Jelenlegi hely

182. A Getszemániban

182. írás / 1. hozzászólás

1) Jó tudni: az Atya azzal a szeretettel szeret bennünket is, mint Jézust. Jézus mondja az Atyához intézett imájában: 182:1.6 „te éppen úgy szereted őket, ahogy engem szeretsz.”

Kit és mit szeret bennem az Isten? A gyermekét, a tervét? Igen, úgy gondolom, hogy azt, aki vagyok és azt, akivé lehetek. Ezért is szeretem az Atyát azért, aki és azért, amit értem mindig is tesz.

2) Jézus számunkra szellemi Forrás, akitől tanulunk. Jézus számunkra szellemi Út, akit követünk, s Jézus számunkra szellemi Cél, hogy olyanná válva, mint ő, az Atyához juthassunk.

Jézus, az Urantia írások szerint bemutatkozott számunkra, úgy mint „élő víz”, „a világ világossága”, „minden korszak vágya”, „nyitott kapu az örökkévaló üdvözüléshez”, „a vég nélküli élet valósága”, „jó pásztor”, „a végtelen tökéletesség ösvénye”, „a feltámadás és az élet”, „az örök továbbélés titka”, „az út, az igazság és az élet”, „az ő véges gyermekei végtelen Atyja”, „igaz szőlőtő”, „az élő igazságot ismerők reménye”, „élő híd az egyik világról a másikra”, „élő kapocs idő és örökkévalóság között”.

3) Csak az isteni szeretet képes kinyilatkoztatni az Isten természetét.

4) 182:2.3 …Zélóta Simon mindannyiukat odavezette az ő sátrához, ahol a kardokat és hasonló eszközöket tárolta, és mindegyiküket ellátta fegyverrel. Nátániel kivételével mindegyikük vett a fegyverekből és fel is kötötték azt. Nátániel nem volt hajlandó felfegyverkezni, mondván: „Testvéreim, a Mester többször is elmondta nekünk, hogy az ő országa nem e világi, és hogy a tanítványainak nem karddal kell kivívniuk annak megalapítását. Én elhiszem ezt; nem gondolom, hogy a Mesternek szüksége lenne arra, hogy kardot ragadjunk a védelmében. Mindannyian láttuk az ő nagy hatalmát és tudjuk, hogy meg tudná védeni magát az ellenségeitől, ha úgy akarná. Ha nem akar ellenállni az ellenségeinek, akkor az azért van, mert a dolgok ilyen alakulása az ő azon törekvését képviseli, hogy teljesítse az Atyja akaratát. Imádkozni fogok, de kardot nem ragadok.”

(Nátániel megnyilvánulása szellemi megnyilvánulás. Ki volt ez az érett gondolkodású apostol, aki ebben a fontos helyzetben alkalmazni tudta Jézus lényeges tanítását? Eddig nem figyeltem fel Nátánielre. Ezért is jó az olvasókör. Ösztönözve vagyok arra, hogy ne csak olvassam az Urantia könyvet, hanem egy felmerülő szempont alapján keressek is benne. No de mi tudható meg Nátánielről az Urantia írások alapján? Az alábbi kigyűjtés azon dolgokat tartalmazza, melyeket vele kapcsolatban fontosnak tartok.

- Nátániel az első hat tanítvány közé tartozott. Jézus első szavai ezek voltak hozzá: 137:2.7 „Nézzétek, íme egy igazi izraelita, akiben nincs csalárdság. Kövess engem!”

- 138:10.5 „Nátániel gondoskodott a tizenkettek családjainak szükségleteiről.”

- Nátánielt 139:6.3 „a tizenkettek rövidesen az őszinteségére, a nyíltságára utaló kifejezésekkel kezdték illetni. Ő ’gáncstalan’ volt. És ez jelentette az ő nagy erényét; őszinte volt és nyílt. A jellemének gyengesége a büszkeségéből eredt; nagyon büszke volt a családjára, a városára, a jó hírére és a nemzetére, mely mind dicséretes, ha nem viszik túlzásba.”

- 139:6.4 „Sok szempontból Nátániel tekinthető a tizenkettek különc lángelméjének. Ő volt az apostoli bölcselő és álmodozó… valószínűleg ő volt a legjobb mesélő a tizenkettek között. Jézus nagyon szerette hallgatni Nátániel beszédét mind a komoly, mind a könnyed kérdésekről. Nátániel fokozatosan egyre komolyabban vette Jézust és az országot, de önmagát sohasem vette komolyan.”

- 139:6.6 „Sokszor, amikor Jézus a hegyen volt Péterrel, Jakabbal és Jánossal, és a dolgok az apostolok között feszültté és kuszává váltak, amikor még András sem igen tudta, hogy mit mondjon a vigasztalhatatlan testvéreinek, akkor Nátániel egy kis bölcselettel vagy egy csipetnyi humorral oldotta a feszültséget; és jó humorral tette ezt.”

- Nátániel azok közé tartozott, akik ellenezték Jézus királlyá választását. (152:2.5)

- Jézus egyedül Nátániel számára tárta fel, hogy mit gondol a héber írásokról. Amit Jézus ezzel kapcsolatban elmondott, 159:4.11 „Nátániel számára megvilágosító hatású és megrázó volt. E beszélgetésről a lelke mélyén sokat gondolkozott, de senkinek sem szólt e tanácskozásról Jézus felemelkedése utánig; és még akkor is félt elmondani a Mester tanításával kapcsolatos teljes történetet.”

- Nátániel és Tamás volt az, akik Jézus rendelkezésére több napos beszélgetést folytattak egy Rodan nevű görög bölcselővel. S nem Tamás, hanem Nátániel volt az, aki az érvelésével „rávette Rodant, hogy higgyen az Atya személyiségében”. (161:1.5)

- Jézus egy alkalommal Nátániellel és Tamással ment fel a templomszentelés ünnepére Jeruzsálembe. Ők voltak az első apostolok, akik hallhatták az irgalmas szamaritánus történetét, s csak ők voltak jelen az apostolok közül a vakon született koldus meggyógyításánál is. (164. írás)

- Nátániel volt az, aki a legjobban tanította a minákról és a talentumokról szóló példabeszédeket. (171:8.9)

- Az apostolok közül Nátániel értette meg leginkább, hogy Jézus a virágvasárnapi bevonuláskor miért vette igénybe a páska-ünnepi zarándokok nyilvános támogatását. 172:5.7 „Miután megértette a Mester valódi okát arra, hogy így jusson be a városba, Nátániel természetesen nyugodtabban követte Jézus későbbi viselkedését és kevésbé volt zavart és csalódott emiatt, mint a többi apostol.”

- Nátániel szembeszállt Péterrel, aki a feltámadt Jézusra vonatkozó jó hírt akarta hirdetni, mellyel így háttérbe állította az Isten Atyaságának és az emberek testvériségének hirdetését. Sőt, 193:6.4 „Nátániel egyre nagyobb ellentétbe került Péterrel annak kapcsán, hogy Péter a Jézusról való tanítás mellett volt, ő pedig az országról szóló korábbi evangéliumot hirdette. E szembenállás a következő hónap derekára olyannyira kiéleződött, hogy Nátániel visszavonult, elment Filadelfiába, hogy meglátogassa Abnert és Lázárt; és miután több mint egy évet eltöltött náluk, továbbment a Mezopotámián túli vidékekre…” 139:6.9 „…és Indiába, hogy hirdesse az országról szóló jó híreket és megkeresztelje a híveket. A testvérei sohasem tudták meg, hogy mi lett az egykori bölcselőből, költőből és tréfacsinálóból.”)

5) Mindenki legyőzhető anyagi értelemben, ha mások úgy akarják, de szellemileg az ember csak akkor győzhető le, ha ő akarja így. Szellemi értelemben még egy hadsereg sem képes legyőzni egyetlen embert sem, ha az illető ezt nem akarja. Az egyén szellemi győzelme vagy szellemi veresége azon múlik, hogy akarja vagy nem akarja tenni az ő mennyei Atyja akaratát. Ha az Atya akaratát akarjuk tenni, közel engedjük magunkhoz a bennünket segíteni akaró lényeket, valóságokat is. Ha Isten legyőzhetetlen, akkor Isten plusz egy fő még inkább legyőzhetetlen szellemi értelemben.

* * *

182. írás / 2. hozzászólás

1) Milyen egységért imádkozott Jézus a Getszemániban (182:1.?

(Jézus a követői közötti egységért imádkozott. Akik nem ismerik, és nem szeretik eléggé Jézust, szintén akarhatnak egységet a hívők között, de ezt az egységet nagy valószínűséggel a saját vezetésük mellett képzelik el. Jézustól megtanulhatjuk, hogy azon hívők között lehet egység, akik azon munkálkodnak, hogy az Atyát egyre jobban megismerjék, olyanok akarjanak lenni, mint ő és ennek érdekében követik Jézust a többiek szolgálatában. Akiket az Igazság Szelleme vezetni tud, azok között egység van. Az Atya nem csak vonz mindenkit, hanem azokat, akik a vonzásának engednek, egymással összhangban, egységben vonzza. Talán most még kicsit nehéz megérteni, de Istennél az igazság rendje egyben a szeretet szabadsága is.)

2) Milyen következtetések vonhatók le abból a kijelentésből, hogy sohasem lehetséges „tantételszerű véglegessé[g] és (...) felekezeti felsőbbrendűség[i] csoporttuda[t]” (182:1.?

(A kérdés tehát számomra az, hogy lehet-e az Istent tantételszerű véglegességbe szorítani és kikiálthatja-e magát egy felekezeti csoport az isteni igazság egyedüli birtokosának, továbbá ezen csoport tagjai tekinthetik-e magukat és a közösségüket felsőbbrendűnek?

Az Istent nem lehet résszé tenni, tantétellé fogalmazni. Az Isten legegyszerűbb meghatározása – Ő a Szeretet – valójában csak kiinduló pont az ember számára, hogy elkezdjen örökmód élni és örülni. Ha szeretjük egymást, akkor szeretni fogjuk az életet is. S nem tudjuk jól szeretni az életet, ha nem szeretjük egymást isteni szeretettel. Az „Isten szeretet” igazságát nem lehet kisajátítani, csak követni, s törekedni arra, hogy a jellemünkben olyanná váljunk, mint az Isten. Ez mindig egyéni feladat marad akkor is, ha az egyén csak közösségben tud kiteljesedni. Az Isten felfedezése a legnagyszerűbb és leghasznosabb „szórakozás”.

Az Isten szeretete önmagából táplálkozik. Az Atya szellemrésze azért is él bennünk, hogy a mi szeretetünk is képes legyen belülről táplálkozni. Azonban a bennünk szunnyadó szellemi lehetőségek és képességek fokozatos kibontása még igencsak hátra van. Ezalatt azt értem, hogy szellemi értelemben még szinte sehol nem vagyunk ahhoz képest, amilyenné lehetünk és amilyenné válni fogunk.)

3) Hogyan élhet meg ilyen szenvedést az, aki már elérte a Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódás szintjét?
(Szeretetből.)

Kell-e megmérettetésre számítanunk az eljövendő életben (188:5.5)?
(A fejlődés számunkra örök, mivel a mi Atyánk végtelen. Ahol pedig fejlődés van, ott mindig van a dolgoknak tétje. Ezért az előre haladás kihívás is, a kitűzött részcél elérésére való törekvés pedig megmérettetés. De, ha szeretetből teszem a dolgaimat – vagyis törekszem azt megtenni, ami a szeretet körén belül rajtam áll – akkor azt veszem észre, hogy egyre boldogabb vagyok, és nem azzal leszek elfoglalva, hogy milyen akadályokat kell legyőznöm azért, hogy fejlődjek.)

4) Életednek milyen múltbéli jeleneteiben szereplő természeti szépségek hozhatnak enyhülést számodra (182:3.10)?

(Jézus emberi módon élte meg az elfogása, kínzása és keresztre feszítése eseményeit. A földi kínokkal szemben nem tette magát érzéketlenné az isteni erejénél fogva. Bízom abban, hogy nekem nem kell ilyen szenvedéseken keresztül mennem. Nekem is vannak olyan kedves képeim a múltból, amelyekhez jó értelemben vett érzelmi töltés is társul, s amelyek így alkalmasak arra, hogy segítségemre legyenek a pillanatnyi nehézségektől való belső eltávolodásban. Azonban a hétköznapok nehézségeinek elviseléséhez valójában az Atyához és a Jézushoz tartozás tudata és érzése ad nekem erőt.

Az Istennél való fiúi elismertség segít nekem abban, hogy ne a problémáim és a nehézségeim börtönében lássam magam, és ne a nehézségeim érzéseivel vegyítve tartsam magam valakinek – ilyenkor leginkább csődtömegnek.
Az Isten felszabadító üzenete az, hogy ő az Atyám, és én a fia vagyok neki. Ennek tudata képes kell legyen kiemelni engem minden időleges nehézségből. Különben is, eszembe jutott egy jelmondat mára: „Gyógyítsd meg a világot! Kezdd magadon! Higgy!”

Minden nap annyira hiszek, amennyire az isteni eszmények iránti odaadás valóságos tud lenni bennem.)

5) Miképpen lehet egy halandó legyőzhetetlen (97:7.12)?

(Ha ima által a maga számára megjeleníti, szóval és tettben pedig hirdetni törekszik a szeretet Istenét.)

6) Mi a megfelelő hozzáállás az ezen írás olvasója részéről?

(Nincs más hátra, mint előre. Hívőként azt érdemes tennem, amit az 5. pontban írtam.)