Jelenlegi hely

48. A morontia élet

[Gondolatok az Urantia írások olvasóköri feldolgozásához]

 

1. Morontia anyagok

2. A Morontia Erőtér-felügyelők

3. A Morontia Társak

4. A visszatekintési igazgatók

„48:4.15 Ha kísért bennünket az erősödő önteltség, akkor az Alkotóink végtelen nagyságára és nagyszerűségére összpontosítva a saját magunk dicsőítése teljesen nevetségessé válik, sőt akár mulatságos is lehet. A humor egyik szerepe az, hogy segítsen mindnyájunknak kevésbé komolyan vennünk magunkat. A humor a tudatos én felmagasztalásának isteni ellenszere.”

5. A lakóvilági tanítók

„48:5.8 A morontia létpálya egyik célja a halandó túlélőből véglegesen kitörölni az olyan állati csökevényes vonásokat, mint a késlekedés, a köntörfalazás, az őszintétlenség, a problémakerülés, a tisztességtelenség és a kényelemkeresés. A lakóvilági élet hamar megtanítja a fiatal morontia tanítványokat arra, hogy a halogatás semmilyen értelemben nem jelent elkerülést. A húsvér testbeli élet után az idő, mint módszer már nem áll rendelkezésre a helyzetek vagy a kellemetlen kötelességek előli kitéréshez.”

6. A morontia-világi szeráfok – az átmenetben segédkezők

A) „48:6.6 …A szellemvilágot a szabad akaratotok tiszteletben tartásának elvén kormányozzák, feltéve, hogy az általatok választandó pálya nincs a károtokra, illetőleg nem hátrányos a társaitokra nézve sem.

48:6.7 E szeráfi örömhírhozók az örökkévaló fejlődésről, a tökéletesség elérésének győzelméről szóló örömhír terjesztésének szentelték magukat. A lakóvilágokon a jóság megőrzésének és érvényesülésének törvényét hirdetik: egyetlen jócselekedet sem vész el teljesen; talán sokáig feltartóztatik, de soha nem semmisül meg, és az abban foglalt isteniségi késztetés fokától függően örökké hatóképes.”

B) „48:6.25 Az elmetervezők feladata a lakóvilágokon áthaladó Igazító-lelkek természetének, tapasztalásának és állapotának tanulmányozása, valamint az, hogy elősegítsék a feladatra és előmenetelre való csoportosulásukat. De ezek az elmetervezők nem avatkoznak be, nem befolyásolják, illetőleg más módon sem használják ki a lakóvilági hallgatók tudatlanságát vagy egyéb fogyatékosságait. Teljes mértékben tisztességesek és rendkívül pártatlanok. Tiszteletben tartják az újszülött morontia akaratot; úgy kezelnek téged, mint független, a saját szándékai szerint cselekvő lényt, és a gyors fejlődésed és előmeneteled bátorítására törekednek. Itt igaz barátokkal és megértő tanácsosokkal találod szemben magadat, olyan angyalokkal, akik tényleg képesek segíteni neked abban, hogy »olyannak lásd magad, amilyennek mások látnak« és »hogy úgy ismerd meg magad, ahogy az angyalok ismernek«.

48:6.26 E szeráfok még az Urantián is az örök igazságot tanítják: ha a saját elméd nem jól szolgál téged, akkor elcserélheted azt a názáreti Jézus elméjével, aki mindig jól szolgál téged.”

C) „48:6.34 …Az átmenetben segédkező szeráfok minden rendjéből nagy testületet tartanak fenn az első lakóvilágon. A végzet-őrangyalok után ezek az átmenetben segédkezők jutnak a legközelebb az emberekhez az összes szeráfrend közül, és a szabadidőtök jelentős részét velük fogjátok tölteni. Az angyalok örömüket lelik a szolgálatban és amikor nincs feladatuk, akkor gyakran segédkeznek önkéntesekként is. Sok felemelkedő halandó lelkében a szolgálni vágyás isteni tüzét először az szította fel, hogy baráti viszonyt alakítottak ki a szeráfi tartalékosok közül kikerült önkéntes szolgálókkal.

48:6.35 Tőlük tanuljátok majd meg, hogy miként engedjétek a nyomást addig fejlődni, míg az egyensúlyt és bizonyosságot nem hoz; hogy hűségesek és megfontoltak, sőt mi több, vidámak legyetek; hogy a kihívásokat panasz nélkül fogadjátok és félelem nélkül nézzetek szembe a nehézségekkel és a bizonytalanságokkal. Megkérdezik majd tőletek: Ha elbuksz, vajon visszatarthatatlanul nekivágsz-e újra? Ha pedig sikerrel jársz, akkor vajon megtartod-e a biztos egyensúlyt – egy kiegyensúlyozott és szellemivé lényegített beállítottságot – azokban az erőfeszítésekben végig, ama hosszú küzdelem során, amikor is meg akarod törni az anyagi tehetetlenséget és el akarod érni a szellemi létezés szabadságát?

48:6.36 Miként a halandók is, ezek az angyalok is sok csalódást éltek át, és majd rámutatnak, hogy néha a legelkedvetlenítőbb csalódásaitokból lesznek a legnagyszerűbb áldások. Néha a mag elvetésével szükségképpen együtt jár a mag pusztulása, a legtitkosabb reményeitek halála, mielőtt újjászületne, hogy az új élet és az új lehetőségek gyümölcseit megteremje. És megtanultok tőlük kevesebbet szenvedni a szomorúságtól és a csalódástól, először azáltal, hogy más személyekre kevesebb személyes tervet építetek, azután pedig annak révén, hogy elfogadjátok azt, ami nektek jutott, amikor hűségesen teljesítettétek a kötelességeteket.

48:6.37 Meg fogod tanulni, hogy csak növeled a terheidet és csökkented a siker valószínűségét, ha túl komolyan veszed magad. Semmi sem lehet fontosabb, mint a besorolásodnak megfelelő szférán végzendő munka – legyen az e világon vagy egy másikon. Nagyon fontos a felkészülési munka a következő, felsőbb szférára, azonban semmi sem ér fel az éppen adott világban élt életben elvégzendő munka fontosságával. De azért a munka a fontos, nem pedig az önnön valód. Amikor fontosnak érzed magad, akkor energiát vesztegetsz a tudatos éned méltóságának kiélésében, és így kevés energiád marad a feladat elvégzésére. Az önteltség, és nem a munka-központúság meríti ki az éretlen teremtményeket; a sajátlényeg-elem merít ki, nem pedig a cél elérése érdekében tett erőfeszítés. Akkor végezhetsz fontos munkát, ha nem válsz önteltté; több dolgot is végezhetsz ugyanolyan könnyedén, mint egyetlent, ha kihagyod magadat mindebből.”

7. Morontia mota

„48:7.7 5. A nehézségek tán dacolhatnak a középszerrel és legyőzhetik a bátortalanokat, de a Fenségesek igaz gyermekeire csak ösztönzőleg hatnak.”

„48:7.9 7. A mennyei lények sem segítenek annak az alacsonyabb rendű lénynek, aki nem a saját igazságfénye szerint cselekszik.”

„48:7.10 8. Az erőfeszítésnek nem mindig eredménye az öröm, de értelmes erőfeszítés nélkül nincs boldogság.”

„48:7.18 16. Szellemi igazságot nem ismerhettek fel annak bensőséges megtapasztalása előtt, és sok igazságot igazán csak a hányattatásokban érzékeltek.”

„48:7.19 17. …Mindaddig egyetlen erényt sem sajátítotok el igazán, amíg a tetteitek révén méltókká nem váltok arra.”

„48:7.21 19. Az aggodalmaskodással fel kell hagyni. A soha be nem következő csalódások a legelviselhetetlenebbek.”

„48:7.23 21. Bármely művészet legfőbb küldetése, hogy ábrándjai révén egy felsőbb világegyetemi valóságot vetítsen előre, hogy az idő érzelmeit az örökkévalóság gondolataivá kristályosítsa.”

„48:7.24 22. A kifejlődő lélek nem a tette révén lesz istenivé, hanem a cselekvésre való törekvése által.”

„48:7.25 23. A halál semmit sem tett hozzá az értelmi képességekhez vagy a szellemi felruházottsághoz, viszont kiegészítette a tapasztalás fokát a túlélés tudatával.”

„48:7.26 24. Az örökkévalósági beteljesülést a napi életből származó eredmények határozzák meg pillanatról pillanatra. A ma tettei alkotják a holnap beteljesülését.”

„48:7.27 25. A nagyság nem annyira az erő birtoklásában áll, hanem ezen erő bölcs és isteni használatában.”

„48:7.29 27. A haladás megköveteli az egyéniség fejlődését; a középszerűség folyton szabványosításra törekszik.”

8. A morontia fejlődő lények

„48:8.2 A Teremtők terve az, hogy az idő teremtményei számára lehetővé tegyék, hogy alaposan megismerjék a nagy világegyetem működésének és igazgatásának részleteit, és e hosszú továbbképző tanfolyamot úgy végeztethetik el a legjobban e túlélő halandóval, hogy rábírják arra, hogy a felemelkedés minden lépését fokozatosan és tevékeny közreműködéssel tegye meg.

48:8.3 A halandói-túlélési tervnek gyakorlati és hasznos célja van; nem csak azért részesültök mindezen isteni munkában és szorgos törekvésben, hogy a végtelen üdvösség és az örökkévaló jólét élvezete érdekében váljatok továbbélőkké. Minden másnál magasabb rendű szolgálattal összefüggő cél rejtőzik a jelen világegyetemi korszak látóhatárán túl. Ha az Istenek pusztán csak arra szántak volna benneteket, hogy egyetlen hosszú és örökkévaló kéjutazásra vigyenek, akkor bizonyára nem alakították volna a teljes világegyetemet egyetlen hatalmas és összetett, gyakorlatias felkészítő tanhellyé, nem vennék igénybe a mennyei teremtésrész jelentékeny részét tanítókként és oktatókként, akik ez után is korszaknyi időket töltenek azzal, hogy végigkísérjenek benneteket a tapasztaláson alapuló felkészülés eme hatalmas világegyetemi tanintézetében. A halandói fejlődési rend előmozdítása láthatólag a fő feladata a jelenlegi szervezett világegyetemnek, és a teremtett értelmek megszámlálhatatlan rendjei közvetlenül vagy áttételesen részt vesznek a fokozatos tökéletesedési terv valamely szakaszának előmozdításában.

48:8.4 …A halandó embertől a Paradicsomon végleges rendű lényig tartó út magába foglal mindent, ami jelenleg lehetséges – kiterjed minden olyasmire, ami jelenleg lehetséges az értelmes, tökéletessé lett véges teremtménylények élő rendjei számára. Ha a paradicsomi véglegesrendűek jövőbeli beteljesülése abban nyilvánul meg, hogy a most kialakulóban lévő, új világegyetemekben szolgáljanak, akkor bizonyos, hogy ezen új és eljövendő teremtésrészben nem lesznek a tapasztaló lényeknek olyan teremtett rendjei, akiknek az élete teljesen eltérne attól, amilyet a halandói véglegesrendűek éltek meg valamely világon, a felemelkedési felkészülésük részeként, az állatitól az angyalira, az angyaliról a szellemire, és a szellemiről az Istenire való, korszakokon át tartó felemelkedési fejlődés egyik szakaszaként.”

* * *

MAGVAS GONDOLAT A 48. ÍRÁSBÓL (első részlet):

1. „A humor egyik szerepe az, hogy segítsen mindnyájunknak kevésbé komolyan vennünk magunkat.” (48:4.15)

2. „A humor a tudatos én felmagasztalásának isteni ellenszere.” (48:4.15)

3. „Minél inkább felsőbbrendű a halandói faj, annál nagyobb benne a feszültség és annál nagyobb a humorra való képessége, és a humor iránti igénye is.” (48:4.17)

4. „Nincsenek királyi utak, rövidebb vagy könnyebb utak a Paradicsomra. Az út egyedi változatosságaitól függetlenül megtanuljátok az adott szféra tanításait, mielőtt a következő szférára tovább mehettek; legalábbis így van ez azt követően, ha egyszer elhagytátok a születésetek világát.” (48:5.7)

5. „[A] halogatás semmilyen értelemben nem jelent elkerülést. A húsvér testbeli élet után az idő, mint módszer már nem áll rendelkezésre a helyzetek vagy a kellemetlen kötelességek előli kitéréshez.” (48:5.8)

6. „[A] felemelkedő halandó morontia élete valójában a lélek megfoganásakor kezdődik a lakott világokon, abban a pillanatban, amikor az erkölcsi besorolású teremtményelmébe beköltözik a szellemi Igazító. És attól a pillanattól kezdve a halandó lélek magvábanvaló képességgel rendelkezik a halandó-feletti működésre[.]” (48:6.2)

7. „[A] jóság megmaradásának és érvényesülésének törvény[e]: egyetlen jócselekedet sem vész el teljesen; talán sokáig feltartóztatik, de soha nem semmisül meg, és az abban foglalt isteniségi késztetés fokától függően örökké hatóképes.” (48:6.7)

8. „A törvény maga az élet, nem pedig annak a viselkedési szabályai.” (48:6.33)

9. „A szó szoros értelmében igaza lehet valakinek a tényeket illetően és örök tévedésben lehet az igazság vonatkozásában.” (48:6.33)

10. „A régi tényekből új képet teremteni, a szülői életet az utódok életében újból kifejteni – ezek az igazság művészi győzelmei.” (48:6.33)

11. „[Megtanuljátok majd, hogy] a kihívásokat panasz nélkül fogadjátok és félelem nélkül nézzetek szembe a nehézségekkel és a bizonytalanságokkal. Megkérdezik majd tőletek: Ha elbuksz, vajon visszatarthatatlanul nekivágsz-e újra? Ha pedig sikerrel jársz, akkor vajon megtartod-e a biztos egyensúlyt – egy kiegyensúlyozott és szellemivé lényegített beállítottságot – azokban az erőfeszítésekben végig, ama hosszú küzdelem során, amikor is meg akarod törni az anyagi tehetetlenséget és el akarod érni a szellemi létezés szabadságát?” (48:6.35)

12. „[N]éha a legelkedvetlenítőbb csalódásaitokból lesznek a legnagyszerűbb áldások. Néha a mag elvetésével szükségképpen együtt jár a mag pusztulása, a legtitkosabb reményeitek halála, mielőtt újjászületne, hogy az új élet és az új lehetőségek gyümölcseit megteremje.” (48:6.36)

13. „Meg fogod tanulni, hogy csak növeled a terheidet és csökkented a siker valószínűségét, ha túl komolyan veszed magad.” (48:6.37)

14. „Nagyon fontos a felkészülési munka a következő, felsőbb szférára, azonban semmi sem ér fel az éppen adott világban élt életben elvégzendő munka fontosságával.” (48:6.37)

15. „Amikor fontosnak érzed magad, akkor energiát vesztegetsz a tudatos éned méltóságának kiélésében, és így kevés energiád marad a feladat elvégzésére.” (48:6.37)

16. „Az önteltség, és nem a munka-központúság meríti ki az éretlen teremtményeket; a sajátlényeg-elem merít ki, nem pedig a cél elérése érdekében tett erőfeszítés.” (48:6.37)

17. „Akkor végezhetsz fontos munkát, ha nem válsz önteltté; több dolgot is végezhetsz ugyanolyan könnyedén, mint egyetlent, ha kihagyod magadat mindebből.” (48:6.37)

18. „A változatosság megnyugtat; az egyhangúság elhasznál és kimerít.” (48:6.37)

19. „A szakértelem megnyilvánulása nem a szellemi képesség meglétét jelzi.” (48:7.3)

20. „Az értelem nem helyettesíti az igaz jellemet.” (48:7.3)

21. „Kevés ember felel meg az általa valójában birtokolt hitnek.” (48:7.4)

22. „Az indokolatlan félelem nem más, mint a kifejlődő halandó lélek fondorlatos értelmi félrevezetése.” (48:7.4)

23. „Az eredendően meglévő képességeket nem lehet meghaladni; egy félliteres korsó tartalma sohasem tehet ki egy egész litert. A szellemi fogalmat nem lehet gépiesen beleerőszakolni az anyagi emlékmintába.” (48:7.5)

24. „Kevés halandó meri a természet és a kegyelem együttes segédkezéséből származó személyes hitelkeretének összegét valaha is felhasználni. Az elszegényedett lelkek többsége valójában gazdag, de ők maguk nem hajlandók ezt elhinni.” (48:7.6)

MAGVAS GONDOLAT A 48. ÍRÁSBÓL (második részlet):

25. „A nehézségek tán dacolhatnak a középszerrel és legyőzhetik a bátortalanokat, de a Fenségesek igaz gyermekeire csak ösztönzőleg hatnak.” (48:7.7)

26. „Kiváltságot élvezni visszaélés nélkül, szabadnak lenni szabadosság nélkül, hatalmat gyakorolni és következetesen elutasítani annak igénybevételét a saját gyarapodásunk céljából – ezek a magasrendű polgárosodott társadalom jegyei.” (48:7.8)

27. „Vak és előre nem látható véletlen dolgok nem történnek a mindenségrendben. A mennyei lények sem segítenek annak az alacsonyabb rendű lénynek, aki nem a saját igazságfénye szerint cselekszik.” (48:7.9)

28. „Az erőfeszítésnek nem mindig eredménye az öröm, de értelmes erőfeszítés nélkül nincs boldogság.” (48:7.10)

29. „A tett eredménye az erő; az önuralomé a kellem.” (48:7.11)

30. „Pártatlanság pengeti az igazság összhanghúrjait, és a dallam berezgi az egész mindenségrendet, még a Végtelen felismeréséig is eljut.” (48:7.12)

31. „A gyengék elmerülnek a megoldások keresésében, míg az erősek cselekednek. Az élet is csak olyan, mint a napi munka – végezd jól. A tett a miénk; a következmények Istenéi.” (48:7.13)

32. „A mindenségrend legnagyobb szomorúsága az, hogy még sohasem volt szomorú. A halandók bölcsességet csakis gyötrelmek megtapasztalása révén tanulhatnak.” (48:7.14)

33. „Csillagokat a tapasztalásbeli mélységekben megélt magányos elszigeteltségből lehet a legjobban megfigyelni, nem pedig a fényes és mámoros hegycsúcsokról.” (48:7.15)

34. „Csinálj étvágyat a társaidnak az igazsághoz; csak akkor adj tanácsot, ha kérik.” (48:7.16)

35. „A színlelés a tudatlan személy nevetséges erőfeszítése a bölcsnek mutatkozásra, a sivár lélek kísérlete a gazdagnak tűnésre.” (48:7.17)

36. „Szellemi igazságot nem ismerhettek fel annak bensőséges megtapasztalása előtt, és sok igazságot igazán csak a hányattatásokban érzékeltek.” (48:7.18)

37. „Mindaddig egyetlen erényt sem sajátítotok el igazán, amíg a tetteitek révén méltókká nem váltok arra.” (48:7.19)

38. „A türelmetlenség szellemméreg; a harag olyan, mint a darázsfészekbe hajított kő.” (48:7.20)

39. „Az aggodalmaskodással fel kell hagyni. A soha be nem következő csalódások a legelviselhetetlenebbek.” (48:7.21)

40. „Csak egy költő képes érzékelni a költészetet a mindennapi létezés szokványos szürkeségében.” (48:7.22)

41. „Bármely művészet legfőbb küldetése, hogy ábrándjai révén egy felsőbb világegyetemi valóságot vetítsen előre, hogy az idő érzelmeit az örökkévalóság gondolataivá kristályosítsa.” (48:7.23)

42. „A kifejlődő lélek nem a tette révén lesz istenivé, hanem a cselekvésre való törekvése által.” (48:7.24)

43. „Az örökkévalósági beteljesülést a napi életből származó eredmények határozzák meg pillanatról pillanatra. A ma tettei alkotják a holnap beteljesülését.” (48:7.26)

44. „A nagyság nem annyira az erő birtoklásában áll, hanem ezen erő bölcs és isteni használatában.” (48:7.27)

45. „Tudás csakis úgy birtokolható, ha megosztjuk azt másokkal; a tudás őrzője a bölcsesség, közösségiesítője pedig a szeretet.” (48:7.28)

46. „A haladás megköveteli az egyéniség fejlődését; a középszerűség folyton szabványosításra törekszik.” (48:7.29)

47. „Bármely tétel érvekre épített védelme fordított arányban áll a tétel igazságtartalmával.” (48:7.30)

48. „A halandói fejlődés mindezen (...) rendjében (...) határozott és isteni cél van. A Teremtők terve az, hogy az idő teremtményei számára lehetővé tegyék, hogy alaposan megismerjék a nagy világegyetem működésének és igazgatásának részleteit, és e hosszú továbbképző tanfolyamot úgy végeztethetik el a legjobban e túlélő halandóval, hogy rábírják arra, hogy a felemelkedés minden lépését fokozatosan és tevékeny közreműködéssel tegye meg.” (48:8.2)

Néhány fontos alapfogalom:

MORONTIA ÉLET: „az egyetlen lehetséges megközelítés, mely révén az anyagi halandók elérhetik a szellemvilág küszöbét” (48:0.2)

MORONTIA TERÜLETEK: „a teremtményi lét anyagi és szellemi szintjei közötti helyi világegyetemi kapcsolat” (48:1.1)

MORONTIA SZFÉRÁK: „a fejlődési világokon keresztül vezető halandói felemelkedés átmeneti szakaszai a helyi világegyetemben” (48:1.2)

MORONTIA ANYAG: százféle formát öltő különleges energiaszerveződés (48:1.3); az anyag elsődleges egységei (vagyis az abszolút gravitációra érzékeny véges részecskék sorában az első helyen álló ultimatonok) forgásának lassítása útján fizikaivá alakult morontia energia (48:1.3, 48:2.20)

MORONTIA ÁTALAKULÁS: az anyagi és a szellemi energiák egyfajta egyesítettségének s ezáltal a szellemi szabályozói beavatkozásra fogékony morontia formájú anyagi szerveződésnek valamilyen magasabb foka, illetőleg annak elérése; a felemelkedő halandó 570 ilyen átalakulást él meg, melyek közül nyolcra a csillagrendszerben, hetvenegyre a csillagvilágban és 491-re a helyi világegyetemi központi szférákon kerül sor (48:1.5)