Jelenlegi hely

176. Kedd este az Olajfák hegyén

176:1.7. „Mindig tévedtek, hiszen mindig megpróbáljátok az új tanítást a régihez kötni; kitartóan félreértitek minden tanításomat; ragaszkodtok ahhoz, hogy a bevett meggyőződéseitek szerint értelmezzétek az örömhírt.”

Nagyon találónak érzem a mindig kifejezést, hiszen a félreértések, helytelen meggyőződések napjainkban is jelen vannak. Hogyan juthatunk megértésre testvéreink ilyen hozzáállása láttán?

Jézus, a szeretet Istenét mutatta be nekünk életében, olyan Isteni képet tükrözött, akinek nem kell áldozatokat bemutatni, hogy megbékéljen, nem haragvó, és nem is sanyargatja gyermekeit bárminemű rossz cselekedet miatt. A legnagyobb hangsúly a gyermekein van, de nem általánosságban véve. Én a gyermeke vagyok, te is, és ő is az. Jézus ezt mondja:
176:3.2. „Nem azt tanítottam-e mindezen idő alatt, hogy az országgal való kapcsolatod szellemi és egyéni, teljes mértékben a szellemben való személyes tapasztalásod azon hitbeli felismerés révén, hogy az Isten fia vagy?"
Az egyéni megközelítés egyénileg különbözőséget, de nem különbséget foglal magába. A Jézus által bemutatott szerető Isten képe egyénileg eltérő lehet, és az is, de ennek oka nem a képben, Istenben keresendő. Számos ateistától hallottam már, hogy az egyik embernek Isten ilyen, a másiknak meg olyan. Majdan széttárt karokkal teszi fel a gyermeteg kérdést, hogy akkor milyen is az Isten? Döntsük már el végre!

A gyermekben az atyai szeretetet ki kell alakítani, melyben a fokozatos értelmi és szellemi fejlődés által jut el a megértésre. Azonos mércét alkalmazva csak az lesz eltérő, hogy a szeretetvonalon ki hol helyezkedik el. Talán a felnőtté váláshoz tudnám hasonlítani, ami ugye nem kor kérdése. Így tekintve a dolgokat még csak nem is sértő az ateista kérdését gyermetegnek nevezni. Elengedhetetlen tehát egyfajta érettség, értelmi felruházottság és szellemi nyíltság, mind a tévedések elkerüléséhez, és ahhoz is, hogy a tévedésben élő testvérünket így megértsük, tévedése okaként.

A bevett meggyőződések szerinti értelmezések vizsgálatakor a következők jutottak eszembe. Jézus idejében az emberiség szellemileg megérett a magasabb rendű eszményképek bemutatására és elfogadására. Új jelentéstartalmak, szélesebb látókör és az értékrendek bővülése jellemzi a következő fejlődési szakaszba való átlépést.
176:3.7. „Az igazság élő; az Igazság Szelleme mindegyre a szellemi valóság és az isteni szolgálat új területeire vezeti a fény gyermekeit.”
Jézus örömhíre a legmagasabb rendű szeretet eszményképről, az Isten Atyaságáról szólt és szól ma is, ami társul az emberek közötti testvériség szellemiséggel. Ez a szeretet értékrend vezeti a fény gyermekeit az isteni szolgálat új területeire. Nem a félelem, hatalom és becsvágy, az önzés, hanem inkább az, amit képviselek, az válik értékké.

Másodsorban úgy gondolom, hogy a bevett meggyőződések akkor válhatnak tévedéssé, ha a fejlődési folyamatban nem jelenik meg az élő igazság, a szellemi valóságok új területei.
Tudhatjuk, hogy mi történt a Jézusi örömhírrel. Hogyan, miért és hányszor módosították napjainkig az emberek, amit mégis Isten szavaként tartanak számon. Örvendetes viszont az, hogy sokan hisznek az Isten Atyaságában, az Istennél való fiúi elismertségben. Mégis mitől ilyen üres ez a hit?

Sok esetben a félelemtől. A lélekvándorlás, a túlvilági üzenetek, a fény az alagút végén mind arra hivatottak, hogy az emberek reménykedjenek a halál utáni életben. Jézus ezt mondja:
176:3.3. „Amint egyszer már hit által megerősítettétek magatokat az Isten fiaként, semmi más nem számít a továbbélés bizonyosságát illetően.”
Az igazi lényeg viszont most jön.
„De félreértés ne essék! … Az, hogy egyszer már elfogadtátok a mennyországban való fiúi elismerést, még nem ment meg titeket, ha tudatosan és konokul elutasítjátok azokat az igazságokat, melyek az Isten húsvér testbeli fiainak fokozatos szellemi gyümölcsözésével vannak kapcsolatban.”
Véleményem szerint az emberek közötti testvériség szellemisége, a társainkért való szeretetteljes szolgálat hiánya a legfőbb oka az ürességnek. Csak, a közösségi cselekedetek nem minősülnek szeretetteljes szolgálatnak. A társunkért való segédkezés nem korlátozódhat bizonyos napokra vagy órára. Nem szabad, hogy szenvedjen ilyen fajta merevítést, mert „Az igazság élő”.
„Nem azért kaptok igazságot, hogy azt rögzült, biztos és tisztelt formákká merevítsétek.”

A továbbélés szempontjából is nagyon fontos a segédkezés.
176:3.2. „Ha az ideig való életet hit révén éltétek és megteremtétek a szellem gyümölcseit, mint a társaitokért való szeretetteljes szolgálat igazságosságát, akkor bizakodóan várhatjátok a következő lépést az örökkévaló létpályán a továbbélés ugyanazon hitében, mely végigvezetett benneteket az Istennél való fiúi elismertség első, földi kalandján.”

Úgy gondolom, hogy eme három tényező valamelyike alkotja a tévedést és a helytelen értelmezést. Az igazságot ismerőknek fel kell tudni mérni, hogy kivel mit lehet megosztani, mert bár nincs különbség közöttünk, azért nem vagyunk egyformák. A szeretet vonzó, a szeretet vágy, a szeretet érték, amit fel kell kelteni a társainkban. Az lesz az értékem, amit képviselek. A kapcsolatom szellemi és egyéni, ahogy másnak is, ezért a szeretetteljes szolgálat a társainkért egyénileg változik. Ezért az egyéni törekvésem mindig az isteni szolgálat új területeire fog vezetni, ahol mindig lesz mód a segédkezésre. Mindezekre kitűnő példaként ott áll előttünk Jézus, és az, ahogyan az életét élte.

* * *

176. írás / 1. hozzászólás

1) 176:2.3 „És amikor az ország teljesen kibontakozik…”.

(Huszonhárom évvel ezelőtt megragadt bennem egy mondat, melyet egy keresztény igehirdető ismételgetett sok száz jelenlevő fiatal előtt, akik között én is ott voltam. A felszólítás így hangzott: „Álmodjatok nagy álmokat!” – Vagyis olvasatomban: higgyetek abban, ami jobb és igazabb, és törekedjetek annak megvalósítására.

Ha nem törekednék úgy élni, mintha már most abban a jobb és nagyszerűbb korban élnék, amelyre vágyom, akkor a hitem nem lenne élő.

Egy elképzelés tettek hiányában csak ábrándozás. Azonban Isten akaratát ismerve, azzal összhangban, lehet és érdemes nagy álmokat álmodni. Az Urantia könyv közel hozta és hihetővé tette azt, amiről sokan álmodni sem mernek.

Milyen lesz az Isten kibontakozott földi országa? Semmilyen, ha most nem teszünk ennek érdekében.
A mindenségben vannak olyan életterek, ahol ez a kibontakozás bolygói szinten is zajlik, nem csak elszigetelten, ahogy nálunk. Első lépésben az Urantia könyv azon beszámolóiból válogatok, amelyek ösztönzést jelenthetnek számunkra, hogy ne csak álmodjunk nagy álmokat, hanem tegyünk is azok megvalósulásáért. Az Isten országa ugyanis belülről kifelé irányulóan épül a Földön is. A tartóoszlopai nem vasbetonból lesznek, azok maguk az emberek.

Hogy a csillagos ég más bolygóin is van Istent szerető értelmes élet, már Jézus is elmondta kétezer éve: 140:6.8 „Arra is emlékeznetek kell, hogy vannak nekem nem ebből a nyájból való bárányaim, és hogy irántuk is elkötelezett vagyok, mert példát kell mutatnom nekik abban, hogy miként kell megcselekedni az Isten akaratát a halandói természetű élet megélése során.”

I. A fény és élet világairól a következőket olvasom az Urantia könyvben:
55:5.4 „A háború már csak a történelem része, és többé már nincsenek hadseregek vagy rendfenntartó erők. A kormány fokozatosan eltűnik. Az önmérséklet lassan elavulttá teszi az emberi viszonyok törvényeken alapuló szabályozását.”
55:5.3 „Az ipart nagy részben az ilyen nagyszerű polgárosodott társadalom felsőbb céljainak szolgálatába állították. Az ilyen világ gazdasági élete erkölcsössé vált.”
55:5.2 „A szegénység és a társadalmi egyenlőtlenség már csaknem teljesen eltűnt, az elfajzás megszűnt, és bűnözéssel csak elvétve lehet találkozni. Az elmezavar gyakorlatilag már nem létezik, a gyengeelméjűség ritka jelenség.”
55:5.5 „A tanintézetek nagymértékű fejlődést értek el és rendeltetésük immár az elme felkészítése és a lélek kiterjesztése… Az istenimádat templomai, valamint az azokhoz tartozó bölcseleti és tapasztalást segítő vallási tanodák szép és nagyszerű alkotások. Az istenimádati gyűlések szabadtéri létesítményei ugyanilyen fennkölt hangulatot sugároznak a művészeti adottságaik egyszerűségében.”
55:5.6 „A versengő játék, a humor, valamint a személyes és csoportos elfoglaltságok egyéb szakaszai sokfélék és helyénvalók. A versengő tevékenységek egyik sajátos vonása az ilyen magas műveltségű világokon az, hogy az egyének és a csoportok arra törekednek, hogy a tudományokban és a mindenségtani bölcseletekben kitűnjenek… A boldogság keresése nem más, mint örömteli és megelégedéssel járó tapasztalás.”

55:6.1 „Amint a világok a fényben és életben megállapodnak, a társadalom egyre inkább békéssé válik. Az egyén, bár nem kevésbé független és a családjának élő, mégis embertársaival szemben önzetlenebbé és testvéribbé lett.”

55:6.2 „De e lények még mindig halandók;” 55:2.5 „És mily csodálatos, amikor az így összegyűlt halandók tanúivá válnak annak, hogy az ő szerettük felemelkedik a szellemi lángokban, és mily ellenpontját jelenti mindez azoknak a megelőző korszakoknak, amelyekben a halandók kénytelenek a föld elemeinek átadni a halottjukat! Az emberi evolúció korábbi korszakaira jellemző sírás és jajgatás jeleneteit itt már felváltja a mámorító öröm és legmagasabb rendű elragadtatás, amint ezen Istent ismerő halandók elbúcsúznak egy rövid időre a szeretteiktől, ahogy az anyagi közösségekből kiszakítják őket az elemésztő nagyság és a felemelkedő dicsőség szellemi fényei. A fényben és életben megállapodott világokon a „temetések” a legmagasabb rendű öröm, a mély megelégedettség és a leírhatatlan remény alkalmai.”

55:6.4 „…a korok múlásával e halandók egyre jobban képesek a bennük lakozó Atya-szilánkkal való bensőséges kapcsolatra… a Szent Szellem és az angyalok segédkezése még hatékonyabbá válik.”

55:11.7 „A környezeti feltételek még egy elszigetelt világ esetében sem képesek meghiúsítani az egyes halandó személyes előrelépését; a názáreti Jézus, mint ember az emberek között, személyesen érte el a fény és élet rendjét ezerkilencszáz évvel ezelőtt az Urantián.”

55:3.22 „Egyetlen evolúciós világ sem remélheti, hogy a fényben való megállapodottság első szakaszánál tovább fejlődhet, amíg nem jutott el oda, hogy egy nyelve, egy vallása és egy bölcselete van. Egyetlen emberfajta léte megkönnyíti az ilyen mértékű fejlődést, de az Urantia sok népének esete még nem zárja ki a felsőbb szakaszok elérését.”

S mindez akkor valósul meg, amikor 47:8.7 „a megdicsőült halandók nagyon barátságossá és megértővé, nagyon rokonszenvessé és türelmessé” válnak. Az ilyen testvéri viszonyok pedig akkor válnak majd általánossá, ha az emberek többsége hinni fog az Isten Atyaságában.

II. Jézus világosságnak és életnek is mondta magát. Az általa alapított és az övéi által majdan kibontakoztatott országot Jézus is meg fogja látogatni – de most már szellemi hatalomban és dicsőségben.

A Jézussal való találkozások módjáról ő maga ad eligazítást:

a) Az egyén bármikor találkozhat Jézussal a hústesti élete során, ha hinni kezd benne:
166:3.7 „Nézd, az emberek szívének ajtajában állok és kopogok, és aki ajtót nyit nekem, bemegyek őhozzá és vele eszem és jóllakatom az élet kenyerével; egy leszünk szellemben és célban, és így mindörökre testvérek leszünk a paradicsomi Atya keresésének hosszú és gyümölcsöző szolgálatában.”

b) A Jézussal való találkozás második módja az egyén számára 176:4.7 „a természetes halál mindennapos eseménye, mely oly hirtelenül és egyértelműen a világegyetemi események azon sorának útjára vezeti a halandó embert, mely eseménysor közvetlenül elvezet ugyanezen Jézusnak, a világegyetemünk legfőbb urának színe elé.”

c) S Jézus így jön el a majdan Földön élők számára másodszor: 176:2.4 „Ti most gyengeségben és húsvér testben láttok engem, de amikor visszatérek, arra hatalomban és szellemben fog sor kerülni. A húsvér test szeme húsvér testben látja az Ember Fiát, de csakis a szellem szeme fogja meglátni az Atya által megdicsőített Ember Fiát, aki a földön a saját nevén jelenik meg.”

Ez utóbbi kijelentésből két fontos következtetést vonok le:
- Jézus a szellem hatalmában és dicsőségében fog visszatérni a Földre, amikor
- minden ember vagy legalább is az emberek nagytöbbsége képes lesz a szellem érzékelésére, a szellemi módon való látásra.

S hogy ez mikor lesz? Szerintem akkor, amikor a szellemi látásra kész emberek elég sokan lesznek és közösen fognak vágyni a Jézussal történő színről-színre való találkozásra, már a hústesti életük során. Vagyis Jézus második földi eljövetelének apropója az emberek szeretetének vonzereje lesz. Mert nem csak Jézus képes magához vonzani bennünket, hanem mi is őt. Bár az Urantia könyv más feltételeket is közöl Jézus visszatérésével kapcsolatban, a szeretet közösségi vonzóerejét meghatározónak gondolom.

Ha tehát azt szeretnénk, hogy Jézus minél hamarabb eljöjjön a bolygónkra az ő szellemi hatalmában, akkor ahhoz, előbb szellemi látással kell rendelkeznünk. Az ilyen látás értékét már Jézus is kiemelte, amikor az apostolainak ezt mondta: 167:7.4 „…ha a szellemi szemeteket kinyitnátok, akkor látnátok megnyílni a mennyeket és megfigyelhetnétek az Isten angyalainak fel- és leszállását”.

Van tehát kétféle szellemi látás. Az első eredménye a szellemi gyümölcsök termését eredményező látásmód. Az, amit Jézus az éjszaka leple alatt hozzá látogató Nikodémusznak is kínált: 142:6.7 „A mennyei Atya szelleme már benned lakozik. Ha e fentről való szellem vezetne, akkor nagyon hamar látni kezdenél a szellem szemével, és azután a szellem-vezetés melletti őszinte választás révén megszületnél a szellemtől, hiszen az egyetlen életcélod az volna, hogy megcselekedd az Atyád akaratát, aki a mennyben van. És miután így megszülettél a szellemtől és örvendesz az Isten országában, elkezded bőségesen teremni a szellem gyümölcseit a napi életedben.”

Tehát a szellemi látás ezen formájával – amely inkább szellemi értés és szellemi azonosulás – már most rendelkezhetünk. Meggyőződésem szerint ez vezet – belülről kifelé irányulóan – ahhoz az érzékeléshez, amely által ténylegesen is megfigyelhető akár az Isten angyalainak fel- és leszállása is. Az Urantia kinyilatkoztatást olvasva azt látom, hogy az ilyen fajta érzékelő képesség a Föld bolygó közössége számára még távol van. Jézus az égi paradicsomból csak egy földi paradicsomba jöhet el szellemben és a dicsősége hatalmában. Ez pedig a Föld lakói számára még igencsak távol van. Ezért mi, mostani földlakók, „gyúrjunk” csak bátran a Jézussal való személyes találkozások módjaira, mivel ezek számunkra hamarabb következnek be, de így segíthetjük elő azt, hogy a vele való találkozás az Urantián is minél hamarabb megtörténhessen.

Ha változik a gondolkodásom, képes leszek máshogyan látni, tapasztalni. S ha máshogy látok és tapasztalok, a gondolkodásom is változni fog.

Azt gondolom, hogy a szellemi látás kialakítása érdekében a szellemi gyümölcsök termése által tehetünk a legtöbbet. Ez hangolhat rá bennünket természetes módon arra, hogy amit Istennel kapcsolatban hiszünk, azt lássuk is.

III. A szellemi gyümölcsök a cselekvő szeretet gyümölcsei. Jézus égi módon csak akkor jön újra a Földre, ha itt is az égi módi lesz az általánosan elterjedt. Amit tehát a szemtől szembe való szellemi látásképesség kialakítása érdekében tenni érdemes, az a cselekvő szeretet gyümölcseinek a termése. Csak ezek által hozhatjuk le az Eget a Földre, csak ezek által lehet Égi Béke a Földön is.

Jézus megnevezi a szellem gyümölcseit: 193:2.2 „És az isteni szellemnek a szellemtől született és Istent ismerő halandók életében termett gyümölcsei ezek: szeretetteljes szolgálat, önzetlen odaadás, bátor hűség, őszinte tisztesség, felvilágosult őszinteség, halhatatlan remény, gyanakvásmentes bizalom, irgalmas segédkezés, kimeríthetetlen jóság, megbocsátó türelem és tartós béke. Ha a magukat hívőknek vallók nem hozzák az isteni szellem e gyümölcseit az életükben, akkor halottak; az Igazság Szelleme nincs bennük”.

A szeretetnek akkor vannak gyümölcsei, ha van szeretet, amely cselekszik. Ilyen szeretet pedig akkor van, ha az egyén megérti az Istent és megérti az embertársait. Vallom, hogy az ember titka az Istenben van, s ha megismerjük az Istent, megismerjük az ember titkát is. Ha pedig megismerem az Istent, akkor meg fogom szeretni őt, s miután megszeretem, fogok szóba állni azzal, hogy az Isten szeretetével szeressek más embereket is. Az, ahogyan az Isten szeret, nem teljesen az, ahogyan az ember ösztönösen és egyéni módon szeret. Az Istenre jellemző szeretetet az ember megtanulhatja és érdemes is megtanulnia, ha boldog akar lenni.

Istent azért szeretem, mert jobban megismertem, és amit e megismerés által találtam, szeretetre méltóvá tette őt. Az embertársaimat is azáltal leszek képes szeretni, ha megismerem őket a megértés gyakorlása által. Nem véletlenül igaz az, hogy a megbocsátás virágának is a megértés a magja. A megértés pedig egyfajta megismerés.

A kérdés tehát az, hogy mi segítheti elő a szeretet előszobáját jelentő értelmi és érzelmi megértést, amely akarati ösztönzést jelenthet a gyakorlati szeretethez?

IV. A jövő fiatalságának oktatásában bizonyára helyet kap majd a másik ember egy-egy élethelyzetébe és adott nézőpontjába való belehelyezkedés művészetének gyakorlása, az arról való beszámolás egyes szám első személyben úgy, mintha én lennék ő. Ma is van hasonló, színészetnek hívják. Azonban ezt nem azzal a céllal használják, hogy egy másik, élő embert megértsenek és őt megszeressék.

Ha lélekben és az értelmem használatával megpróbálok belehelyezkedni egy megértésemre váró embertársam helyzetébe, akkor nem csak azt vehetem észre, hogy sokkal több minden köt bennünket össze, mint ami elválaszt, hanem azt is, hogy hol van a másik elakadása, miként tudnék neki segíteni.

Felismertem azt is, hogy a másik ember megértését és megszeretését nagyon tudja segíteni az érte való ima.

V. Azt is látom, hogy a szellem gyümölcseinek termése szorosan kapcsolódik a bennünket emberré tevő értelem szellemsegédeinek működéséhez. A szellem gyümölcsei ezek mentén teremnek. 36:5.2 „A hét elmeszellem-segédet a következő megjelöléseknek megfeleltethető elnevezéssel szokás azonosítani: belső meglátás, értelem, bátorság, tudás, tanácskozás, istenimádat és bölcsesség. Ezen elmeszellemek hatásukat különféle késztetésekként fejtik ki az összes lakott világon, s mindegyikük az adott hatásra való válaszadás képességének megnyilvánulását keresi”.

Megfigyeltem, hogy az Isten világában a viszonyrendszerek nagyon bensőségesek és az isteni mintán alapulnak.
- Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek benneteket!
- Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!
- Legyél olyan, mint az Atya!

Magamat akkor szeretem helyesen, ha olyan akarok lenni, mint a mennyei Atya. Az embertársaimat pedig akkor szeretem helyesen, ha azt a jót kínálom fel nekik, amit magamnak is szeretnék.

VI. Létezhetnek olyan esetek, amikor valaki időlegesen részesül a szellemi személyek látásának, hallásának képességében. Ilyen volt például Máriának, Jézus földi anyjának esete a Jézus érkezését közlő és előtte megjelenő Gábriellel, vagy Pál esete a damaszkuszi úton. De történhet ilyen szellemi látás álomban is. 48:6.23 Amikor az apostol arról beszélt, hogy „elragadtatott a harmadik égig”, akkor arra az élményre utalt, amikor az Igazítója elvált tőle az alvás időtartama alatt és e nem szokványos állapotban jelenítette meg a hét lakóvilág közül a harmadikat.)

2. A 176. írásban Jézus elmond egy példabeszédet, amelyben az elutazó gazda az intézőire bízza a javait, azok képességei szerint. E példabeszéde által Jézus útmutatást ad arra, hogy a követői mit tegyenek, miközben őt várják vissza.

Jézus tanácsa szerint a szellemi gyümölcstermést a képességeim szerint érdemes végeznem, jól kihasználva az adottságaimat, mert ez szolgál engem, a társaimat és ez hordozza az Isten akaratát.

Ha nem lelkesedem a szeretetet megtestesítő Atyáért és Jézusért – vagyis nem akarok olyan lenni, mint ők – akkor félni fogok, és nem használom a képességeimet a szeretet érdekében. Ha nem szeretek az Isten szeretetével, minden mást azért fogok tenni, mert félek. Félek, hogy kevés időm marad a boldogságra, lemaradok valamiről, elszáll a fiatalságom, félek, hogy kevesebb jut valamiből, amiről úgy gondolom, hogy a megelégedésemhez szükséges. Éppen ezért aggódom és félek, vagyis nem szeretek. Ha pedig nem akarok félni, de isteni módon szeretni sem, akkor valamivel bódítani fogom magam – csak ne kelljen félnem.

Tehát a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a félelem. Ha belegondolunk, a gyűlölet is csak valamilyen félelemnek, féltésnek, veszteség gondolatnak a következménye. Egyedül az nyer minden körülmény között és azok ellenére is, aki megmarad a Jézustól megtanulható szeretetben. Szellemi nemesedést, szellemi jellemet nyer, s minden mást, ami ezzel jár.

Az egy talentumos félre ismeri az Istent. Azt hiszi, az Istennek tesz szívességet azzal, ha szeret. Azonban Isten nem szolgákat akar, hanem barátokat, családtagokat. Nem feladatokat akar kiadni, hanem a létét, az életét szeretné megosztani velünk. Mivel nincs más boldog örök életre lehetőség, csak az Istennél, ezért ez az élet nem kényszer – hiszen akkor nem lehetne boldog. Éppen ezért ajándék, amit vagy akarok és teszek azért, hogy alkalmassá váljak a birtoklására, vagy nem akarom, és nem teszek azért, hogy alkalmassá váljak ezen ajándék birtoklására. Hangsúlyozom, nem árt tudni, hogy ezen örökboldogságon kívül nincs semmi más érdemleges. Éppen ezért, mielőtt valaki nem akarná ezt a boldog örök életet, érdemes lenne megismernie, hogy mit nem akar. Igazán alkalmas eszköze ennek eldöntésére a XX. században közölt 5. korszakos kinyilatkoztatás, az Urantia kinyilatkoztatás.

Valamikor az ember tanulta az eszközhasználatot. A kisgyermek ma is tanulja, miként használhatja a testét és a lábait járásra. Nekünk is tanulni érdemes, hogy miként használhatjuk az adottságainkat a szellemi látás képességének megszerzésére.

Isten célt ad a képességeinknek, melyek a szellemi célunk elérése érdekében az eszközeink is.

Az egy talentumos azért ásta el a kapott értéket, az isteni-emberi igazságot, mert azt nem tekintette a saját és mások számára is hasznosnak. Nem ajándékozta, nem élte, nem fejlődött általa. Márpedig a képességek a használatuk által fejleszthetők és bonthatók ki. Isten érdekelt a szellemi képességeink kibontásában. S ha boldogok, és örök életűek szeretnénk lenni, akkor mi is.

A szeretet életmód is, az önmagát szellemi alkotássá formáló ember útja.
176:3.7 Az igazság élő; az Igazság Szelleme mindegyre a szellemi valóság és az isteni szolgálat új területeire vezeti a fény gyermekeit. Nem azért kaptok igazságot, hogy azt rögzült, biztos és tisztelt formákká merevítsétek. A ti igazság-kinyilatkoztatásotokna k olyan mértékben ki kell teljesednie annak révén, hogy személyes tapasztaláson mentek keresztül, hogy új szépség és tényleges szellemi nyereségek mutatkozzanak meg mindazok számára, akik a szellemi gyümölcseiteket figyelik, hogy annak következményeként megdicsőítsék az Atyát, aki a mennyben van. Csak azok a hűséges szolgálók, akik az igazság ismeretében így gyarapodnak, és akik ez által kifejlesztik a szellemi valóságok isteni értékelésére való képességet, csak azok remélhetik, hogy „teljesen bemennek Uruk örömébe”. Mily szomorú látni, amint a magukat Jézus követőinek vallók egymást követő nemzedékei azt mondják az isteni igazságbeli intézőségük kapcsán: „Itt van, Mester, a száz vagy ezer éve ránk bízott igazság. Nem veszítettünk el semmit sem; hűen megőriztünk mindent, amit adtál; nem engedtük, hogy bármi is megváltozzon abban, amit tanítottál nekünk; itt van az igazság, melyet nekünk adtál.” De a szellemi tunyaságra vonatkozó ilyen kifogás nem igazolja az igazság haszontalan intézőjét a Mester előtt.

3) További kedvenc mondataim a 176. írásból:

a) 176:3.6 „És így kell járnotok az Atya ügyének munkájában, most és ezentúl, sőt mindörökre. Folytassátok, míg eljövök. Hűségesen tegyétek, amivel megbíztak titeket, és ezáltal készüljetek a halál számvetési szólítására. És miután így éltetek az Atya dicsőségére és a Fiú megelégedésére, örömmel és határtalanul nagy gyönyörűséggel léptek az örökké tartó ország örök szolgálatába.”

b) 176:3.9 „És mennyire hasonlít minden önző halandóra ez a hűtlen szolga az egy talentummal annyiban, hogy a saját tunyasága miatt egyenesen a gazdáját okolta. Mennyire hajlamos a saját tévedéseivel szembesülő ember másokat hibáztatni, gyakran olyanokat, akik a legkevésbé érdemlik meg!”

* * *

176. írás / 2. hozzászólás

1) Milyen jelek alapján észlelheted a korszak lezárulását (176:2.5), „az anyagias beállítottság hosszú telén[ek végét] és (...) egy új megítéltetés szellemi tavaszának közeledtét” (176:2.6)?

(Bizony, az anyagias beállítottság tele hosszú, s még most is tart. A szellemi beállítottságra való általános nyitottságot az fogja jelezni, amikor az országra vonatkozó jézusi örömhírt az egész világon hirdetni fogják majd minden nép üdvére. Ennek tartalmi elemei szerintem a következők lesznek:

- Nem valamelyik keresztény vallást fogják hirdetni, hanem az Isten Atyaságára és az emberek testvériségére vonatkozó jó hírt. Az erre vonatkozó tisztánlátással 2013-ban még kevesen rendelkeznek.

- Akik az Isten Atyaságát és az emberek testvériségét fogják hirdetni, ezt nem csak a szájukkal teszik majd, hanem az életükkel is ezt igazolják, s ezek nem kevesen lesznek, hanem sokan.

- Az Isten Atyaságát és az emberek testvériségét akkor fogják hirdetni minden ember számára, amikor a tudomány képviselői az Isten létét, a politika „csinálói” pedig az emberek testvériségét őszintén és általánosan elismerik.

A fentiek hatására lesznek meg a feltételei egy új megítéltetés szellemi tavaszának.)

2) Milyen szempontból hasonlítják a szerzők a Mester második eljövetelét a halálhoz (176:2.7; 176:3.3; 176:3.8-3.9; 176:4.7)?

(A ma élő emberek hamarabb találkozhatnak Jézussal odaát, vagyis a haláluk után, ugyanis Jézus második földi eljövetelének feltételei még nem állnak fenn. Bár a földi halál közelebb juttat bennünket Jézushoz, nem mindegy, hogy barátként vagy idegenként készülök a vele való találkozásra. A barátság vagy azonosak között jön létre vagy azonossá tesz. Ha tehát Jézussal akarok találkozni, a jellememben törekednem kell olyanná válnom mint ő, hogy jól megérthessük egymást. Jézus mindig készen áll a fogadásomra. A kétezer évvel ezelőtti ittléte valójában egy meghívás is volt: „Kövess!”)

3) Az igazságnak milyen „rögzült, biztos és tisztelt formá[inak]” kialakítására vagyunk képesek ma (176:3.7)?

(Az igazság rögzült, biztos és tisztelt formái lehetnek manapság a vallások hittételei, a vallási előírások, szentségek és szertartások.)

4) Milyen tapasztalataid vannak annak bizonyosságát illetően, hogy „amennyiben a testvéreim legkisebbjeinek egyike számára segédkeztek, e szolgálatot nekem tettétek” (176:3.5)?

(Az értelmi belátás, a szívem békéje és a bennem is élő Isten öröme.)

5) Máté evangéliumból te mit tulajdonítanál Szeltának?

(A világ végére és Jézus második eljövetelére vonatkozó közléseket, valamint a tíz szűz példázatát.)

6) Jézusnak „az igazság teljesebb kinyilatkoztatásával és az igazságosság bőségesebb megmutatásával” kapcsolatos utalása (176:2.3) a szövegből kitűnően egyértelműen nem az ő második eljövetelére vonatkozik. Vajon miért nem maradt semmi nyoma ennek a vallási irodalomban? És ha maradt volna, akkor másképp fogadnák az emberek az ötödik korszakos kinyilatkoztatást? Vö. 176:2.7.

(A Jézus által közölt igazságból az maradt meg az eltávozását követően,
- amit megjegyeztek,
- amit ebből feljegyeztek,
- s amit a feljegyzettekből nem torzítottak el valamilyen érdekből vagy meg nem értésből.

Amint Jézus vallását intézményesítették, a tanítása eltorzult. Az intézményesült vallás vezetését nem az igazság iránti alázat, hanem a felhatalmazáshoz való ragaszkodás, a tévedhetetlenség kinyilvánítása és az ezekkel járó tekintély megkövetelése jellemzi.
A keresztény egyházak vezetői örömmel fogadnák az ötödik korszakos kinyilatkoztatást, ha a Szent Szellem által kínált vezetésre nyitottak lennének.)

7) Lehet-e Jézus második eljövetele maga is korszakos kinyilatkoztatás? Mi volna ennek a jelentősége, tartalma? És hogyan viszonyulna ehhez az ő további alkalmakkal való eljövetele (vö. 176:4.1)?

(Jézus első eljövetele korszakos kinyilatkoztatással társult. De ki tudhatja ma, hogy az ő majdan bekövetkező második eljövetele társulni fog-e korszakos kinyilatkoztatással? Ez a lehetőség persze megvan.)