Jelenlegi hely

163. A hetvenek felavatása Magadánban

"Mindig is így volt és mindörökre így lesz: Az embereknek meg kell hozniuk a maguk döntéseit. A választási szabadságnak van egy bizonyos tartománya, melyen belül a halandók mozoghatnak. A szellemi világ erői nem kényszerítik az embert; engedik, hogy a maga választotta utat járja." 163:2.8.

Hogyan értendő, hogy a választási szabadságnak van egy bizonyos tartománya? Milyen tartomány értendő ez alatt?

* * *

Az öngyilkosságtól az Isten Országában való megmaradásig mindaz a szabad akaratunk hatókörébe tartozik, amit a személyes képességeink és lehetőségeink megengednek. A szabad akarat következtében tehetünk olyasmit is, ami nem szolgálja a javunkat.

* * *

Röviden:

"Az ember nem rendelkezik korlátlanul szabad akarattal; a választási lehetőségek köre korlátozott, de e korlátok között az emberi akarat viszonylag független." (118:9.2)

Bővebben:

Abszolút és korlátlanul szabad akarata az Egyetemes Atyának van. (0:3.24) "A személyiséghez korlátozottan szabad akarat társul." (111:4.8 )

"Minden akarat viszonylagos. Az eredetiség szempontjából csak az Atya-VAGYOK az, aki az akaratban véglegességet birtokol; abszolút értelemben kizárólag az Atya, a Fiú és a Szellem rendelkezik olyan akarat-előjogokkal, melyeket nem korlátoz idő és nem határol tér. A halandó embert szabad akarattal, a választás hatalmával ruházták fel, és bár az ő választása nem abszolút, mégis többé-kevésbé véglegesnek tekinthető a véges szintjén és a választó személyiség sorsát illetően."
"Az abszolútot el nem érő szinteken az akarat a döntési jogkört gyakorló személyiséget magát alkotó korlátokba ütközik. Az ember nem választhat azon a körön kívül, amely a választási lehetőségeit alkotja. Az ember nem választhatja, hogy például más legyen mint emberi lény, attól eltekintve, hogy választhatja azt, hogy többé váljon mint egy ember; vállalkozhat a világegyetemi felemelkedéssel járó utazásra, de ez azért van így, mert az emberi választás és az isteni választás e ponton éppen egybeesik. És amit egy fiú kíván és amit az Atya akar, az kétségtelenül megtörténik." (118:6.4-6.5)

A halandói szabad akarat csak egyetlen tekintetben teljes; minden másban korlátozott szabadságú az egyén saját akarata: "A világegyetemek széles mindenségében egyetlen lény, erő, teremtő vagy segítő sem csorbíthatja semmilyen mértékben a halandói szabad akarat teljes önállóságát, amint az a teremtményi választásban gyakorolható, a választással élő halandó lény személyiségének örök végzete terén. Ami az örök továbbélést illeti, Isten elrendelte az anyagi és halandói akarat függetlenségét, és e parancsa végérvényű." (5:6.8 )

"Az emberi személyiség öntudatát jellemző, viszonylagosan szabad akarat az alábbiakban részes:
1. Erkölcsi döntés, a legfelsőbb bölcsesség.
2. Szellemi választás, az igazság érzékelése.
3. Önzetlen szeretet, a testvériség szolgálata.
4. Céltudatos együttműködés, csoporthűség.
5. Mindenségrendi látásmód, a világegyetemi jelentéstartalmak megragadása.
6. A személyiség felsőbb célnak való szentelése, teljes odaadás az Atya akaratának megcselekedésében.
7. Istenimádat, az isteni értékek őszinte keresése és az isteni Érték-Adó szívből való szeretete." (16:8.7-8.14)

* * *

163. írás / 1. hozzászólás

1) 163:0.2 „Jézus minden reggel beszélt e társasághoz. Péter a nyilvános szónoklás módszereit tanította; Nátániel a tanítás művészetére oktatta őket”.

(Mire kell figyelnie a nyilvánosan szónoklónak?

Először is. Aki az Isten Országáról beszél, azzal tevékenyen ott van az Isten. Tehát bízhat az Isten segítségében, vezetésében. Aki az Isten Országáról beszél, bemutatja azt, hogy a többi emberrel való viszonyunkat a bennünk élő Istennel való viszonyunk határozza meg.

Isten azt szeretné, ha mindenki azonosulni tudna vele, ha mindenki olyan jellemű lenne, mint ő. Ezért az Isten Országáról szónoklók ezt képviselik: mivel az Isten az Atyám, ezért az ő akaratát szeretném tenni az embertestvéreim irányában is. Az Istenben és az ő országában való hit több mint egy látomás. Értelmi bizonyosság arról, ami helyes, és magatartásbeli törekvés annak földi megvalósítására.

Mondják: amint élsz, úgy tapasztalsz! Az Isten Országa a gondolkodás és a magatartás forradalma az emberben. Isten Országának igazságát és értékét a gyakorlati tapasztalat igazolja vissza.

Isten Országát csak az hirdetheti hitelesen, aki ebben él, illetve nagyon ebben akar élni.
Aki az Isten Országát hirdeti, figyel a hallgatósága igényeire. Tagoltan, jól hallhatóan beszél. Tudja, hogy személyekhez szól, nem pedig egy arctalan tömeghez. Aki az Isten Országáról másoknak beszél, olyan kérdéseket tesz fel, amelyek mindenkit érdekelhetnek, de a saját maga által megtalált válaszokat osztja meg a hallgatósággal. Aki a szellemi országról beszél, elmondhatja, hogy milyen volt a saját élete az Isten nélkül, hogyan találkozott a jó hírrel, miként fogadta el és mit tapasztalt, miután a mennyei Atyával való kapcsolatot és a szellemi ország értékrendjét felvállalta. Aztán beszélhet arról is, hogy miért jó az neki, hogy az Isten jó híreit hirdeti.

Így lesz a szónok mondandójának eleje, közepe és végkifejlete. Így juttat el másokat is valahonnan, valahová, segítve nekik abban, hogy boldogság keresőkből a boldogság útját meglátókká válhassanak.

S mikor művészet a tanítás?
A tanítás annál fontosabb tevékenység, minél fontosabb dolgot tanítunk. A legfontosabb tananyag a Jézus által hozott jó hír. Ez összefogást tanít az Istennel és a többi emberrel. Az Istentől való jó hír nem csak a mindenség szellemi alaptörvénye, hanem a túlélés szempontjából is nélkülözhetetlen. De az isteni jó hír ennél jóval több. Az ember számára magában hordozza az annyira vágyott szabadságot, tudást és boldogságot is.

Minden tanítás elfogadását meggyorsítja, ha a hallgatóság felismeri, hogy a tananyag fontos. Fontos, mert a hallgató boldogsága és az örök élete függ attól, hogy elfogadja-e ezt a tanítást. A tananyag megértését és elfogadását nagyban segíti a szemléltetés. Vagyis, hogy miként mutatja be a tanító azt a tananyagot, amely része az ő életének. Itt kap nagy teret az előadó művészet.

A Szellemről való tanítás az igazságról, a jóságról és a szépségről szóló tanítás úgy, hogy közben megjelenítjük ezeket. A Szellemről való tanítás szükségszerűen lelkesítő, magával ragadó, iránymutató és ösztönző.)

2) 163:1.3 „Ne járjatok házról házra, mert esetleg jobb szállást ígérnek.”

(Miért nem kell házról házra járniuk az örömhír hirdetőinek? Miért maradjanak ott, ahol először befogadták őket?
Véleményem szerint ezzel kifejezhetik azt, hogy
- a Szellem igazságának megélése nagyobb jóérzést ad, mint egy kényelmesebb és előkelőbb környezet.
- az Isten és az ő képviselői nem személyválogatók, jobban szeretik a jó embereket, mint a jó helyeket.
- az Isten és a követei megbecsülik azt, amit ajándékba kapnak.
- az Isten Országának hirdetése nem anyagi haszonszerzésre irányul a tanító részéről.)

3) 163:1.3 „Amint hirdetitek a békét a földön és a jó szándékot az emberek között, emlékezzetek, hogy elkeseredett és önámító ellenségekkel kell vitáznotok; ezért legyetek bölcsek, mint a kígyók és ártalmatlanok is, mint a galambok.”

(Isten gyermeke a lelkek orvosának munkatársa. Ezért a jelmondata neki is csak ez lehet. ’Segíteni, s nem ártani!’)

4) Mit kell tennem, ha bensőséges, személyes közösséget akarok Jézussal és az Atyával?

Az Istennel való találkozást meg kell előznie az Isten felé való közeledésnek. Istenhez azért közeledem, mert azt a jót, amit általa kaphatok, máshol nem találom meg. Isten a létezésem új létsíkja már most. Istent bárhol és bármikor megszólíthatom úgy, mintha a legjobb barátomhoz szólnék. Úgy, mintha egy engem igazán ismerő, szerető, megértő, segítő és javamat akaró személyhez szólnék.

Fontos, hogy mindennél jobban akarjam az Isten jelenlétét az életemben. Nekem az Istent kell szeretnem, nem pedig azon ajándékait, amelyeket adhat. Az Istent, mint személyt érdemes szeretnem azért, mert jó, mert a legjobb a világon – nem csak hozzám, hanem mindenki máshoz is.
De Isten nem csak imádható a jóságáért, hanem követhető is Jézus által. Isten valóságos, érző személy. A nagylelkűségét az is mutatja, hogy arra kér, legyek olyan, mint ő.

Vannak jó dolgok az életemben, amelyek látszatra nem hozhatók közvetlen kapcsolatba az Istennel. Legalábbis az Istent nem ismerők köznapi felfogása szerint. Ilyenek a finom étel, egy kellemes ruha, egy jóleső szabadtéri mozgás, egy tartalmas beszélgetés barátokkal, és így tovább. Tehát, lehetnek olyan jó dolgok az életemben, amelyek látszatra az Isten és közém állnak, és pillanatnyilag fontosabbnak tűnhetnek az Istennél. De ez mégsem marad így, ha a megtapasztalt jó dolgokért is az Istennek adok hálát, méghozzá megalapozottan, hiszen ő tart létben minden fejlődő létezőt. Tőle kaptam szabad akaratot és ösztönzést az értékek keresésére, a javamra váló dolgok választására és létrehozására.

5) 163:3.2 „…sok minden, ami az ember számára lehetetlen, nem elérhetetlen a mennyei Atya számára; el kell ismernünk inkább, hogy Istennel minden dolog lehetséges.”

(Minden lehetséges számomra az Isten mellé állva. Minden, amit az Isten is jónak lát az érdekemben. Isten nem korlátja annak a létezésnek, melyet nekem ajándékozott, hanem segítőm e lét kiteljesítésében.

Az Istennel való azonosulás tesz képessé arra, hogy az emberek irányába türelmes, megértő és nagylelkű legyek. Ha a ragaszkodásom 163:3.3 „tiszta és teljes”, akkor kapcsolódom úgy az Atyához, hogy a legtöbbet tudom átvenni tőle. Tiszta a ragaszkodásom, ha az Atyát önmagáért szeretem, és teljes a ragaszkodásom, ha az Atyát mindenkinél és minden másnál jobban szeretem.)

6) 163:3.4 „Az Atya… irgalmas és szeretetteljes” az irányunkban. Ez azt jelenti, hogy megbocsát a megtérő tévelygőknek és megértő türelemmel, személyre szabottan segíti azokat, akik úgy akarnak szeretni, ahogy ő. A mennyei Atya legnagyobb ajándéka számunkra az istengyermeki pozíció, meg az, ami ezzel jár.

7) 163:4.3 „Miközben segédkeztek a betegeknek, tartózkodjatok a csodavárástól.”

(A lelket kell gyógyítani, a test gyógyulása csak járulékos következmény lehet. Jézus segédkezni, s nem gyógyítani küldte a jó hírek vándor hirdetőit.)

8) A szellemi büszkeség lezártság a mennyei Atya akarata irányában. A szellemi büszkeség valójában szellemi vakság. Aki nem lát, de úgy megy, mintha látna, előbb-utóbb elbukik. Ez igaz anyagi és szellemi értelemben is.

9) 163:7.4 „…a mennyország nem más, mint az Isten egyetemes atyaságának örökkévaló tényére épülő szellemi testvériség az emberek között.”

(Ez jó mondat, érdemes megtanulni.)

10) Jézus és Péter tanácsai közül a hétköznapi életünk során mi, tanítványok is megfogadhatjuk a következőket.

„163:4.2 1. Az országról szóló evangéliumot az egész világnak hirdetni kell, a nem-zsidóknak éppúgy, mint a zsidóknak.

163:4.3 2. Miközben segédkeztek a betegeknek, tartózkodjatok a csodavárástól.

163:4.4 3. Az Isten fiainak szellemi testvériségét hirdessétek, ne a világi hatalom és az anyagi dicsőség külsőséges királyságát.

163:4.5 4. Ne pazaroljatok időt… csekélységekre, melyek kisebbíthetik az evangélium hirdetésére irányuló őszinte odaadást.

163:4.8 7. Azt tanítsátok, hogy az ember minden kötelessége ezen egyetlen parancsolatban összegezhető: teljes elmédből és szellemedből szeresd az Urat, a te Istenedet és magadként a szomszédodat…

163:4.9 …Péter arra intette a hetveneket, hogy őrizzék meg tapasztalásukban a következő erényeket:
163:4.10 1. Elhivatott odaadás…
163:4.11 2. Igaz bátorság…
163:4.12 3. Hit és bizodalom…
163:4.13 4. Lelkesedés és kezdeményezőkészség…
163:4.14 5. Kedvesség és udvariasság…
163:4.15 6. Segédkezés a betegek számára”.

* * *

163. írás / 2. hozzászólás

1) Miből állt a vándor hitszónokok felkészítése (163:0.2; 163:4)?

(A vándorhitszónokok Jézustól és az apostoloktól kaptak felkészítést. Jézus engedte, hogy az apostolok azt adják át, amihez a csoportjukban betöltött szerepük alapján a legjobban értettek.

Nyilvánvaló, hogy Jézus és az apostolok azokat az ismereteiket és tapasztalataikat adták át a vándor hitszónokoknak, amelyek a segítségükre lehettek
- a mennyei Atyával való kapcsolattartásban,
- az emberekkel való kapcsolatteremtésben,
- az örömhír eredményes hirdetésében,
- a rászorulóknak való segédkezésben,
- a csoportjuk gazdasági fenntartásában és szervezeti működtetésében,
- a csoport tagjai közötti személyes feszültségek rendezésében,
- a világi- és egyházi hatalom képviselőivel, valamint a nem zsidókkal kapcsolatos viselkedésben,
- a vérszerinti családjukkal való kapcsolat rendezésében.

Jézus tanítása szellemi értelemben vett csúcstechnológia, és az is marad örökké, mivel a maga nemében túlszárnyalhatatlan. Az emberiség nagyra van a saját, anyagi értelemben vett csúcstechnológiájával és jó is az, ha arra használják, amire való, vagyis sok ember hétköznapi életének könnyebbé és szebbé tételére. De az ember nem csak test, hanem a szellemi fejlődésre nyitott lélek is.

Az ember a csúcstechnológiájával arra törekszik, hogy
- minél távolabb juthasson a földtől,
- minél tovább élhessen a hústestben és
- a lehető legjobb egészségnek és közérzetnek örvendhessen.

Jézus szellemi csúcstechnológiája pontosan ezekre az igényekre ad végleges megoldást, mert az embert
- a lehető legtávolabb juttatja, egészen a paradicsomi Atyához,
- a lehető legtovább élteti, vagyis örökké, miközben
- egyre növekvő jó érzést, békét és boldogságot biztosít a számára.
Sőt, mivel a jézusi csúcstechnológia együttműködést tanít az Istennel és az emberekkel, ezért e módszer a legjobb út az anyagi csúcstechnológia további fejlődéséhez is.)

2) A Jézus által felavatott örömhír-vivők számára felállított szigorú mérce alkalmazását és magyarázatát a 163. írás második szakaszából ismerjük meg (vö. 158:8.1). Mit jelent a „tanítványnál többnek lenni” (163:2.2-2.3)? Miért osztja meg Jézus ezeket az erkölcsi és szellemi kihívásokat az apostolokkal? Vajon ezek a „keménynek tűnő szavak” kizárólag Jézus eltökéltségét voltak hivatottak kifejezni, vagy másoknak is szólhatnak (vö. 159:3.9)? Mit jelent az Urantia könyv olvasója számára Jézus követőjének lenni?

(a) Tanítványnál többnek lenni azt jelenti, hogy apostol vagy. Az apostol tevékeny hirdetője az Isten Országának. Hirdeti a Jézus által hozott jó híreket és segédkezik a rászorulóknak. A szükségletei tekintetében pedig teljes mértékben a mennyei Atya gondoskodó szeretetére bízza magát.

Mivel a szellemi világban csak azt a tudást tekintik sajátnak, amit másoknak is átadunk, ezért a szellemi tudás befogadását és továbbadását érdemes minél hamarabb elkezdeni. A tapasztalat az, hogy aki a tudás befogadása érdekében tevékeny marad, egy idő után annak továbbadásában is tevékeny lesz.
Nem egy apostol maga is tanítványként kezdte a tizenkettő közül. Gondolok itt Zebedeus Jánosra és Jakabra.

b) Jézus tudta, hogy az ellenségei az apostolainak is ellenségei lesznek, ezért az övéit fel kívánta készíteni a várható erkölcsi és szellemi kihívásokra.

c) Jézus soha nem öncélúan eltökélt. Azt szeretné, hogy a követői is elkötelezettek legyenek a mennyei Atya akarata mellett és egyértelműen határolódjanak el a szándékos rossztól, az Atya akarata elleni lázadástól.

d) Jézus követőjének lenni ma is egy fejlődési folyamat következménye. Valójában az igazságot látjuk meg Jézus által. Őrá, mint személyre hivatkozunk, hogy őt követjük, de valójában a felismert jót, az igazság eszményét követjük, mert belekóstoltunk a szellemi boldogságba és egyre többet akarunk belőle.

Annyira vagyok lelkesült, amennyire engedek az Isten vonzásának. Csak a lelkesültség képes kihozni belőlem olyan szavakat, amelyek képesek kifejezni és mások számára is vonzóvá tenni az Istenhez tartozás örömét. Az ilyen lelkesültséget egyben az Isten Szelleme által való ihletettség állapotának is tartom.)

3) Nézd meg figyelmesen a 159:3.7 bekezdést: milyen kapcsolatban áll az „összeütközés mezsgyéje” az ember „kedves gyengéjével” (163:2.7)? Mit jelent itt a „mennyországba bejutás”? Hogyan egyeztethető össze a 163:2.8 bekezdésbeli megjegyzés a 163:2.5 bekezdésben olvasható jézusi ígérettel?

(a) Az ember kedves gyengéje mindaz, amit az Isten elé helyez, ami kedvesebb számára az Istennél. Az embert az ilyen gyengéi az Istentől elválasztják.
Elhagyni a régi viselkedési módunkat és átkelni az „összeütközés mezsgyéjén” – vagyis a régi és az új működés határterületén – nem könnyű választási helyzeteket eredményez. E mezsgyén járva már tudom, hogy máshogy kéne viselkednem, sőt azt is tudom, hogyan, de ezt nem mindig könnyű megtenni. A határmezsgyén való áthaladás idején, ha nem az új módon cselekszem, akkor bánom és sajnálkozom. Ha pedig sikerül az új módon cselekednem, talán nem is örülök neki annyira.

Ma már tisztában vagyok azzal, hogy a célomban kell nagyon egyértelműnek lennem ahhoz, hogy jókedvűen legyek hűséges az Istenhez. Bár tudom ezt, de ennek ellenére még ma is előfordul, hogy gondolatban olyan dologra vetemedem, amit ha meg is tennék, nem lennék rá büszke. De hát, többek között azt is nagyon szeretem az Istenben, hogy végtelenül türelmes és nincs megkötözve velem. Szabadon tud szeretni engem. S ez a szeretet annyira vonzó tud lenni, hogy én is kívánom azt a magam számára, és kínálom mások számára is.

b) Ott van a vagyonom, ahol a szívem. Az istenem az, akiért, amiért éppen élek. A Jézus által hirdetett mennyországban azonban csak úgy maradhatok, ha a mennyei Atya akarata lesz számomra a legnagyobb érték.

c) Ha azt akarom, hogy kincsem legyen a mennyben, akkor a földi eredetű kincseimhez való ragaszkodás vágyát tudnom kell elengedni.)

4) Milyennek értékeli Jézus a vándor hitszónokok sikerét (163:6)?

(Jézus együtt örült a vándorhitszónokokkal és további munkára, a szellem dicsőségeinek megtapasztalására buzdította őket.)

5) Miben áll Jézus ígérete a szellemi nyugalommal kapcsolatban (163:6.7)? Hogyan „váltathatja be” az ember ezt az ígéretet?

(Az ember nem örülhet állandóan felsőfokon. Azonban a belső béke, annak tudata, hogy helyes úton halad, nem csak kívánatos, de meg is valósítható az ember által, ha az Isten és emberszeretet igazságának képviselése mellett dönt.
Jézus igája a szeretet igazsága, melyet mi is képviselhetünk, vagyis „magunkra vehetünk”. S amit mindenképp érdemes megtanulni Jézus működésmódjából, az a hűsége a mennyei Atya személyéhez és akaratához. Tehát Jézus hűséges az Isten által képviselt szeretethez és bennünket is erre kér. Ha vállaljuk ezt, soha nem leszünk magányosak. Mindig lesznek barátaink és testvéreink, tartalmas életünk és jövőnk.)

6) Vajon miért tarthatták olyan fontosnak a szerzők, hogy külön bekezdést szenteljenek a felavatott tanhirdetők végső száma véletlenszerű és nem tervezett kialakulásának (163:4.17)?

(Mert ezzel is jelezni akarták, hogy a helyzet ma is ugyanaz, mint kétezer éve volt: az aratni való sok, de a munkás kevés.)