Jelenlegi hely

159. A tízvárosi vándorút

159. írás / 1. hozzászólás

1) 159:1.3 „A mennyei Atya szereti a gyermekeit, és ezért nektek meg kell tanulnotok szeretni egymást; a mennyei Atya megbocsátja nektek a bűneiteket; ezért meg kell tanulnotok megbocsátani egymásnak.”

(Miként tanulható a szeretet és a megbocsátás? Először be kell látnom, hogy a szeretet és a megbocsátás helyén való, hasznos dolog, nem csak az Isten számára, hanem az én számomra is. Aztán ha gyakorlom, meg is tapasztalom ezt.

Aki képes megbocsátani az ellenségének, s akár imádkozni is tud érte, lelkileg sebezhetetlenné válik a szeretetlenség világában és egyben az Istenhez válik hasonlóvá, vele épít kapcsolatot.)

2) 159:1.3 „…te igazul és irgalmasan jártál el a téged bántó testvéreddel.”

(Az eszmények képviselése egy anyagelvű világban a kivezető út bátor bemutatása a boldogságkeresők számára. Az eszmények képviselése az igazság képviselése. Annak bemutatása, ami békét ad és képessé teszi az embereket a gyümölcsöző együttműködésre.

Isten országában könyörületes és pártatlan hatalom működik. A bűnét felismerőnek és megbánónak bocsánat és ölelés jár, a saját igazsága mellett kritikátlanul kitartót pedig szembesítik a saját igazsága értékével. Vagyis az, aki a saját törvényét az Isten szeretet törvénye fölé helyezi, megtapasztalhatja, hogy milyen az, amikor a másokkal szemben jogosnak tartott igazságát, vele szemben érvényesítik. Isten országában csak egy igazság van. Mindenkinek ezt érdemes képviselnie magával kapcsolatban és mások vonatkozásában is.)

3) 159:2.1 „Ez az ember pedig soha nem járt nálunk, és nem is követ bennünket; ezért megtiltottam neki, hogy ilyesmit műveljen.”

(Ezt János apostol mondta, miután megtiltotta egy embernek, hogy Jézus nevében tanítson és ördögöket űzzön, mivel az illető nem Jézusnál tanult.

Jézus nem sajátítható ki. Jézus mindenkié. Jézus tanítása minden jó szándékú, nyitott ember számára megérthető. Nem felelek azért, amit más ember Jézus nevében tesz. Csak azért felelek, amit én teszek a magam nevében.
Az értékességet az mutatja, amit teszünk, nem pedig az, hogy kinél tanultunk.)

4) 159:3.7 „…de emlékezzetek: az evangélium igája könnyű és az igazság terhe világosság.”

(Isten hiányában az ember az állati törzsfejlődés csúcsa, s mint ilyen, a majom rokona. Isten jó hírét megismerve, az ember az Isten gyermeke, aki maga is megistenülhet.

Az evangélium a végső igazságot kínálja az ember számára. Az evangélium jó híre által lehet az ember világegyetemi polgár, kap mennyei Atyát és a mindenségben mindenhol testvéreket. Az evangélium mutatja meg az ember számára azt a hozzáállást is, amely által a világegyetem összes személyiségéhez viszonyulnia érdemes.)

5) 159:3.11 „…ne érezzetek túl sok sajnálatot ama gyáva lelkek iránt, akik csak ímmel-ámmal veszik fel a küzdelmet az élet megpróbáltatásai idején. Ne akarjatok vigaszt nyújtani azoknak, akik harc nélkül megadják magukat a nehézségeiknek.”

(Ha kifejezzük az együttérzésünket azokkal, akik nem akarnak küzdeni, akkor gyengítjük őket, mivel értéknek állítjuk be előttük a küzdés nélküliséget. Azt erősítjük bennük, hogy joguk van állapotszerűen mások terhére lenni annak ellenére, hogy képesek lennének tenni a sorsuk jobbra fordítása érdekében.
Mindenkinek lehetnek rossz napjai, lehet fáradt vagy kedvetlen, esetleg beteg. Azonban Jézus fent idézett szavai nem rájuk vonatkoznak, hanem azokra, akik lelki értelemben lusták, magukat szívesen sajnáltatják, másokat könnyen kihasználnak és még a Jézus által felkínált boldogság út sem tudja kizökkenteni őket a megszokottságaikból. Az ilyen emberekkel nem érdemes túl sokat foglalkozni addig, amíg maguktól nem kezdik el keresni az Élet Fényét.)

6) 159:3.13 „Az evangéliumban való hit nem akadályozza meg, hogy valaki bajba kerüljön, azonban biztosítani fogja azt, hogy ne féljetek, amikor a baj elér benneteket.”

(Miért nem kell félnem? Mert ha hiszek Jézusban és a mennyei Atyában, akkor tudom, hogy
- a létezésem más ember nem tudja megszüntetni.
- az Isten valóságosan velem, bennem van és baj esetén sem hagy el.
- nehézségek esetén az Isten velem együtt küzd, nekem segít.
- a baj szorításában még inkább megtapasztalhatom az Isten szeretetét.
- minden összedolgozik a javamra.
- a nehézségben szerzett tapasztalatok bölcsességre segítenek.

A lélektan tudományának képviselői is felismerték, hogy a boldogságuk kulcsát az emberek magukban hordják. Vagyis a boldogságunk attól függ, hogy mit látunk értéknek és milyen a gondolkodásmódunk.

Manapság a paciensek önismeretre segítése, az elfojtások és sérelmek felszínre hozása, kezelése, mondhatni iparággá fejlődött. Ehhez képest, bár Jézus nem tiltotta, de nem is tanította az önismeretre jutás módját és fontosságát. Jézus minden energiáját abba fektette, hogy az Atya jellemét bemutassa és vonzóvá tegye az emberek számára. Nyilvánvaló, hogyha hiszek Jézusnak és a jellememben olyanná akarok válni mint az Isten, akkor észre fogom venni a saját hibáimat. De ezek miatt nem fogok tartósan elkedvetlenedni, mivel van isteni célom, isteni eszközrendszerem és isteni segítőm. A hitemet abban, hogy jó úton járok, a tapasztalatom erősíti.
Márpedig ezek mindig képesek átlendíteni engem a lelki mélypontjaimon. A földön egykor élt Jézus ma is így erősít engem: „Rám nézz, ne a hibáidra!” S már tudom, ha ráfigyelek, nemcsak a hibáimtól szabadulok meg előbb-utóbb, hanem egyre inkább olyan leszek, mint amilyen ő is volt a földön. Hogy ez mikor lesz? Ki tudja? Mondhatnám azt is, hogy nem érdekel. Ami most fontos számomra, az a jó irányú változás örömének tapasztalata.
Nem lett több a fizetésem, annyiból élek, amennyiből két éve is. De én Jézusra nézve, vele foglalkozva változom, s ez jó nekem.

Egyszer a lélektan hivatalos képviselői is nyíltan beismerik majd, hogy az Isten, aki személy, az emberek leghatékonyabb belső segítője.)

7) A héber szent iratok ismérvei Jézus szerint:

- Ábrahám kora után keletkeztek,
- emberek alkotásai,
- a rendeltetésük vallási, oktatási és szellemi iránymutatás,
- nem minden írást az írt, akinek a nevét viseli,
- tükrözik az alkotójuk tisztánlátásának mértékét, tudását, értékrendszerét, vágyait és korát,
- isteni és emberi eredetű tartalmak egyaránt vannak bennük,
- tartalmazzák a zsidó nép legmagasabb rendű vágyait és gondolatait,
- egyes írások az isteni igazságot torzítják és tévedéseket tartalmaznak,
- de tartalmaznak örökké igaz és istenien szép tanításokat is,
- a tartalmuk és megfogalmazásuk okán lezártak az Istentől jövő tisztább és teljesebb kinyilatkoztatásokkal szemben.

Tekintettel a fentiekre, hatásukban a héber szent iratok
- nem minden esetben segítik elő az igazság megélését,
- alkalmasak lehetnek az emberek összezavarására és elbátortalanítására,
- hivatkozási alapul szolgálhatnak mások tudatlanságban tartására és a felettük való uralkodásra.

8) Az alábbi, Jézus által is hasznosnak mondott ószövetségi írások jelentése és számomra való jelentősége:

a) 159:5.2 „Teremts tiszta szívet belém, ó Uram.”
(E kijelentés változás iránti vágyat közöl. Kifejezi, hogy az ember értéktelennek érzi magát az Isten nélkül, de vágyik arra, hogy hasonlítson az Istenhez, kedves legyen a számára. Ehhez kéri az Isten segítségét.)

b) 159:5.3 „Az Úr az én pásztorom; nem szenvedek hiányt.”
(Ha tényleg elfogadtam az Istent vezetőmnek, elfogadtam az ő értékeit is. Ennek következtében az értékrendem és az igényeim is változtak. Ha az Úr az én pásztorom, akkor ténylegesen magam mellett tudom őt. Vagyis tapasztalom a védelmét és a vezetését. Vele együtt élve a valós szükségleteim betöltődnek.)

c) 159:5.4 „Úgy kell szeretned a szomszédodat, mint magadat.”
(Mivel a lakás-szomszédom, a munkatárs-szomszédom, vagy az útitárs-szomszédom bárki lehet, ezért mindenkinek azt a jót kell akarnom, amit magamnak is.
Úgy gondolom, hogy a szomszédom szeretete azt jelenti, hogy az embertársamnak ne akarjak ártani. Ha viszont ő árt nekem, tudjak neki megbocsátani. Ha pedig tudok, segítsek neki. S ha rákérdez a boldogságom forrására, akkor beszélhetek neki a mennyei Atyáról és az emberek testvériségéről.)

d) 159:5.5 „Mert én, az Úr Istened, fogom a jobbodat, azt mondom, ne félj; segítek neked.”
(A mindenek ura személyesen ismer engem. Tudja, hogy e világon könnyen érezhetem magam kiszolgáltatottnak. Azonban erre nincs okom, ha hiszek és bízom benne. Az Isten azt közli velem, hogy úgy fogja a kezem, mint a felnőtt a gyermekét. Továbbá nincs okom félelemre, mert ő segít nekem.)

e) 159:5.6 „Hadviselést sem tanulnak többé a nemzetek.”
(Ha ez egy jóslat, akkor az egyének már most elkezdhetnek a jövőben élni. Mert az Isten ismerete és az utána való vágy elterjedt lesz majd az emberek között. Ha megértjük, hogy a mindenség erős istene Atyaként viszonyul hozzánk, akkor arra érzünk majd késztetést, hogy ne a kárát okozzuk, hanem inkább a javát keressük egymásnak.)

9) 159:5.7 „Jézus azonban az Istennek az emberrel való törődését úgy mutatta meg, mint annak a szerető atyának a gondoskodását, aki a rá utalt gyermekeinek jólétével törődik… ezzel az Isten atyaságának tantétele megkövetelte az emberek közötti testvériség gyakorlatát.”

(Tehát az embereknek azért helyén való törődniük egymással, mert az Isten is törődik minden egyes emberrel. Miben nyilvánul meg az, hogy Isten törődik az emberrel?
- keresi az embert,
- célt kínál az embernek,
- kíséri az embert, benne és vele együtt él, örül, szenved,
- segíti az embert,
- tanítja az embert,
- vigasztalja az embert.

Jut eszembe: mindent az Istentől, illetve általa kaptam. De Istentől kaptam a szabad akaratomat is, amely által akár szembe is szegülhetek az Istennel. Továbbá tőle kaptam a létem célját és azt a módot, amely által boldog lehetek.
Mivel ezeket hiszem és tudom, ezért elmondhatom: gondolkodom, tehát van Isten!

Ha ellent mondok az Istennek, szenvedést nyerek. De nem azért, mert az Isten szenvedtet, hanem azért, mert a senkinek ártani nem akaró, de mindenkinek használó törvényeiből az Isten nem engedhet. Aki tehát e törvények adta lehetőségek határain túl akar lépni, az magára vessen és ne az Istent hibáztassa, ha úgy érzi, hogy nem előre, hanem falnak ment.)

10) 159:5.8 „Nem azt tanította, hogy a vallásának lényege az embertársak szolgálata, hanem inkább azt, hogy a közösségi szolgálat az egyik biztos folyománya az igaz vallás szelleme birtoklásának.”

(Annyira szeretem az Istent, amennyire ez meglátszik az embertársaim irányában megnyilvánuló gyakorlati szeretetemben. Akkor szeretem helyesen az Istent, ha vele együtt szeretem az embertársaimat. Ha az Istennel együtt szeretem a testvéreimet, akkor szeretem őket a legeredményesebben és anélkül, hogy ennek következtében én magam kiégnék.

Egy szép tájra szokták azt mondani, hogy az Isten biztos örömében teremtette azt. Ha tehát jól akarunk szeretni, jól akarunk alkotni, akkor azt inkább örömmel tegyük, mint kötelességből. Ha Istent tényleg megtaláltuk, a létezés örömét is megtaláltuk.)

11) 159:5.10 „Jézus… követői legyenek bölcsek és éberek, hogy gyorsan és határozottan válaszoljanak jóval a rosszra annak érdekében, hogy eredményesen legyőzhessék a rosszat a jóval.”

(A rossz jóval való legyőzésének értelme, haszna, funkciói:
- ily módon a mindig tevékeny jó Istent képviselhetem,
- működési mintát kínálhatok mások számára,
- tehetek a szeretetlenért a lelke megmentése érdekében,
- bemutathatom, hogy a szeretet magatartása értékesebb a szeretetlenség tetteinél,
- a rossz jóval való legyőzése alkalmas lehet egy helyzet uralására és irányítására.

A rossz jóval való legyőzése annak bemutatása, hogy a szeretet a válasz minden emberi út- és boldogságkeresésre.)

12) Jézus a tanításai során
- kerülte a lényeget zavaró részleteket,

- mindig a lényeget tette a középpontba,

- kerülte az üres szójátékokat,

- a lényeges tartalmakat egyszerű módon fejezte ki,

- egyes szavak jelentését a mondandója érdekében kiterjesztő értelemben használta, ill. új jelentést adott nekik, pl. a só, a kovász, a halászat és a kisgyermek esetében, (A só az ember által felvállalt isteni értéket, a kovász a tanítást és a gondolkodásmódot, a halászat az emberek Istenhez vezetését, a kisgyermek pedig a mennyei Atyában bízó és benne hívő embert jelenti.)

- a mondandója hangsúlyozása érdekében használta a szembeállítást, (Pl. 158:6.3 „…aki a legnagyobb akar lenni az Atyám szellemi testvériségének országában, annak a saját szemében kicsinynek kell lennie”.)

- szemléletes, feltűnő képeket rajzolt, (Pl. „vak vezet világtalant”, „kiszűritek a szúnyogot és lenyelitek a tevét.”)

- a beszédeit magától értetődő természetességgel adta elő.

S Jézus tette mindezt azért, hogy az eszményi és isteni működési módokat az emberekhez közel vigye, azok tartalmát megvilágítsa, értéküket kiemelje.

13) További, nekem tetsző részek a 159. írásból:

a) 159:3.9 „Én valóban szelíd és szerény vagyok Atyám jelenlétében, de ugyanilyen mértékben és hajlíthatatlanul kérlelhetetlen vagyok ott, ahol szándékos rossztett és bűnös lázadás van jelen a mennyei Atyám akarata ellen.”

b) 159:3.10 „Vallásunk új élettől és új jelentéstartalmaktól lüktet. Akik e tanítást elfogadják, azokat öröm tölti el és szívükben örök örvendezésre éreznek késztetést. Mindig erősödő boldogságot éreznek mindazok, akiknek bizonysága van Istenben.”

c) 159:4.9 „A szentséggel kapcsolatos hamis félelem akadályozta meg a vallást abban, hogy a józanész oltalmába kerüljön. A múlt szent írásainak tekintélyéhez kötődő félelem eredményesen hátráltatja a mai kor őszinte lelkeit abban, hogy elfogadják az örömhír új fényét”.

* * *

159. írás / 2. hozzászólás

1) A megbocsátásról szóló tanítás alapján értelmezd a példázatokat és fejtsd ki a sérelem kezelésének eljárását (159:1; vö.: 28:6.8). Mi történik azzal a vallási csoporttal, mely nem alkalmazza ezt az eljárást?

(A jézusi jó hír által a mennyei Atya minden embernek elmondja, hogy gyermekeként tekint rá és személyesen várja az ország-családjába. Ez általános békejobb-nyújtás, amely az olvasatomban ezt jelenti: „Mindegy, hogy mit tettél eddig, ha vonzó számodra az általam kínált élet. A múlt elmúlt, csak az számít, amit mostantól akarsz. Tehát ne a múltadra nézz, hanem a közös jövőnkre.”
Az ilyen elfogadás a mennyei Atya részéről felér egy általános bocsánattal.

Mivel Isten mindenkit a saját, egyre tökéletesebb világaiba vár, ezért nekünk is egyre tökéletesebbé kell válnunk. Vagyis folyamatosan gyakorolnunk kell a tökéletességet. Ennek érdekében mindig érdemes törekednünk a másik megértésére azért, hogy meg tudjunk bocsátani neki. A megbocsátást azért fontos megtanulni, hogy a haragra való készség gyermekbetegségéből kigyógyulva, a másik embert ne csak elviseljük, hanem tenni is tudjunk érte.
A mennyei Atya családjában élők nem haraggal oldják meg a problémáikat. Isten tudja, hogy a haragos lélek beteg lélek, akit gyógyítani kell, nem pedig büntetni. A haragos lélek úgyis önmagát bünteti. A düh fortyogása méreg a lélek számára. A düh elvakít, sértődötté tesz és kapcsolatokat rombol.

Szerencsére van olyan világ – és ez az Isten nagy családja – ahol a haragot a tudatlanság termékének tartják. Az Isten, és az ő gyermekei éppen azért kínálják az igazság fényét a kereső lelkeknek, hogy általa azok kigyógyulhassanak a tudatlanság-tehetetlenség-düh és harag egymásból következő, lefelé vivő lépcsőfokain való járásból.

A szeretés olyan tudás, amit akkor is lehet alkalmazni, ha más dologban, szakmában tehetetlennek érezzük magunkat. Isten, aki minden szakmának is Atyja, elsősorban a szeretet Atyjának mondja magát.

A megbocsátást úgy kell gyakorolni, mint minden mást. Először érdemes megérteni annak hasznosságát és szükségességét, majd pedig újra és újra gyakorolni kell addig, amíg természetessé válik.

28:6.8 „Az igaz irgalom csakis úgy jön el, mint csoportos megértés, kölcsönös megbecsülés, testvéri társas viszony, szellemi közösség és az isteni összhang e megelőző járulékos elemeinek szép betetőzése.”

A megbocsátás békét eredményez a lélek számára. Istent csak a béke állapotában vagyok képes közel érezni magamhoz.

Jézustól megtanultam, hogy bár vele is igazságtalanul bántak, azáltal tudott az ellenségei fölébe nőni, hogy ő nem bánt velük szeretetlenül. Fontosabb tehát, hogy én szolgáltassam mások felé a szeretet igazságát, mint hogy
- emésszem magam azért, mert más nem szolgáltatta számomra az általam várt igazságot, vagy
- mást arra kényszerítsek, hogy nekem igazságot szolgáltasson.)

2) Mennyiben helyénvaló a különös tanhirdető történetét felhasználni egy olyan nem-beavatkozó („laissez-faire”) hozzáállás igazolásához, mely magának az Urantia könyvnek az értelmezését, tanítását végzőket támogatja?

(Az alábbi válaszok különböző nézőpontú megfogalmazások:

a) Mivel a különös tanhirdető története kapcsán a kérdés a fenti módon került megfogalmazásra, ezért valószínűleg a válasz az, hogy a szóban forgó történet felemlegetése alkalmas az Urantia könyv alapján tanítók működésének alátámasztására.

b) Mivel az Urantia könyv alapján tanítók nem Jézus ellen tanítanak, hanem mellette, sőt vele, ezért a különös tanhirdető története felhasználható a működésük igazolására.

c) Sem Jézus, sem pedig az apostolok nem végeztek rabbiképző iskolát. Ugyanis nem földi iskolákat és tananyagokat kell képviselnünk, hanem a mennyei Atya szellemiségét.

d) A gyümölcseink mutatják meg, hogy kit és mit képviselünk, kitől mit tanultunk.

e) A forrás és a cél a mennyei Atya. Jézus az út. Ha az útra lépek enyém lesz a forrás, s ha az úton maradok, elérhetem a célt.)

3) Foglald össze a tanítóknak és híveknek szóló intelmek közül (159:3) általad legfontosabbnak tartott részeket. Milyen tanulságai vannak mindennek manapság ránk nézve, ha meg akarjuk osztani az igazságot másokkal? Mi állja útját annak, hogy megtapasztaljuk az új vallás örömét és erejét (159:3.10)? Miért azonosíthatjuk a hívek küzdelmeit úgy, mint a kétségek ellen vívott csatát (159:3.8)? Miért van szükség erre a harcias szóképre? Miért hangzik el figyelmeztetés a rokonszenvvel és a sajnálattal kapcsolatosan (159:3.11)?

(a) Jézus intelmei közül az alábbiakat tartom különösen fontosnak a magam számára:
- Tisztelnem kell a másik ember személyét.
- Igaz ügyet nem szabad mással szembeni erőszak útján keresztül vinnem.
- Nem szabad mást megfélemlítenem a célom elérése érdekében.
- Amikor a másik emberhez szellemi tartalmakról beszélek, az olyan legyen, mint amikor az Isten bennem élő szelleme beszél az Isten másik emberben élő szelleméhez.
- Ne vegyem el az emberektől azt, amiben hisznek, hanem úgy kínáljam fel számukra a mennyei Atyát, hogy vágy ébredjen bennük arra, hogy inkább őbenne higgyenek.
- Dicsérjek, ne feddjek.
- A Jézus követésére vállalkozónak beszéljek arról, hogy az anyagi gondolkodásmódtól a szellemi gondolkodásmódig való eljutás zavarokkal, elbizonytalanodásokkal járhat. Azonban már közben is, de különösen a határmezsgyén átjutva, mindazt bizonyosságként találjuk majd meg, amire az Istennel kapcsolatban vágytunk. Beszélhetek továbbá arról, hogy én miként küzdök a célom elérése érdekében.
- A hitetlenség elvi bizonytalanságával a hit célja és gyakorlati tapasztalatai állíthatók szembe.
- Nem szabad félni a nehézségektől, mert a mennyei Atya és Jézus minden hívővel ott van a bajban is. Egyik oldalról az Atya, a másik oldalról pedig Jézus fogják a kezeinket.

b) Az állhatja útját annak, hogy megtapasztaljuk az új vallás örömét és erejét, ha hiányzik a személyes bizonyságunk Istenben.

c) A küzdelmeimet azért azonosíthatom úgy, mint a kétségek ellen vívott csatát, mert az anyag világ létét és működését akkor is tapasztalom az érzékszerveim által, ha nem hiszek Istenben, azonban az Isten világának létezését bizonyossággal csak a belső világomra nézve tapasztalhatom meg. Gondolok itt elsősorban az Istentől jövő vezetésre, erőre és békére.

Kétség esetén a kérdés számomra mindig ez: most akkor hiszek a mennyei Atyámban, vagy nem hiszek benne?)

4) Miért tartózkodott Jézus a héber írások nyilvános bírálatától és vajon miért fejtette ki a problémákat Nátániel előtt (159:4)? Bölcs dolog-e manapság, ha a vallási tanítók ezt a példát követik? Milyen tanulságokat vonhatunk le az ötödik szakaszban az írások olvasásáról közöltekből? Miféle egyéb példákat mond még Jézus?

(a) Jézus azért tartózkodott a héber írások nyilvános bírálatától, mert ő nem valakik ellen küzdött, hanem az Isten mellett, a mennyei Atyját bemutatva és képviselve. Jézus minden héber tanítást, amit a mennyei Atya képviselete során felhasználhatónak ítélt, fel is használt.
Nátániel kérdezett, Jézus pedig érettnek találta a tanítványát arra, hogy a héber írásokkal kapcsolatos véleményét kifejtse előtte. S ez a mi szerencsénk, ugyanis az Urantia kinyilatkoztatói így oszthatták meg ezt is velünk.

b) Mára mindaz a tanítás és ismeret, amire az emberiségnek most és a közeljövőben szüksége lehet, átadásra került. Éppen ezért, ma már arra kell hangsúlyt helyeznünk, hogy a kapott szellemi tartalmakat az Isten bennünk élő szellemének vezetésével jobban megértsük, kibontsuk és megvalósítsuk.

c) Jézus vallásának lényege az Isten imádata és az ember szolgálata. Jézus bemutatta, hogy miként lehet a rosszat jóval legyőzni. S miként válhat a szeretet minden helyzetben meghatározóvá, iránymutatóvá. /Még a kereszten is bátorította a mellé feszített latort. A római százados pedig azt követően tért meg, hogy látta, miként viselkedik Jézus a kereszten./)

5) Miért az volt a legjobb Jézus korának nemzedéke számára, ha „megélik ezeket az igazságokat” ahelyett, hogy írnának róluk (159:4.7)?

(Jézus megélt igazságokat tanított. A tettek mindig önmagukért beszélnek. Leírni és kimondani azt, hogy „Ne üss!”, jóval kevésbé értelmezhető és érthető, mint az, ha bemutatjuk ennek jelentését a valós életben.

Ne feledjük, Jézus még a bírái előtt állva is jót adott, amikor az őt megpofozó szolgát, majd pedig az őt elítélő Pilátust tanította.
Bár Jézus igénybe vehette volna a kiszabadítására az angyali „hadosztályokat”, mégsem tette. Pedig azt, hogy mire képesek ezek az angyalok, ha működésbe lépnek, már akkor láthattuk, amikor Jézus akaratával összhangban, egyik pillanatról a másikra 683 embert gyógyítottak meg a legkülönbözőbb betegségekből.

Minden nemzedék esetében helyes az, hogyha nem ért valamit Jézus tanításaiból, akkor a megértéshez Jézus életét vegye alapul.)

6) Milyen veszéllyel jár az, ha a csoportítéletet személyes hatáskörként gyakorolják (159:1.6)?

(Csoportítélet esetén jobban kiküszöbölhető a személyes döntést befolyásoló előítélet és az elvakító szenvedély.)

7) Mi a jelentése annak, hogy „ha csak egy csésze hűs víz adatik is valamely szomjas léleknek, az Atya hírnökei mindig feljegyzik az ilyen szeretetteljes szolgálatot” (159:2.1)?

(Jelen világunkban az anyagi vagyontárgyakat tartják nyilván. A mennyei világban a jó tetteket. A mennyei világban a jó tett az érték. A földi világban a pénz, és amit azon meg lehet vásárolni. Jézus kijelentése arra ösztönöz bennünket, hogy a jövendő életünk idejére már most kezdjünk el értékeket gyűjteni.
A földön vannak kevésbé értékes, mondhatni értéktelen vagyontárgyak. A mennyei világ értékelése szerint minden jó szándékú cselekedet érték. Még a legkisebb is. Az is, ha egy pohár vizet adunk egy szomjazónak. Érték, melyet feljegyeznek a javunkra.)

8) Mi az értelme: „aki nincs ellenünk, az velünk van”; és „aki nincs velem, az ellenem van” (159:2.1-2.2)?

(Aki nincs ellenünk, akkor van velünk, ha bár egymástól függetlenül, de ugyanazért a célért dolgozunk. Ennek következtében a felelősségünk egyéni azért, amit teszünk.

Aki pedig nincs velem, akkor van ellem, ha neki nem az a szellemi célja, mint nekem.)

9) Hogyan állítja helyre a jézusi evangélium azok önbecsülését, akik elveszítették azt, és hogyan fogja vissza azokét, akikben túlteng (159:3.3)?

(A jézusi evangélium értéket kínál az embereknek. Az Isten gyermekség értékét, annak minden hozományával együtt. Aki komolyan veszi az Isten gyermekséget, szellemi értelemben olyan akar lenni, mint a mennyei Atyja. Olyan jellemű akar lenni, mint az Isten.

Akinek kicsi az önbecsülése, de azonosulni tud az Isten céljával és módszereivel, annak növekedni fog az önbecsülése.

Akiben pedig túlteng az önbecsülés, vagy marad az önzés útján, vagy megérti, hogy miként tud a nagy Isten a legkisebbekhez is odahajolni a szeretete által.)

10) Vajon csak a szellemi igazságok terjesztésére avagy általában mindenféle munkára értette Jézus azon kijelentését, hogy „[a] tétlenség az önérzet elpusztítója; ezért arra intsétek testvéreiteket, hogy mindig serénykedjenek a választott feladataikban, és tegyenek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy munkát szerezzenek azoknak, akik munka nélkül maradtak” (159:3.4)?

(Általánosan igaz az, hogy a tétlenség az egészséges önérzet elpusztítója.

A különböző munkatevékenységeim lehetőséget kínálnak nekem arra, hogy:
- hasznosnak lássam magam.
- az anyagi, lelki és szellemi szükségleteimet biztosítsam.
- magamra vonatkozóan tapasztalatokat szerezzek.
- emberi kapcsolataim legyenek.
- önmagamat kifejezzem.
- a terveimet megvalósítsam.
- általuk fejlődjek.)

11) Mit jelent az, hogy „[a]z igazság kinyilatkoztatásaként az utolsó megbízhatóbb, mint az első” (159:4.3)?

(Számomra azt jelenti, hogy mindig az utolsó ismert kinyilatkoztatás szellemében érdemes értelmezni a korábbi kinyilatkoztatásokat is.

A kinyilatkoztató mindig törekszik figyelembe venni a hallgatósága befogadó képességének szintjét. Ezért mondta azt Jézus, hogy bár minden lényegeset átadott, de vannak olyan tartalmak, amelyeknek a befogadására az apostolai még nem készültek fel.

Az ötödik korszakos kinyilatkoztatás e téren sok mindent pótolt. Nem csak jelentős mennyiségű új tartalmat közölt, hanem a torzult ismereteket is helyére tette, a feledésbe merülteket újra felelevenítette.

Érdekes a jézusi, tehát a negyedik korszakos kinyilatkoztatás és az ötödik, vagyis az Urantia kinyilatkoztatás átadási módja közötti különbség. Jézus meghatározó személyiségként, fokozatosan, szóban adta át a tanításait, és az élete mintája által rögtön be is mutatta, hogy mit ért az alatt, amit tanít. Majd elküldte a Szent Szellemet maga helyett, hogy az tanítsa, vezesse és emlékeztesse az övéit.

Az Urantia kinyilatkoztatás diktálás által került rögzítésre és tartalmában egyszerre vált hozzáférhetővé az emberek számára. Minden ember számára ugyanazzal a tartalommal.
A célja így egyértelműen a jézusi kinyilatkoztatás hatásának erősítése.

Mostanra alakult ki az a világhelyzet, amelyben egy korszakos kinyilatkoztatás már nem helyi jelleggel érvényesülve terjed el fokozatosan, hanem ugyanazon tartalommal, szinte az egész világon minden érdeklődő számára egyszerre válik hozzáférhetővé. Gondolok itt a többség számára elérhető könyvformátumra és az internetre.)

12) Mi a lényegi különbség azon felfogás között, hogy valamely vallás lényege az embertársak szolgálata, és aközött, hogy a közösségi szolgálat az igaz vallás szelleme birtoklásának egyik biztos folyománya (159:5.8)?

(A kettő között az a különbség, mint ami a kényszerből fakadó és a legmélyebb meggyőződésből eredő emberi magatartások között van.
A kettő úgy tér el egymástól, mint egy tekintélyelvű vallás és a szellem vallása.)

13) Milyen magas törvény szelleme tükröződik abban a kijelentésben, hogy „az igazán jó mindig erősebb, mint a legrosszindulatúbb rossz” (159:5.10)?

(A rossz jóval való legyőzésének szellemi törvénye.)

* * *

A 7) pontban írtakhoz: Véleményem szerint - figyelembe véve a 159:2.1 bekezdés egészét - itt nem általában a jó cselekedetekről van szó, hanem a szellemi igazságok átadásáról. Az ember lelke, lévén félig szellemi lényegű, nem a jó cselekedetet szomjazza, hanem az élet vizét, melyet ember embernek nem adhat meg másként, mint az általa már ismert szellemi igazságok önzetlen megosztásával.

* * *

Az emberek többsége szomjazza azt az igazságot, hogy van Isten, aki az ő mennyei Atyja, mi pedig egymásnak a testvérei vagyunk. Azonban, ha a többség szomjazik is erre, nehezen hiszi el, mert a világban mást lát. Véleményem szerint, a Szellem igazságát mindenképp meg kell élnünk, be kell mutatnunk ahhoz, hogy amit mondunk az Atyával kapcsolatban, az részünkről hiteles legyen.
Egy igazság annyit ér az életemben, amennyire az meghatározó benne.

Az igazság megélését nem szereplésnek gondolom, hanem magától értetődő kifejeződésnek, magatartásnak. De kell a kifejeződés, különben az igazság nem látszik, csak hallatszik. Az igazság úgy hallatszik szépen, ha látszik is.