Jelenlegi hely

195. Pünkösd után

195. írás / 1. hozzászólás

1) A 195. írás sok igaz és hasznos gondolatot tartalmaz. Alábbiakban az olvasásuk során bennem keltett gondolatokat írom le vallásról, hitről és tudományról.

A vallásról
I. Az eszmény az ember jobbá válását segíti. Nem az ember körülményeinek változtatására irányul, hanem az ember számára kínál változást. Az eszmények nem emberi találmányok, mivel az Isten személyéből, magatartásából erednek. Ezért az eszmények az Isten minden gyermeke számára hasznosak és képesek egyesíteni őket.
Ha a körülményeket jobbítjuk, az emberek nem biztos, hogy jobbá válnak, ha viszont az emberek jobbá válnak egy eszményben való hit hatására, biztosan jobbá teszik a körülményeiket is. Erkölcsi értelemben az embereket nem lehet megjobbítani. Az emberek magukat teszik jobbá vagy rosszabbá. A jézusi élet utat mutat a szabad akaratú ember számára a jobbá válásra.

Aki Jézus eszményképeit ismeri és értékeli, az Istent is szeretni fogja. Amikor a Jézus által bemutatott Istenben hiszünk, akkor elsősorban olyan, megfogalmazható tartalmú eszményekben kezdünk hinni, amelyek értelem által beláthatóan és tapasztalatilag is igazolhatóan képesek jobbá, boldogabbá tenni az emberek életét.

II. A pogány vallásokkal való kiegyezés és a kereszténység államvallássá, majd világi hatalommá válása a jézusi tanok mellőzését, a jézusi embereszmény mellékessé válását eredményezte. Azzal, hogy a kereszténység világi hatalmi tényezőként kezdett viselkedni, az Istenhez vezető lelki út egyéni kitaposása nehezebb lett, de nem vált lehetetlenné. Azonban az emberek többségét – lelki szempontból – egyre inkább az istenfélelem tartotta az új vallásban, s nem az Isten szeretete. Az emberek féltek attól az Atyától, aki még a saját Fiát is feláldozta, másrészt bíztak azon áldozat megváltó erejében, melyet Jézus hozott el a szenvedése és a halála által. Jézussal lehetett együtt érezni, de egy ilyen „feláldozós” Atyát nehéz volt szeretni.

Jézus vallása a lélek útja a bolygói élettől a Paradicsom örök életéig.
Jézus vallása azért fog győzni, mert mindig a Forrásra teszi a hangsúlyt. Arra, amely bennünk is ott van és arra, amely Paradicsom világán vár ránk.

Egy vallás sikerességét nem a templomai látogatottságában, hanem a hívők lelki békéjében, örömében és küzdeni tudásában kell mérni. Egy vallás annál értékesebb és sikeresebb, minél jobban segíti a hívőt az Istennel, vagyis a Forrással való személyes kapcsolat fenntartásában. A vallás élő, ha a hívőnek személyes, napi kapcsolata van az Istennel, vagyis foglalkozik vele: tanul tőle, beszél hozzá, figyel rá és ösztönzést nyer általa. A vallás halott, ha a hívő nincs értelmi és érzelmi kapcsolatban az Istennel.
Ma olyan emberekre van szükség, akik a többiek előtt járnak az Isten-ember kapcsolat megélésében, amely valójában Atya-gyermek kapcsolat. Az Atya szeretete a legnagyobb szeretet, mellyel szeretni lehet. Ezt a tanulja az Atyját ismerő és szerető gyermek is.

A jövő papja ezért bárki lehet, akin keresztül az Atya élni tudja Jézus életét. A jövő papja az életben fog vizsgázni nem a teológián. Az embereknek nem templomokra, szertartásokra és hitvallásokra van égető szükségük, hanem olyan emberekre, akik az Isten gyermekeként élnek a testvéreik között, s azt gyakorolják, miként lehetnek olyanok, mint az ő mennyei Atyjuk.

2) A hitről:
Mindenki gyűjt értékeket vagy gyűjtené azokat, ha lehetősége lenne rá, de csak kevesen akarnak értékessé válni. Az eszményekben való hit értékessé teszi az embert. A hit nem ábránd, hanem az egyéni életek kormányosa. Mindenki úgy él, amint hisz. Mindenkit az értékei vezérelnek, mert ahol a kincse, arra felé irányul az ő szíve törekvése is. Vagyis a hitem az értékeimet és a célomat egyszerre fejezi ki.

Kiben és miben hiszek?
Hiszek abban, hogy csak szeretni érdemes. Azért hiszek ebben, mert megtapasztaltam, hogy szeretni jól esik, békét adó és éltető erővel bír.
Hiszek Jézusban, mert olyan dolgokat tanultam tőle, amelyek boldogabbá tették az életemet. Hiszek abban, hogyha valami jól van összerakva, összehangolva és összeszervezve, akkor abból valami új és jó dolog származik. Vagyis hiszek a jó szándékú értelemben. Hiszek abban, hogy az emberi értelmen túl vannak nagyobb összehangoló és szervező értelmek is, és hiszek abban, hogy van egy legnagyobb összehangoló értelem, aki minden és mindenki létét képes összehangolni. Ezt a legnagyobb összehangolót – akit Jézus mennyei Atyának mondott – tartom a legnagyobb jónak, akiben hiszek. Ő nem csak jó összehangoló, de ajándékozó is. Neki köszönhetem a létem, a szabad akaratom és a lehetőségeimet. Ezek túlságosan értékesek ahhoz, hogy a létezésüket magától értetődőnek és semmiből valónak tartsam.
Hiszek az Atyában azért is, mert Jézus is tőle tanult. S hiszek azért is, mert Jézus által azt üzente, hogy a gyermekének tekint és szeretné, hogy olyan legyek, mint ő. Ezen lehetőségnek pedig már a gondolata is a boldogító elégedettség érzésével tölt el. Hiszek tehát azokban az értékekben, amelyeket a mennyei Atyám személye hordoz, s amelyeket Jézus földi személye is hordozott.

Aztán hiszek abban is, hogy a mindenség Atyjának egy eredeti, örök része bennem is jelen van. Vagyis az Atya nem csak örökbe fogadott gyermekének tekint engem, hanem ténylegesen is bennem él, hogy segítsen olyanná válnom, mint ő. Naná, hogy akarok olyan lenni. S végül hiszek abban, hogy a mennyei Atyámhoz való hasonlóvá válást azok szeretésén keresztül gyakorolhatom, akikben ő szintén benne él, s akik nekem ezért a testvéreim. Így tesz engem a Mindenség Atyja az ő mindensége részéve.

3) A tudományról és a hitről:
A vallás akkor van ellentétben a tudománnyal, ha intézményes, szertartásos külsőségekben és hitvallásokban nyilvánul meg.

Nem látok ellentétet az emberben élő igaz vallás és az ember fejlődését szolgáló tudomány között. Egymás nélkül ugyanis nem létezhetnek. Az igaz vallás az embert belülről kifelé irányulóan akarja tökéletesíteni. A tudomány is az ember tökéletesítésére törekszik, de ezt manapság csak kívülről befelé irányulóan tudja tenni. A vallás és a tudomány képviselői akkor járnak el helyesen, ha felhasználják egymás tapasztalatait.

Az ember, ha fejlődni akar, hitre van szüksége. Személyes látomásra arról, aki- és ami felé tartani akar. A hitet a tudomány is ismeri. Ha nem lennének tudományos feltevések, akkor nem létezne tudományos előrehaladás. A tudomány nem csak úgy kutatgat, hanem valamilyen cél elérése érdekében kutat. Minden tudományos feltevés tapasztalatokon alapuló hit. Pontosan úgy, mint az emberben élő vallás esetében. Az igazi tudomány is a hit gyakorlatán alapul, mert a lehetőségeit komolyan véve a feltevései megvalósítására törekszik. A hívő valójában az a tudományos kutató, aki a legnagyszerűbb szellemi és egyben tudományos célt kutatja, az Isten személyét. De sajnos, jelenleg még nem lehet egy tökéletlen eszköztárú tudományt a tökéletes cél igazolásához alapul venni.

A hit mindig is híd marad az érték után vágyó ember és az elérendő érték között.
 

* * *

195. írás / 2. hozzászólás

155:3.5 „…az igaz vallás az ember őszinte hűsége a legmagasabb rendű és legigazabb meggyőződéseihez.”
157:2.2 „Az igaz vallásnak nem célja, hogy pusztán csak békét hozzon, hanem inkább hogy biztosítsa a fejlődést.”
„Az Atya gyermeke számára az örökkévalóság már most van.”

A 195. írás feldolgozását segítő közel 40 feladat és kérdés közül az alábbiakkal foglalkozom.

1) Ez az írás a nyugat és a kereszténység 2000 éves történelmét öleli fel. A könnyebb áttekinthetőség érdekében készíts róla vázlatot.

A mai, hivatalos kereszténység lényege és eddigi fejlődésének története két mondatban:
195:4.4 „A kereszténység olyan történelemmel rendelkezik, mely Jézus vallásának a Jézusról szóló vallássá való akaratlan átalakításból indult ki. A továbbiakban pedig az elgörögösítés, az elpogányosítás, az elvilágiasítás, az intézményesítés, az értelmi leépülés, a szellemi hanyatlás, az erkölcsi megdermedés, a fenyegető megsemmisülés, a későbbi megújhodás, a részekre szakadás és legújabban a viszonylagos helyreállítás megélésének történelmét mutatja.”

9) Mit válaszolna egy materialista tudós a hatodik és a hetedik szakaszban közöltekre? És te mit mondanál neki válaszul?

A tudomány olyan lépcső, amely az ember anyag fölötti uralmához vezet. Éppen ezért a tudomány mindig csak annyit lát és birtokol e hatalomból, amennyit e lépcsőn felfelé haladó emberek láthatnak. Az anyag fölötti uralom szellemi uralom, amely az energiák és a rezgések fölötti uralmat fogja jelenteni. A szellemről és az energiáról pedig tudható, hogy e kettő a Mennyország belső valóságaiban egy és ugyanaz.

Mióta tudom, hogy a szeretetnek nincs tudományos leírása, viszont boldogító tapasztalat számomra az, amikor önzetlenül szeretek és önzetlenül szeretnek, azóta tudom, hogy az Isten és a szellemvilág létének, valamint a halál utáni továbbélés tényének tudományos bizonyítása sem tudna annál közelebb vinni a szellemi valóságokhoz, mint amennyire egyébként lehetek.

A mai tudomány tényleg nehezen tudja kezelni és mérni az érték-élmény kategóriákat, pedig az emberi életminőség szempontjából ezek az igazán meghatározóak.

Egy olyan tudomány képviselője, aki nem képes egyértelműen kizárni az Isten létezését, de arra sem képes, hogy bebizonyítsa a létét, nincs abban a helyzetben, hogy tudományos véleményt mondjon az igaz vallásról. Egy tudós – ha tényleg tudós – csak azt mondhatja, hogy a tudománya jelenlegi állása szerint nem adhat szakmai véleményt egy olyan Istenről, aki a tapasztalatok szerint képes szeretetre és szabadságra vezetni a benne hívő embert. Sőt, ha elhivatott tudósról van szó, még hozzá teheti, hogy bár ezt a jelenséget tudományosan magyarázni még nem tudja, azonban elgondolkodtatónak tartja, hogy ismétlődő jelleggel, újra és újra előfordulnak erre vonatkozó állítások.

Élő és tapasztaló lényként az embernek sokkal több olyan jelenséghez és hatáshoz van köze, mint amennyit a tudomány ismer és vizsgál.

A lelket megnyugtatja, hogy szeretik, örömmel tölti el, hogy az Isten gyermekének tudhatja magát és éltető reménnyel bír számára az, hogy bizonyosan örök életet nyer, ha megmarad a mennyei Atyjához való hasonlóvá válásra való törekvésben, vagyis Jézus követésében. Az embernek nem csak anyagi biztonságra van szüksége, hanem „erkölcsi biztonságra” is (195:6.1). Az anyagi biztonság a hústest fenntartását teszi lehetővé, az erkölcsi biztonság pedig amellett, hogy békét és örömöt biztosít a hústestben élve, biztosítja a lélek továbbélését is.

Mindig is az ember marad a legnagyszerűbb tudományos központ, ahol az egyén az ő mennyei Atyjával társaloghat. Amikor a tudomány elég nyitott lesz, az igaz vallás, vagyis a kinyilatkoztatott vallás lesz az iránytűje. A tudomány képviselőinek a munkájuk során soha sem szabadna figyelmen kívül hagyniuk a következőket, mivel a tudomány is az ember érdekében keres használható megoldásokat.
- 195:5.3 „A vallás kinyilatkoztatás az ember számára az ő isteni és örökkévaló végzetéről.”
- 195:5.3 „A vallás tisztán személyes és szellemi tapasztalás”.

- Az igaz vallás 195:6.1 „a korszakok erkölcsi »bankja«”.

14) Mire van szükség a szellemi megújhodáshoz (195:9.4)?

195:9.2 „Az Urantia most ott reszket a társadalmi újraigazodás, az erkölcsi megélénkülés és a szellemi megvilágosodás egyik legelképesztőbb és leglebilincselőbb korszakának küszöbén.”

Európában és az észak-amerikai kontinensen egyre több bevándorló él. Az itteni keresztények felelőssége az, hogy a saját vallásuk megújulása során Jézustól testvéri szeretetet tanuljanak, az Atyától pedig isteni tartást nyerjenek. Az így élt élet aztán megszólító és magával ragadó hatású lesz a bevándorolt dél-amerikai, afrikai és ázsiai emberek esetében is, akik között valószínűleg lesznek olyanok, akik elviszik majd ezt a régi-új jó hírt a családjuk korábbi hazájában élő testvéreiknek is.

Jézus volt az első misszionárius, mivel a mennyei hazájából eljött a Föld ellentmondásos világába. Közöttünk élt, szeretett és ezzel utat mutatott. S ezt kéri ma is minden követőjétől, a mennyei Atya igaz gyermekeitől.
Egyáltalán nem biztos, hogy nekünk máshova kell mennünk, hogy kövessük Jézust. Az viszont biztos, hogy más lelkülettel kell ott lennünk, ahol éppen vagyunk. Tudom, hogy az Atyától figyelmet nyertem, ezért nekem is figyelmet kell szentelnem az embertársaimnak. Annak, aki éppen előttem van.
Imádkozni mindig lehet a másik emberért. Aki szomorú, a vigasztalásnak is örül, s még azt is meghallgatja, ha arról beszélek neki, hogy engem ki és mi vigasztal. A csüggedt vagy szomorú embert értékes tapasztalathoz juttathatjuk, ha
- figyelmesen meghallgatjuk,
- segítjük a helyzetét újraértékelni,
- beszélünk neki a saját vigaszunkról és örömünkről, megemlítve, hogy neki is van egy szerető mennyei Atyja, akihez bármikor szólhat, és akit bármikor kérdezhet, továbbá
- az ilyen embert megajándékozhatjuk derűvel végzett egyéb, kisebb-nagyobb szolgálattal is.
Esetleg megkérdezhetjük tőle, megengedi-e, hogy imádkozzunk azért, hogy ő is megtapasztalhassa a mindig jelen levő mennyei Atyja szeretetét és támogatását. Mankó nem lehetünk a számára, nem is ez a feladatunk. Ha az illető nyitott a változásra, ébreszthetünk benne kedvet a mennyei Atya keresésére, Jézus megtalálására és követésére.

Nekünk, keresztényeknek szellemi küldetésünk van, ami nagyon gyakorlati. Csakúgy, mint a szellemi alapokon álló teremtés.

17) Figyelembe véve a türelmet pártoló mindeme tanításokat, hogyan értelmezendő a 195:10.20 bekezdésben említett türelmetlenség építő jelleggel?

A másoktól remélt szellemi előrehaladással kapcsolatban mindig érdemes türelmesnek lenni, azonban a saját szellemi előrehaladásunkkal kapcsolatban nem árt, ha a mennyei Atyánkkal való nagyobb azonosulást kereső vágy mozgat bennünket. A kereszténység megújítását magunkon kell kezdenünk. De leírom egyes szám első személyben is: a kereszténység megújítását magamon kell elkezdenem. Ezáltal lehetek jó eszköze az általam, velem és bennem a többi gyermekéért is munkálkodni akaró Istennek.

18) Van-e jelentősége ennek a sorrendnek az Istenhez való eljutással kapcsolatban: jóság, szépség, igazság (195:6.17)? (Ezt a hármat a könyv szerzői más helyeken általában épp fordított sorrendben említik.)

A szépségnek és az igazságnak lehet rendje – azt tükrözheti az anyagi világ is. A jóság azonban csak személlyel való viszonyból eredő tapasztalat lehet. Ha a szüleink részéről önfeláldozó szeretetet tapasztalunk gyermek és ifjú korunkban, mely a felelős emberré válásunk érdekében tevékeny, akkor később könnyebben el tudjuk fogadni a bizalmi kapcsolatot egy szerető mennyei Atyával. De a személyes jó mintája akkor is vonzó, ha felnőtt korunkban találkozunk vele.

Jézus az élete mintájával ellensúlyozza a tanításai utólagos lejegyzéséből és azok félremagyarázásából eredő tévedéseket. Jézus mindenképp arra helyezte a hangsúlyt, hogy a benne hívők azt az életet kövessék, melyet ő is élt. Úgy szeressenek, ahogy ő szeretett.

Jézus az élete által mindig bemutatta, hogy amit tanított, azt hogyan és miként kell érteni, vagyis megélni. Ha valamit nem értünk Jézus tanításából, elég az életére nézni és őt követni, hogy az általa mutatott és mondott utat megérthessük.
Jézus Isten tana szerint az Atya mindenki számára megtalálható, aki keresi őt. Jézus ember tana szerint pedig az Atya gyermekeinek egyre inkább úgy érdemes szeretniük egymást, ahogy az Atya szeret bennünket.