Jelenlegi hely

49. A lakott világok

 

1) „Közel kétszáz olyan szféra van, melyek fejlődése olyan irányt vett, hogy készen áll az élet beültetésére az elkövetkező néhány millió év során.” (49:0.3)

Ebből a kijelentésből arra következtethetünk, hogy több millió év is elmúlik majd, mire a csillagrendszerünk megállapodik a fényben és életben. Ez abból vezethető le, hogy a teljes csillagrendszer akkor lép be a biztos egyensúlyi állapotba, amikor a legfiatalabb – tehát a fényben és életben utolsóként megállapodott – világ is csillagrendszeri időben mérve már ezer éve a végleges állapotban van (55:7.4).

A csillagrendszerünk e viszonylag fejletlen állapotára világosan utal az is, hogy a csillagrendszer legidősebb világáról azt állítja a 49. írás szövegét összeállító melkizedek, hogy „a haladó polgárosodott társadalom egy magasan fejlett szakaszában van”, s nem azt, hogy végleg megállapodott a fényben és életben (49:0.5). Ha igaz az, hogy minél idősebb egy világ, annál közelebb jutott fejlődésben a biztos egyensúlyi állapothoz, akkor egyelőre még egyetlen ilyen végleges állapotú világ sincs a mintegy 2000 nap alkotta csillagrendszerünkben.

2) A bolygói élet

Az 1. szakasz („A bolygói élet”) hét bekezdése több olyan alapvető állítást is tartalmaz, melyek a teljes 3. részben („Az Urantia története”) közöltek alapját képezik:

1. A fizikai élet kibontakozása fokozatos, evolúciós folyamat, nem önkényes elrendelés és nem is vakvéletlen jelenség.

2. Az anyagi lét biológiai alapegysége a protoplazmás sejt, mely vegyi, villamos és egyéb alapenergiák működőképes rendszere.

3. A növényi és az állati élet szempontjából a csillagrendszer minden világa félreismerhetetlen fizikai rokonságot mutat, még sincs két tökéletesen azonos világ.

4. Az evolúció az emberi fejlődés szabálya, viszont magát a folyamatot nagymértékben befolyásolhatják az élethordozók az egyes bolygókon.

5. A növényi életforma mindig megelőzi az állatit, és minden állatfajta az élő dolgok korábbi növényvilágának alapmintáiból alakul ki.

6. A halandó ember nem evolúciós véletlen esemény. Nem az idő múlása, s nem a faj képviselőinek nagy mennyiségben való felszaporodása alkotja az evolúciós szabályozó rendszert.

7. A felsőbbrendű élőlények kifejlődése az élet alacsonyabb rendű csoportjaiból nem véletlenszerűen megy végbe. Az élő protoplazma e válogatott és felsőbbrendű fajtáit féltőn és okosan óvni kell, ha egyszer már megjelentek.

Ch. Halvorson összegzése szerint volt és meg is maradt számos olyan életforma azon két véglet között, melyeket tisztán növényinek vagy tisztán állatinak sorolhatunk be; és ezek az életformák fokozatosan fejlődtek ki a növényekből. Ugyanakkor volt egy végső, hirtelen fejlődési lépés is egy állatszerű átmeneti organizmusból a protozoonba (eredeti jelentése: „első állat”) (65:2.2-4). A „hirtelen események” bekövetkezése a törzsfejlődésben arra utal, hogy az evolúciós folyamat mögött valamilyen céltudatos erő működik. Vegyünk egy hajlékony, műanyag vonalzót és kezdjük lassan hajlítani. Ahogy a két kezünk közeledik egymáshoz, a vonalzó először „rugalmasan” meghajlik. Ez olyasmi, mint az evolúció fokozatos szakasza. Végül azonban a vonalzó elpattan. Ez felel meg a hirtelen evolúciós átmenetnek. A fizikai rendszer jellegzetesen ilyen kétszakaszú viselkedést mutat a külső erő vagy hatás lassú, fokozatos munkálása mellett.

* * *

A 49. írásban foglaltakhoz kapcsolódó cikkek:

Minden hatodik csillagnak van Föld-szerű bolygója?

Milyen közel van a legközelebbi lakott világ?  http://urantia.hu/dokutar/TA2016HUN004_CsehG_010.pdf

* * *

ISTENTANI ÖSSZEFOGLALÓ (49. írás: A lakott világok)

EVOLÚCIÓ

Az evolúció végigkísér a szülőbolygódtól fel egészen a helyi világegyetem központjáig – a Szalvingtonig. 49:0.1

A Satania helyi csillagrendszer 619 lakott világot foglal magába – az Urantia a 606. világ. 49:0.3

Az élethordozók az élő anyag energiaköreinek mozgásba hozói, amely körök minden egyes helyi világegyetemben különbözők. 49:1.2

Az evolúció az emberi fejlődés szabálya, de az élethordozók nagy mozgásteret kapnak az élet-beindítási feladataikban. 49:1.4

AZ EMBER

Az ember nem evolúciós véletlen esemény. 49:1.6

Az evolúciós világok a halandó teremtmények hét fajtájának adnak otthont. 49:2.1

Hat alapvető evolúciós emberfajta létezik: a) három elsőrendű – a vörös, a sárga és a kék; b) három másodrendű – a narancsszín, a zöld és az indigó. 49:4.2

A halandói továbbélés az Igazító által a halhatatlan lelken végzett szellemivé lényegítési segédkezétől függ. 49:4.9

A halandók bolygói fajtái hét szempontból vizsgálhatók. 49:5.1

Rendszeres időközönként különleges feltámadást rendelnek el, és ennek időköze mindig ezer év. 49:6.2

Azok a gyermekek, akik túl fiatalon halnak meg, semhogy Gondolatigazítójuk lehetne, a végleges rendű világokon személyesülnek meg újra azzal egyidejűleg, hogy valamelyik szülőjük megérkezik a lakóvilágra. 49:6.12

Ekkor a Gondolatigazítók beköltöznek e kicsinyekbe, és szeráfi segédkezésben is részesülnek. 49:6.13

Gyakorlóotthonokat tartanak fenn a csillagvilági és a világegyetemi végleges rendű világokon az alsóbb lakóvilágokat kihagyó, Igazító nélküli gyermekek számára. 49:6.14