Jelenlegi hely

188. A sírban töltött idő

188. írás / 1. hozzászólás

Jelmondatom:
„Az egyén problémáira a mennyei Atya megtalálása, a társadalom problémáira pedig az egyetemes testvériség vállalása az orvosság.”

1) 188:5.1 „Jézus keresztje azon legfelsőbb szintű odaadást mutatja, melyet az igaz pásztor még a nyája méltatlan egyedei iránt is táplál. Ez mindörökre családi alapokra helyez minden Isten és ember között meglévő kapcsolatot.”

(Jézus nem bántott vissza, mert irgalmas és szerető szívű.
Jézus nem menekült el a kereszthalál elől, mert hűséges az Atyja akaratához.
Jézus elfogadta a keresztet, mert úgy döntött, hogy nem csak emberként él, hanem emberként is hal meg közöttünk.)

2) 188:5.2 „A szeretet megbocsátása teljes mértékben meghaladja az irgalom megbocsátását. Az irgalom figyelmen kívül hagyja a rossztétemény által való bűnösséget; a szeretet azonban mindörökre megszünteti a bűnt és az abból eredő minden gyengeséget.”

(A megbocsátás szabaddá tesz, mert felszabadít a sérelem fájdalmától és a bosszú terhétől.
A megbocsátás erősebbé tesz, mert csak akkor működik igazán, ha a mennyországi élet gondolkodásmódját erősítjük magunkban.
Az ilyen megbocsátás isteni tett, mert az Isten szeretetének jelenlétét teszi megtapasztalhatóvá.
A megbocsátás az emberi szabad akarat egyik nemes megnyilvánulása, mert nem csak felszabadító hatással bír, de másnak is megadja az esélyt, hogy jóval győzze le a rosszat.)

3) Különösen tetsző részek a 188. írásból:

a) 188:4.9 „Az üdvözülést magától értetődőnek kell venniük azoknak, akik hisznek az Isten atyaságában.”

b) 188:4.10 „Az igaz hívőt csak az aggasztja, ha a jelenben eltávolodik Istentől.”

c) 188:5.2 „Jézus valóban megmentő abban az értelemben, hogy az élete és a halála megnyeri az embereket a jóságnak és az igaz továbbélésnek. Jézus olyannyira szereti az embereket, hogy a szeretete szeretetválaszt kelt az emberi szívben.”

d) 188:5.2 „Jézus új életmódot hozott az Urantiára. Azt tanította nekünk, hogy ne álljunk ellent a rossznak, viszont rajta keresztül találjuk meg a rosszat eredményesen semlegesítő jóságot.”

e) 188:5.12 „Senki ember nem félhet attól, hogy a Teremtő nem ismeri az ő ideigvaló kínjainak természetét vagy mértékét.”

4) Egy igaz és egyben irodalmi szépségű rész a 188. írásból:

188:5.3 „Az isteni szeretet szépsége, amint azt az emberi szív végre teljes mértékben befogadja, örökre megtöri a bűn báját és a rossz erejét.”

5) Egy szellemi alapon álló világkormány létrehozásának lehetséges állomásai.

Mottó: 134:6.12 „A közösségi biztonság sohasem fog békét hozni mindaddig, amíg a közösség magába nem foglalja az egész emberiséget.”

I. A korabeli népek között már Ádám is kísérletet tett egy világkormány felállítására, de kudarcot vallott (74:5.5).

Számunkra a Szent Szellem kiáradása biztosítja a világkormány létrehozására irányuló szellemi alapokat. A II. Világháború megtanította a Föld evilági urait arra, hogy tényleg szükség van egy világkormányra. Azonban a Világkormány – a szellemi felfogás szerint – nem uralkodni és kizsákmányolni, hanem szolgálni és összehangolni fog.

Csak egy Világkormány biztosíthatja a világbékét, s csak az biztosíthatja a világvallást, ha az egyházak a szellemi főhatalmukat leteszik mindannyiunk mennyei Atyja kezébe. Ehhez azonban meg kell ismernünk egymást előbb társként, majd pedig az Istent Atyaként. El kell tehát érnünk, hogy megismerhessük és megérthessük egymást, továbbá hiteles forrásból mindannyian ugyanazt érthessük az Isten dolgai alatt. Ennek eszközei a hasznos találmányok, melyek megadják annak lehetőségét, hogy az egész bolygón kapcsolatba tudjunk lépni egymással – akár „online”.

A) 81:6.9 „A találmányok mindig megelőzik a világméretű műveltségi fejlődés ütemének gyorsulását.” 134:6.11 „A pénzügyek és a kereskedelem bolygószintű szabályozásával beköszönt a világbéke új korszaka. Hamarosan világnyelv is kialakul, és legalább lesz valamiféle remény egy valamikori világvallásra – vagy vallásokra, világviszonylatban.

Tehát a Világkormány felé haladás és a további fejlődés egy lehetséges folyamata:
Találmányok → Műveltség terjedése → A pénzügyek és a kereskedelem bolygói szintű szabályozása, ami egybeeshet egy Világkormány felállításával → Világbéke → Világnyelv → Világvallás.

C) A fenti pontban írtakról bővebben:
Találmányok: 81:6.10 „…a tudomány a hiba kiküszöbölésén keresztül a bölcseletet is megszilárdítja, míg a babona eltörlése révén megtisztítja a vallást.”

Műveltség: 71:7.3 „…a tanulásnak végül világméretűvé, eszményalapúvá, ön-kiteljesítővé és a mindenségrendi látásmódot elsajátítóvá kell válnia.”

A pénzügyek és a kereskedelem bolygói szintű szabályozása: 70:3.4 „A békét az Urantián a nemzetközi kereskedelmi szervezetek messze jobban fogják támogatni, mint az elképzelt béketervezés mindenféle szenvelgő álokoskodása.”

Világbéke: „Addig nem köszönt be a béke az Urantián, amíg minden, úgynevezett független nemzet át nem ruházza a hadviselés jogát az egész emberiség képviseleti kormányára.”
134:5.10 „A nemzetek világméretű szövetségei hatékonyan előzik meg a kisebb háborúkat és elfogadhatóan ellenőrzik a kisebb nemzeteket, de nem fogják megakadályozni a világháborúkat és nem is tudják ellenőrizni a három, négy vagy öt legerősebb kormányt. A valós viszályok közepette e világhatalmak egyike ki fog lépni a Szövetségből és hadat üzen.”

Világnyelv: 52:3.10 „Általános béke és együttműködés ritkán valósul meg addig, amíg az emberfajták alaposan össze nem keverednek, és amíg nem beszélnek közös nyelvet.”
81:6.18 „Az egyetemes nyelv elősegíti a békét, biztosítja a műveltséget és emeli a boldogság szintjét.”

Világvallás: 134:4.4 „A vallási béke – a testvériség – soha nem jöhet létre, hacsak az összes vallás teljesen le nem mond minden egyházi hatalomról és teljes mértékben fel nem adja a szellemi főhatalom minden formáját. Egyedül Isten a szellemi uralkodó.”

II. VESZÉLYEK, a Világkormány kialakításának útján:

- 71:3.1 „A tudatlanság és az önzés még a legfejlettebb kormányzatfajtát is biztosan megbuktatja.”

- 81:6.41 „Bármely polgárosodott társadalomra leselkedő nagy veszély – bármely pillanatban – nem más, mint a múltbeli bevett módszerekről a jövő új és jobb, de még ki nem próbált eljárásaira való átállás során fenyegető összeomlás.” Minden változtatást nehezít a korábbi működésmódokhoz kapcsolódóan felkeltett és ahhoz ragaszkodó hűség (134:5..

- 71:4.16 „Az… eszményi társadalom nem érhető el, ha akár a gyengék, akár a gonoszak arra várnak, hogy tisztességtelen és aljas módon előnyre tegyenek szert azokkal szemben, akiket főként az igazság, a szépség és a jóság szolgálata iránti elhivatottság vezérel. Ilyen helyzetben gyakorlatilag csak egyetlen út járható: az „aranyszabály követői” olyan haladó társadalmat hoznak létre, amelyben a maguk eszményképei szerint élnek, s közben megfelelő szintű védelmet tartanak fenn a szellemi sötétségben élő azon társaikkal szemben, akik akár a békés kedvteléseik kiélésére, akár a fejlődő társadalom elpusztítására törekednek.”

- 54:1.1 „A luciferi lázadásból eredő összes kellemetlen probléma közül egyből sem fakadt több nehézség, mint abból, hogy az éretlen evolúciós halandók nem képesek különbséget tenni az igaz és a hamis szabadság között.”

III. MEGSZÍVLELENDŐ tanácsok a fejlődés érdekében:

- 81:6.37 „…amíg az ember magasabb szintre nem jut, addig a polgárosodott társadalom mindig is függeni fog a bölcs és tetterős vezetőktől.”

- A polgári haladás alapvető elemei: a szabadság, a biztonság, az oktatás és a társadalmi összhangteremtés. 71:3.1

- 71:3.2 „a türelmetlenség… mindig is kedvezőtlen hatást gyakorol az emberi fejlődésre. És ez ellen a legjobban a tudomány, a kereskedelem, a játékok és a vallás összehangolása révén lehet küzdeni.”

- 71:4.17 „Kizárólag a szeretet, az emberek közötti testvériség képes visszatartani az erőset a gyenge elnyomásától.”

6) Megosztok még Veletek három „aranymondás”-t is.

- „Istennek nem vallása van, hanem szeretete! Ezért szeretné azt, hogy a szeretet legyen a vallásunk!”

- „Istennek a legjobb szolgálni, ugyanis ő fizet a legjobban: önmagával!”

- „A világegyetemi látásmódra pedig szükség van, mert ez az Isten látásmódja az emberben!”

* * *

188. írás / 2. hozzászólás

Jelmondatom:
„Az egyén problémáira a mennyei Atya megtalálása, a társadalom problémáira pedig az egyetemes testvériség vállalása az orvosság.”

1) Hogyan nyilatkoztatja ki Jézus halála az Isten szeretetét?

(A kereszt mások, halálig tartó szolgálatának a jelképe. Jézus azokat is szolgálta, akik az elítélését akarták, és azokat is, akik a keresztre feszítését végezték. Ne feledjük, itt valós hatásokról volt szó, ugyanis több farizeus is megtért, miközben Jézus ellenében dolgoztak, míg ő, értük is munkálkodott. S hasonló történt a keresztre feszítést levezénylő római századossal is. Bár Jézus halála érdekében tevékenykedett, de Jézus magatartását látva és őt hallva – megtért.

A szolgálat és a szeretet az Isten világában azonos fogalmak. Mert aki szeret, az szolgál, aki pedig szolgál, az szeret. Mivel az Isten szeretetével szeretni boldogító az egyén számára, ezért mások okos szolgálata nem kényszer, hanem vágyott és keresett tevékenység az Isten családjában.

Továbbá – e kérdés kapcsán – elmondható még, hogy 188:4.6 „Jézus… halála nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mindörökre nyilvánvalóvá tegye a húsvér test halála utáni halandói továbbélés bizonyosságát.”)

2) Miért nem kell aggódniuk a híveknek az üdvözülésük miatt vagy a bűn megbüntetése miatt (188:4.9-4.10)?

(Az igaz hívek teszik a dolgukat, s közben tapasztalják az Isten bennük levő békéjét és élik annak bizonyosságát, hogy a Jézus által mutatott úton járnak, mely az egyre boldogabb örök élet felé visz.)

3) Vajon miért utalnak a szerzők az Isten atyaságára úgy, mint „tényre”, és az emberek közötti testvériségre úgy, mint „az ahhoz kapcsolódó igazságra” (188:4.13)?

(Ha az Isten mindannyiunk Atyjának tekinti magát, akkor az a tény, hogy létezünk, annak tényét is magában foglalja, hogy általa létezünk. Ha pedig mindannyian az Isten atyai megnyilvánulása következtében létezünk, akkor, ebből következően, mi egymás testvérei is vagyunk. Ezért, aki hisz az Atyában, annak az egyetemes testvériséget is élnie kellene.)

4) Magyarázd meg a jézusi megbocsátás lendületes jellegét (188:5.2-5.3).

(A jézusi szeretet tevékeny. A megbocsátás nem csak elengedés, hanem a szeretet tudatos lét megnyilvánulása. Együtt jár a nem ártással és a segítéssel is. A szeretet maga a tevékeny élet. A fény, amely elűzi a sötétséget. A jó, amely követhetően megmutatja, hogy a rossz legyőzhető, kijavítható, semmissé tehető.)

Mit jelent helyessé tenni a helytelen dolgokat?

(A rossz, elrontott jó. De az isteni jó megértése és az arra való hangsúlyhelyezés által kijavíthatjuk és megszüntethetjük azt, ami rosszul működik bennünk, és örökké valóan élvezhetjük a jó működés gyümölcseit.)

Hogyan törli el a szeretet a rossztettet és szünteti meg a rosszat (188:5)?

(188:5.2 „Az isteni szeretet nem pusztán megbocsátja a helytelen dolgokat; feloldja és ténylegesen meg is szünteti azokat. A szeretet megbocsátása teljes mértékben meghaladja az irgalom megbocsátását. Az irgalom figyelmen kívül hagyja a rossztétemény által való bűnösséget; a szeretet azonban mindörökre megszünteti a bűnt és az abból eredő minden gyengeséget. Jézus új életmódot hozott az Urantiára. Azt tanította nekünk, hogy ne álljunk ellent a rossznak, viszont rajta keresztül találjuk meg a rosszat eredményesen semlegesítő jóságot.”)

5) Miképpen kaphat bátorítást az ember, hogy ne hagyjon fel a jó harccal azáltal, hogy egy pillantást vet Jézusra a kereszten (188:5.5-5.7; 188:5.10-5.11)?

(Jézus keresztje számomra a félelmet legyőző szeretet jelképe. Annak példázata, hogy bár az Atya akaratához való hűség a Földön néha nehéz, de egyedül ez kifizetődő a boldogságot kereső egyén számára.)

* * *

Az üdvözülésről kiemelnék két mondatot.

"Bár a teremtésrészek halandói már azelőtt is üdvözültek, hogy Jézus az Urantián élt és meghalt volna, mindazonáltal tény, hogy az e világra való alászállása nagymértékben megvilágította az üdvözülés útját; a halála nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mindörökre nyilvánvalóvá tegye a húsvér test halála utáni halandói továbbélés bizonyosságát." 188:4.6.

valamint,

"Örökre világosabbá és bizonyosabbá tette az üdvözülés (a továbbélés) útját; jobban és bizonyosabban megmutatta az üdvözülés útját a Nebadon világegyetem minden világa összes halandójának." 188:4.7

Az üdvözülés feltétele a hit. Minden hívő ember üdvözülni fog, aki hisz az Isten atyaságában. Nagy különbség van viszont a hívő és az igaz hívő között. Amíg a hívő ember "elvan" ugyan a saját világában, addig az igaz hívőt a cselekedet fogja éltetni, az, hogy megcselekedje az Atya akaratát.
Az üdvözülés reménye és bizonyossága tehát adott, csak az üdvözüléshez vezető út eltérő. Azt gondolom, hogy ennek a bejárt útnak a függvénye az, hogy magát a felemelkedést három lehetséges módon érhetjük el. Ezek taglalását most nélkülözöm, majd az erről szóló olvasóköri elemzésünk folyamán megtárgyaljuk.

Személyes tapasztalatból tudom, hogy vannak olyan egyének, akik tele vannak hittel, csak éppen a tettek hiányoznak az életéből. Nem kívánom megkérdőjelezni az ilyen emberek hitét, inkább figyelemfelkeltésnek és ösztönzésnek szánom a következő mondatot.

"Az üdvözülést magától értetődőnek kell venniük azoknak, akik hisznek az Isten atyaságában. A hívő figyelmének középpontjában ne a személyes üdvözülésének önző vágya álljon, hanem az az önzetlen késztetés, hogy úgy szeresse a társait és ezért úgy szolgálja őket, ahogy Jézus szerette és szolgálta a halandó embereket." 188:4.9

Bár a szeretetet és a szolgálatot nem lehet élesen szétválasztani, mégis inkább a szolgálatra koncentrálnék. A szolgálat, a segédkezés fénypontja nem az, amikor önzetlenül, minden ellenszolgáltatás, anyagi vagy bármilyen haszon nélkül elmegyek Pista bácsinak tetőt javítani, - esetleg aktualitást élvezve - Jóskának szüretelni. A szolgálat a mindennapokban diadalmaskodik és az által dicsőül meg ahogyan képes vagyok másokhoz viszonyulni. Nem az a fontos tehát, hogy velem szemben hogyan viszonyulnak, sokkal fontosabb az, hogy magam miképpen viseltetek az embertársaim irányába.
Ez mutatkozik Jézus kereszthalálában is, amikor azt mondja: "Bocsásd meg nekik, Atyám, nem tudják mit cselekszenek." Valamint abban az életmódban, ahogyan élt: "Ahol csak járt, jót tett."

Jézus nemcsak kinyilatkoztatta az Atyát, egy szerető Istent, megmutatta az emberek közötti testvériség eszményképét, hanem egy életmódot is kifejezett, mely életmód mindenki számára lehetőségként előtte áll.

A lehetőségről is pár gondolatot.

Olvasókörünket páran egyfajta tanhelynek tekintjük. Még azok, akik akár többször olvasták is a könyvet, találnak benne új és újabb gondolatokat, meglátásokat, akkor ez mennyire igaz lehet az újonnan érkezőkre. Jézus is tanhelyt működtetett, persze nem a számítógép előtt ülve. Jelmondata az volt, hogy "Jöjjön, aki akar." A lehetőség, mint felkínálás adott volt mindenki számára. Ennek próbálunk eleget tenni mi is, úgy, hogy nem végzünk térítő munkát, nem egyháziasítunk. Jézus soha nem mondta, hogy ezt vagy azt tedd. Az Atya szeretetét és az emberek közötti testvériség megélését lehetőségként kínálta fel az embereknek. A lehetőséget pedig minden körülmények közepette fel tudta kínálni embertársainak.

Most visszatérnék az írásom elején említett igaz hívőre. A következőt olvashatjuk.

"Az igaz hívőt csak az aggasztja, ha a jelenben eltávolodik Istentől." 188:4.10

A hívő és igaz hívő személy közötti "különbségként" említettem a cselekvést, mint hajtóerőt, s ezt most kiegészíteném egy újabb ismérvvel. Ez pedig nem más, mint a vágy, melynek két fő forrása van. Elsődleges a személyes tapasztalat, amikor képesek vagyunk átélni, megélni a belső békét, az Istennel való szellemi kapcsolatot. Ennek felismerése önkéntelenül is hajtja az egyént, hogy a megtapasztalt jó által vágyat érezzünk arra vonatkozóan, hogy olyanok legyünk, mint a Mennyei Atyánk. A megélt jó akkor kerül "veszélybe", amikor eltávolodunk Istentől. A különbség pedig óriási! Az nem is fogja megtudni, aki nem cselekedte meg valamilyen szinten az Atya akaratát.
A felemelkedési létpályát figyelembe véve a halandói létünket is egyfajta vágykeltőnek tudom elképzelni. Mivel töredékében sem értjük meg az Atyát és működését, legfőképpen a korlátot felfogóképesség miatt, marad pusztán a szeretet, ami megtapasztalható módon képes hajtani az embert, hogy igen, ez kell nekem, s ez annyira jó, hogy én is olyan akarok lenni.

A gondolatsort pedig zárnám az életmódhoz kapcsolható idézettel.

"Amikor a gondolkodó férfiak és nők úgy tekintenek Jézusra, mint aki felajánlja életét a kereszten, aligha fogják újra megengedni maguknak, hogy panaszkodjanak az életük akár legkeményebb megpróbáltatásai miatt, még kevésbé a jelentéktelenebb gondjaik és a számos, tisztán képzelt sérelmeik miatt." 188:5.10