Jelenlegi hely

42. Energia – elme és anyag

 

EVOLÚCIÓ

A világegyetemi energiák négyféle elmeműködési szinten társulnak. 42:10.2

A működési rendek nem uralják a teremtésösszességet; a világegyetemeket elme tervezte és elme irányítja. A végtelen elme által alkalmazott működési rend túlságosan tökéletes, semhogy a véges elme észlelhetné. 42:11.2

Az elmének a világegyetemi működési rendekben való felfedezhetőségére irányuló képesség az ilyenfajta vizsgálódást folytató elme adottságaitól, felfogó- és befogadóképességétől függ. 42:11.3

A felsőbb világegyetemi működési rendek az alacsonyabb rendű teremtmények számára szükségképpen elme nélküliként tűnnek. A bölcselet azonban inkább feltételez elme-felruházottságot a nyilvánvalóan önfenntartó világegyetemben. 42:11.6

A világegyetem fokozatos fejlődési készsége kimeríthetetlen a végtelen önkéntelenségében és összetettségben. 42:11.7

A világegyetemi működési rendek szabályozó elméje végtelen, ezért a véges elme soha nem fürkészheti ki. 42:11.8

Az elme a kozmikus működési rendek fejlődésében rejtve van jelen. Az elme tevékenysége mindig meghatározott tevékenységekre irányul. 42:12.1

 

AZ ERŐTÉR-IRÁNYÍTÓK

A világegyetem-energia irányítása mindig összhangban van a paradicsomi Istenség sajátakaratával és parancsaival. 42:0.2

Minden energia a Paradicsomból ered és eredendően az Egyetemes Atyában rejlik. 42:1.2

Bármilyen haladást érnek el a tudósok az energia és anyag szabályozása területén, nem fognak atomot teremteni vagy az anyagba olyasmit bevinni, amit életnek hívunk. 42:1.4

Az energia létrehozása és az élet adományozása Istenség-előjog. Az erő-szervezők energiává alakítják a térerőt, majd pedig az erőtér-irányítók anyaggá alakítják az energiát. 42:1.5

Az erő-energia sohasem hibásodik meg, elpusztíthatatlan. Átalakulás és átváltozás tárgyává lehetnek, de sohasem szűnnek meg létezni. 42:1.7

A világegyetemi energiának hét nagyobb osztálya van: 1. Térpotenciál – ABSZOLUTA. 2. Elsőfajú erő – SZEGREGÁTA. 3. Kilépő energiák: a. Hatóenergia – ULTIMÁTA; b. Gravitációs energia –. 4. Világegyetemi erőtér – GRAVITA. 5. Havona-energia – TRIÁTA. 6. Tapasztalás-meghaladó energia – TRANOSZTA. 7. Monota. Ld. 42:2.3

Az erőtér-irányítók energiai folyamatszabályozók. Képesek az energiát rendeződésre vagy egységbe szerveződésre bírni. 42:2.22

A világegyetemi anyagot tíz osztályba soroljuk. 42:3.2

Az erőtér-központok képesek átvinni az ultimatont az elektronpályákra, befolyásuk azonban jelentősen csökken, amikor az energia atomi rendszereket épít fel. 42:4.3

A hideg- és más hatások alkotó munkával alakítják át az ultimatonokat elektronokká szerte a térben. A hő az elektron-tevékenység mértékét jellemzi. 42:4.5

A hőmérséklet az energia-evolúcióban csak a gravitációhoz képest másodrendű. Az alacsony hőmérsékletek kedveznek az elektron-szerveződésnek. A magas hőmérsékletek elősegítik a bomlást. 42:4.7

A forró napok az anyagot energiává alakítják, a sötét, hideg világok pedig anyaggá alakítják át az energiát. 42:4.9

Az anyagbeli tömegnövekedés egyenlő az energiatartalom növekedése osztva a fénysebesség négyzetével. A nyugalomban lévő anyag által végezhető munka egyenlő az alkotórészeknek a paradicsomi indulástól számított összegyűjtéséhez szükséges energia, levonva belőle az átmenet során legyőzött ellenállást és a részek által egymásra kifejtett vonzást. 42:4.11

Az elektronhelyzetek megváltozásakor elnyelődő vagy kilépő energiamennyiség mindig „kvantumnyi” vagy annak valamely többszöröse. A „hullámok” kiterjedése 860-szorosa az érintett egység átmérőjének. 42:4.14

A hullámenergiának tíz fajtája van: 1. Ultimatonikuson inneni sugarak; 2. Ultimatonikus sugarak; 3. A rövidhullámú térsugárzás; 4. Az elektronszakasz; 5. Gammasugarak; 6. A röntgensugarak csoportja; 7. Ibolyán túli sugárzás; 8. Fehér fény; 9. Vörösön inneni sugárzások; 10. Hertz-hullámok. Ld. 42:5.2

Az ultimaton, mely háromféleképpen mozoghat, ismeretlen az Urantián. 42:6.4

Egy átlagos elektronban száz ultimaton található. Egy vagy több ultimaton elvesztése megszünteti a jellemző elektronazonosságot. 42:6.5

Az ultimatonok nem körökben keringenek az elektronokon belül. A tengelykörüli forgási sebességükkel összhangban kijjebb kerülhetnek vagy csoportosulhatnak. 42:6.6

Ha az anyagi tömeget addig lehetne nagyítani, hogy az elektroné elérné a 2,84 grammot, akkor a mérete az arányosságot tartva a Földével lenne egyenlő. Ha a protonnak a térfogatát tűfejnyire nagyíthatnánk, akkor a tű fejének átmérőjét akkorára kellene növelni, mint a Föld napkörüli pályájának átmérője. 42:6.8

Az atomban az elektron az arányokat tekintve olyan távolságra kering a központi proton körül, mint amennyire a bolygók a naprendszer napja körül. 42:7.2

Az Orvontonban természetes körülmények között száz elektron tesz ki egy atomot. További elektronok bevitele esetén a proton szétesik. 42:7.7

Csak a nagyobb atomok külső tíz elektronja kering a központi mag körül elkülönült egységekként. A maghoz legközelebb eső harminc elektront igen nehéz különálló testekként észlelni. 42:7.8

A nagy atom harminc legbelső elektronja rendelkezik ugyan egyediséggel, energiarendszereik azonban hajlamosak összekapcsolódni. A következő harminc elektron egyedi jellege határozottabb. A következő harminc elektronnak még erősebb az atomi rendszert szabályozó képessége. 42:7.9

Csak a nehezebb atomok utolsó tíz elektronja bír önállósággal. 42:7.9

Bár az atom összetartásában a gravitáció az egyik tényező, azért jelen van egy nagy és ismeretlen energia is – az alapvető atomi felépítés titka. 42:8.1

Az atom elektronközi tere nem üres – ezt az elektronközi teret olyan hullámszerű megnyilvánulások gerjesztik, melyek az elektronok sebességével és az ultimatonok forgásával tartják az ütemet. 42:8.2

Az atommag egységét a mezotron felsőbbrendű térerő-tömege tartja fenn. Arra készteti a villamos töltéseket, hogy megállás nélkül cserélődjenek a protonok és neutronok között. 42:8.4

A kémiai elemek vegyi tulajdonságai minden hetediknél ismétlődnek, ha az elemeket az atomtömegük szerint sorba rendezzük. 42:9.3

E jelenség az ősi energia hétszeres felépítésére utal, valamint jelzi az idő és tér teremtésrészeinek hétszeres változatosságát is. 42:9.3

* * *

A témához kapcsolódó cikkek:

A KÖZPONTI VILÁGEGYETEM

A PARADICSOM SZIGETE

A PARADICSOM, VALAMINT A TÉR TOPOLÓGIÁJA: EGY VÉGLEGESANYAG-ELMÉLET

A PARADICSOMI GRAVITÁCIÓ

A REJTÉLYES MEZON (I.)

A REJTÉLYES MEZON (II.)

A TÉRPOTENCIÁL ANYAGGÁ ALAKULÁSA

A VILÁGEGYETEMEK MINDENSÉGE

AZ ÉLET TÖRTÉNETE

AZ ELVESZETT DIMENZIÓK NYOMÁBAN, AVAGY A HÉT KITERJEDÉSŰ VILÁGMINDENSÉG

AZ ENERGIA TEREMTÉSE ÉS FEJLŐDÉSE

EINSTEIN MEZŐEGYENLETEINEK GÖDEL-FÉLE „FORGÓ UNIVERZUM” MEGOLDÁSA

HULLÁMSZERŰ MEGNYILVÁNULÁSOK

IDŐ ÉS ÖRÖKKÉVALÓSÁG

IDŐ, TÉR ÉS MOZGÁS

TÉR ÉS VÉGTELENSÉG

ÚJ KÉMIAI ELEMEK A PERIÓDUSOS RENDSZERBEN