Jelenlegi hely

158. Az átlényegülés hegye

158. írás / 1. hozzászólás

Az átlényegülés hegye

1) Az írástudók és a farizeusok azt kérték Jézustól, hogy mutasson nekik jelet arra vonatkozóan, hogy Istentől való felhatalmazással működik. Jézus e kérésnek nem tett eleget. De a vele legtöbb időt töltő három apostolát kérés nélkül is égi jelben részesítette. Ennek során azok láthattak égi lényeket, a Mesterüket dicsőséges módon átváltozva, és hallhattak ezüstös felhőből szóló égi szózatot, amely azt üzente, hogy hallgassanak továbbra is Jézusra.

Mit akartak az írástudók a Jézustól kért égi jel által? Azt, hogy hallgasson rájuk. Tegye meg azt, amit tőle várnak. Vagyis a vének, az írástudók és a farizeusok bevonásával biztosítsa a zsidók világuralmát. A zsidók vezetői önmagukat akarták még nagyobbá tenni. S mit akar Jézus? Hogy az ember istenivé legyen.
Az istenné levés útját Jézus ismeri a legjobban. Az emberként való naggyá levés útját pedig minden önző ember ismeri.

Ha ma választhatnék, hogy részese lehetek a Hermon hegyihez hasonló apostoli tapasztalásnak vagy birtokomban lehet az Urantia kinyilatkoztatás, akkor egyértelműen az Urantia kinyilatkoztatást választanám. Bár az égi dicsőség látványa lenyűgözi az érzékeket, de semmit nem magyaráz meg. Legfeljebb a külső érzékszervek útján is igazolja a földöntúli vagy szellemi létezés tényét.
Ma nekem már nincs szükségem annak igazolására, hogy Jézust a mennyei Atya küldte. Viszont nagy szükségem van az Urantia kinyilatkoztatás elgondolkodtató és megvilágosító tartalmaira.

2) 158:1.2 „Kiemelendő, hogy e rendkívüli esemény megtörténésének időpontja úgy volt meghatározva, hogy akkor Jézus és az apostolok épp a nem-zsidók földjén jártak, és hogy az ténylegesen is a nem-zsidók hegyén ment végbe.”

(Az apostoloknak, akiknek az volt a feladatuk, hogy az örömhírt hirdessék minden népnek és nemzetnek, meg kellett érteniük, hogy Isten számára nem csak Izráel földje szent. Hanem az ember érdekében az Isten számára minden föld szent, vagy éppen egyik sem. Ugyanis az Atya az embereket szeretné Istenhez tartozónak tudni, nem pedig a földeket. A mennyország szellemi világa a személyek közötti kapcsolatokra, az Isten- és emberszeretetre épül.

Péter, János és Jakab, ha akarta, megérthette azt, hogy az Isten nem kivételezik a földekkel és a népekkel. Jézus az emberekhez jött, minden emberhez, éljenek azok bárhol is a földön. S e három apostol, miután Jézus már nem volt velük, a többi apostollal együtt gondolkodva felismerhette ezt.)

3) 158:1.5 „Az apostolok hite magasan szárnyalt az ötezer ember jóllakatása idején, és az után gyorsan csaknem teljesen elfogyott. Most, annak eredményeként, hogy a Mester elismerte isteni voltát, a tizenkettek lankadt hite a következő néhány hét során elérte a tetőpontját, de aztán fokozatos csökkenésbe ment át. A hitük harmadik feléledésére nem is került sor egészen a Mester feltámadásáig.”

(Honnan jön a hit? – Az Istenben való hit az Isten szeretetén alapul. Ha tehát eszembe idézem azokat a dolgokat, amelyekért az Atyát és Jézust szeretni tudom, akkor hinni is fogok bennük. A szeretet és az öröm elválaszthatatlanok. Ha tényleg szeretem az Atyát és Jézust, a velük kapcsolatos jó gondolatok örömöt is keltenek bennem. Véleményem szerint, a szeretetben levő öröm az, ami elűzi a félelmet, s csak a szeretet képes erőt felszabadítani bennem ahhoz is, hogy a rosszat jóval győzzem le. S persze, szintén csak a szeretetben levő öröm adhat kedvet és erőt ahhoz, hogy követni tudjam Jézust.

Az emberek felé irányuló szeretet gyakorlati tett. Azonban az Isten felé irányuló szeretet olyan szellemi vonzerő, amelynek az Isten nem akar, és nem tud ellenállni. Bár az Isten ismer és szeret engem, de nekem is meg kell ismernem, hogy szeretni tudjam őt. Az istenhit tehát tényen alapul. Az Isten szeretetének tényén.)

4) 158:1.6 „…amíg a visszatértemre várakoztok, imádkozzatok, hogy az Atya akarata legyen meg minden, az Ember Fia további alászállási küldetésével kapcsolatos tapasztalásotokban.”

(Vagyis nekem is érdemes imádkoznom azért, hogy a tapasztalataim az Istenhez segítsenek közelebb.)

5) 158:1.10 „Keljetek fel és ne féljetek; ennél nagyobb dolgokat fogtok látni.” Az apostolok azonban nagyon is féltek; hallgatag és gondolatokba merült hármast alkottak, amint röviddel éjfél előtt készülődni kezdtek, hogy lemenjenek a hegyről.

(Miért nem maradtak Jézusék a hegyen éjjelre a látomást követően? Miért kellett éjszaka botladozniuk a hegyről lefelé?
a) A tapasztaltak hatására az apostolok amúgy sem lettek volna képesek aludni, mivel érzelmileg nagyon fel voltak dobva.

b) Jézus lehetőséget adott az apostolainak arra, hogy magukban feldolgozzák a hegyen tapasztaltakat, és belássák, hogy amit a mesterük mondott nekik az isteni származásáról, az igaz.

c) Az esemény utáni ébrenlét arra is lehetőséget adott, hogyha a három apostol kérdezni akarja Jézust a tapasztaltakról, akkor megtehesse ezt.

d) A gyaloglás valószínűleg nem csak a fizikai test haladását, hanem azt is elősegítette, hogy az élmény hatására az apostolok fejében szárnyra kelt gondolatok könnyebben a helyükre kerüljenek.

e) Minden bizonnyal Jézus aggódott a síkságon maradt többi apostola miatt is, és miután az, amiért a hegyre mentek megtörtént, már nem volt több oka a hegyen maradásnak, csak az éjszakai alvás. Ez azonban a többi érvhez képest nem nyomott annyit a latban.)

6) 158:4.4 „…A csoport megérkezésekor a kilenc apostol, legalábbis a többségük, nem tudott ellenállni a régi kísértésüknek – hogy megvitassák, ki lesz a legnagyobb a közelgő országban; elmélyülten vitáztak azokról a lehetséges tisztségekről, melyeket az egyes apostolok kapnának.”

(A szellemi országban mindig lesznek előttünk járók, és lesznek utánunk jövők is. A szellemi úton előbb járók ösztönzést éreznek arra, hogy a látásmódjukat és a tapasztalataikat mások számára is felkínálják. Azok pedig, akik a szellemi útra lépve maguk előtt haladókat látnak, vágyat éreznek arra, hogy hozzájuk csatlakozva együtt haladhassanak a közös cél felé.

Mindig előttem jár az, aki jobban tudja alkalmazni a megértő szeretetet, mint én.

A szellemi ország most még a hit területéhez tartozik az emberek számára. Én hiszem, hogy létezik a szellemi ország és hiszem, hogy annak értékei szerint érdemes élnem. Azért kell a hit, mert a szellemi ország és annak értékei még nem láthatók körülöttem. Azonban úgy vélem, hogy hitre akkor is szükségem lesz majd, ha már odaát leszek, ugyanis mindig lesz előttem olyan cél, amelyet először hitben kell komolyan vennem ahhoz, hogy valósággá válhassanak számomra.

Ha a szellemi ország értékei szerint élek, akkor nem csak a szellemi országot jelenítem meg, hanem az ország végtelen lehetőségei is fokozatosan megnyílnak előttem.

Aki a szellemi ország értékei szerint él, szükségszerűen boldog, mivel olyasmire tesz hangsúlyt, amit nem vehetnek el tőle, és amit mindig megtehet. Mert Isten nem vehető el senkitől, és amíg tenni tudunk, addig szeretni is lehet.)

7) 158:5.2 „…Mikor tanuljátok már meg, hogy hitbeli tetteket kétkedő hitetlenség parancsa nem vihet véghez?... Ne kérdőjelezd meg az Atyám szeretetteljes hatalmát, hanem csak a hited őszinteségét és nagyságát. Minden lehetséges annak, aki valóban hisz.”

(Jézus fenti szavaiból többek között kitűnik, hogy
I. - vannak hitbeli tettek.
- az embernek is lehetnek hitbeli tettei.
- van kétkedő hitetlenség.
- a kétkedés lehet a hitetlenség megnyilvánulása is.
- van hitből fakadó parancs.
- van hitetlenségből fakadó parancs.
- a hit parancsa hatóképes.
- a hitetlenség parancsa nem hatóképes.

II. - a mennyei Atyának van hatalma.
- van szeretetteljes hatalom.
- az Atya hatalma szeretetteljes.
- a hit lehet őszinte.
- a hit lehet kicsi és nagy.
- a hit nem lehet nagy, ha nem őszinte.)

8) 158:5.2 „Uram, én hiszek. Kérlek, segíts a hitetlenségemen!”

(Mit jelentenek e szavak? Három lehetőséget írok le, majd választok közülük.
a) Hiszek benned, de jobban hinnék, ha megtennéd, amit tőled kérek!
b) Szeretnék hinni benned, de most még nem tudok, nézd el ezt nekem!
c) Hiszem azt, hogy képes vagy gyógyítani, de ha ez a hit nem elég ahhoz, hogy a fiam meggyógyuljon, akkor e hit hiányát te pótold ki!

Szerintem a harmadik közelítés írja le legjobban a gyermekéért aggódó apa lelki állapotát.)

9) A hit erejével való „hegymozgatásnak”, a gyógyításnak vagy a szellem kiűzésnek feltételei vannak. Jézus szerint az időtényező kiiktatásával megvalósított csodák feltételei a következők:

a) a hitben véghez vinni kívánt tetthez szükséges, hogy az Atya is akarja azt.
b) a hitben véghez vinni kívánt tetthez szellemi erő is szükséges.
c) az ilyen tetthez szükséges még az a tapasztalaton alapuló bizonyosság, hogy élő hitet birtoklok.

A fenti, három feltétel tartalmairól a következőket gondolom.

A) Mivel az Atya szellemrésze az elménkben él, ezért az Atya akarata megismerhető, ha komolyan igényeljük az Isten szellemi vezetését.

B) A szellemi erő belső töltöttség. Kételkedés nélküli bizonyosság abban, hogy nem csak indíttatással, hanem isteni felhatalmazással és szellemi erővel is rendelkezem a tett megtételéhez.

C) A tapasztalaton alapuló bizonyosság az élő hit birtoklásáról véleményem szerint ezt jelenti: tudatában vagyok annak, hogy már sokszor cselekedtem a hitemből fakadóan az Atya akarata szerint. S elsősorban ez alatt nem csodatetteket értek.

Tehát az Istentől eredő csodatevésnek van kettő komoly szellemi feltétele: az Atya akaratával való egyezés és a szellemi felhatalmazás.

10) 158:7.4 „Péter azért beszélt így, mert szerette Jézust; de a Mester emberi természete e jó szándékú, odaadást jelző szavakból kiérezte azt a nehezen kivehető, kísértő javaslatot, hogy változtasson azon a tervén, hogy a földi alászállását a paradicsomi Atyja akaratának megfelelően viszi végig.”

(Az Atya akarata nem Jézus keresztre feszítése volt. Az Atya akarata az volt, hogy amint a többi földi gyermeke, úgy Jézus is élje végig a földi életét, mégpedig úgy, hogy vállalja az Isten szeretet akaratának képviselésével járó következményeket.)

11) 158:7.5 „…Mindazonáltal az előttem állók közül sokan nem ízlelnek halált addig, míg meg nem látják Istennek a hatalomban eljövő ezen országát.”

(Hogyan kell ezt érteni? Véleményem szerint Jézus arra utalt, hogy több apostola, még a földi életében állapotszerűen meg fogja tapasztalni a saját munkája során Isten szellemi országának működését. Meglátásom szerint, Jézus itt a halála utáni időre, a Szent Szellem eljövetele utáni időszakra gondolt. Arra, amikor az apostolok már nélküle, de az Isten Szellemeinek vezetésével fognak munkálkodni, tapasztalva e vezetést és annak gyümölcseit. Nyilvánvaló, hogy Júdás nem tartozhatott ezek közé és szerintem az Alfeus ikrek sem, akik Jézus eltávozását követően visszatértek az eredeti mesterségükhöz.

Jézus mennybemenetele után a munkálkodó apostoloknak szükségszerűen olyan tapasztalatokkal kellett rendelkezniük, amelyek a szellemi ország dicsőségét és földi működését igazolták számukra, különben nem látták volna értelmét az életfeláldozással járó munkálkodásnak. Ne feledjük, akiknek Jézus a fentieket mondta, nem olyan rég még azon vitatkoztak, hogy milyen tisztségeket fognak betölteni az Isten anyagi országában, Jézus erőszakos halálát elképzelhetetlennek tartották és az általa hirdetett szellemi ország mibenlétéről csak nagyon halvány fogalmaik voltak.)

12) 158:8.1 „…Ha a kezeddel művelt dolgok vagy a szemeddel látott dolgok megbotránkozást keltenek az ország előmenetelében, áldozd fel e dédelgetett bálványokat, mert jobb az országba az élet sok szeretett dolga nélkül belépni, mintsem ragaszkodni ezekhez a bálványokhoz és azt venni észre, hogy ki vagy zárva az országból.”

(Azért is jó az Urantia ismerete, mert tisztább Jézus képet ad, mint az evangéliumok. A fent idézett rész evangéliumi megfelelője szerint, ha a kezünk vagy a szemünk megbotránkoztat bennünket, akkor a kezünket le kell vágnunk és a szemünket ki kell vájnunk /Máté 18;8-9./.

Persze, ezt lehet úgy is magyarázni, hogy az országbeli élet érdekében határozottan érdemes abbahagyni a megbotránkoztató magatartást, azonban nekem kedvemre valóbb, ha ezt Jézus mondja ki, és nem nekem kell az Isten Fiát magamban mentegetnem az evangéliumból idézett furcsa beszéd miatt.
Naná, hogy a bódulat bálványaitól kell elfordulnunk és nem a szemünket kell kivájnunk az Istenhez tartozás érdekében. Vagyis az Urantia könyvnek a jézusi tanításra vonatkozó részei manapság mindennél hasznosabbak számunkra.)

13) További, nekem tetsző rész a 158. írásból:

158:6.3 „…aki a legnagyobb akar lenni az Atyám szellemi testvériségének országában, annak a saját szemében kicsinynek kell lennie és így a testvérei szolgálójává kell válnia? A szellemi nagyság isteni hasonlatosságú, megértő szeretetben áll fenn, és nem a sajátlényeg felmagasztalását szolgáló anyagi hatalom gyakorlásának élvezetében. Amivel ti próbálkoztatok, s amiben oly tökéletes kudarcot vallottatok, az a célját illetően nem volt tiszta. Szándékotok nem volt isteni. Eszményképetek nem volt szellemi. Törekvésetek nem volt önzetlen. Eljárásotok alapja nem a szeretet volt, és az elérendő célotok nem a mennyei Atya akarata volt.”

* * *

158. írás / 2. hozzászólás

Az átlényegülés hegye

1) Milyen reménnyel indult Jézus a Hermon-hegyre? Mennyiben teljesedtek be ezek a remények?

(Jézus szemmel látható és füllel hallható égi tapasztalásban részesítette választott apostolait. Kezdetben az apostolok e tapasztalást arra használták, hogy az anyagi jellegű reményeik beteljesülésében való hitüket erősítsék.)

2) Milyen jelentősége volt az átlényegüléskor történteknek Jézus földi létpályája szempontjából?

(A mennyei Atya nem jelezte a hegyen Jézusnak azt, hogy a földi létpályája véget ért. Amit mondott, azt az apostolok is hallották. Eszerint Jézusnak továbbra is a mennyei Atya megjelenítőjeként kell a földön munkálkodnia. A történtek alapján Jézus azt a következtetést vonta le, hogy az Atya szeretné, ha a hústesti élete befejezéséig a földön maradna.)

3) Miért vallottak az apostolok kudarcot a lázadó közteslény kiűzésében (158:6.2)? Miért részesítette Jézus az apostolokat ilyen teljes tanításban a célok tisztaságáról épp ez alkalommal (140:8.27)?

(Az apostolok azt a feladatot kapták, hogy imádkozzanak azért, hogy a Jézussal kapcsolatos tapasztalataik az Istenhez segítség őket közelebb. Ehelyett nem imádkoztak, hanem azt latolgatták, hogy ki milyen tisztséget és hatalmat fog kapni az általuk várt anyagi királyságban.

A szelleműzésük azért vallott kudarcot, mert
a) az apostolok célja nem volt tiszta. /Önmagukat akarták felmagasztalni./

b) a szándékuk nem volt isteni. /Az apostolok tettét nem a segítésvágy ösztönözte, nem a jó Istent akarták kinyilatkoztatni./

c) az eszményképük nem volt szellemi. /Az apostolok isteni erőt akartak evilági érték szolgálatába állítani./

d) a törekvésük nem volt önzetlen. /Az apostolok másoktól akartak elismerést a maguk számára./

e) az apostolok nem szeretetből cselekedtek. /Tettük nem a megértésen és az együttérzésen alapult./

f) az apostolok nem figyeltek arra, hogy a saját céljuk összhangban van-e a mennyei Atya akaratával?)

4. Készüljünk-e gyógyítani (158:6.4)?

(A szellemi erővel történő gyógyítás három feltétele,
- hogy az Atya is akarja azt,
- legyen hozzá szellemi erőnk és
- rendelkezzünk az élő hit birtoklásának személyes megtapasztalásával.

Véleményem szerint, az élő hit birtoklásának személyes megtapasztalása az alap. Ha a hétköznapok során arra törekszünk, hogy isteni, szellemi eszmények szerint működjünk, akkor egyre nagyobb szellemi erőnk is lesz, valamint az Atya akaratának megértését segítő szellemi látásunk is tisztulni fog. Az Istennel minden lehetséges!
De addig is, maradnak az önzetlen szeretet tettek: a nem ártás, a megbocsátás, a segítés, továbbá mások építése, buzdítása, vigasztalása, vagyis a jézusi jó hírek megélése és átadása.)

5) Miért számol be Jézus a közelgő haláláról a tizenketteknek?

(Jézus azért számolt be a közelgő haláláról a tizenketteknek, hogy kijózanítsa és felkészítse őket, mivel az elvárásaik tévesek voltak vele kapcsolatban. Ugyanis az Isten országa szellemi hatalom, amelynek alapja az Isten és az ember közötti szeretet kapcsolat. A működése és az értékei tehát mások, mint a földi hatalmaké. Aki az Isten országát képviseli a földön az bántható, de el nem pusztítható.

Jézus tudta, hogy az apostolok a szellemi ország jelentőségét csak a feltámadását követően, fokozatosan fogják megérteni.)

6) Milyen kihívások elé állította Jézus a tizenketteket, amint megkezdődött a földi létpályájának utolsó szakasza (ld. 158:7 és 158:8)?

(Miután Jézus elismerte az apostolai előtt, hogy ő az élő Isten Fia, vagyis isteni méltóság, az apostolok ösztönzést éreztek arra, hogy Jézus követőiként a saját jövendő földi méltóságukat tervezgessék. Jézus elmagyarázta az apostoloknak, hogy az Isten országában a nagyság nem az uralkodáson, hanem a többiek szolgálatán, másoknak a mennyei Atyához való közelebb segítésén alapszik. Ha az apostolok megértették volna Jézust, kevesebb csalódás és szenvedés éri őket.

Mivel a szellemi világban ételre, italra és szállásra nem kell költeni, így miközben tanulunk, dolgozunk és szórakozunk, az energiánkat bátran fordíthatjuk mások gazdagítására is, ugyanis ez által gazdagodhatunk mi magunk is. Azonban már most érdemes felismerni, hogy szellemi értelemben csak azzal az értékkel rendelkezem, amit másoknak is felkínálok. Éppen az érték felkínálása az, ami által igazolom, hogy az nekem meg van. Az elzárt, nem hasznosuló érték szellemi értelemben nem létező érték. A mennyben az Isten a legnagyobb érték, márpedig ő mindenki számára hozzáférhetővé tette magát.)

* * *

158:1.6. "„Elmegyek egy időre, hogy együtt lehessek Atyámmal és az ő hírnökeivel; azt akarom, hogy ti maradjatok itt, és amíg a visszatértemre várakoztok, imádkozzatok, hogy az Atya akarata legyen meg minden, az Ember Fia további alászállási küldetésével kapcsolatos tapasztalásotokban.”

“Tudjátok jól, hogy az Atyám ügyében kell járnom…”

Jézus életének tanulmányozása folyamán mindig szembesülünk az Atya akaratának megcselekedésével. Az átlényegülés hegyén történtek elolvasása után elgondolkodtam, hogy az Atyánk akarata hogyan válik felismerhetővé az életünkben.

A helyes értelmezés és tanulmányozás számunkra is átlényegülést eredményez, szellemi átlényegülést. Mindenkinek a maga módján kell, hogy felismerje életében az Atyánk akaratát, ami számomra nem egy adott valami, hanem inkább azon felismerhető háromság összessége, amit Jézus életében bemutatott, melyek a következők.

1: Kötelességünk tökéletes ellátása.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy mi nem vagyunk apostolok. Az apostolok elfogadták azt a felhívást, hogy teljes életüket az új evangélium hirdetésére szenteljék. Igaz, nekünk is erre kell törekedni, mármint az evangéliumot hirdetni és életünkben bemutatni az országot. Az igazi kötelességünk a mindennapi életünk és annak helyes megélése. Ahogy az életkörülményeink változóak, ezáltal a kötelességünk, kötelezettségünk is változik az Atya akaratának ezen irányú megcselekedésére. Mint az urantia.hu weblap szerkesztője felelősséget érzek arra vonatkozóan, hogy az érdeklődők minél több ismeretet szerezhessenek az Urantia könyvről és számos tanulmányról. Természetesen a felelősségtudat szintúgy jelen van a háttéranyagok összeállításában segédkező személyeknél is. Fontosnak tart(om)juk továbbá az olvasókörök alakulását, működését, szervezését és meg is tettük az első lépéseket mindezek irányába. Személy szerint azt tudom mondani, hogy bármennyire is "isteni" dolgokról van szó, nem az lesz az Atyám akaratával ellentétes cselekedetem, ha eme "isteni céloknak" nem teszek eleget, hanem inkább az, ha ezekért hanyagolom a kötelességemet, családomat. Még ha késztetést érez is az ember, de felhívást nem kaptam arra vonatkozóan, hogy életemet ezen, vagy bármilyen más "isteni" dolgoknak szenteljem. Tehát, a kötelességem ellátása a legfontosabb tényező az életemben, melyet akkor tudom helyesen megélni, ha szeretettel van fűszerezve, mert egyetlen dolgom e földön, a szeretet.

2: A szeretet mérhetetlen adományozása.

Isten és a szeretet két olyan fogalom, melyben egyiket sem lehet definiálni, viszont az Isten megismerhető, a szeretet pedig megtapasztalható. Az Atya akaratának megcselekedése felé irányuló törekvéseink első és legfontosabb szellemi felismerése, az emberek közötti testvériség kell, hogy legyen. A minden emberre kiterjedő szellemi testvériség csak és kizáróan szereteten alapulhat. Jézus a szeretet számtalan formáját mutatta be nekünk, s tette ezt úgy, mint az ember fia, tehát ezen szeretetformákat nekünk is tudni kell alkalmazni. Nem érzelmi szeretetről van szó, hanem a szeretet megnyilvánulásáról, úgy mint, türelem, megértés, segítőkészség vagy a jóakarattal lenni mások iránt is ide tartozik. Az ismerd meg szomszédodat, felhívás a szeretet kezdetleges formájára, melyben a megismerés válik hangsúlyossá, hiszen amit megismerek, azt akár szeretni is tudom.

Ha a teremtésre gondolok, akkor a következőképpen tudom meghatározni Isten tervét és célját. A terv az, hogy szereteten alapuló közösséget hozhassunk létre, melyben tudatosan kapcsolatban lehetünk a teremtőnkkel, a cél pedig a "Légy tökéletes, miképpen magam is az vagyok" felhívás lesz. Tehát a szeretet mérhetetlen adományozása mindenképpen az Atya akaratának megcselekedésére sarkall. Ahhoz, hogy olyanok legyünk, mint ő maga, szükségeltetik a szellemi magasságok elérése, de ezt is el tudjuk már itt kezdeni a földön.

3: Szellemi fejlődésünk gyarapodása.

Jézus nagy hangsúlyt fektetett a szellemi értékek felismerésére, megismerésére és a folyamatos gyarapodásra. A társadalmi rendszerek, kulturális hatások, közösségi viszonyok változásai, mind-mind hatással vannak a földi életünkre. Ezek a változások egy kiaknázatlan lehetőséget foglalnak magukban, mégpedig az értékek felismerésének gyakorlásában. Az értékek felismerésének elengedhetetlen feltételévé válik a szellemi vezetés, a bennünk lakozó szellem munkálkodásának felismerése, mely egyben elsődlegesen elérhető "eszköz" mindenki számára. További ilyen eszközként tekinthető maga az Urantia könyv is, hiszen pontosan e célból kapta az emberiség, a szellemi felfogóképesség gyarapodása céljából.

Isten nem érdektelen Atya, számára fontos, hogy gyermekei részére biztosítva legyen a fejlődés, mint ahogy mi is erre törekszünk földi életünk során. Elmondható, hogy a szellemi fejlődésünk irányába tett erőfeszítésünk szintúgy az Atya akaratát képezi.

Mindezt a három összetevőt Jézus gyönyörűen, egységesen összeolvadva mutatta be nekünk életében. Még ha a kötelességünk egyénileg változik is, a szeretet adományozását is különböző módon fejtjük ki, és a szellemi fejlődésünk is igen eltérő, alapjaiban mégis ez a három összesség tükrözheti az Atya akaratát.

Megfigyelhetjük továbbá azt is, hogy a

- Kötelességünk tökéletes ellátása
- A szeretet mérhetetlen adományozása
- Szellemi fejlődésünk gyarapodása

nemcsak mi ránk, emberekre vonatkoztatható, hanem egy egész világegyetemre is, mint ahogy többször olvasható ezen állítás a kinyilatkoztatók részéről. Lehet, téves ez a következtetés, de ezt itt, az olvasókörben meg tudjuk vitatni.