Jelenlegi hely

42. Energia – elme és anyag

[Gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához]

 

 

A témához kapcsolódó cikkek:

A PARADICSOM, VALAMINT A TÉR TOPOLÓGIÁJA: EGY VÉGLEGESANYAG-ELMÉLET

A REJTÉLYES MEZON (I.)

A REJTÉLYES MEZON (II.)

AZ ÉLET TÖRTÉNETE

AZ ELVESZETT DIMENZIÓK NYOMÁBAN, AVAGY A HÉT KITERJEDÉSŰ VILÁGMINDENSÉG

ÚJ KÉMIAI ELEMEK A PERIÓDUSOS RENDSZERBEN


 

Segítő kérdések és gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához

  1. Hogyan igyekszik a szerző az anyagi energiáról és a szellemről alkotott fogalmainkat közelíteni egymáshoz? (Ld. 42:0.2; 42:1.1-1.2; 42:1.5; 42:2.7-2.9; 42:10.1; 42:11.1; 42:12)
  2. Milyen alaposabb átgondolásra méltó tanításokat tudsz megemlíteni ebből az írásból? Mit tudnál hozzáfűzni a 42:11.8 bekezdésben közöltekhez?
  3. Mit tanulhatunk a testről a 12. szakaszból? (Vö. 0:5.1-5.11; 23:3.7; 36:6.4-6.6; 38:2.1-2.2; 39:2.13; 48:1.5-48:2.1; 48:2.17-2.24; 118:9.)
  4. Mit jelent a tudomány korlátai szempontjából az, hogy ami a paradicsomi Istenségtől ered, annak csakis paradicsomi úti célja vagy istenségi végzete lehet (42:1.8)? Ld. még 42:11.3 és 42:11.8 bekezdést is.
  5. Beilleszthető-e az ultimaton modell valamely mai tudományos elméletbe? És a mezotron (mezon) modell? Mi a helyzet az elemek sajátosságainak hetesalapú ismétlődésével?
  6. Mire utal a „kis energia-világegyetem” (42:7.1) és „kis-mindenségrend” (42:11.5) megjelölés? Hogyan lehet jelen minden ilyen parányi elemi egység „közepében” valami állandó, mozdulatlan rész?
  7. Milyen magyarázatot olvashatunk a lineáris (anyagi) gravitációnak a térbeli távolság négyzetével való csökkenésére (42:11.5)?
  8. Fejtsd ki azt a gondolatot, hogy nem a testnek van szelleme, hanem a szellem öltött anyagi testet (42:12.12). Honnan nézve igaz ez? (Ld. a következő két bekezdést is.)

 

Istentani összefoglaló

Evolúció

  • A világegyetemi energiák négyféle elmeműködési szinten társulnak. 42:10.2
  • A működési rendek nem uralják a teremtésösszességet; a világegyetemeket elme tervezte és elme irányítja. A végtelen elme által alkalmazott működési rend túlságosan tökéletes, semhogy a véges elme észlelhetné. 42:11.2
  • Az elmének a világegyetemi működési rendekben való felfedezhetőségére irányuló képesség az ilyenfajta vizsgálódást folytató elme adottságaitól, felfogó- és befogadóképességétől függ. 42:11.3
  • A felsőbb világegyetemi működési rendek az alacsonyabb rendű teremtmények számára szükségképpen elme nélküliként tűnnek. A bölcselet azonban inkább feltételez elme-felruházottságot a nyilvánvalóan önfenntartó világegyetemben. 42:11.6
  • A világegyetem fokozatos fejlődési készsége kimeríthetetlen a végtelen önkéntelenségében és összetettségben. 42:11.7
  • A világegyetemi működési rendek szabályozó elméje végtelen, ezért a véges elme soha nem fürkészheti ki. 42:11.8
  • Az elme a kozmikus működési rendek fejlődésében rejtve van jelen. Az elme tevékenysége mindig meghatározott tevékenységekre irányul. 42:12.1

Az erőtér-irányítók

  • A világegyetem-energia irányítása mindig összhangban van a paradicsomi Istenség sajátakaratával és parancsaival. 42:0.2
  • Minden energia a Paradicsomból ered és eredendően az Egyetemes Atyában rejlik. 42:1.2
  • Bármilyen haladást érnek el a tudósok az energia és anyag szabályozása területén, nem fognak atomot teremteni vagy az anyagba olyasmit bevinni, amit életnek hívunk. 42:1.4
  • Az energia létrehozása és az élet adományozása Istenség-előjog. Az erő-szervezők energiává alakítják a térerőt, majd pedig az erőtér-irányítók anyaggá alakítják az energiát. 42:1.5
  • Az erő-energia sohasem hibásodik meg, elpusztíthatatlan. Átalakulás és átváltozás tárgyává lehetnek, de sohasem szűnnek meg létezni. 42:1.7
  • A világegyetemi energiának hét nagyobb osztálya van: 1. Térpotenciál – ABSZOLUTA. 2. Elsőfajú erő – SZEGREGÁTA. 3. Kilépő energiák: a. Hatóenergia – ULTIMÁTA; b. Gravitációs energia –. 4. Világegyetemi erőtér – GRAVITA. 5. Havona-energia – TRIÁTA. 6. Tapasztalás-meghaladó energia – TRANOSZTA. 7. Monota. Ld. 42:2.3
  • Az erőtér-irányítók energiai folyamatszabályozók. Képesek az energiát rendeződésre vagy egységbe szerveződésre bírni. 42:2.22
  • A világegyetemi anyagot tíz osztályba soroljuk. 42:3.2
  • Az erőtér-központok képesek átvinni az ultimatont az elektronpályákra, befolyásuk azonban jelentősen csökken, amikor az energia atomi rendszereket épít fel. 42:4.3
  • A hideg- és más hatások alkotó munkával alakítják át az ultimatonokat elektronokká szerte a térben. A hő az elektron-tevékenység mértékét jellemzi. 42:4.5
  • A hőmérséklet az energia-evolúcióban csak a gravitációhoz képest másodrendű. Az alacsony hőmérsékletek kedveznek az elektron-szerveződésnek. A magas hőmérsékletek elősegítik a bomlást. 42:4.7
  • A forró napok az anyagot energiává alakítják, a sötét, hideg világok pedig anyaggá alakítják át az energiát. 42:4.9
  • Az anyagbeli tömegnövekedés egyenlő az energiatartalom növekedése osztva a fénysebesség négyzetével. A nyugalomban lévő anyag által végezhető munka egyenlő az alkotórészeknek a paradicsomi indulástól számított összegyűjtéséhez szükséges energia, levonva belőle az átmenet során legyőzött ellenállást és a részek által egymásra kifejtett vonzást. 42:4.11
  • Az elektronhelyzetek megváltozásakor elnyelődő vagy kilépő energiamennyiség mindig „kvantumnyi” vagy annak valamely többszöröse. A „hullámok” kiterjedése 860-szorosa az érintett egység átmérőjének. 42:4.14
  • A hullámenergiának tíz fajtája van: 1. Ultimatonikuson inneni sugarak; 2. Ultimatonikus sugarak; 3. A rövidhullámú térsugárzás; 4. Az elektronszakasz; 5. Gammasugarak; 6. A röntgensugarak csoportja; 7. Ibolyán túli sugárzás; 8. Fehér fény; 9. Vörösön inneni sugárzások; 10. Hertz-hullámok. Ld. 42:5.2
  • Az ultimaton, mely háromféleképpen mozoghat, ismeretlen az Urantián. 42:6.4
  • Egy átlagos elektronban száz ultimaton található. Egy vagy több ultimaton elvesztése megszünteti a jellemző elektronazonosságot. 42:6.5
  • Az ultimatonok nem körökben keringenek az elektronokon belül. A tengelykörüli forgási sebességükkel összhangban kijjebb kerülhetnek vagy csoportosulhatnak. 42:6.6
  • Ha az anyagi tömeget addig lehetne nagyítani, hogy az elektroné elérné a 2,84 grammot, akkor a mérete az arányosságot tartva a Földével lenne egyenlő. Ha a protonnak a térfogatát tűfejnyire nagyíthatnánk, akkor a tű fejének átmérőjét akkorára kellene növelni, mint a Föld napkörüli pályájának átmérője. 42:6.8
  • Az atomban az elektron az arányokat tekintve olyan távolságra kering a központi proton körül, mint amennyire a bolygók a naprendszer napja körül. 42:7.2
  • Az Orvontonban természetes körülmények között száz elektron tesz ki egy atomot. További elektronok bevitele esetén a proton szétesik. 42:7.7
  • Csak a nagyobb atomok külső tíz elektronja kering a központi mag körül elkülönült egységekként. A maghoz legközelebb eső harminc elektront igen nehéz különálló testekként észlelni. 42:7.8
  • A nagy atom harminc legbelső elektronja rendelkezik ugyan egyediséggel, energiarendszereik azonban hajlamosak összekapcsolódni. A következő harminc elektron egyedi jellege határozottabb. A következő harminc elektronnak még erősebb az atomi rendszert szabályozó képessége. 42:7.9
  • Csak a nehezebb atomok utolsó tíz elektronja bír önállósággal. 42:7.9
  • Bár az atom összetartásában a gravitáció az egyik tényező, azért jelen van egy nagy és ismeretlen energia is – az alapvető atomi felépítés titka. 42:8.1
  • Az atom elektronközi tere nem üres – ezt az elektronközi teret olyan hullámszerű megnyilvánulások gerjesztik, melyek az elektronok sebességével és az ultimatonok forgásával tartják az ütemet. 42:8.2
  • Az atommag egységét a mezotron felsőbbrendű térerő-tömege tartja fenn. Arra készteti a villamos töltéseket, hogy megállás nélkül cserélődjenek a protonok és neutronok között. 42:8.4
  • A kémiai elemek vegyi tulajdonságai minden hetediknél ismétlődnek, ha az elemeket az atomtömegük szerint sorba rendezzük. 42:9.3
  • E jelenség az ősi energia hétszeres felépítésére utal, valamint jelzi az idő és tér teremtésrészeinek hétszeres változatosságát is. 42:9.3