Jelenlegi hely

165. A pereai küldetés kezdete

165. írás / 1. hozzászólás

1) 165:0.4 „A hetvenek Abner utasításai szerint megkereszteltek minden hívőt, bár Jézus ezzel sohasem bízta meg őket.”

(Egy szertartást elvégezve az ember könnyen becsaphatja magát azzal, hogy megtette az Isten akaratát.
Jézus szertartási elemek nélküli vallást kínált. Vagyis eszményeket és azok alkalmazási mintáit a személyek közötti viszonyokban. Jézus tudta, hogy mennél kevésbé fogják a tanítását érteni és követni, annál több szertartási elemet fognak alkalmazni rá hivatkozva. Jézus tanítása egy új viszonyrendszer az Istenhez, önmagunkhoz és az emberekhez. Új viszony, vagyis új gondolkodás- és magatartásmód.

Ahogy minden reggel, miután felkelünk és újra nekifutunk az élet élésének, ugyanúgy kell minden nap megtalálni és felvenni azt a tudat fonalat, amely a mennyei Atyával köt össze, és amelyet este, elalváskor elengedtünk.

Jézus nem vonta kérdőre Abneréket, hogy miért keresztelnek, hiszen ő maga is bemerítkezett Keresztelő János által, aki bizony nem volt más, mint Abnerék Jézus előtti tanítója. Jézus miattunk merítkezett be, de nem várja el tőlünk, hogy miatta bemerítkezzünk.

Számomra éppen az emberi megtérés és eltévelyedés lehetősége mutatja azt, hogy a békénket és boldogságunkat érintő döntéseinkben szabadok vagyunk. A belső béke és a boldogság olyan viszonyokon és magatartásokon alapul, amelyek szűk cselekvési lehetőségek esetén is érvényesíthetők – például Jézus és a jobb lator esetében a kereszten – ezért a belső béke és boldogság megtalálása nehezen korlátozható mások által.
Bizony, megtérni vagy éppen szívből megbocsájtani – ha a körülmények úgy hozzák – cselekvésünkben korlátozva is lehet.
Más egyebekben pedig a döntési szabadságunk viszonylagos, mert
- a végtelen lehetőségek közül, de
- az adott képességeink mozgásterén belül,
- az éppen birtokunkban levő tudás fénypászmája által megvilágított cselekvési utak között választva, vagyunk képesek a döntésre.

A szertartás csak előadás, ha lélek nélküli. Egy előadás akkor élő, ha az előadó át is éli azt, amit a magatartásával kifejez.)

2) 165:2.3 „A húsvér testben most élt életem ítél majd mindkettő felett, az igaz pásztorok felett és a hamis pásztorok felett.”

(Miként ítélhet Jézus földön élt élete?
Gondolom akként, hogy magát mértékké és így mintává is tette a gyakorlati Isten- és emberszeretet terén. Vagyis itt és odaát, mindenki láthatja – ha akarja – hogy az, amit tett, tesz vagy éppen tenni akar, mennyit ér az isteni szeretet mérlegén.)

3) 165:2.4 „…ők megismerik a pásztor hangját, és követnek minket; legalábbis azok, akik vágynak az igazságra és szomjazzák az igazságosságot.”

(Mi a különbség az igazság utáni vágy és az igazság szomjazása között?
A szomjazás több mint a vágy. Aki vágyakozik az igazságra, az eléje jövő alkalmat felhasználva keresi az igazságot. De aki szomjazza azt, nem csak vágyakozik, hanem az elé jövő alkalomtól függetlenül, tesz is azért, hogy az igazság iránti szomját oltani tudja.)

4) Megértettem, hogy Jézus szóhasználatában az „egy akol”, az Isten fiainak egy, közös testvériségét jelenti.

5) Megértettem azt is, hogy a mennyei Atyában és Jézusban az tud bízni, aki szellemileg felkészült. Ez Istenről való tanulást, imát és jó akaratú hozzáállást jelent minden személyhez, így magunkhoz is.

6) „Miért kell a zsidó vagy a nem-zsidó embernek haboznia, hogy elfogadja ama jó híreket, hogy ő az örökkévaló Isten egyik fia?”

(I. Az emberek többsége nem gonosz, hanem félrevezetett. Hál’ Istennek, az Urantia kinyilatkoztatás megismerésével a félrevezetettek száma jelentősen csökkenni fog.

Az emberiség csak akkor egységesülhet, ha a tevékenysége közös értékrenden alapul. A gazdasági jólét nem lehet kizárólagos cél, mivel az ember több mint az értelemmel bíró teste, ő lélek is. Míg az ember testének földi igényei vannak, addig az ember lelkének örök igényei vannak. Amíg az emberi lélek nem érzi biztosítva az örök igényei megvalósulását, addig nyugtalan marad. Az egyénnek csak az Istennel való egysége lehet örök. Az ember számára csak az Isten lehet olyan nagy, akiben addig nyújtózkodhat, ameddig csak akar és tud.

Egyenrangú egyének csak akkor kerülhetnek tartósan összhangba egymással, ha előbb külön-külön összhangba kerülnek a mennyei Atyával. De nem csak egymással kerülhetnek így összhangba, hanem a mindenség minden más fejlett lényével és teremtményével is. Tényleg igaz, hogy a szeretet, amely azonos az Istennel, hatalom, amely megnyilvánulásaiban a mindenség egyetemes nyelve és magatartásmódja is.

II. Az Új világrend természetesen készül, de nem olyan lesz, mint amilyennek azok az emberek szánják, akik az Istent mellőzve készítik azt. Hanem olyan lesz, amilyennek az Isten szánja azt. Miben áll az Isten előnye ezen földi törekvőkkel szemben?

a) Már volt szó arról, hogy az ember nem csak értelemmel bíró test, hanem lélek is, akit csak az Isten és az ő eszményei elégíthetnek meg. Embert csak az Isten képes boldogítani állapotszerűen, vagyis örökké.

b) Isten egységet célzó módszerei és eszközei minden időben vállalhatók az Isten és az ő családtagjai számára. Istennek soha nem kell szégyenkeznie azért, ahogy működik. Isten módszerei és eszközei nem keverendők össze azokkal a módszerekkel és eszközökkel, amelyeket az Istenre hivatkozva alkalmaznak azok, akik nem követik Jézust.

c) Isten régebb óta dolgozik az egység kiterjesztésén. Földi viszonylatban is többszázezer éves előnye van. Jézus szavaira rímelve, aki azt mondta a hallgatóinak, hogy 157:6.11 „Mielőtt Ábrahám volt, én vagyok.”, kijelenthető, hogy ’Mielőtt a titkos társaságok lettek, Isten van!’

d) Nem csak az Istent szeretőnek dolgozik minden össze a javára, hanem az Istennek is minden összedolgozik a javára, ugyanis ő a szeretet és e szeretet a fizikai világ törvényrendszerének alapja és csúcsa. Az anyagi világ az Isten gyermekeiért lett létrehozva, azért, hogy Isten gyermekei megtalálhassák az ő mennyei Atyjukat és az ő családjában élhessenek örökké.

e) Isten személye mögött – és itt nem az ő nevében működő földi egyházakat értem – összehasonlíthatatlanul nagyobb tudás és erőhatalom áll, mint a föld egységes irányításán munkálkodó gazdasági-politikai hatalom mögött.

f) Az Isten – a Gondolatigazító által – minden értelmes emberben ott van, és szüntelenül azon munkálkodik, hogy az ember javára örökre ott is maradhasson.

g) Isten nem hagyja cserben az övéit. A Jézus által tanított ima egyben jóslat is:
144:3.3 „Mi Atyánk,…
144:3.5 Jöjjön el a te országod; a te akaratod legyen meg
144:3.6 A földön éppúgy, miként a mennyben.”

Vagyis, az Új világrend – illetve Mindenség rend – mintája a mennyben van, és minden folyamat, kitérő, nehézség és törekvés ezt készíti, ezt segíti elő akkor is, ha a törekvőknek és készítőknek nem ez a szándékuk.

h) Az Isten által létrehozott és fenntartott egység – az Isten Országa – már létezik. Ez, a mindenség sok terére kiterjedt már, s Jézus által a földre is elérkezett. A kérdés tehát nem az, hogy létre jön-e ez a földön is, hanem az, hogy mikor teljesedik ki a maga értékei által.

A hívő tudja, hogy az egyén sok problémája megoldódik és lényegesen kisebbé válik, ha megtalálja a célját, vagyis az Istent.

III. Az Urantia könyv nem csak az Isten és az ember közötti kapcsolat rendezése szempontjából alapvető fontosságú. E könyv iránymutatásai alapján új kutatások fognak indulni és meglévő kutatások vesznek új irányt. Tudósok és kutatók, akik az Urantia könyvet olvasni fogják, ötleteket kapnak és ösztönzést éreznek majd a munkájukkal kapcsolatban.

- A társadalom tudósok mintákat találhatnak majd az új társadalmi viszonyok intézményrendszerének kialakításához.

- A Könyv a fejlődés olyan fonalát kínálja a történészek és a genetikusok számára, amelyre a kutatásaik eredményeit fűzhetik fel.

- A Perzsa-öbölbeli kutatások által a régészek bebizonyíthatják, hogy az emberi kultúra jóval régebbi, mint ma tanítják és a forrása égi eredetű, amit nem tanítanak. Az öböl vizében talált kőtáblák sok százezer éves írásainak, vagyis a dalamatiai abc-nek a megfejtésében nagy segítséget fognak jelenteni a Könyv közlései a parancsolatok szövegének jelentéséről.

- A mindenséget kifelé irányulóan kutató csillagászok és fizikusok, valamint a mindenséget befelé irányulóan kutató kémikusok és biológusok számára a Könyv egyértelműen alapmű lesz.
/Zárójelben jegyzem meg, egy ideje foglalkoztat az a kérdés, hogy a bennünk levő ádámi génanyag hatását lehet-e a tudatunk hatalma által jobban felerősíteni?/

Ma még a Bibliát mondják a legnagyobb példányszámban kiadott, legtöbbet olvasott műnek. Ezen evolúciós fejlődést tükröző könyv szerepét majdan a kinyilatkoztatáson alapuló Urantia könyvnek kell átvennie.

Oly sok kísérlet történt már a béke megteremtésére az emberben magában és az emberek között is. Azonban 165:6.3 „…mindaddig nem jön el a béke a földön, amíg mindenki hajlandó nem lesz hinni és belépni az Istennél való fiúi elismerés dicső örökségébe.”

IV. Ide kívánkoznak részemről a következő tartalmak is:

Honnan tudom, hogy van Isten?
Mivel az anyagi világ – és benne az ember – törvények rendszere által létezik és fejlődik, ezért egy olyan értelmes forrásnak és szervező erőnek, akit mi Istennek mondunk, léteznie kell.

Honnan tudom, hogy Jézusnak igaza van?
Onnan, hogy úgy szeretni, ahogyan ő tanítja, a legnagyobb tartós örömöt és a legnagyobb tartós békét adó dolog a világon. Ki lehet próbálni!

Mi e világ legnagyobb veszélye számomra?
Hogy félrevezetem magam és elmulasztom komolyan venni életem legjobb döntését, vagyis az istengyermekség elfogadását.)

7) Az embernek lehetnek földi javai és égi kincsei. A földi javak az elme és a test igényeit szolgálják. Az Isten Országában levő kincsünk pedig a szellemünk megelégedését és a lelkünk üdvösségét.
A földi életünk során javakra és égi kincsekre is szükségünk van. A javak feladata az, hogy szolgálják az önfenntartásunkat, de nem szabad akadályozniuk azt, hogy egyre inkább olyanná váljunk, mint a mennyei Atya. Megértettem, hogy a vagyonom a földön csak akkor szolgál engem, ha mindennél jobban tudok örülni annak, hogy kincsem van a mennyben.

Jézus szerint a vagyonnal kapcsolatban van, amit mindenkinek figyelembe kellene vennie: 165:4.1 „…nem a birtokolható dolgokban való bővelkedéstől függ az ember élete.”

Van, amit a tanítványainak kell átgondolniuk: 165:4.5 „Nincs bűn abban, ha tisztességes javaid vannak a földön, feltéve, hogy a kincsed a mennyben van, mert ahol a kincsed, ott lesz a te szíved is.”

S van, amit az apostolainak kell alkalmazniuk: 163:2.5 „Ha a hírnököm akarsz lenni, akkor menj és add el mindenedet, és amint javaidat a szegényeknek vagy a testvéreidnek adományoztad, jöjj és kövess, és kincsed lesz a mennyországban.”

8) Kedvenc kijelentésem Jézustól a 165. írásból:
165:6.2 „A megmérettetéskor megmutatkozik az ember lelke; a próba felfedi, hogy mi is rejtőzik a szívben igazán.”

9) 165:6.3 „Mindazonáltal, menjetek el az egész világba és hirdessétek ezt az örömhírt minden férfinak, asszonynak és gyereknek.”

(Most figyeltem fel rá. Jézus arra buzdít bennünket, hogy a gyermekeknek is hirdessük az Istentől való jó híreket. A nagyobb gyermekeknek szóval is, a kisebbeknek meg leginkább úgy, hogy atyai szeretettel szeretjük őket.)

* * *

165. írás / 2. hozzászólás

1) Találd meg az összefüggést ama két magyarázat között, melyek Jézus utolsó, végzetes jeruzsálemi útjának időzítésére vonatkoznak (ld. 165:1.2 és 165:2.8 bekezdés).

(Jézus azért ment Jeruzsálembe az ellene irányuló szervezkedés ellenére, mert szerette az embereket, és mindent meg akart tenni a tanításuk és bátorításuk érdekében.)

2) Mennyiben fejezi ki a jó pásztorról szóló hitszónoklat (165:2) Jézus kereszthalálának jelentőségét?

(A jó pásztor nem hátrál meg. Jézus ezzel is mintát ad az őt követő segédpásztoroknak. Jézus az ellenségei rosszakarata következtében halt meg, miközben az általa hozott szellemi tudást és látásmódot kínálta fáradhatatlanul a népe számára. Vagyis nem az övéiért kellett meghalnia, hanem az ellenségei miatt. Nem Jézus halála váltotta meg a benne hívőket. Csak a Jézus tanításaiban való hit térítheti le az embereket a bűn és a halál útjáról még ma is.)

3) Vizsgáld meg közelebbről is Jézus Pellában tartott szombati hitszónoklatát (165:3) a „bizodalomról és a szellemi felkészültségről”. Hogyan tud a Mester ennyi tárgykört szabadon átfogni a beszédében, ahelyett, hogy a tanításának középpontjába mindegyre az evangéliumi fő üzenetét állítaná?

(Jézus lehajol az emberekhez és beszédének tartalma által kézen fogja, és elvezeti őket az evangélium fő üzenetének nyilvánvaló igazságáig.

Jézus azt mondja, hogy a képmutatás az előítéletből születik /165:3.2/. De honnan ered az előítélet? – A tudatlanságból.
Jézus szerint az rendelkezik a magány, a bűn és az elmúlás terhei alól megszabadító tudással, aki ismeri az igazságot arról, hogyan lehetünk boldogok.
Az ember nem lehet boldog, ha nem szeretik, s nem lehet boldog, ha nem szeret.

A gyermek, ha azt érzi, hogy nincs meg számára a szeretet biztonsága, mindent megtesz annak érdekében, hogy felhívja magára a figyelmet. A felnőtt, ha azt érzi, hogy nincs biztonságban, gondolhatja azt, hogy majd vagyonnal, hatalommal, címekkel és rangokkal biztosítja maga számára a biztonságot, a figyelmet, az elismerést, és ha lehetséges, a szeretetet.

Az ember két dolog miatt nem érezheti magát biztonságban. Ha azt érzi, hogy nem szeretik, vagy ha eszébe jut, hogy majd meg kell halnia.

Az ember könnyen megfeledkezik a halál tényéről, ha naponta az életre ébred. De arról nem tud elfeledkezni, ha úgy érzi, hogy nem szeretik, ha azt érzi, hogy nem fontos, nem figyelnek rá.

A képmutatás oka véleményem szerint az egyén be nem vallott félelme attól, hogy esetleg nem elég jó, figyelemre és szeretetre méltó.

Jézus azért is jött, hogy többé ne féljünk attól, hogy nem vagyunk szeretve.

Az önmagunkról kialakított képünket újra kell gondolnunk, mert az Isten Fiának az Atyaistentől hozott üzenete az, hogy értékesek és mélyen szeretettek vagyunk – a mennyei Atya gyermekei. Az embert csak az teheti értékessé önmaga előtt, ha megérzi, felismeri és tényként fogadja el azt, hogy szeretik őt és maga is képes arra, hogy másokat szeressen.

Az ember csak az Istentől tanulhatja meg helyesen szeretni önmagát és másokat.
Aki elfogadja az Isten gyermekséget, nem csak azt tudja meg, hogy szeretik, és nem csak azt ismeri meg, hogyan szerethet helyesen, hanem belső bizonyosságot kap afelől is, hogy örök élete van. Csak az Isten gyermekség elfogadása képes megszabadítani bennünket a létfájdalomtól, a szeretet hiánytól és az elmúlásnak való kiszolgáltatottságtól.

Isten szeretete ahhoz tud közel kerülni, aki már nem akarja becsapni önmagát hamis képekkel – beképzeltséggel, tévképzettel és képmutatással. Az őszinte ember szembesül azzal, hogy belül egyedül van, kicsi, gyenge és fél. De azt is tudja, hogy nem akar ebben az állapotban megmaradni. S ekkor, ha a kereső ember szóba áll azzal a személlyel, akiről már oly sok mindenfélét hallott, nem csak azt tapasztalja meg, hogy az Isten nem haragszik rá, hanem megtapasztalja az Isten szeretetének melegségét és örömét is.)

4) Mit jelent az, hogy „zöld mezőkre és nyugodt vizek mellé” vezetni (165:2.6)?

(Mit kell a pásztornak kínálnia a bárányai számára, hogy növekedni tudjanak? – Zöld füvet és tiszta vizet.
Mire van szükségük az Isten gyermekeinek a vezetőik részéről annak érdekében, hogy növekedni tudjanak? – Hiteles tanításra és követhető életmintára.)

5) Magyarázd meg a 165:2.7 bekezdésben ismertetett jézusi tanítást.

(165:2.7 És most… kijelentem, hogy én vagyok a kapu az Atya juhaklához is és ugyanakkor én vagyok az igaz pásztor az Atyám nyájai számára is.”

Ez a kijelentés véleményem szerint a következőket jelenti:
a) Aki a földön az Istent akarja hirdetni az emberek számára, annak Jézustól kell ezt megtanulnia.
b) Az Isten atyaként viszonyul a földi gyermekeihez.
c) Az Atyának máshol is vannak gyermekei, nem csak az Urantián.
d) A Jézus által hirdetett jó hírek más világok lakói számára is igazságok.
e) Jézus az atyai mérce a világegyeteme lakói számára.)

6) Mi a jelentősége a megmérettetésnek (165:6)?

(Minden cselekedetünk megmutatja a szándékunkat. A szándékunk pedig azt mutatja meg, hogy hol van a kincsünk, vagyis mi az érték számunkra, miben akarunk növekedni.

Ha a kincsem a mennyben van, akkor a kincsem az Istennel való életem. Mivel a tökéletesség a végső célom, ezért azt gyakorlatban is követhető eszmények által törekszem megvalósítani.
Egy jó szülő azt szeretné, hogy a gyermeke a legjobbat hozza ki magából. S a mennyei Atya jó szülő.

Akkor hozom ki a legjobbat magamból, ha a férj, apa, testvér, barát, szomszéd, munkatárs stb. szerepeimet eszményi módon élem meg.

A szeretet nem szerep akkor, ha szívből jövő. Milyen az Isten szerinti eszményi szeretet?
Tartalmában: nem ártó, megbocsátó, segítő, építő, buzdító és vigasztaló.

Formájában:
- Ráfigyelő, de nem kíváncsiskodó.
- Felkínáló, de nem rátukmáló.
- Támogató, de nem kiszolgáló.
- Szelíd, de egyértelmű.
- Hűséges, okos, derűs és önzetlen.)

* * *

„Nektek, akik az Atyám nyájainak segédpásztorai akartok lenni, nem csak hogy méltó vezetőknek kell lennetek, hanem táplálnotok is kell a nyájat jó élelemmel; nem
vagytok igaz pásztorok, hacsak nem vezetitek a nyájaitokat zöld mezőkre és nyugodt vizek mellé.” (165:2.6)

Jézus ezen útmutatásában a vezetőt nem szó szerinti vezetőként értelmezem, hanem inkább tanítóként. A világegyetem egy nagy tanhely, s ebben az iskolában mi mindannyian tanulók vagyunk, de egyben tanítók is.
Miért mondja Jézus, hogy méltó vezetőknek kell lennetek?
Ahhoz, hogy képes legyek tanítani, az szükségeltetik, hogy magam is jó tanítvánnyá váljak. Magát a méltóságot a vezetői, tanítói szerepre a legmagasabb rendű eszménykép és az őszinte hit adja. A hitem tapasztalás formájában nyeri el igaz voltát, melyet másoknak is be tudok mutatni.

Bizony felelősség képviselni a Mennyei Atyát itt a földön! A mai kor embere társ-talanná és hon-talanná vált, melyben keresi mindezekre a megoldást fűben-fában, kövekben és csillagokban, vagy éppen idegen lényekben. Tantra, mantra, reiki, varázsvessző és társai azok a dolgok, amik hozzájárulnak ahhoz, hogy állítólag jobban érezze magát az ember, boldog lehessen. Pedig valójában az igaz értékek teljes hiányában szenved. A legmagasabb rendű emberi eszménykép az Isten Atyasága és az emberek közötti testvériség. Az Atyát képviselni felelősség, hiszen nem csak arról szól a fáma, hogy elmondom milyen is az Atyám, mert a szavakból már mindenkinek elege van, hanem be is kell tudnom mutatni az életemben. A mást mond és mást cselekszik, vagy a vizet prédikál és bort iszik, mindenki számára ismerős. "...táplálni kell a nyájat, jó élelemmel..." A jó élelem pedig a valódi értékek megismertetése és bemutatása hit révén. A hit általi üdvösség, az elnyerhető belső béke, az, hogy egy mennyei család tagjai, Isten gyermekei vagyunk, képezi azt a kiapadhatatlan bizonyosságot, amiből képesek vagyunk minden nap, bármely percében erőt meríteni úgy, ahogy a nyájnak szüksége van zöld mezőkre és nyugodt vizekre.

Jézus azon kijelentése, hogy "Én vagyok az út, az igazság és az élet" jut eszembe a következő mondatokból.

„[É]n vagyok a kapu az Atya juhaklához is és ugyanakkor én vagyok az igaz pásztor az Atyám nyájai számára is."

Jézus élete maga az út, ő az igaz pásztor, aki elvezet minket az Atyához. A földi élete a legmagasabb rendű kinyilatkoztatás, melyben bemutatta nekünk a szeretet Istenét. Bemutatta az Istent, mert aki látta a Fiút, az látta az Atyát. Ezt az utat járva pedig ő maga lesz az, aki elkísér minket a Paradicsom szigetére.

„Minden pásztor, aki nélkülem akar bejutni az akolba, kudarcot fog vallani, és a bárányok nem fognak hallgatni a hangjára.”

Hogyan is érthető meg, ismerhető fel az út? Úgy, ahogy a bárányok felismerni vélik gazdájuk igaz hangját. Az igazság hívó szava rávezet minket a helyes útra. Vajon honnan is tudható, hogy mi az igazság? Nem is oly rég tették fel ezt a kérdést nekem, azzal kiegészítve, hogy maga az Urantia könyv is csak egy elmélet. Maradva az elméletnél, hogyan is fogadható el egy elmélet teljes körűen? Úgy, hogy ha megkapjuk a válaszokat a feltett kérdéseinkre. Hogyan alakult ki világunk, s benne az emberiség? (Eredet) Miként alakult az emberiség fejlődése napjainkig? (Történelem) S vajon miért is lettünk, mi emberek, mi az élet célja? (Beteljesülés)
Amennyiben ezekre elfogadható magyarázatot kapunk, az elmélet megállhat a lábán, de ettől még elmélet marad. Igazzá csak és kizáróan a személyes tapasztalás teszi! Jézus tanításai, az Atyával való bensőséges kapcsolat, az Isten szeretete, mind-mind megtapasztalható. A tapasztalás az igazság éltető ereje.

„Minden lélek, aki az általam teremtett és elrendelt módon lép az örökkévaló útra, az üdvözül és képes lesz továbbmenni, míg csak el nem éri a Paradicsom örökkévaló mezőit.” (165:2.7)

Az emberiséget mindig is foglalkoztatta az öröklét, a halál legyőzése. Próbált rá keresni vagy éppen kreálni magyarázatot arra vonatkozóan, hogy van-e élet a halál után? Titkon, tudat alatt a szellemvilág, a fény az alagút végén is ezt a hőn áhított vágyat jelképezi. Pedig az erre vonatkozó megoldás ott van, ahol a legkevésbé keresik. Magunkban. Mi magunk döntjük el, hogy akarunk-e járni az igazság útján, mely maga az örök élet.

„…az Atya sohasem kényszerít egyetlen embert sem az országba való belépésre. A meghívás mindig is ez volt és mindig is ez lesz: jöjjön, aki csak akar és vegyen szabadon az élet vizéből.” (165:3.8)