Jelenlegi hely

47. A hét lakóvilág

[Gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához]

 

1. A végleges rendű lények világa

„47:1.6 Egyetlen felemelkedő halandó sem mentesülhet – a saját vagy idegen – gyermek nevelésének megtapasztalása alól az anyagi világon, illetőleg azt követően a végleges rendű lények világán vagy a Jerusemen. Az apáknak éppúgy át kell esniük ezen alapvető tapasztaláson, mint az anyáknak. Az Urantia újkori népeinek szerencsétlen és hibás felfogása, hogy a gyermeknevelés nagyrészt az anyák feladata. A gyermekeknek apára éppúgy szükségük van, mint anyára, és az apáknak éppúgy szükségük van e szülői tapasztalásra, mint az anyáknak.”

2. A gyakorlóotthon

„47:2.4 A fejlődő világokon minden gyermek, aki rendelkezik Gondolatigazítóval, de a halála előtt még nem hozott döntést a paradicsomi létpálya mellett, szintén újraszemélyesül a csillagrendszer végleges rendű lényeinek világán, ahol szintén az Anyagi Fiak és társaik családjaiba kerülnek, miként azok a kicsinyek is, akik Igazító nélkül érkeznek, de akik később Titkos Nevelőt kapnak azt követően, hogy elérték az erkölcsi választáshoz szükséges életkort.”

3. Az első lakóvilág

A) „47:3.1 A lakóvilágokon a feltámasztott halandó túlélők éppen ott folytatják az életüket, ahol a halál fölébük kerekedésekor tartottak. Az Urantiáról az első lakóvilágra eljutva jelentős változást fogtok észlelni, de ha az idő egy szokványosabb és jobban fejlődő szférájáról jöttetek volna, akkor alig érzékelnétek a különbséget, eltekintve attól a ténytől, hogy más testtel rendelkeznétek; a húsvér sátrat a szülőbolygótokon hagytátok.”

B) „47:3.3 A halandó-elme átiratok és az eleven teremtmény-emlék minták, melyek az anyagi szintekről kerültek át a szellemire, a lekapcsolódott Gondolatigazítók saját tulajdonai; az elme, az emlékek és a teremtményi személyiség e szellemivé lényegített tényezői mindörökre ezen Igazítók részévé válnak. A teremtményi elme-alapok és az azonosság tétlen potenciáljai abban a morontia lélekben vannak jelen, mely a szeráfi végzet-őrangyalok gondjára van bízva. És éppen a szeráf által őrzött morontia-lélek letétnek és az Igazító szellem-elme letétének újraegyesítése az, ami ismételten összeállítja a teremtményi személyiséget és ez képezi az alvó továbbélő feltámadását.”

C) „47:3.5 …a tényleges és teljes személyiség valódi és tudatos újbóli összeállítása az első lakóvilág feltámadási csarnokaiban megy végbe. Az egész örökkévalóságban mindig emlékezni fogtok e feltámadási reggelen először megtapasztalt mély emlék-élményekre.”

D) „47:3.8 …Az első elkülönítő-szférára érkező túlélők a teremtményi jellem megannyi és oly sokféle hibájával rendelkeznek, és a halandói tapasztalásnak hasonlóképpen híján vannak, ezért a teremtésrész főbb tevékenységei az idő és tér anyagi evolúciós világain húsvér-testben eltöltött élet e sokféle örökségének kijavítására és gyógyítására irányulnak.”

E) „47:3.10 Ha nem tartanak ott benneteket az első lakóvilágon, akkor a tíz nap leteltével átkelési alvásba merültök és eljuttok a második világra, és tíznaponként így haladtok előre mindaddig, amíg meg nem érkeztek a nektek előírt világra.”

4. A második lakóvilág

A) „47:4.2 Bár a mennyei élet különféle rendjei különböznek egymástól, azért mind baráti és testvéri viszonyban vannak egymással. Egyik felemelkedési világon sem fogtok olyasmivel találkozni, ami az emberi türelmetlenséghez és a másokra tekintettel nem lévő, kasztrendszerszerű kirekesztéshez lenne hasonlítható.”

B) „47:4.5 Azok az elmebéli képzettársítások, melyek tisztán állatiasak és teljesen anyagiak voltak, természetesen megszűnnek a fizikai aggyal együtt, azonban az elmebéli életetekből mindenről, ami arra érdemes volt és amely túlélési értékkel rendelkezett, az Igazító másolatot készített és a személyes emlékek részeként megőrzi végig a felemelkedési létpályán. Tudatában lesztek az összes, arra érdemes tapasztalásotoknak, amint az egyik lakóvilágról a másikra, a világegyetem egyik részéből a másikba – sőt egészen a Paradicsomig – haladtok.

47:4.6 Bár morontia testetek lesz, mégis mind a hét világon továbbra is esztek, isztok és pihentek. A morontia rendű ételt, az élő energiának az anyagi világokon nem ismert fajtáját fogyasztjátok. Az étel és a víz egyaránt teljesen hasznosul a morontia testben; nincs hulladékot képező melléktermék… Szféráról szférára egyre kevésbé anyagivá, egyre inkább értelmivé és egy kicsivel szellemibbé váltok. A szellemi fejlődés a hét fokozatos fejlődési világ közül az utolsó hármon a legnagyobb.”

* * *

Néhány fontos gondolat arról, hogy mit viszünk magunkkal és mitől válunk meg örökre:

47:3.3 A halandó-elme átiratok és az eleven teremtmény-emlék minták, melyek az anyagi szintekről kerültek át a szellemire, a lekapcsolódott Gondolatigazítók saját tulajdonai; az elme, az emlékek és a teremtményi személyiség e szellemivé lényegített tényezői mindörökre ezen Igazítók részévé válnak. A teremtményi elme-alapok és az azonosság tétlen potenciáljai abban a morontia lélekben vannak jelen, mely a szeráfi végzet-őrangyalok gondjára van bízva. És éppen a szeráf által őrzött morontia-lélek letétnek és az Igazító szellem-elme letétének újraegyesítése az, ami újra összeállítja a teremtményi személyiséget és képezi az alvó továbbélő feltámadását.

47:3.4 Ha egy halandói eredetű, átmeneti személyiség sohasem egyesülne így, akkor a túlélést meg nem valósító halandó teremtmény szellemelemei mindörökre az egykor benne lakozó Igazító egyéni élményelvi felruházottságának szerves részeként léteznének tovább.

47:4.5 A morontia életben való felemelkedésetek során az Igazító-emléketek teljes mértékben érintetlen marad. Azok az elmebéli képzettársítások, melyek tisztán állatiasak és teljesen anyagiak voltak, természetesen megszűnnek a fizikai aggyal együtt, azonban az elmebéli életetekből mindenről, ami arra érdemes volt és amely túlélési értékkel rendelkezett, az Igazító másolatot készített és a személyes emlékek részeként megőrzi végig a felemelkedési létpályán. Tudatában lesztek az összes, arra érdemes tapasztalásotoknak, amint az egyik lakóvilágról a másikra, a világegyetem egyik részéből a másikba — sőt egészen a Paradicsomig — haladtok.