Jelenlegi hely

169. Az utolsó tanítás Pellában

169. írás / 1. hozzászólás

1) Nem árt tudatosítani. Jézus nyilvános segédkezésének két tetőpontja volt a követői számára. Az első az ötezer ember jóllakatása idején, a második pedig Lázár feltámasztása után volt tapasztalható. 169:0.2 „Az ötezer ember jóllakatása óta nem történt olyasmi, amely ennyire megragadta volna az emberek képzeletét.”

Nekem nem Jézustól és az Atyától kell várnom, hogy túlszárnyalják önmagukat, inkább nekem kell arra törekednem, hogy újra és újra át tudjam lépni önmagam a hozzájuk vezető úton.

2) A farizeusok és a főpapok Jézus ellenes vádjai a következőkön alapultak:
- a bűnösök barátja,
- az Istent az Atyjának mondja,
- megszegi a törvényt, pl. szombaton gyógyít,
- ördögi segítséggel tesz csodákat.

Az Isteni világosság fényével megvilágítva, ezek a vádak a következő képet mutatják a korabeli vallási vezetők gondolkodásáról:
- nem fogadják el az egyetemes testvériség eszméjét,
- elutasítják az Isten Atyaságának tényét,
- az Isten tevékenységét törvényellenesnek, ördögi eredetűnek tartják.

3) A korabeli vallási tanítás szerint az áldozás és a vezeklés magatartása jelzi az Isten számára azt, hogy az egyén bűnbánatot gyakorolt – s az Isten a megbocsátásáról csak ezt követően biztosíthatja az embert.

Azonban Jézus szerint az Isten már a bűnbánat kimutatása előtt a gyermekének tekinti az embert és keresi őt, hogy a fiúi elismertség és a szellemi fejlődés országába vezethesse.
Az Isten az övéivel együtt és alapos gondossággal keresi az elveszett gyermekeit, hogy teljesen a családjába fogadhassa őket.

De az Isten csak azokat képes megtalálni és haza vezetni, akik maguk is keresik a haza vezető utat.

4) 169:1.6 „A fiatalabb legény vidám volt és jókedvű, de tunya és megbízhatatlan; az idősebbik szilárd jellemű és dolgos volt, ugyanakkor önző, zsémbes és öntelt.”

(Tehát egy igazán rossz emberi képlet így néz ki: tunya, megbízhatatlan, önző, zsémbes és öntelt.)

5) Jézus a ravasz intézőről szóló példabeszéde által elmagyarázta az apostolainak, hogy az Isten gyermekeinek legalább olyan találékonynak és tevékenynek kellene lenniük a mennyországban kincsnek számító lélekmentés terén, mint amilyen tevékenyek a világ fiai az anyagi biztonságot ígérő kapcsolataik építése során.

6) 169:4.1 „…a Mester úgy gondolta, hogy az a legjobb, ha úgy jelöli meg az emberek szellemi testvériségét, mint mennyországot és e testvériség szellemi vezetőjét, mint a mennyei Atyát… mindig úgy utalt magára, mint az Ember Fiára és mint az ő bátyjukra. Minden követőjét úgy állította be, mint az emberiség szolgálóit és az országról szóló evangélium hírnökeit.”

(Vagyis
- a mennyország a földön: az emberek szellemi testvérisége,
- a mennyei Atya: az emberek szellemi testvériségének vezetője,
- Jézus: a mi teremtő fivérünk, testvéri bátyánk,
- ha követjük Jézust: az emberiség szolgálói és az Atyától való jó hírek hírnökei vagyunk.)

7) A 169. írásból különösen fontosnak tartom a következő, Jézusra vonatkozó részt:
169:4.2 „…az Atya küldte őt a világba, hogy kinyilatkoztassa közös természetüket és kinyilvánítsa közös munkájukat.”

8) A következő tartalmak nem tartoznak szorosan a 169. Urantia íráshoz, azonban az olvasókört lehetőségnek tekintem az olyan gondolatok kifejtésére és megosztására is, amelyek az Urantia könyv által máshol érintett témák kapcsán, de mostanában merültek fel bennem.

I. Tud-e a Vatikán az Urantia kinyilatkoztatásról? Természetesen tud. Tudnia kell. De nem küzd ellene, elhallgatja. Illetve úgy küzd ellene, hogy elhallgatja.

Ahol nem a mennyei Atya akarata az első, ott nagyon nehéz változtatni a megszokott, rögzült működésmódokon.

Jézus nem hozott létre, nem alapított intézményt. Ő maga sem volt pap. Vezetői tekintélye és hitelessége az Atyától átvett tartalmak bemutatásán, átadásán alapult.
Péter, bár a nevében kősziklát jelent, valójában azt az embert testesíti meg, aki ugyan nagyon odaadottja akar lenni az Istennek, de azért még sokáig hordozza magában az emberi gyengeségeit, így a tévedés lehetőségét is. Gondoljunk csak arra, hogy – az áruló Júdást nem számítva – a lelkes Péter volt az első, aki megtagadta Jézust, előtte pedig nem sokkal karddal akarta megvédelmezni a Béke Hercegét.

Azonban tény az, hogy Péter, a kőszikla,
- a 12 legjobb szónoka volt, és
- 139:2.8 „Ő volt az első apostol, aki őszinte vallomást tett Jézus egyesített emberi voltáról és isteniségéről”. És ez nagyon fontos abból a szempontból, hogy Jézus Péter esetében igazolta vissza először nyilvánosan azt, hogy az Atya a tanítvány apostolokon keresztül is képes szólni.

Jézus nem hozhatott létre földi egyházat, földi tekintély központot, ha azért jött, hogy a mennyei Atyát képviselje. Jézus és a követői számára nem lehet más tekintély a mennyei Atya bölcs szeretetet képviselő akaratán kívül. A közösség, melyet Jézus azért alapított az utolsó vacsorán, hogy bor és kenyér fogyasztása mellett összejőve emlékezzenek rá, azt a célt szolgálja, hogy a követői rendszeresen erőt és bölcsességet meríthessenek az ő életéből, az Isten szelleméből és a társak tapasztalataiból az emberek szolgálatához és a jó hírek hirdetéséhez.

Ahhoz, hogy ezt felismerjem, találkoznom kellett az Urantia kinyilatkoztatással és használnom kellett a józan eszemet. Ugyanis azt követően, hogy Péter kijelentette: 157:3.5 „Te vagy a Megszabadító, az élő Isten Fia.”, Jézus nem Péter személyére, hanem az Atya bennünk szólni tudó, szólni akaró bölcsességére alapozta az ő földi országát, közösségét, egyetlen házát.
157:4.5 „Ez az Atyám szellemének kinyilatkoztatása a legbenső lelketek számára. És kijelentem nektek, hogy én arra az alapra fogom építeni a mennyország testvériségét, amit az Atyám bennetek lakozó szellemére való rálátás révén megvallotok. A szellemi valóság e sziklájára fogom építeni a szellemközösség élő templomát az Atyám országának örök valóságaiban. Sem a rossz erőknek, sem a bűn seregeinek összessége nem fog felülkerekedni az isteni szellem ezen emberi testvériségén. És míg az Atyám szelleme mindig az isteni vezetője és tanácsadója lesz mindazoknak, akik e szellemközösségbe lépnek, nektek és a követőiteknek megmutatom most a külső ország kulcsait – a múlandó dolgok feletti hatalmat – hogy e közösség férfi és női részesei miként élhetnek rájuk jellemző életet a világ társadalmi és gazdasági viszonyai között.”

II. Várom már, s talán megérem azt az időszakot, amikor az Urantia kinyilatkoztatás nagyszerű írásai és szellemisége tehetséges és tőkeerős rendezőket ihlet majd meg. Mert e Könyv alapján nem csak Jézus nyilvános működéséről lehetne hiteles filmet készíteni, hanem a gyermek és ifjú koráról is. Aztán ott van az első emberpár története, vagy a Jézus előtti négy korszakos kinyilatkoztatás ügyének megfilmesítési lehetősége a korabeli emberek életének és gondolkodásának bemutatása mellett, melyekhez az Urantia írások kellő mennyiségű, hiteles tartalmat szolgáltatnak. De ez csak akkor valósulhat meg, ha a Jézus által hozott tudás és szemlélet nagyobb teret nyer a bolygónkon.

A Földön ma a gazdaság és a kultúra az egységesülés irányába mutat, de még nem a jézusi szeretet elv alapján. A világ gazdaságaira befolyással bíró láthatatlan háttér hatalom képviselői ma a következő életérzést sugallják a kultúra és a tudomány irányítói útján az egyének számára: ködös reményt a jövőt illetően és valódi bizonytalanságot a jelen tekintetében. Ezt kell tenniük, ha uralkodni akarnak, nem pedig szeretni. Ezt kell tenniük, ha nem hiszik el, hogy az Atya Szelleme azért él bennük is, hogy őket a Mindenség gazdagságába vezethesse.
És sajnos, a fenti általános kép sugalmazásában a nagy egyházak is partnerek. Nem tehetnek mást, ha nem akarnak szembe fordulni a saját hagyományaikkal, intézményi érdekeikkel.

Kicsit részletesebben kifejtem, hogy szerintem milyen képet sugallnak ma a földi élet irányítói Istenről, az emberről és a mindenségről, s mi az, amit képviselni kellene.

- Ma az Istenről ez az általános kép alakulhat ki az emberekben: Vagy van, vagy nincs, ha pedig van, akkor vagy segít, vagy nem segít.
- Pedig ezt kellene általánosan képviselni: Isten létezik, és Atyaként szeret bennünket, minden segítséget megadva annak érdekében, hogy ne csak a hústest halálát követően, hanem már most szabadságot, békét és örömöt élhessünk meg belülről kifelé irányulóan.

- Az emberrel kapcsolatban ezt a képet sugallják: Elvben egyenlők vagyunk, de mivel a pénz tesz társadalmilag értékessé, ezért annak megszerzéséért kell és érdemes versenyezni. Egy versenyben pedig csak a győzelem számít. A halálról pedig ne beszéljünk, mert az ember a jelenlegi tudomány alapján csak múlandó biológiai lény. Éppen ezért csak az számít, hogy minél többet birtokolhassunk az élet pénzen megszerezhető élvezeteiből.
- Pedig ezt kéne képviselni: Ahogy Istennek a gyermekei, úgy egymásnak a testvérei vagyunk. Az Istent ismerő és követő szeretet képes olyan gazdagságot adni az egyén lelkének, ami semmi máshoz nem hasonlítható örömmel, békével és biztonsággal jár az egyén számára már a földön. A halál pedig csak ajtó a nagyobb teljesség felé, tehát nem az ismeretlentől való félelemre ok, hanem az örömre.

- A mindenségről pedig alapvetően ezt sugallják: A Földön van egyedül élet. De ha lenne a földön kívül is, az csak veszélyes lehet számunkra. (Lásd a Földet megtámadó idegenekről szóló filmeket.)
- Pedig inkább az erre vonatkozó tudást kellene közzé tenni: Vannak biológiai működésű, magasan fejlett értelmes lények rajtunk kívül is, s bár érdeklődnek utánunk, de alapvetően tisztelnek bennünket és a saját fejlődési utunkat.

- A fenti, irányítottan sugallt tartalmak következtében az emberekben a következő kép alakulhat ki önmagukról: Egyedül vagyok. Nem tehetek mást, mint hogy bízom a földi hatalomban, vezetésben, a nekem biztosított kulturális, orvosi és egyéb lehetőségekben.
- Pedig a valós helyzet ez: Ha hiszek a mennyei Atyában és az egyetemes testvériségben, akkor a mindenség polgára vagyok. A rangom örök és állandóan fejlődőm. Már most sok barátom és segítőm van. Nem vagyok és soha nem voltam egyedül, magamra hagyva. Rengeteg mindent megtehetek magamért és azokért, akiket szeretek. Ha hiszek a mennyei Atyában, nem csak bátorrá, de bölccsé is válok ahhoz, hogy változtatni tudjak az életemen, hogy a hozzáférhető tudást a magam számára felhasználhassam, és mások javára felkínálhassam. Csak az Istennek és azoknak vagyok fontos, akik szeretnek engem. Amikor pedig a Jézustól tanult módon másokat szeretek, akkor számukra is felkínálom a szeretésben levő boldogságot.

Véleményem szerint a jövőben a családi és az iskolai nevelésnek, oktatásnak három dolgot semmiképpen nem szabad nélkülöznie.

- Az Istenről való tudást: kicsoda ő, milyen ő, mi közöm hozzá, hogyan ismerhető és tapasztalható meg?

- Az emberről való tudást: ki vagyok én, hová tartok, miért ilyen a viselkedésem, hogyan érdemes élnem, hogyan érdemes viszonyulnom más emberekhez?

- S mindenképp, már gyermekkortól tanítani kellene a helyes testi higiéniáról és az egészséges életmódról.

Valójában, amit az Istenről már most tudhatunk, képes az egész életünk irányát és rendszerét helyre tenni.

* * *

169. írás / 2. hozzászólás

1) a) Milyen képet mutat az elveszett fiúról szóló példabeszéd az Istennek pl. az ateistákhoz és materialistákhoz való hozzáállásáról?

(Az elveszett fiúról szóló példabeszédben nincs szó vallásos magatartásról, csak szülői magatartásról. Az apa magatartása a fia eltávozásakor engedő, a távollétében féltőn szerető, a megérkezésekor pedig örömmel visszafogadó.
A mennyei Atya ilyen hozzáállása minden embert és világegyetemi személyt megillet, függetlenül attól, hogy jelen pillanatban magát miként minősíti.)

b) Milyen más hozzáállásokat szoktak felvenni a vallási hívek néha?

(Előfordul, hogy nem atyait és még csak nem is testvérit.)

2) a) Milyen képességek elsajátítására bátorít bennünket a ravasz intézőről szóló példabeszéd?

(A példabeszéd Jézus követőit előrelátásra, találékonyságra, bátorságra és igyekvő szorgalomra ösztönzi.)

b) Milyen ki nem mondott tanulságai vannak e tanításnak?

(- A mennyország kincsei a megmentett lelkek.
- Annál otthonosabban fogjuk érezni magunkat a következő létsíkon, minél inkább az atyai akarat szerint munkálkodunk már ezen a létsíkon.)

3) a) A negyedik szakaszban rengeteg teológiai (istentani) tanítás olvasható. Melyek fognak meg téged a leginkább?

(-169:4.4 Jézus jól tudta, hogy az Istent csakis a megtapasztalt valóságon keresztül lehet megismerni; az elme puszta tanítása révén sohasem lehet megérteni őt.
- 169:4.7 Jézus… az Atya kifejezést… a megismerhető Isten megtapasztalásának megjelölésére alkalmazta.
- 169:4.8 …a világegyetemek ezen Istene és az összes ember ezen Atyja egy és ugyanazon paradicsomi Istenség.
)

b) Melyeket a legnehezebb megérteni/elfogadni/megélni?

(Az Istenből egyre többet tapasztalhatok, ismerhetek meg, ha az akaratát keresem és teszem.
Egy tett tapasztalata segít annak felismerésében, hogy az kedvére volt-e az Atya bennem is élő szellemrészének.
Megvan tehát a lehetőségem arra, hogy az Atya új és új tartalmait tapasztalhassam meg. Ez egyrészt kaland, másrészt pedig nehézség.)

c) Van-e módja annak, hogy úgy legyen valaki Jézus követője, hogy közben nem minősül az emberiség számára segédkezőnek és az evangélium hírnökének (169:4.1)?

(Nincs erre mód. Jézus követőjének jellemzője, hogy az emberiség szolgálója és az evangélium hírnöke. Azonban, ahogy Isten mondja meg azt, hogy mi a tőle jövő jó hír számunkra, úgy a hittől átjárt józan eszemmel én döntök arról, hogy mit tekintek helyén való szolgálatnak. Ez azért van így, mert a tetteimért és a mulasztásaimért én felelek.)

d) Vesd össze a 169:4.2 bekezdést az 1:6.8 és 2:0.1-0.2 bekezdéssel. Mire következtethetünk ebből az Urantia könyv jelentőségét illetően?

(Mivel Istent, a mi mennyei Atyánkat Jézus életén és tanításán keresztül ismerhetjük meg eszményi módon, s mivel Jézus életét és tanítását leghitelesebben az Urantia kinyilatkoztatás közvetíti, ezért az Urantia könyv az ember nélkülözhetetlen eszköze az Isten hiteles megismeréséhez.)

e) Milyen következtetéseket, érveket használhatunk fel az Atya fogalmának kifejtéséből egy feminista teológiai tárgyú beszélgetéshez?

(Isten Szellem, akit Jézus Atyának nevezett és jóként mutatott be számunkra. Jézus egy olyan társadalomban beszélt az Istenről, amelyben a férfiak igazságtalanul több joggal rendelkeztek, mint a nők. Jézus úgy mutatta be az Atyát, mint aki pártatlanul igazságos és egyenlő módon szereti a földi gyermekeit, legyenek azok nőneműek vagy hímneműek.

A szellem Atya valójában nem hímnemű, mivel nem biológiai lény, de azok érdekében, akik csak a saját ismert fogalmaikból tudtak kiindulni, Jézusnak férfiként kellett a zsidó vallás férfi vezetőihez szólnia egy hímneműnek jelölt Istenről, mert így tudott mintát is kínálni nekik arra vonatkozóan, hogy milyen jellemű férfivé érdemes válniuk. Az Isten nem nyilatkoztathatta ki magát nőneműként egy férfijogú társadalom vezetőinek. Meg sem hallgatták volna, még csak nem is taníthatott volna a zsinagógákban.

A zsidó vallási vezetők Istent a Seregek Urának hitték, hadvezérnek és uralkodónak. Már azon is megdöbbentek, hogy Jézus az Istent jónak és az Atyjának mondta. Gondolható, hogy meddig működhetett volna Jézus nyilvánosan, ha azt kezdi tanítani, hogy Izráel Istene, akit a nép és a vezetők a Seregek Urának gondoltak, valójában jó Anya. Jézus így is sokszor kapta a beszédei és a tettei okán azt a minősítést, hogy nincs magánál, és az ördögökkel cimborál.)