Jelenlegi hely

179. Az utolsó estebéd

179. írás / 1. hozzászólás

1) 179:4.1 „Már mondtam nektek, hogy mennyire szerettem volna veletek elkölteni ezt az estebédet…”

(Jézus szerint helyénvaló az ő nevében összejönni, együtt étkezni és közben beszélgetni az ő személyéről, életéről, tanításairól, az Atya akarata keresésének és megtételének kapcsán megélt tapasztalatainkról.)

2) 179:4.1 „Most eljött az időm, de ehhez nem volt szükség arra, hogy egyikőtök árulással az ellenségeim kezére juttasson engem.”

(Miként került volna Jézus az ellenségei kezére, ha Júdás nem árulja el?

Jézus Jeruzsálemben maradt volna. Korábban is többször el akarták már fogni, de mindig kisiklott az ellenségei keze közül. Ahol a talaj kezdett forróvá válni számára, onnan elment.
Véleményem szerint, a virágvasárnapi bevonulást követően Jézus nem ment volna el, maradt volna Jeruzsálemben, amíg el nem fogják.

Jézus – ha lehet ezt mondani – akarta azt, hogy éjszaka fogják el a hegyen, s ne nappal a városban. Ugyanis Jézus azt szerette volna, hogy a hívei – amennyire csak lehetséges – ne avatkozzanak közbe az elfogásakor, nehogy őket is elfogják és megöljék. Bizony, Jézus komoly lépéseket tett annak érdekében, hogy ilyesmi ne történjen meg. Pontosan ezért küldte el Júdást is az utolsó vacsora helyszínéről: 179:4.6 „Amit elhatároztál, tedd meg gyorsan.”

Erre azért volt szükség, hogy Jézus még Júdás és a zsidó őrség visszaérkezése előtt el tudja vinni a tanítványait János Márkék házából. Jézus ezen tettéből több haszon is származott.

a) Megvédte János Márk apját és anyját. A Júdásék visszaérkezése előtti eltávozással Jézus kivette a zsidók urainak kezéből a tetten érés eszközét, amely azt igazolta volna, hogy János Márk szülei Jézus bújtatói és támogatói. Ne feledjük, a zsidók urai már korábban kihirdették, hogy aki Jézust nyíltan követi és támogatja, azt kiközösítik.

b) Mivel a kialakult helyzet miatt a zsidó templomőrség már kevésnek érezte magát az apostolok és a görögök társaságába visszavonuló Jézus ellenében, így az elfogása érdekében bevonták a római helyőrség katonáit is. Ez új helyzetet teremtett. A zsidók már nem tehettek azt, amit akartak Jézusékkel. Megjelent egyfajta törvényesség, melynek következtében vált lehetővé az is, hogy Zebedeus János a mestere közelében maradhasson megfigyelőként, egészen a keresztig. 183:5.3 „A római törvény megengedi, hogy bármely fogolynak legalább egy barátja ott álljon mellette a vádlottak padjánál, és ezt az embert nem fogja senki megakadályozni abban, hogy a Mestere, a fogoly mellett álljon.”

c) Jézus este küldte el Júdást, mert ő is azt akarta, hogy éjszaka fogják el őt, amikor ezt a lehető legkevesebben láthatják.

d) Azzal, hogy Jézus elküldte Júdást, időt nyert ahhoz, hogy a városon kívülre menjen. Erre szintén azért volt szükség, hogy az elfogása ne ébressze fel, ne vonzza oda a közelben lakókat, és az esetleg mellette kiállókat az ő elfogása ne veszélyeztesse.

e) Az olajfák hegyén – az éjszakai pihenés idejét kihasználva – Jézusnak megvolt a lehetősége arra, hogy az apostolait és a tanítványait megvédje olymódon, hogy eltávolodik tőlük az elfogása idejére. 183:0.3 „Jézus azért távolodott el a tábortól és a barátaitól, hogy a letartóztatására érkezők az apostolok zaklatása nélkül foghassák el őt.”

Az más kérdés, hogy ez nem teljesen így alakult bizonyos hírvivők érkezése miatt, de Jézus határozott fellépése és utasítása következtében az ébren levő három apostol és a tanítványkísérők mégis megmenekültek a lekaszabolástól, s mivel ezt követően elszaladtak, így az elfogástól is.)

3) A bárányhús nélküli páska ünnep állomásai Jézus földi életében.

a) A 12 éves Jézus rosszul lett a jeruzsálemi templomban a nagyszámú állatáldozat bemutatása láttán. 125:1.4 „A vérfoltos kövezet, a papok véres keze és a kiszenvedő állatok hangja több volt annál, mint amit ez a természetszerető fiú el tudott viselni.” Éppen ezért 125:2.3 „...elkezdett gondolkodni a páska-ünnep megtartásának illendő voltáról úgy, hogy ne legyenek benne leölt bárányok. Magában biztosan érezte, hogy a mennyei Atya nem örül az áldozati felajánlások e látványának, és az évek múlásával egyre határozottabban eltökélte, hogy egy napon majd megalapítja a vértelen páska-ünnepet.”

b) A 20 éves Jézus Betániában – Mária, Márta és Lázár társaságában – bárányhús nélküli páska ünnepet tartott. 127:6.7 „Azon az estén nagyjából alkonyatkor e négy ember asztalhoz ült és ők voltak az elsők, akik olyan páska-ünnepet tartottak, amilyet a jámbor zsidók bárányhús nélkül ülnek meg. A kovásztalan kenyeret és a bort már előkészítették e páska-ünnepre, és ezeket a jelképeket, melyeket Jézus ’az élet kenyerének’ és ’az élet vizének’ nevezett, ő szolgáltatta ki a társainak, és ők az éppen megismert tanításoknak megfelelő ünnepélyességgel fogyasztották. Jézusnak szokása volt e szentségi szertartás elvégzése, amikor csak ellátogatott Betániába. Hazatértekor beszámolt minderről az anyjának. Mária először megrökönyödött, de azután fokozatosan megértette Jézus nézőpontját; mindazonáltal nagyon megkönnyebbült, amikor Jézus arról biztosította, hogy a páska-ünneppel kapcsolatos ezen új felfogását nem áll szándékában bevezetni a családjánál is. Odahaza a gyermekekkel évről évre továbbra is ’Mózes törvényei szerint’ fogyasztotta a páska-ünnepi ételt.”

c) Jézus nyilvános működése idején az apostolaival szintén Betániában tartott először közös, hús nélküli páska ünnepet. 147:2.3 „És ez volt az első alkalom, hogy Jézus és mind a tizenkét apostol részt vett a vértelen páska-ünnepen.”

d) 179:0.3 „Az apostolok tudták, hogy Jézus a többi páska-ünnepet bárányhús nélkül ünnepelte; tudták, hogy ő személyesen nem vesz részt semmilyen, a zsidó rendszer szerinti áldozási szertartásban. Vendégként számos alkalommal evett az ünnepi bárányból, de amikor ő volt a házigazda, akkor sohasem szolgáltak fel bárányhúst.”

4) Különösen tetsző kijelentések a 179. írásból:

a) 179:3.8 „Ha… most a Mester megmossa a lábatokat, akkor miért nem voltatok hajlandók ti megmosni egymás lábát? …miért értitek meg ilyen nehezen, hogy a szellemi országban való nagyság titka nem olyan, mint az anyagi világbeli hatalmi módszerek?”

b) 179:3.9 „Nem értitek, hogy mindegyikőtöket úgy szeretem, ahogy a többit?”

5) Mottó: 195:8.9 „A huszadik század nyereségei mögött nem csak a tudomány és a világias rend áll, hanem a názáreti Jézus életén és tanításán alapuló – fel nem ismert és el nem ismert – szellemi működés is.”

Miért fontos az Istenről való tudás, a tőle jövő jó hír és erkölcs megismerése az ember számára?

Röviden: hogy a halálfélelemtől szabaddá válva és az életszeretettől eltelve boldogok lehessünk.

Hosszabban:
Szerintem, van Isten és mindaz, amit Jézus mondott az Atyáról, az emberek testvériségéről, valamint arról, hogy miként lehetünk véget nem érően egyre boldogabbak – igaz. Isten léte számomra nem csak istentani tény. Azonban az Isten létét – ha nem is tényében, de hatásaiban – a tudományok komoly művelőinek is érzékelniük kell. S ha érzékelik, akkor ezt képviselniük is kellene. Teszik? Sajnos csak kevesen.

Aztán itt vannak a Jézus nevét zászlajukra tűző egyházak. Felteszem a kérdést: az Urantia kinyilatkoztatás 1955-ös megjelenése óta tanúsítottak-e érdeklődést a Mester érthetőbb és teljesebb tanítása iránt? Hallható-e a tisztább hang tőlük, amely az Isten Atyaságát és az emberek testvériségét hirdeti?

De másként is kérdezhetek. Könnyít-e a tudomány annyit az emberek életén, mint amennyit könnyíthetne a rendelkezésre álló tudományos felismerések alapján? – Az internetről vett információ szerint, Kanada volt védelmi minisztere, Paul Hellyer közli a 2010-ben megjelent könyve 243. oldalán (Light at the End of the Tunnel: A Survival Plan for the Human Species (Fény az alagút végén: túlélési terv az emberi faj számára). „…az USA találmányi hivatala 1942-1993 között 10 158 találmányt titkosított ’nemzetbiztonsági okokra’ hivatkozva, melyekből kb. 6000 máig titkosítva van, s nem hozzáférhető a tudományos körök számára.”

Ma még olyan érdekek befolyásolják az emberi közösségek irányítását, amelyek nem az Isten Atyaságának elfogadásán alapulnak. Márpedig, azok a vezetők, akik nem szeretik az embereket, nem szolgálni akarják őket, hanem arra törekszenek, hogy az emberek legyenek a szolgálatukra.

Az emberek többsége nem ismeri az evangéliumok Jézusát, és így az Istent sem. Azonban az Istent nem ismerő emberek többsége nem gonosz, csak tévedésben élő. Kíváncsi vagyok arra, hogy mikor és mi által fog kijózanodni a jelenkor világtársadalma.

Az emberek akkor szoktak okokat, felelősöket és új utakat keresni, ha a nehézségeik erre kényszerítik őket. Kíváncsi vagyok arra, hogy a világ társadalma milyen magatartást tanúsítana, ha az derülne ki, hogy olyan tudományos felfedezéseket zártak el előlük, amelyek – bár nem hoztak volna nagy hasznot a multinacionális cégek számára – jelentős mértékben és olcsón javíthattak volna sok ember életminőségén és egészségi állapotán. Arra is kíváncsi lennék, hogy milyen lenne a világ társadalmainak magatartása, ha olyasmi derülne ki, hogy az emberek egyes vezető csoportjai kapcsolatban állnak Földön kívüli értelmes lényekkel, de elhallgatják ennek tényét, következményeit és lehetőségeit.

Az emberek hazudhatnak embereknek, de Isten soha nem hazudik az embernek. Az Istenre és az emberre vonatkozó igazság legteljesebb gyűjteménye ismereteim szerint, ma az Urantia kinyilatkoztatásban található. Nem is lesz bizalom addig az emberek között, amíg az emberek nem ismerik egymást testvérként, ugyanazon szellemi Atya gyermekeiként. Csak az Isten erkölcsével való azonosulás teszi képessé az embert a másik ember megértésére, elfogadására és önkéntes szolgálatára.

Fontos tényeket és az igazságot el lehet hallgatni egy ideig. Azonban az élet és az igazság lényege abban áll, hogy azok forrása isteni. Éppen ezért ezeket semmissé tenni nem lehet. Az élet és az igazság olyan utakat, új megjelenési formákat talál és használ, amelyeket nem lehet eltiltani, kisajátítani. Az Isten az emberben is működik, és mindenki javára sugallja őt. Ha ezt nem is hallja meg még minden ember, mindig lesznek olyanok, akik meghallják e sugallatokat és megteszik azt, amit jónak, a mennyei Atya akaratával összhangban levőnek ismernek fel. – Az úgynevezett nagy leleplezők gyakran a lelkiismeretükre hallgatva tárnak fel hazugságokat, leplezni próbált, emberi közösségeket sértő tényeket.

Jézus tudta, hogyha megtaláljuk a helyes viszonyt az Isten és egymás irányában, akkor jól fogjuk majd irányítani a tudományt, az egyházat – az egész társadalmat.

Az emberiség kis és nagy hazugságai az emberek félelmeiből fakadnak. – Félelem, bánat és szégyen. Isten megelőző gyógyírt ajánl ezekre. Félelem helyett szeretetet, bánat helyett az örök boldogság bizonyosságát, szégyenérzet helyett pedig az istengyermekség rangját.

196:1.2 „Milyen felemelő szolgálat lenne, ha ezen a kinyilatkoztatáson keresztül az Ember Fia kiszabadulna a hagyományelvű istentan sírjából, és az élő Jézusként lépne az ő nevét viselő egyház elé és minden más vallás elé is! …Félnek-e a magukat keresztényeknek mondók attól, hogy leleplezzék a társadalmi tiszteletreméltóság és az önző gazdasági összhangtalanság önelégült és el nem hivatott közösségét? Fél-e az intézményesített kereszténység a hagyományos egyházi tekintély esetleges veszélybe sodrásától vagy esetleges lerombolásától, ha a galileai Jézus visszahelyeztetik a halandó emberek elméjébe és lelkébe, mint a személyes vallásos élet eszményképe?”

Mélyreható változást csak felvilágosult többség hozhat létre. Nem véletlenül mondta Jézus ezt a híveinek: 193:0.5 „…menjetek most az egész világba és hirdessétek a mennyországról szóló ezen örömhírt minden embernek. Úgy szeressetek minden embert, ahogy én szerettelek titeket; úgy szolgáljátok halandótársaitokat, ahogyan én szolgáltalak benneteket. Ingyen kaptatok, önként adjatok.”

6) Régészek figyelmébe:

a) 64:2.6 „Bár Angliában a foxhalli népek maradványait fedezték fel legutoljára, valójában ezek az andonfiak voltak az első emberi lények, akik azokon a tájakon éltek. Akkoriban a földnyelv még mindig összekötötte Franciaországot Angliával; és lévén, hogy az andoni leszármazottak korai településeinek többsége ama régi korok folyói és tengerpartjai mentén helyezkedett el, azok ma már az angol Csatorna és az Északi-tenger vizei alatt vannak, bár az angliai parton hármat vagy négyet még mindig nem borított el a víz.”

b) 64:3.4 „A Badonan-népektől keletre, az észak-indiai Siwalik-hegyekben találhatók olyan kövületek, melyek az ember és a különféle előemberi csoportok közötti átmenethez minden másnál közelebb állnak.”

c) 78:7.7 „Ennek, vagyis a legrégebbi polgárosodott társadalmak egyikének a maradványai megtalálhatók Mezopotámia eme vidékein, valamint attól északkeletre és északnyugatra is. De a dalamatiai időknek még régebbi nyomai vannak a Perzsa-öböl vizei alatt, az első Éden pedig a Földközi-tenger keleti végének vizei alatt nyugszik.” 66:7.16 „Csaknem háromszázezer éven át ez volt Dalamatia törvénye. És a törvény szövegét hordozó kőlapok közül sok ma a mezopotámiai és perzsiai partoktól távolabb eső vizek mélyén nyugszik.”

* * *

179. írás / 2. hozzászólás

1) Milyen jelképi jelentéssel bír az apostolok lábának megmosása (ld. 2. és 3. szakasz)?

(Az ember lelke akkor szépül, ha a mennyei Atya akaratát törekszik tenni. Az Istenre figyelők testvérisége pedig akkor szép, ha az övéi szolgálják és bátorítják egymást a mennyei Atya felé vezető úton.)

Hogyan tisztít meg Jézus bennünket?

(I. Jézus csak azokat tudja megtisztítani, akik az általa felkínált gondolkodásmódot magukénak választják. Aki azonosulni törekszik Jézus gondolkodásmódjával – hisz benne – az megtisztul.

II. A következőkben teszek egy hosszabb kitérőt a szabad akarat földi jelentőségének vizsgálata céljából.

A szabad akarat a Földön különösen értékes. Ugyanis a bolygónkon igen sokféle lehetőség van a tapasztalásra. Ki merem jelenteni, hogy a Földnek más, simább fejlődésű bolygókhoz képest komoly előnyei vannak. A Földön jelenleg nagyon lehet tévelyegni, ezért aki itt szellemi világosságra tér a szellemi homályból, könnyebben marad örökre hűséges az igazsághoz, mivel tapasztalatból ismeri, hogy mit jelent annak hiányában élni. Ezért nehezebben lehet őt megvezetni, hiszen tapasztalatból fogja ismerni a hazugságok és a féligazságok világának működését, s ezekhez viszonyítva az Atya akaratának értékét.

Miből adódhatnak szellemi előnyök a Föld bolygón élő szabad akaratú emberek számára?

a) A Föld életkísérleti bolygó.
36:2.15 „…az Urantia, lévén tizedes bolygó, életkísérleti világ. Minden tíz bolygó közül egyen az előírt élet formaterveknek a többi (nem kísérleti) világhoz képest nagyobb mértékű módosításai engedélyezettek.” S mint ilyenen, a lehetőségeknek mindig nagyobb a tárháza. Ezt bizonyítja, hogy a Földön több olyan biológiai fejlődési vonal is megjelent, amely aztán megszakadt. S nem véletlenül olyan gazdag még ma is a földi növény és állatvilág.

(Eszembe jutott egy érdekes összefüggés. Jól dokumentált hírek vannak arról, hogy valakik – szerintem földönkívüli értelmes lények – milyen technikai tökéllyel vesznek biológiai mintákat szabadon tartott szarvasmarhákból és lovakból az USA-ban. Felteszem, tudományos szempontból érdekli őket az, amihez így hozzájuthatnak. – Mert itt olyan biológiai értékek lehetnek, amelyek náluk esetleg nincsenek.
Megjegyzem, az Urantia kinyilatkoztatás szerint is léteznek az Istennek olyan anyagi gyermekei más bolygókon, akik a tudományos-technikai fejlődés igen magas fokán állnak. Számomra nem kérdés, hogy léteznek földönkívüli értelmes lények, akik látogatnak bennünket. Ez a megállapítás részemről nem hiszékenységen vagy vágyképen alapul, hanem a mások számára is fellelhető adatok értékelésén. A kenyérkereső munkám kapcsán is tényeket kutatok fel és vizsgálok meg, az igaz és a hamis lehetőségeit mérlegelem. – Azonban, amit a földönkívüliek földi tevékenységéről fentebb állítottam, az a saját meggyőződésem. Számomra tény, más láthatja ezt másképp.)

Visszatérve a zárójelben levők előtti gondolatmenetre. Egy életkísérleti bolygón a biológiai létezők bizonyára könnyebben hatnak egymásra, több lehetőség van a sejtanyagok természetes keveredésére, s több lehetőség van a különböző irányokban való kibontakozásukra is, nem beszélve arról, hogy ilyen anyagi alapokon áll a szellemi magasságokba törő ember is.

b) A Lucifer-féle lázadásból fakadó bűn hatása a Földön.
Ez szűken nézve azt jelenti, hogy több a lehetőség azon dolgok kipróbálására, amelyek bódulatot és szellemi halált eredményeznek. De ezen tapasztalatok és az ilyen környezet közepette értékelődik fel igazán az Isten szemében az a boldogságkereső, aki nem adja fel a keresést addig, amíg nem találja meg az igazságon alapuló boldogságot.
3:5.10 „Vajon az igazság szeretete és a hajlandóság, hogy kövessük azt, vigyen bármerre is, kívánatos? Akkor viszont az embernek vétekkel terhelt és a gazság megnyilvánulására mindig lehetőséget adó világban kell felnőnie.”

c) Jézus – a Teremtő Fiú – eljövetele és ennek hatása.
A bűn vonzása és az igazság nemességének megnyilatkozása együtt kínál a szabad akarat számára lehetőséget a felelősségteljes megnyilvánulásra.
3:5.11 „Vajon az eszményelvűség – az isteni megközelítésének felfogása – kívánatos? Akkor viszont az embernek olyan környezetben kell küzdenie, ahol a jóság és a szépség csak viszonylagos, és amely környezet a jobb dolgok eltántoríthatatlan elérésére késztet.”

d) Az Urantia kinyilatkoztatás.
Az V. korszakos kinyilatkoztatás különösen fontos segítség ahhoz, hogy az igazság fénye ismét tisztán ragyoghasson az emberi elmék számára.
3:5.9 „Vajon a hit – az emberi gondolat legfelsőbb szintű bizonyossága – kívánatos? Akkor viszont az emberi elmének abba a nehéz helyzetbe kell kerülnie, hogy mindig csak kevesebbet tudhat, mint amennyit hinni képes.”

A fentiekben írtak együttese kínál tehát az emberek számára
- sajátos tapasztalatokat a döntésekhez,
- tudást,
- az Istenhez való hűség értékes próbatételeit,
- a szeretetszolgálatra való lehetőségek nagy számát és
- a szellemi kibontakozás különleges lehetőségeit, egyedi útjait.

III. Nem tagadható, hogy a Föld életkísérleti jellegét, valamint a bűn és a lázadás hatását lehet nehézségnek, az igazság meglátását, választását és az abban való megmaradást nehezítő tényezőnek is tekinteni. Azonban egy előny megítélésénél mindig az összes tényező együttese által biztosított lehetőségeket érdemes figyelembe venni. Éppen ezért érték a szélesebb látókört használó értelem, és hátrány az a szűk látókörű szemlélet, amely – bár általánosan igaz megállapításokat akar tenni, azonban ehhez csak a tények egy részét veszi figyelembe, és figyelmen kívül hagyja a meghatározó tények egymásra hatása következtében feltáruló lehetőségeket.)

Milyen szerény szolgálatbeli tapasztalás segített megértened a szolgálattal kapcsolatos jézusi példázatot (vö. 28:6.16-6.19)?

(A szolgálat tapasztalata – legyen az bármilyen önként vállalt magatartás – annak jó érzését eredményezi, hogy jónak lenni jó. A jót tehát nem azért teszem, hogy hátha megdicsérnek érte, hanem azért, mert azt az értelmemmel is helyesnek látom és vágyom arra, hogy a lelkem ismét örüljön. Így kapcsolódik egymáshoz a jó igazsága és a lélek öröme. Így hordja magában a tett a jutalmát.)

2) Miért beszél Jézus tapintatosan Júdásról ahelyett, hogy nyíltan leleplezné a tizenegy apostol előtt (ld. 4. szakasz)?

(Jézus nem leplezi le Júdás árulási szándékát a többiek előtt, mivel ez szabad akaratában befolyásolta volna az árulásra készülő apostolt. Ha Jézus leleplezi Júdás azon tervét, hogy még éjszaka a templomőrség kezére akarja adni őt, akkor a tizenegy apostol bizonyosan visszatartja, és komoly szemrehányásokkal illeti Júdást. Sőt, valószínűleg ki is közösítették volna maguk közül. Az ilyen leleplezés tehát szinte egyenlő az ítélettel. Jézus azonban nem ítélkezni jött, hanem megmenteni bennünket az általa felkínált igazság által. Továbbá a bűn terve és elkövetése nem azonos. Mindig más megítélés alá esik erkölcsileg az, aki az utolsó pillanatban önként áll el a mások bántására irányuló tervétől. Ezt a lehetőséget még Júdásnak is meg kellett kapnia egy olyan igazságos Atyától, mint amilyen az Isten. Ne feledjük, hogy az Isten irgalmas is, aki a bűn elkövetője számára is kínál visszautat, amennyiben szívből megbánja a tettét.)

3) Miképpen magyarázza Jézus a megemlékezés estebédének megteremtésével kapcsolatos jelképeit? (Emlékezz a jelképek helyes használatára – 85:3.5, a Melkizedek kenyérrel és borral kapcsolatos eljárására – 93:4.14, valamint Jézus páska-ünnepi cselekedetére Betániában – 127:6.6-6.7.)

(Jézus annyira fontosnak tartja azokat a szellemi tartalmakat és jelentéseket, amelyeket megosztott velünk az élete során, hogy élő módon akar bennünket emlékeztetni ezekre. Ennek érdekében magát az élet vizének és az élet kenyerének mondja.

A test számára szükséges az anyagi étel és ital, a lelkünk számára pedig a jézusi étel és ital fogyasztása nélkülözhetetlen. Jézus az élet vizének mondja magát, ami számomra az ő tanítását és a hozzánk szóló szellemét is jelenti. Az Atya és a Fiú egyesített minta-élete pedig az élet kenyere számunkra.
Jézus szellemi központú tanítása és földi életgyakorlata olyan egységet alkot a boldogságot kereső ember számára, mint amilyen egységet alkot a testet tápláló élelmiszer kategóriában a víz és a kenyér együttese.

Jézus a megemlékezés estebédének megteremtésével a következő hasznos dolgokat kínálja számunkra:
- a testvérek találkozását, akik között szellemi szempontból nincs alá-fölé rendeltség,
- a közös étkezés örömét, élményét,
- annak örömteli reményét, hogy majdan Jézussal is együtt fogunk ’lakomázni’,
- a Jézus életéről, munkájáról, tanításairól való beszélgetést,
- annak örömteli tudatát, hogy Jézus velünk együtt szeret és szolgál,
- az Igazság Szellemének a testvéri együttlét során megnyilvánuló tanításait,
- az egyéni tapasztalatok megosztásának és felkínálásának lehetőségét,
- egymás jobb megismerését, a testvéri kapcsolatok és az összetartozás erősítését,
- a találkozást Jézus szelleme és az Atya bennünk élő szelleme között, a bor és a kenyér fogyasztása révén. 179:5.6 „…mert minden ilyen alkalommal… a Fiú ténylegesen is jelen van, és az ő szelleme az Atyjának az emberben lakozó szilánkjával társalog.”

Ezekhez képest ma még a kenyér és a bor
- szertartás keretében történő kiszolgálása történik, amely előtt
- Jézus életének és tanításának intézményi értelmezésen alapuló magyarázatát közlik alá-fölé rendeltségi helyzetben, melynek során
- a testvéri találkozás lehetősége korlátozott mértékű,
- hiányzik a közös étkezés öröme, élménye,
- nincs Jézusról való közös beszélgetés, így az Igazság Szellemének korlátozottabbak a lehetőségei az emlékeztetésre, a tanításra és a vezetésre,
- ritkán esik szó azon erősítő tartalomról, hogy Jézus velünk együtt szolgál és szeret,
- nem igazán izzhat fel az abból fakadó öröm, hogy az övéi majdan Jézussal fognak együtt lakomázni,
- elmarad az egyéni tapasztalatok megosztása és felkínálása,
- az Isten gyermekei közötti kapcsolatépítés lehetősége pedig korlátozott.
Ami marad, a Jézus szelleme és az Atya bennünk élő szelleme közötti találkozás, mely a hívő számára hasznosabb lenne, ha előtte jobban ráhangolódhatna Jézusra.)

Milyen további intelmeket ad Jézus? (194:4.

(A bor és a kenyér által jelképezett szentség magunkhoz vétele legyen a közös társas étkezés pecsétje. Ezek által kifejezésre juttathatjuk, hogy hiszünk az Igazság Szellemének segédkezésében, várjuk és elfogadjuk azt. Valamint azt, hogy olyan életre törekszünk, amilyet Jézus is élt a Földön.)

4) Azt olvassuk, hogy Jézus valaminek a megtételére kér bennünket (99:5.10). Vajon a megemlékezési estebéd válaszható dolog a hívők esetében?

(Jézus nem csak arra kér, hogy kövessük őt, hanem abban is segítséget kínál, hogy ezt miképpen tudjuk eredményesen tenni. Ilyen felkínált segítség a megemlékezési estebéd Jézus által kínált formájának megtartása. Aki szereti az Atyát és követni akarja Jézust, nem azt nézi, hogy kötelező vagy választható a megemlékezési estebéd a számára, hanem keresi és szervezi azokat az alkalmakat, igénybe veszi azokat az eszközöket, amelyek által közelebb kerülhet a Céljához. Örül, ha megtehet ennek érdekében valamit és nem szomorkodik azon, hogy olyasmit kellene tennie, amiről tudja, hogyha megteszi, akkor az a javára válik.
Aki szereti Istent, a testvéreit és szeret enni-inni, az miért ne kapcsolhatná ezen irányultságait össze?

Nem lehet kétségem afelől, hogy az Isten ügye megy nélkülem is, azonban afelől sem lehet kétségem, hogy az én életem ügye nem megy előre az Isten nélkül – az Atya akaratának keresése és megtétele nélkül.)

5) Hogyan járnál el, ha keresztény hívők egy csoportja téged kérne fel megemlékezési estebéd megtartására?

(Közösen étkeznénk és beszélgetnénk Jézusról, az ő követése kapcsán megélt tapasztalatainkról, majd pedig bor és pászka, esetleg kenyérdarabok elfogyasztása által lepecsételnénk az adott megemlékezési összejövetelt, a testvér-testvér és Atya-gyermek találkozót.)

* * *

* Kiegészítés a szabad akarat földi jelentőségével kapcsolatos hozzászóláshoz: A lázadás következményeként vesztegzár alá helyezett világokról származó felemelkedők között számos olyan is akad, akik képesek hinni anélkül, hogy látnának is, képesek állhatatosnak maradni elszigeteltségben is, és képesek legyőzni a leküzdhetetlen nehézségeket még egyedül is. Ez az elszigeteltség jutalma.

* Véleményem szerint a kísérleti világ egészen mást jelent annál, mint ahogy az Ferenc gondolataiból kitűnik. A kísérleti jelleg az életmintáknak („élet formaterveknek”) az adott bolygó létfeltételei közé való beültetését megelőzően végrehajtott változtatásokról kapta a nevét. Ezzel az a céljuk az élethordozóknak, hogy az élőlények szabványos világegyetemi fajtáit módosítsák vagy esetleg fejlesszék. Tehát a beavatkozásra jóval az értelmes élet megjelenése előtt kerül sor, de semmiképpen sem utána.
Vajon mintavételnek tekinthető az, amiről az úgynevezett bizonyító erejű képek és filmek árulkodnak? Hogy bizonyos állatokból hatalmas darabokat vagdosnak ki ismeretlenek, talán az „idegenek”? Egy hentes számára ez talán mintavétel. De nem egy szellemlény, egy élethordozó számára!
A könyv szerzői egyértelműen közlik azt, hogy meddig terjed az élethordozók hatásköre: „Az élethordozók minden lehetséges természeti erőforrást igénybe vehetnek és bármely, az életkísérlet fejlődésmenetét segítő váratlan körülményt kihasználhatnak, azonban nincs engedélyünk a növény vagy állati törzsfejlődésbe beavatkozni, illetőleg a növény vagy állati evolúció jellegét vagy irányát önkényesen alakítani.” (65:3.2)
Tehát nem a mennyei rendbe tartozók felelősek a „mintavételekért”. Akkor vajon kik? A húsvér-testi alakban élő „idegenek”? Akiket a sci-fikben „szürkéknek” neveznek? Vagy mások? Az Urantia könyvben semmi ilyesmire való utalást nem találtam. Nem lett volna helyénvaló, ha a valóságnak egy ilyen alapos leírását adó könyv szerzői legalább valamilyen homályos utalást tegyenek az „idegen látogatókra”, ha lennének ilyenek? Abból, hogy léteznek más világokon értelmes húsvér lények, még nem következik, hogy a benzinkúton vagy a zöldségesnél összefuthatok valamelyikükkel.
Ne keressünk UFÓ-t ott, ahol nincs.
Ez az én értelmezésem.

ad 2.

* Véleményem szerint Jézus nem Júdást akarta védeni. Egyszerűen a többi apostolt akarta megvédeni attól, hogy felindultságukban olyat tegyenek, amivel nem tudnak majd elszámolni a legfelsőbb bíróság előtt. A leleplezésről én nem mondanám, hogy szinte egyenlő az ítélettel. Nem látok kivetnivalót abban, ha a hű apostoli társaság *mint közösség* ítéletet mond a közösséget elárulóról. De ha ez a közösség szellemi közösség, akkor a kiközösítésnek korlátozott lehetőségei vannak. Nem az emberre, hanem az Istenre vonatkozik az, hogy amit az irgalom megmenthet, azt az igazság nem pusztítja el. Jézus bizonyára tudta, hogy a hű apostolai nem tudnának megmaradni a határokon belül, ezért nem állította ilyen helyzet elé őket.

* * *

Az utolsó vacsora sokkal többet kell, hogy jelentsen számunkra, mint egyszerű formaiságot.

„Az egész életküldetésével kapcsolatos egyetlen szertartás, illetőleg szentség megteremtésében Jézus kínosan ügyelt arra, hogy *utaljon* a jelentéstartalmakra, mintsem hogy *pontos meghatározásokhoz* kösse magát. Nem akarta lerombolni az egyes embereknek az isteni bensőséges közösségről alkotott felfogását azzal, hogy egy pontos formát teremt; nem akarta a hívő szellemi képzelőerejét sem korlátozni azzal, hogy formailag elmerevíti azt. Megpróbálta inkább felszabadítani az ember újjászületett lelkét, hogy az az új és élő szellemi szabadság örömében szárnyra kapjon.” (179:5.4)
Ez az „utalás a jelentéstartalmakra” teszi lenyűgözővé Jézus tanításait, melyek nemcsak az Urantia embereinek, hanem a világegyetem minden polgárának tanulsággal szolgálnak. Fontosnak tartom kiemelni a következő részt, melyet nem kommentálnék:
„Függetlenül a Mester ama törekvésétől, hogy az emlékezés ezen új szentségét megalapítsa, az azóta eltelt évszázadokban élt követői gondoskodtak arról, hogy az ő kifejezett kívánságát eredményesen megkerüljék annyiban, hogy a húsvér testben eltöltött azon utolsó estére vonatkozó egyszerű szellemi jelképrendszerét pontos értelmezésekre silányították és egy csaknem mennyiségtani pontosságú bevett mintának rendelték alá. Jézus összes tanítása közül egyet sem tettek jobban hagyományelvű mércévé.” 179:5.5.

„179:5.9. Miután Jézus így megalapította a megemlékezés estebédét, azt mondta a tizenegyeknek: „És amikor csak így tesztek, énrám emlékezve tegyétek. És amikor rám emlékeztek, először tekintsétek át a húsvér testben töltött életemet, idézzétek fel, hogy egykor veletek voltam, és az után hit révén ismerjétek fel, hogy ti mind egyszer majd velem estebédeltek az Atya örökkévaló országában.”
Mit is jelenthet számunkra mindez? A mindennapi életküzdelmünk közepette, nem szabad elfelejtenünk, hogy élt közöttünk egy ember, aki mindazt átélte, megtapasztalta, amit mi is. S tette mindezt úgy, hogy nem nyavalygott, siránkozott, nem szidta sem a rendszert, se másokat, az életét szeretet vezérelte. Azóta a körülmények változtak, de az emberek nem. Jézus ezt is mondja:

„179:5.7. …idézzétek fel a földön veletek töltött életemet és örvendezzetek, hogy én továbbra is a földön élek veletek és rajtatok keresztül szolgálok. Egyénekként ne vitatkozzatok azon, hogy ki legyen a legnagyobb. Legyetek mind egymás testvérei.”

A testvériség, mint eszménykép, szolgálattal jár. Maga a szolgálatot igazából két hajtóerő vezérli: 1) az Atya akaratának megcselekedése, melyben szolgálat révén mutatjuk be, hogy milyen is az általunk eszményi képként élő Isten, 2) a testvériségi szolgálat, melyben másoknak tudunk szellemi útmutatást adni, segédkezni.

„Aki nagy akar lenni közöttetek, hagyjátok, hogy olyan legyen, mintha ő volna a fiatalabb; míg aki vezető akar lenni, hadd legyen ő az, aki szolgál.” (179:3.9)

A szolgálatról ezt is olvashatjuk:

„170:3.8.-10. Ezért nyilvánvaló, hogy az ország igaz és benső vallása biztosan és egyre növekvő mértékben megmutatkozik a gyakorlatban, a társadalmi szolgálatban. Jézus élő vallást tanított, mely arra kötelezi a híveit, hogy szeretetteljes szolgálat végzéséhez fogjanak. Jézus azonban nem tette az erkölcstant a vallás helyébe. Azt tanította, hogy a vallás az ok és az erkölcstan az eredmény.
170:3.9 Bármely tett igazságos voltát annak szándékával kell mérni; a jó legmagasabb rendű formái ezért nem tudatosak. Jézus soha nem foglalkozott az erkölcsökkel vagy az erkölcstannal, mint olyannal. Teljes mértékben az Atya Istennel való azon befelé irányuló és szellemi közösséggel törődött, mely oly biztosan és közvetlenül mutatkozik meg az ember iránti külső és szeretetteljes szolgálatként. Azt tanította, hogy az ország vallása olyan igaz személyes tapasztalás, melyet senki sem tarthat meg magának; hogy annak tudata, hogy valaki a hívek családjának tagja, elkerülhetetlenül elvezet a családi viselkedés szabályainak gyakorlásához, az ember fivéreinek és nővéreinek szolgálatához a testvériség erősítésének és kiterjesztésének érdekében megtett erőfeszítések által.

170:3.10 Az ország vallása személyes, egyedi; a gyümölcsei, az eredményei családiak, társadalmiak. Jézus soha nem mulasztotta el kiemelni az egyed szentségét, szemben a közösségével. De azt is elismerte, hogy az ember önzetlen szolgálat révén fejleszti a jellemét; hogy az ember az erkölcsi természetét a társaival való szeretetteljes kapcsolataiban bontakoztatja ki.”

Úgy gondolom, hogy a szolgálathoz elengedhetetlen bizonyos mértékű szellemiség, szellemi eszménykép, annak elérése. A szolgálat révén fejlődik a jellem, változik az erkölcsi természet és ez által a társainkkal való kapcsolat is. Ez egy folyamat. Akiben hiányzik a szellemi eszménykép az le fog ragadni az anyagias szemléletnél, önző, becs- és hatalomvágyó jellemet tükröz. Az ilyen jellem nélkülözni fogja mindazt, amit a szeretet jelent. Türelem, megértés, jóakarat, segítőkészség, stb. Ilyen volt Júdás is.
„A figyelmeztetés, még ha a legtapintatosabb módon és a legkedvesebb szellemben adják is át, általában csak felerősíti ama rossz elszántság gyűlöletét és tüzét, és az illető teljesen végigviszi a maga önző terveit, amikor a szeretet már valóban kihalt.” (179:4.

Amennyiben „bántanak”, ezt a szellemi vizsgálatot veszem elő, mert aki bánt, az szellemileg nem lehet olyan szinten, mint én. Amennyiben ott tart szellemileg, ahol én, nem fog „bántani”, aki meg magasabb mércét ért el, az meg pláne nem. Az ilyen vizsgálatnál vagy felmérésnél nagyon fontos a szándék felismerése. Bármelyik szinten is áll az ember, a szolgálat nyitottan áll előtte, melyben mindenkinek meg kell találni a módját annak érvényesítéséhez, hogy meg tudja cselekedni az Atya akaratát szeretetteljes szolgálat révén.

Számos vallás tűnt el Jézus ideje óta és sok alakult azóta, az azonban elmondható, hogy mindegyik vallásban valahogyan él az Istenről alkotott eszménykép. Jézus a következőre hívja fel figyelmünket:

"És amikor az ország olyannyira kiterjed, hogy hívek nagyszámú csoportjait foglalja magába, akkor ugyancsak tartózkodnotok kell attól, hogy a nagyságért versengjetek vagy hogy e csoportok között kiváltságot keressetek." 179:5.7.

Nem szabad abba a hibába beleesni, mint amibe a kereszténység is bele esett, miszerint a Biblia az Isten szava, az igaz, a többi az csak hamis lehet. Nincs olyan, hogy igaz vagy nem igaz. Sokkal helyénvalóbb lehetne a helyes és helytelen kifejezés, azért, mert igaz csak egy van, mégpedig az Isten Atyasága! Minden ebből ered. Tudjuk, hogy a legteljesebb mértékben a legnagyobb eszményképet, a legpontosabban és legközérthetőbben az Istent, az Urantia könyv által ismerhetjük és érthetjük meg. A legnagyszerűbben pedig az által, ahogy Jézus életében azt bemutatta nekünk. Ezzel az igazsággal, a felismert tudattal vigyázni kell, erre hívja fel a figyelmet Jézus is. Nem szabad hivatkozni arra, hogy az Urantia könyv az igaz. Nekünk nem a könyvet kell eladnunk, bemutatnunk, jobbról-balra magyarázni. Egyszerűen meg kell élni a benne rejlő igazságot s ezáltal bemutatni az Istent.

Hogyan is kezelte Jézus az ilyen helyzetet? Kiemelte a jót, a közöset, a többiről pedig nem is vett tudomást. Meghagyta a késztetést az egyénnek hogy maga gondolkodjon el a hallottakon. Ezt kell tennünk nekünk is, s nem pedig vitába bocsátkozni az ügyben pl., hogy Jézus, az Atya egyszülött fia-e vagy sem.

Maga a nagyságért való versengés és a kiváltság keresése egyenesen arányos a személyes felmagasztalással, ez pedig nélkülözi mindazt, ami az emberek közötti testvériség eszményképe szól. Ebbe a részrehajlásba estek az apostolok is, amikor civakodtak az asztal előkelő helyéről.

179:3.9. "Amikor ma este e terembe beléptem, nemcsak hogy nem voltatok hajlandók megmosni egymás lábát, hanem egymás között azon is vitáztatok, hogy kik foglalják el a kiemelt helyeket az asztalomnál. Ilyen megtiszteltetést a farizeusok és az e világ gyermekei keresnek, de nem szabad így lennie a mennyország követeinél. Hát nem tudjátok, hogy az én asztalomnál nem lehet kiemelt hely? Nem értitek, hogy mindegyikőtöket úgy szeretem, ahogy a többit? Nem tudjátok, hogy a hozzám legközelebb eső hely, ahogy az emberek e megtiszteltetést tekintik, semmit sem jelenthet a mennyországbeli helyzeteteket illetően?

"Ha hajlandók vagytok szolgáló társaimmá válni az Atya akaratának megcselekedésében, akkor az eljövendő országban ott fogtok ülni velem hatalomban, továbbra is az Atya akaratát cselekedve a jövőbeli dicsőségben."