Jelenlegi hely

148. A vándor hitszónokok tanítása Betszaidában

 

1) 148:1.2 „Minden egyes apostoli tanító az országról szóló evangélium vonatkozásában a saját nézetét tanította… És Jézus támogatta az ország dolgaiban való személyes tapasztalás sokszínű bemutatását, s a hetente megtartott kérdezőórákon folyamatosan összehangolta és szervezte az evangéliumra vonatkozó mindeme számos és eltérő nézetet.”

(Jézus tudta, hogy mindenki csak a maga módján, vagyis önmagával összhangban képes hitelesen elmondani és bemutatni azt a jót, amit felismert.
Jézus tudta, hogy a követése érdekében két dolog fontos igazán.
a) A mennyei Atyára vonatkozó helyes ismeret: erről Jézus gondoskodott.
b) Valamint az ember nyitottsága, törekvés vágya: ezt Jézus nem tudja biztosítani.

A jelenkor humanistái nem beszélnek Istenről csak az emberről. A humanisták olyan értékeket tűznek ki célul az emberek elé, amelyek részben az általuk agyon hallgatott Istentől erednek. A humanisták az embert eszményítik. Azt mondják, hogy ismerjük meg és fogadjuk el egymást a gyümölcsöző együttélés érdekében.
Azonban a humanisták nem tudják, hogy az ember – minden egyes értelmes ember – mire képes igazán, mire van elhívva az Isten által. Az ember csak a mennyi Atya elhívására képes olyanná lenni, mint az Isten. Az ember csak a mennyei Atya segítségével képes úgy szeretni a másik embert, mint saját magát. Az embert nem szabad isteníteni, csak ösztönözni arra, hogy olyanná váljon, mint az ő mennyei Atyja.)

2) 148:2.1 „E kórházban, mely a fő sátorvárostól nem messze, déli irányban helyezkedett el, a betegeket minden ismert anyagi gyógymóddal, valamint az ima és a hitbéli megerősítés szellemi gyakorlataival kezelték.”

(A mai kórházakban minden bizonnyal jobbak az anyagi gyógymódok, mint a Jézus korabeli Palesztinában voltak. Az imának és a hitbéli megerősítés gyakorlatának azonban jobban kellett működnie annak idején, hiszen rengeteg ember nyerte vissza az egészségét, az életerejét és találta meg a szíve békéjét akkor is, ha éppen nem gyógyult meg teljesen a hústesti bajából.

Az Urantia írások ismerete nagy esély számunkra, hogy helyes tartalommal, újra fontos gyógyító tényezővé tegyük az ima és hit általi megerősítést.)

3) 148:2.2 „Elman betegei… olyan elmebéli és szellemi átalakuláson mentek keresztül, mint amilyet a várakozó és hit vezette személyek is megtapasztalnak, akik egy erős, igenlő felfogású és jótevő személyiség közvetlen és ösztönző hatása alatt állnak, akinek a segédkezése elűzi a félelmet és megszünteti a szorongást. 148:2.4 …a betegeknek segédkezők sok hasznosat tanultak abból, hogy Jézus miként erősíti meg a betegek és a szenvedők hitét és reményét.”

(A fentiek kapcsán úgy tűnik, hogy
a) a félelem és a szorongás megbetegítő és betegséget fenntartó tényező,
b) a félelem és szorongás okozta betegségekből lehetséges gyógyulás,
c) a jó irányú elmebéli és szellemi változás gyógyító hatású,
d) az elme látásmódjának változásához nem csak befogadó készség szükséges, hanem egy jóra vezető és jótevő személy közvetlen, ösztönző hatása is.

A tartós feszültség megbetegít. Az öröm viszont oldja a feszültséget. A Jézus által hozott jó hír örömre ad okot. Tehát a hit és a remény öröme gyógyít, életerőt gerjeszt, ami szétárad a testben.

Azt látom, hogy a hústest működése követi a lélek állapotát. A lelki-szellemi befolyás nagyságát a hústest állapotára jól mutatják az úgynevezett mágusok ténykedései. Amíg a bűvész trükk egy ötletből és azt kivitelező technikából áll, addig a mágia a lelki és szellemi hatalom anyag fölötti uralmát mutatja. Bizony, az embernek is van ilyen hatalma.

Az egyik TV csatornán mostanában mutatták be egy mágus szórakoztató tetteit. Amennyire meg tudom ítélni, lelki- szellemi erőkkel dolgozott, ezért az utcákat járva bármikor képes volt „csodát” tenni. Az egyik látványos tette az volt, hogy az utcán sétálva egyszer csak megállt, majd lassan, teljesen hátrahajolt úgy, hogy a két térde derékszögben hátrahajlott. Rég hanyatt kellett volna esnie, ehhez képest ő még az egyik lábát is felemelte, előre nyújtotta. Az emberek jöttek-mentek mellette, majd megálltak, figyeltek és csodálkozva értetlenkedtek. Nagyon látványos volt. Máskor egy kirakatüvegen ment át, majd pedig egy üvegpalackba gyűrt bele egy telefont. Látható volt, hogy az üvegpalack egy pillanatra alakváltozást szenvedett, majd miután befogadta a mobiltelefont, visszanyerte az eredeti alakját, immár belül a telefonnal. Nyilvánvaló, hogy e varázsló olyan törvényszerűségek alapján dolgozott, amelyeket csak kevesen képesek használni tudatosan.

Ez a mágus élő példája annak, hogy a hústestben élő léleknek hatalma van az anyag fölött.

Mindenki mágus, aki magát képes megbetegíteni vagy a hite által meggyógyul.)

4 ) 148:4.6 „Az még nem bűnös dolog, hogy valaki a természetes felruházottságát tekintve tökéletlen vagy részleges. Az ember valóban ki van téve a rossznak, de semmilyen értelemben nem a rossz gyermeke, hacsak nem tudatosan és szándékosan választotta a bűn ösvényeit és a gonoszsággal fertőzött életet.”

(A fentiek eligazító kijelentések. Vagyis a rossz inkább az emberi tudatlanság, közömbösség és a körülmények tökéletlensége okán van jelen a földön. Ezzel szemben a bűn a szándékos rosszakarat következménye. Miben más a bűnös magatartás természete az Isten magatartásához képest?
Az Isten magatartása azért örök, mert amit másnak kínál, azt maga is éli, és amit másnak is kínál, azt soha nem kényszeríti. Ezzel szemben a bűnelkövető olyasmit tesz mással, amit a másik ember nem akar magának, s többnyire a bűnöző sem akarja azt a saját maga számára.

Az Isten éppen azért választható, mert az életével csak mintát adó és éppen azért utasítható el, mert nem kényszeríti rá magát senkire. Az Isten nem tagad. Soha nem fogalmazza meg magát más ellenében. Ha tagadna, akkor támadna. Az Isten csak képvisel, igenel. Az Isten adja, felkínálja magát és az életét.

Az Isten által képviselt jó értéke abban is megmutatkozik, hogy Jézus emberként, egyszerű, hétköznapi emberként élve is képes volt az isteni jót megjeleníteni és azt sok ember számára vonzóvá tenni. A lázadó Lucifer erkölcstelensége abban mutatkozik meg, hogy a mennyei Atya által neki adott vezetői hatalmat használta fel arra, hogy szellemi lények tömegeit vezesse félre.
Szinte bizonyos, hogyha Lucifer „közemberként” terjesztette volna a „tanait”, nem tudott volna hosszú ideig megtéveszteni oly sok vezetésére bízott szellemi lényt. Nem mindegy, hogy valakit az élete hitelesít mások előtt, vagy az a rang, amelyet attól kapott, aki ellen fellázadt.

Értéktelenséget értékként eladni csak megtévesztéssel lehet. Ha Lucifer és társai értéket kínáltak volna az általuk befolyásolt világrészek lakói számára, az már régen kiderült volna. Ki is derült persze, csak éppen nem az, hogy értéket ajándékoztak, hanem az ellenkezője.

A tévedése tényét csak a hiú, önimádó szellemi lény nem képes felismerni. Naná, hogy mást hibáztat azért. Aki tehát sértődős, az vigyázzon, mert ezen hozzáállás által butítja és „vakítja” is önmagát.

A bűn az önzésen alapul. Az önzésben nincs logika, csak a tökéletlen én istenítése.

Szintén a 148. írásban olvashatunk egy önjelölt látnokról, Kirmethről. Csak úgy, mint a Lucifer féle lázadás alkalmával, Jézus itt is megengedte, hogy az illető bemutassa a tudományát. Bemutatta és le is szerepelt az emberek előtt. Jézus mellett nem volt vonzó az, amit kínált. Azért fontos, hogy ismerjük Jézus jellemét, életét és tanítását, nehogy félre vezessük magunkat valami jól hangzó értéktelenség által.

Mostanában ismerem fel, hogy a szabad akarat nagyon komoly dolog. A szellemi lények akarata tényleg szabad. Nincs olyan „szellemi gén” amely hosszabb-rövidebb kitérők után arra kényszerítené az Isten gyermekeit, hogy végérvényesen és visszavonhatatlanul a mennyei Atya akaratának elfogadásával éljék az örök életüket.

Az Atya nem szerethetett létbe olyan gyermekeket, akik bizonyosan Őt fogják majd választani, és ha már választották, akkor bizonyosan ki fognak tartani mellette. Ha a pártatlan Isten ilyet tett volna, akkor becsapta volna magát és a gyermekeit is. Úgy gondolom tehát, hogy az akaratunk tényleg szabad.
Az egyik testvérem régebben megkérdezte: „Az Urantia szerint az Isten tényleg képes jóváhagyni az ellene hosszú ideje lázadó személyek létének megszüntetését?” Akkor sokat beszéltem neki arról, hogy miért szomorú, de helyénvaló cselekedet ez abban az esetben, ha valaki évszázezredeket magába foglaló korszakokon át sem akar változtatni az Isten és közösség ellenes magatartásán. Ma már, egy ilyen kérdésre, ezt a választ adnám: „Miért, tehetne valami mást is az Isten?”

Ha lehet örökké az Isten mellett dönteni, akkor lehet örökkévalóan az Isten ellen is dönteni. S ha lehet – kérdem én – akkor az Isten ellenes lét örökkön-örökké való fenntartását is az Isten biztosítsa?

Az én döntésemért a következményt nekem kell megtapasztalnom. Ez a világegyetem törvénye. Persze, minden nehézségből van kiút, ha az ember elfogadja Atyjának az Istent. Nem csak új értékrendre tesz szert ez által, hanem új lehetőségek is nyílnak az ember számára a problémái megoldása érdekében. Olyan lehetőségek, amelyeknek meglétét addig nem vette, nem vehette észre.)

5) 148:4.8 „Az emberek a természetüknél fogva valóban rosszak, de nem szükségképpen bűnösek. Az új születés – a szellemtől való megkeresztelés – alapvető jelentőségű a rossztól való megszabaduláshoz és szükséges a mennyországba való belépéshez, de ezek egyike sem érvényteleníti azt a tényt, hogy az ember az Isten fia.”

(A szellemtől való születés azt jelenti, hogy az ember tudatosan elindul az Atya felé. Ennek során joggal bízhat abban, hogy az Atya támogatja őt ezen az úton. Az új születés a szellemtől személyes dolog, egyéni szövetség az Istennel, ami egyben megváltozott hozzáállást is eredményez mindenkivel és mindennel kapcsolatban.)

6) 148:5.3 „…az Atya nem készakarva sanyargatja a gyermekeit. Az ember szükségtelen szenvedést vesz magára annak eredményeként, hogy következetesen elutasítja, hogy az isteni akarat jobb útjain járjon… Az ember nem hibáztathatja az Istent a maga választotta élet természetes következményeit jelentő szenvedésekért… Az Atya akarata szerint a halandó embernek kitartóan és következetesen dolgoznia kell a földi helyzetének javításán. Az értelmes igyekezet képessé teszi az embert sok földi nyomorúságának leküzdésére.”

(Az ember több módon erősítheti az énjét. Erősítheti a harag által: haragos vagyok, tehát vagyok, létező vagyok, sőt, erős vagyok. Ez nem tudatos, önmegbetegítő és mások életét is nehezítő megoldása az én erősítésének. De az ember erősítheti az énjét az Isten befogadása által is: ez tudatos, mert a jót igenlő és gyógyító, mert a környezet felé is békét sugároz.

A legkisebb ellenállású út a földi élet során az, amely által a legmesszebb juthatunk. Ez a Jézus által bemutatott jellem és magatartás. Azért a legkisebb ellenállású ez az út, mert nem szükséges másokon átgázolni ahhoz, hogy járni tudjunk rajta. Ezen az úton – a körülményektől függetlenül – csak a Jézus által is megélt jót kell képviselni. Ez pedig, akár kényszerek közepette is lehetséges. Ma már tudom, hogy Jézus nem volt áldozati bárány. Amíg nem telt be az Ő ideje, addig nagyon is használta a józan eszét a maga és apostolai védelme érekében. S tette mindezt úgy, hogy soha nem mondott le a mennyei Atya földi képviseletéről.

Jézus meg is öregedhetett volna a földön, ha a hatalom engedte volna működni, és elég sok ember igényli a vezetését. De mivel nem így történt, a meggyilkolása egyben az Ő kilépője is volt az anyagi életből. Jézus, amikor üldözték, azért nem ment el Palesztinából máshová hirdetni az örömhírt, mert azt is be akarta mutatni, hogy az Isten mindörökké – itt a földön ez a mindhalálig-ot jelenti – kitart az ember mellett, az ember érdekében. Jézus akarta, hogy akik látták élni, azok láthassák azt is, hogy Vele legyőzhető a halál.)

7) 148:6.3 „Amikor a szenvedő szolga látomást nyer Istenről, azt minden emberi felfoghatóságon túl lévő lelki béke követi.”

(Isten gyermekei nem szolgák azáltal, hogy az Atyjuk – legyetek tökéletesek, mint én – felszólítását követik. A befogadott Isten nem teszi szolgává az ember személyiségét, csak gazdagítja azt. Ha a bennünk élő Isten szolgává tenne bennünket, akkor Lucifer nem lázadhatott volna fel ellene.
Az Istent befogadó ember nem az urának kezd el szolgálni, hanem az Atyjával kezd el együttmunkálkodni.)

8) Jézust meg akarták vádolni azzal, hogy szombaton gyógyít. Ezért a farizeusok felbiztattak egy sorvadt kezű embert, hogy jelentkezzen nála szombaton gyógyításra.

Jézus kétszeresen is igazolta a vádlók erkölcstelenségét. Az Isten törvénye és a saját törvényeik alapján is bebizonyította, hogy szombaton lehet jót tenni, irgalmat gyakorolni. A jóakarat értékét, élményét és hasznát semmi nem írhatja felül az Egyetemes Atya által létrehozott és fenntartott mindenségben. Ezért barátságos a világegyetem és válik benne minden az Istent és a gyermekeit szeretők javára.

9) További nekem tetsző tartalmak a 148. írásból:

a) 148:5.4 „Ne kételkedj az Atya szeretetében csak azért, mert az ő rendelése szerinti némely igazságos és bölcs törvény éppen szenvedést okoz neked, mert ártatlanul vagy akarattal megszegted az ilyen isteni rendelést.”

b) 148:6.7 „…Jób emberi Istenre vágyott… egy olyan isteni Lénnyel szeretett volna közösséget, aki ismeri az ember halandói helyzetét és megérti, hogy az igaznak gyakran kell ártatlanul szenvednie a hosszú paradicsomi felemelkedés ezen első életének részeként… 148:6.10 Jób mindig is kész volt elfogadni, hogy az Isten igazságos, de vágyott valamiféle lelki megelégedést nyújtó kinyilatkoztatásra az Örökkévaló személyes jellemét illetően. És ez a mi küldetésünk a földön.”

c) 148:6.10 „Hát nem érted, hogy az Isten benned lakozik, hogy azzá lett, ami vagy, annak érdekében, hogy azzá tehessen téged, ami ő!”

d) 148:6.12 „János több napon keresztül mélyen elgondolkodott e kijelentéseken. Az egész későbbi élete észrevehetően megváltozott a Mesterrel a kertben folytatott beszélgetés eredményeként…”.

* * *

148. írás / 2. hozzászólás

1) Mutasd be Péter tanodáját (148:0.1-1.4). Mire volt szükség a beiratkozáshoz? Vannak-e mai vonatkozásai?

(a) A parti tábor önfenntartó vállalkozás volt, ahol a rászorulók gyógyulhattak, az érdeklődők pedig tanulhattak. Amit a tanulók délelőtt tanultak, azt délután másoknak tanították. Este pedig Jézus tartott kérdezz-felelek eligazító órákat.

b) A Péter tanodájába való beiratkozáshoz csak jó szándékú érdeklődésre, Isten utáni kíváncsiságra volt szükség.

c) Az Urantia olvasóköri tagsághoz is csak jó szándékú érdeklődésre van szükség Jézus tanításai irányában.)

2) Voltál-e már olyan, vagy találkoztál-e már olyannal, aki „erős, igenlő felfogású és jótevő személyiség, akinek a segédkezése elűzi a félelmet és megszünteti a szorongást” (148:2.2)? Milyen tapasztalataid voltak?

(Úgy gondolom, hogy erős, igenlő felfogású és jótevő személyiség csak olyan ember lehet, aki szerető szívű, aki olyan akar lenni, mint Jézus. Előbb-utóbb Isten minden gyermeke képes lesz erős, igenlő felfogású és jótevő személyiséggé válni, akinek a segédkezése képes elűzni a félelmet és megszüntetni a szorongást. A félelem ködének feloszlása és a szorongás abroncsának szétszakadása igazán felszabadító érzés. Erre kell törekednünk a saját esetünkben és mások vonatkozásában is, persze, csak ha elfogadják azt, ami bennünket vigasztal.)

3) Mi a különbség a rossz, a bűn és a gonoszság között?

(A rossz az Atya akaratának tudatlanságból eredő, vagy nem szándékos megszegése. A bűn az Atya akaratának szándékos megszegése. A gonoszság az, ha az Atya akaratának szándékos megszegése állandó, céltudatos tevékenységgé válik.)

4) Milyen olvasási módszert ismerhetünk meg a 148:4.7 bekezdésből?

(A gondolkodó, elemző olvasás módszerét.)

5) Mi a célja a megpróbáltatásoknak (148:5)?

(A megpróbáltatások a gondolkodó embert a felelős döntések érdekében tapasztaláshoz juttatják. Az tapasztalások önismeretre segítenek és képesek felkelteni az Isten utáni vágyakozás érzését is. A „falnak” ütközések ajtókeresésre ösztönöznek, és vágyat ébresztenek bennünk egy falak nélküli világ után.)

6) Olvassátok el Jób könyvét (különösen az 1-7., 19. és 31-42. fejezeteket), és vitassátok meg, hogy Jézus hogyan alakítja át a történetet úgy, hogy megfordítja a bűnbánat és a látomás sorrendjét.

(A kérdező arra utalhat, hogy az emberek életében előbb szokott lenni az Isten előtti bűnbánat, majd ezen lelki megkönnyebbülést követi a belső béke és öröm, vagyis a látomás Istenről.
Jób történetében a bűnbánat-látomás sorrendje azért alakulhat fordítva, mert Jób bízott az Istenben, csak nem ismerte Őt. Jób tudta, hogy van Isten, kapcsolatot akart ápolni vele, csak nem tudta, hogyan kell ezt gyümölcsöző módon tenni. Jób az Istent Úrnak gondolta, nem pedig Atyának, Barátnak. Mivel Jób a szenvedésében sem fordított hátat az általa tudott, de nem jól ismert Istennek, ezért kapta a látomást arról, hogy az Isten jó. Ennek fényében aztán már rá láthatott arra, hogy mit kell változtatnia a saját gondolkodásán. Számunkra Jézus az a fény, aki által megismerhetjük az Istent. Jézus a mi látomásunk az Istenről. Mi már ahhoz a szerető, a mindenség törvényeihez hű Atyához fordulhatunk lelki bajainkkal, akiről tudhatjuk, hogy soha nem büntet, s mindig érezhető módon képes megbocsájtani azon gyermekének, aki a Fény felé fordul.)

7) Miért mondja Jézus, hogy Jób szellemi magasságokba emelkedett, amikor az kijelenti, hogy „borzadok magamtól” (148:6.3)?

(Ha az ember rálátással rendelkezik magára, akkor képes lehet arra is, hogy ne a nyomorúságos önmagával azonosuljon, hanem azzal a magassággal, amelyből magát nyomorúságosnak látta.)

8) Vitassátok meg, hogy Jézus miként kezelte Kirmeth ténykedését (148:8.3).

(Jézus pár napig hagyta Kirmeth-et működni, hogy mindenki maga láthassa a portékáját és szabadon dönthessen arról, kér-e belőle, vagy sem. Kirmethnek mindössze hat vevője akadt a több százból.)

9) Mi a haszna a kérdezz-felelek típusú tanításnak (148:0.3)? És melyek a nehézségei (vö. 148:1.2)? Mikor alkalmazható? Mi az előnye és mi a hátránya a „tanulás és cselekvés” módszernek (148:1.1)? És ez mikor alkalmazható?

(A kérdezz-felelek típusú tanítás előnye az, hogy általa azonnali válaszhoz lehet jutni, főleg, ha a válaszoló személyesen Jézus.
A „tanulás és cselekvés” módszer előnye a gondolat és tett egységéből eredő közvetlen tapasztalás. Az nem hátrány, ha a gondolat és a tett még nem tiszta, vagy a kettő még nincs összhangban. Az ember akkor helyezi magát hátrányos helyzetbe, ha lemond a „Jézustól tanulok, aszerint törekszem cselekedni” módszerről.
Bár más emberek könnyen a tetteink, s így az esetleges tévedéseink alapján ítélnek meg bennünket, azonban az Atya és az Ő mennyei intézői látják a szándékainkat is. Az pedig tudott dolog, hogy a jó szándék, ha tévedett, képes kijavítani önmagát.)