Jelenlegi hely

191. Jelenések az apostolok és más vezetők előtt

191. írás / 1. hozzászólás

Jelmondatom: „Az egyén problémáira a mennyei Atya megtalálása, a társadalom problémáira pedig az egyetemes testvériség vállalása az orvosság.”

1) 191:0.13 „János Márk e vasárnap korán reggel Simon betfagei házában fedezte fel Tamást, és erről üzent is az apostoloknak tizenegy körül. A nap folyamán, ha Nátániel vagy bármely két apostol elmegy érte, Tamás visszament volna velük.”

(Bár az apostolok egy család voltak, akik szellemi szempontból az Atya egyenlő jogú gyermekeinek tekintendők, ez nem zárta ki azt, hogy egyes apostolok között ne alakuljon ki nagyobb egyetértés és szorosabb barátság.
Jézus támogatja azokat a kapcsolatokat, amelyek elősegítik az egyének szellemi fejlődését. Például ezért is küldte ki az evangélium hirdetésére az apostolait kettesével. Jézus bizonyára azt akarta, hogy az övéi egyedül, párban, csoportban és az Ország szintjén is erősek legyenek az ő követésében, az emberek és egymás szolgálatában.

Tamásnak és Nátánielnek voltak olyan közös feladataik és élményeik, amelyek bizonyosan erősítették a személyes baráti kapcsolatukat is. Az alábbi kigyűjtésből az is látszik majd, hogy Jézus tudatosan erősítette e két apostol együtt munkálkodását, kibontva és jó irányba fejlesztve a magukkal hozott képességeiket. Három dolgot találtam, ami különösen segíthette Tamás és Nátániel apostoli csoporton belüli barátkozását. Ezek: a hasonló gondolkodásbeli adottságaik, a Rodannal való közös vitájuk, és kettejük külön útja Jézussal Jeruzsálembe.

Az a meglátásom, hogy Tamás bizonyos tekintetben felnézett Nátánielre. Például a Rodannal való vitának volt olyan szakasza, amikor Tamás már feladta a Rodan meggyőzésére irányuló értelmi erőfeszítéseit, Nátániel viszont nem, és sikerrel járt. Mivel Tamás közelebb érezte magához Nátánielt a többi apostolnál, ezért lett volna elég az, ha e testvére egyedül megy el érte az önként vállalt magányába. A kinyilatkoztatók szerint Nátánielt csak két másik apostoltársa tudta volna pótolni e küldetésben.

Tamás és Nátániel csoporton belüli baráti kapcsolatáról a következőket találom fontosnak:

- Tamás és Nátániel azért érthette meg jobban egymást, mert hasonló beállítottsággal, gondolkodással bírtak. 193:4.3 „Azt, hogy Júdásnak nem kellett volna megtévednie, jól mutatja Tamás és Nátániel esete is, mert mindkettejüket ugyanilyen fajta gyanakvás és az egyéniségközpontú hajlam túlfejlettsége sújtotta.”

- Jézus Tamást és Nátánielt jelölte ki arra, hogy nagy ívű vitát folytassanak Rodan görög bölcselővel. 161:2.11 „Amint Nátániel és Tamás befejezte a Rodannal folytatott tanácskozást, sietve elindultak Jeruzsálembe, hogy csatlakozzanak apostoltársaikhoz… és a többi apostol sokat tanult a Nátániel és Tamás által elmesélt élményekből.”

- 164:0.1 „Mialatt a pellai tábor felállítási munkái zajlottak, Jézus Nátánielt és Tamást maga mellé véve titokban elment Jeruzsálembe a templomszentelés ünnepére.” Ennek következtében csak e két apostol volt jelen a vakon született férfi meggyógyításánál. (164:3.1)

- Tamásról mondják a kinyilatkoztatók: 167:4.7 „És mindig ez volt a helyzet; a határozottságot és lankadatlan bátorságot igénylő dolgokban mindig Tamás volt a tizenkét apostol támasza.”

- Nátánielről mondják a kinyilatkoztatók a Jézus halála utáni időszakra utalva: 191:0.7 „E megrázóan szomorú nap hosszú és kimerítő órái alatt nem egy alkalommal volt a csoport kizárólagos éltetője az, hogy Nátániel jócskán ellátta őket a rá jellemző bölcselői tanácsokkal.”

- Az utolsó vacsora során Tamás és Nátániel egymás melletti kereveteket foglalt el. (179:1.5)

- Nátániel és Tamás csillapította le és oszlatta fel józan érvekkel a Jézust erővel kiszabadítani akarókat. (183:4.2)

- A feltámadott Jézus a tó partján párokban vitte magával egy beszélgetésre az apostolait. Ennek során Jézus Tamással és Nátániellel együtt beszélgetett el (192:2.9).)

2) Tamással kapcsolatban olvashatjuk: 191:0.13 „Az apostolok várták őt, ő pedig azt várta, hogy a testvérei megtalálják és megkérjék, hogy menjen vissza velük.”

(Sokszor van ez így! Arra várunk, hogy mások keressenek meg bennünket és tegyenek értünk, ahelyett, hogy kölcsönösen keresnénk egymást. Az apostolok esetében ez azt jelentette, hogy Tamás apostol a társaira várt, a társai pedig rá. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy a feltámadott Jézus közöttük való megjelenése késést szenvedett.
Legalább két Istent szeretőnek kell együtt lennie ahhoz, hogy Jézus ne csak bennük, hanem közöttük is jelen lehessen. Bár a tíz apostol csoportot alkotott, Tamás egyedül volt, ami kizárta számára Jézus közösségi formában való jelenlétének megtapasztalását. Jézus mondja: 159:1.3 „…ahol ugyanis két vagy három hívő összegyűlik, ott vagyok én közöttük.”)

3) 191:1.5 „Péter azon kijelentése, hogy látta Jézust a kertben, mély benyomást tett az apostoltársaira, és készek voltak feladni a kétségeiket, amikor András felállt és figyelmeztette őket, hogy ne nagyon hagyják befolyásolni magukat a fivére beszámolójától. András arra utalt, hogy Péter korábban már látott nem valós dolgokat.”

(Péter kijelentése arról, hogy a kertben megjelent neki Jézus, más helyzeten alapult, mint annak közlése, hogy látta Jézust a tavon felé jönni. A tavon Péter aludt a hajón, a kertben azonban ébren volt. Véleményem szerint András, Péter fivére elhamarkodottan ítélt, ugyanis pár kérdéssel ki lehetett volna tisztázni, hogy valós-e Péter állítása, vagy csak képzelgés.

Meg lehetett volna kérni Pétert arra, hogy mondja el részletesen, miről is beszélgetett Jézussal, mit mondott neki a Mester. A jézusi tartalmak, ha nem csak egy személyre tartoznak, nagyon meggyőzőek tudnak lenni mindenki számára az által, hogy a szellemi érzékelő képességünkre és az értelmünkre hatnak.)

4) A 191. írás közléseiből azt állapítottam meg, hogy a tizenegy apostol közül Nátániel, Zebedeus János és az Alfeus ikrek estek legkevésbé kétségbe és zavarba Jézus halálát követően és a feltámadása után terjedő hírek hallatán.
Megállapítható az is, hogy a tizenegy közül leginkább Tamás apostol és Zélóta Simon volt elkeseredve.

5) 191:2.1 „Miért ijedtek meg úgy a megjelenésemtől, mintha szellemet látnátok? Nem beszéltem nektek e dolgokról, amikor veletek voltam a húsvér testben? Nem mondtam-e nektek, hogy a főpapok és a vezetők kiadnak engem, hogy megöljenek, hogy az egyikőtök el fog árulni engem, és hogy a harmadik napon feltámadok?”

(191:0.2 „Jánost egész nap az a gondolat foglalkoztatta, hogy Jézus feltámadt holtából. Nem kevesebb mint öt különböző alkalmat idézett fel, amikor a Mester határozottan állította, hogy feltámad és legalább három olyat is, amikor a harmadik napra célzott.”)

6) 191:2.1 „Legyen hitetek Istenben; legyen hitetek egymásban; és így lépjetek a mennyország új szolgálatába.”

(Az Atyában és Jézusban azért hiszek, mert rászolgáltak a bizalmamra. Nem lehet ez másként az országbeli testvéreim esetében sem. Akiben hitem van, és akinek hite van bennem, azzal tudunk együtt munkálkodni.

A bizalom szükségszerűen jelen van az életünkben. Mikor felülök egy buszra, a múlandó életemet is rábízom a sofőrre – függetlenül attól, hogy tudnám, hisz-e a mennyei Atyában.

Szellemi szempontból arra tudom rábízni magam, akivel kapcsolatban tapasztalatot szereztem arról, hogy tudjuk egymást és közösen másokat az Élet Istenéhez közelebb segíteni.

Jézus is a szellemi testvérek között szükségszerűen fennálló hitet és bizalmat kérhette, különben nem mondta volna ugyanezen apostoloknak azt, hogy 140:3.18 „Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a disznók elé, különben még eltapossák lábukkal és megfordulva széttépnek benneteket.”)

7) Jézus 191:3.1 „Oktatta őket és az igazgatóiktól megismerte a morontia átmenetbeli életet, ahogyan azon átkelnek a Satania lakott világainak halandói, amint a csillagrendszeri morontia szférákon áthaladnak.”

(Ez a dicsőségről dicsőségre vezető út az Isten gyermekei számára. Minél közelebb vagyunk Istenhez a jellemünkben, annál jobban hasonlítunk egymásra, jöjjünk bármely bolygóról, akármilyen biológiai alakban.)

Tamás apostollal kapcsolatban olvashatjuk: 191:5.1 „Érzelmi csökönyösség társult a szokásos kétkedéséhez, melyet kiegészített az előlük való elfutása miatti bánkódása, és ez a lelkiállapot olyan elszigetelt helyzetbe hozta, melyet maga Tamás sem értett teljesen.”

(Meglátásom szerint, van három kérdés, amelyeket érdemes feltennem a magam számára, ha rossz lelki állapotba kerülök.

a) Miért hat rám tartósan elszomorító módon az, amiről nem tehetek?

b) Miért nem hat rám tartósan lelkesítő módon az a jó, ami tőlem függ, aminek megtétele az én hatalmamban áll, s miért nem teszek ilyen dolgokat?

c) Mi az oka annak, hogy az Istennel való kapcsolatom nem nyilvánul meg örömben?)

9) 191:5.5 „Áldottak az eljövendő korszakokban azok, akik hisznek, még ha nem is láttak a húsvér test szemével és nem hallottak halandói füllel.”

(Ha tehát élő módon hiszünk, akkor áldottak vagyunk! Miért? Mert az Istenre való nyitottságunk és a felé való törekvésünk által megtapasztalható isteni hatásoknak tesszük ki magunkat. Ezen áldottság teszi megtapasztalhatóvá az Istent szerető számára azt is, hogy minden összedolgozik a javára (48:4.7).)

10) Fontos, nekem tetsző kijelentés a 191. írásból:
191:5.3 „Azzal, hogy megértő rokonszenvvel és önzetlen odaadással közeledtek embertársaitokhoz, elvezetitek őket az Atya szeretetének megmentő tudatába.”

* * *

191. írás / 2. hozzászólás

Jelmondatom: „Az egyén problémáira a mennyei Atya megtalálása, a társadalom problémáira pedig az egyetemes testvériség vállalása az orvosság.”

1) Jézus azt mondja Péternek, hogy ne magával és a maga igényeivel foglalkozzon, hanem összpontosítson a mások szükségleteire. Mikor kell nekünk is megszívlelnünk ezt a bátorítást? Mennyiben segít megválaszolnunk ezt a kérdést az, hogy Jézus mikorra időzítette a Péter előtti megjelenését (191:1)?

(- Segít szabaddá válni a nehézségeim érzésétől az, ha a Jézus által kért feladataimra összpontosítok.
- Jézus akkor jelent meg Péternek, amikor komoly elhatározással meg akarta vallani az apostoltársai előtt, hogy hisz Jézus feltámadásában.
- Ha hitben élek, akkor másokat is szeretni fogok gyakorlati módon. Ez azt is jelenti, hogy hiszek és bízom mások szellemi fejlődésében és segítem azt.)

2) Milyen eredményeket lehetett volna elvárni joggal az ország ügyét illetően, ha Abner és társai jobban megszívlelték volna Jézus tanítását (191:4.3-4.4)? Mi ennek a tanulsága a mi lehetőségeinket tekintve?

(Biztosan mehettek volna Abnerék az egész világba hirdetni az evangéliumot, ami igazán azért lett volna hasznos, mert ők őrizték meg tisztán Jézus eredeti tanítását, nem pedig a Péter és Pál által képviselt vallási vonal.

Törekedtem megtalálni azokat az okokat, amik nehezíthették a filadelfiai vallási központ működését:

a) Folyamatos védekezésre kényszerültek Jézus jeruzsálemi, majd római egyháza képviselőinek támadásaival szemben. Az biztosan tudható, hogy Abnerék tevékenységét a nyugati keresztény egyház agyonhallgatta, mivel az, amit Abnerék képviseltek Jézusra hivatkozva, már a kezdetektől nem volt összhangban a jeruzsálemi keresztény egyház által hirdetett tanokkal.
Csakhogy lássuk a különbséget: Péter és Pál irányzata azt hirdette, hogy Jézus szenvedve váltott meg bennünket. A hangsúlyt a Mesternek a megváltásunk érdekében történt halálára és a feltámadására tették, nem pedig az életére és a tanítására.

b) Biztos támadták és gátolták Abneréket a zsidó egyház vezetői is.

c) Tartaniuk kellett a polgári, világi vezetőktől.

d) Elbizonytalaníthatta Abneréket a Péter és Pál által képviselt vallási felfogás gyors előretörése és népszerűsége is, amely a halála által megváltó, majd feltámadó Jézusban való hitet kérte.
Vannak, akik könnyebben mondanak igent a megváltásuk áraként arra, hogy hisznek Jézus értük való halálában és a halált legyőző feltámadásában, mintsem vállalják a Jézus által tanított és Abnerék által is képviselt szellemivé alakulás útját.
Ne feledjük, amíg Jézust a jövendölt Messiásnak gondolták, addig őt is sokan követték. Miután Jézus nyilvánvalóvá tette, hogy nem kíván a tömeg elvárásainak megfelelni – anélkül, hogy megkísérelték volna megérteni az Atyát és az ő szellemi akaratát – a tömeg elfordult Jézustól. A két fajta felfogás népszerűségét jól mutatja a következő arány: 152:6.2 „Kevesebb mint egy hónapnyi idő alatt Jézus lelkes és őszinte követőinek száma, mely csak Galileában meghaladta az ötvenezret, kevesebb mint ötszázra olvadt.” Vagyis, amíg a csodatevő, Messiásnak gondolt Jézusra ötvenezren voltak kíváncsiak, addig az Atya akarata tételének szellemi útját kínáló Jézusra csak ötszázan szavaztak. Tehát a szükségleteket csodatételek által kielégítő Jézusra százszor többen voltak kíváncsiak, mint az Isten atyaságát és az emberek nemzeteken átívelő testvériségét hirdető és bemutató Jézusra. S bizony, a Jézus értünk való halálának és feltámadásának elhívése által megváltást kínáló kereszténység még manapság is népszerűbb, mint a Mester által bemutatott szellemi út és életminta követése.

e) Felmerülhetett Abnerékben, hogy az Igazság Szelleme hátha Pétert, Pált és a követőiket támogatja, s a vallási irányzatuk ezért terjed oly gyorsan és látszatra sikeresen. Amennyiben volt ilyen gondolatuk, az ebből fakadó kétségüket az is növelhette, hogy mégiscsak Péter volt Jézus apostola, nem Abner. S Péter vált az apostoli csoport vezetőjévé Jézus eltávozása után, nem pedig Abner.

f) Abnerék sem lehettek teljesen tisztában azzal, hogy Jézus mikor jön majd vissza. Talán rájuk is hatottak azok a nézetek, hogy Jézus a mennybe menetelét követően hamar vissza fog térni. Ha így volt, akkor könnyen helyezkedhettek arra az álláspontra, hogy Jézus majd igazságot tesz a két tanítási irányzat között, amikor eljön.

g) Nem árt tudatosítanunk azt sem, hogy minden esetben, amikor Abnerék Jézus eredeti üzenetét adták át és bontották ki az őket meghallgató emberek előtt, szükségszerűen ellene mondtak Péter és Pál tanítása több elemének, vagyis tagadták azokat. Kérdés számomra, hogy mennyire akarták Abnerék a keresztények között és a világban a kettősséget és az ezzel együtt járó szembenállást, viszályt?

Tény, hogy Jézus filadelfiai követői nem értek el jelentős hatást keleten. A nyugati területeken pedig a Pál munkálkodását támogató Péterék felfogása hódított. Lehet számon kérni Abneréktől, hogy miért nem voltak termékenyebbek, de a tevékenységük megítélésénél nem árt figyelembe venni a fenti, lehetséges szempontokat is.)

3) Mutasd ki az evangélium szóval történő hirdetése és a szolgálatbeli élettel való hirdetése közötti összhangot (191:5.3).

(Jézus mondja: 191:5.3 „Ahogy én kinyilatkoztattam az Atyát, úgy nyilatkoztassátok ki az isteni szeretetet, ne pusztán szavakkal, hanem a napi életetekben… Nem pusztán hirdetnetek kell a menny örömeit, hanem a napi gyakorlatotokban is tükröződnie kell az isteni élet eme szellemvalóságainak”. Tehát, van, amikor a tett beszél szebben és van, amikor a szó a hatásosabb, s előfordul, hogy mindkettőre szükség van.)

4) Mi a gyakorlati jelentősége annak az intelemnek, hogy „Nem azért küldelek ki titeket, hogy szeressétek az emberek lelkét, hanem azért, hogy szeressétek az embereket.” (191:5.3)?

(Ha nem tudom az embereket a pillanatnyi állapotukban testvéri megértéssel, de atyai tartalommal szeretni, akkor nem leszek képes kapcsolódni az életükhöz, és nem fogom tudni hitelesen arra ösztönözni őket, hogy tegyenek a saját lelkük Istenhez igazítása érdekében.)

5) Fejtsd ki ennek a kijelentésnek az értelmét: „Az országról szóló ezen örömhír mindazoké, akik elhiszik azt; nem szabad pusztán a papok felügyeletére bízni” (191:6.3).

(- Az Isten mindenki számára megismerhető Jézus tanulmányozása által.
- Mindenkinek a maga számára kell megismernie a belülről boldogító és békét adó Istent.
- Az istenkeresés és találás tapasztalatait nem lehet megspórolni, ezt nem végezhetik el helyettünk papok vagy mások. Ha pedig ez így van, már pedig így van, akkor egy olyan ember, aki a tapasztalatban előbbre tart az Isten felé vezető úton, mindenképp tud segíteni a példájával vagy a tapasztalatával az elakadó segítségkérőnek, függetlenül attól, hogy mi a segítő polgári munkája, hivatása. Az Isten ugyanis Jézuson keresztül mindenkit hív és mindazokon keresztül szólni is tud, akik elindultak az Atyához való igazodás útján.
- Mindenki csak a saját istenképében fog hinni, éppen ezért csak rajtunk áll az, hogy e kép mennyire pontos és mennyire alátámasztott személyes tapasztalattal.)