Jelenlegi hely

11. A Paradicsomi Örök Szigete

 

A mi bolygói nézőpontunk alapján azt látjuk, hogy az anyagi mindenség körül ölel bennünket. S mivel a tudósaink észlelik a mindenség tágulását, mindebből azt a következtetést vonják le, hogy a mindenség gömbszerűen tágul, és valamikor egy középpontból eredt. 
Ha viszont az anyagi mindenséget kívülről szemlélhetnénk, akkor azt látnánk, hogy 12:1.3 „A Paradicsomról kifelé, a kitöltött tér vízszintes kiterjedésében haladva a világmindenség hat egyközepű, elliptikus zárt görbében, a központi Szigetet körülvevő térszintekben nyilvánul meg:” Vagyis 12:1.11 „…mind a hét felsőbb-világegyetem és a külső tér minden tájéka meghatározott pályákon kering a paradicsomi égitestek és a Havona-szférák óriási központi halmaza körül. 

A fentieket azért közöltem, hogy a Világegyetem jelenlegi tágulására vonatkozó kinyilatkoztatott tartalmak jobban érthetővé váljanak:

- 11:6.1 „…az egész tér váltakozva hol összehúzódik, hol kiterjed.”

- 11:5.9 a tér tágulási-összehúzódási körfolyamata kétmilliárd év alatt megy végbe. 

- 11:6.4 „A tér-lélegzés köreinek mindegyik szakasza egy kicsit több mint egymilliárd urantiai évig tart. Az egyik szakaszban a világegyetemek tágulnak; a következőben pedig összehúzódnak.”

- 12:4.12 „Mind a hét felsőbb-világegyetem a világmindenség külső tájékaival együtt vesz részt a tér lélegzésének kétmilliárd éves körében.”

- 12:4.13 „Amikor a világegyetemek kiterjednek és összehúzódnak, a kitöltött térben lévő anyagi tömegek oda-vissza mozgást végeznek a paradicsomi gravitációs vonzás ellenében, illetőleg annak engedelmeskedve.”

- 11:6.2 „Amikor a kitöltött tér vízszintes kiterjedése tágul, akkor a ki nem töltött tér függőleges kiterjedése összehúzódik, és viszont.”

- 11:6.3 a világegyetemek mindenségének tér-tágulási-összehúzódási köreit tértárolók tartják egyensúlyban.

- 11:6.2 a kitöltött és a ki nem töltött tér a váltakozó tágulási és összehúzódási folyamatok során átalakító, szabályozó csatornákon áramlik át.

- 11:6.2 „A kitöltött és a ki nem töltött tér az alsó-Paradicsom alatt torkollik egymásba.”

11:2.2 „Alakját illetően a Paradicsom eltér a lakott égitestektől: nem gömb alakú. Határozottan hosszúkás, szabályos, tojásdad idomú, melynek észak-déli átmérője egyhatodával meghaladja a kelet-nyugati átmérőjét. A központi Sziget lényegében lapos, és a felső és az alsó felszíne közötti távolság a kelet-nyugati átmérő tizedét teszi ki.”

A Paradicsom alakja nem önkényes. Azért ilyen, hogy maradéktalanul szolgálhassa a rajta élőket és egyben ellássa a mindenség fenntartásával kapcsolatos feladatait is. Vagyis az alakja és más egyéb képességei a céljainak megfelelően lettek tervezve, formatervezve. Lehet, hogy a hozzáértők majdan a fenti, paradicsomi méret leírást – mint mintát – valamilyen fontos műszaki vagy egyéb találmány megvalósításához is fel tudják használni.

A méretből következő funkcióra van is utalás a kinyilatkoztatásban: 11:2.3 „A méretekben megmutatkozó eltérés, mely összefügg az állandó helyzetével és azzal, hogy a Sziget északi végén nagyobb mértékű térerő-energia túlnyomás tapasztalható, lehetővé teszi, hogy abszolút irányítás legyen gyakorolható a világmindenség felett.”
 

* * *

1. Ebben az írásban is kapunk némi bepillantást a paradicsomi végzetünkbe (11:9.8; 101:10.9). Mit találsz benne a leginkább megkapónak? Mi a Paradicsom elsődleges jelentősége a felemelkedő teremtmények számára?

(A Paradicsom az Isten Teljességének és az Őt elérő gyermekinek az örök lakhelye. Bár én nem lehetek az Isten teljessége, de lehetek szerelmes belé! S ez a vágyódás képes engem odajuttatni, ahol Ő van. A tökéletlen ember tökéletessége így az Isten jellemére való hasonlítani akarásban rejlik. Az út az Istenhez a Paradicsomra tehát nyitva áll. Az előbbre jutás érdekében pedig nem egymással kell harcolnunk, hanem magunkat kell meghaladnunk, hogy elérjük a bennünk is élő Istent, majd pedig a Paradicsomot.)

2. Mit jelent az, hogy a Paradicsom nem a térben van? (11:2.10-11; 11:1.3; 11:2.4-2.9; ld. az Előszónak a mintáról szóló részét is, 0:6.10-6.13)

(11:2.11 „A Paradicsom nem-tér jellegű; ennélfogva annak területei abszolútok és ezért sokféleképpen használhatók a halandói elme fogalmait meghaladó területeken.”)

3. Milyen kozmikus (mindenségrendi) jelentősége lehet az ellipszisnek? (Vö. 11:8.2; 103:6.14; 105:0.1)

(a) A kör egy közepű, egy forrású. Az ellipszis két közepű, két forrású, vagy ahogy mondják, két fókuszpontú (Lásd a Wikipédia ellipszis-re vonatkozó magyarázatát.). A Paradicsom alakja elliptikus. Véleményem szerint, a Paradicsom két középponttal rendelkező alakja az Atya azon döntését fejezi ki, hogy megosztja önmagát a Teremtés érdekében. 11:9.3 „A múlt örökkévalóságában, amikor az Egyetemes Atya a saját szellemlényegének végtelen személyiségi kifejeződést adott az Örökkévaló Fiú lényében, akkor egyidejűleg kinyilatkoztatta az ő nem-személyes sajátlényegének végtelenség-potenciálját úgy, mint a Paradicsomot.” Ezzel az Atya 11:2.10 „megszabadította önmagát is a végtelenség jelentette korlátoktól, azzal a módszerrel, ahogy lehetővé teszi a végtelent el nem érő, sőt tér-idő jellegű teremtést.” A Paradicsom alakja tehát az Atya önmaga megosztásának és a Teremtésnek is emlékműve. 

b) Az 11:2.2 „Alakját illetően a Paradicsom eltér a lakott égitestektől: nem gömb alakú. Határozottan hosszúkás, szabályos, tojásdad idomú, melynek észak-déli átmérője egyhatodával meghaladja a kelet-nyugati átmérőjét. A központi Sziget lényegében lapos, és a felső és az alsó felszíne közötti távolság a kelet-nyugati átmérő tizedét teszi ki.”

Számomra szemléletesebb a fenti közlést alapul vevő következő arányosítás. Ha az arányokat tekintve jól számolok, amennyiben a tojásdad felszínű Paradicsom vastagsága 1 egység, akkor a kelet-nyugati ármérője 10 egység, az észak-déli átmérője pedig közelítőleg 11,66 egység.

c) Úgy gondolom – és ezt már az első hozzászólásomban is felvetettem – hogy a Paradicsom alakja és működési rendje nem csak a körülötte végbemenő elliptikus mozgásokat határozza meg, hanem más szellemi felismerésekhez és műszaki találmányokhoz is alapul szolgálhat.)

4. Miért volt elkerülhetetlen a Paradicsom megjelenése az Örökkévaló Fiú lényének megjelenésével egyidejűleg? (11:9.3)

(11:9.3 „Úgy tűnik, hogy a nem-személyes és nem-szellemi Paradicsom elkerülhetetlen tükröződése volt az Atya azon akaratának és cselekedetének, mely örökkévalóvá tette az Eredeti Fiút. Tehát az Atya így vetítette ki a valóságot két tényleges szakaszban – a személyesben és a nem-személyesben, a szellemiben és a nem-szellemiben.”)

* * *

Két lényeges kijelentés a valóságok eredetével kapcsolatban:

„A múlt örökkévalóságában, amikor az Egyetemes Atya a saját szellemlényegének végtelen személyiségi kifejeződést adott az Örökkévaló Fiú lényében, akkor egyidejűleg kinyilatkoztatta az ő nem-személyes sajátlényegének végtelenség-potenciálját úgy, mint a Paradicsomot. Úgy tűnik, hogy a nem-személyes és nem-szellemi Paradicsom elkerülhetetlen tükröződése volt az Atya azon akaratának és cselekedetének, mely örökkévalóvá tette az Eredeti Fiút. Tehát az Atya így vetítette ki a valóságot két tényleges szakaszban – a személyesben és a nem-személyesben, a szellemiben és a nem-szellemiben. Az ezek közötti feszültség, az Atya és a Fiú által véghezvitt cselekedet mellett megjelenő akarat hozta létre az Együttes Cselekvőt és az anyagi világok és szellemi lények központi világegyetemét.” (11:9.3)

„(...) E központi Sziget a mindenségrendi valóság leghatalmasabb szervezett égiteste az egész világmindenségben. A Paradicsom egyaránt anyagi szféra és szellemi lakhely. Az Egyetemes Atya teljes értelmes teremtésösszessége anyagi lakóhelyeken lakozik; ennélfogva az abszolút irányító-központnak szintén anyaginak, szigorúan valóságosnak kell lennie. És újból megismételjük, hogy a szellemi dolgok és a szellemi lények valóságosak.” (11:0.1)

* * *

Ilyenkor hagy cserben emberi nyelvezetünk, mert a kivetítés nem magán kivűli helyezés és valóban soha nem volt olyan időpont, mikor ez a koncepciós meghatározás nem létezett. A Vagyok mint Vagyok eredeti önönmagánbeli "szétszórtsága" a Vagyok önakaratából három összpontosításban és tökéletes egyberendezéssel kap kifejezést. Szerintem ez tette lehetővé a fokozatos önlefokozást, a tér-idő korlátozta színtérre lépést, ahol a szellem és anyag (energia) szétválását szemlélhetjük. Az eredeti Személy önszétosztó kapacitásával úgy tapasztalja meg a véges valóságszintet, hogy az emberben mint előszemélyes realitás találkozik a Végtelen Szellem alkotta emberi elmével. A felfelé vezető szintézis e két realitás egybekapcsolásával veszi kezdetét. A Teremtő Fiú ezt a fúziót ábrázolta olyan csodálatosan s ezért mondja, hogy ő az út és ő a láncszem az idő és az örökkévalóság között.