Jelenlegi hely

152. A kapernaumi válsághoz vezető események

 

152. írás / 1. hozzászólás

A kapernaumi válsághoz vezető események

1) Jézus tudta, hogy a tömeg királlyá akarja tenni. Ennek ellenére mégsem oszlatta fel e gyülekezetet, ahogy azt András is tanácsolta. Nem, Jézus nem oszlatta fel a gyülekezetet, hanem, ahogy mondani szokták, még rátett egy lapáttal. Meg is vendégelte őket csodálatos módon. Na, ez aztán olaj volt a tűzre. Jézus tudta, hogy a tömeg megetetése azt fogja kiváltani belőlük, hogy királlyá akarják majd tenni. Még is megetette őket. Miért? Mert Jézus, ha a három napja vele levők ellátásáról van szó, nem taktikázik. Az irgalom Jézusnál nem jelszó, hanem gyakorlat.
Jézus tudta, hogy nem engedi magát királlyá koronázni. Azt is tudta, hogy bármennyire is csalódást okoz majd az embereknek, el fogja küldeni őket. Azt azonban nem akarta, hogy éhesen induljanak el.

Jézusban nem lehet csalódni, csak az elvárásaimban. Vagyis az Istennel kapcsolatos csalódásaim kivédésének legjobb módja az, ha megvizsgálom, hogy Jézus mit gondol arról, hogyan lehetek én boldog. S ha belátom e gondolkodás hasznát, minden bizonnyal akkor fogok a legkevesebbet csalódni.

2) Számomra kérdés, hogy miként szaporította meg Jézus a kenyereket és a halakat úgy, hogy nem csak 5000 ember evett belőlük, hanem 12 kosárnyi maradékot is összeszedtek utánuk?

Pontosabban az érdekel, hogy az öt árpakenyér és a két hal hirtelen változott át nagy mennyiségű étellé, vagy mindig törni kellett belőlük ahhoz, hogy szaporodni tudjanak.

Most úgy látom, hogy a Jézus keze nyomán hirtelen megjelenő nagy mennyiségű étel mellett is szólnak érvek, de amellett is, hogy az étel mindig akkor szaporodott, amikor tört valaki belőle. Megpróbálok érveket találni mindkét lehetőség mellett, aztán majd meglátom, hogy milyen eredményre jutok.

Annyit tudunk, hogy Jézus 100 fős, elkülönített csoportokban ültette le az embereket. Ez, 5000 ember esetében 50 csoportot jelenthetett. Tudjuk azt is, hogy Jézus a 12 apostolnak adta a megtört kenyereket és halakat, akik a legfeljebb 70 főnyi vándorhitszónoknak adták át az ételt, ők pedig a csoportokhoz vitték azokat.

A) Érvek amellett, hogy az étel hirtelen szaporodott meg, miután Jézus megtörte a kenyereket és a halakat:
- A vándorhitszónokok – a kik nem voltak beavatva – pár darab kézhez kapott kenyér és hal darabbal nem indultak volna el a százfős csoportokban leültetett emberekhez.
- Jézus nem adott utasítást az apostolainak és a vándorhitszónokoknak arra vonatkozóan, hogy a kenyér és a hal csak akkor képes szaporodni, ha megtörik azt.
- A csoportokhoz rendelt vezetők és a tömeg sem volt kioktatva arra, hogy előbb törniük kell az ételből, majd a letört darabot tovább adva lehet csak enni.
- Ha az étel megtörés által szaporodott, akkor nem csak Jézus tett csodát, hanem azok is, akik megtörték és tovább adták a kenyeret és a halat.
- Nehezen hihető, hogy a Jézus által szaporított, 5000 ember jóllakatásához elegendő étel csak törött kenyereket és törött halakat tartalmazott?
- Ha valaki megette a kapott ételt és még kért, akkor ezt az igényt csak valamilyen készletből lehetett kielégíteni. Olyan készletből, amely már rendelkezésre állt az ételszaporítást követően.
- A megmaradt ételt azért kellett összegyűjteni, mert több étel állt rendelkezésre, mint amennyire szükség volt.
- Ha Jézuson kívül más jelen levő is képes lett volna az étel megtörés által való szaporítására, annak híre megy. Azonban ilyesmiről nem tudunk. Továbbá, amilyen játékos tud lenni az ember, sokan azzal szórakoztak volna, hogy törögetik – értsd – szaporítják az ételt. Ilyesmiről sem tudunk.

B) Érvek amellett, hogy az étel mindig a megtörés által szaporodott. Ez alatt azt értem, hogyha a kenyereket és halakat az ott levők közül bárki megtörte, azok bár töröttek maradtak, de minden letört darab a törést követően visszanyerte a törés előtti nagyságát, vagyis ismételten megtörhetővé vált.
- Az étkezés után megmaradt és összegyűjtött 12 kosárnyi étel is tört darabokból állt.
- A leírás szerint, Jézus megtört kenyér és haldarabokat adott át az apostolainak, s nem 5000 ember ételét.
- A leírás szerint, az apostolok megtört kenyér és haldarabokat adtak át a vándorhitszónokoknak, nem pedig 5000 ember jóllakásához elegendő mennyiségű ételt.
- Jézus nem mondta, hogy a vándorhitszónokok kosarakkal jelenjenek meg nála az étel szétosztása érdekében.

Most, hogy érveket kerestem mindkét ételszaporítási mód alátámasztására, azt látom, hogy inkább az étel egyszerre való megjelenésének van nagyobb esélye. Nem csak azért, mert több érvet találtam emellett, hanem azért is, mert a törés által való életszaporítás mellett szóló állítások nem olyan súlyúak, illetve az adott problémát máshogy is meg lehetett oldani. Pl. mivel a helyszínen voltak kosarak, azokban is szét lehetett hordani az ételt.

A fentiek után akár ki is hagyhatnám ezt a pontot, mert számomra eldőlt, hogy a felvetett két módszer közül melyik által valósult meg az ételszaporítás. Azonban, azért hagyom bent a két gondolatmenetet, mert kezdetben tényleg nem tudtam dönteni a két lehetőség közül.

Maradjanak a leírtak emlékeztetőként nekem, ugyanis – megvallom – szívesen vettem volna, ha az derül ki, hogy az emberek is törögették, szaporították az ételt.

3) Azért is érdemes olvasni az Urantiát, hogy tiszta képet kapjunk arról, hogy Jézus mit tett és mit nem tett a nyilvános működése során. A 152. írásban olvashatunk például arról, hogy Jézus nem járt a vízen. Ez csak Péter álmában történt meg. Gondoljunk bele, Jézus mindig arra törekedett, hogy csodaszerű dolog általa csak akkor történjen, ha arra jogos igény volt és az Atya akarta, mert a nagy egész szempontjából is jónak látta. Ennek keretében adott Jézus ételt a három napja vele levőknek, gyógyított tudatosan vagy önkéntelenül.

Azonban Jézus majd pedig Péter vízen járását semmi nem indokolta Péter vágyán kívül. Éppen ezért ez nem is történt meg.
További eltérések után kutatva, csak emlékezetből vetem össze az evangéliumokat az Urantia írásaival.
- Az Urantia szerint nem történt meg a fügefa megátkozása és elszárítása sem. Örültem annak, amikor ezt felfedeztem. Hiába magyarázták korábban, hogy a fügefa megátkozását oktatási céllal vitte végbe Jézus, én mégis azt éreztem – még ha nem is hangoztattam – hogy ez önkényes cselekedet, hatalommal való visszaélés lenne a szeretet Istenétől.
- Az Urantia szerint Jézus nem engedte meg a démonoknak sem, hogy a disznókba menjenek. Azokat a felügyelet nélkül hagyott kutyák zavarták bele a tóba. Tényleg értelmetlen dolog úgy jót tenni valakivel, hogy ez által többeknek anyagi kárt okozunk. Ez még embertől is helytelen!
- Az Urantia szerint Jézus nem a csodatétel szándékával mondta Péternek azt, hogy fogja ki az adópénzt szájában hordozó halat. Teljesen természetes, hogy a pénzkeresés módja nem a csoda, hanem a kifogott halak eladásából származó jövedelem.
- Az Urantia szerint Jézus több tette nem csoda volt, hanem a természeti törvények ismerete és alkalmazása. Így nem volt csoda a viharos tó lecsendesítése, Jairus leányának és a naini özvegyasszony fiának felébresztése, valamint két, csodálatosnak mondott halfogás sem.

S még több dolog is van, ami máshogy, esetleg más hangsúllyal történt az Urantia szerint, mint az evangéliumokban. S persze, vannak az Urantia és az evangéliumok tartalmai között komoly egyezések is. A véleményem az, hogy az evangéliumok által is megtalálható a szeretet Istene, azonban az Urantia által ez nem csak könnyebben és gazdagabb tartalommal ismerhető fel, hanem biztosabb eredménnyel jár az ember hitére nézve is.

4) 152:5.5 „Jézus a földi életének nagy válságára készült, és ezért sok időt töltött a mennyei Atyával való bensőséges együttlétben.”

(Ha Jézust mintaadónak tekintjük a magunk számára, akkor az életünk válsághelyzeteiben nekünk is arra van szükségünk, hogy többet legyünk bensőséges együttlétben a mennyei Atyával.)

5) 152:6.1 „A férfiaknak és a nőknek időre van szükségük, hogy gyökeres és általános változtatásokat hajthassanak végre a társas viselkedéssel, a bölcseleti alapállással és a vallási meggyőződéssel kapcsolatos alapvető és sarkalatos felfogásaikon.”

(Vagyis, a kinyilatkoztató szerint van három alapvető területe az emberi életnek, és így az én életemnek is, amelyeken keresztül megnyilvánul a gondolkodásom.
a) a társas viselkedés: ez alatt azt értem, hogy a célom határozza meg azt, hogy miként nézek az embertársaimra, miként gondolkodom róluk és milyen magatartásra törekszem velük kapcsolatban.
b) a bölcseleti alapállás: ez alatt azt értem, hogy mit tartok a létezésem és így az emberi létezés céljának, mit gondolok a világ okáról, céljáról és működésmódjáról.
c) a vallási meggyőződés: ez alatt azt értem, hogy mit gondolok Istenről és a kettőnk kapcsolatáról.

Számomra a fenti három dolog így működött az életemben. Először tapasztalatokat szereztem a társas viselkedéssel kapcsolatban. Majd gondolkodni kezdtem a világról, a létezés céljáról. Eljutottam addig, hogy szóba álltam az Isten létezésével. Miután szóba álltam azzal, hogy Isten létezik, törekedni kezdtem a megismerésére. S miután megismertem Istent az én mennyei Atyámként és mindannyiunk Atyjaként, elkezdtem változtatni azon, ahogy a világról és benne az emberekről gondolkodtam.

Véleményem szerint, minden embernél, és így az esetemben is, folyamatosan működik a tapasztalatszerzés, a gondolkodásba való beépítés és a meglátott, vállalt jót kifejező magatartás hármas-egysége.)

6) 152:6.3 A Genezáretben való ottlétük második éjszakáján a Mester megint elmesélte az apostoloknak a magvetőről szóló példázatot és e szavakkal egészítette ki azt: „Látjátok, gyermekeim, az emberi érzelmekhez folyamodás átmeneti érvényű és teljesen kiábrándító; a kizárólag az emberi értelemhez való fordulás ugyancsak hiábavaló és meddő dolog; csakis az emberi elmében élő szellemhez való folyamodás révén remélhetitek, hogy tartós sikert értek el és véghezviszitek azokat a bámulatos átalakulásokat az emberi jellemben, melyek rövidesen megmutatkoznak a szellem igaz gyümölcseinek bőséges termésében mindazok napi életében, akik így megszabadultak a kétség sötétségétől annak révén, hogy szellemtől születtek a hit fényére – a mennyországba.”

(Ha csak emberi értelemmel okoskodok, biztos, hogy gyakran mellé nyúlok, és nem leszek képes arra, hogy az embereket, dolgokat és helyzeteket az Isten nézőpontjából is szemléljem. Kérnem és akarnom kell a magam számára az Isten vezetését. Ez nem azt jelenti, hogy a józan eszemet háttérbe kell szorítanom és nem kell használnom. A józan eszem igen is használnom kell arra, hogy amit az Isten segítségével sikerül meglátnom, azt leellenőrizhessem, és ha az jó nekem, akkor dönthessek felőle a magam számára.
S bizony, gyakran adok hálát azokért a hétköznapi dolgokért, amelyeket csak az Istennel együtt vagyok képes felismerni és helyesen értékelni.

Isten nélkül nem vagyok képes úgy látni, mint Istennel.)

7) 152:6.4 „Jézus megtanította az érzelmekhez való folyamodást, mint az értelmi figyelem megragadásának és összpontosításának módszerét. Az így felrázott és megélénkített elmét jelölte meg Jézus úgy, mint a lélekhez vezető kapubejáratot, ahol ott lakozik az ember ama szellemi természete, melynek fel kell ismernie az igazságot és válaszolnia kell az evangélium szellemi hívására annak érdekében, hogy az igaz jellemváltozások állandóságát eredményezze.”

* * *

Az ötezer ember jóllakatásának magyarázatát véleményem szerint lényegében a következő két utalásban találhatjuk meg: „Mihály úgy sokasította meg az élelmi elemeket, ahogy mindig is teszi, kivéve azt, hogy kiküszöbölte az időtényezőt és a látható életcsatornát” (152:2.10) és „ötezer ember természetfeletti energia révén való jóllakatása” (152:3.1). Minden egyéb okoskodás hasztalan. Számomra megdöbbentő lett volna, ha azt olvassuk, hogy az emberek is törögették, szaporították az ételt.

ad 3) Az evangéliumi részletek pontosítása, „helyreigazítása” véleményem szerint három fő célt szolgál: a történelmi hűségnek való megfelelést, az Urantia kinyilatkoztatás következetességének erősítését, valamint a hívő ember megvilágosítását (s nem annyira a hitének erősítését).

ad 5) Véleményem szerint a kinyilatkoztatók nem állítják, hogy az emberi életnek van három alapvető területe, melyeken keresztül megnyilvánul az emberi gondolkodás. Inkább csak annyit állítanak, hogy van legalább három olyan alapvető területe, ahol a mélyreható változtatásokhoz időre van szüksége az embernek. Nyilvánvaló, hogy az emberi életnek vannak olyan egyéb alapvető területei is, amelyek érintettek a gondolkodásunkban. Ilyen pl. az érzelmi életünk is, amely lehet független a társas viselkedéstől, a bölcselettől és a vallástól, de ilyen lehet a tisztán tervező-elemző gondolkodásunk is. Furcsállom, hogy az érzelmi életet nem említik a nehezen átalakítható területek között.

ad 7) Az érzelmekhez való folyamodást, mint az értelmi figyelem megragadásának és összpontosításának módszerét szerintem mindenki ismeri. Saját tapasztalatom, hogy sokkal jobban és tartósabban rögzülnek a dolgok az emlékezetemben, ha a „bevésés” valamilyen pozitív vagy negatív érzelmi töltettel megy végbe. Pl. egy életre megjegyezzük azt, amit nagyon elszúrunk...

* * *

152. írás / 2. hozzászólás

A kapernaumi válsághoz vezető események

1) Hogyan készült fel Jézus a válságra (152:5.5)?

(Pihenéssel és az Atyával való bensőséges kapcsolat ápolásával.)

Milyen más módja lett volna a felkészülésnek?

(Nincs más eredményes kezelési módja az Istenhez való hűség miatti emberi elutasításnak, mint az, hogy lélekben és szellemben közelebb húzódunk ahhoz, akit képviselünk, s akiről tudjuk, hogy megért és szeret bennünket.)

2) Melyek az evangélium felsőbb szakaszai (152:5.6)?

(Az evangélium felsőbbnek mondott szakaszai szellemi jellegűek annyiban, hogy az Isten gyermekeinek elismertségére, a szellemi szabadság tartalmára és megélésére, valamint az örök üdvözülésre vonatkoznak.

E tartalmak azért mondhatók szelleminek, mert az ezekkel való foglalkozás élő hitet kíván az embertől a megértés és a velük kapcsolatos tapasztalatok megszerezhetősége érdekében.)

Vajon az „isteni fiúi elismertség” csak Jézusra vonatkozik (142:2.4; 164:4.6)?

(Nem csak Jézusra, hanem az ő hűséges követőire is. Azokra, akik az életükkel is azt mutatják, hogy hisznek az Isten Atyaságában és az emberek testvériségében.)

Miért az alapvetőbb időszakok után kerül sor a felsőbb szakaszok hirdetésére?

(Mert az egyszerűbbtől haladunk a bonyolultabb felé, ami aztán, egy idő után szintén egyszerűvé és érthetővé válik, hogy alapját képezhesse más, bonyolultabb dolgok megértésének és megélésének. És így tovább…)

3) Mely tényezőt említik a szerzők a 152:6.1 bekezdésben, mint amely lassítja az evolúciós folyamatot – még egy új korszakos kinyilatkoztatás esetében is?

(Azon emberi hozzáállás, amely az Istent nem a maga valóságában akarja látni, hanem olyanként, amilyennek látni szeretné, nagyon tudja hátráltatni az Isten megértését és a vele való együttmunkálkodást.

Hát nem nagyszerű, hogy az ember is képes egyre inkább úgy látni és gondolkodni, mint az Isten?)

4) Készíts olyan üzenetet, mely érzelmekre épít az elme felrázásához és az elmét mint a lélekhez vezető kapualjat veszi igénybe (152:6.4), vagy keress példákat minderre az Urantia könyvben.

’Ha nem szeretsz félni, de szereted, ha szeretnek! Ha nem érzed magad otthon e világban, de vágysz a biztonságra! S ha a halál gondolata elborzaszt, mert az örök boldogságot kitalációnak tartod, akkor, ha egy kicsit is szereted magad, ajándékozz egy esélyt magadnak! Olvasd el az Urantia könyv IV. részét, s ha maradtak még kérdéseid, akkor a többi három részt is. Ha pedig találkozni akarsz olyan emberekkel, akik nem félni akarnak, hanem érteni és szeretni, akkor csatlakozz egy Urantia olvasókörhöz, vagy alakíts egyet!’

5) Milyen szellemi elszigetelődésen és kegyetlen hányattatáson, illetőleg kemény megpróbáltatásokon mentek keresztül az Urantia könyv tanulmányozói eddig, és vajon mit hozhat a jövő e téren (152:6.5)?

(Az Urantia könyv tanulmányozóinak lehetnek ellenségei, de az Urantia könyv tanulmányozói senkinek sem az ellenségei, ugyanis ők az Isten gyermekei és olyanok akarnak lenni, mint az Isten. Éppen ezért az Urantia könyv tanulmányozóit lehet furcsállni, nem megérteni, elutasítani, sőt üldözni is.)