Jelenlegi hely

181. Az utolsó intelmek és figyelmeztetések

181. írás / 1. hozzászólás

1) Búcsúzóul Jézus a 11 apostolhoz egyenként (az Alfeus ikrekhez egyként) szólt. A nekik adott útravaló számomra, számunkra is útravaló lehet. Ezek lényege:

- Akkor tudom jobban szeretni az embereket, ha előbb megtanulom jobban szeretni az Istent. Továbbá, nem érdemes küzdenem a barátaimmal és azokkal, akiket meg akarok nyerni az országnak.

- Törekednem kell arra, hogy ne bukjak el és a mennyország követéhez méltóan viselkedjek. Törekednem kell a szellemi ország természetének megértésére, mert csak a szellem szemével látva leszek képes az Atya akaratát tenni.

- Tudatában kell lennem annak és hirdetnem kell azt, hogy a hit megelevenítette halandók az Isten fiai. Ebbe az isteni testvériségbe zsidók és nem zsidók egyaránt beletartoznak. Nem szabad személyválogatónak lennem, mivel az Isten szeretete sem tesz különbséget a személyek között.

- Együtt érzőnek és türelmesnek kell lennem. Annak érdemes szentelnem az életem, hogy egyszerre mutatom be az Istent ismerő és a Fiúban hívő tanítvány emberi rokonszenvét és isteni méltóságát. Meg kell tanulnom megbékíteni a hitetlenek haragját azon bölcsesség alkalmazásával, amely éppúgy magába foglalja a körültekintést, mint a bátorságot.

- A hívők Jézusnak a testvér-fiai. Akkor kaphatok önkéntelen elismerést a társaimtól, ha a békét és az összhangot segítem elő a testvéreim között.

- A mindennapos nehéz munkám is lehet számomra érdemszerző és szolgálat az Atya Isten számára, ha derűsen és bátran végzem azt.

- Az embereket az Isten keresésére és az örök valóságoknak a szellemi hit szemével való felkutatására kell vezetnem.

- Amikor egy másik emberrel beszélek, mindig figyelembe kell vennem az engem hallgató értelmi állapotát és szellemi fejlettségét.

- Csak bíráló-elemző elmével leszek képes az igazság felismerésére. Káros számomra és haszontalan mások számára az, ha az elmém a kétség tehetetlenségébe vezet engem.

- Kevesebb bajt okozok magamnak, és több haszonnal vagyok az emberek javára, ha gondolkodom, mielőtt beszélek.

2) Jézus mondja: 181:1.1 „…amint a halandói természet eme burkától megváltam, úgy térhetek majd vissza, mint bennetek lakozó szellem, aki mindegyikőtökben és mindenki olyanban lakozik, aki hisz az országról szóló ezen örömhírben. Így az Ember Fia szellemi megtestesüléssé válik minden igaz hívő lelkében.”

(Most akkor Jézus szelleme is bennünk lakozik vagy csak az Atya szelleme? Úgy néz ki, hogy Jézus szelleme is bennünk lakozik. Egy másik kijelentés szerint az új tanító, az Igazság Jézus által küldött Szelleme a szívünkben fog lakozni (181:1.5).

A fentiekkel kapcsolatban a következőket tisztáztam ki. Az Atya az értelmünkben lakozik, Jézus a lelkünkben. Az emberi lélek pedig a szívben található. Talán ezért is mondjuk – ha odaadottak vagyunk – hogy szívvel-lélekkel tesszük a dolgunkat.)

3) Kedves idézeteim a 181. írásból:

Jézus mondja:
a) 181:1.3 „Ha követni akartok,… akkor minden őszinte erőfeszítéseteket arra irányítsátok, hogy a tanításaim szelleme és az életem eszményképe szerint éljetek”.

b) 181:2.25 „…amit én nektek tanítottam, az végtelen, isteni és örökkévaló. Legyetek türelemmel és őrizzétek meg a bátorságotokat, hiszen előttetek állnak az örökkévaló korszakok, amelyekben folytathatjátok a fokozatos fejlődéseteket a tökéletessé válás tapasztalásában, hogy olyan tökéletesek legyetek, mint amilyen tökéletes az Atyátok a Paradicsomban.”

4) I. Az elmúlt évszázadok emberei nem voltak képesek a valóság alapján állva a távoli jövőbe látni. Egészen addig, amíg az Urantia írások ennek lehetőségét meg nem teremtették.

II. Ránézek egy gyümölcsfára, és a következőket látom azzal kapcsolatban. Egy gyümölcsfát szolgál a föld, az eső, a levegő, a napfény, egyes madarak, egyes rovarok és az ember. A gyümölcsfa pedig termi és mindenki számára felkínálja azt, amilye van: az árnyékát, a nektárját, a gyümölcsét, a levelét és a fáját.
Még a rossz „gyümölcsöket” termő emberek is ezt teszik. Élnek a környezetük által, és amit „teremni tudnak”, azt ráterhelik a környezetükre.

Az Atya akarata azért igenlő és tevőleges, mert ő a teremtő és a fenntartó. Az Atya azt szeretné, hogy minden létező a legjobbat hozza ki magából. Még a nehézségek léte is ezt célozza.
Az alapszabály az élők és az élettelenek számára a következő: egy mindenkiért, mindenki egyért. A személyek között ez a „te jó akarattal vagy mindenki irányában, mindenki jó akarattal van a te irányodban” lehetőség elve. Ugyanez a lehetőség másképpen fogalmazva: „te szeretsz mindenkit, mindenki szeret téged”. Hát nem ez a mennyország? Nem egészen! Az igazi mennyország az, ha az Atya gyermekei az Atya szeretetével szeretik egymást. Ennek megvalósulása azon múlik, hogy az Isten két, egymással találkozó gyermeke képes-e a legnagyobb jót akarni egymásnak minden körülmény közepette. S honnan tudható, hogy mi a legnagyobb jó adott helyzetben a másik számára? Ezt egyre jobban láthatom, ha
- nem mondok le azon vágyamról és törekvésemről, hogy az Urantia írások tartalmát az Igazság Szelleme mindjobban kibontsa bennem, és
- úgy teszem a meglátott jót, hogy közben mindig nyitott maradok a még jobb felismerésére és befogadására.

III. Csak a fő csapásirány számít az életben. Az Atya akaratának keresése és megtétele. Az Isten gyermekeinek helyzete azért kivételes, mert önként és a legjobbhoz igazodhatnak. Ha ezt megtesszük, minden más ehhez fog igazodni az életünkben és így a helyére kerül. Istennel kapcsolatban az is nagyszerű, hogy bármikor újra lehet Őt elsőnek választani.
Az Atya akaratának tétele nem visszahúzódás az emberektől, hanem az Atyához húzódás és az emberek közötti tevékeny jelenlét váltakozása. Az Istenszeretet ugyanúgy emberszeretet is, mint ahogyan az emberszeretet sem képzelhető el az Isten szeretete nélkül.

IV. Az életem jó dolgait nem tekintem természetesnek. Majd minden testi-lelki jó érzésemért hálát adok az Istennek. Ha télen jól átmelegít egy forró zuhany, akkor hálát adok érte. Ha jó a közérzetem, hálát adok érte. Ha finomat ettem, hálát adok érte az Atyának. Az apró dolgok is nagyobbá, értékesebbé válnak, ha tudatosítom magamban azokat úgy, hogy hálát adok értük. Azt gondolom, hogy a kisebb dolgok is hétköznapi istenélménnyé tehetők, ha hálát adunk értük.

V. Kíváncsi vagyok arra, hogy milyen meséket mondanak majd a szüleik és nevelőik a fény és élet korszakában élő urantiai kisgyermekeknek. A mese mindig az életre készít fel. Amilyen tehát az élet, olyan lesz a mese is. A kisállatok játéka is valójában életgyakorlat.

Lehet, hogy a távoli jövő meséit nem is szóval mondják, hanem gondolják majd, így a hallgató – az adás vevője – nagyobb lehetőséget kap a történet és a szereplők önmagában való kibontására, kiteljesítésére.

Véleményem szerint a jó mesék két elemre mindig hangsúlyt helyeznek: az együttérzés fontosságára és az élet megéléséhez szükséges bátorság és kezdeményező készség kiemelésére.

* * *

„Az Atya az értelmünkben lakozik, Jézus a lelkünkben. Az emberi lélek pedig a szívben található.”

Én nem tudom ilyen élesen elkülönítve értelmezni mindezt. Tekintettel arra, hogy a szerzők többféle megfogalmazást használnak [pl. az Atya szelleme, vagyis a Gondolatigazító jelenlétét nem csak az „elménkhez” kapcsolják, hanem a „szívünkhöz” (32:4.9, 133:4.11) és a „lelkünkhöz” (101:1.7) is], szerintem leginkább csak annyi jelenthető ki biztosan, hogy a különböző szellemerők „bennünk” lakoznak. Nincs is értelme azt rögzíteni, hogy melyik hol lakozik bennünk. Ugyan miképpen lehetne értelmezni azt a kijelentést, hogy az Atya szelleme a szívünkben van jelen és az elménkben várakozik és tevékenykedik (32:4.9, 3:1.9)?

„Számos szellemi hatás van, de valójában mind *egy*. Még a Gondolatigazítók munkája is, bár minden egyéb befolyástól mentes, változatlanul egybeesik a Végtelen Szellem és a helyi világegyetemi Anyaszellem közös befolyásának szellem-segédkezésével. Ahogyan e szellemi jelenlétek az urantiaiak életében működnek, azokat nem lehet szétválasztani. Elmétekben és lelketeken egy szellemként munkálnak, mégpedig különböző eredetüktől függetlenül. És ahogyan ezen egyesített szellemi segédkezést megtapasztaljátok, az a Legfelsőbb befolyásának tűnik számotokra, »aki mindig képes megóvni benneteket a bukástól és benneteket hibátlanul a fenti Atya elé vezetni«.” (8:5.4)

Nem tartom hihetőnek azt sem, hogy Jézus a lelkünkben lakozna. Vajon a lélek ténylegesen „található” valahol? Helyet foglal a térben? Talán. Mikroszkóp alá tehető és megfigyelhető? Szerintem nem. Akkor van értelme arról beszélni, hogy az emberi testnek mely részében „tartózkodik”? Aligha. Legfeljebb képletesen.
Ha Ferenc az Igazság Szellemére gondolt, akit valóban tekinthetünk a Világegyetemi Fiú szellemének (bár e szellem egész pontosan a paradicsomi Egyetemes Atya és a helyi világegyetemi Teremtő Fiú szelleme), akkor jogos azt mondani, hogy e szellem a szívben lakozik (2:0.3, 180:4.5). De vajon hogyan értendő az, hogy a „szívben”? Nyilván nem testi értelemben, hiszen itt szellemi valóságokról van szó. A 32:4.9 bekezdésből is egyértelmű, hogy a szellemerők emberben lakozását csakis szellemi értelemben szabad említeni. Ha már nem lesz hústestünk, akkor hol fog lakozni a jelenleg a „szívben” lakozó szellem? Lesz a morontia testnek is „szíve”? Nem lesz, mert erek sem lesznek a morontia testben, vagyis „szivattyúra” sincs szükség. Még inkább igaz ez a tiszta szellemi alak esetében. Nyilvánvaló, hogy a „szív” alatt nem valamilyen szervet kell érteni még itt, a földi létünk során sem. És amint a fejlődésünk során elhagyjuk ezt a helyi világegyetemet s átlépünk előbb a felsőbb-világegyetemi szintre, majd a paradicsomira, akkor majd magunkkal visszük az helyi szellemerőket (pl. Jézus szellemét)? Szerintem nem.

* * *

Miért ne lehetne a földi ember működésének égi a mintája? Miért ne lehetne a különböző forrású szellemi hatásoknak más-más kapcsolódási pontja a hús-vér testben élő ember esetében?

* * *

Szerintem azért nem szerencsés testi szervekre valamely szellemerő „lakóhelyeként”, „tartózkodási helyeként” utalni, mert félreértésekre adhat okot, és esetleg előhozhatja némelyekben az olyan régi, hamis nézeteket, mint: „A lélekről általánosan hitték, hogy azonos a lélegzettel, de a különböző népeknél a lélek lakozott a fejben, a hajban, a szívben, a májban, a vérben és a zsírban. Az »Ábel vére a földről kiált« azt az egykori hiedelmet fejezi ki, hogy a kísértet jelen van a vérben. A szemiták azt tanították, hogy a lélek a testzsírban lakozik, és sok nép körében az állati zsír fogyasztása tabu volt. A fejvadászat az ellenség lelkének egyik foglyul ejtési módszere volt, miként a hajas fejbőr lenyúzása is. A legutóbbi időkben a szemeket tekintették a lélek ablakainak.
A három, illetőleg négy lélek tantételében hívők úgy tartották, hogy egy lélek elvesztése kellemetlen érzést, kettőé betegséget, háromé halált okoz. Szerintük egy lélek lakik a lélegzetben, egy a fejben, egy a hajban, egy a szívben. A betegeknek azt tanácsolták, hogy szabad téren járkáljanak fel s alá, hátha sikerül befogniuk az elkóborolt lelküket. A legnagyobb orvosságos emberekről úgy tartották, hogy képesek a beteg személy sérült lelkét egy újra, egy »újonnan születettre« kicserélni.” (86:5.15-5.16)

Az Atya szelleme sem az agyban (egy testi szervben) lakozik, hanem az elmében, melyet szerencsére nem lehet testi síkra „lerángatni”, anyagi lényegűként definiálni, vagyis esetében kicsi a félreértés esélye.

A „szív” esetében viszont felmerül egy további értelmezési lehetőség is. Ha „szív” alatt nem érthető húsvér szerv és nem is értelmezhető képletesen, akkor lehetséges, hogy a „szív” valóságos ugyan, de nem a húsvér test része, hanem valamilyen más lényegű testé. Félreértés ne essék, ilyesmire a könyv szerzői nem utalnak. Én inkább a szív képletes értelmezésére hajlok.

Kiegészítés: A testünk egy ügyesen megszerkesztett gép, a megfelelő működéséhez szükséges beépített mechanizmusokkal, valamint adaptációs lehetőségekkel, érzékelőkkel, jeltovábbítókkal, stb. Mint minden gépnek, ennek a gépnek az elemeit, rendszereit is ki lehet cserélni. Talán nincs messze az az idő, amikor a test összes szerve lecserélhető lesz valamilyen mesterséges szervre. Hol fognak lakozni akkor ezek a szegény szellemerők?

* * *

181. írás / 2. hozzászólás

1) Magyarázd meg, miként jelennek meg az evangélium felsőbb szakaszai (152:5.6) a 181:1.1-1.3 bekezdésben.

(A bennünk élő Jézus arra ösztönöz és vezet, hogy vég nélkül fejlődjünk az irgalomban, az igazságban és a dicsőségben. Ez teljesen összhangban van az evangélium felsőbb és szellemi szakaszaival, vagyis az isteni fiúi elismertség, a szellemi szabadság és az örök üdvözülés hirdetésével.)

2) Fejtsd ki Jézus békéjének a közönyös nyugalomhoz és a derűlátáshoz való viszonyát (181:1.7-1.9).

(Jézus békéje nem közönyös nyugalom és a derűt tevékenység nélkül váró remény, hanem valóság. Olyan valóság, mint a bennünk élő Isten.)

3) Vesd össze a 181:1.1-1.3 bekezdésben közölteket a 155:3.4 bekezdéssel. Hogyan tanuljunk meg szeretni?

(Segít a szeretni tanulásban, ha tudatosítom magamban, hogy az előttem álló ember
- az Atya gyermeke, így
- nekem testvérem és
- Jézusnak is testvére, valamint ha tudatosítom, hogy amit a testvéreim legkisebbjeinek valamelyikével teszek, azt Jézussal is teszem.

Gyakorlat: többször és tudatosan próbálom a körülöttem levő emberek arcát nézni, és az alapján megérteni őket, amit így láthatok.)

4) Jézus a személyes búcsúintelmeiben a tizenegy apostol mindegyikének valamilyen sajátos életfeladatot ad. Fejtsd ki, hogy az adott feladat miképpen illeszkedik az adott apostol jelleméhez. Írd meg azokat az intelmeket, melyeket Jézus neked adna.

(- Zebedeus Jánosnak az önzésén kell dolgoznia.
- Zélóta Simonnak meg kell értenie a szellemi királyság mibenlétét.
- Lévi Máténak meg kell szeretnie a nem zsidókat is.
- Zebedeus Jakabnak meg kell tanulnia, hogy az isteni jó hír hirdetéséhez nem csak bátorságra van szükség, hanem körültekintésre és türelemre is.
- Andrásnak elő kell segítenie a testvérei közötti gyakorlati szeretet megvalósulását.
- Az Alfeus ikreknek be kell mutatniuk, hogy a mindennapos kenyérkereső munkát is lehet derűsen és bátran végezni, így ez is válhat szolgálattá a hívő részéről az Atya Isten számára.
- Fülöpnek erősödnie kell a szellemi hit szemével való látásban, hogy tanítani is tudja azt.
- Nátánielnek az őszinteséggel párosult megfontoltságot kell elsajátítania, hogy a hallgatósága értelmi és szellemi befogadó képességére is tekintettel tudjon lenni.
- Tamásnak abban kell erősödnie, hogy az értelme bíráló-elemző munkája révén felismerje az élő igazság megnyilatkozásait.
- Simon Péternek az „előbb gondolkodj, aztán beszélj” tananyagát kell elsajátítania, hogy növekedni tudjon a szeretetben és az evangélium hirdetését eredményesebben végezhesse.

Számomra mindegyik intelem megfogadásra érdemes, de különösen azok, amelyeket Jézus Fülöpnek és Péternek tanácsolt.)

5) Mennyire személyre szabott vezetést kapunk az Igazság Szellemétől (181:2:13)?

(Minden Atya felé haladó istengyermek egyéni vezetést kap az Igazság Szelleme által. Bár Jézus a közös célhoz vezető út mintája – legyen szó jellemfejlődésről, családi-, egyéni- vagy nyilvános segédkezésről – azonban ezt az utat a szabad akaratú gyermekek egyénileg járják, ezért a cél felé tartó ösvényeink egyéniek, mint ahogy a magunk választotta kitérőink is.)

6) Magyarázd meg a határozott vezetésről való gondoskodást (181:2.16).
(Jézus mondja: 181:2.16 „Az én világegyetememben és az Atya világegyetemek mindenségében a testvér-fiainkat minden szellemi kapcsolatukban egyénekként kezeljük, de minden csoportviszonylatban bizonyosan gondoskodunk valamilyen határozott vezetésről. A mi országunk a rend területe, és ahol két vagy több, saját akarattal bíró teremtmény együttműködésben cselekszik, ott mindig biztosított a vezetői hatáskör.”)

Hogyan ismerjük fel a vezetőt?
(Erőt és határozottságot mutat az Atya akaratának képviselésében, miközben szeretetteljes határozottsággal törekszik szellemileg támogatni és összetartani a testvéreit.)

Hogyan irányítja saját magát a vezető? (Vö. 156:5.7; 171:7.6, 171:7.9; 84:6.4; 142:7; 1:0.3.)
(Ébren tartja a hitét, a szeretetét és az igazság iránti odaadását. S mindig, mindennél fontosabb számára a mennyei Atya akarata.)

7) Milyen saját tapasztalataid példázzák a mindennapos nehéz munkáról szóló jézusi tanítást (181:2.19)?

(Könnyebb a mindennapos kenyérkereső munkám, ha ötvözöm azt az Urantia írásokkal való foglalkozással és a gyakorlati szeretet tetteivel. Különben is, mi a mindennapos nehéz munka az örökkévalósághoz képest?)

Magyarázd meg, hogy milyen tekintetben lehet a tapasztalás alternatívája az, amit Jézus életéből és tanításaiból megtanulhatsz? Milyen szerepe van az Igazság Szellemének a tapasztalásban (181:2.24)?

(A legfontosabb, amit Jézus életéből és tanításaiból megtanulhatok az, hogy az ő emberként megélt magatartása számomra is követhető. Erre nagyon tud emlékeztetni engem a Jézusról bennem képzetet keltő Igazság Szelleme.)

9) Miért nehéz felfogni az evangéliumot (181:2.25)?

(Mert amit Jézus nekünk tanít, az végtelen, isteni és örökkévaló. Azonban fokozatos fejlődés által egyre többet leszünk képesek Jézus tanításának szellemi jelentéséből felfogni.)

10) Miképpen mutat Jézus szeretetet ezen intelmek és figyelmeztetések révén?

(Jézus intelmei és életmintája arra szolgálnak, hogy minél több szükséges és hasznos dolgot inkább belátás útján tanuljak meg, mint keserű tapasztalatok által. Erre utalt Jézus Péterhez szólva: 181:2.29 „amit nem tanultál meg a velem töltött békés társaság által, meg fogod tanulni azt sok bajon és megannyi szenvedésen keresztül.”

A szeretet a belátáson alapuló tanítást részesíti előnyben akkor is, ha tudja, hogy a gyakorlati tapasztalatok elengedhetetlenek a fejlődő személyiségek számára. A belátás elősegítése érdekében tanított Jézus és élt – az Atyához, valamint az emberekhez való viszonyát tekintve – követhető életet.)