Jelenlegi hely

189. A feltámadás

189. írás / 1. hozzászólás

Jelmondatom: „Az egyén problémáira a mennyei Atya megtalálása, a társadalom problémáira pedig az egyetemes testvériség vállalása az orvosság.”

1) 189:1.3 „Mikor fogjátok végre úgy tekinteni az időt, mint az örökkévalóság mozgó képét és a teret, mint a paradicsomi valóságok tovasuhanó árnyékát?”

Ez a kérdő mondat tudományos tények művészi módon történő megfogalmazása, mely az embert a látásmódja megváltoztatására ösztönzi – s nekem különösen tetsző megfogalmazás: tudomány, irodalmi értékű szóképek által.

2) Jézus egyszerre volt az Isten akaratának megvalósítója és az Isten tapasztalatának forrása a Földön.

Jézus úgy nyilatkoztatta ki az Isten akaratát, hogy megcselekedte azt. Ezért, ha elakadunk annak értelmezésében, hogy mi is az Isten akarata, akkor Jézus életét érdemes tanulmányoznunk. Annak meglátására, hogy az egyes élethelyzetekben miként cselekedett Jézus, jó lehetőséget kínál az Urantia kinyilatkoztatás IV. részének tanulmányozása.

Az erkölcsöm alapján látom azt, amit tennem érdemes. Jézus az Isten erkölcsét hozta közénk és kínálta fel nekünk is. – ’Ha az Isten gyermeke vagy, legyen tiéd az Atyád erkölcse’ logikát követve.

Az erkölcsöm számomra a legfontosabb tudás. Miért? Mert magatartásban nyilvánul meg, ami kifejezi a célomat, amely felé tartok és azokat az értékeket, amelyekben hiszek. Az erkölcs: értékrend. Az erkölcs a legfontosabb magatartás meghatározó, mivel az értékek megszerzéséről és azok képviseléséről szól.
A tudatosság kicsit magasabb szintjétől kezdve az erkölcs nem megkövetelt magatartás, mivel értékválasztáson és annak képviselési szándékán alapul. Az erkölcsöm határozza meg, hogy amivel rendelkezem, azt mire és hogyan használom.

Minél magasabb szintű az erkölcs, annál inkább tudáson alapul. A legmagasabb szintű erkölcs az Isten ismeretén és az akaratának megértésén alapul. 101:5.2 „…a vallást csakis az értékek érdeklik.”

3) 189:0.1 „Röviddel az után, hogy Jézust péntek délután eltemették, a Nebadon főangyalainak vezetője, aki ekkor az Urantián tartózkodott, összehívta az alvó sajátakaratú teremtmények feltámadási tanácsát és hozzáfogtak a Jézus helyreállítását célzó lehetséges eljárás áttekintéséhez. A helyi világegyetem ezen összegyűlt fiai… ezt a saját felelősségükre tették; nem Gábriel hívta őket össze. Éjfélre arra a következtetésre jutottak, hogy a teremtmény semmit sem tehet a Teremtő feltámadásának elősegítése érdekében.”

I. Érdekes a világegyetem szellemi munkásainak magatartása: van, amiben úgy működnek, mint az emberek. S van, amiben mi is úgy működünk, mint ők. Ők is öntevékenyek és teszik azt, amit a szeretetük diktál. Biztos vagyok abban, hogy a fentihez hasonló közlések hozzájárulnak ahhoz, hogy a Könyvet hitelessé, az odaát levő életet pedig vonzóvá tegyék az olvasók számára. Egyes kinyilatkoztatók további megjegyzései azt mutatják, hogy őket is foglalkoztatja a szellemi jövő, ők is érteni akarnak számukra még nem nyilvánvaló működésmódokat – úgy, ahogy mi is.

Tetszik az a magatartás, hogy e kinyilatkoztatók nem csak az előírt szellemi tartalmakat nyilatkoztatják ki nekünk, hanem őszintén beszámolnak az őket foglalkoztató problémákról, dilemmákról is. A kinyilatkoztatók beszámolnak arról, amit tudnak, de arról is, amit hisznek és remélnek.
Megtehetnék, hogy nem beszélnek ilyesmikről, de az isteni szándék az, hogy mi is tudomást szerezzünk arról a szellemi működésmódról, ami az Isten családjába tartozók gondolkodását jellemzi. A kinyilatkoztatók nem félnek az ilyen kifejezések használatától:

- 188:3.4 „Ám ez pusztán a mi véleményünk...”,
- 188:3.5 „Néha a következőképpen próbáltuk megmagyarázni magunknak ezeket a dolgokat:”,
- 108:3.7 „A számos és sokféle bizonyíték alapján úgy gondoljuk, hogy…”,
- 12:6.7 „Nem igazán tudjuk, ám gyanítjuk, hogy…”,
- 15:1.2 „Már régen felfedeztük, hogy…”.

Ezt a kutató, megismerésre törekvő gondolkodást jól mutatják a következő példák is. Tehát a kinyilatkoztatók az isteni igazság, jóság és szépség tényein túl:

A) Őszintén beszélnek a korlátaikról:
4:1.7 „…a világegyetemi jelenségekre vonatkozó ismereteim ellenére állandóan találkozom olyan mindenségrendi egymásra hatásokkal, melyeket képtelen vagyok a maguk teljességében felfogni.”

Beszélnek a személyes küzdelmükről, céljukról:
19:5.11 „Megelégedésemre szolgál, hogy nincsenek önkényes titkok a világegyetemben; ennélfogva sohasem fogok felhagyni azzal, hogy megpróbáljam megoldani a teremtési rendembe tartozó eme Szellemek elszigeteltségének rejtélyét.”

C) Helyet adnak egyéni véleményeknek:
19:5.9 „Tudjuk, hogy a Háromsági Tanító Fiak a világegyetemi teremtmények tudatos megvilágosításának szentelték magukat. Én arra a végső következtetésre jutottam, hogy…”.

D) Megosztják velünk a kétségeiket, dilemmáikat:
118:3.7 „Vajon az eszme mintája – a valósága – foglal-e teret? Ténylegesen nem tudjuk, jóllehet bizonyosak vagyunk abban, hogy az eszme mintája nem tartalmaz teret. Ugyanakkor kockázatos dolog lenne leszögezni, hogy az anyagtalan sohasem térszerű.”

E) S mindezt azért is teszik, hogy kedvet csináljanak számunkra a felelős gondolkodásra:
- 31:3.8 „Úgy véljük, hogy az emberi lények jogosan oszthatják a véleményünket, és hogy ti velünk együtt szabadon állhattok elő elméletekkel a Paradicsomi Végleges Testület végleges beteljesülésének rejtélye kapcsán.”
- 31:7.4 Mi, uverszaiak, gyakran elmélkedünk a végleges rendű lények hetedik csoportjának mibenlétén. Sokféle ötletünk van…”.

A kinyilatkoztatók azért ösztönöznek bennünket a szabad, de célirányos gondolkodásra, mivel tudják, hogy 30:0.2 „A legjobb, ha az ember nem részesül túl sok kinyilatkoztatásban; az visszafogja a képzelőerejét.”

Mint látható, nem csak az igazság tényei, hanem több felfogás és vélemény is jelen lehet egymás mellett, s ez még sem okoz felfordulást, mivel az egyéni véleményeket a képviselőik nem akarják másokra is rákényszeríteni, másrészt e vélemények úgy vannak jelen, hogy azok az igazság tényeire irányulnak. Csak így lehetnek az egyéni vélemények megtermékenyítő hatásúak az Istent és az ő működéseit egyre jobban megérteni akarók számára.

II. Úgy látom, hogy a kinyilatkoztatók azt szeretnék, hogy ne csak az Urantia kinyilatkoztatás nemes tartalmaival foglalkozzunk, hanem tanuljuk meg azokat hozzákapcsolni az életünk dolgaihoz is.

Jézusról mondja a kinyilatkoztató: 140:8.17 „És ha Jézus ma a földön lenne… nem venne részt a mai politikai, társadalmi vagy gazdasági vitákban. Meglehetősen közömbös maradna, miközben arra tanítana benneteket, hogy miként tökéletesítsétek a belső szellemi életeteket annak érdekében, hogy sokoldalúan felkészültté válva a tisztán emberi problémák megoldásához hozzáértőbben fogjatok hozzá.” 140:8.18 „Jézus minden embert Istenhez hasonlóvá akar tenni, hogy aztán ott álljon, rokonszenvvel figyelve, amint az Isten eme fiai megoldják a maguk politikai, társadalmi és gazdasági problémáit.”

A fentieket úgy értelmezem, hogy Jézus nem a különböző „dolgok”-ról tanít nekünk, hanem az élet különböző dolgaihoz való helyes hozzáállásról. A helyes hozzáállás pedig az, ha Istenhez tud bennünket közelebb vinni az, amivel foglalkozunk, avagy foglalkozzunk úgy az élet dolgaival, hogy általuk Istenhez jussunk közelebb.

Összességében tehát azt gondolom, hogy akár egy gabonakörökről szóló elemzés is belefér az Urantia kinyilatkoztatás szellemiségébe, ha ezen földi tényt a kinyilatkoztatás szellemi tartalmaival összhangba tudom állítani. Mert 101:4.2 „Míg az isteni vagy szellemi meglátás ajándék, addig az emberi bölcsességnek ki kell fejlődnie.” S hogyan fog az kifejlődni, ha a tanult isteni látást nem alkalmazzuk az életünk tényeire és a bennünket foglalkoztató dolgokra vonatkozóan?

III. A mennyei lények közötti kapcsolatokban szellemi alá-fölérendeltség érvényesül. Az alárendeltek nem félnek a fölöttük levőktől, hiszen, akik fölöttük vannak, előbbre járnak a szeretetben. Olyasmit tudnak és tesznek, ami tiszteletet és szeretetet váltva ki, az alárendelteket tanulásra és követésre ösztönzi. Az alárendeltek tanulnak, hogy birtokolhassák azt, amit a fölötteseik már tudnak! A szeretet egyszerre kutató, megértő és cselekvő. Bár én sohasem leszek mennyei Atya, de bízom abban, hogy egy részével majdan tökéletesen eggyé válva, a saját lénycsoportom tagjaként, a feladataim ellátása során atyai magatartást tanúsíthatok. De ugyanígy tanulhatok a Fiútól, a Szellemtől és más égi lényektől is, hogy gazdagíthassam azt, aki vagyok, és aki lehetek.

Összességében elmondható, hogy a kinyilatkoztatott közlések azt segítik elő, hogy már itt az Urantián, a mi Földünkön, elsajátítsuk és magunkévá tegyük a világegyetemi látásmódot. Csak a saját hozzáállásunk megváltoztatásával kapcsolódhat vissza a bolygónk a mindenség szellemi hálózatába. (E célt szolgálják meglátásom szerint a nem ember alkotta gabonakörök is.)

4) 189:4.1 „Az apostolok mind szenvedtek, nem is annyira a kétkedéstől és a kétségbeeséstől, hanem a félelemtől, a bánattól és a szégyentől.”

Kitől, mitől és miért félhettek?
- a zsidók vallási vezetőitől,
- az emberek előtti szégyentől,
- mert elszigetelődtek.

Miért lehettek bánatosak?
- a szeretett Jézusuk elvesztése miatt,
- mert nem tudták megakadályozni az elárulását,
- az általuk remélt evilági Ország elmaradása miatt.

Mit szégyellhettek?
- hogy nem értettek meg mindent abból, amit Jézus korábban nekik mondott, és ezért tévedtek az Isten országának természetével kapcsolatban,
- a tehetetlenségüket.

5) Az Istent szeretőnek minden összedolgozik a javára. Péter megtagadta Jézust és teljesen kétségbe esett. Jézus azonban külön megnevezte őt, amikor az apostoloknak üzent arról, hogy feltámadt. 189:4.12 „…mondjátok meg az apostolaimnak – és Péternek – hogy feltámadtam, és hogy beszéltetek velem.”

A kétségei közt fuldokló Péter megmentő szalmaszálként kapaszkodott abba a gondolatba, hogy Jézus külön megnevezte őt, vagyis talán nem haragszik rá és továbbra is az apostolának tekinti. Mindez azt eredményezte, hogy Péter személyesen akart meggyőződni a feltámadásról szóló hír valódiságáról.

Az apostolok közül senki nem hitt volna a nőknek, ha Péter – a Jézust megtagadásai miatt – nincs abban a lelki állapotban, hogy érzékeny legyen egy ilyen hírre. Péter lehetőséget látott annak igazolására, hogy Jézus él és megbocsátott neki. Pétert az érzései mozgatták ekkor is, nem az értelme. Meg akarta nyugtatni a háborgó lelkét. Csak később, már futás közben jutott eszébe Jézus azon ígérete, hogy harmadnapra fel fog támadni.

Péter Istent szerető maradt és ezért a nők által hozott, Jézusnak tulajdonított üzenet lehetőséget adott neki arra, hogy tegyen a szíve békéjének megtalálása érdekében. Aki Istent szerető akar maradni a megpróbáltatások és az esetleges csalódások ellenére is, fog találni lehetőséget és fog kapni bátorítást arra vonatkozóan, hogy újra az Isten családjába tartozónak érezhesse magát.

* * *

189. írás / 2. hozzászólás

Jelmondatom: „Az egyén problémáira a mennyei Atya megtalálása, a társadalom problémáira pedig az egyetemes testvériség vállalása az orvosság.”

1) Milyen tanulságokat vonhatunk le az emberfeletti lények ezen írásban bemutatott érzéseinek és érzelmeinek a halandói érzésekkel és érzelmekkel való összevetéséből?

(Tanulságom: hasonlóan működünk.)

2) Fejtsd ki, hogy mi a tanulsága a 189:1.4 bekezdésben közölteknek a gondolkodás vonatkozásában. Van-e egyéb hasznosítható lecke a gondolkodással kapcsolatosan?

(189:1.4 „Amennyire meg tudjuk ítélni, sem e világegyetemi teremtménynek, sem más világegyetemekből való személyiségnek nem volt köze a názáreti Jézus morontia feltámadásához.”

Jézus feltámadásával kapcsolatban az teljesült be, amit a halála előtt és a feltámadása után is mondott:

- 187:0.3 „Az életemet senki sem veszi el tőlem – magamtól adom. Megvan a hatalmam, hogy odaadjam, és megvan a hatalmam, hogy felvegyem. Ilyen felhatalmazást kaptam Atyámtól.”

- 193:0.5 „Megvan a hatalmam ahhoz, hogy életemet adjam és újra felvegyem; az Atya ily hatalmat ad a paradicsomi Fiainak.”

- 189:3.1 „Miként Atyámnak önmagában van élete, úgy adta azt a Fiúnak, hogy neki magában is legyen élete. Bár én még nem vettem vissza teljesen a világegyetemi hatáskör gyakorlását, ez az önként vállalt korlátozás semmilyen mértékben nem hátráltat abban, hogy életet adományozzak az alvó fiaimnak; kezdődjön hát a bolygói feltámadási számbavétel.”

Jézus képes volt feltámasztani önmagát, és ezért – teremtő fiúi hatalmánál fogva – képes volt Lázárt és az alvó továbbélőket is feltámasztani. Jézus azért kapott ilyen képességet a mennyei Atyától, mert ez együtt jár azzal a felelősséggel, amit a világegyetemével kapcsolatban visel. Jézus a hatalmát a feladatához kapta. Ő ezt nagyon jól tudja, ezért soha nem él vissza vele. Ő nem! Jézus értünk, az Ő gyermekeiért kapta a hatalmát. Azokért, akiket az Atya neki adott. Értünk használta azt a képességét is, hogy ember gyermeke lett.)

3) Milyen tanulságot vonhatunk le a cselekvés vonatkozásában a magadáni Mária cselekedeteiből?

(Magadáni Mária szeretete elkötelezetté és hűségessé tette őt Jézus irányában. Mária szeretete többször is legyőzte Mária félelmét.

Mit tudhatunk meg a magadáni Máriáról az Urantia kinyilatkoztatás alapján?

A) Magadáni Mária nem keverendő össze
- azzal a nővel, aki egy Simon nevű jeruzsálemi farizeusnál Jézus lábát a hála könnyeivel öntözte, hajával törölte, majd csókolgatta, (147:5.3)

- s nem keverendő össze Lázár testvérével, Máriával sem, aki egy vendégfogadás alkalmával ritka és értékes balzsamot kent Jézusra és a hajával törölte le. (172:1.5)

Magadáni Máriát Magadán egy bűntanyájáról hozták ki a női vándorhitszónokok. 150:2.2 „Márta és Rákhel volt az, aki világossá tette Mária előtt, hogy az ország kapui nyitva állnak még az olyanok előtt is, mint ő. Mária elhitte az új hírt és másnap Péter meg is keresztelte.”
A magadáni Mária lett a tizenkét női vándor hitszónok legeredményesebb evangélium tanítója. (150:2.3)

C) A Kinyilatkoztatás a „meggyőződéses” női hívek között említi, aki szinte végig Jézus keresztje közelében tartózkodott, és így tanúja lehetett Jézus nagy türelmének, lelki erejének és szenvedésének. (187:3.2)

D) Jézus földi halálának pillanatában öten voltak a keresztje mellett, akik közül hárman voltak nők. 187:5.4 „…Rúth, az ő húga, a magadáni Mária és Rebeka, az egykori szeforiszbeli”.
Rúth sohasem kételkedett a bátyjában. Rebeka ifjú kora óta szerelmes volt Jézusba, mely szerelem az idők során szellemi hűséggé nemesedhetett. Velük együtt állt vagy térdelt a kereszt tövében a magadáni Mária.
Jézus földi édesanyja az elsőszülött fia halálának pillanatában egy kicsit távolabb tartózkodott azokkal együtt, akik egy kiugró szikla alatt kerestek menedéket a tomboló homokvihar miatt.

E) Magadáni Mária azok közé tartozott, akik megfigyelték, hogy Jézust hová temetik, és 188:1.7 „Ezek a nők nem gondolták úgy, hogy Jézus megfelelően elő lenne készítve a temetéshez, és maguk között megállapodtak, hogy visszatérnek József házához a szombati pihenőnap időtartamára, illatosítókat és balzsamokat szereznek, és vasárnap reggel visszamennek, hogy megfelelően előkészítsék a Mester testét a halálbeli nyugvásra.”

F) Magadáni Mária azon öt nő között volt, akik elindultak Jézus sírjához, hogy a testét méltón bekenjék. (189:4.4)

G) Magadáni Máriát bátorrá tette a szeretete, amit több dolog is igazol:
- ő volt az első ember, aki a feltámadást követően be mert lépni a sírba, és az első volt, aki a saját szemével látta, hogy Jézus teste már nincs a gyolcsok alatt. (189:4.6)
- akkor is a sírnál maradt, amikor a nőtársai ijedtükben elrohantak onnan, és egyedül hagyták ott. (189:4.
- amikor a tanácstalan nők a sír közelségében egy idegent vettek észre, 189:4.10 „Egy pillanatra megint megijedtek, a magadáni Mária azonban odaszaladt hozzá és megszólította,” hogy Jézus teste felől érdeklődjön tőle.

H) Magadáni Mária volt az, aki a feltámadott Jézussal először beszélt, s így elsőként az emberek közül, a számára vált bizonyossá az, hogy Jézus feltámadt a halálból. (189:4.10)

I) Jézus első 190:3.2 „…öt morontia megjelenéséből a magadáni Mária négynek tanúja volt.”

J) 190:0.5 „Ha azt a kiemelkedő szerepet nézzük, melyet a magadáni Mária játszott a Mester feltámadásának hirdetésében, fel kell jegyeznünk, hogy Mária volt a női testület szószólója, mint amilyen Péter is volt az apostolok között. Mária nem volt a női munkacsoport főnöke, de ő volt a vezető tanítójuk és nyilvános szóvivőjük. Máriából nagyon elővigyázatos nő lett, így az a merészség, ahogy ahhoz a férfialakhoz fordult, akit József kertje gondozójának hitt, csak azt mutatja, hogy mennyire meg volt rémülve attól, hogy a sírhely üres. Az ő szeretetének mélysége és gyötrelme, az odaadásának teljessége volt az, ami rábírta, hogy egy pillanatra megfeledkezzen azokról a hagyományos tilalmakról, melyek a zsidó nőknek az idegen férfiakhoz való közeledésére érvényben voltak.”)

4) Mekkora jelentősége van az emberek számára annak, hogy szemtanúi voltak Jézus feltámadást követő megjelenéseinek?

(Jézus feltámadást követő - félanyagi, úgynevezett morontia - jelenéseit az ő követői tapasztalták, mivel célzottan nekik jelent meg a Mester. Innentől számukra nem létezhetett félelem a haláltól és igazolva láthatták Jézus tanításait, így bátrabban belevethették magukat az örömhír hirdetésébe.)