Jelenlegi hely

196. Jézus hite

196. írás / 1. hozzászólás

1) I. Nem véletlenül „Jézus hite” a címe az Urantia kinyilatkoztatás 196. írásának. Ezzel végződik az Urantia könyv, hogy azok, akik az olvasása során eljutottak idáig, ilyen hit birtoklásának szándékával élhessenek tovább.

Ezen írás szerint, az Istennek van óvó felügyelete és iránymutató bizonyossága, amit azok tapasztalhatnak meg, akik hisznek benne. Ki ne akarná ezeket a maga számára? – Az Istenhez tartozás lehetőség, vagyis elutasítható. Azonban nincs más értelmes lehetőségünk az örök kibontakozásra. Aki keres, egy idő után felismeri, hogy az egyetlen értelmes lehetőség az örök kibontakozásra egyben a lehető legjobb lehetőség is e célra.
Ha az Isten szabad, akkor az ő gyermekei is lehetnek szabadok. Más szabadság pedig nincs. Nincs szabadság az önzésben, csak az okos, másokat emelő, fejlesztő szolgálatban – az adásban. A szabadság csak az adás által kínálja a gazdagság tudatát. Adni pedig csak az képes, aki szereti a szellemi jót, és ezért mindenkit szeret. Így függ össze előttem az istengyermekség a szabadsággal, a gazdagsággal, az adással és a szeretettel.

Jézus hite a benne lakozó Igazító tevékenységének felismeréséből született. 196:0.2 „Az emberi Jézus Istent szentnek, pártatlannak és nagynak, valamint igaznak, szépnek és jónak látta. Mindezen isteniségi sajátosságokat az elméjében úgy összpontosította, mint a »mennyei Atya akaratát«.” Vagyis az Isten gyermekeként mindannak az elérésére én is törekedhetem, amit az Istenből felfogok, miután tudatosítottam magamban, hogy a felsorolt jellemértékek szellemi eszményképeit akarom elérni azáltal, hogy olyan akarok lenni mint az én mennyei Atyám.

Jézusnál a hit elsősorban a mennyei Atyával való találkozás eszköze volt. Mert csak 196:0.3 „…a mennyei Atya közvetlen jelenlétében tapasztalta meg az Istenben való legfelsőbb és feltétlen bizalom nyugalmát és érezte át az élet csodálatos, megélénkítő erejét.”
Jézus az ember Istenbe vetett hitének új tartalmát mutatta meg és magát e téren követhetőnek kínálta.

Jézus hite: 196:0.5 „…személyes, élő, eredeti, önkéntelen és tisztán szellemi volt.” Az ilyen hit magasztos tapasztalást és mély meggyőződést eredményez. Tapasztalásból eredő meggyőződés csak az egy irányba mutató tapasztalatok sorozatos ismétlődéséből eredhet.

A fizikai testünk elpusztítható, a lelkünk megtörhető, egyedül a szellemi alapú hit legyőzhetetlen, mert az, maga az Isten jelenléte az emberben. A megtörhető lélek pedig, ha az Istennek adja magát, képes túlélni a legvadabb viharokat is, mivel az Istenhez csatlakozva képes újraépíteni önmagát.

Jézus hite azért nem volt fanatikus hit, mivel a hétköznapok sokszínű dolgaiban is megélte azt. Jézus a hite által az élet kis és apró dolgait is jól tette, megnemesítette és ezáltal új és élő jelentést adott nekik. Jézus képes volt a hite által arra, hogy a jelent értékessé, a lélek ünnepévé tegye.

Jézus a hite által az Isten jelenlétében élte az életét. Jézus bemutatta, hogy a hit nem csak az ember isteni kiteljesedésének nélkülözhetetlen eszköze, hanem azt is, hogy milyen sokoldalúan lehet használni e cél érdekében. Jézus soha nem kötelességből imádkozott. Esetében az ima a lélek lélegzete volt. Az Urantia kinyilatkoztatás 21 célt sorol fel, melyek érdekében Jézus az imát eszközként használta (196:0.10). Érdemes ezeket beazonosítani a saját hitéletünkben.

Az ember Jézus a hite által az Atyát jelenlevővé tette a maga számára. Az ember Jézus nem abban hitt, hogy az Isten megtesz helyette vágyott dolgokat, de bizonyos volt abban, hogyha az Isten jelenlétében teszi a dolgait, akkor részesül az Atya látásmódjából, bölcsességéből és erejéből.

Jézus hite olyan hit volt, amelynek hozzáállásbeli részét mindenki mintának veheti a saját hitéhez.

II. Jézus vallásos életében a templom és a zsinagóga a tanítás helye volt, míg az istenimádás helye magában az emberben volt. Jézus a világot lehetőségként élte meg az Isten élővé tételére az emberben és az emberek számára.
Nem Jézust kell utánoznunk, hanem a hitében érdemes osztoznunk. Jézus hite olyan utat jelöl ki, amely által mi is felemelkedhetünk az emberiségről az isteniségre. Jézus nem csak az Atyában hisz, hanem bennünk is – hogy képesek vagyunk követni őt.

Jézus nem volt társadalompolitikus és közgazdász sem. Az emberi gondolkodás megújítója volt ő azáltal, hogy nyilvánvalóvá tette a mindenek istenének szerető Atyai valóságát és az ő gyermekeinek örökké fejlődő testvériségét. A nyilvános működését elkezdő emberi Jézus fejében rend volt, és ezt a rendet kínálja fel számunkra is. Jézus nyilvánvalóvá tette, hogy a sivár és boldogtalan emberi szív egyedüli és örök gyógyszere a szeretet Jézus módra.

Jézus magával ragadó eredetisége abban rejlett, hogy a szeretet élő és éltető tartalmának bemutatása által a tökéletes erkölcsöt nyilvánította ki. Az erkölcs Jézusnál magatartás, a létezéshez való egyedül helyes viszonyulás. Jézus bemutatta, hogy a valóságra vonatkozó tudás ismeretében cselekvő ember nem létezhet erkölcs és hit nélkül. Mert hit nélkül lehetetlen előrehaladni a nem látható Isten ember által való láthatóvá tételében. Az erkölcse által pedig Jézus azt a tudást fejezte ki, hogy emberként tisztában van a céljával, mellyel teljesen azonosult, valamint tisztában van azzal is, hogy a célja elérése és annak képviselése érdekében hogyan érdemes élnie. Így függ össze számomra az ember által megismerhető legfontosabb tudás a hittel és az erkölccsel.

* * *

196. írás / 2. hozzászólás

A 196. írásra vonatkozóan összeállított és korábban feltett kérdések közül az alábbiakra válaszolok.

11) Vajon következik-e a 196:1.5 bekezdésben foglaltakból, hogy jézusiatlan volna válaszolni az Isten Atyaságát érő mai támadásokra? Vö. 178.1.14.

Az Isten személye nem szorul védelemre, csak az az emberi hozzáállás, amely alkalmas arra, hogy az Isten atyai jóságát más emberek számára is megtapasztalhatóvá tegye.

12) Fejtsd ki, hogy Jézus miként volt az Isten atyaságának élő szemléltetése és az emberek közötti testvériség mélységes megmutatása (196:1.5).

Csak azt a szeretetet tudom jókedvűen adni, ami természetes és túlcsordul bennem.
Az ember Jézus elkezdte az Atyát „belélegezni” a vele való imádságos beszélgetések által, melynek az lett a következménye, hogy cselekvő szeretetet kezdett „kilélegezni” az emberek irányában.

13) Hogyan lehet egy Gondolatigazító hősies (196:2.4)?

I. Minden Gondolatigazító – bennünk élő Atyarész – hősies, mert kitartóan és hűséggel azon munkálkodik, hogy az állati eredetű emberi védencét isteni léttel ajándékozza meg. Közben persze látja, érzi és elviseli a hülyeségeinket is.

Köszönöm a Gondolatigazítómnak, hogy türelmesen látni tanít engem a szellem szemével. Ő az Isten bennem. Azért van itt, hogy életre keltsen. Örök életre.

II. A Gondolatigazítóm szellemi valóság. A lelkem képes az ő érzékelésére. A lelkem az én túlélő tutajom, amely a bennem élő isteni szellem jótékony hatása következtében válhat létezővé. Érdemes jól felszerelnem e túlélő alkalmatosságot, hogyha majd a földi testem hajója süllyedni kezd, e tutaj által tovább léphessek, tovább élhessek.

III. A Szellem soha nem siet, és soha nem késik el. A Szellem mindig szeretettel néz körül. Engednem kell, hogy én is az ő szemével nézzek és lássak. A bennem és általam körülnéző Isten megértéssel szemléli az embereket. Nekem is ezt kínálja, a megértést. Végül is minden tudás a megértésen keresztül válik használhatóvá.

IV. Az Isten ismer bennünket, de nem él vissza ezzel. Istennek nem kellenek a titkaink, s valójában nekünk sem kellenek. A titkokkal nehéz az élet. A titkok Isten nélküli sötét foltok. Csak a világosságban van élet. Isten mindenkiben, majd pedig mindenki által fény szeretne lenni, élő Fény.

V. Aki felfedezésre és birtoklásra kínálja magát mindenkinek, az mindenkiért él. Márpedig az Isten ilyen. Egyszerre kínálja felfedezésre a világát és önmagát.

A szerető Isten mindannak reménye, amiért élni érdemes. És ez az Isten nem távol van. Jézus hite elsősorban arra való, hogy az Istent most juttassa el hozzánk.

VI. Oly sok mindennek adom át magam. Hangulatoknak, érzéseknek, finom ételek élvezetének, a kéj érzésének. Azonosulok olvasott és látott történetek hőseivel. Egész életem olyan jó dolgok kereséséről szól, amelyeknek átadhatom magam azért, hogy jól érezzem magam, hogy boldog legyek. Miért ne adjam át magam az örök élet boldogságának? Miért ne azonosulnék teljesen és véglegesen az örök Isten egy személytelen, de valós részével? Nem csak az Isten erejének, bölcsességének és örök életet biztosító képességének átvételéről van szó, hanem ezen istenrésszel való eggyé olvadásról. Volt idő, amikor így imádkoztam: „Uram! Kell az erőd, a békéd és a vezetésed!” Ma már így imádkozom: „Atyám! Rád van szükségem!”

Miért is ne akarnám a legjobbat a magam számára? Hogy ennek a lehetőségnek vannak feltételei és kötelezettségei? Vannak! De csak annyi, amennyi a mindenségben való otthonérzéssel jár. Ugyanis az Atyával való egység által nem csak egy belőle való résszel leszek tökéletesen egy, hanem az egész mindenséghez közöm lesz.

14) Milyen módon ábrázolják a Mester emberi és isteni természetét az evangéliumban (196:2.6; 138:6.3)?

Jézus azt mutatta be, hogy az Istenhez való hasonlóvá válás, vagyis az Atya akarata, miként valósulhat meg az emberek szolgálata során.

15) Mivel segíti a vallásos tapasztalás a legtöbb halandói nehézséggel való megbirkózást (196:3.1)?

A vallásos tapasztalás segít abban, hogy vállaljam azt, amit tennem érdemes a békém és a derűm érdekében.

16) Miért azonosítja a kapcsolatot, mint valóságelemet igazságként a vallási tudat, hitként (szellemi valóságként) a bölcselet, és miért jelölik a szerzők úgy, mint értéket (196:3.2)? Magyarázd meg, hogy miért áll olyan szoros kapcsolatban egymással az értelem és a fizikai valóság, a bölcsesség és az értelmi valóság, a hit és a szellemi valóság, hogy e fogalmak gyakorlatilag felcserélhetőknek minősülnek.

A kinyilatkoztatás értéket társít az Istenfogalomhoz, hogy az Isten mindent jelenthessen az ember számára: célt, eszközt, módszert, valóságot, értéket, életet, kalandot és boldogságot.

17) Manapság népszerű, ha valaki kreatívan tudja kialakítani a maga helyének, szerepének értelmezését és a saját értékeit. Hogyan teszik helyre ezt a 196:3.10 bekezdésben közöltek?

Bár az emberi elme nem teremt valódi értékeket, de képes azokat felismerni, tovább adni – élni általuk.
Csak a valódi értékek képesek éltetni az embert. A valódi érték örök érték az emberben. Ő az Isten, bennünk.

18) Mi az „együttes kinyilatkoztatás[i] fejlődés” (196:3.15)?

A kinyilatkoztatás a valóságra vonatkozó tudás, amely fejlődési utat kínál és világít be. A kinyilatkoztatás azt az életet kínálja fel, amelyet élni érdemes. A kinyilatkoztatás megértése azért fontos, hogy az Istent helyesen ismerjük meg, és így tényleg megszeressük. Ha pedig már szeretjük, azért fogjuk keresni, hogy egyre teljesebb módon megtalálhassuk Őt a magunk számára. Ezt a keresést nevezhetjük személyes fejlődésnek is.

19) Miképpen van a vallás feloldhatatlanul kölcsönös kapcsolatban a tudománnyal, a művészettel, a bölcselettel, az erkölcstannal és az erkölcsökkel (196:3.28)?

A vallás által tudom, hogy ki vagyok és milyenné, kivé érdemes válnom. A többi felsorolt ezt igazolja, illetve a célom elérése érdekében segít.

20) Milyen nagy kihívás áll a mai ember előtt (196:3.34)? Magyarázd meg: „ama kiegyensúlyozott és józan törekvé[s], hogy a kezdetleges lélektudat elmosódott területein keresztül lelkes erőfeszítéssel átlépje az öntudat határait annak érdekében, hogy elérje a szellemtudat határvidékét”.

Az önfejű ember a maga feje után megy. A szellem tudattal barátkozó ember először az Isten után megy, majd az Isten mellett megy, később pedig egyként haladnak tovább.

21) Mi a jelentősége a könyv utolsó bekezdése és a könyv eleje közötti kapcsolatnak?

Minden az Atyával kezdődik és vele, benne végződik. A kinyilatkoztatás első írásának első mondata és az utolsó írásának záró mondata következik:
- 1:0.1 „Az Egyetemes Atya a teremtésösszesség Istene, minden dolog és lény Első Forrása és Középpontja.”
- 196:3.35 „Végül is még mindig az Atya eszméje az Istenről alkotott legmagasabb rendű emberi felfogás.”

* * *

Jézus élete tanulmányozásának végére érve, ezúton szeretném megköszönni a csoport munkásságát, a zökkenőmentes együttműködést és azokat a nagyszerű gondolatokat, melyek hozzásegítettek a személyes látásmódom szélesedéséhez, vagy könnyebb értelmezést biztosítottak a könyv írásainak, az általam nehéznek vélt részekkel kapcsolatban. Köszönöm.

A számos írás mellett a 196. az egyik kedvencem. Lehet nem helyes a kifejezés, de méltó befejezése a könyvnek. Erőteljes, elgondolkodtató, megható és megindító, valamint megvilágító. A megvilágítót azért említem, mert vannak az írásban olyan momentumok, melyek felett az eddigiekben elsiklottam talán, vagy nem is került a figyelmembe mind ezidáig. A későbbiekben egyet megemlítek.

Ami számomra fontos és nagy hatással van rám Jézus életét tanulmányozva, s ez szorosan kapcsolódik a 196. íráshoz, a következők:

Jézus hite: "A halandó lét minden természetes nehézsége és mulandó ellentmondása közepette, hit révén, a mennyei Atya közvetlen jelenlétében tapasztalta meg az Istenben való legfelsőbb és feltétlen bizalom nyugalmát és érezte át az élet csodálatos, megélénkítő erejét. És e diadalmas hit a tényleges szellemi előrehaladás élő megtapasztalása volt." 196:0.3.
Ami számomra fontos, az a mennyei Atya közvetlen jelenléte, amit ha fizikailag nem is, de az akarata megcselekedése révén, személyes tapasztalat formájában érzékelni lehet, és érzékelek is. A hitem révén érhetem el a feltétlen bizalmat és nyugalmat. Az utolsó mondat így szól: "Végül is még mindig az Atya eszméje az Istenről alkotott legmagasabb rendű emberi felfogás." A legegyszerűbb és legnagyszerűbb felfogás, a Teremtő-teremtmény, Atya-fiú, Szülő és gyermek kapcsolatainak értelmezésével. Emberi fogalommal nézve is azt mondjuk, hogy a gyermekek őszinték, tiszták. "Jézus sok szempontból úgy bízott Istenben, ahogy a gyermek bízik a szülőjében. Mélyen bízott a világegyetemben — éppen úgy, ahogy a gyermek bízik a szülői környezetében. Jézus őszinte hite a világegyetem alapvető jóságában nagyon sokban hasonlított arra, ahogy a gyermek bízik a földi környezetének biztonságosságában."196:0.11 "Jézus hite egy gyermek bizodalmának tisztaságát érte el." "Attól eltekintve, hogy Jézus hite gyermeki volt, az semmilyen értelemben nem volt gyerekes." 196:0.12
Az Atya közvetlen jelenlétét ima és istenimádat révén tudom gyarapítani, megérteni, ami kihat az egész életvitelemre. "Jézus számára az ima a szellemi hozzáállás őszinte kifejezése, a lélekhűség kinyilvánítása, a személyes odaadás megmutatása, köszönetnyilvánítás, az érzelmi feszültség elkerülésének és az összeütközés kialakulásának megelőző eszköze, az értelem magasabb szintű működése, továbbá a vágy megnemesítésének, az erkölcsi döntés igazolásának, a gondolat gazdagításának, a felsőbb hajlamok teljes megerősítésének, a késztetés szentesítésének, a nézőpont tisztázásának, a hit kinyilvánításának, a sajátakarat feltétlen alárendelésének, a bizakodás fenséges megerősítésének, a bátorság kinyilatkoztatásának, a felfedezés kimondásának, a legfelsőbb szintű odaadás megvallásának és a szentesítés érvényesítésének módja, illetve a nehézségekhez való alkalmazkodás eljárása volt, valamint az egyesített lélekerők nagyfokú mozgósítása annak érdekében, hogy ellenálljon minden emberi hajlamnak az önzőség, a rossz és a bűn irányában. Ilyen, magát imádságosan az Atyja akarata megcselekedésének szentelő életet élt és életét épp ilyen imával fejezte be diadalmasan. Az ő páratlan vallásos életének titka az Isten jelenlétének tudata volt; melyet értelmes imádkozás és őszinte istenimádat — az Istennel való töretlen közösség — által ért el, nem pedig vezetettség, hangok, látomások vagy rendkívüli vallási szokások révén." 196:10.
Kissé lesarkítva, de elmondhatom, hogy a szellemiségem sokkal többet ad, többet nyújt számomra, mint a puszta valóság.

Most tennék említést arról a momentumról, melyet a bevezetőben említettem. A személyes tapasztalásom során nem értettem, hogy miért is nem tudom hatékonyan érvénybe juttatni az emberek közötti testvériség eszményképét szolgálat útján? A következő mondatok világítottak meg az utat.
"Azt tanította az embereknek, hogy tulajdonítsanak nagy értéket maguknak az időben és az örökkévalóságban. E nagyra értékelés következtében, melyet Jézus az emberek esetében mutatott, hajlandó volt teljesen odaadni magát az emberiség lankadatlan szolgálatában." 196:2.10.
Elmondhatom, hogy az Isten Atyasága eszményképen keresztül tudom csak az emberek közötti testvériséget értelmezni, szolgálat révén pedig élő valósággá varázsolni. A helyes szolgálathoz pedig elengedhetetlen, hogy a másik embert értékként tekintsem úgy a jelenben, mint lehetőségként az örökkévalóságban.

Jézus élete minta, minden ember számára.

"Jézus a legmeghatóbb módon arra késztette a követőit, hogy ne csak azt higgyék, amit ő hitt, hanem higgyenek úgy is, ahogy ő hitt. Ez a teljes jelentése az ő legfelsőbb követelményének, „Kövess.” 196:0.13

"„Jézust követni” azt jelenti, hogy az ember személyesen is osztozik az ő vallásos hitében és belép a Mesternek az emberért végzett önzetlen szolgálat jellemezte élete szellemébe. Az emberi életben az egyik legfontosabb dolog az, hogy az ember kitalálja, hogy Jézus mit hitt, felfedezze az ő eszményképeit és törekedjen az ő felmagasztalt életcéljának elérésére." 196:1.3

"A halandók a szellemiség minden szakaszában és minden világon megtalálhatják Jézus személyes életében azt, ami erőt ad nekik és ösztönzi őket, amint a legalsó szellemszintekről felfelé fejlődve eljutnak a legfelsőbb isteni értékekig, eljutnak a minden személyes vallásos tapasztalás kezdetétől a végéig." 196:2.4

"Az ő számos nyilatkozatát úgy kell tekinteni, mint annak megvallását, hogy mit követelt meg magától, mintsem hogy mit igényelt az ő összes követőjétől." 196:2.7