Jelenlegi hely

154. Az utolsó napok Kapernaumban

 

154. írás / 1. hozzászólás

1) 154:0.2 „Heródes a hitehagyott zsidók közé tartozott, akik, bár semmiben sem hittek, mindentől féltek.”

(Az Isten gyermekségben való hitem nélkül én is félnék, és biztos keresnék valamilyen bódító szert vagy pótcselekvést. De az a tudat, hogy a saját döntésem alapján örökléttel bírhatok, vagyis mindig több marad előttem a létezésből, mint amennyit összességében addig megéltem, megnyugtatólag hat rám.

Örömmel tölt el az a felismerés is, hogyha a világegyetem barátságos, akkor nekem is így érdemes léteznem. Az örök élet ajándék, a barátságosság azonban megtanulható magatartás, ami békét ad.

A világegyetem azért barátságos, mert akik fenntartják, azok is barátságosak. A világegyetem barátságossága megértő, vonzó, ösztönző, lehetőségeket felkínáló és segítő. Legalábbis én így látom. Ez a barátságosság megértő, mert nem ítél el a tökéletlenségeimért. Vonzó, mert célt és létet, örök életet kínál. Ösztönző, mert ha nem törekszem, akkor könyöradományokból kellene élnem. Éppen ezért kínál lehetőségeket és eszközöket a boldogulásom érdekében. Továbbá az Isten megtapasztalható módon segít is, ha gyermekeként fordulok hozzá erőért és vezetésért.

Ami az életben lényeges és fontos, abból mindenki számára nagyon sok jut.
Ezek:
a) az időtlen létezés,
b) a fejlődési lehetőségek és
c) a szeretet kapcsolatok, melyek az öröklétben való fejlődés mozgató rúgói.

Mivel ezek a legértékesebbek, ezért ezek minden értelmes embernek megadatnak, ha hisznek ezen dolgok értékességében és fontosságában. Pontosabban a szeretet kapcsolatok és a fejlődési lehetőségek az értékek, az örök időtlenség csak ezek korlátlan kibomlását biztosítja.

Az igazi értékek birtoklásának vannak sajátosságai. Az igazi értékeket, vagyis az öröklét szeretet kapcsolatait és fejlődési lehetőségeit
A) nem lehet elvenni senkitől,
B) nem lehet ráerőszakolni senkire, s talán éppen ezért is
C) mindenki szabadon és szinte korlátlan mértékben élhet velük és általuk.

Aki hisz a saját isteni fejlődési útjában, a szeretet kapcsolatok fontosságában és az örök létezése lehetőségében, a szerető Istenben is hinni fog, hiszen ő maga is egyre inkább szeretően istenivé fog válni.)

2) 154:1.2 „E hét péntekén a kapernaumi zsinagóga vezetői hivatalosan bezárták az Isten házát Jézus és minden követője előtt.”

(Egy ilyen döntést fel lehet fogni kudarcként és lehetőségnek is.
Kudarc, ha csak így látjuk: kizártak bennünket a zsinagógából, az Isten házából.
S lehetőség, ha így is: most már bárhová mehetünk, ahol szívesen látnak bennünket. Mindenütt hirdethetjük az Istentől való jó híreket, ahol meghallgatják.

Nem a templom teszi naggyá az Istent az ember előtt, hanem az Istent megértő és elfogadó emberi gondolkodás teszi naggyá az Istent az ember előtt. Ezt tudja a mennyei Atya is, ezért él az emberekben és nem a hideg kőfalak között. Az Isten az emberek által jelenik meg megtapasztalható módon a templomban.

A templom és a zsinagóga nem tesz szentté, vagyis Istenhez tartozóvá senkit. Istenhez tartozóvá az lesz, aki a gondolkodásában és a magatartásában követni kezdi Jézust. Na ezért is fontos, hogy ismerjük Jézus életét és tanításait. Az evangéliumok és az Urantia IV. részének megismerése által ez ma már megvalósítható.

Az evangéliumok azt hitelesítik, hogy mindaz, amiről az Urantia IV. része ír, történeti valóság és isteni tény. Az Urantia pedig, mint kinyilatkoztatott írás, helyre teszi az evangéliumok azon eltéréseit a valóságtól, melyeket az emberek építettek bele e szövegekbe a megértésük hiányosságai, a vágyaik szárnyalása és az érdekeik okán.)

3) 154:2.2 Ugyanezen a vasárnap reggelen Jézus egy hétnyi szabadságot hirdetett, arra biztatva minden tanítványát, hogy térjen haza vagy látogassa meg a barátait annak érdekében, hogy zaklatott lelkük megnyugodjon, és hogy bátorító szavakat intézzenek a szeretteikhez. Azt mondta: „Menjetek oda, ahol játékkal vagy halászattal foglalkozhattok, s közben imádkozzatok az ország gyarapodásáért.”

(Imádom azt, hogy Jézus fontosnak tartotta a játékot. A játék segít szabadon gondolkodni és örülni. Persze, itt mozgásos csoportjátékokról volt szó és a tétjük csak az volt, hogy a résztvevők jól érezzék magukat, és ki tudjanak kapcsolódni. A jó játék mindig képes emlékeztetni bennünket arra, amilyennek alapállapotunkban lennünk kellene: alkotókedvűnek és örömtelinek. A gyermekek tudják ezt, és ezért kezdenek játszani, szórakozni még a tanórákon is, ha az alkotóvágyuk és erejük, na meg az örömre való igényük nincs betöltve.)

4) 154:2.5 „Az emberi lélek szellemivé lényegülése azt igényli, hogy a lélek közelről megtapasztalja a valódi világegyetemi problémák széles körének nevelő hatású megoldását. …Problémákat hordozó helyzetek, melyekhez erőfeszítésre késztető ingerek társulnak, ezek hatnak közre abban, hogy létrejöjjenek azok az elme-, lélek- és szellemműködések, melyek óriási mértékben hozzájárulnak a halandói fejlődés méltó céljainak eléréséhez és a szellemvégzet felsőbb szintjeire való eljutáshoz.”

(Vagyis mindenkinek a nehézségek megoldására való törekvése során kell rátalálnia arra a hozzáállásra és azokra a megoldásokra, amelyek működnek a boldogsága érdekében. Milyen hozzáállás és milyen megoldások működnek alapvetően?

Kell egy kis ismeret a világról és következtetni tudás, hogy kimondjuk: a világot olyan törvények rendszere működteti, amelyeknek mozgató ereje láthatatlan. De mivel az érzékelhető anyag- és energiamozgások értelmes, rendszerben működtető mozgatót feltételeznek – na, ehhez kell egy kis bátorság – szóba kell állni annak a lehetőségével, hogy hátha egy szellem Isten áll e dolgok mögött. Majd pártatlanul kutatni kell azután, amit Istenről meg lehet tudni, s megdöbbenve fel lehet ismerni, hogy az Isten nem személytelen energia, hanem személynek mondja magát és boldogító üzenete, elhívása van minden emberi személy számára.

Azonban az embernek magának kell döntenie arról, hogy elvégzi-e a végső próbát ahhoz, hogy megkapja a választ a nagy kérdésre – létezik-e Isten. Ez bizony komoly, sok mindent eldöntő kérdés. A keresés ezen állapotában a helyzet a következő. A kereső felismeri, hogy a láthatatlan, de magát személynek mondó Isten csak személynek akarja kinyilatkoztatni magát megtapasztalható módon. S ezért, ha hozzá akar jutni e személyes bizonyossághoz, kénytelen úgy tenni, mintha hinne. Az Isten létét vagy nem létét eldöntő, bizonyosságot adó tapasztalat érdekében a keresőnek el kell kezdenie úgy gondolkodnia mintha hinne, úgy beszélnie mintha hinne és úgy cselekednie mintha hinne. S ekkor, de csak is ekkor olyan dolgokat fog majd tapasztalni, amit nem tud megvenni és amit nem tud mástól megszerezni, viszont szüksége van rá.

Aki a keresése során úgy dönt, hogy van Isten, és számára az Isten igazolta magát, el fogja fogadni, hogy csak szeretni érdemes. Megtanulja, hogy e szeretet nem érzelgősség. Megtanulja, hogy a szeretetben értelem, szabadság, következetesség és kitartó törekvés van. S megtanulja azt is, hogy az ember személyes vagyona a lelke, ami növelhető és gazdagítható. A lélek ismertetője nem a lelkizés, hanem a másokért is tenni akaró és tudó okosság. Ez működik, ezt támogatják a mindenséget fenntartó erők is.)

5) 154:3.1 „Időközben Jézus ellenségei szerte Galileában szorgosan terjesztették azt a rémhírt, hogy Heródes Jézus ellen fordult, és hogy az a szándéka, hogy kiírt mindenkit, aki hisz az ő tanításaiban.”

(Ha a másokat kihasználó hatalom félteni kezdi az uralmát, akkor maga is a félelem keltés eszközével él. Mivel az Isten szeret, ezért ő olyan eszközöket használ, amelyek szeretetet képesek kelteni másokban.)

6) 154:4.1 Ugyanezen a szombat éjszakán Kapernaumban vezető polgárok ötvenfős csoportja találkozott a zsinagógánál, hogy megvitassák a fontos kérdést: „Mihez kezdjünk Jézussal?” Még éjfél után is beszélgettek és vitatkoztak, de nem tudtak közös megegyezésre jutni. Eltekintve néhány embertől, akik hajlottak arra, hogy Jézus a Messiás, legalábbis szent ember vagy talán látnok, a tanácskozók négy, közel egyenlő létszámú csoportra oszlottak, akik Jézusról a következőképpen vélekedtek:
154:4.2 1. Hogy ő egy félrevezetett és ártalmatlan vallási megszállott.
154:4.3 2. Hogy ő egy veszélyes és fondorlatos felforgató elem, aki lázadást szíthat.
154:4.4 3. Hogy ördögökkel cimborál, hogy talán ő az ördögök egyik hercege.
154:4.5 4. Hogy nincs magánál, hogy őrült, elméjében zavarodott.

(A fentieket olvasva fogalmazódott meg bennem, hogy mennyire fontos az, hogy tisztán lássuk az igazi értékeket és megértsük az embereket. Igaz értéknek Istent tartom, és azt, hogyha szeretünk, mi is olyanná válhatunk. Minden igazság, jóság és szépség ezen alapul.

Ha tisztán látjuk az igazi értékeket és megértjük az embereket, akkor biztosítjuk a magunk számára a legjobb feltételeket a döntéseinkhez.

A fent felsorolt négy csoportba tartozó emberek különböző képen látták és értékelték Jézust, s rosszul látta és értékelte mind a négy. Sőt, még azok is helytelenül értékelték Jézust, akik Messiásnak mondták őt.
A mi mostani világunk is azért tart ott, ahol tart, mert még azok sem mindig értik egymást, akik egy fedél alatt, egy családban élnek. A megoldás az lehet, hogy mindenki teret enged magában az Isten Szellemének. Ezáltal öt legyet ütünk egy csapásra. Meglátjuk az igaz értékeket, elkezdjük megérteni az Istent, és szempontokat találunk önmagunk, a többi ember, valamint a világ működésének megértéséhez.
A megértés nem azonos a helyesléssel. Nem kell helyeselnem is azt, amit megértettem abból, ami a másik embernek fontos, és nem kell helyeselnem azt, amit tesz.

A megértésre nekem van szükségem, hogy el tudjak igazodni a világban és az emberek között. Nem csak az erdőben lehet eltévedni, hanem az emberek világában is.

De nem csak az fontos, hogy én megértsek másokat, hanem az is, hogy én olyan tartalmakat közvetítsek érthető módon, amelyek értékesek az ember és közösségei számára. A szeretet nyelve olyan, amit az emberek kisgyermek koruk óta ismernek, vagy ha nem, akkor vágynak rá. A szeretet a felnőtt emberek között megnyilvánulhat a figyelemben, a nem ártásban, a segítésben és a megbocsátásban.

Más helyett nem tudok megértő lenni, de élhetem azt, hogy megértőnek lenni jó.

Aki megértő, az nem balek. Sőt, éppen, mivel megértő, észreveszi, ha valaki baleknek akarja nézni. Aki megértő, elsősorban az Istent értette meg és akarja követni – egyelőre az emberek között élve.

Vagy megtanuljuk megérteni egymást a jézusi szeretet nyelv használata által, vagy olyanok maradunk, mint a létfenntartásért küzdő állatok, akik elsősorban azt nézik a társaikban, hogy melyikük gyengébb vagy erősebb náluk.)

7) 154:4.6 „Sokat beszéltek a Jézus által hirdetett tantételekről, melyek az egyszerű embereket izgalomba hozták; ellenségei úgy tartották, hogy a tanításai kivihetetlenek, hogy minden összeomlik, ha mindenki őszinte kísérletet tesz arra, hogy az ő eszméinek megfelelően éljen.”

(Ha mindenki őszinte kísérletet tenne arra, hogy a Jézus által közölt eszmék szerint éljen, akkor a világ soha nem látott fejlődésnek indulna.
Egyébként egy jó családanya most is úgy él, hogy nem árt a gyermekének, megbocsát és segít neki. Mindezek mellett folyamatosan törekszik arra, hogy megértse őt. Ha ez jó hozzáállás egy fejlődő kisember esetében, miért ne lenne jó hozzáállás minden, örök fejlődésre elhívott ember esetében!)

8) 154:5.2 „E kora reggeli megbeszélésen mondta el Jézus a búcsúintelmeit az összegyűlt tanítványoknak; vagyis, egy időre elbúcsúzott tőlük, jól tudva, hogy hamarosan elűzik őket Kapernaumból. Arra utasította mindannyiukat, hogy útmutatásért forduljanak Istenhez és vigyék tovább az ország munkáját a következményektől függetlenül.”

(Ez olyan tanács, amelyet ma is érdemes nagyon komolyan venni.)

9) 154:6.8 „Mária és Jézus öccsei úgy gondolták, hogy Jézus nem érti őket, hogy már nem érdeklik őt, nemigen fogták fel, hogy ők voltak azok, akik nem értették Jézust. Jézus tökéletesen megértette, hogy az emberek milyen nehezen tudnak szakítani a múltjukkal. Tudta, hogy az emberi lényeket mennyire befolyásolja a tanhirdető ékesszólása, és a lelkiismeret hogyan válaszol az érzelmi folyamodványra, mint ahogy az elme teszi azt az okszerűségre és az észérvekre, de tudta azt is, hogy mennyivel nehezebb dolog meggyőzni az embereket, hogy megtagadják a múltat.”

(Miért tudnak az emberek nehezen gondolkodást váltani az Isten irányába való tudatos haladás érdekében?

Mert
a) nem ismerik Istent annyira vonzónak, hogy elinduljanak felé,
b) a Jézus által bemutatott Isten megismerésében akadályozzák őket a hagyományaik, a szokásaik és a törvényeik,
c) még nem érzik annyira rossznak a jelenlegi gondolkodásmódjukat, hogy változtatni akarnának rajta.

A pillanatnyi fellángolás a meglátott jó irányában nem azonos a meggyőződésen alapuló, nehézségek ellenére is kitartó hűséggel.

Az embernek időre van szüksége ahhoz, hogy választási helyzetek sorozatán keresztül kitisztázza, fontos-e számára, hogy az Atyához való közeledés érdekében változtasson a megszokott gondolkodás- és magatartásmódján.

A lelkiismeretem pedig nem azonos az Isten szavával. Régebben azt hittem, hogy igen, de mostanra egyértelművé vált bennem, hogy két külön dologról van szó. A lelkiismeretem arra hivatott, hogy segítsen biztosítani a szívbékémet. Ennek érdekében többnyire érzéseken keresztül ösztönöz valaminek a megtételére, vagy visszatart valamitől. A lelkiismeretem azáltal finomodik, hogy az isteni értékeket egyre inkább a sajátomnak fogadom el. A lelkiismeretem mindig azon értékrend szerint jelez, amelyet én fontosnak tartok, amely szerint én élni akarok.
Az Isten szava, gondolata és vezetése pedig olyan értelmes tartalom, amelyet többnyire azt követően tapasztalok meg, hogy vezetésért imádkozom hozzá. Isten mindig olyan gondolatokat sugall, amelyeket magamtól nem tudtam volna kitalálni.)

* * *

A lelkiismeret valóban nem azonos az ember lelkéhez szóló isteni hanggal:

„A lelkiismeret, melyet nem tanít tapasztalás és nem segít értelem, sohasem volt és sohasem lehet az emberi viselkedés biztos és tévedhetetlen iránymutatója. A lelkiismeret nem isteni hang, mely az emberi lélekhez beszél. Az pusztán bármely pillanatnyi létezési szakasz erkölcseinek helyes és erkölcsös összessége; egyszerűen csak az ember által felfogott válaszadási eszménykép bármely adott körülmény-együttes mellett.” (92:2.6)

„Ne tévesszétek és keverjétek össze az Igazító küldetését és befolyását azzal, amit általában lelkiismeretnek neveznek; e két dolog nincs egymással közvetlen kapcsolatban. A lelkiismeret emberi és tisztán lelki válasz. Nem szabad lebecsülni, de az aligha a léleknek szóló Isten hangja, ami valójában az Igazítóé volna, ha e hang egyáltalán hallható lenne. A lelkiismeret, nagyon helyesen, jócselekedetre int benneteket; az Igazító viszont ezen felül még arra is vállalkozik, hogy elmondja, valójában mi a jó; s teszi ezt akkor és úgy, amint és amilyen módon képesek vagytok érzékelni e Nevelő vezetését.” (110:5.1)

Jézus jól ismerte a különbséget lelkiismeret és lélek között, és „egyenesen beszélt az emberek lelkiismeretéhez és lelkéhez” (145:3.3)

* * *

154. írás / 2. hozzászólás

1) Mit jelent „a megalkuvásnak teret adó, többé-kevésbé összetett átmeneti szakasz” (154:1.3)? Miért került sor ilyen szakaszra? Miért lett vége? Vonhatunk le ebből valamilyen párhuzamot magunkra nézve?

(a) A kezdeti időszakban azok is követték Jézust, akik az Isten Országától elsősorban a saját anyagi vágyaik beteljesülését remélték. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy Isten Országa szellemi, és „nem úgy táncol, ahogy fütyülnek neki”, sokan elpártoltak Jézus mellől.

b) Az emberek szívesen hallgatják azt, hogy mit kínál az Isten nekik. Aztán, az idő múlásával szembesülnek azzal, hogyha birtokolni akarják azt, amit az Isten nekik felkínál, akkor, ennek érdekében, nekik is változtatniuk kell az életükön. Ez pedig már, nem mindenkinek szokott tetszeni.

c) Az átmeneti szakasznak azért lett vége, mert Jézus nyíltan elutasította, hogy olyan király legyen, aki kiszolgálja az embereket. Jézus azt vállalta, hogy bemutatja a mennyei Atyát, a hozzá vezető utat és segít azon járni. A tét nem az, hogy kapok-e ingyen kenyeret és halat az életem végéig, hanem az, hogy boldog legyek és ez a boldogság soha ne érjen véget, hanem egyre inkább növekedjen.

Jézus megtanít bennünket arra, hogyan szeressünk helyesen. Én azt tanultam tőle, hogy
- a szeretet elsősorban jóakarat, mert csak így tudok mindenkit szeretni, vagyis azt, aki éppen előttem áll.
- a szeretetem legyen ráfigyelő, megértő.
- amikor szeretek azt tegyem, amit én jónak ismerek fel.
- annyit tegyek, ami rajtam áll és nem erőmön felül való.
- a jót kínáljam fel, azt ne kényszerítsem rá másra.
- a jó akaratom legyen önzetlen, ellenszolgáltatás nélküli.
- ha nem tudom eldönteni, hogy az adott helyzetben mi a jó, akkor inkább ne tegyek semmit.)

2) Mennyiben lenne más az életünk ma, ha Jézus tanításaira alapozva építenénk újjá a civilizációnkat (154:4.6)?

(Mi lenne, ha így tennénk? Biztonság, fejlődés, alkotókedv és öröm.
S mi, nem lenne, ha így tennénk? Nem lenne létbizonytalanság, közömbösség, háborúk és életuntság.)

3) Miért volt Jézus olyan vidám (154:5.4)?

(Jézus előre nézett és nem hátra. Tudta, hogy akik mellette maradtak a személyes válságukat követően, azok érteni akarják őt, és hűségesek akarnak maradni hozzá a rájuk váró közös munka során. Jézus vidám volt, amikor az emberek előtt beszélt, mert a szellemi családja tagjai előtt szólhatott. Azok előtt, akik szerették és értékelték őt.)

4) Miért olyan alapvető fontosságú az Atya akaratának megcselekedésére való hajlandóság ahhoz, hogy bizonyos félreértéseket elkerüljünk (154:6)?

(Miben más az Atya szeretete, mint az emberek szeretete?

Az Atya mindenkit szeret, mégpedig pártatlanul. Az emberek leginkább csak az övéiket szeretik, vagy őket sem, és sokszor magukat is rosszul. Az emberek, az ő emberi szeretetüket gyakran arra használják, hogy ezáltal a családtagjaik felett uralkodjanak, őket irányítsák, esetleg zsarolják. Az Isten a szeretetét mások javára használja. Önzetlenül, mintaadó módon.

Jézus megtanít bennünket arra, hogyan kell mindenkit szeretni, és hogyan szeressük a sajátjainkat úgy, hogy ez javukra váljon – a boldogságukat szolgálja.

Az Istentől tanult szeretet alkalmazása szabaddá tesz. Jézustól megtanulható, hogy milyen a mindenkit szerető jó akarat, valamint az önzetlenség. Ha nem azért szeretek, hogy mástól kapjak valamit, akkor csak azért érdemes szeretnem, mert szeretni jó, békét adó. Egyébként az önzetlen szeretetnek mindig megvan a jó hatása a másik emberi lélekben is. Lehet, hogy a szeretetünkben részesülő emberi lelkek nem azonnal termik meg a lélek válaszgyümölcseit a kapott szeretetfényre. De minden adott szeretetfény érleli a lélekgyümölcsöket azon ember lelkében, akire vetül. Az emberek többsége nem elvetemült, csak tévedésben élő. Én is ilyen voltam, amíg nem találkoztam Jézussal. S kicsit ilyen is maradok, amíg nem leszek teljesen jézusi.)

5) Mennyiben használható manapság a tanítványoknak mondott azon jézusi tanítás, hogy útmutatásért forduljanak Istenhez és vigyék tovább az ország munkáját a következményektől függetlenül (154:5.2)?

(Nyilvánvaló, hogy ez ma is hasznos útmutatás. Ez a tanács három elemből áll.

a) Forduljunk útmutatásért Istenhez!
Ebből az következik, hogy az Isten rajtunk keresztül is munkálkodni akar.

b) Azért kell tovább vinni az ország munkáját Jézus fizikai értelmű távollétében is, mert Jézus azt akarja, hogy senki se maradjon vigasz nélkül és mindenkihez eljusson a boldogságra vonatkozó kinyilatkoztatott tudás.

c) S Jézus azt is szeretné, hogy az Isten Országáért végzett munkában legyünk bátrak és kitartóak, vagyis ne a következményekre nézzünk, hanem a forrásra, a mennyei Atyára.

Jézus azt szeretné, hogy az Isten Országa természetes módon jöjjön létre. Azért, mert az emberek ezt akarják. Csak így lehet tartós és a sajátunk. Azért kell az Isten Országát az emberek között működés közben bemutatni, hogy az emberek választhassák azt, és a magukénak akarják.)

6) Miben áll a múlt megtagadásának nehézsége (154:6.8)?

(A múltnak való hátat fordítás pontosan annyira nehéz, mint a gondolkodásunk átalakítása. A gondolkodás változtatására, alakítására sok lehetőség van az életben, azonban olyan átütő változtatás, amelyet egy új élet kezdetének is lehet nevezni, csak egy van. Amikor valaki az ember gyermekéből az Isten gyermekévé lesz.
A múlt életnek való hátat fordítás azért nehéz, mert újra kell írnunk az életkihívásokra adott magatartás válaszainkat. Ha a változtatásban az öröm is ösztönöz, könnyebben tudjuk alakítani a gondolkodásunkat.)