Jelenlegi hely

185. A Pilátus előtti per

185. írás / 1. hozzászólás

Jelmondatom: „Az egyén problémáira a mennyei Atya megtalálása, a társadalom problémáira pedig az egyetemes testvériség vállalása az orvosság.”

1) Pilátus felmenthette volna Jézust az igaztalan vádak alól, de nem tette, mert erkölcsileg gyáva volt.

I. Mit jelent erkölcsileg gyávának lenni?
Az erkölcsi gyávaság oka a tudatlanságon alapuló önféltés. Félelem a haláltól és a megélhetés nehézségeitől. Pedig Jézus elmondta, hogy ne féljünk azoktól, akik a testet megölhetik, de a lelket nem tudják elpusztítani (150:4.2).
Hát igen, egy ilyen látásmód birtoklásához tudás szükséges, a használatához pedig bátorság.

A kérdés tehát az, hogy miként lehet egyre nagyobb a szeretetem, hogy a félelmeim ne korlátozzanak a szeretetben levő élet kibontásában.

A legnagyobb szeretet számomra eszményien jó. Azonban az eszményi jó látásához és képviseléséhez szükségem van a hitre, mivel ez a szeretet a Földön még nem valóság.

Véleményem szerint akkor vagyok erkölcsös, ha a Jézustól tanultak megértésére és megtételére törekszem. Az erkölcsi hűségemet pedig az növeli, ha egyre jobban megértem az Istent. Ez az értés és ismerés aztán vágyat kelt bennem, hogy közöm legyen ehhez az Istenhez és hasonlítsak hozzá. Különösen, hogy Ő a gyermekének tekint engem. Ezek együtt pedig képesek arra is, hogy begyújtsák az eszményi jóból kiinduló és arra vágyó cselekvésem motorját.

Amilyen mértékben megismerem az Istent és azonosulok vele, olyan mértékben erősödik az erkölcsi bátorságom is. S ahogy az Isten jobb megértése segít abban, hogy jobban szeressem Őt, úgy ez a megértés-szeretet összefüggés segíthet abban is, hogy az embertársaimat jobban szeressem.

II. Ahogy az istenszeretet útja nem választható el az emberszeretet útjától, úgy a szabad akarat sem választható el a hozzá tartozó következménytől. Éppen ezért az előrelátó arra törekszik, hogy olyan döntéseket hozzon, amelyeknek hosszú távú, jó következményei vannak rá nézve. A legjobb ilyen döntés, ha a mindenséget alkotó és fenntartó mennyei Atya akaratát teszem. Ezt az akaratot keresni és tenni, egyre boldogabb örök életet eredményez az egyén számára és hasznos másnak is.

S hogy mi az Atya ránk vonatkozó akarata – Jézus életének tanulmányozása által érthetjük meg a legkönnyebben.

Az istenhitem értelme az, hogy olyan akarok lenni emberként, mint amilyen Jézus volt emberként. Olyan felvilágosult gondolkodású és olyan bátor magatartású.

2) Ha volt meg nem értett ember a Földön, az Jézus volt. Még az apostolai sem érthették teljesen. Földi ember mindig könnyebben megért egy másik földi embert, azonban egy földi ember nem képes teljesen megérteni a szellemi környezetét földi környezetre cserélő isten-ember hiányait és magányát. Talán ez is közrejátszhatott abban, hogy Jézus minden erejét az Atya akarata szerinti mennyország földi kibontakoztatására fordította.

Az Isten Fiának nem volt könnyű, mert tudó volt a tudatlanok között, akik ennek ellenére úgy viselkedtek, mintha ismernék az Istent. Jézus mindenkit és minden helyzetet megértett egy olyan világban, amelyben mindenkihez szólt, de csak kevesen és keveset értettek abból, amit mondott. A tanításai során mindig keresnie kellett, hogy mi az, amit a hallgatósága fel tud fogni, de még a tőle legtöbbet tanuló apostolai sem értették teljes összefüggésében azt, amit elmondott. Csodatevő hatalma volt, megszabadulhatott volna az ellenségei kezéből, de ő „csak” szeretett, s még a kereszten is azt mutatta meg, hogy az ember által is vállalható szeretet a legnagyobb hatalom, mely a boldogság és az örök élet felé visz.

* * *

185. írás / 2. hozzászólás

Jelmondatom: „Az egyén problémáira a mennyei Atya megtalálása, a társadalom problémáira pedig az egyetemes testvériség vállalása az orvosság.”

1) Milyen felfogások, nézetek, feltevések és hozzáállások képezték alapját annak, hogy Jézus „valódi sajnálat és az elszomorult szeretet képét mutatva” tekintett a vádlóira (185:2.16)?

(Jézus sajnálata és szeretetének szomorúsága a következőkön alapulhatott:

- Jézus tanításának és személyének elutasításával a vádlói a boldogító Isten megismerését mulasztották el.
- A vádlói közül egyesek a gonoszságuk következtében nem válnak továbbélővé.
- A vádlói által tanúsított magatartás sok, bennük bízó egyszerű embert is befolyásol és tévedésben tart majd, ami hátráltatni fogja az evangélium terjedését.
- Jézus, az őt halálra ítélő zsidó vezetők magatartását a zsidó nép sok évszázados szenvedésének nyitányaként látta.)

2) Hogyan jelenti ki Jézus Pilátus előtt az evangéliumot (185:3.4)?

(Bátran, érthetően, a lényeget közölve: „…az én országom a mennyei Atyám hű fiainak családja.”)

3) Mi hiányzik Pilátus eme kérdéséből, „Mi az igazság?” (185:3.5) Vizsgáld meg a következő kérdéseket: (1) ifjúként Jézus folyamatosan kérdéseket tett fel és József igyekezett a legjobb tudása szerint válaszolni; (2) Jézus belső küzdelmei a saját kérdéseivel és a templomi kérdésfeltevései; (3) Jézus későbbi hozzáállása ezekhez a vitákhoz, amikor is nem volt hajlandó bekapcsolódni; (4) Jézus azon módszere, hogy kérdésfeltevés útján lépett kapcsolatba az emberekkel (132:4.2); (5) a (zsidó Írásokat és az Istent nem jól ismerő) szadduceusok rossz kérdései; Nalda, Nátániel helytelen kérdései; (6) az, ahogy Jézus a „De mit mondotok ti, hogy ki vagyok én?” kérdésével elérte Péternél, hogy hitet tegyen.

(Pilátusnak az igazságra vonatkozó – közbe vetett – kérdéséből az igazság utáni szomjúság, vagyis az őszinte érdeklődés hiányzik.)

4) Magyarázd meg, hogy miért kisebb Pilátus bűne Júdásénál és Kajafásénál (89:10; 185:7.2).

(Júdás és Kajafás ismerte Jézust, tájékozottak voltak a tanítása felől is. Vagyis Júdás tudta, hogy kit árul el, Kajafás pedig tudta, hogy kire kér halált. Júdás és Kajafás szándékosan és megfontoltan utasította el az Atyát, és akarta Jézus vesztét. Pilátus azonban nem akarta halálra ítélni Jézust, mivel halált érdemlő bűnt nem talált nála. Mégis, önféltésből, a zsidók vezetőitől való félelme hatására eleget tett az elvárásaiknak és halálra ítélte azt, akit az Isten Fiának mondtak. Pilátus tehát nem volt rosszindulatú, mint a másik kettő, csak gyáva.)