Jelenlegi hely

164. A templomszentelés ünnepén

164. írás / 1. hozzászólás

1) I. Jézust vegyes társaság hallgatja Jerikóban, amikor egy törvénytudó lényegében annak kimondását igyekszik kikényszeríteni a Mesterből, hogy egy zsidó embernek mindenkit úgy kellene szeretnie, mint saját magát. Az akkori közgondolkodás szerint, amennyiben Jézus csak annyit is kimond, hogy egy zsidó embernek mindenki a felebarátja lehet, komoly vallási bűnt követ el. Egy ilyen kijelentéssel Jézus tagadta volna, hogy a zsidó nép fölötte áll más népeknek és ellene mondott volna annak az általános várakozásnak, mely szerint a megjövendölt Messiás politikai és gazdasági világhatalmat fog biztosítani Isten választott népének.
Jézus tehát tudta, hogy mit kockáztat, ha ebben az esetben ő mondja ki azt, amit a tanításai során már oly sokszor kijelentett, vagyis hogy mindenkinek úgy kellene bánnia a másikkal, amint szeretné, hogy mások vele bánjanak.

Jézus nem szolgáltatja ki magát a rosszakaratú törvénytudónak, ezért inkább elmond egy történetet, amelynek egyértelmű tanulságát attól kérdezi meg, aki őt csapdába akarta csalni.
Ezzel a megoldással Jézus öt fontos feltételt teljesített egyszerre.
- Válaszolt az őt kérdezőnek.
- Tanította a hallgatóságát.
- A saját tanítását képviselte.
- Nem szolgáltatta ki magát a rosszakarójának.
- Példát adott arra, hogy miként lehet okosan válaszolni annak, aki csak látszatra mutatja magát jó szándékúnak. Jézus megoldása nem volt megalázó és kioktató, inkább hatékonyan felvilágosító, elgondolkodtató.

II. Az Isten szeretete az emberi tudomány próbáját is kiállja. Ugyanis ez a hozzáállás újra és újra megismételhető és eredményében mindig békét és örömöt ad annak, aki szeret és a korábbiaknál jobb lehetőséget kínál a boldogságra annak, akit szeretnek.

Jézus azon tanítása, hogy az ember felebarátja bárki lehet, aki segít neki, és hogy az ember bárkinek lehet a felebarátja, akinek segít, gyakorlatilag már régen igazolt egyetemes igazság. Mert bárki beláthatja, hogy nagy bajban csak az számít egy bajban levőnek, hogy segítséget kapjon. Hogy ezt milyen nemű, korú, fajú, nemzetiségű vagy vallású embertől kapja – a szükség enyhítése szempontjából nem számít. Legfeljebb a hiú ember utasítja el az önzetlenül felé nyúló segítő kezet.

Jézus a segítő szeretetet nem faji, vallási vagy nemzeti alapon hirdeti. Az érték maga az ember és az embereket összekötő szeretet kapcsolat. E szeretet tartalma miatt a szeretet vallását emberek nem találhatták ki. Ilyen vallást csak az Isten hozhat le az emberek közé.

III. A jó üzletemberek messzire tekintenek, és ügyesen észreveszik a hosszú távú befektetési lehetőségeket. Talán csak az a tudás hiányzik sokukból, amely által a végtelen lehetőségeket már most tőkévé tehetnék a saját boldogságuk érdekében.

Jézus a boldogság legnagyobb földi tőkése és befektetője. A befektetési ajánlata pedig a legpazarabb, amit egy ember kaphat.
Ezen „üzleti” ajánlatban az ember maga az „üzleti cél”, aki a lelki fejlődése által az Isten szellemével való egységig juthat. Ehhez persze olyanná kell válnia, mint az Isten.

Jézus „üzleti” ajánlata így hangzik: 180:3.7 „…én vagyok az út, az igazság és az élet. Az Atyához csak rajtam keresztül lehet eljutni.”
- Az út, a célhoz vezető magatartás minta.
- Az igazság tanítás arról, hogy kik vagyunk, miért létezünk és merre, hogyan érdemes haladnunk.
- Az élet pedig az a cél, akivé és amivé válni szeretnénk.

A mennyei Atya és Jézus embert nemesítő „üzleti” ajánlata nem csak valamikor hoz majd hasznot. Ez az „üzlet” szinte azonnal elkezdi a haszon termelését és soha nem hagyja abba.
Az emberi boldogságba való befektetés eredményessége nem függ a piac helyzetétől, a keresleti-kínálati viszonyoktól, csak az ember Istenhez való hűségétől.

IV. Egy ember mindig azzal lép szövetségre, akitől a boldogságához támogatást remél. De nem minden emberi érdekszövetség fogad be minden embert. Egyedül Isten az, aki minden embernek szövetséget kínál. Az Istennel szövetségre lépve az ember azokkal is szövetségre lép, akik az Istennel már szövetségre léptek. Az Istennel való szövetség bensőséges, családi kapcsolatokat eredményez. Először az Istennel, aztán fokozatosan másokkal is.

Minél nagyobb egy szövetség, annál erősebb. Minél nagyobb szövetséghez csatlakozik valaki, annál több előnyhöz jut általa. Az Istennél kisebb szövetségek tagjaként az ember nem kaphat lényegi előnyt. A megistenülésnél nincs nagyobb előny az ember számára. Az Isten kész a saját szellemét egyesíteni az ember lelkével, személyiségével, ha az ember is akarja ezt. Amit az Istent mellőző szövetségek kínálhatnak az ember teljes elköteleződéséért cserébe, az ennél csak jóval kevesebb, és múlandó lehet.

2) 164:4.4 Ez után a fiatalabbak egyike szólt, aki titkon hitt Jézusban: „Ha ezt az embert nem az Isten küldte, akkor miként tudja e dolgokat véghezvinni? Tudjuk, hogy aki közönséges bűnös, az nem képes ilyen csodákra.”

(János evangéliuma szerint a fenti mondatok nem hangzottak el egy Jézusban hívő farizeus szájából Jósiásnak, a Jézus által meggyógyított vakon született férfinak a Szanhedrin előtti meghallgatása során. Ilyen jellegű mondatokat a János evangéliuma szerint csak a meggyógyított mondhatott.

A négy evangéliumot és az Urantia kinyilatkoztatás negyedik részét elolvasva mindenki eldöntheti, hogy honnan szerezhet hitelesebb képet Jézus életéről és tanításáról. Az Urantia kinyilatkoztatásból, vagy pedig Jézusra, a kinyilatkoztatóra visszaemlékezők többször másolt írásaiból.

Ez nem az evangéliumok lekicsinylése részemről, hanem annak tapasztalata, hogy az Isten hírének van ezeknél tisztább hangja is a földön.
Nem is olyan régen még Máté, Márk, Lukács és János evangéliumát tartottam a legfontosabb írásoknak. Annak idején magnókazettákra olvastam fel ezeket, hogy otthon és jártomban keltemben hallgatva tanulhassak és megértsem általuk az ég üzenetét. Majd pedig mind a négy evangéliumot gépbe írtam, hogy könnyebben idézhessek belőlük. Ez még az internet elterjedése előtt volt. Vagyis, ismerem az evangéliumok értékeit, azonban az a helyzet, hogy találtam náluk jobb, teljesebb és hitelesebb forrást.)

3) 164:4.10 „Azt mondod, hogy ennek az embernek a tanítványai legyünk, de mi Mózes tanítványai vagyunk, és az Isten törvényeinek tanítói vagyunk. Tudjuk, hogy Isten szólt Mózesen keresztül, de ami ezt a Jézus nevűt illeti, nem tudjuk, hogy ő honnét jött.”

(Akit az igazság gyümölcstermései elgondolkodtatnak, és felismeri a mögöttük levő igazság értékét, vágyat fog érezni arra, hogy ezen igazság szellemében ő is hasonló gyümölcsöket teremjen. S ha más érzések és gondolatok ezt nem írják felül, akkor ez így is lesz. Sajnos a tudatlanságon alapuló félelem és gőg nem jó tanácsadó.)

4) 164:5.1 „De féltek érte küldeni. Mindig összezavarodtak, amikor Jézus ilyen hirtelenül és nyilvánosan megjelent Jeruzsálemben. Az oly buzgón keresett alkalmat Jézus most megadta nekik, de ők féltek őt akárcsak tanúként is a Szanhedrin elé hozatni, és még jobban féltek attól, hogy letartóztassák.”

(Miért tartottak Jézustól a Szanhedrin tagjai? Melyek lehettek azok az okok, amelyek miatt féltek őt elfogni?

- Félhettek attól, hogy Jézus követői és támogatói akár erőszakkal is megakadályoznák a Mester elfogását, vagy ha ez mégis sikerülne, utóbb ellenük fordulnának.
- Nem tudták bizonyosan, hogy Jézus kap-e valamilyen támogatást a világi hatalmak részéről.
- Nem volt egyértelmű előttük, hogy mit kezdjenek Jézussal, miután elfogták. Megöljék? Száműzzék?
- Mivel magukból indultak ki, többen közülük nem tudhatták, hogy Jézus alkalmazná-e velük szemben is a csodatevő képességét.
- Egyesekben ott lehetett annak gondolata is, hátha Jézus mégis az Isten akaratát teljesíti. Ne feledjük, azok a korábbi Szanhedrin tagok, akik Jézus követői lettek, fokozatosan győzték meg önmagukat és egymást is arról, hogy Jézus az Isten küldötte.)

5) 164:5.5 „Amikor Jósiás megtudta, hogy kiközösítették a zsinagógából, először nagyon elcsüggedt, de aztán igen felbátorodott, amikor Jézus úgy rendelkezett, hogy haladéktalanul készülődjön, mert velük jön a pellai táborba.”

(Jézus úgy avatkozott be Josiás életébe, hogy nem tájékoztatta előre arról, hogy fel kívánja őt használni a céljai érdekében. Vagyis csalinak akarja használni azért, hogy a Szanhedrin figyelmét felhívhassa magára.

Az igazság persze ennél azért árnyaltabb, mert Jézus megadta Jósiásnak a döntés lehetőségét arról, hogy akar-e látni a szemeivel vagy sem. Ezért sem gyógyította meg azonnal, hanem közölte vele, hogyha látni akar, akkor a rákent sarat előbb le kell mosnia a Siloám tavában. Jósiás dönthetett volna úgy, hogy nem mossa le a szeméről a kenetet. De Jósiás látni akart.

Továbbá Jósiás dönthetett volna úgy, hogy a Szanhedrin előtt megtagadja Jézust, mint gyógyítóját. Ebben az esetben biztos nem közösítik ki, és a szülei sem fordulnak el tőle.

Bár Jézus nem tájékoztatta előre Jósiást a várható fejleményekről, de nem is befolyásolta abban a tekintetben, hogy mit válaszoljon a Szanhedrin kérdéseire. S bár Jósiás sok mindent nem értett még a világ működéséből, hiszen újak lehettek számára a színek, a formák, a hangok és zajok forrásainak beazonosíthatósága, na meg a mozgás kavalkádja, mégis, a következményekre való tekintet nélkül, bátran úgy válaszolt a zsidók urainak kérdéseire, ahogy azt a józan esze és a jótevője iránti hála érzése diktálta.)

* * *

Talán Jósiás személyének efajta átalakulásának a folyamatát ábrázolja az alábbi megállapítás:

65:8.6 "Amint a fizikai feltételek megértek, hirtelenül elmei evolúciós folyamatok mehetnek végbe; amint az elme kedvező állapotot ér el, hirtelenül szellemi átalakulások történhetnek; amint az egyén tisztán felismeri a szellemi értékeket, akkor a mindenségrendi jelentéstartalmak felismerhetővé válnak..."

* * *

164. írás / 2. hozzászólás

1) Milyen céllal látogatott el Jézus a templomszentelés ünnepére? Ez alkalommal mi indokolja a Mester bátorságát, hogy Jeruzsálembe ment?

(A 164. írás által közölt jeruzsálemi látogatás azért valósult meg, mert Jézus még egy lehetőséget akart adni a Szanhedrinnek és a zsidó vezetőknek arra, hogy felismerjék az általa hozott szellemi világosságot.

Jézus bátorságát az indokolta, hogy még a zsidók ellene szervezkedő urait is szerette. Ezért, ismerve az ellenségei vele kapcsolatos félelmeit, bizonytalanságát és tudatlanságát, lehetőséget keresett arra, hogy előttük is elmondhassa az Istentől való jó híreket.

Jézus tartozott ezzel az úttal magának, mivel mindent, amire lehetősége volt, meg akart tenni az evangélium terjedése és az őt követők biztonsága érdekében.)

2) Melyek voltak a legfontosabb, nem tervezett események e látogatás alkalmával?

(A templomszentelés ünnepén tett jeruzsálemi látogatás legfontosabb, Jézus által nem tervezett eseményei:
- Számomra fontos, nem tervezett esemény – még Jeruzsálemhez közeledve – az irgalmas szamaritánus történetének elmondása.
- Josiásnak, a vakon született koldusnak a szombati meggyógyítása.
- A Szanhedrin szempontjából nem tervezett esemény volt a szombati ülésük összehívása a vakon született meggyógyításának hírére.)

3) Mi volt ennek a jeruzsálemi látogatásnak a legfőbb eseménye?

(Fontos esemény volt még a jeruzsálemi látogatás során a találkozó huszonöt Jézusban hívő zsidó vezetővel Nikodémusz házában.)

4) Miért éppen annak az evangéliumnak kellett volna elhangoznia, melyet Jézus el szeretett volna mondani a Szanhedrin előtt (164:5.1)?

(Jézus 164:5.1 „az Isten országában való isteni fiúi elismerés szabadságának és örömének jó híreit” akarta elmondani a zsidók vezetőinek. Azt a tanítást, amit az egyszerű, rá kíváncsi zsidó embereknek – de még az érdeklődő pogányoknak is – már régen átadott. Bizony, a Jézussal barátkozókból elsők lesznek, a Jézustól elzárkózókból pedig utolsók.)

5) Mire utal Jézus a Salamon csarnokában elmondott beszédében, ki lakozik kiben (164:5.3)? Milyen mértékben tudjuk tapasztalatilag igazolni a kijelentését?

(A Salamon csarnokában elmondott beszédében Jézus arról is beszél, hogy aki benne hisz, abban ő ott lakozik. Csak Jézus szellemisége élhet bennünk, nem pedig Jézus szelleme. Jézus szellemisége akkor lakozik bennünk, ha hiszünk benne. Egyedül az Atya szellemrésze, a Gondolatigazító az, aki bennünk valóságosan ott lakozik.

Amilyen mértékben hiszek a jézusi jó híreknek, olyan mértékben lakozik bennem Jézus az ő szellemisége által. Természetesen a jézusi szellemiség segíti a Gondolatigazító munkáját. Jézus Szelleme valóságosan közöttünk van, amikor legalább ketten vagy hárman összejövünk az ő nevében.)

* * *

„Járjon mindegyikőtök az Atya ügyében, ahogy a szellem vezeti, mialatt én még egyszer felhívom a figyelmüket az országra úgy, ahogy azt az Atyám rendeli.” (164:2.4)

Mindannyinkban ugyanaz a szellem munkálkodik, Atyánk egy részének szelleme. Nincs különbség közöttünk. Az emberek közötti változatosságot az adja, hogy ki milyen módon ismerte fel és tud együtt működni a benne lakozó szellemmel. A felismerés és együttműködés függhet az értelmi képességtől, a körülményektől és nagymértékben attól a szabad akarattól, ami meghatározza többek között azt is, hogy milyen mértékben is rendelem alá magamat az Atya akaratának megcselekedésére. Ismerek olyan személyeket, akik hisznek az Istenben, viszont inkább megmaradnak az anyagi világ zuhatagában, mintsem hogy bármilyen erőfeszítést tegyenek az isteni dolgok megcselekedésére.
A szellemi felismerés eltérő, ezáltal az Atya akaratának megcselekedése is változó tendenciát mutat. Az életkörülményeink változóak, a gondolkodásunk sem lehet sablonos, azonos, mégis meg lehet minden körülmények közepette azt az utat találni, melyben érvénybe tudom juttatni azt a cselekedetemet, ami az Atyánk akarata.

„[Jézus] mindig arra biztatta az apostolait, hogy keressék meg minden természeti vagy szellemi jelenség igazi okait. Gyakorta intette őket, hogy általában is tartózkodjanak szellemi okokat tulajdonítani mindennapos fizikai eseményeknek.” (164:3.6)

Jézus e szavai két dologra ösztönöznek. Az első a megismerés. Ahogy a szomszédunk esetében: „Ismerd meg szomszédodat” felhívást alkalmazza, arra ösztönözve, hogy a megismerés, felismerés a legjobb módja a megértésnek. A mindennapos fizikai eseményeknek szellemi okokat tulajdonítani téves képzeteket, téveszméket eredményez, mely messze elkerüli azt az összetett „képet”, amit igazságnak nevezünk. A szellemi erők működése a nem látható tartományba tartozik, inkább érzékelni lehet, tapasztalás útján. Az ilyen szellemi erők működését - még ha tudjuk is okait – nem vagyunk képesek megmagyarázni, és én azt mondom nem is kell. Ebben a nem is kell(ben) rejtőzik számomra Jézus második felhívása, hogy ne bocsátkozzunk feltételezésekbe. Számtalan olyan szellemi közreműködés van jelen életünkben, amit nem tudunk megmagyarázni, de egyszer majd mindezekre is megkapjuk a választ. Viszont ezek a közreműködések semmi esetre sem mindennapos fizikai eseményeknek tekinthetőek.
Az anyagi világunk pedig jellemezhető úgy is, hogy nincs természetfelettibb a természetnél.

„Az igazság tanítója csak azok számára vonzó, akik vágynak az igazságra, és akik szomjazzák az igazságosságot.” (164:5.2)

Mit is tudhatunk az igazságról, mi az, amit igaznak vélhetünk?

„A fizikai tények meglehetősen egységes mérvűek, viszont az igazság a világegyetem bölcseletében élő és alkalmazkodó tényező. A fejlődő személyiségek megnyilatkozásaikban csak részben bölcsek és csak viszonylag igazak. Csak annyira lehetnek bizonyosak a dolgukban, amennyire azt a személyes tapasztalásaik megengedik.” 2:7.2.

„Az isteni igazság, a végső igazság egységes és egyetemes, viszont a szellemi dolgok története, ahogyan azt a különböző szférákból jövő számos egyed előadja, néha részleteiben változhat az ismeretek és a személyes tapasztalatok teljességében meglévő viszonylagosságtól, valamint e tapasztalások terjedelmétől és mértékétől függően.” 2:7.3.

„Az isteni igazság legjobban annak szellemi sajátossága alapján ismerhető fel.” 2:7.6.

Az igazságot kereső egyén nem elégszik meg részleges tényekkel, fél információkkal. Teljes képet, legyen az emberi vagy isteni, földi esetleg mindenségrendi, kizáróan csak az eredet, történelem és beteljesülés vizsgálatával kaphatunk. Akiket nem elégít ki az igazságról szóló részleges információ azok folyamatos szomjúságot éreznek, a szomjukat pedig a szabad szellemiségük által a tapasztalataik révén olthatják. Nekünk, akik többnyire azért vagyunk itt, mert szomjazzuk az igazságot, amivel nem is tudunk eltelni, hiszen folyamatosan áramlik felénk az Atya akaratának megcselekedése által, vonzó az igazság tanítója, Jézus. Az élete, tanításai, szellemi értékei örökérvvényűek, s mindez számunkra is elérhetővé válik, ott él mindannyinkban.

„Az Igazság Szelleme bizonyos értelemben mind az Egyetemes Atya, mind pedig a Teremtő Fiú szelleme.” 194:2.3.

„És most, hogy személyesen már elhagyta a világot, a maga helyébe elküldi az ő Igazság Szellemét, akinek rendeltetése, hogy az emberben éljen…mely hatékony megoldásnak fog bizonyulni az ember mindig új és sokféle szellemi nehézségeire.” 194:2.1.

„E szellem első küldetése természetesen az, hogy támogassa és személyessé tegye az igazságot, mert az igazság megértése az, amely az emberi szabadság legmagasabb rendű formáját alkotja.” 194:2.2.