Jelenlegi hely

168. Lázár feltámasztása

168. írás / 1. hozzászólás

1) 168:0.7 Erre Jézus, egyenesen Márta szemébe nézve, így szólt: „Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz bennem, bár meghal, mégis élni fog. Voltaképpen, aki él és hisz bennem, az sohasem fog meghalni. Márta elhiszed-e ezt?”

(I. Jézus közölte, hogy ő jó hírt, örömre okot adó hírt hozott a számunkra. Ez a jó hír elmondható egy mondatban is: az Isten nekünk Atyánk, ebből következően mi egymás testvérei vagyunk.

E kijelentés önmagában még nem ok az örömre, azonban az örömre okot adó tartalmak mégis ebből az egy mondatból következnek. Melyek ezek Jézus szerint?
- Az Isten jó Atyaként ismeri és szereti minden egyes gyermekét.
- Aki elfogadja az istengyermekség rangját, a személyének azonosságát megőrizve, örökké élni fog.
- Az örök élet örök növekedést jelent az isteni igazságban, jóságban és szépségben.

Jézus szerint, bár ezek a lehetőségek értem való ajándékok, de tőlem függetlenül, netán az akaratom ellenére, nem lehetnek az enyémek. Éppen ezért, a jó hír fent felsorolt gyümölcseinek birtoklása érdekében az Istent gyermekeként, a többi személyt pedig testvéreimként kell szeretnem.

Mivel az Isten is tudja, hogy ez nagy feladat, ezért két segítséget is kínál számomra. Időt és az ő akaratának választhatóságát a törekvéseimhez. Így lehet a legrövidebb idő alatt a legmesszebb jutni. A legmesszebb pedig mindenki számára ugyanaz: az Isten örök gyermekeiként olyan tökéletesek lehetünk, mint amilyen tökéletes ő mennyei Atyánkként.

Persze, egy ilyen új életbe csak úgy érdemes belekezdeni, ha az akaratomat értelmileg és érzelmileg is táplálni tudom. Az értelmemet a jézusi életmű tanulmányozása és a tapasztalataim értékelése által táplálom.
Érdekes módon, érzelmileg az táplál, ha szeretek. Az embereket jó akarat által, a mennyei Atyámat pedig hálával és dicsőítéssel. Ez utóbbi úgy történik, hogy szó szerint azt nézem, hogy miért adhatok neki még hálát, mert így szinte azonnal az ő szeretetének érzelmi hulláma tölt el engem. A szívből jövő hálaadó és dicsőítő imára az Isten Szelleme azonnali örömmel válaszol.

Régebben kipróbáltam, és olyasmikért is hálát adtam az Istennek, melyekről az értelmemmel tudtam, hogy azokat nem helyeselheti. Nem is éreztem az ő szeretetét az én örömömként.
Aztán próbálkoztam azzal is, hogy fontos és értékes dolgokért adtam hálát személytelen létezőknek – pl. „Ó nagy kozmosz!” – de ez sem eredményezte azt a semmi máshoz nem hasonlítható örömöt, amit lélekben a mennyei Atyához simulva érezhetek.

Meg is tanultam, hogy a mennyei Atyámnál csak az őszinte, értelmes szeretetem „játszik”. S hozzá visszatérve megtanultam azt is, hogy az én mennyei Atyám nem haragtartó és nem bosszúálló, valamint azt is, hogyha elfordulok tőle, akkor magamat kevesbítem meg.

Mivel a mennyei Atyámat még nem látom a szemeimmel, bár érzem, és nem érintem a kezeimmel, bár értem, ezért a kapcsolatunk belső és személyes. Más emberek számára ez úgy mondható, hogy a mennyei Atyával való kapcsolatom a hitemen alapul.

Ma már tudom, hogy az Isten szeretetének a hitemen alapuló érzése azért olyan közeli és személyes, mert a mennyei Atya egy kicsi, de valóságos része bennem is ott él.

II. A hitem elsősorban öröm- és erőforrás számomra. Ha az Isten felém irányuló szeretete nem lenne valóságos, nem lenne alkalmas az anyagi létezésből fakadó félelmeim feloldására.

Abból az életkorból már régen kinőttem, amikor szinte bármit el lehetett hitetni velem. Ma már csak olyan dolgot hiszek el, amelynek létét személyesen tapasztalom meg, vagy amelynek létezését értelmileg is belátom. A szerető Isten nálam mindkét feltételnek eleget tesz.

Van azért az Istenben való hitemnek várakozás része is. Bízom abban, hogy egyre több jó dolgot fogok megtapasztalni vele és általa. Azt már most tapasztalom, hogy az Isten mindig a legjobbat akarja kihozni belőlem. Eleinte nem értettem, hogy miért nem akkor és úgy segít nekem, ahogy azt én szeretném, de ma már hálát adok neki ezért.

Az élő hit nem csak az Isten felfedezésének egyik eszköze, hanem önmagam felfedezésének eszköze is. Önmagunk egyre kiteljesedő felfedezése és megújítása csak az Istenhit világító fénye mellett lehetséges. Az utazók, a kutató felfedezők, a bátran kísérletező tudósok és a kíváncsi gyermekek mind hiszik azt, hogyha ismeretlen területre merészkednek, akkor ott valamilyen nagyszerű dolog fog várni rájuk.

A saját, egyszemélyes tudományos akadémiám, a hitem és a józan eszem együttes tapasztalatai alapján megállapította, hogy Isten létezik. Az értelmi szűrőm őt nagyon okosnak, az erkölcsi szűrőm pedig nagyon jónak, barátságosnak mutatja.

Korábban a világ tele volt számomra kérdésekkel. De amióta értem, hogyan működik az Isten, azóta Ő a belső napsugarammá, a világban élő emberek működése pedig érthetővé vált.
Az Isten szeretetének olyan íze, zamata, fénye és belső sodrása van, ami semmi máshoz nem hasonlítható, mással össze nem téveszthető.

A teremtés egyszerre komoly és ugyanakkor játékos. Komoly, mert a gyermekeiben benne él az Atya maga is, és játékos, mert szabályok szerint, de a lehetőségek szinte végtelen változatosságán alapul. Az élet, öröm. De ezt csak az Isten családjának tagja képes naponta így látni.

Az istenhit a hitetlen szerint tudománytalan, az emberi önámítás és gyengeség jele. Szerintem pedig barátkozás egy magasabb dimenzióból származó, szuper intelligens, de végtelenül jó lénnyel.

A hit az egyén boldogsága érdekében alkalmazható tudomány. Van célja: a mennyei Atya. Van útja és tananyaga: Jézus. Vagyis a szeretet tanulható, lehet benne növekedni.

III. A lelkünk ajtaját mi nyitjuk vagy zárjuk az Isten előtt, ő soha nem töri ránk azt. Ő az ajtó előtt áll. A szellemi szabadság akkor tölti el az embert, amikor felismeri, hogy a szabad világ nem tőlünk nyugatra van, hanem ott, ahol az Isten. Az Isten pedig ott van, ahol őszintén hisznek benne.

Isten elsősorban nem az számomra, amit megtanultam róla. Isten számomra az, amit megtapasztaltam vele kapcsolatban. Annyi mindent megtanultam az életem során, de értéke csak azon dolgoknak van számomra, amelyeket szeretek. Istent a szeretetén keresztül lehet a legemlékezetesebb módon megtapasztalni.

A hit attól is élő, hogy általa az ember szervesen beépülhet az Istenbe, az Isten pedig szervesen beépülhet az emberbe. Ne ijedj meg, ezáltal nem más leszel, csak jobb és így boldogabb! Az Istenben való hit az emberi lélek nemesítésének eszköze. És a hit sem tudomány addig, amíg nem élünk meg örömöt általa.)

2) 168:1.2 „Az emberi elméknek nehéz elmagyarázni, hogy miért is sírt Jézus…”.

(A kinyilatkoztatók szerint Jézus
- a Márta és Mária irányában érzet rokonszenv miatt,
- a visszahozandó Lázárra váró megpróbáltatások miatt és
- az őszinte, valamint az önmagukat tettető gyászolók magatartását látva sírt.

Azonban én úgy gondolom, hogy Jézus másért is sírt.

Jézus tudta, hogy hamarosan ő is meg fog halni. Tudta, mert egy ideje már jövendölte. S ha ezt tudta, akkor azt is tudta, hogy nem betegágyban, mint Lázár, hanem a bűnözők számára készített keresztfán fog meghalni. Jézus tudta azt is, hogy a haldoklása során nem gondoskodnak majd róla szerető testvérek és barátok, hanem a rosszakarói fognak szitkokat szórni rá. S az ellenségei a testét sem akarják majd szikla sírba tenni, hanem a szemétdombra akarják vetni. Azok az ellenségei, akiket Jézus mindezek ellenére szeretett és sajnált, s akiknek meggyőzése érdekében kívánta feltámasztani Lázárt, annak halála után négy nappal.

Jézus, bár lett volna rá oka, nem önmagát sajnálta, hanem az embereket, az övéit és az ellenségeit egyaránt. Jézus tudta, hogyha őt megölik, akkor ez azt fogja jelenti, hogy Izráel vezetői nemet mondanak a nemzetük Isten általi vezetésére, s ez rengeteg további szenvedést fog eredményezni a népe számára a világban. Volt tehát elég oka Jézusnak a könnyezésre.

Jézus sírásai és könnyezései valóságos emberi érzelmeket mutatnak valós emberi élethelyzetek kapcsán. Az Urantia kinyilatkoztatásban keresve – Jézus tizenkét éves kora és a halála közötti időszakot tekintve – az alábbi könnyezésre okot adó helyzeteket találtam.

a) 125:4.2 Jézus tizenkét évesen az „Olajfák hegyének tetején megállt és keserű könnyeket ontott az elébe táruló táj láttán – egy szellemileg elszegényedett népet látott, melyet a hagyomány köt gúzsba és amely a római légiók felügyelete alatt él.”

b) 141:0.2 Jézus sírt a nyilvános színre lépésének megkezdése előtt: „…az tett bánatossá, hogy József atyám családjából senkinek sem jutott eszébe, hogy eljöjjön és jó utat kívánjon nekünk.”

c) 168:1.1 Jézus könnyezett, miközben követte Mártát a kertben Lázár sírjához.

d) 172:3.10 S Jézus ismét sírt az Olajfák hegyén a virágvasárnapi bevonulás napján. Látta, hogy a zsidó vezetők és a rájuk hallgató nép el fogja utasítani az Isten békejobbját és tudta, hogy kardot rántanak majd az ellenségeikre, mely pusztulást, szétszóratást és elutasítást fog eredményezni számukra.)

3) 168:4.4 1. „Az imádság a véges elme olyan megnyilatkozása, melynek során az elme közeledni próbál a Végtelenhez.”

(Az ima a hit azon cselekedete, ami Istennel köt össze. Az ima az Istennel való kapcsolattartás eszköze. De mi is a kapcsolat?
A kapcsolat viszony és összefüggés dolgok, személyek között.
Az emberi húsvértest jól példázza a kapcsolatok és kapcsolatrendszerek szükségét, egységét és működését. Ezen élő szervezetet vizsgálva egy szívmotort, és egy ellátást biztosító keringést látunk, amely sejteket, szerveket és szervrendszereket kapcsol össze, hogy azok önmagukért és egymásért működjenek.

Egy kapcsolat által az egymással kapcsolatba lépők kapnak egymástól. A viszonyuk ezért kap-csolat. Egy futó találkozás – bár történik egymásra hatás – nem nevezhető kapcsolatnak.

A személyek közötti kapcsolat lehetőség testi-anyagi, lelki-érzelmi és szellemi dolgok kölcsönös megosztására.
Emberként személyi és dologi kapcsolatok hálójában élek. A tudatos kapcsolati hatásoknak az alapján teszem ki magam, hogy mi a célom.

Egy kapcsolat akkor hasznos számomra, ha egyszerre tartós, gazdagító, örömteli, és nem terhes.
Ilyen tökéletes kapcsolat csak az Istennél vár az emberre. Az Isten és az ember közötti kapcsolat az Isten részéről
- tartós, mivel ő nem tud nem szeretni bennünket.
- gazdagító, mert a Szellemét, a családi kapcsolatait és a világát akarja megosztani velünk.
- örömöt ígér, mivel a boldogságot eredményező akaratát kínálja nekünk.
- soha nem lehet teher számunkra, mivel Isten a legdiszkrétebb személy a mindenségben, aki nagyon tiszteli a szabad akaratot.

A bennem élő Isten azért jó kapcsolódási pont számomra, mert ugyanez az Isten a többi személyben is valóságosan benne él. Legyen bár az a személy az Urantián vagy a világmindenség legtávolabbi pontján. Akik Istent megértik és szeretik, azok egymást is könnyebben fogják érteni és szeretni.

A társkapcsolatok nagy ellenségei azok a gyermek- és ifjúkori lelki sebzettségek, amelyek sokszor önkéntelenül is irányítani, meghatározni akarnak bennünket, így a másik emberrel való kapcsolatunkat is. Éppen ezért, ha az önképünket nem igazítjuk ahhoz a képhez, amit az Isten velünk kapcsolatban szeretne látni, akkor nem leszünk képesek tartós és kölcsönösen gazdagító emberi kapcsolatokra. Ez annál inkább igaz, minél szorosabb kapcsolatban él két ember egymással. Szerintem az Isten olyannak akar látni bennünket, akik a belső erőforrásaikat használva szabadok, kiegyensúlyozottak, örömteliek.

A legkönnyebben akkor ajándékozhatjuk meg magunkat az Istennel, ha az akaratát keressük. Ha megtaláljuk az Isten akaratát, akkor nem csak az Istent találtuk meg, hanem békés, örömteli önmagunkat is.

Egy kapcsolat felvállalása lehetőség önmagam kiterjesztésére és önmagamnak egy másik személytől jövő tartalommal való gazdagítására. Aki a legtöbb jót adja a legtöbb személy számára, az van a legnagyobb hatással a világra. Az Isten pontosan ilyen – és éppen munkatársakat keres.

A jézusi testvériség törekvési rendszere által tudok a legtöbb személlyel kapcsolatot teremteni. Az Isten- és emberszeretetnek a minőségi kapcsolatokról kellene szólnia.)

4) 168:0.4 „Sok barátjuk jött el a közeli kis falvakból és érkeztek mások is Jeruzsálemből, hogy vigaszt nyújtsanak a bánattól lesújtott testvéreknek.”

(Aki barátságos, még nem barát. Barát az, akit érdekel a másik élete, sorsa és kész tenni is a másik életének jobbra fordulása érdekében. Fiatalabb korában, az egyéni segédkezései során, Jézus gyakran kezdeményezett beszélgetést idegenekkel. Kérdezett, meghallgatott, bátorított és vigasztalt. Eközben azt, akit pár órája még nem is ismert, a barátjának mondta. Úgy néz ki, mondhatta, mivel tényleg érdekelte a másik ember élete és tett is azon élet jobbra fordulása érdekében. Azonban nyilvánvaló az is, hogy itt nem egy kölcsönösségen, kipróbált szereteten és bizalmon alapuló barátságról van szó. De minden barátság ismerkedéssel kezdődik, és az egymást támogató kölcsönös gesztusok kinyilvánítása a bizalom erősítésének irányában hat.

Jézus mindenkiben a barátot kereste, ezért volt mindenki irányában figyelmes, előzékeny és barátkozó.
Az ember Jézus azért barátkozott, mert a földi testvéreivel ismerkedett. Biztos vagyok abban, hogy sok olyan testvérem van a szellemi világban, akik barátként viszonyulnak hozzám, bár én még nem ismerem őket. Mivel a mennyország a személyes kapcsolatokon alapul, ezért az bárhol megjelenhet, ahol a személyes kapcsolatok ezt lehetővé teszik. Jézus új tartalmat adott a barátságnak és a barátkozásnak az Isten Atyaságának bemutatása által. Egy testvérből, ha tényleg szereti az Istent, hamarabb válhat barát is.

A testvériség és a barátság igazi eszméjének megértése a világegyetem más értelmes személyeivel való kapcsolatteremtés előszobájának is tekinthető. Aki szeret, az a személyes viszonyaiban barátságra is törekszik.
Ha tagja vagyok az Isten családjának és vallom a jézusi testvériség fontosságát, akkor az eddigi földi hazám világegyetemi nagyságúvá tágulhat. De csak akkor, ha a mostani földi hazám ellenségeit is szeretem.

Éljen az új honfoglalás! A határ a csillagos ég!)

5) Ha már a 168. írásban a test haláláról és feltámadásról van szó, érdemes röviden szólni az egészségről is. Mivel a testi egészség egyébként is viszonylagos és múlandó, ezért a lélek boldogsága nem függhet a hústest egészségi állapotától. Azonban a hústest állapota segíthet vagy korlátozhat bennünket a vállalt feladataink végzésében.

Az Urantia kinyilatkoztatás szerint, a vallásos élet hatékonyságának egyik gyakorlati próbája az, hogy a tapasztalatai rábírják-e az egyént arra, hogy
91:7.6 „1. Jobb és teljesebb testi egészségnek örvendjen.”

Nyilvánvaló, hogyha az ember törődik a lelkével, akkor ezt a szemléletet előbb-utóbb kiterjeszti annak földi eszközére, a húsvér testre is. E téren megosztok pár, általam használt módszert, melyeket hasznosnak, egyszerűen alkalmazhatónak és olcsónak ítélek a hústest eszközünk gondozása érdekében.

- Elalvás illetve felkelés előtt pihentető és a visszereket tehermentesíti a lábak több percre történő, 70-80°-os szögben való feltámasztása a falnak, szekrényajtónak.

- Reggel és este a bokától indulva egészen combközépig, masszírozó mozdulatokkal, mindig csak a szív felé haladva, érdemes valamilyen krémmel vagy lóbalzsammal a vér- és nyirokkeringést felélénkíteni, majd ugyanezt a karok esetében is megtenni a csuklótól a vállig.

- Naponta többször, alkalmanként 5-6 mély be- és kilélegzés segíti a szervezet oxigénellátását.

- Rossz alvás esetén, zeolitos fogporból – nálunk Dentomin néven forgalmazzák – egy korty víz kíséretében vegyünk a szájunkba egy negyed teáskanálnyi mennyiséget és tartsuk benne legalább 5-6 percig. Ne nyeljük le – és fogmosásra sem ajánlom az erős csiszoló hatása miatt – csak tartsuk a szájban. Ha ezt naponta legalább kétszer-háromszor megismételjük, már a második nap estétől mélyen és nyugodtan fogunk aludni. Nyilvánvaló, hogy a száj nyálkahártyáján keresztül olyan anyagok szívódnak fel, amelyek elősegítik a mélyalvást. Nálam ez a módszer annyira hatékony, hogy nem is csinálom minden nap, nehogy napközben is álmos legyek. A zeolit több más jó hatásáról az interneten is találhatók írások.

- Gyógyító, finom öntet halra, sajtra, pirítósra: extra szűz olívaolaj, facsart citromlé, gyömbér por és zúzott fokhagyma összekeverve.

- A lágyrészek kivételével a vizes test bedörzsölése szódabikarbónával, majd annak zuhannyal való lemosása, a szódabikarbóna lúgossága és oxigén tartalma következtében jót tesz a bőrnek. Minden 3. napon teszem. Az étkezési szódabikarbóna a patikából és a gyógynövényboltból beszerezve nagyobb kiszerelésben is olcsó.

- Javasolt még a májműködést javító és rákellenesnek mondott sárga színű kurkuma por használata is főzelékre, rántottára, salátára.

- A kezeinket naponta többször csípőre téve úgy, hogy a hüvelykujjak előre nézzenek, érdemes a veséket masszírozni. Ez a ráhatás nem csak a veseműködést erősíti, de jobb testi közérzetet is eredményez.

6) Kedvenc idézetem a 168. írásból Jézus ajkáról:
168:2.7 „Fiam, ami veled történt, azt megtapasztalja mindenki, aki elhiszi ezt az örömhírt, azzal a különbséggel, hogy dicsőbb alakban támadnak fel.”

* * *

168. írás / 2. hozzászólás

1) Milyen tapasztalatokat szerzett Lázár a halálról? És a feltámadásról?

(A halál elalvás volt Lázár számára, a feltámadás pedig felébredés. Lázár úgy ébredt a halálból, mintha mély, álomtalan alvásból kelt volna. Csak arra emlékezett, hogy korábban beteg volt.
Mielőtt Lázár meghalt, beteg volt. Miután feltámadt, egészséges lett.)

2) Mi a véleményed Kajafás azon megjegyzéséről, hogy „Jobb, ha egy ember hal meg, minthogy az egész közösség elpusztuljon.” (168:3.6)? Vö. 134:5.4; 103:5.6; 112:5.8.

(- E mondással Kajafás Jézust bűnbakká tette.
- A zsidók vallási vezetői nem az ország vallási közösségét féltették, hanem a saját hatalmukon alapuló vallási közösséget.
- A meghatározó vallási vezetők számára így vetődhetett fel a kérdés. ’Jézust kövessem, vagy maradjon minden a régiben? Az általunk értelmezett hagyományainkra támaszkodjunk a továbbiakban is, vagy Jézus tanítására? Lemondjunk-e az áldozati ajándékokról és a templomi adókról azért, mert Jézus szerint az Isten nem kér ilyesmit?’

Jeruzsálem pusztulását és a zsidó nép szétszórását az eredményezte, hogy a zsidó vallási vezetők úgy bíztak az Isten akaratában és segítségében, hogy közben elmulasztották megismerni az Isten akaratát és működésmódját.

A félelem és az önzés könnyen igazolja becstelen tettét egy közhelyes bölcselkedéssel.)

3) a) Ha nem helyénvaló anyagi dolgokért imádkozni (168:4.9), akkor hogyan értendő az a sor, hogy „Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”?

(A mindennapi kenyér azon dolgok gyűjtőfogalma, amelyeket alapvető létszükségletnek nevezünk. Ha azért imádkozom a mennyei Atyához, hogy ’a Te akaratod legyen meg általam a földön!’ akkor biztos lehetek abban is, hogy az ennek megvalósulását szolgáló eszközöm, vagyis a hústestem alapvető szükségletei sem maradnak ellátatlanul.

b) Miként tekintsünk arra, akihez imádkozunk (168:4.11)?
Bölcs szülőként, aki mindig úgy válaszol, hogy az ösztönző legyen számunkra, és a javunkat szolgálja. Ha a felfogóképességem korlátja miatt most még nem értem az Isten válaszát, akkor ez arra ösztönöz, hogy jobban megismerjem őt.

c) Hogyan tudod értelmezni az ima megválaszolásának különféle módjait: „késlelteti, módosítja, megbontja, magasabb szintre emeli[,] (...) elhalasztja”.
- Késlelteti - elhalasztja: akkor közli, amikor a válaszát képes vagyok a javamra értelmezni.
- Módosítja: olyasmit közöl, amire most van szükségem.
- Megbontja: az imakérésből csak annyit válaszol meg, amit most tudok a javamra alkalmazni.
- Magasabb szintre emeli: szellemi értelmű választ ad anyagi jellegű kérdésre.

d) Hogyan tudunk megfelelően időzített kérelmeket bemutatni (168:4.12)?
Ha az adott szellemi befogadóképességünk szintjén fogalmazunk meg kérdéseket a mennyei Atyánk felé.)

4) a) Miért olyan fontos rögzíteni azt a tényt, hogy Lázár feltámasztása volt az első és az utolsó eset ezen a világon, hogy egy halandó teremtményt feltámasztottak (168:2.8)?

(Hogy ne a hústestünk halálból való feltámasztást kérjük az Istentől, hanem segítséget a lelkünk örök életre jutásához.

b) Miért erősítette meg az evangéliumot elutasítók gyűlöletét ez az igazi csoda (168:2.10; 168:3.1)?
Mert a következetlenségük a vakká tevő önzésből és rosszindulatból táplálkozott.

c) Milyen hatása lehet a későbbi korok állítólagos csodáinak a jézusi evangéliumot elutasítók ellenállására?
A csoda által az Isten valamit megtesz az emberért, az ember helyett. Az Isten szeret munkálkodni értünk, de csak velünk. Ezért is ritkák a csodák. Az ilyen csoda elsősorban annak számára szóló üzenet, akivel történik.

Vannak persze állítólagos csodák is, amikor valaki ennek híréből akar előnyt kovácsolni a maga számára.
Az intézményesült egyház szereti azokat a csodákat, amelyeket úgy tud beállítani, hogy azok által a saját fennhatóságát erősítse. – Sajnos, ma még a jézusi evangéliumot jézusra hivatkozva is el lehet utasítani.)

5) Milyen hozzáállás alapozza meg az ima meghallgatása iránti türelmes várakozásunkat (168:4.10)?

(Az isteni szeretetet megjelenítő szellemi hozzáállás.)

6) Van egy kérdésem nekem is.

Mit várhatok, és mit nem várhatok el Istentől, az én mennyei Atyámtól?

I. Amennyire látom, az Isten azt szeretné velem kapcsolatban, hogy olyan legyek, mint ő. Ehhez kínálja nekem az ő akaratát, ami a szeretet. Ez a jó akarat azért olyan központi téma, mert az Isten mennyei Atyaként szeret bennünket.

Egy ilyen nagycsaládban, mint amilyen az Istené, csak a szeretet által lehetséges közös öröm, béke és munka. A testvéreim felé irányuló szeretetem záloga csak az lehet, hogy nagyon szeretem az Istent.

Az Isten úgy szeret engem, hogy tiszteletben tartja a szabad akaratomat. Úgy kínálja az ő akaratát, hogy azt nem kényszeríti rám. Éppen ezért nagyon alaposan meg kell vizsgálnom az értelmemmel, hogy mi az, amit az Isten kínál, hogyan tudom ezt birtokba venni és megéri-e ez az egész nekem?

Azt már megértettem, hogy a mindenségben az igazság, a jóság és a szépség összefügg. Azt is megértettem, hogy az Isten ezt mind egyszerre adja, de csak fokozatosan tudok egyre többet befogadni belőle.
Azt is megértettem, hogy az Isten külsődleges ajándékainál, vagyis a létem feltételeinél, sokkal értékesebb számomra az Isten látásmódja. Ha megtanulok úgy látni, mint az Isten, akkor megtanulok majd istenmód cselekedni, és istenmód élvezhetem azt, amit látok.

Isten mindig a számomra leghasznosabb elérésében akar segíteni nekem és másoknak is. Mi segíti elő az istenmód való látást és gondolkodást?
- Ha meg akarom érteni az Isten gondolkodásmódját a magatartása alapján.
- Ha meg akarom érteni az Isten gondolkodásmódját a tanítása alapján.
- Ha meg akarom tapasztalni az Isten szellemi személyét a vele való személyes kapcsolat által.
- Ha érdekel, hogy miként tapasztalja mennyei Atyánkat a többi, benne hívő testvérem.
- Ha meg akarom tapasztalni a mennyei Atya gondolkodásának és magatartásának értékét azáltal, hogy elkezdek úgy cselekedni, ahogy a tanultak, a tapasztaltak, a testvéreim beszámolói és az Atya belső vezetése alapján az adott helyzetben ő cselekedne.

Ha az Istent Atyaként, a többieket pedig testvéreimként tudom szeretni, akkor jó úton vagyok akkor is, ha holnap meghalok.

A fent felsorolt dolgok hozzá segítenek ahhoz, hogy a szeretetem közelítsen a mennyei Atyám szeretetéhez. Az előbb sorolt dolgok megtétele nem függ mástól, csak tőlem. S ha ezeket tenni akarom, akkor ezekhez a mennyei Atyám minden segítséget megad, amire szükségem van, mert
- Jézus életének leírása az Urantia könyv alapján elérhető.
- Jézus tanítása szintén elérhető.
- Az Atya valósága az ima által megtapasztalható.
- Vannak szellemi testvéreim, akiknek megkérdezhetem a véleményét.
- S akkor tehetem az Isten akaratát, amikor csak akarom.

Persze, a földi életemnek vannak más területei és viszonyai is. Azonban biztosan tudom, mert megtapasztaltam, hogy amikor az Isten akaratát keresem és teszem, akkor jó következményekkel járó döntéseket tudok hozni az életem más területeire vonatkozóan is, legyenek azok családi, munkahelyi, kapcsolati vagy a szabad idő eltöltésére vonatkozó döntések.

II. Egyébként az Urantia kinyilatkoztatást olvasva tisztult ki bennem az, hogy az Atya akaratát a szerető, őszinte szívű gyermek képes befolyásolni. Véleményem szerint az Atya két hozzáállást értékel nagyon a gyermekeiben. Az őszinteséget és a küzdeni akarást. Mindjárt kifejtem, mit értek befolyásolás alatt. Ezt olvasom az Urantia kinyilatkoztatásban:

91:8.8 „Az embernek nem szabadna félnie az Istennel való beszélgetéstől, de csakis egy szellemi gyermek vállalkozhat arra, hogy Istent meggyőzze vagy a hozzáállását megpróbálja megváltoztatni.”

Az Atya azt teszi, amit jónak lát, miként én is. Az Atya nem személytelen gép, amely program szerint működik, hanem gondolkodva érző és érezve gondolkodó személy.
Az Atya tényleg szeret együttgondolkodni velünk az érdekünkben és mások érdekében.

Ha az Atya kedvez nekünk, akkor nem adja fel az elveit, csak más utat követve képviseli azt. A földi apák is tesznek vállalható kedvezményeket a gyermekeik örömére.

Jézus nagyon is ismerte az Atyát. Tudta, hogyha lett volna mód arra, hogy az értünk vállalt küldetése ne a kereszthalál szenvedésével végződjön számára, akkor az Atya azt elébe hozta volna. Ezért is mondta az Atyjának, hogy 182:3.4 „Ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen meg.” Jézus tudta, hogy az Atya szereti őt, de azt is tudta, hogy a tanítványait is szereti, akiknek szükségük van a feltámadás bizonyságára. Olvasatomban az Atya nem a Fia halálára, hanem a Fia feltámadására és a többi földi gyermeke lelki-szellemi megerősítésére mondott igent.

Jézus tudta, hogyha akarná, akkor elkerülhetné a kereszthalált és az odavezető megalázó utat, vagyis senki sem kényszerítette a kereszthalál kínjaira. De Jézus annyira szerette az Atyát és bennünket, hogy azt a megoldást választotta, amely rövid idő alatt sok szenvedést eredményezett számára, de egyben örökké ható gyümölcsöket is, és nem csak az ő földi gyermekei javára.

III. Szükséges, hogy a gyermek őszinte szeretete az Atyja felé megnyilvánuljon kérésekben is, hiszen ez így természetes egy szülő-gyermek viszonyban. Azonban az Atyja akaratát érteni és tenni akaró gyermek számára nagyszerű ajándékok vannak elrejtve abban a hozzáállásban, amely az Atya akaratának elfogadásában van. Meggyőződésem, hogy egy engem szerető szuper intelligens Atya tudja a dolgát, s nekem elsősorban arra kell törekednem, hogy lépést tartsak vele.

A mennyei Atya tevőleges és megengedő akaratának örömmel való elfogadására van három kipróbált, működő módszer.
Ezek:
a) Elkezdem azt keresni, ami az adott helyzet ellenére is örömre ad okot. Vagyis közvetlenül nem nekem jó, de mivel észreveszem, ez számomra is vigasztaló, örömre okot adó lesz, s a hangsúlyt erre teszem. Ez lehet más öröme, vagy valamilyen örömre okot adó jó vagy szép dolog észlelése.
(Pl. Mikor meghalt az édesapám, ezt úgy tekintettem, hogy ez által ő jó helyre, jó társaságba került, oda, ahová minden hívő vágyik.
Minél tágabb látókörben tudok nézni egy helyzetet, annál több jót vehetek észre annak kapcsán.)

b) Az adott helyzetben elkezdem azt keresni, hogy rám nézve miért jó az, ami történt.
(Pl. Múltkor összetörtem az üveg teakiöntőt és jó volt megtapasztalnom, hogy a feleségem nemhogy nem perelt velem ezért, hanem kimondottan megértő volt, még ő vigasztalt engem.)

c) Egy engem érintő helyzetet otthonossá alakíthatok a magam számára azáltal, hogy elkezdek szeretni, jót akarni.

A lényeg az, hogy egyre több olyan dolgot találjak, amelyeknek nem csak örülhetek, hanem a mennyei Atyámnak értük hálát is adhatok. A fenti három módszer egyszerre is alkalmazható

Örömre születtünk akkor is, ha úgy látjuk, hogy most még több a szomorkodni valónk. S itt van a lényeg: a látásmódon. Ha tudom, hogy a létcélom a boldogság az Isten országában, akkor számításba kell vennem, hogy az már Jézussal eljött. Vagyis annak érdekében, hogy már most több örömöm legyen, el kell kezdenem úgy látnom, ahogy Jézus tanította. Úgy, hogy már most a mennyország öröme és látásmódja élhessen bennem.
Az erre való törekvés nem egyéni próbálkozás. Ha komolyan gondoljuk a mennyei Atya is bekapcsolódik ebbe és segít.

Egyébként így tehetem az adott napot életem boldog napjává. Ha elég tudatos lennék, akkor minden nappal egyre boldogabb lehetnék, vagyis minden napom az addigi életem legboldogabb napja lehetne.
Mire alapozom ezt a kijelentést? Részben a fenti a) b) és c) pontokban írtakra, részben pedig arra, hogy elvben mindig az adott napomon
- van a legtöbb tapasztalatom és bölcsességem arra vonatkozóan, hogy miként érdemes élnem,
- vagyok a legközelebb az égi hazámhoz, ami egyre nagyobb örömre kell, hogy okot adjon számomra,
- lehet a kapcsolatom a bennem élő Istennel az addigi legszorosabb.

Az Istennel való foglalkozás és a lélekben való izmosodás időigényes. De a földön minden időigényes. A húsvér test izmossá tétele is az. A lélek izmosításához is a rendszeres napi „edzés” a leghasznosabb.

Nagyon is érdemes a lelkünket erősíteni, mert a nehézségek nem tűnnek olyan nagynak, ha az örökkévalóság tudata bizonyossággal él bennünk.

Ezek a hozzászólások elsősorban nekem hasznosak, mert lehetőséget adnak arra, hogy kitisztázzak magamban dolgokat. Tudom, hogy a részleteket tekintve tévedhetek, de bizonyos vagyok abban, hogy a célom és az Istenhez való tartozni akarásom szándéka nem tévedés. S ha naponta komolyan veszem a célomat és a szándékomat, akkor az életem napi dolgait képes vagyok az örökkévalóság fényében látni.

IV. Az Istentől nem várhatom el, hogy
- helyettem döntsön.
- helyettem cselekedjen.
- a döntéseim és a cselekedeteim következményeit ő viselje.

Azonban a döntéseimnél figyelembe vehetem az ő szempontjait, a jóakaratú tetteimhez az ő erejét, és tudhatom, hogy az Atya velem van az örömömben és a bánatomban, ha igényt tartok a társaságára.