Jelenlegi hely

52. A bolygók halandói korszakai

 

1. Babona és félelem - a „gyilkos koktél”:

„A babona túlélése az urantiai emberfajtákban nem valami hízelgő az evolúciós fejlődésetekre nézve és nem is egyeztethető össze az anyagi fejlődés terén mutatott egyébként ragyogó teljesítményetekkel.” (52:1.7)

„[A] faji vallásokban (...) általánosan jelen van[nak] az ősemberek korai félelmei (...).” (52.2.4)

2.

„Az ádámi megítéltetési időszak végére az átlagos bolygókon az emberfajták gyakorlatilag már annyira összekeveredtek, hogy valóban ki lehet jelenteni, hogy »Isten minden nemzetet egy vérből teremtett«, és hogy az ő Fia »minden népet egy színűvé tett«.” (52:3.7)

Két idézet is szerepel ebben a kijelentésben. Az első ismerős lehet a keresztény szentírást ismerőknek, hiszen ezt olvashatjuk az Apostolok cselekedetei 17:26-ban „Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, (...)” [forrás: Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája]. Az Urantia könyvben szereplő idézet egyébként pontosabban fejezi ki a mondanivalót, mert ha az emberiség egy nemzetség volna, akkor az emberfajták későbbi keveredéséről nem lenne értelme beszélni. Ezzel szemben a nemzetek nem olyan szoros vérségi kapcsolatot jelentenek, mint a nemzetségek, ezért van értelme beszélni az emberfajták későbbi keveredéséről.

Sokkal érdekesebb a második idézet, mert ez a szövegrészlet még valamennyire hasonló alakban sem lelhető fel a bibliában. Vajon honnan származik? Bizonyára érdemes volna keresgélni az apokrif iratokban. És ha valóban ott van valahol, miért „száműzhették” oda?

3.

„A kölcsönös megértés és a testvéri szeretet a minden másnál magasabb rendű polgárosodáshozója és komoly befolyásoló tényezője az emberek közötti testvériség világméretű megvalósításának.” (52:6.7)

A téma iránt komolyabban érdeklődők tudományos megközelítésben olvashatnak a törzsi emberbarátiság tragédiájáról Pitirim A. Sorokin: A szeretet útjai és hatalma című könyvében, melynek részletei magyar nyelven is olvashatók.

4.

Kulcsmondat (legalábbis az egyik közülük): „A leggyorsabb módja az emberek közötti testvériség megvalósításának az Urantián az, hogy véghezviszitek a mai emberiség szellemi átalakítását.” (52:6.7)

Jézus építette ki az új és élő utat – ő az igazság, melynek tudatában az emberek szabadok lesznek. Az Urantián az új és élő út azt jelenti, hogy a halandók a halál után közvetlenül eljuthatnak a lakóvilágokra.

* * *

Az 52. írás ihlette négy gondolatsor

1. Az Urantia kinyilatkoztatás által a ma élő emberek olyan lehetőséget kaptak a szellemi fejlődésre, mintha a bolygónk lakóinak közössége nem lenne érintett egy korábbi szellemi lázadás következményei által. Aki elolvassa az V. korszakos kinyilatkoztatás 52. írását, az felismerheti, hogy az Urantia kinyilatkoztatás által olyan dolgokról is kaptunk tájékoztatást, amelyeket csak a szellemi fejlődésben jóval előttünk járó bolygók lakói kapnak.

2. Önismeret?

Nem! – Istenismeret. Nem tudhatom, hogy mire érdemes törekednem a boldogságom örök programja érdekében, ha nem látom az isteni irányt, amely felé fejlődnöm érdemes. E célra rácsodálkozva aztán megértem, hogy az isteni mérce szerint nem az számít, hogy milyen vagyok, hanem az számít, hogy milyen akarok lenni. A célom a fejlődés, nem pedig az, hogy egyre jobban olyannak ismerjem meg magam, amilyen nem szeretnék lenni. A célom az, hogy egyre inkább olyannak tapasztaljam meg magam, amilyennek a mennyei Atyám és az ő angyalai látni szeretnének. Az önismeretnek csak ebben a felfogásban van értelme.

Meglátásom szerint, az önismeret és az istenismeret témaköre úgy válhat személyessé, ha az egyén a tapasztalásai során őszinte lesz önmagához. Az őszinteség hitelesíti az embert az Isten számára. Az Isten csak egy önmagához őszinte ember lelki fejlődését képes segíteni. Az Isten csak az önmagához őszinte emberben képes vágyat ébreszteni és táplálni az igazság keresése iránt.

Az önmagukkal szemben őszinteségre törekvő és az örök igazság kereséséről le nem mondó egyének számára biztosít az Isten olyan ismeretforrást, mint amilyen az Urantia kinyilatkoztatás. Az ilyen ismeretforrások azért fontosak, mert csak az egyén értelme által megismert és a lelke valóságában megtapasztalt Isten válik vonzóvá és szerethetővé.

Az Isten megismerése, majd pedig a megszeretése azért fontos, mert csak az Istent szerető ember képes szeretni az emberi társait, és csak az egymást szerető lények képesek mennyországi életre.

3. Ez nem vicc!

Két ember vitatkozik.

- Nekem van igazam – jelenti ki az egyik.

- Hazudsz, mert nekem van igazam! – mondja indulatosan a másik.

- Én vagyok az igazság. Kövess, hogy olyan lehess minden dolgodban, mint amilyen a te mennyei Atyád az ő dolgaiban! – hirdeti az Isten Fia, már kétezer éve.

4. Ma úgy látom, hogy az ember Istennel való személyes kapcsolata

a) kezdetben az Istennek tulajdonított munkák megismerését követő csodálaton alapul (Ez lehet a teremtése csodáinak látása, a szeretete személyes áldozatának felismerése, és annak a megértése, hogy a gyermekei részére is örök életet és tökéletességet kínál).

b) Ezt követően a további személyes kapcsolat alapjává az egyre őszintébb bizalom válik. Ez már azon szeretet előszobája, amely a megismert isteni eszmények elérésére való egyéni törekvés során alakul ki az emberben.

c) A következő szintű kapcsolat alap a hála és szeretet, amit az isteni eszmények jellemváltoztató hatása okán érez az ember magában. Már ténylegesen szereti az Istent azért, akivé és amilyenné általa és vele válhat. Az ilyen szeretet hőfoka fokozatosan növekszik.

d) Az Istennel való személyes kapcsolat utolsó fokozata az imádat végtelen színeivel és érzelmeivel írható csak le.

Tehát az ember Istennel való kapcsolatának véleményem szerinti fokozatai: rácsodálkozás, kiépülő bizalom, őszinte szeretet, végtelen imádat.

Fajnemesítés

1. Mikor először olvastam az Urantia kinyilatkoztatást, meglepődve tapasztaltam, hogy olyan fajnemesítésről ír, amely az evolúciós bolygókon isteni jóváhagyással folyik. Nem tagadom, mielőtt vettem volna a fáradtságot arra, hogy pontosan megértsem, mi is az olvasott fajnemesítés tartalma és oka, elöntöttek azok az érzések és gondolatok, amelyek a II. Világháborúban történt vallási és faji alapú népirtási kísérletek kapcsán szoktak bennem ébredni. E gondolatokról csak annyit, hogy azokat nem tudom összeegyeztetni a Szeretet Istenének tulajdonított tevékenységekkel.

Azonban az Urantia kinyilatkoztatás más, könnyebben megérthető részei annyira lekötötték a figyelmemet, hogy a fajnemesítésről közölt tartalmakat nem gyűjtöttem össze, és a jelentésüket nem tisztáztam ki a magam számára. Éppen ezért, a fajnemesítés kapcsán egy befejezetlenség, egyfajta gondolat-torzó maradt bennem. S maradt is mindaddig, amíg egy barátom – aki a hatásomra kezdte el olvasni a könyvet – azt közölte velem, hogy azért hagyta abba az Urantia kinyilatkoztatás olvasását, mert a fajnemesítés gondolatát nem tartja összeegyeztethetőnek Jézus tanításaival. Arra jutott, hogy olyan kinyilatkoztatás nem jöhet az Istentől, ami emberek önkényes szempont alapján történő tömeges kiirtását irányozza elő. Vagyis kibújt a szög a zsákból, az Urantia kinyilatkoztatás lelepleződött előtte.

Ennek már a fele se tréfa – mondtam magamban, hiszen a megértésem hiánya okán, a barátom felvetéséhez nem igazán tudtam hozzászólni. Eljött tehát az ideje, hogy alaposan utána nézzek annak, mit értenek az Urantia kinyilatkoztatás közreadói a fajnemesítés kifejezés alatt.

Röviden fogalmazva a következőket találtam.

a) A fajnemesítés célja: az értelmi képességek élénkítése és a szellemi felfogóképesség erősítése az evolúciós bolygókon. (Mindez gyakran együtt jár testi tökéletesedéssel is.)

b) A fajnemesítés eszköze: a természetes szaporodásból való kizárás.

c) A fajnemesítés alanya: az a személy, aki az örökölhető képességek szempontjából egyértelműen alacsonyrendű tulajdonságokat hordoz és/vagy állapotszerűen közösségellenes magatartást tanúsít.

d) Fajnemesítésre irányuló döntést hozhat: a szakmai ítélőképesség birtokában levő Bolygóherceg, az Anyagi Fiú, vagy olyan bölcs emberek közössége, akik nem csak rendelkeznek a szükséges szakmai tudással, de ismerik az Istent és szeretik az embertársaikat is.

Észrevételeim:

- Azzal, hogy valamely egyén nem szaporodhat, a szellemi lehetőségeit tekintve nem szenved hátrányt, ugyanis az örök életet jelentő szellemi út választásának lehetősége minden szabad akaratú, erkölcsös lény előtt nyitva áll. Minden korban vannak olyanok, akiknek valamiért nem lett gyermekük. Azonban ez a tény a saját szellemi pályafutásukat nem korlátozta.

- Nem csak az emberi szülőpárok szeretnék azt, hogy a születendő gyermekük egészségesen és jó képességekkel kezdje a rá váró életküzdelmeket. Az Isten is azt szeretné, hogy a biológiai törvények szerint szaporodó földi gyermekeinek jövőben születő sokasága jó értelmi képességekkel bírjon és az örök életet jelentő szellemi fejlődésre egyre nyitottabbá váljon.

- Az elfajzottság és a terheltségek emberi szaporodás útján történő továbbadása az általános emberi vélekedés és az orvosi gyakorlat által ma sem támogatott.

- Az Urantia kinyilatkoztatás fajnemesítés témakörében közölt tartalmaiban nem találtam kijelentést alsóbb rendűnek ítélt egyedek Isten által jóváhagyott tömeges kiirtására.

2. A fentieket alátámasztó idézetek az Urantia kinyilatkoztatásból.

a) „82:6.5 A különböző felsőbbrendű törzsek keresztezése jelenti az új és életrevalóbb fajták teremtésének titkát. És ez igaz a növények, az állatok és az emberi faj esetében is. A keresztezés erősíti az életerőt és növeli a termékenységet. A különféle népek átlagos vagy felsőbbrendű rétegeinek faji keveredése nagymértékben növeli az alkotó potenciált, amint az megfigyelhető az Észak-amerikai Egyesült Államok jelenlegi népességénél is. Amikor ilyen nászokra az alacsonyabb vagy alsóbbrendű rétegek között kerül sor, akkor az alkotásképesség csökken, amint az Dél-India mai népeinél is megfigyelhető.”

b) 52:2.9 „Egy szokványos világ kezdeti fejlődését nagyban segíti az a terv, hogy a halandók felsőbbrendű fajtáinak gyarapodását az alsóbbrendűek arányos visszafogásával kell támogatni. És a korai népeitek hibája, hogy nem tettek különbséget így e fajták között, s ezért van oly sok fogyatékos és elfajzott egyed a mai urantiai emberfajták között.

c) „52:2.12 Az elfajzott emberi lények, a menthetetlen gyengeelméjűek és az alsóbbrendű halandók iránt hasztalan rokonszenvvel viseltetni, ez nem gyöngédséget vagy emberbarátságot jelent. Még a leginkább szokványos evolúciós világokon is van épp elég különbség az egyedek között és a számos társadalmi csoport között ahhoz, hogy az emberbarát felfogás és az önzetlen halandói segédkezés minden nemes vonása teljes körűen érvényesülhessen anélkül, hogy a fejlődő emberiség közösségi életre alkalmatlan és erkölcsileg elfajzott vérvonalait fenntartsa. Bőségesen sok lehetőség van a türelem gyakorlására és a felebaráti szeretet érvényesülésére ama szerencsétlen és szükséget szenvedő egyedek iránt, akik nem veszítették el helyrehozhatatlanul az erkölcsi örökségüket és akiknek a születésnél fogva járó szellemi joga nem semmisült meg mindörökre.”

d) 51:4.8 „…úgy tűnik, hogy nektek kell tudnotok megállapodásra jutni a kifejezetten alkalmatlan, fogyatékos, elfajzott és közösségellenes vérvonalakat képviselők szaporodásból való kizárásáról.”

e) 51:5.7 „…nektek kell megoldanotok a fajnemesítéssel összefüggő bolygói problémátokat az alkalmazkodás és a szabályozás egyéb, főként emberi módszerei révén.”

f) 55:6.3 A „faj további minőségjavulása végig a fény és élet korszakában nagyrészt azon fajták selejtező átörökítésétől függ, melyek közösségi, bölcseleti, mindenségrendi és szellemi természete felsőbbrendű.”