberek közötti testvériség szellemi irányultságává.
A Teremtmény-Teremtő nézetből kiderül, hogy hogy magát a szenvedést úgy lehet meghatározni, mint a Teremtő akaratától való eltérés következményét. Ennek tudatában az Atya-Fiú kapcsolat evidenssé válik. A legkönnyebben megérthető és maga Jézus is sokat példázza, a földi értelembe vett szülő-gyermek viszony. Amikor gyermek voltam, mindig akkor ért valamilyen baj, ha nem hallgattam a szüleimre.
Elmondhatjuk tehát, hogy akár így vagy úgy nézzük a dolgokat, akkor az Atya akaratától való eltérés a szenvedés fő mozgatórugója. Legalábbis nagy részben.

Az Atya akaratát megismerhetem a belső (isteni) szellemi vezetés által, viszont megérteni, tapasztalni csak és kizáróan cselekedet útján lehet! Soha nem tétlen szemlélődés módján. Nem lehet csak beszélni róla, mert akkor elakadok azon az úton, amire a szellemem vezet, mint vágy, hogy olyan legyek mint a Mennyei Atyám eszménykép elérésében. Látható a cselekvés fontos szerepe és igaz ez a szenvedés egyik formájára is, a betegségre.

A betegségek zöme abból ered, hogy nem vagyok hajlandó tenni valamit az egészségemért, tehát a cselekvés hiánya. Dohányzás, alkohol, mozgáshiány, rendszertelen és egészségtelen étrend, stressz-pánik-depresszió hatása a szervezetre, és lehetne sorolni tovább. Jézus további szenvedési formákat is megjelöl, mégpedig, mint a "szellemi betegség és erkölcsi gyengeség. Két legsúlyosabb formája az önzés és a félelem. Amennyiben ezek megvalósulnak, akkor hatása többszörösen romboló, hiszen akikkel egy ilyen személy találkozik, azok mind-mind részesülni fognak az ilyen megnyilvánulásból, s ily módon ártatlan szenvedői az eseményeknek. Ismét megfigyelhető az az álláspont, hogy az önzés és a félelem, mint az Atya akaratával ellentétes cselekedet, melynek következménye szenvedés lesz.
Vannak viszont a szenvedésnek olyan formái, ami nem az Atya akaratával ellentétes megnyilvánulás következménye. Pl:autó, vonat, repülőgép baleset, egyéb katasztrófák, genetikai rendellenességek. Jézus azt mondta: "Némelyek az idő véletlen eseményeitől szenvednek, mások az elődeik hibáinak eredményeként, míg némelyetek az időleges lét tökéletlen körülményeinek hátrányai mellett küzd."
Az előbb azt írtam, hogy ezek az események nem az Atya akaratával ellentétes megnyilvánulás következményei. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ez akarata lenne az Atyának. Ilyenkor szokott jönni az a kérdés, hogy Isten miért hagyja az ártatlanokat szenvedni, meghalni? Miért érdektelen az emberek irányába?
Mit is mond Jézus: "Bizony, bizony mondom nektek: Aki meghallgatja az országról szóló örömhírt és hisz az Istennel való fiúi viszony e tanításában, annak örök élete van; az ilyen hívek már most átmennek a megítéltetésből és halálból a fénybe és életbe." Milyen halálról is beszélünk? Ez maga az élet! Érdektelenségről pedig abszolút nem lehet beszélni.

Jézus szavaival fejezem be a gondolatmenetet: "Végül is mindannyiunknak az Örökkévaló akaratát kell megcselekednünk."