Jelenlegi hely

190. Jézus morontia jelenései

190. írás / 1. hozzászólás

1) 190:1.1 „Az apostolok nem akarták, hogy Jézus elhagyja őket; ezért vették félvállról a halálának magyarázatával, valamint a feltámadási ígéretével kapcsolatos kijelentéseit.”

(Az apostolok a vágyaik szűrőjén keresztül hallgatták Jézust. A vágy képes eltakarni vagy elferdíteni a közlő szándékát az észlelőben.

Tapasztaljuk, hogyha a világból ugyanazt is látjuk és halljuk, nem biztos, hogy egyformán ugyanazt is értjük alatta. Ugyanaz a látvány más és más hatást kelthet bennünk, mivel a környező világot a saját gondolkodásmódunkon keresztül látjuk és érzékeljük. Szokták mondani, hogy a világ nem olyan számunkra, amilyennek látszik, hanem olyan, amilyennek látjuk. Sőt, olyat is hallottam már, hogy ahány ember van, annyi istenkép létezik. Aztán azt is mondják, hogy a depressziós csak a lehangoló dolgokat veszi észre a világból, ilyen állapotában csak arra van érzékenysége.

Isten sok mindent másként lát, mint mi. Például számára a földi lét nem siralomvölgy, hanem a lélekteremtés helye. (149:5.5)
Mindenki a saját elképzelése alapján szeretne boldog lenni, mivel mindenki a saját látásmódja szerint érzékeli a világot. Azonban, csak úgy lehetünk egyre boldogabbak, ahogy Jézus tanítja, amelyhez úgy érdemes látni a világot, ahogy Jézus is látja: világegyetemi atyai és világegyetemi testvéri látással.

Mitől függ az, hogy miként hat ránk valami? Alapvetően attól, hogy az adott dolognak, amivel találkozunk, milyen érzelmi értéke van számunkra.

Ahogy látom, Jézust igazából az érdekli, hogy a korábbi érzékenységeim megléte mellett el kezdek-e más személyiség válaszokat adni, miután úgy döntöttem, hogy az Atyához akarok jutni. 140:4.7 „A személyiség alapvetően változhatatlan; ami változik – gyarapszik – az az erkölcsi jellem.” 140:4.8 „Bár az örökölt ösztönöket nem lehet alapvetően megváltoztatni, az ilyen kényszerekre adott érzelmi válaszokat meg lehet változtatni; ezért az erkölcsi természet módosítható, a jellem fejleszthető.”

Az Isten személyével és az ő dolgaival kapcsolatos szeretetnek előbb-utóbb meghatározóvá kell válnia az életemben. Annyira szeretem az Atyát, amennyire örömmel és kedvvel tudom tenni az ő dolgait.)

2) Jézus félanyagi, úgynevezett morontia jelenéseit a Kinyilatkoztatás a 189. írástól a 193. írásig bezáróan közli. Azt gondoltam, hogy hasznos lehet Jézus jelenéseit egy csokorban látni, hátha ily módon olyan következtetéseket lehet azok alapján levonni, amelyek másképp nem annyira szembeötlők. Ennek érdekében, kicsit vissza kellett nyúlnom az előző íráshoz és előre további háromhoz. Szempontként szabtam magam számára annak vizsgálatát, hogy Jézus
- kiknek jelent meg,
- van-e jelentősége annak, hogy milyen sorrendben jelent meg,
- milyen célból jelent meg,
- továbbá vannak-e a jelenései alkalmával mondottak között rám különösen hatást gyakorló közlések?

a) Összességében nézve azt látom, hogy Jézus megjelenései tanítói, emlékeztető és feladatra elhívó célzattal történtek, függetlenül attól, hogy az atyai családja tagjairól vagy az apostolairól és a tanítványairól volt-e szó. Ebből az is következik, hogy Jézus csak az övéi előtt jelent meg.

b) Jézus közösségként tekintett az apostolaira. Ez abból látható, hogy bár már a feltámadás vasárnapján megjelent Péternek és a tíz apostolnak, de érdemben csak akkor szólt a közösségükhöz, amikor mind a tizenegy apostol együtt volt – vagyis a feltámadása után egy héttel. Tény, hogy Jézus előbb találkozott az atyai családjával, a női testülettel, a görög hívőkkel és az emmauszi tanítványokkal, mint az apostolaival.
Azonban megállapítható, hogy Jézus 19 morontia megjelenéséből 8 akkor történt, amikor mások mellett az apostolok is jelen voltak, 6 pedig kizárólag apostoli jelenlétben történt meg. (János Márkot tiszteletbeli apostolnak tekintem.)

c) Úgy látom, hogy Jézus azért nem az apostolai számára jelent meg először, mert
- javukra vált azzal foglalkozniuk, hogy hisznek-e a feltámadás hírében, különös tekintettel arra, amit Jézus mondott nekik még korábban a haláláról és a feltámadásáról,
- Tamás még nem volt velük,
- Péternek is ki kellett tisztáznia, hogy melyik oldalon áll, vagyis a bűntudatából fakadó elutasítottság érzése vagy a szeretetéből jövő hűsége az erősebb (abban a pillanatban, hogy Péter felvállalta a feltámadt Jézus képviselését, meg is jelent a számára).
- az apostoloknak meg kellett tapasztalniuk, hogy mit hoz ki belőlük ez a válság, például mennyire tudják egymást segíteni, támogatni,
- illetve, a világba való nagy nekiindulás előtt arról is tapasztalatot kellett szerezniük, hogy Jézus, ha úgy tűnik is, hogy nincs jelen, vagy esetleg késik, akkor sem hagyja őket cserben.

d) A jelenések alapján tudható, hogy a legkorábbi keresztény központok Jeruzsálemben, Filadelfiában, az egyiptomi Alexandriában, a galileai Betszaidában, a szamaritánus Sikárban és a föníciai Tiruszban voltak.

e) Megállapítható még, hogy a követői Jézust inkább felismerték a hangja és az általa mondottak, mint a kinézete alapján. Megszívlelendő az is, hogy Jézus többnyire mindig békét kívánva köszön és búcsúzik az övéitől.

Az engem különösen megszólító jézusi kijelentéseket az adott jelenés sorszáma alatt emelem ki.

I. jelenés a feltámadás vasárnapján – április 09-én – hajnalban a sírnál öt nő előtt.

II. jelenés vasárnap reggel a sír közelében a magadáni Mária előtt.

III. jelenés Betániában, Lázárék kertjében vasárnap dél körül, Jézus öccse, Jakab előtt, akit a Mester elhív az országért való szolgálatra.

IV. jelenés Betániában vasárnap, röviddel két óra előtt Jézus atyai családja és azok barátai előtt.
190:2.6 „Hogyan is kételkedhettetek? Miért várakoztatok oly sokáig, mire úgy döntöttetek, hogy teljes szívvel követitek az igazság fényét?”

V. jelenés arimateai József jeruzsálemi házában vasárnap negyed ötkor huszonöt női hívő előtt.

VI. jelenés vasárnap fél öt körül, egy bizonyos Fláviusz jeruzsálemi házában negyven görög hívő előtt.

VII. jelenés két emmauszi tanítvány előtt vasárnap délután, néhány perccel öt óra előtt Jeruzsálem közelében.

VIII. jelenés Péter előtt János Márkék jeruzsálemi házának kertjében, a feltámadás vasárnapján, este fél kilenc előtt.
191:1.2 „Többé ne azzal törődj, hogy mit nyersz az országtól, hanem azzal foglalkozz, hogy mit adhatsz azoknak, akik rettenetes szellemi szegénységben élnek.”

IX. jelenés tíz apostol előtt János Márkék jeruzsálemi házában a feltámadás vasárnapján, este röviddel kilenc óra után. Tamás nem volt jelen.

X. jelenés április 11-én, kedden Filadelfiában Abner, Lázár és mintegy százötven társuk előtt, akik között több mint ötvenen voltak jelen a hetvenfős vándor hitszónoki testületből.
191:4.3 „Ti mind a világosság gyermekei vagytok; ezért ne gabalyodjatok bele a halandói gyanakvás és az emberi türelmetlenség hamis szövevényébe. Ha a hit kegye megnemesített titeket, hogy szeressétek a hitetleneket, akkor nem kell-e éppen úgy szeretnetek azokat, akik hívőtársaitok a hit kiterjedt háznépében?” 191:4.4 „…mindig bölcsen válasszátok meg a módszereket ahhoz, hogy miként adjátok közre a jó híreket az emberiség különféle fajtáinak és törzseinek.”

XI. jelenés a tizenegy apostol előtt. Jézus egy héttel a feltámadását követően, vasárnap hat óra után jelent meg újra az apostolainak.
191:5.3 „Ahogy én kinyilatkoztattam az Atyát, úgy nyilatkoztassátok ki az isteni szeretetet, ne pusztán szavakkal, hanem a napi életetekben. Nem azért küldelek ki titeket, hogy szeressétek az emberek lelkét, hanem azért, hogy szeressétek az embereket… Azzal, hogy megértő rokonszenvvel és önzetlen odaadással közeledtek embertársaitokhoz, elvezetitek őket az Atya szeretetének megmentő tudatába.”

XII. jelenés Alexandriában a feltámadást követő kilencedik napon Rodan és mintegy nyolcvan hívő előtt.
191:6.2 „Új és feltűnő ragaszkodással kell szeretnetek egymást, éppen úgy, ahogy én szerettelek titeket. Új és meglepő odaadással fogjátok szolgálni az emberiséget, éppen úgy, ahogy én szolgáltalak titeket. És amikor az emberek látják, hogy mennyire szeretitek őket, és amikor látják, hogy mily lelkesen szolgáljátok őket, észre fogják venni, hogy ti a mennyország hites társaivá váltatok, és követni fogják az Igazság Szellemét, melyet a ti életetekben látnak, hogy az örökkévaló üdvözülésre ráleljenek.”
191:6.3 „Az országról szóló ezen örömhír mindazoké, akik elhiszik azt; nem szabad pusztán a papok felügyeletére bízni.”

XIII. jelenés Galileában a tónál, a feltámadást követő tizenkettedik napon tíz apostol előtt, akiket Jézus személyes tanácsokkal és intelmekkel lát el. Zélóta Simon ekkor nem volt jelen, János Márk azonban igen.

XIV. jelenés a felavatás hegyén – Kapernaum mellett – a tizenegy apostol előtt a feltámadást követő tizenharmadik napon.

XV. jelenés Betszaidában, több mint ötszáz hívő előtt a tóparton, a feltámadást követő huszadik napon, április 29-én délután.

XVI. jelenés Jeruzsálemben, Nikodémusz kertjében az apostolok, a női testület és több mint ötven vezető tanítvány jelenlétében május 05-én, pénteken este kilenc órakor.

193:0.3 „Azért éltem Istent kinyilatkoztató alászállást, hogy megtapasztalhassátok az Istent ismerő létpályát. Istent, mint a mennyei Atyátokat nyilatkoztattam ki; rólatok úgy tettem kinyilatkoztatást, mint az Isten földi fiairól. Tény, hogy az Isten szeret titeket, a fiait. A szavaimban való hit révén e tény örökkévaló és élő igazsággá válik a szívetekben. Amikor élő hit révén istenmód Isten-tudatossá váltok, akkor a szellemtől születtek meg a fény és élet gyermekeiként, arról az örökkévaló életről van szó, amivel felemelkedtek a világegyetemek mindenségében és abban a tapasztalásban részesültök, hogy a Paradicsomon megtaláljátok az Atya Istent.”

193:0.4 „Az Istennél való fiúi elismerés, hit révén, még mindig az országról szóló örömhír megmentő igazsága. Menjetek hirdetni az Isten szeretetét és az ember szolgálatát. Amely tudásra a világnak a legnagyobb szüksége van, az ez: az emberek az Isten fiai, és hiten keresztül ténylegesen is megismerhetik és naponta átélhetik e megnemesítő igazságot.”

193:0.5 „Ingyen kaptatok, önként adjatok.”

XVII. jelenés a szamaritánusok előtt. 193:1.1 „Május 13-án, szombat délután nagyjából négy órakor a Mester megjelent Naldának és mintegy hetvenöt szamaritánus hívőnek Jákob kútja közelében, Sikárban.”

193:1.2 „Béke legyen veletek. Örvendeztek tudván, hogy én vagyok a feltámadás és az élet, de ez semmi hasznot nem hoz nektek, hacsak nem születtek meg előbb az örökkévaló szellemtől, hogy hit révén megkapjátok az örökkévaló élet ajándékát. Ha az Atyám hites fiai vagytok, akkor sohasem fogtok meghalni; nem fogtok elpusztulni. Az országról szóló örömhír megtanította nektek, hogy minden ember az Isten fia… És ha az ember a testvéretek, akkor még több ő, mint a szomszédotok, akivel kapcsolatban az Atya megkívánja tőletek, hogy magatokként szeressétek. A testvéredet, lévén, hogy ő a saját családod tagja, nemcsak családi ragaszkodással szereted, hanem szolgálni is úgy fogod, ahogy magadat szolgálnád. És így fogjátok szeretni és szolgálni a testvéreteket, mert titeket, lévén, hogy a testvéreim vagytok, én így szerettelek és szolgáltalak.”

XVIII. jelenés a föníciai Tiruszban május 16-án, kedden, kevéssel este kilenc óra előtt az ottani hívek egy találkozóján.

193:2.2 „Béke legyen veletek. Örvendeztek tudván, hogy az Ember Fia feltámadt holtából, mert ezáltal tudjátok, hogy ti és a testvéreitek szintén túl fogjátok élni a halandói halált. De az ilyen feltámadás attól függ, hogy előzőleg megszülettetek-e az igazságkereső és Istent ismerő szellemtől. Az élet kenyere és annak vize csak azoknak adatik, akik vágynak az igazságra és szomjaznak az igazságosságra – Istenre. A halottak feltámadásának ténye nem azonos az országról szóló örömhírrel… Az üdvözülés az Isten önként adott ajándéka, de akik szellemtől születtek, nyomban megmutatják a szellem gyümölcseit a teremtménytársaik szeretetteljes szolgálatában. És az isteni szellemnek a szellemtől született és Istent ismerő halandók életében termett gyümölcsei ezek: szeretetteljes szolgálat, önzetlen odaadás, bátor hűség, őszinte tisztesség, felvilágosult őszinteség, halhatatlan remény, gyanakvásmentes bizalom, irgalmas segédkezés, kimeríthetetlen jóság, megbocsátó türelem és tartós béke. Ha a magukat hívőknek vallók nem hozzák az isteni szellem e gyümölcseit az életükben, akkor halottak; az Igazság Szelleme nincs bennük; ők az élő szőlőtő haszontalan ágai, és rövidesen lemetszik őket. Atyám a hites gyermekeitől a szellemgyümölcs bő termését igényli. Ha tehát nem vagytok termők, megássa a gyökereiteket és levágja a nem termő ágaitokat. Az Isten országában a menny felé fejlődve a szellem egyre több gyümölcsét kell teremnetek. Gyermekként léphettek az országba, de az Atya megköveteli, hogy kegyelem révén felnőjetek a szellemi felnőttség végső fokára. És amikor kimentek, hogy minden nemzetnek elmondjátok ezen örömhír üzenetét, én előttetek fogok járni, és az én Igazság Szellemem ott lesz a szívetekben. Békével búcsúzom tőletek.”

XIX. jelenés a tizenegy apostol előtt május 18-án, csütörtökön Jeruzsálemben.
193:5.2 „…Az életetek szellemgyümölcseivel vegyetek rá lelkeket arra, hogy higgyék el azt az igazságot, hogy az ember az Isten fia, és hogy minden ember testvér. Emlékezzetek mindarra, amit tanítottam nektek, és az életre, melyet közöttetek éltem. Szeretetem rátok vetül, szellemem veletek lakozik és békém veletek marad. Búcsúzom.”

Jézus április 09-től május 18-ig jelent meg, összesen tizenkilenc alkalommal az övéi előtt morontia személyiségként.

3) 190:2.7 „Mindannyian be akartak rohanni a városba, hogy beszámoljanak a kételkedő apostoloknak a történtekről, de Jakab visszatartotta őket. Egyedül a magadáni Mária kapott engedélyt arra, hogy visszatérjen József házába. Jakab azért tiltotta meg nekik, hogy e morontia látogatás tényét szétkürtöljék, mert Jézus mondott neki valamit, amikor a kertben beszélgettek. Jakab azonban nem hozott nyilvánosságra többet a feltámadt Mesterrel ezen a napon Lázár betániai házánál folytatott beszélgetéséből.”

(Mit mondhatott Jézus Jakabnak?
Tudjuk, hogy Jézus 190:2.1 „Sem az ellenségeinek, sem azoknak nem jelent meg, akiknek nem származhatott szellemi haszna a látható alakban való megmutatkozásából.”

A Lázár házában levők szétkürtölték volna Jézus feltámadásának hírét, nem csak az apostoloknak szóltak volna. Jakab viszont nem hagyta ezt, ezért nagy valószínűséggel Jézus kérte tőle ezt a magatartást. Jézus e kérésével még akkor is az ő szellemi gyermekeire vigyázott. Ugyanis tudta, hogy
- akik nagy hangon, és örömükben mindenkinek híresztelték volna a feltámadást, biztosan felhívták volna magukra a Szanhedrin figyelmét is, és ezért – inkább előbb, mint utóbb – eltették volna őket láb alól. A Szanhedrin tagjai a szándékuk szerint 190:3.3 „Még azt is javasolták, hogy mindenkit, aki azt állítja, hogy látta őt, végeztessenek ki”.
- akik eddig sem hittek Jézusban, azok a feltámadás hírére sem fognak hinni benne, vagy ha utóbb mégis, akkor lesz idejük a jézusi evangélium megismerésére. Jézus nem akarhatta, hogy a feltámadása hírére alapozzanak hitet a követői, a tanítása mellőzésével.

Jézus azt sem akarhatta, hogy a vér szerinti családja az apostolok szemében előbbre valónak tűnjön náluk, vagyis az ő szellemi testvéreinél. Jézus mindkét családját szerette, ezért akarta mindkét családját az Atya szellemi családjában egyesíteni.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy Jézus az apostolai előtt való megjelenéseinek módjával, azok időbeli ütemezésével arra ösztönözte őket, hogy tanuljanak meg egymásban bízni, összefogni és utána nyúlni annak, aki közülük időlegesen rosszabb lelki állapotban van. Pontosan úgy, mintha egymásra utalt családtagok lennének.)

4) 190:4.1 „Menjetek hát el az egész világba, úgy hirdetvén az üdvözülés ezen örömhírét, ahogy az ország követeitől kaptátok, és én szövetségesetek leszek az Atya hites és igaz fiainak testvériségében.”

(Ez az új szövetség egyik jelentése!)

5) Az egyik emmauszi tanítvány mondja Jézusról: 190:5.3 „Sokunk abban reménykedett, hogy ő az, aki megszabadítja Izráelt a nem-zsidók igájából.”

(Jézus többre vállalkozott, mint hogy megszabadítson egy népet egy másik nép elnyomása alól. Ő azért jött, hogy vele és egymással együtt működve, az egyének fel tudjanak szabadulni a félelem és a tévedések okozta élet terhei alól.)

6) Akár a jelmondatunk is lehetne az, amit a feltámadott Jézus mondott Péternek: 191:1.2 „Többé ne azzal törődj, hogy mit nyersz az országtól, hanem azzal foglalkozz, hogy mit adhatsz azoknak, akik rettenetes szellemi szegénységben élnek.”

* * *

190. írás / 2. hozzászólás

Jelmondatom: „Az egyén problémáira a mennyei Atya megtalálása, a társadalom problémáira pedig az egyetemes testvériség vállalása az orvosság.”

1) Milyen módon mellőzi Jézus a megszokott alá-fölérendeltségi viszonyokat ezekben a megjelenésekben?

(A lehető legtermészetesebb módon. Köszön, majd rögtön a tárgyra tér, melynek keretében emlékeztet, tanít, kér és küldi az övéit az örömhír hirdetésére és az embertársaik szolgálatára. Jézus nem épít emberi tekintélyre, de minden helyzetben szellemi tekintélyt sugároz.

Azonban Jézusnak voltak olyan jelenései is az apostolok számára, amelyek hosszabb idejűek és személyes jellegűek voltak.)

2) Miben tér el a barátoknak és a családnak Betániában elmondott biztatás a női híveknek és a görögöknek elmondott bátorításoktól?

(Jézus a családot és a barátokat az Atya országának szellemi közösségébe hívta, a női híveket és a görögöket pedig, mint az Atya országának szellemi közösségébe tartozókat, szolgálatra küldte.)

3) Vajon a két fivérnek az evangéliumról elmondott dolgok (190:5.4) nem tartalmaznak-e a Jézusról szóló evangélium mellett egyéb tanításokat is?

(Jézus nagyszerű kigyűjtését és összegzését adta azoknak az ószövetségi igehelyeknek is, amelyeket összhangba tudott állítani a saját működésével, vagyis a szellemi Megmentőre vonatkoztatható képpel (188:4.7). Sőt, ennél többet is tett. Összekapcsolta az Ó- és az Újszövetség Megmentőre vonatkozó tartalmait és a jövő felé, vagyis a mi jelenünk felé is mutat azzal, hogy a kiáradó Igazság Szellemének munkálkodására utal.

Ezen tartalmakra gondolok:
-190:5.4 „És sohasem olvastatok az Írásokban a zsidók és a nem-zsidók üdvözülésének e napjáról, ahol azt mondja, hogy őbenne a föld minden családja áldott lesz;

- hogy meghallja ő a szükséget szenvedők kiáltását és megmenti az őt kereső szegények lelkét; hogy minden nemzet áldottnak fogja őt nevezni?

- Hogy az ilyen Megszabadító olyan lesz, mint egy nagy szikla árnyéka a tikkadt földön.

- Hogy igaz pásztorként fogja jóllakatni a nyájat, karjára gyűjtve a bárányokat és gyöngéden ölében hordozva őket.

- Hogy felnyitja a szellemileg vakok szemét és a kétségbeesés foglyait elviszi a teljes szabadságra és világosságra; hogy mindenki, aki sötétségben gubbaszt, meglátja majd az örökkévaló üdvözülés nagy fényességét.

- Hogy bekötözi a megtört szívűeket, szabadulást hirdet a bűn rabjainak, és kinyitja azok tömlöcét, akiket a félelem ejtett rabul és a rossz béklyózott meg.

- Hogy vigaszt hoz azoknak, akik búsulnak és az üdvözülés örömét adja nekik a bánat és a szomorúság helyébe.

- Hogy ő lesz minden nemzet vágya és mindazok örökkévaló öröme, akik igazságosságot keresnek.

- Hogy az igazság és pártatlanság e Fia gyógyító fénnyel és megmentő erővel támad fel a világra; sőt, hogy megmenti az ő népét a bűneiktől; hogy valóban megkeresi és megmenti az elveszetteket.

- Hogy nem pusztítja el a gyengéket, hanem üdvözítőleg segédkezik mindenkinek, aki vágyik az igazságosságra és szomjazza azt.

- Hogy akik hisznek benne, azoknak örök élete lesz.

- Hogy kiárasztja a szellemét minden húsvér testre, és hogy ez az Igazság Szelleme minden egyes hívőben forrás lesz, mely örökkévaló életre tör fel.”

A fentiek által Jézus segítséget nyújt nekünk abban is, hogy miként kezeljük az ószövetségi írásokat szellemi szempontból. Mivel jelenleg a szellemi szempontok érvényesítésére van a legnagyobb szükségünk – hisz ez a fejlődési irányunk – ezért véleményem szerint, az ószövetségi írásokból csak azokat a részeket érdemes figyelembe vennünk, amelyek összhangba hozhatók Jézus tanításainak szellemiségével.
Mivel az Ószövetség istenképe nagyon kevert, ezért az Istenre vonatkozó nézeteinknek nem szabad az ószövetségi írásokra támaszkodnia. Akit a história érdekel, tanulmányozza bátran az Ószövetséget. De akit az Atya személye érdekel, Jézusnál ne adja alább.

Milyen képet fest számomra Jézus magáról a felsorolt ószövetségi tartalmak által?

- Jézus nem csak az Atyát ajándékozza az embereknek, hanem e tette által az embereket is ajándékká teszi egymás számára.
- Érzékeny az emberi szenvedésre, de a lelkünkön keresztül akar megmenteni bennünket.
- Félelemtől és bűntől szabaddá tevő igazságot kínál.
- Gondoskodik arról, aki a befogadott Igazság fényében akar szabadon és boldogan élni.
- Jézus egyénileg és közösségileg is követhető.
- A benne való hit örök életet eredményez az egyén számára.
- Jézus Szelleme állandó és segítő jelenlét.)

4) Mi a jelentősége annak a ténynek, hogy az apostolok, tanítványok csoportjai előtti feltámadási megjelenései során Jézus arra biztatja a hallgatóságát, hogy vigyék el az evangéliumot az egész világnak? (190:3.1; 190:4.1; 191:4.4; 191:6.2-6.3; 193:0.4-0.5; 193:1.2; 193:2.2; 194:3.5) Van-e okunk úgy gondolni, hogy Jézus ma ennél kevesebbet kér tőlünk?

(Jézus minden kor minden embere számára élő, vagyis megtapasztalható módon akarja felkínálni az isteni szeretet szabaddá tevő igazságát és gyakorlatát. Ezért kérte személyesen, ma pedig a szelleme által a benne hívőket arra, hogy értsék meg, majd pedig éljék meg őt a saját életükben. Szeressenek úgy, ahogy Ő szeretett és szeret bennünket. Ez persze nem mindig könnyű, de egy fejlődő emberi lény mindig élhet úgy, hogy őszinte elhatározással erre törekszik.)

* * *

Jézus jelenéseivel összefüggésben talán nem haszontalan röviden kitérni arra, hogy mi is az a „morontia”, mely fogalommal ezekben az írásokban Jézus alakjára is utalunk. Az talán már mindenki előtt világos, hogy anyag és szellem között nagy szakadék tátong. Ebben a köztes térben sokféle dolog van. Ezeket a köztes valóságokat „morontiának” nevezzük. Ezzel bármilyen morontia valóság jelölhető – személyes vagy személytelen, élő vagy nem élő. Az Előszóban használják a szerzők azt a szóképet, hogy a morontia láncfonala szellemi, vetülékfonala fizikai. A morontia értelmének szemléltetéséhez használt textilipari példa igen szemléletes: A szövet két egymásra merőleges fonalrendszerből épül fel, a hosszanti láncfonalakból és a keresztirányú vetülékfonalakból. Idáig tart a hasonlat. Talán némi erőltetéssel tovább is vihető a hasonlat annyiban, hogy ennek a két fonalrendszernek a fonalai szabályos rendszer szerint alul-felül keresztezik egymást. A szövet jellegzetes mintáját pedig azok a kereszteződési pontok adják, ahol a láncfonal van felül. A további írásokban majd látni fogjuk, hogy Jézus morontia alakja is változik egyes (de nem minden) megjelenései között, annak megfelelően, ahogy bejárja a morontia lények útját, egyre távolodva az anyag síktól és egyre közeledve a felsőbb szellemi síkhoz. Ezt tekinthetjük akár a hasonlatban szereplő szövet mintájának változásaként is.

* * *

Jézus feltámadásából és morontia alakban történő megjelenéséből a következő felismerésekre juthatunk.

1) az üdvözülés, a feltámadás ténye és igazsága, az örök életről szóló bizonyosság,
2) minden továbbélő halandó ugyanolyan (külső) jellegeket fog mutatni, mint Jézus,

"A halandók ugyanolyan fajta testtel támadnak fel, mint amilyennel Jézus is rendelkezett, amikor kikelt a sírból." 190:0.3

3) ebben a pontban mellőzném Jézus személyiségét, inkább a morontia állapot "részleges" működésmódját emelném ki.

a) „Sem az ellenségeinek, sem azoknak nem jelent meg, akiknek nem származhatott szellemi haszna a látható alakban való megmutatkozásából.” 190:2.1

Igaz, a továbbélő halandók nem fognak megjelenni a szülőbolygón, viszont az elmondható, hogy azokkal a személyiségjegyekkel fogunk rendelkezni, ami a továbbélés szempontjából értékkel bír.

b) feltámadáskor a lakóvilágra érkezvén minden szeretett személyt fel fogunk ismerni, és ők is minket. Egyébként mindezekről a 112. írás - A személyiség továbbélése c. részben bővebben olvasható.

Morontia megjelenések értelmezései.

Az első megjelenésére az öt nő előtt került sor a sírnál;
„Hát nem azt mondta nektek ez a Jézus, még Galileában, hogy meg fog halni, de feltámad?” 189:4.10

A felismerés és a bizonyosság jegyének tekintem az első megjelenést, melyhez társul továbbá az is, hogy nők látták először Jézust, többen is, továbbá a magadáni Mária személye.
Az akkori nők helyzete és az első megjelenés, melynek szemtanúi voltak, eloszlatott minden vádaskodást az apostolokkal szemben. A magadáni Mária szerepe pedig roppant fontos.
„A magadáni Mária lett a tizenkét női vándor hitszónok e csoportjában az evangélium legeredményesebb tanítója. Mária és Rebeka a csoport többi tagjával együtt végigkísérte Jézust a földi életének hátralévő részében, hűségesen és eredményesen munkálkodva az elnyomott nővéreik megvilágosításán és felemelésén; és amikor a jézusi élet színművének utolsó és megrendítően szomorú jelenetére sor került, annak dacára, hogy az apostolok egy kivételével megfutamodtak, e nők mindvégig jelen voltak, és egyikük sem tagadta meg vagy árulta el őt soha.” 150:2.3

továbbá

„Az ő szeretetének mélysége és gyötrelme, az odaadásának teljessége volt az, ami rábírta, hogy egy pillanatra megfeledkezzen azokról a hagyományos tilalmakról, melyek a zsidó nőknek az idegen férfiakhoz való közeledésére érvényben voltak.” 190:0.5

A második megjelenés Máriához kapcsolódik, melyet egy fontos momentum előz meg:
„Mária abban a hitben ment el az apostolokhoz, hogy Jézus kikelt a sírból, de amikor azok nem voltak hajlandók elhinni a beszámolóját, levert és kétségbeesett lett. Arra vágyott, hogy visszamenjen a sír közelébe, ahol Jézus jól ismert hangját hallotta.” 189:5.3.

Vágyott Jézus közelségére, őszintén vágyott. Jézus ekképpen szólt hozzá:

„Ne kételkedj; legyen meg a bátorságod, hogy el hidd azt, amit láttál és hallottál. Menj vissza az apostolaimhoz és mondd el nekik megint, hogy feltámadtam és meg fogok jelenni nekik, hamarosan pedig elmegyek elébük Galileába, ahogy megígértem.” 189:5.4

Azon kívül, hogy teljesült Mária vágya, bátorítást és feladatot is kapott. „Jézusnak az eddig lezajlott öt morontia megjelenéséből a magadáni Mária négynek tanúja volt.” 190.3.2

A harmadik Jézus legidősebb öccse (vagyis Jakab) előtt -
„Jakab, azért jöttem, hogy elhívjalak az országért való szolgálatra. Komolyan fogj össze a testvéreiddel és kövess engem.”
Jakab is feladatot kapott, továbbá megerősítést is.
„Jakab mindig is hajlamos volt hinni a bátyja földi küldetésében, ám már régóta elveszítette a kapcsolatot Jézus munkájával és komoly kétségei voltak az apostolok ama későbbi állításaival kapcsolatban, miszerint Jézus a Messiás.” 190.2.2

A negyedik megjelenés Jézus földi családja és barátaik, mindösszesen húsz fő jelenlétében történt.
„Béke legyen veletek. Üdvözöllek titeket, akik egykor közel álltatok hozzám a húsvér testben és akik a mennyország fivéreinek és nővéreinek társaságát alkotjátok. Hogyan is kételkedhettek? Miért várakoztatok oly sokáig, mire úgy döntöttetek, hogy teljes szívvel követitek az igazság fényét? Gyertek hát mindannyian, az Igazság Szellemének az Atya országában lévő közösségébe.” 190.2.6

A negyedik megjelenés számomra a hit és szellembeli megerősítésről szól.

Ötödik morontia megmutatkozására az arimateai József házában összegyűlt, mintegy huszonöt női hívő előtt került sor,
„Béke legyen veletek. Az ország közösségében nem lesznek sem zsidók, sem nem-zsidók, sem gazdagok, sem szegények, sem szabadok, sem rabszolgák, sem férfiak, sem nők. Titeket is arra kérlek, hogy terjesszétek az emberiségnek az Istennél való fiúi elismerés örömhírén keresztül történő, mennyországban való felszabadulásának jó üzenetét. Menjetek el az egész világba, hirdessétek ezt az örömhírt és erősítsétek meg a hívek ebbéli hitét. És mialatt ezt cselekszitek, ne feledkezzetek meg arról, hogy segédkezzetek a betegeknek és erőt öntsetek azokba, akik félénkek és akiket félelem gyötör. És én mindig veletek leszek, egészen a föld határáig.” 190:3.1

Jelen esetben nem igazán szükséges a hitbeli megerősítés, hiszen a megjelenésre huszonöt női hívő előtt került sor. Tehát nem érezhetjük szükségesnek az Isten Atyaságának hitbeli meggyőződésének tanítását és nem is teszi Jézus sem, viszont felhívja az „aranyszabály” második pontjára, az emberek közötti testvériségre. Ezzel a feladattal küldi el őket Jézus, bátorítva a hívőket, hogy mindvégig velük lesz.

Ugyanez a helyzet a hatodik megjelenésnél is.

Hatodik, Fláviusz házában, mintegy negyven görög hívő előtt,
„Béke legyen veletek. Bár az Ember Fia a földön a zsidók között jelent meg, minden ember számára jött el segédkezni. Az Atyám országában nem lesznek sem zsidók, sem nem-zsidók; mindannyian testvérek lesztek — az Isten fiai. Menjetek hát el az egész világba, úgy hirdetvén az üdvözülés ezen örömhírét, ahogy az ország követeitől kaptátok, és én szövetségesetek leszek az Atya hites és igaz fiainak testvériségében.” 190.4.1

Hetedik, két testvér, Kleofás és Jákob jelenlétében.
„Kleofás, az idősebbik félig már hitt Jézusban; legalábbis a zsinagógából már kitiltották. Az öccse, Jákob nem volt hívő, bár nagyon foglalkoztatták a Mester tanításairól és tetteiről hallott dolgok.” 190.5.1

Talán pont azon okból kifolyólag, hogy Jákob „még” nem volt hívő, egészen más módszert alkalmaz Jézus. Az igazságot nem hitbeli, szellembeli megközelítéssel tárja fel, hanem tényszerűen.
„Nem emlékeztek arra, hogy ez a Jézus mindig azt tanította, hogy az ő országa nem evilági, és hogy minden ember, lévén az Isten fia, szabadságot és függetlenséget talál a mennyei Atya szeretet igazságának ezen új országában, a szeretetteljes szolgálat testvériség közösségének szellemi örömében? Nem emlékeztek, hogy az Ember e Fia miként hirdette az Isten üdvözítését minden emberre vonatkozóan, amint segédkezett a betegeknek és a szenvedőknek és tette szabaddá azokat, akiket félelem béklyózott és rossz igázott le? Nem tudjátok, hogy ez a názáreti férfi azt mondta a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, az ellenségei kezére kell adatnia, akik megölik őt, és hogy a harmadik napon feltámad? Nem beszéltek nektek minderről?” 190.5.4

A tényeket illetően továbbá idéz az írásokból is.

Odaadták neki a kenyeret, hogy áldja meg, és amint megtörte és átnyújtotta nekik, felnyílt a szemük, és Kleofás felismerte, hogy a vendégük maga a Mester. És amikor azt mondta, „Ez a Mester —,” a morontia Jézus eltűnt a szemük elől.
És erre azt mondták, egyik a másiknak, „Nem csoda, hogy égett a szívünk a vágytól, amint beszélt nekünk, mialatt az úton haladtunk! És ezalatt megértette velünk az Írások tanításait!” 190.5.6