Jelenlegi hely

180. A búcsúbeszéd

180. írás / 1. hozzászólás

1) Ez az írás tele van a szellemi megértésünkre hatni akaró tartalmakkal.

I. A 180. írást olvasva az alábbi felismerések tudatosultak bennem:

a) Jézus szellemi tanításának lényege ez: ne álljak ellen önző megnyilvánulásokkal az Isten törvényei által működő világegyetemnek, mivel annak része vagyok, így csak én húzhatom a rövidebbet, ha szembe fordulok a mindenséget fenntartó és az egyén boldogságát segítő erőkkel. Egyben minden erőmmel törekedjek arra, hogy minél előbb elérjem a Jézus által bemutatott igaz szellemértékek valós szintjeit: az isteni szépséget, a végtelen jóságot és az örökkévaló igazságot.

b) Ha Isten dolgait teszem, akkor Isten örömét tapasztalom meg.

c) Az aranyszabály lényege: arra érdemes törekednem, hogy a társaim a legnagyobb jót kapják általam. A legnagyobb jó pedig az, amit az Atya akar.

d) Az ima az Atya akarata keresésének és végrehajtásának, a hozzá vezető út bejárásának eszköze.

e) Amit az Atya is akar, azt a megvalósulás bizonyosságával kérhetem. Ezek:
- a szellemi megértésben való növekedés kérése, és
- segítség kérés a több szellemi gyümölcs terméséhez.

f) Ha tisztában vagyok az igazság megmentő erejével, de ennek ellenére elutasítom azt, akkor elmarasztalnak. Aki pedig úgy utasítja el a megmentő igazságot, hogy azt nem ismeri, az nem, vagy csak kisebb elmarasztalásban részesül.

g) Csak a Jézus földi életében mutatott hozzáállás lehet az én utam is a mennyei Atyához.

h) A Jézus által nekem is adományozott szellem az Igazság Szelleme. Hosszú távú Segítőm ő, aki
- képes elvezetni a teljes igazságba, mivel ő bennem az isteni igazságról való meggyőződés is,
- vigasztal,
- emlékeztet arra, amit Jézus tanított, őt dicsőíti, és
- megmutat eljövendő dolgokat.

II. Én választhatom a szeretetet, de el is utasíthatom azt. Az Isten esetében nem így van. Elvben talán az Isten is választhatna a semmi és a minden, a nemlét és a lét között. Azonban úgy vélem, hogy az Isten számára ilyen választási helyzet nem merül fel, mivel értelmetlen. A Lét Forrása nem fog filozofálni arról, hogy mi lenne, ha Ő nem lenne. A boldog létezésnek nem versenytársa a nemlét.

Isten a gyermekei létezésének biztosítója, a tökéletes szeretet. A tökéletlen szeretetre leginkább azért van szükség, hogy a fejlődő lények számára a szeretet tökéletessége kívánatos legyen. Sőt egyre vonzóbb olyannyira, hogy az Isten szabad akaratú gyermekei önként megmaradjanak benne.

Isten a szeretet legnagyobb tudora. Az Isten megnevezés lehet elméleti fogalom, azonban az Atya kifejezés az Istent személyessé, bizonyos értelemben jobban felfoghatóvá teszi, tekintve, hogy az Isten teremtett gyermekei is rendelkezhetnek idevonatkozó tapasztalatokkal.

Jelenleg pontosan annak a tartalomnak nincs még földi tudománya, ami a mindenséget legalapvetőbb módon meghatározza. Pedig minden más tudományág ezen alapul, és akaratlanul is ezen Tudomány gyakorlati megjelenéseit kutatja. Talán, ha a tudósok tisztában lennének a Tudományok Tudományával és annak igazi alapelveivel, akkor hamarabb tehetnének nagyobb jelentőségű felfedezéseket a saját tudományuk területén. Itt van például az együttműködés és segítségnyújtás elve. Ennek működése is megnyilvánul a test sérüléseinek gyógyításánál. (65:4.3 + 65:4.5)

Eljön majd az idő, amikor a szeretetnek is lesz tudománya a Földön.
A szeretet elv a mindenséget átjáró elv. Van központja, s ez a központ az Isten minden értelmes, fejlődésre képes gyermekében is ott van. Ha pedig az Isten gyermeke elkezdi keresni, hogy mit érdemes érteni a szeretet alatt, megkezdi a lényegi bekapcsolódást a mindenség élő rendszerébe.
Ma már az Isten földi gyermekei számára is belátható, hogy a mindenség világegyetemei a szeretet elv következtében léteznek.
A Mindenség az Isten szeretete következtében barátságos. Mivel az ember az Isten gyermeke, ezért képes olyan szeretetre, mint ami az Istené is. Az Isten gyermekei csak így kaphatnak kulcsot a Mindenséghez és érezhetik magukat otthon benne. Azért érezhetem magam otthon a világban, mert feladatot találhatok benne a magam számára, örök feladatot. E feladat kettős, de elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Törekszem arra, hogy olyan legyek, mint a mennyei Atya, ami azáltal valósul, hogy törekszem egyre önkéntelenebb, nagylelkűbb és őszintébb módon kinyilvánítani a barátságosságomat az embertársaim felé.

Az Isten szeretete szolgálat, de nem a másik kiszolgálása. Ugyanis nem az a cél, hogy a másik akaratát kiszolgáljam, hanem hogy az Atya akarata valósuljon meg a másik ember életében is általam. Az Atya akarata nem egy ember akarata egy másik emberre vonatkozóan. A mennyei Atya a boldogan élhető élet titkát akarja nekünk átadni. Ezért vezérel bennünket arra, hogy olyanok legyünk, mint ő, és segítsük ennek megvalósulásában egymást is.

Az Isten-tudatos egyének egymás közötti életében az a nagyszerű, hogy mindenki mindenkit az Atyai magatartás tökéletessége felé vonz az által, amit a másiknak mond és tesz.
Aki pedig az Atyai szeretettel találkozik, önkéntelenül arra érezhet késztetést, hogy a legjobbat hozza ki magából. Csak a szeretetben növekedhetünk! A szeretet nélküliségben elsorvadunk, elpusztulunk. Úgy szeretni, mint az Isten – ebben van számunkra az élet.

A szellemi lényeget tekintve, mások számára csak magvetők lehetünk. Támaszkodnia mindenkinek a mennyei Atyára kell, rá érdemes. Isten nem birtokolni akarja az embert, hanem felnöveszteni azzá, aki örökkévalóan lehet.

2) Kedves idézeteim a 180. írásból:

a) 180:1.6 „…egy barátnak a barát iránti szolgálata sohasem nevezhető áldozatnak.”

b) 180:5.12 „…az élő Isten szellemtől született fiait jellemzi”: „…önkéntelen, nagylelkű és őszinte barátságosság”.

3) Javaslat kutatóorvosok számára. Nem a jövőben, hanem most:

65:4.3 „A megsérült élő sejt képes bizonyos vegyi anyagok termelésébe kezdeni, melyek a szomszédos ép sejteket arra serkentik és állítják be, hogy azonnal bizonyos, a sérülés gyógyulási folyamatait segítő anyagokat kezdjenek el kiválasztani; és ugyanekkor ezen egészséges és sértetlen sejtek osztódni kezdenek – ténylegesen elkezdenek új sejteket teremteni, melyek a baleset következtében megsemmisült bármelyik sejtet képesek helyettesíteni.”

65:4.5 „Mihelyt az urantiai tudósok többet is megtudnak e gyógyító vegyi anyagokról, hatékonyabban fogják tudni kezelni a sérüléseket, és közvetetten többet fognak megtudni bizonyos súlyos betegségek kezeléséről is.”

* * *

Ad 1) II. „A szeretet[nek] (...) [v]an központja, s ez a központ az Isten minden értelmes, fejlődésre képes gyermekében is ott van.”

Ferenc talán nem is tudja, milyen fontos analógiára mutatott rá a kettős szeretet-központra vonatkozó kijelentésével.

A Ferenc által említett kettős szeretet-központról mondták a kinyilatkoztatók:
„Ha az emberben nem lakozna egy isteni szerető, akkor az ember nem tudna önzetlenül és szellemileg szeretni. Ha az elmében nem élne egy fordító, akkor az ember nem tudná igazán megérteni a világegyetem egységét. Ha az embernél nem lakozna egy kiértékelő, akkor sehogy sem tudna erkölcsi értékeket tisztelni és szellemi jelentéstartalmakat elismerni. És ez a szerető magából a végtelen szeretet forrásából származik; ez a fordító része az Egyetemes Egységnek; ez a kiértékelő az isteni és örök valóság minden abszolút értéke Középpontjának és Forrásának gyermeke.” (196:3.16 )

Az anyagi világegyetemekben megnyilvánuló erőkre, energiákra és erőterekre hasonlóképpen kettős-központi hatással bír a Paradicsom. A fizikai világegyetemeknek – a múltnak, a jelennek és a jövőnek – a tényleges forrását képező Paradicsom a végtelenség földrajzi középpontja (11:9.2). Csakhogy a Paradicsom nem csak „odakint” van; a Paradicsom a tér fókuszában (105:3.4) is ott van, pl. egy atomban, egy elektronban vagy egy ultimatonban (azaz a legkisebb anyagi egységben). Vagyis a Paradicsom valamiképpen ott van minden egyes ultimaton közepében is.

Vajon véletlen lenne a szervezőelvek hasonlósága? És ha a fizikusok igazolják majd a paradicsomi gravitációs modellt, a szociológusok pedig a „szeretet-gravitációs modellt”, akkor elgondolkodnak-e majd az analógia eredetén?

* * *

180. írás / 2. hozzászólás

1) Magyarázd meg a 165:5.3 bekezdésben és a 180:0.2 bekezdésben a tanhirdetési munka végzése során az anyagi szükségletekről való gondoskodásról az apostoloknak mondottak közötti kapcsolatot.

(Amíg nem vált nyilvánvalóvá, hogy Jézus nem anyagi királyságot épít, hanem szellemit, az apostolok számíthattak az emberek jóindulatára, az ellátásukhoz való hozzájárulásukra. A pontosítás érdekében megjegyzem, hogy valójában Jézus a szellemi királyságon keresztül anyagi jólétet is épít, mivel az anyag – mint egy árnyék – bizton követi a szellemet /165:5.3 /.

Jézus elfogását követően az apostolok kezdetben kevéssé számíthattak az emberek jóindulatú segítségre. Ezért is mondhatta nekik Jézus, hogy akinek van erszénye, vigye magával. Különösen igaz lehetett ez azok esetében, akik új, nem zsidó lakta területekre indultak a mennyországot hirdetni. Jézus tanítása szerint a tanítványoknak hozzá kell járulniuk az apostolok ellátásához. Ahol tehát még kevés a tanítvány, ott az apostolok is többet nélkülözhetnek.)

2) Hogyan hoz új örömöt és miként tesz lehetővé gazdagabb tapasztalást a Jézus által adott új parancsolat (180:1.2)?

(Ha atyai szeretettel akarok szeretni, vagyis az Atya akaratát kínálom fel az előttem álló embernek, akkor részesülni fogok a mennyei Atya tapasztalatából és öröméből. Ha az Atya akaratát teszem, akkor a legjobbat kínálom az embertársaimnak. Ennek során – adott esetben – a legnagyobb földi áldozatra is készen kell lennem. Ugyanis az Atya akaratát cselekvő Jézus példája, magatartás mintája is ezt mutatja.
Az embertársaimat akkor leszek képes az Atya szeretetével szeretni, ha az Atyát mindenekfelett szeretem.)

3) Fejtsd ki, miként tud Jézus legfelsőbb rendű örömöt megtapasztalni, még ha kifelé szenvedést él is át (180:1.2).

(A legfelsőbb rendű öröm szellemi öröm. Jézus szellemi öröme abból fakadt, hogy kitartani szándékozott és ki is tartott az Atya akarata mellett, még ha ez a hústesti életébe is került. Az Atya akarata mellett való kitartás mindig olyan hűség, ami másoknak is javára van. A lélek öröme és a szellemi öröm nem vehető el az embertől.)

4) Nagyobb-e az a szeretet, mely képessé tesz meghalni az ellenségeinkért? Miért hallhatják az apostolok azt, hogy úgy szeressék egymást, ahogy Jézus szerette őket – nem minden embert így kell-e szeretni?

(181:2.14 „Jól tudván így, hogy sem az Atya, sem a Fiú nem tesz különbséget személyek között, gondoskodj arról, hogy te se tégy ilyen megkülönböztetést azok között, akik a te segédkezéseden keresztül válnak hívővé az örömhírben. És Máté, így szenteld az egész jövőbeli életszolgálatodat annak, hogy megmutatod minden embernek, hogy az Isten nem tesz különbséget a személyek között; hogy az Isten szemében és az ország társaságában minden ember egyenlő, minden hívő az Isten fia.”

Jézus az ellenségeiért is meghalt. Akkor is így van ez, ha az ellenségei ezt nem így látják. Jézus ugyanis örök mintát adott a szeretet igazságának mindenekfölött való hatalmára vonatkozóan.
Az Atya szeretetének képviselése bármely helyzetből fakadó emberi kihívásra jó válasz. Az Atya szeretetének képviselése mindig az előre vivő megoldás felkínálása az értelemmel bíró teremtmények irányában. A rossz jóval történő legyőzése a mennyország megjelenítése. Ha ez adott esetben csak egy személy által történik, nem baj. Ez az igazság fény ott és akkor annál nagyobbnak fog tűnni.)

5) Mi az, aminek Jézusban kell lakoznia?

(180:2.1 „Bennem kell lakoznotok, és nekem tibennetek; meghal az ág, ha elválasztják a tőtől.”

Akkor lakozom Jézusban, ha hiszek benne és hiszek az Atyában. Akkor lakozom Jézusban, ha ő az utam, az igazságom és általam élhet, miközben az Atyával történő Paradicsombeli találkozás felé haladok.)

6) Mi a véleményed Jézus e szavairól: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”?

(A véleményem az 5. pontban olvasható.)

7) „Az Atyához csak rajtam keresztül lehet eljutni. Mindenki, aki megtalálja az Atyát, előbb engem talál meg.” (180:3.7) Vesd össze ezt a bibliai szöveggel. Miért helytelen Krisztust hirdetni úgy, mint az evangélium vezérmotívumát?

(Jézus az Atyát képviselte, őt mutatta be. Nekünk is az Atyát kell megtalálnunk. Ő bennünk él a Szellemrésze által, és az Ő akarata szerint érdemes szeretnünk mindenkit. Jézus is azért küldte el a saját Igazság Szellemét, hogy támogasson, segítsen bennünket az Atyához vezető úton. Az Atyával találkozva fogjuk igazán otthon érezni magunkat a mennyországban.)

Remélheti-e bármely rögzített igazság-halmaz, hogy elkerüli az „emberi viselkedés fordulataiba, szabályaiba, meggyőződéseibe vagy értelmi mintáiba” zárás sorsát (180:5.2)?

(Az igazságot csak személy éltetheti a cselekedetei által – írás nem. Az Igazság él, ezért is mondhatta Jézus magát igazságnak.)

9) Mondj példát arra, amikor az igazságot a bölcsességek és tények szintjére alacsonyítják le; mondj példát arra is, amikor a bölcsességet igazságszintekre emelik fel.

(Az Isten szeretet – ez tény. De ebből élő igazság számomra csak akkor lesz, ha ezt szeretetet cselekedet által ábrázolom, éltetem.)

10) Hogyan illeszkednek az aranyszabály itt közölt értelmezései (180:5.5-5. a 147:4.4-4.9 bekezdésben leírt szintekhez? Fejtsd ki az aranyszabály legmagasabb rendű felfogását (180:5..

(Az aranyszabály legmagasabb rendű felfogása számomra ez: arra érdemes törekednem, hogy akivel kapcsolatba lépek, a legnagyobb jót kapja általam. Azt a jót, amit az Atya is tenne azzal a másik emberrel, ha a helyemben lenne. Az Atya akaratát magamban kell keresnem, mivel ő ténylegesen bennem él. Az Atya általános akarata – hogy szeretni kell – tudható. A „mit” tehát ismerhető. A „hogyan”, a kivitelezés az, amihez az Atya vezetését, bölcsességét érdemes igényelnem. Az első, vagyis a „mit” kérdése tisztázható az által is, ha az Istenről beszélgetünk. Vagyis kijelenthető – mert belátható – hogy az Atya szeretetével érdemes szeretnünk az éppen előttünk álló embert, aki így kaphatja a legnagyobb jót általunk. Ha találkozom egy olyan emberrel, aki szintén így gondolkodik, akkor én is a legnagyobb jót kaphatom általa. Ha kétezer éve találkozom Jézussal, akkor a legnagyobb jót kaptam volna általa, azt, ami akkor és ott a boldogságomat leginkább szolgálja. Amíg Istenről beszélgetve megtudható, hogy „mit” érdemes tennem a másik emberrel – úgy általában, addig a „hogyan” tegyem a jót itt és most kérdésre a választ csak a bennem élő Istennel beszélve találhatom meg.)

11) Magyarázd meg az ellen nem állást (180:5.9-5.10).

(- Az ellenem irányuló erőszak: rossz. Az ilyen erőszak jóval való legyőzése: jó.

- Ha önző módon ellenállok Istennek és az általa működtetett mindenségnek az: rossz. Ha arra törekszem, hogy az önzésemet az isteni igazságra, jóságra és szépségre cseréljem le, az: jó.

- A saját önzésemet és más ellenem irányuló önzését is ugyanúgy érdemes legyőznöm: az isteni értékek magamba ölelése, majd pedig azok általam történő megelevenítése útján.)

12) Mi a véleményed a 180:5.10 bekezdésben bemutatott szeretet-felfogásról?

(I. A saját boldogságom csak úgy valósulhat meg, ha az Isten boldogságát, vagyis a szeretet szolgálatot a testvéreim irányában is megélem, az isteni boldogságnak ezt a forrását számukra is felkínálom.
Az emberi párkapcsolatok terén mindenki „jó parti” lesz, aki az Isten szeretetével akarja és tudja szeretni a párját.

II. Az Igazság Szelleme nem ismétli önmagát, nem hozza elő bennünk mindig ugyanazon formában a választ, jöjjön az szóban, írásban vagy tettben. Az élő Igazság Fénye mindig azt a választ kínálja az Isten gyermekének, ami az adott helyzetben a leghasznosabb az atyai akarat szempontjából. Aztán, az Isten gyermekétől is függ, hogy ebből mit vesz észre. Mivel az Isten örök, ezért a változás, a fejlődés is örök. Ezt a fejlődést szolgálja az Igazság élő Szelleme.

III. Manapság a világpolitika hírei között gyakran hallani arról, hogy a nagyhatalmak miként törekszenek lehallgatni még a szövetségeseiket is. Belső adatokra, ellentételekre vadásznak, hogy aztán azt felhasználhassák a saját javukra.
Az Isten minden személyt hall, de nem él vissza ezzel. Minden rólunk való tudását a javunkra használja, nem ellenünk. A földi titkosszolgálatok működése, technikai háttere játéknak tűnik az isteni jelenléthez és tudáshoz képest.
Szerintem egy jó titkosszolgálatnak azon kérdések megválaszolására is kellene energiát fordítania, hogy
- Megfigyel-e bennünket az Isten?
- Milyen módon teszi ezt?
- Mire használja azt, amit a megfigyelése által megtud?

Az a titkosszolgálati vezetés, amelyik nincs tisztában azzal, hogy van Isten, aki tényleg figyel bennünket, sőt alapvetően érdekelt a földi viszonyok megváltoztatásában, s ennek érdekében számunkra is tapasztalható módon már eddig is tett, jelenleg is tesz és a jövőben is tenni fog, az a titkosszolgálati vezetés komoly szakmai hiányosságot mutat. Mondhatni, elmegy a lényeg mellett.)