Jelenlegi hely

153. A kapernaumi válság

 

153. írás / 1. hozzászólás

1) 153:2.7 „És amikor azt kérdeztétek tőlem, »Mit kell tennünk, hogy véghezvigyük az Isten tetteit?« Én világosan elmondtam: »Ez az Isten tette, hogy higgyetek annak, akit ő küldött.«”

(Egy Isten, egy értékrend, egy út! Ez számomra értelemszerű, ha elfogadom, hogy ugyanazon mennyei Atyából van bennünk egy isteni rész.

Az emberek lottóznak, hátha megnyerik a főnyereményt, de az örök életre szóló főnyeremény után csak kevesen kutatnak. Pedig semmiből nem lesz valami, értelem és cél nélkül pedig nincs törvények által működő világ. Ha a világ létezik és vannak törvényei, akkor tart valahonnan valahová. Ha ez igaz a világra, mint az ember környezetére, akkor igaznak kell lennie az emberre is.

A földön minden vallás a maga útját kínálja a boldogsághoz, azonban számomra csak egy célba juttató út van. Az, amelynek istene így szól a teremtményeihez: „Mivel tökéletes vagyok, legyél te is az!” Isten ilyet csak akkor mond, ha a teremtményeit a gyermekeinek, magát pedig az ő szerető szívű Atyjuknak tekinti. Ilyen Isten csak egy van. Az, akit Jézus bemutatott.

Elmondom, hogy én milyen szempontokat támasztok az Istennel szemben.

a) Ismerjen, szeressen és segítsen engem!
b) Engedjen közel magához és engedje meg, hogy én is megismerhessem a titkait!
c) Kínáljon örök boldogságot!
d) Élhessem a hétköznapjaimat is úgy, mint Ő! Vagyis legyen minden napom ünnep!
e) Mindezeket kínálja fel a szeretteimnek is és azoknak, akik vágynak erre!

Jézus azért is hiteles számomra, mert nem azt kéri, hogy imádjam, hanem azt, hogy kövessem. S mit kér a Jézus által bemutatott Atya? Azt, hogy fejlődjek annak érdekében, hogy olyan legyek, mint ő, és legyen bennem vágy arra, hogy az ő akarata legyen az enyém is. Megjegyzem, ezek teljesen jogos kérések, ha ott és úgy akarok élni, ahogy az Isten.

Az Isten felé való közeledéshez nem kellenek intézményes kapcsolattartók, csak mintaadók, akik kedvet ébresztenek a követésükre azzal, ahogyan élnek.

Mivel csak akkor lehetek boldog, ha szeretek és ha szeretnek, így az örökkévalóság nagy lehetőség arra, hogy az Istennek egyre több gyermekét szerethessem meg, akik feltehetőleg, szintén meg fognak szeretni engem.

Akiket ma szeretek az emberek közül, azokat ismerem. Azt szeretem bennük, amit ismerek velük kapcsolatban. Az általam szeretett embereket nem azért szeretem, mert annyira jók, hanem azért, mert közös élmények fűznek össze bennünket.
Ha majd az örökkévalóságban másokkal is töltök közös időt, akkor másokat is megismerhetek és megszerethetek.)

2) 153:3.5 „Az embert csak az a rossz szennyezi be, mely a szívéből ered, és ami az ilyen istentelenek szavaiban és tetteiben kifejeződik. Hát nem tudjátok, hogy a szívből törnek elő a gyilkosságok, lopások és házasságtörések rossz gondolatai, gonosz tervei, a féltékenység, a büszkeség, a harag, a bosszúvágy, a káromlás és a hamis tanúság gondolataival együtt? És épp az ilyen dolgok szennyezik be az embereket, és nem az, hogy a szertartás szempontjából nem tiszta kézzel vesznek a kenyérből.”

(Véleményem szerint, amikor Jézus a „szív” kifejezést használja, akkor az ember fizikai szervét, a test motorját csak alapul veszi, ahhoz hasonlít. Vagyis Jézusnál nem a vérkeringést biztosító fizikai szervről van szó, ha a szívről beszél, hanem a lélek motorjáról, a bennünket meghatározó és mozgató gondolatokról.
A szívre vonatkozóan, azt alapul véve, a köznyelv is több kifejezést használ.

- Szívtelen az ember, ha egy tette kapcsán hiányzik belőle az együttérzés.
- Szívből jövő a beszéd, ha őszinte.
- Szívesen akkor teszek valamit, ha önzetlenül cselekszem.
- A szívembe azt zárom, akit megszeretek.
- Amit tiszta szívvel teszek, azt őszintén, teljes odaadással teszem.

Ugyanígy, a szívből jövő rossz tett a tudatos, vagyis az akart és vágyott rosszakarat világa. Persze, aki olyasmikre törekszik, mint amiket Jézus felsorolt, az ezt legfeljebb szükséges rossznak tartja, és itt a hangsúly nála a szükségesen van, vagyis aki ilyesmire törekszik, igazságosnak tartja a maga részéről azt, hogy ő haragos, féltékeny, bosszúvágyó stb.

Az Isten attól is nagyszerű számomra, hogy az Ő igazsága a megbocsátáson alapuló szeretet. Ez azért értékes, mert elfogadást, megértést és segítséget kínál. Míg a megbocsátáson alapuló szeretet gyógyító és átváltoztató erővel bír, addig a dühön alapuló igazságszolgáltatás pusztító.)

3) 153:4.4 „Sokan közületek ma válaszúthoz érkeztek; eljutottatok oda, hogy hozzákezdtek az Atya akarata és a sötétség önként vállalt útjai közötti elkerülhetetlen választáshoz. És ahogy most választotok, olyanok lesztek mindörökre.”

(Minden választás egyben lezárás is a nem választott, elutasított tartalmak irányában.

Azonban jelenleg nehéz elhinnem azt, hogyha valaki Jézus életét látva és a tanításait hallgatva elutasítja az Istent, akkor ezen döntésen már soha többé nem fog változtatni, később is így fog tenni.)

4) 153:4.4 „Kijelentem, hogy az Atyám örökkévaló országában gyümölcseiről ismerik meg a fát. De némelyek közületek, akik olyanok, mint a kígyók, hogyan tudnának jó gyümölcsöt teremni, ha már a rosszat választották? A szájatok elvégre a szívetekben lévő rossz bőségéből szól.”

(Jézus a kígyóhoz hasonlítja azokat, akik a rosszat választották. Más alkalommal pedig Heródest rókának mondja.

Az emberek régóta bizonyos emberi magatartás mintákat vetítenek rá az állatokra annak alapján, amit jellemző módon velük kapcsolatban tapasztaltak. Így lehetett a róka ravasz és hamis, a kutya hűséges, a hangya szorgalmas, a ló kitartó, a kígyó pedig alattomos. Lassan, e fogalmi kapcsolatok az emberi kultúra részévé váltak. Így aztán, amikor az emberek úgy érezték, hogy ez helyénvaló, a szóban forgó magatartást – most már csak az állat nevének kimondásával – visszatükrözték az adott emberre.

A kígyó esetében Jézusnál utalás történik Luciferre és Sátánra is, akik úgy választották a rosszat, hogy tudták, ki és mi a jó.)

5) 153:4.3 „Annak kimondására kényszerítetek, hogy aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór.”

(Más alkalommal pedig Jézus ezt mondta: 159:2.1 „…aki nincs ellenünk, az velünk van.”

Nincs ellentmondás Jézus két kijelentése között.
Az elsőt akkor mondta Jézus, amikor őt, az Isten küldöttét ördögnek, az embereknek való segédkezését pedig sátáninak mondták az írást tudók, de nem értők. Azonban nem csak mondták ezt, hanem támadták is Jézust. Ennek alapján Jézus ellen voltak, nem vele.
Aki az Isten munkáját látva az Istent elutasítja, nem csak az Istent utasítja el, hanem azt a munkát is, amit az Isten végez. S mivel ezen írástudók ténylegesen is gátolták az Isten Országának hirdetését és az Isten gyermekeinek az összegyűjtését, ezért ők nem gyűjtöttek, hanem szétszórtak,

A második kijelentéssel pedig azt közölte Jézus, hogy az is képviselheti az Istent, aki nem az apostolok csoportjának tagjaként teszi ezt. E szavait Jánosnak címezve fogalmazta meg, aki arról számolt be Jézusnak, hogy eltiltott egy olyan embert a tanítástól, aki nem tartozik az ő csoportjukhoz.)

6) 153:5.4 „Mindegyikőtök tekintse át a maga hitét, mert egyikőtök komoly veszélyben van.”

(Úgy gondolom, hogy akkor hiszek Istenben, ha az, amit az Isten képvisel és jelent számomra, örömmel tölt el engem. Annak kizárólagos tudata, hogy az Isten jó, még nem tesz hívővé engem, legfeljebb tisztelővé. Hívővé az tesz, ha átélem, hogy részem van az Isten jóságában. A hit azt jelenti számomra, hogy aszerint törekszem élni, ami a meggyőződésemmé vált.

Figyeld meg egy ember tetteit, és látni fogod, hogy miben hisz!

Az igazi hit nem lehet érzés nélküli. A gondolat csak csontváz, az érzés az, ami hússal, vérrel, bőrrel – vagyis élettel ruházza azt fel. Az istenhitem akkor élő, ha tudok örülni annak, akiben hiszek. A hitem csak az örömöm által tud engem cselekvővé tenni. A hit csak az értelem, érzelem és akarat egységében működhet.

Az Istenhit, ha van, képessé tesz bennünket arra, hogy az örökkévalóságot itt és most, a jelenben élhessük meg. Ha bennem bizonyosság van afelől, hogy csak jól és szépen érdemes tenni a dolgomat, illetve erre is törekszem, akkor a jó úton vagyok, tehát nincs értelme kapkodni, rohanni és pánikolni. Ha az számít, hogy a jót szépen fejezzük ki, akkor az igazságot képviseljük és a fejlődés útján járunk. Úgyhogy, élvezzük ezt az utat. Ez az öröm is a hit része.
Ha az a hitem, hogy a jót az Istentől kapott minta és ihlet alapján akarom képviselni, akkor e hozzáállásnak biztos társa kell legyen azon érzés is, hogy velem végső soron csak jó történhet, hiszen összhangban vagyok a világegyetem alap működésmódjával.

A bizalom tudatával és az öröm érzésével bízom Jézusban és az én mennyei Atyámban.
A hálaadás mindig képes örömöt kelteni bennem az Isten irányában.)

* * *

153. írás / 2. hozzászólás

A kapernaumi válság

1. Milyen változásokat vetített elő ez a válság (153:1.3)?

(a) A tömegek és egyes tanítványok elpártolását az Isten Országától.

b) Az írástudók és a papok nyílt, Jézus elleni támadását.

c) Nyíltabb tanítást az Isten Országáról.

c) Annak nyilvánvalóvá válását, hogy ki hisz Jézusban.)

2. Milyen körülmények igazolták Jézusnak a hagyományok hamis felfogásaival szembeni nyílt fellépését (153:1.1-1.3; 153:3.7)? Tudsz-e mondani mai párhuzamokat?

(a) Jézus követőinek egy részében már érlelődött, hogy elhagyják Jézust. Ennek oka az lehetett, hogy Jézust nem értették meg, azt pedig nem látták, hogy Jézus beteljesítené az ő földi vágyaikat. Nem ismerték fel, hogy Jézus nem anyagi, hanem szellemi vágy beteljesítő. S így, csak azon anyagi vágyak beteljesülésében segédkezhet, amelyek a lelki-szellemi változást szolgálják.

b) Az írástudók a Jézussal való nyílt leszámolás mellett döntöttek.

Mindezek arra késztették Jézust, hogy nyíltan a lelkeket gúzsba kötő hagyományok ellen szóljon. Jézus az Atyát képviselte, s nem az őt elutasítókkal való harcot kereste. De amikor ezek harcot kezdtek ellene, Jézus nem futott el. Bár nem tört a megsemmisítésükre, nyíltan képviselte velük szemben is az Atya igazságát, akár úgy is, hogy nyilvánosan igaztalanoknak mondta őket. Ezt, és Jézus más tetteit az akkori papok és írástudók úgy tekintették, mint egy maffiavezér azt, ha az emberei jelenlétében megalázzák. Pedig Jézus nem ilyen szándékkal szólt hozzájuk.)

3. Mit mond neked az, hogy Jézus az élet kenyere? (Vö. 153:2.7-2.9; 153:2.11-2.12; 153:3.2.) Igazolja-e ez az igazság egy, Jézusról szóló vallás megalapítását? Miért illő hozzáállás Jézus részéről az, hogy elvárja az emberektől, hogy elfogadják őt, higgyenek benne?

(a) Jézus mintát ad arra, hogy a gondolataimat, a szavaimat és a tetteimet miként igazítsam Istenhez, ha az Isten gyermekének tartom magam. Jézus ily módon az élet kenyere számomra.

b) Nekünk, akik érteni akarjuk Jézust, arra is tekintettel kell lennünk, hogy ő miként akart jelen lenni a földön. Azt látom, hogy Jézus útként, igazságként és életként, mint mennyei Atyára mutató ujj élt a földön. Nekünk is erre érdemes törekednünk.

c) Jézus azért kéri, hogy higgyünk benne, mert bízik abban, hogy amit mondott és elénk élt, elég vonzó lesz a számunkra ahhoz, hogy követni kezdjük őt és megmaradjunk a követése mellett.)

4. Mit jelent a „válaszút előtt állni” (153:2.5)?

(„Válaszút előtt állni” = döntés előtt állni. Az alapkérdés mindig ez: elutasítom Jézust, vagy követem őt! Ha nem követem, elutasítottam.)

5. Mit tanulhatunk ebből az írásból a válsághelyzet kezelését illetően? (Vö. 153:0.1-0.2; 153:1.2-1.4; 153:2.4; 153:5.4-5.5.) Mennyi időre volt szüksége Jézusnak, hogy túljusson ezen a válsághelyzeten? És mennyi időre volt szükségük az apostoloknak (153:1.4)? Mi az oka az eltérésnek?

(E válsághelyzettel kapcsolatban azt tanulom, hogy nem mások ellen, hanem Jézus mellett érdemes tevékenykednem az ilyen helyzetek kezelése érdekében.
Meg azt is, hogyha nem vagyok képes a meglátott jót képviselni, akkor számomra válsághelyzet van. Szerintem Jézus nem érezte azt, hogy benne válság lenne. Csak az apostolokban, a tanítványokban és a követőkben, vagyis Jézus körül volt válsághelyzet.

Jézus nem volt abban a helyzetben, hogy ne tudta volna, kit kell képviselnie és hogyan. Jézusnak azt kellett kezelnie, hogy a követői válsághelyzetbe kerültek, mivel elbizonytalanodtak abban, hogy kiben érdemes hinniük és kit érdemes képviselniük. Jézus elé legfeljebb feladatot állított az ilyen helyzet kezelése.

Szerintem mindenki válsághelyzetben van – akár érzi ezt akár nem – ha nem egyértelmű számára, hogy ő az Isten gyermeke és csak a mennyei Atyját érdemes képviselnie.)

6. Miért olyan fontosak „a vissza-visszatérő jó és rossz helyzetek közötti újbóli választások lassú folyamatai” „a válságban meghozandó döntésekre és a bátor választással összefüggő, késlekedés nélküli cselekedeteknek a végrehajtására” való felkészüléshez (153:1.3)? Milyen vonatkozása, tanulsága lehet ennek az Urantia könyvben foglalt tanítások ügyét illetően?

(Amiben növekedni és erősödni akarok, azt gyakorolnom kell. Minden, élethelyzetekre adott magatartás válaszom leleplezi a gondolkodásomat. A viselkedésemet látva eldönthetem, hogy az a kép, amit magamról gondolok, azonos-e azzal, amit magamról a természetesen adódó élethelyzetekben mutatok.)