Jelenlegi hely

Útmutató az Urantia könyvhöz kicsiknek (és nagyoknak) [A Young Child’s Guide To THE URANTIA BOOK]

Tárgykör:

Keletkezés éve:

Nyelv:

 

 


 

Isten

Isten a legelső Atya és mi az ő gyermekei vagyunk. Isten a Paradicsom Szigetén lakik. Az összes világ és csillag, minden a Paradicsom Szigete körül kering lassan. A Paradicsom Szigetét sokan Mennyországnak is nevezik. A Paradicsom nagyon, nagyon messze van, de egy napon mindegyikünk eljuthat oda, hogy találkozzon az Atya Istennel.

Az Atya Istent sok különböző néven nevezik. Vannak, akik mennyei Atyának, paradicsomi Atyának vagy Szellem Atyának hívják. És sok más neve is van az Istennek. Nem az a fontos, hogy milyen nevet találtok az Istennek. Az a fontos, hogy megismerjétek és szeressétek az Első Atyátokat, hogy olyanná válhassatok, mint ő. Mindenki, aki ismeri a Szellem Atyát, olyan akar lenni mint a mennyei Atya.

Az Isten nem ember vagy gép, és ő nem is azonos a természettel. Az Isten a tökéletes szeretet. Az Isten szellem.

Az Atya valós, noha nem láthatjuk őt a szemünkkel. A szeretetet sem látjuk, mégis érezzük annak hatásait. A Szellem Atyát nem láthatjuk, viszont érezhetjük, amit az Atya értünk tesz.

Az Atya tökéletes jóság. Bölcs és igazságos. Az Isten jóakaratú, szerető és megbocsátó. Az Atya sohasem hibázik és sohasem gerjed haragra. A legeslegjobb, amit csak el tudtok képzelni – és az Atya Isten még annál is jobb!

A mennyei Atya mindegyikünket szereti. Mi mind az ő gyermekei vagyunk. Te is az Isten gyermeke vagy. Az Isten szeret téged.

Az Első Atya tökéletesen szeret mindegyikünket. Egyikünk sem a kedvesebb őelőtte a másiknál. Az Isten mindig becsületes, és az Isten szeretetét ingyen kapja minden egyes gyermek, aki vágyik rá.

 

Szabad akarat és hit

Az Atya Isten megengedi nekünk, hogy úgy éljük az életünket, ahogy szeretnénk. Ezt nevezik szabad akaratnak. Az Isten soha nem kényszerít bennünket semmire. A mennyei Atya szeret minket. Nekünk is el kell fogadnunk az ő szeretetét.

Ha elfogadod az Isten szeretetét, akkor valami történni fog. Viszont fogod szeretni a Szellem Atyát. Eltölt téged a szeretet. Ha a szeretetedet megosztod másokkal, akkor az Atya akaratát teljesíted. Ez az Isten ajándéka.

Amint eldöntötted, hogy érezni szeretnéd az Atya szeretetét, te is szeretni fogod őt. Az Atya iránti szereteted és bizalmad gyarapodását nevezzük hitnek. A hit azt jelenti, hogy szeretjük az Istent és rábízzuk az életünk vezetését.

Az Isten segít nekünk jó döntéseket hozni. Arról fogod felismerni, hogy az Isten akarata szerinti dolog megtételét tervezed, hogy helyesnek érzed azt.

Mindenki, aki szereti az Atyát, olyan akar lenni mint az Atya. A Szellem Atya tökéletes, de mi még nem vagyunk azok. Sok hibát követünk el, de tanulunk belőlük.

Ha úgy döntesz, hogy megpróbálsz olyanná válni mint az Atya, akkor ehhez sok segítséget kapsz.

 

Ima

A paradicsomi Atyánkat még nem láthatjuk. Ő a mi szerető és kedves barátunk, a láthatatlan barátunk, a Szellemi Atya. A szeretet valós, mégsem látható. Érezheted a szeretetet az életedben és érezheted az Istent is az életedben.

Az ima jó módja annak, hogy az életedet megoszd az Atyával. Úgy beszélj az Első Atyádhoz, mint ahogy minden más különleges emberhez is beszélsz a mindennapi életed során.

Mindig légy tisztességes. Emlékezz, hogy az Atya minden gyermekét szereti. Még azt is szereti az Isten, akit te nem nagyon kedvelsz. Megköszönheted neki, hogy szeret és segít téged. Beszélhetsz neki a gondjaidról. Ő a barátod és az Első Atya. Kérd, hogy segítsen abban, hogy magad oldhasd meg minden problémádat. Azáltal erősödsz, ha a saját problémáidat te magad oldod meg. Az Atya mindig örül, ha segíthet a kis gyermekeinek és utat mutathat nekik.

Az ima nem arra való, hogy megkapjunk dolgokat (pl. játékokat), és nem is arra, hogy érvényesüljön az akaratod. Az Istennel folytatott hasznos beszélgetés abban segít, hogy úgy változz és gyarapodj, hogy olyan lehess mint ő. Érezni fogod a szeretetét és a gondoskodását. A hited erősödni fog.

Amint befejezted a beszélgetést az Atyával, maradj nyugalomban és figyelj. A füleiddel nem fogod hallani őt, de a szíved tudni fogja, hogy mit mond.

Mindig emlékezz, hogy a mennyei Atyád szeret téged és törődik veled. Nagyon különleges vagy számára és fontos vagy neki.

 

Örök élet

Annyiféle döntést kell hoznunk életünk során! Egy ilyen valóban fontos döntés az, hogy megtaláljuk az Atyát a Paradicsomon és ott legyünk vele. Ha úgy döntesz, hogy egy napon majd el akarsz jutni a Paradicsomra és ott találkozni szeretnél az Atyával, akkor örök életed lesz. Vagyis a benned növekvő szellem örökké fog élni – te, a gondolataid és az érzéseid örökké fognak élni.

Az embereket halandóknak nevezik. A halandók képesek megismerni Istent és szeretni őt. Az Atyának terve van azokkal a halandó gyermekeivel, akik az öröklétet választják. Minden halandónak meg kell születnie, le kell élnie az életét és azután meg kell halnia. Vannak, akik nem szeretnek a halálra gondolni. Ha bízol a mennyei Atyádban és megérted a velünk kapcsolatos tervét, akkor a halál már nem is olyan rémisztő.

Meg kell halnunk, hogy elhagyhassuk a testünket. A halál után az Új Élet Templomában ébredsz. Újfajta tested lesz. Nem olyan, mint a földi testünk, mely öregszik, megsérül és megbetegszik. Ekkor még nem leszel olyan szellem, mint a Szellem Atya. Ekkor egy olyan különleges lény vagy, melyet morontia (félszellemi) személynek neveznek.

Morontia személyként együtt lehetsz mindazokkal az emberekkel, akiket szerettél, de már meghaltak. Együtt lehetsz a nagyszüleiddel és minden különleges emberrel, akiket az életedből ismertél.

Van hét gyönyörű lakóvilág. Morontia személyként lesz egy házad és rengeteg időd a dolgok felfedezésére. Számos csodás dolgot fogsz megtudni az Atyáról és az ő számtalan gyermekéről. Ellátogathatsz az angyaliskolába is. Elsajátíthatsz egy új nyelvet. De mindenekelőtt lassan, nagyon lassan egyre előrébb haladsz a tökéletessé válás útján, hogy olyan tökéletes legyél, mint a paradicsomi Atya.

Amikor elhagyod a lakóvilágokat, egy nagy csoport tagjaként távozol. A jerusemi világokról minden szellem és morontia lény üdvözölni fogja az új csoportodat. Nálad lesz az „Isten hárfája”. Ez olyasmi, mint egy rádió. Lehetővé teszi, hogy hallhass mindazokról a csodálatos dolgokról, melyek az Isten világain végbemennek. Ez idő alatt végig úgy fogod érezni, mintha a mennyben volnál, de még ennél is jobb dolgok várnak rád. Ezután elvisznek az Edentia 70 világára. Ott sokat fogsz fejlődni és tanulni. Találkozol az Isten különféle, de nemkülönben csodás gyermekeivel. Mindegyiket nagyon fogod kedvelni.

Azután elmész a Szalvingtonra. Napról napra egyre inkább szellemi lénnyé válsz. A szalvingtoni világok olyanok mint egy főiskola. Mielőtt onnan távozol, két nagyon különleges szellem fog megáldani. A Teremtő Mihály Fiú, akik Jézusként ismerünk, és a segítője, az Alkotó Leány fog áldásban részesíteni.

Fiatal szellemként még több világot fogsz felfedezni. Ne feledd, hogy előtted az örökkévalóság. Az a helyzet, hogy amint egyre tökéletesebb leszel szellemként, úgy erősödik a paradicsomi Atya iránti szereteted is. Egyre jobban fogsz vágyni arra, hogy végre megtaláld az Atyát, bármily csodálatosak is az iskola- és játszóvilágai.

És egy napon meg is fogod találni a paradicsomi Atyát. Mekkora élmény lesz!

 

Gondolatigazítók

Az Atya tőlünk nagyon messze lakik és hosszú időbe telik eljutni a Paradicsomra, ezért az Atya egy különleges ajándékot küld mindegyikünknek. Úgy ötéves korodban, amikor meghozod az első fontos döntésedet, az Atya elküldi az ő különleges ajándékát.

Elküld magából egy parányi részt, hogy veled éljen, s ezt a részt nevezik Gondolatigazítónak. A Gondolatigazítód jelenti a fényt benned, de azt csak más szellemek képesek látni. Az Atya nagyon messze van, de egyúttal ott is van benned. A Gondolatigazítód a te mennyei segítőd.

Az Igazítód azt szeretné, hogy sok döntési helyzetbe kerülj és sokat gondolkodj, s így gyarapodj szeretetben és hitben. Az édesanyák és az édesapák segítik a gyermeküket a gyarapodásban és a tanulásban. Felkészítik a majdani felnőttkori életre. A Gondolatigazítód pedig a mennyei kalandodra készít fel.

Ne feledd, hogy az Isten sohasem kényszerít semminek a megtételére. A Gondolatigazítód segíteni fog annak felismerésében, hogy mi a helyes, de neked kell majd döntened arról, hogy mit szeretnél tenni. Az Igazítód megvilágítja előtted az utat. Az Igazítód az Atya egy parányi része. Az Atya mindvégig veled van, így sohasem leszel egyedül.

Ha úgy döntesz, hogy megosztod életedet az Atyával, akkor te és az Igazítód igazi barátokká váltok. Együtt fogsz működni a Szellem Atyáddal.

 

Az Istennek sokféle gyermeke van

Nem mi vagyunk az Atya egyedüli gyermekei. A halandók (az emberek) csak az egyik fajtája azoknak, akiket az Atya szeret. Vannak Tanító Fiak, akik segítenek a Paradicsom felé vezető utadon. Vannak olyan Fiak is, akik az egyes világokat és világok nagy csoportjait irányítják az Isten akarata szerint.

Az angyalok az Isten fiai és leányai. Az angyalokat szemmel nem láthatjuk, de ők látnak minket. Amikor morontia (félszellemi) emberré válunk, képesek leszünk látni az angyalokat. A morontia emberek és az angyalok között nagy barátság szövődik! Az angyalok és az emberek sok tekintetben hasonlók. Hozzánk hasonlóan ők is sokféle érzelmet éreznek, de az érzéseik nem azonosak a mieinkkel. Az emberek éreznek félelmet és aggódást, az angyalok viszont nem. Az angyalok ezt nem is tudják elképzelni, de attól még szeretnek bennünket.

Az emberek sok történetet találtak ki az angyalokról. Némely történetben az angyalokat szárnyakkal ábrázolják, de a valóságban nincsenek szárnyaik. Más történetekben az emberekből angyalok lesznek, amint eljutnak a mennybe. Az angyalokból sohasem lesznek emberek és az emberekből sohasem lesznek angyalok! Az Istennek sok különféle gyermeke van, és mi a magunk módján mind különlegesek vagyunk az Atya szemében.

Az angyalok sok különféle munkát végeznek. Némelyek emberi csoportokat felügyelnek. Vannak olyan emberek, akikre egy angyalpár vigyáz. Ezeket a különleges angyalokat nevezik őrangyaloknak.

Amint valaki kitartóan dolgozik azon, hogy megcselekedje az Isten akaratát, és amint az ilyen ember már elég közel került a Gondolatigazítójához, akkor egy pár őrangyalt kap maga mellé. Néha a gyerekeknek is vannak őrangyalaik, mert felnőve majd fontos munkát fognak végezni az Isten számára.

Senki sem tudja igazán, hogy őrangyal-párja van-e vagy egy halandói csoport tagjaként vigyáznak rá. Azt azonban fontos tudni, hogy mindannyiunknak vannak angyalai, akik szeretnek minket és őrködnek felettünk.

Az Istennek sokféle gyermeke van. A Paradicsom felé vivő utunk során találkozni fogunk mindenféle fajtába tartozó gyermekével. Mindannyian szeretni és segíteni fogjuk egymást.

 

A nebadoni Mihály

Az egyik nagyon különleges Fiak csoportjába tartoznak a paradicsomi Fiak. Őket a Paradicsomon teremtik és éppoly tökéletesek, mint az Atya. Ők is járnak „iskolába”, de ők azt tanulják, hogy miként teremtsenek világokat és mindenféle más gyermeket az Atyának. Az Atya meg tud tenni mindent maga is, de nagyon szeret megosztani dolgokat. Azzal is megbízza az ő paradicsomi Fiait, hogy csodálatos munkát végezzenek a számára.

Az Atyának külön terve van a paradicsomi Fiai számára. Miután a Fiak létrehozzák a világaikat, az Atya azt várja el tőlük, hogy menjenek el azokra a világokra és nézzék meg, hogy milyen is ott élni. Ez azért van így, hogy a Fiak megismerjék, hogy a különféle gyermekeik miként éreznek és gondolkodnak. Amikor egy Fiú végzett azzal, hogy az Isten különféle gyermekeihez hasonló életet éljen, az Isten megáldja a Fiát és nekiadja mindazokat a világokat, amelyeket a Fiú teremtett. A Fiú ettől kezdve a mennyei Atya érdekeit szem előtt tartva uralkodik a saját világain.

Azt a paradicsomi Fiút, aki a mi világainkat alkotta, nebadoni Mihálynak nevezik. Élt különféle világokon Tanító Fiúként, angyalként, morontia személyként és az Isten másfajta gyermekeiként is. Még olyan halandóvá is lett, akik hozzád és hozzám hasonlóan született meg.

Amikor halandóként élt, a neve Jézus volt. Éppen itt élt, a Földön. A Föld neve az Isten előtt Urantia. Jézus itt nőtt fel, és tanított minket a paradicsomi Atyáról, meg arról, hogy mennyire szeret minket az Isten. Jézus is szeret bennünket.

Az Atya a Gondolatigazítóját küldi el hozzánk, Jézus pedig az ő különleges ajándékában részesít minket. Elküldi az Igazság Szellemét, hogy ott éljen minden hűséges gyermek szívében.

A nebadoni Mihály a Paradicsomról való és az Atyához hasonlóan tökéletes. Amikor megszületett az Urantián, éppen olyan volt, mint az össze többi csecsemő. Amikor viszont már felnőtt, több dolog is más volt az ő esetében. Lassan ráébredt, hogy ő egy paradicsomi Fiú. Akkor megértette, hogy az ő feladata az, hogy ismereteket szerezzen a világon élő emberekről. Felismerte azt is, hogy a feladatai közé tartozik megtanítani az embereket sok mindenre a mennyei Atyánkkal kapcsolatban.

 

Jézus szülei

Jézus születése előtt egy angyal látogatta meg az édesanyját. Az angyal elmondta neki, hogy egy nagyon különleges fia fog születni és a neve Jézus lesz. Azt is mondta, hogy amikor felnő, Jézusból különleges szellemi tanító válik.

Jézus anyját Máriának hívták. Szőke hajú, barna szemű volt. Jézus apjának József volt a neve. Az ő hajszíne barna volt, a szeme színe pedig fekete. József ácsként és építőmesterként dolgozott. Ő építette azt a házat is, amelyben a házasságkötést követően laktak.

József és Mária is erős hitű, vallásos zsidó volt. De akkoriban az emberek nem értették igazán az Istent és féltek tőle.

Mária nagyon vidám teremtés volt és szeretett beszélni. József nem beszélt sokat, viszont kedves és gyengéd volt. József jó apa volt és sokat dolgozott a családjáért. Mária jó anya volt és gondját viselte az otthonuknak és a gyerekeiknek.

 

Jézus születése

Mária és József Názáretben élt. Józsefnek el kellett mennie Betlehem városába. Azt mondta Máriának, hogy ő nem tarthat vele, mert nemsokára meg fog születni a gyermeke. Mária azonban nem akart otthon maradni egyedül, és persze világot is akart látni. Összecsomagolt mindkettejüknek, és József beleegyezett, hogy vele tartson.

József és Mária akkoriban szegény volt. Ők maguk építették fel a házukat. József a szüleit is támogatta pénzzel, mert az apja egy megbetegedés miatt nem tudott dolgozni. Csak egy szamaruk volt, és annak a hátára ült fel Mária.

Két nappal később odaértek Betlehembe. Nem kaptak szállást sehol, mert azon a héten sok látogató érkezett a városba. A fogadó tele volt. Az állatok istállóit kitakarították, az állatokat pedig kivitték, így juthattak szálláshelyhez. Másokat is oda szállásoltak el, ezért sátorlapokkal választották el egymástól a hálóhelyeket.

A többi utazó nő segített Máriának. Jézus Kr.e. 21. augusztus 21-én délben született meg. Mária a magával hozott ruhadarabokkal takarta be Jézust és egy jászolba fektette.

Másnap a fogadó egyik vendége átengedte a szobáját Józsefnek, Máriának és az újszülött gyermeküknek. Néhány hetet a fogadóban töltöttek, majd pedig József rokonaihoz költöztek át.

Jézus háromhetes volt, amikor egy Ur nevű városból három bölcs pap érkezett az újszülötthöz. Értesültek annak híréről, hogy a „fények világossága” megszületett.

 

Jézus kisgyermekkora

Jézus jó gyerek volt. Ahogy cseperedett, sok játszópajtása lett. Nagyjából három éves volt, amikor a szüleivel visszaköltözött Názáretbe. Itt barátságot kötött a szomszéd fiúval, Jákobbal.

Jakab lett Jézus első testvére. Akkor született, amikor Jézus négy éves lett. Jézus nagyon örült a kistestvérnek. Annak is örült, amikor a következő évben megszületett a kishúga, Mirjám. Jézus segített az édesanyjának rendben tartani a házat és felügyelni a testvéreit.

Jézus öt éves korában hozta meg az első fontos döntését. A paradicsomi Atya elküldött hozzá önmagából egy apró darabot, egy Gondolatigazítót, hogy ott éljen Jézusban. A Szellem Atya így tesz minden egyes halandó gyermekével az Urantián. Jézusnak nem volt tudomása az Igazító érkezéséről, ő sem érzékelt belőle semmit, mint ahogy mi sem.

Mária megismertette Jézussal a virágokat és a növényeket. Homokkal töltött lapos dobozokat is adott neki. Jézus térképeket és az ábécé betűit rajzolgatta a homokba.

Amikor Jézus elérte az öt éves kort, az apjának kellett átvenni a tanítását. Így aztán József tanítani kezdte az Istenbe vetett hit kérdéseire, megtanította görög nyelven írni, olvasni és beszélni, és sok más dologra is. József igyekezett válaszolni Jézus minden kérdésére. És Jézus folyton kérdezett.

Jézus akkor kezdett gondot okozni a szüleinek, amikor hat éves lett. A szülei arra tanították, hogy úgy imádkozzon, ahogy nekik is mutatták. Jézusnak is úgy kellett volna imádkoznia, ahogy tanították neki. Jézus azonban mindig azt mondta, hogy „szeretnék egy kicsit beszélgetni az én mennyei Atyámmal”.

A szülei sohasem értették igazán Jézust és azt, hogy miként érez az Istennel kapcsolatban. Abban az időben mindenki azt gondolta Istenről, hogy olyan alantas, hogy megbünteti őket, ha megszegik bármelyik felállított vallási szabályt. Az emberek féltek az Istentől. Ne felejtsd el, hogy Jézusnak felnőttként majd mindezt kétségbe kell vonnia. Arra fogja tanítani az embereket, hogy az Isten egy szerető Atya és mi az ő gyermekei vagyunk.

 

Jézus hét éves korában

Máriának és Józsefnek megszületett a negyedik gyermeke. A csecsemő a József nevet kapta. Így lett a négy gyerek Jézus, Jakab, Mirjám és József.

Ebben az évben sok minden történt. Volt egy nagy hóvihar télen és több mint fél méter hó esett. Jézus ekkor látott először havat.

Nyáron a család a házuk lapos tetejét használta gyerekszobának és hálószobának. Jézus egyszer leesett a lépcsőről, mert a szél homokot fújt a szemébe. Nem lett semmi baja, de az anyja megijedt. Jézus megtanult számos dolgot, így például megfejni a család tehenét. Ő látta el a többi háziállatot is. Megtanult sajtot készíteni és szőni. Jézus és a barátja, Jákob megtanult agyagformákat készíteni is. Versengtek is, hogy melyikük tud jobb állatfigurákat csinálni. A fiúk azt tervezték, hogy felnőttként majd agyaggal fognak dolgozni.

 

A názáreti iskolaidők

Minden hétéves zsidó fiúnak iskolába kellett járnia. Akkoriban a lányok nem mehettek iskolába. Jézus a többi zsidó kisfiúval együtt járt a zsidó iskolába.

Amikor elkezdte az iskolát, már csaknem két nyelvet ismert, és tudott írni és olvasni is. Az iskolában megtanulta a hébernek nevezett nyelvet is. Akkoriban az iskoláknak csak egy zsidó könyvük volt a tanuláshoz és azt a tanár használta. A tanár leült a padlóra a gyerekekkel és elmondta a leckét. A gyerekek addig ismételgették a tanár szavait, amíg meg nem jegyezték. Az iskolában a biblia egyes részeit és más zsidó írásokat tanulmányoztak. A fiúk csak hat évet jártak iskolába. Az egyik iskolai feladatuk az volt, hogy választaniuk kellett egy születésnapi szöveget. Ezt a bibliából vagy az Istennel kapcsolatos egyéb írásokból vehették. Ez volt az ő saját útmutatójuk végig az iskolaéveik alatt. Amikor befejezték a tanulmányaikat, másokkal is megismertették ezt a szöveget.

 

Jézus nyolc éves korában

Jézus harmadik öccse is megszületett. Ő a Simon nevet kapta. Jakab már négy éves volt ekkor és Jézus tanítani kezdte az ábécére.

Jézus szerette a zenét. Tejért és sajtért cserébe hárfaórákat vett. Tehetséges hárfajátékos volt és jól tudott énekelni is. Még a barátait is rávette a dalolásra.

Az iskolában Jézus jól teljesített. Olyan jól haladt a tanulmányaival, hogy havonta egy hétre mentesült az iskolalátogatás alól. Néha elment halászni az egyik nagybátyjához. Ilyenkor a Galileai-tavon vetették ki a halászhálóikat.

Jézus néha egy másik nagybátyjánál töltötte a szabadhetet, akik gazdálkodó volt. Jézus nagynénjei és nagybátyjai mind örömmel fogadták a hozzájuk érkező Jézust. Még versengtek is, hogy melyikük tudja rávenni Jézust, hogy náluk töltse a hetet.

De az iskolában nem ment minden gond nélkül. Jézus az őrületbe kergette a tanárát a számos kérdésével. Jó kérdéseket tett fel, egyáltalán nem buta kérdéseket, de sokszor senki sem tudta a választ.

 

Jézus kilenc éves korában

Jézus második húga ekkor született meg. A Márta nevet kapta. Józsefnek és Máriának így már hat gyermeke volt – Jézus, Jakab, Mirjám, József, Simon és Márta.

A házuk egy nagy szobából állt. József épített hozzá egy másik szobát is. Ez nappal műhelyként, éjjel pedig hálóként szolgált. Jézusnak készített egy kis asztalos munkapadot. Jézusnak ekkor lettek először saját szerszámai. Gyakran dolgozott a munkapadnál, és megtanult ügyesen jármokat készíteni.

Ebben az évben Jézus komoly bajba került az iskolában. A zsidóknak sok szabályt kellett betartaniuk. Az egyik ilyen szabály tiltotta bármi olyasmit, amely imádat tárgya lehet vagy elveheti Isten helyét. Egyesek szerint ez azt is jelentette, hogy nem volt szabad sem képeket, sem agyagfigurákat készíteni, nehogy az Isten helyett esetleg azokat imádják.

Jézus szerette a művészetet és a szülei megengedték neki, hogy otthon rajzolgasson és agyagozzon. Egy nap az iskolában Jézus a tanítóról is készített egy rajzot. Az egyik tanuló beszélt róla a tanítónak. Jézus nagy bajba került emiatt.

A zsidó iskola vezetői elmentek Jézusék házához és felszólították Józsefet, hogy tegyen valamit. Jézus az ajtó mellett ült egy nagy kövön és hallgatta a beszélgetést. Nagyon bosszantotta, hogy az apját hibáztatják olyasmiért, amit ő tett.

Jézus bement és elmondta, hogy mit gondol az egész ügyről. Nem gondolta, hogy bármi rosszat tett volna. Nem tartotta helyénvalónak vagy tisztességesnek ezt a zsidó szabályt. De megígérte, hogy bármit is mond az apja, ő annak megfelelően fog eljárni.

József úgy gondolta, hogy egy jó zsidónak követnie kell a zsidó előírásokat. Ezért úgy határozott, hogy Jézusnak is követnie kell ezt a szabályt. Jézus felhagyott mindenféle művészeti tevékenységgel, akármennyire is szeretett rajzolni és agyagfigurákat készíteni.

 

Jézus tíz éves korában

Jézus kedves fiú volt és csaknem mindenki szerette. Éppen olyan volt, mint a korabeli fiúk, talán egy kicsit eszesebb. Még mindig folyamatosan kérdezett, de ez nem volt szokatlan jelenség. Az egyetlen valódi különbséget az jelentette, hogy Jézus nem volt hajlandó verekedni senkivel. Még ha meg is ütötték, akkor sem ütött vissza soha. Jézus egyszerűen úgy gondolta, hogy nem helyes megütni valakit semmilyen okból. Jákob, a barátja viszont gondoskodott arról, hogy senki ne köthessen bele Jézusba. Jákob igazi jó barát volt.

Jézus egy csapat fiú vezető alakja lett. Ezek a gyerekek azért kedvelték, mert rendes volt és megértő. Tudták azt is, hogy Jézus szereti őket.

József gyakran elvitte a gyerekeit sétálni. Lévén, hogy Jézus volt a legidősebb, sokszor egyedül ő tartott az apjával, amikor a többiek még kicsik voltak. Gyakran felmentek a házuk közelében álló dombra. A dombtetőről látni lehetett több települést és a Galileai-tavat is. Néha messzebbre is elsétáltak a mezőn. Jézus szerette a természetet és ezeket a sétákat az apjával.

Az emberek akkoriban teveháton utaztak. A tevés utazócsoportot karavánnak nevezték. A tevekaravánok a világ minden tájára eljutottak. Józsefnek volt egy üzlete Názáretben, ahol a karavánok számára kínált különféle árucikkeket. Mindenféle utazó megállt az üzletnél. Jézus nem is tudta volna elkerülni, hogy annyiféle emberrel találkozzon. Megismert különböző bőrszínű embereket, akik idegen nyelveken beszéltek és sokféle elképzelésük volt Istenről.

Jézus lassacskán ráeszmélt, hogy a Paradicsomról származik és ő a Szellem Atya egyik paradicsomi Fia. Az volt a feladata, hogy úgy éljen, mint minden más halandó ember. Meg kellett ismernie és meg kellett értenie, hogy a többi halandó miként érez, gondolkodik és cselekszik. Felnőttként az is a feladata volt, hogy megtanítsa az embereknek az igazságot az Istenről. Azt tanította, hogy az Isten a mi szerető Atyánk és mi mind az ő gyermekei vagyunk.

 

Jézus 11 éves korában

Jézus továbbra is eljárt a nagybátyjaihoz és az apjával tartott a kirándulásokra is. Az egyik útjuk során egy olyan városba értek, ahol többségében nem zsidók laktak. A városban volt egy sportstadionszerű építmény, melyet amfiteátrumnak neveztek. Ide jártak az emberek sportversenyeket nézni. A férfiak abban versenyeztek, hogy melyikük tud gyorsabban futni, ki tud messzebbre dobni és ki a legerősebb.

Jézust nagyon fellelkesítették a látottak és szerette nézni a versenyeket. A zsidók viszont rossz dolognak tartották a játékokat. A zsidók nem sok szórakozást találtak maguknak. Úgy gondolták, hogy az ő dolguk a kemény munka, az Istenről való elmélkedés, a számos viselkedési szabály megtartása és a családjukkal való törődés.

Jézus azonban úgy gondolta, hogy a sportverseny jó dolog. Volt is egy ötlete. Felvetette az apjának, hogy amint visszatérnek Názáretbe, építsenek egy amfiteátrumot.

József elképedt. Megdöbbent azon, hogy a zsidó fiától ilyesmit kell hallania. Megmondta Jézusnak, hogy amíg ő él, ilyesmivel nem hozakodhat elő. Jézus meg is ígérte, hogy nem fog, és az ígéretét be is tartotta.

Megszületett a hetedik gyermek, Júdás is. Máriát nagyon megviselte a szülés, súlyosan meg is betegedett. József otthon maradt, hogy ápolja Máriát. Jézus ekkor még csak tizenegy éves volt, mégis ő gondoskodott az öccseiről és a húgairól. Segített az apjának is. Mária nem sokáig betegeskedett. József néhány hét elteltével visszamehetett dolgozni. Jézus mindig nagy segítség volt a család számára.

 

Jézus 12 éves korában

Mire Jézus tizenkét éves lett, már sok mindent megtanult. Jakab, aki ekkoriban lett nyolc éves, már iskolába járt. Jézus is még iskolás volt, de tanította az öccseit is. Az ötéves József és a négyéves Simon megtanulta Jézustól az ábécét és más dolgokat is.

Az iskolában Jézus jól tanult. Megtanult mindent a zsidó vallási felfogásról és előírásokról. Három nyelven tudott írni és olvasni. Ismerte a házi munkákat és a gyerekek gondozásával kapcsolatos teendőket. Tudott gazdálkodni és tudta gondozni az állatokat. Megismerte a természetet az apjával tartott sétáikból, és megtanulta az anyjától a virágokkal és a növényekkel kapcsolatos ismereteket. Tudott dolgozni a fával és olyan jó ács volt, mint az apja. Halászni is ügyesen tudott. Nagyon tehetségesen játszott hárfán és szerette a zenét. Jézus mindössze két olyan dolgot csinált, ami nem munka volt. Játszott a hárfáján, és megismerkedett sokféle emberrel a világ minden részéből.

Jézus egyre többet tudott meg az emberekről, mialatt a karavánellátó üzletben tartózkodott. Sokan az otthonukba is ellátogattak. Ő is elment sok településre és ott sokféle emberrel találkozott. Jézus szerette az embereket.

 

Jézus 13 éves korában

Megszületett Jézus kistestvére, Ámosz. Máriának és Józsefnek így már nyolc gyermeke volt (Jézus 13, Jakab 9, Mirjám 8, József 6, Simon 5, Márta 4, Júdás 2 éves volt, valamint ott volt még a most született Ámósz).

Jézus ebben az évben befejezte az iskolai tanulmányait. A családja nagyon örült ennek, és büszkék voltak rá. Most már elég idős volt ahhoz, hogy elmehessen a jeruzsálemi nagytemplomba. A zsidó templomot zsinagógának nevezik. A legtöbb településen volt zsinagóga, de nagytemplom csak Jeruzsálemben volt. Az épület fontos vallási színhely volt. Különleges alkalmakkor a világ minden tájáról érkeztek ide zsidó hívek.

A húsvét is egy ilyen különleges alkalom volt a zsidóknál. Ennek története még a régi egyiptomi időkből való. A történet szerint minden elsőszülött fiú meghalt, kivéve, ha zsidó volt. A zsidó csecsemők mind életben maradtak.

Az egyiptomiak ragszolgasorba vetették a zsidókat. A zsidó nép azt hitte, hogy az Isten bünteti őket az egyiptomiak keze által. Azon az éjszakán, amikor az egyiptomi gyermekek meghaltak, a zsidó csecsemőket kihagyták vagy elkerülték. Innen ered az elkerülés ünnepének (vagyis a húsvétnak) a jelentése. Jézus szeretett volna elmenni az első húsvétjára Jeruzsálembe.

 

Jézus Jeruzsálemben megy a szüleivel

A nőknek nem kellett elmenniük Jeruzsálembe. Jézus azonban szerette volna, ha az anyja is velük tart. Így hát Mária beleegyezett az utazásba. Őt több asszony is követte. Végül több mint 100 názáreti zsidó döntött úgy, hogy a csoporttal tart.

A férfiak egy csapatban haladtak. A nők egy másik csoportban gyalog mentek vagy szamárháton utaztak. Jézus az anyja szamarát vezette a jeruzsálemi úton.

A nagytemplomnál a tanulmányaikat befejezett zsidó fiúk egy szertartáson vettek részt. A vallási vezetők ünnepélyesen felvették őket a zsidó hívek közé. Ettől fogva már fiatal felnőtteknek számítottak.

A látogatás és a szertartás után Jézus már a férfiak csoportjával térhetett volna haza. Mindenki már fiatal felnőttként tekintett rá – nem úgy, mint egy kisfiúra.

A negyedik napon elérték Jeruzsálemet. Az út alatt három éjszakát töltöttek sátorban. Jézus, Mária és József most Mária rokonainál szállt meg. Jézus izgatottan várta, hogy láthassa a Szentek Szentjét. Látni akarta az ő Szellem Atyjának templomát.

Azon az első jeruzsálemi estén valami különös dolog történt. Jézus elméje és szíve szent fényességgel telt el. Ezután egy angyal azt mondta neki, hogy „Eljött az időd, hogy megkezdd a paradicsomi Atya munkáját.”

Ne felejtsd el, hogy a nebadoni Mihály egy paradicsomi Fiú volt. Ő maga csinált halandót magából. Nagyon lassan kezdett ráébredni, hogy ő egy hétköznapi ember, de egyúttal paradicsomi Istenfiú is. Ő volt a teremtője több millió világnak.

 

Jézus Jeruzsálemben

Jézus nagyon izgatott volt, hogy láthatja a nagytemplomot. De amint odaértek, alábbhagyott a lelkesedése és sok minden elszomorította. Először is az, hogy az anyját nem engedték be a szertartásra. A nők csak a templom egy bizonyos részébe léphettek be. Ez nem volt tisztességes velük szemben.

A Jézust lehangolták a templomot körülvevő templomudvarok is. Ezekben ott hangoskodtak az állatok, az emberek, és hangos szóval zajlott az adok-veszek. Jézus szerint ezeknek nincs helyük az Isten házában. Minden túl lármás és visszataszító volt.

Jézus nem fogadott el egyetlen olyan tanítást sem, amely szerint az Isten mérges vagy dühös. Amikor az apjától azt hallotta, hogy márpedig a zsidók így hiszik, akkor Jézus azt mondta: „Apám, ez nem lehet igaz! A Szellem Atya nem szeretheti kevésbé a gyermekeit annál, mint ahogy te szeretsz engem. Tudom, hogy te soha nem éreznél gyűlöletes dühöt irántam. A mennyei Atyát eltölti a tökéletes szeretet és jóság. Vagyis ő még jobban szeret minket, mint a földi szüleink és sohasem gerjed haragra miattunk.” Ezután Jézus szülei soha többet nem próbálták megváltoztatni az Isten szeretetével kapcsolatos véleményét.

Réges-régen az emberek a legjobb állataikat áldozták fel. Ezt szánták ajándékul az Istennek. Úgy gondolták, hogy ha lemondanak az állataik legjaváról, akkor azzal kimutatják Isten előtt, hogy mennyire szeretik őt. Azt is gondolták, hogy ezzel megörvendeztetik az Istent, aki így biztosan nem fog haragra gerjedni velük szemben, nem fogja büntetni őket.

Jézus korában még mindig végeztek állatáldozást. Itt viszont már a templomban is meg lehetett vásárolni az áldozati állatokat. Így a szerencsétlen álaltokat az e célra kialakított helyen, a templomudvarban ölték le. Jézus rosszul lett, amikor meglátta ezt. Fájt a szíve az állatokért. Tudta, hogy egy állat megölésétől az Szellem Atya még nem fog szeretni valakit, és az állatáldozat sem szerez örömet neki.

Jézus távozni akar, ezért megkereste az anyját és kimentek a levegőre, maguk mögött hagyva az embertömeget. A húsvét hét napos ünnep volt. Az első este a leölt bárány húsának, valamint lapos (kovásztalan) kenyér, keserűfüvek és bor elfogyasztásával kezdődött. Jézus elhatározta, hogy egyszer majd bárányhús nélküli húsvétot fog tartani.

A család megállt egy kis faluban, Betániában. A település Jeruzsálem közvetlen szomszédságában helyezkedett el. Ahogy megpihentek, egy rokonszenves család behívta őket egy kis harapnivalóra. A vendéglátó családban három Jézus korabeli gyermek volt, akiket Lázárnak, Máriának és Mártának hívtak. A gyerekek összebarátkoztak. A szülők még meg is hívták Józsefet, Máriát és Jézust az első húsvéti vacsorára. Jézus és a szülei tehát Betániában költötték el a vacsorájukat.

Másnap Jézus és Lázár elindult felfedezni Jeruzsálemet. Megtalálták azokat a helyszíneket a templomban, ahol a kérdés-válasz módszerrel tanuló emberek gyűltek össze. Lázár még nem részesült a felnőtté avatásban, ezért ő nem vehetett részt a beszélgetéseken. Jézusnak még meg kellett várnia a húsvét hivatalos kezdetét, de azután már bekapcsolódhatott a vitákba.

Jézus egy éjszakát Lázárék otthonában töltött. Jézus beszélt Lázárnak, Mártának és Máriának a földi és a szent dolgokról. Attól az estétől kezdve mindhárman testvérükként szerették őt.

Jézus később visszament a templomi csoportokhoz.

A szülei furcsának tartották a viselkedését. Folyton azt látták, hogy egymagában üldögél, fogja a fejét és elmélyülten gondolkozik. Abban bíztak, hogy jobb kedvre derül majd, ha hazatérnek. Ők persze nem tudtak semmit az angyal Jézusnál tett látogatásáról.

 

Jézus egyedül Jeruzsálemben

A názáretiek arra készülődtek, hogy együtt elindulnak hazafelé. A találkozó a templomnál volt. Jézus bement a templomba, miközben a szülei a többiek érkezését várták. Jézust annyira érdekelték az angyalokkal kapcsolatos beszélgetések, hogy el is felejtette, hogy a szülei elindultak.

Mária azért nem hiányolta Jézust, mert úgy gondolta, hogy most már a férfiak csoportjával tart. József pedig azért nem kereste, mert úgy gondolta, hogy a Jeruzsálembe tartó útjukhoz hasonlóan most is ő vezeti majd Mária szamarát. Már jó messze jártak, amikor a csoport megállt tábort ütni éjszakára, és csak ekkor derült ki, hogy Jézus nincs velük. Nem tudták elképzelni, hogy mi történhetett vele. Egész éjszaka nem tudtak aludni az aggodalomtól.

Jézus egész nap a templomban hallgatta a beszélgetéseket. Amikor vége lett, Jézus elment Lázárékhoz. Megvacsorázott és ott aludt náluk.

Másnap Jézus visszament Jeruzsálembe. Megállt az Olajfák hegyén, ahonnan ráláthatott a Szent Városra. Jézus elsírta magát a látványtól. Ezek a szerencsétlenek egyáltalán nem értették meg az Istent.

Elhatározta, hogy elmegy a templomba és csatlakozik a vitázó csoporthoz. Fiatal kora ellenére már bekapcsolódhatott a beszélgetésbe, pedig minden más résztvevő felnőtt volt. Számos hozzászólást és kérdést intézett a résztvevőkhöz, éjszakára pedig visszament Betániába.

József és Mária napja azzal telt, hogy visszasiettek Jeruzsálembe. Előbb elmentek a jeruzsálemi rokonok házához, de ott senki nem látta Jézust. A nap hátralévő részében tovább keresték a fiút. Mivel nem találták meg, betértek a rokonsághoz.

A harmadik napon sokan látogattak el a templomba. Hallották hírét egy fiatalembernek, aki nehéz kérdéseket tesz fel a felnőtteknek. Meg akarták hallgatni, hogy miként zavarja össze a templom bölcs tanítóit. Lázár apja is elindult Betániából, hogy kiderítse, mit csinál Jézus. József és Mária egész nap kereste Jézust. Még a templom hatalmas területén is körülnéztek. De arra nem is gondoltak, hogy alaposabban megnézzék a vitázó csoportokat.

Jézus ügyes kérdéseket tett fel, melyek némelyikére nagyon nehezen tudták megadni a választ. Tudni szerette volna, hogy a zsidó nők miért nem tarthatnak a férfiakkal a templomba. Megkérdezte, hogy miért gondolják, hogy az állatok leölése örömet szerez az Istennek. Tudakolta azt is, hogy miért engedélyezett az adásvétel az Isten templomában.

Jézust nem az érdekelte, hogy ki nyeri a vitát vagy kinek lesz igaza. Ő csak azt szerette volna, ha az emberek megismerik az igazságot. Azt szerette volna, hogy jobban megértsék az Istent.

Jézus szépen visszament Betániába Lázár apjával. Egy tervet kellett kigondolnia. Tudta, hogy valamit ki kell találnia arra, hogy segítsen az embereknek. Az embereknek egy szebb képet kellett mutatni a mennyei Atyáról. Az volt a dolga, hogy megszabadítsa az embereket minden olyan előírástól és dologtól, ami akadályozta őket az Isten megértésében.

 

József és Mária megtalálja Jézust és hazatérnek

Jézus mintha teljesen megfeledkezett volna a szüleiről. Amikor Lázár anyja rákérdezett, Jézuson nem látszott, mintha aggódott volna emiatt.

A tanítók és a vallási vezetők a templomban eléggé meglepődtek Jézus felkészültségén. A fiú ismerte a szent iratok tartalmát héber és görög nyelven. De igazán a fiatal életkorán csodálkoztak a legjobban. Amikor az emberek elkezdtek az imákról beszélni, a tanítók arra kérték Jézust, hogy üljön le közéjük. Kérték, hogy mondja el a gondolatait és tanítsa az embereket ő is.

Előző este József és Mária már halott egy furcsa fiatalról, aki sokféle kérdést tesz fel. De arról nem is álmodtak, hogy az ő fiukról van szó. Tovább keresték Jézust. Elhatározták, hogy megnézik valamelyik barátjánál, hátha ő látta. Vissza is mentek a templomba. Képzelheted a meglepetésüket és a döbbenetüket, amikor meghallották Jézus hangját és meglátták őt a templomi tanítók között.

József úgy meghökkent, hogy szólni sem bírt. Mária azonban az elmúlt napok minden félelmét és aggodalmát kiadta magából. Odarohant Jézushoz és így szólt: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Már három napja keresünk téged. Miért maradtál el tőlünk?” Mindenki azt figyelte, hogy vajon mit fog mondani válaszul Jézus.

Jézust ekkor már fiatal felnőttnek lehetett tekinteni. Ott ült a tanítókkal együtt. Az anyja meg gyereknek nevezi. Ráadásul mindenki előtt leszidta. Jézus egy darabig tűnődött. Végül így szólt: „Miért tellett olyan sok időbe, hogy megtaláljatok? Eljött az idő, hogy az Isten munkáját végezzem. Itt voltam a mennyei Atyám házában és az ő munkáját végeztem.” Majd pedig ezt mondta: „Menjünk haza. Mind azt tettünk, amit a leghelyesebbnek gondoltunk.”

A család nem beszélt sokat a hazaúton. Amint hazaértek, Jézus közölte a szüleivel, hogy szereti őket. Elmondta, hogy nem kell aggódniuk miatta, mert nem áll szándékában a cselekedeteivel bosszantani őket. Végül azt mondta: „Bár nekem azt kell tennem, amit a mennyei Atyám kíván, meg fogom tenni azt is, ami a földi apán óhajt. Megvárom, míg eljön az én időm.”

 

Jézus 14 éves korában

Azon a nyáron Jézus sokszor felkereste a közeli dombtetőt. Az Istenhez beszélt és imádkozott azon a helyen. Lassan felidézte magában, hogy ő az Isten egyik paradicsomi Fia. Egyre több mindent tudott felidézni az Isten által a paradicsomi Fiak számára alkotott terv részleteiből.

József és Mária nem értette Jézust. Nekik nem volt tudomásuk a paradicsomi Fiakról és a rájuk vonatkozó isteni tervről sem. Nagyon szerették Jézust, de nem tudták megérteni őt.

József építőmesterként jól keresett. A család jólétben élt. Aztán nagyjából egy hónappal Jézus születésnapja után valami szörnyű dolog történt. Jézus éppen a karavánellátó üzletben dolgozott. Először egy hírnök érkezett. Tájékoztatta Jézust, hogy az apja súlyosan megsérült egy építkezésen egy másik településen. A fiú hazament Máriához a hírrel.

Jézus is látni akarta az apját. Máriának csak az járt az eszében, hogy eljusson a férjéhez. Jakab ekkor 10 éves volt. Ő kísérte el Máriát, míg Jézus otthon maradt a gyerekekre vigyázni. Mária nem tudta, hogy milyen súlyos József sérülése. József még az odaérkezésük előtt meghalt. Hazavitték és eltemették.

A barátaik igyekeztek vigasztalni a családot. De Máriát és a gyerekeket nagyon megviselték a történtek. József jó férj és jó apa volt. Mindannyiuknak nagyon hiányzott.

Ettől kezdve Jézusnak kellett gondoskodnia a családról. Gondoskodnia kellett az anyjáról, a hét öccséről és húgáról, valamint Mária még meg sem született gyermekéről. Jézus lett a családfő, pedig még csak 14 éves volt.

 

Jézus 15 éves korában

Máriának megszületett a gyermeke, aki a Rúth nevet kapta. Jézus minden tőle telhetőt elkövetett, hogy az anyja jobban érezze magát. Jézus tényleg szerette a kis Rúth-ot. És az összes gyermeknek jó apja lett.

Jakab ekkor 11 éves volt, Mirjám 10, József 8, Simon 7, Márta 6, Júdás 4, Ámósz 2, és ott volt az újszülött Rúth is. Sok kisgyerek ellátásáról, élelmezéséről kellett gondoskodni.

Jézus nagyon jól gazdálkodott a pénzükkel. De ez a nagy család csaknem teljesen felemésztette József pénzvagyonát. Jézus kénytelen volt eladni a József nevén lévő házat.

Jézus ácsként dolgozott. Jakab kereskedett a galambokkal, Mirjám pedig a tejet adta el. Volt bőven tejük, vajuk, sajtjuk, és nyáron még zöldségeik is, de ezen kívül nemigen akadt más. Az adókat is alig tudták megfizetni. Az adószedő még azzal is fenyegette Jézust, hogy adó gyanánt elveszi a hárfáját.

A zsinagógában sokszor kérték Jézust, hogy olvasson fel a zsidó bibliából vagy az egyéb szent írásokból. A zsidó vallási törvény szerint a 15 éves kort betöltött ifjak már vezethették a teljes szertartást. A születésnapja utáni első szombaton Jézus vezette a délelőtti szertartást a názáreti vallásos zsidók előtt. Ez volt az első azoknak a nagyszerű szertartásoknak a sorában, melyeket Jézus vezetett.

Ebben az évben Jézus igyekezett megtanítani az idősebb testvéreit úgy imádkozni, ahogy ő. Azt remélte, hogy megtaníthatja nekik, hogy miként beszéljenek közvetlen formában a Szellem Atyával. Amikor csak bemutatott nekik valamilyen imaformát, a gyerekek utánozták őt. Ő inkább azt szerette volna, ha úgy imádkoznak, ahogy a szívük diktálja. De amikor csak segíteni akart nekik, ők mindig utána ismételték a szavait. Nem értették, hogy mit szeretett volna. Végül Jézus feladta. Kialakított egy családi imát, melyet ma „Miatyánk” (vagy másként: az Úr imája) formában ismerünk.

Az életük nehéz volt, de Jézus minden nap igyekezett a tőle telhetően könnyíteni a nehézségeken. Mindennap dolgozott és foglalkozott a családja problémáinak megoldásával. Jézus sokat imádkozott. Ez a helyzet összezavarta. Itt volt a családja, melyről neki kellett gondoskodnia, és emiatt még mindig nem végezhette a paradicsomi Atyja által rábízott munkát. Helyesen azonban úgy gondolta, hogy az elsődleges feladata most az, hogy gondoskodjon a földi apja családjáról. De már tervezgette, hogy amikor eljön az ideje, nekifog majd a mennyei Atya munkájának.

 

Jézus Isten munkáját tervezi

Minden zsidó vallású ember egy nagyon különleges személy eljövetelére, a messiásra várt. A messiásnak kellett megmentenie a zsidókat. A messiás seregeket vezet és megszabadítja a népét a gonosz uralkodóktól. Abban a korban a rómaiak uralma alatt éltek a zsidók. Sokuk úgy gondolta, hogy a rómaiak rossz urak. A messiásról azt tartották, hogy amikor majd eljön, ő lesz az új királyuk és megmenti őket.

A zsidók egy messiást akartak. Jézus tudta, hogy ő sohasem fog seregeket vezetni. Ezenkívül Jézus mindenkit szeretett, nem csak a zsidóságot. Jézus tudta, hogy belőle minden ember szellemi tanítója lesz. Mindenkit az Első Atya szeretetére fog tanítani. Nem lesz belőle messiás. De amikor majd a világ tanítója lesz, milyen nevet viseljen?

Jézus sokat gondolkodott ezen a problémán. Aztán egy nap rátalált egy leírásra Énok könyvében. A történet olyasvalakiről szólt, aki az „Ember Fiának” neveztek. A történetben benne volt az is, hogy az Ember Fia együtt jár a mennyben az Istennel. Aztán az Ember Fia elhagyta a mennyet és mindent, ami szép volt. A történet szerint ezután az Ember Fia lejött a földre, hogy megmentse a szükséget szenvedő halandókat. Jézus úgy gondolta, hogy a történet megalapozott. Úgy határozott, hogy az „Ember Fiának” fogja hívni magát, miután megkezdi a mennyi Atyja által rábízott munkát.

Jézus nem beszélt erről az anyjának. Mária úgy gondolta, hogy a fiából lesz a zsidó messiás. Aggódott is Jézus miatt. Jézus eljárt a dombtetőre imádkozni. Sok olyasmit tudott az Istenről, melyet az anyja nem értett volna. Igazából senki sem értette volna. Jézusnak nem volt senkije, akivel erről beszélhetett volna, a mennyei Atyját kivéve. Szerette az Atyát és el akarta végezni a munkáját.

 

Jézus 16 éves korában

Jézus kemény dolgozott, hogy ellássa a családját. Máriát elszomorította, hogy a fiának ilyen keményen kell dolgoznia. Jézus még túl fiatal volt. Noha fáradhatatlanul dolgozott, mégis nagyon elszegényedtek. Egyetlen kamaszgyereknek sem volt nehezebb élete, mint Jézusnak. Jézus pontosan tudja, milyen gyereknek lenni.

Jakab, József és most már Simon is iskolába járt. Jézus azt szerette volna, ha Mirjám és Márta is tanulhat, de a lányokat nem engedték iskolába járni. Jézus megemlítette ezt az anyjának. Úgy határoztak, hogy a lányoknak odahaza kell tanulniuk. Így hát Jakab kapta a feladatot, hogy a lánytestvéreit tanítsa.

Jézus egészséges és erős, testileg is felnőtt férfi lett. Tiszta gondolkodású, éles eszű volt. Kedves és szeretetteljes személyként ismerték. Helyes legény lett belőle. A családja szerette, de sok olyasmit nem értettek meg, amit mondott vagy tett.

 

Jézus 17 éves korában

A zsidók közül sokan nem szerették a római urakat. Létre is hoztak egy csoportot, melyet zélótáknak neveztek. A zélóták nem voltak hajlandók parancsokat elfogadni a rómaiaktól. És annyi adót sem akartak fizetni nekik.

Amikor a zélóták eljöttek Názáretbe, Jézust is szerették volna bevenni. Ez gondot okozott Jézusnak. Sokan igyekeztek rábeszélni a csatlakozásra, még a rokonai közül is. Jézus azonban azt mondta, hogy neki a családjáról kell gondoskodnia. Ekkor egy jómódú férfi felajánlotta, hogy pénzt ad, ha beáll közéjük. Jézus egy nagyon fontos dolgot mondott az embereknek. Azt mondta, hogy pénzen nem lehet szeretetet venni. Pénzen lehet venni élelmet és fizetni a számlákat, de a pénz nem helyettesítheti Jézust.

Jézus szerette a családját. Apjukként viselte gondjukat, pedig csak a fivérük volt. Valóban egy szerető apa-fivér lett belőle. A világ összes pénze sem tudta volna szeretni őket. Szeretni csak ember tud.

 

Jézus 18 éves korában

Már eladták az összes földjüket és házukat, melyek egykor az apjuk tulajdonában volt, kivéve a családi házat, ahol laktak. A maradék pénzük egy részéből Jakabnak új szerszámokat vásároltak. Jakab befejezte az iskolát. Ácsként dolgozott a házi műhelyben. Jézus úgy tervezte, hogy elmegy dolgozni a karavánellátó üzletbe és visszavásárolja.

Jakab egyáltalán nem értette, hogy miféle munkát akar Jézus végezni az Isten kedvéért. Csak azt tudta, hogy egyszer majd neki kell gondoskodnia a családról. Amikor képes lesz eltartani a családot, akkor Jézus majd elkezdheti az Isten munkáját. Jakab tényleg szerette Jézust, az apa-fivérét.

 

Jézus elviszi Jakabot Jeruzsálembe

Jézus igyekezett megtenni minden olyasmit, amit József is megtett volna. József jó apa volt. Jézus sokat tanult tőle. Jézus is elvitte a gyerekeket hosszú sétákra, mint ahogy József is tette. Jakab ekkor fejezte be az iskolát. Jézus elhatározta, hogy elviszi Jakabot az első húsvétünnepére Jeruzsálembe.

Jézus is elmesélte ugyanazt a zsidó történetet Jakabnak, melyet az apja neki mondott annak idején. Ugyanazon az útvonalon mentek Jeruzsálembe. Szállást Betániában kaptak, Lázárnál, Mártánál és Máriánál. Jakab átesett a szertartáson és attól fogva ő is zsidó vallású fiatal felnőttnek számított.

Jakab szerette volna meghallgatni a templomi tanítókat. Titkon azt remélte, hogy Jézus majd kérdéseket szeregez nekik vagy csatlakozik hozzájuk. Jakab csalódott lett, amikor Jézus nem így tett. Jézus azt mondta neki, hogy még nem jött el az ő ideje.

 

Jézus és Jakab hazatérése után

Jézus ismét a karavánellátó üzletben kezdett dolgozni. Megjavította a fából és bőrből készült eszközöket, szerszámokat. Örült, hogy ismét az üzletben lehet. Már négy év telt el. Most végre ismét láthatott mindenféle embereket az országból. Tényleg szerette az embereket.

És megint csak történt egy nagyon, nagyon szomorú esemény a családban. A kis Ámósz, a legkisebb testvérük meghalt. Magas lázzal járó, súlyos betegségben hunyt el. Azokban az időkben még nem voltak megfelelő orvosságok. Jézus sokat segített Máriának e szomorú időszakban.

Nagyon szegények voltak. A temetés költsége még tovább rontott a helyzeten. Szomorúak voltak és hiányzott nekik Ámósz. Jézus azonban azt mondta a családnak, hogy a szomorúság nem fog soká tartani. Azt mondta, hogy mindenki megteszi a tőle telhetőt. Napról napra erősebbek lettek, mert mindannyiuknak volt reménye. Jézus öntött beléjük reményt és bátorságot.

 

Jézus 19 éves korában

Azokban az időkben azt mondták a gyerekeknek, hogy ne tegyenek rossz dolgokat. Jézus egy jobb megoldást választott. Ő azt mondta a gyerekeknek, hogy milyen jó dolgokat tegyenek meg. És ahogy nőttek, nagyon jó gyerek lett belőlük.

Jakab már 15 éves lett. Jól tanult az iskolában. Aztán keményen dolgozott. Erős volt az Istenbe vetett hite. József ekkor 12 éves volt. Ő még iskolába járt. Az ő hite nem volt olyan erős, mint Jakabé, de azért igyekezett. Simon 11 éves volt és ő is iskolába járt. Álmodozó volt, de jóravaló gyerek. Júdás hét éves volt. Ő volt a problémás gyerek – tele volt energiával. Júdás néha bajba is került, mert nem mindig figyelt oda vagy követte a szabályokat.

Mirjám 14 éves volt. Nagyon jóravaló leány volt. Igen erősen hitt az Istenben. Minden jó dolgot és minden Istennel kapcsolatos dolgot szeretett. Mirjám külsőre is nagyon szép volt. Ő volt a legszebb lány Názáretben. Márta 10 éves lett. Egy kissé nehéz felfogású gyerek volt. Mindenki bízhatott Márta segítőkészségében. Ő is jóravaló gyerek volt. A kis Rúth négyéves volt. Ő volt a ház napsugara. Minidig jókedvű volt. De nem kényeztették el. Rúth néha meggondolatlanul szólt, de őszinte volt.

Júdás ebben az évben kezdte meg az iskolát. Nem volt elegendő pénzük. Jézus eladta a hárfáját, hogy kifizethessék a számláikat. Ez elszomorította. Ennek az volt az egyetlen jó oldala, hogy legalább az adószedő nem tehette rá a kezét.

 

Rebeka

Jézus szegény volt, de ez nem zavarta az embereket. Csaknem mindenki kedvelte őt.

Az egyik gazdag család leánya, Rebeka beleszeretett Jézusba.

Rebeka először Mirjámnak beszélt róla. Mirjám pedig elmondta Máriának. Ők úgy gondolták, hogy ez nem jó fordulat. Azt tervezték, hogy lebeszélik Rebekát, mielőtt Jézus tudomást szerezne a dologról.

Mária elmesélte Rebekának az egész történetet. Beszélt neki az angyali látogatásról Jézus születése előtt. Elmondta Rebekának azt is, hogy Jézusból nagy szellemi vezető lesz. Talán ő lesz a messiás. Azt remélte, hogy Rebeka majd belátja, hogy Jézus nem házasodhat meg.

Rebeka viszont máshogy látta a dolgot, mint Mária. Ő boldog volt. Úgy gondolta, hogy jó feleségként segíteni tudná Jézust. Azt hitte, hogy Mária valójában a pénzt miatt aggódik.

Rebeka tudta, hogy az apja megsegítené Jézus családját, ha létrejön a házasság. Így hát Rebeka előadta a dolgot az apjának. Az apjának tetszett az elképzelés. Meg is hívta Jézust a házukba Rebeka tizenhetedik születésnapi ünnepségére.

Rebeka apja elmondta Jézusnak, hogy hajlandó volna pénzzel is segíteni a családját. Jézus figyelmesen végighallgatta. Majd azt felelte, hogy pénzzel nem lehet pótolni az ő helyét. Rebeka apja úgy látta, hogy Jézus csodálatos ember és nagyon jó a családjához is. Magukra hagyta őt és Rebekát, hogy beszélgethessenek. Később azt mondta a feleségének: „Jézus nem lehet a családunk tagja. Ő túl jó és nemes.”

Jézus megköszönte Rebekának, amiért kifejezte a rajongását iránta. Elmondta neki, hogy a szeretete az élete végéig boldogságot fog jelenteni neki. De közölte vele azt is, hogy csak barátok lehetnek. Neki fel kell nevelnie az apja családját. És amint felnőttek a gyerekek, hozzá kell majd kezdenie az Isten munkájához. Nem házasodhat meg, és nem lehet gondoskodást igénylő családja, mert neki különleges munkát kell végeznie az Isten számára.

Rebeka szíve összetört. Nagy szomorúságában el akart költözni. A családjával később egy másik városba költözött.

Sok férfi szerette volna Rebekát feleségül. De sohasem ment férjhez. Ő csak Jézust szerette. Őt tartotta a legnagyszerűbb embernek a földön. Rebeka megvárta, míg Jézusból szellemi tanító lett. Attól fogva követte őt, amerre csak ment, az Atya munkáját végezve. Rebeka még Jézus halálakor is jelen volt Jézus anyja oldalán.

Rebeka számára és nagyon sok más ember számára is Jézus volt a legszeretetreméltóbb és legnemesebb ember.

 

Jézus 20 éves korában

Bár nem volt valami sok pénzük, Jézus mégis el szeretett volna menni Jeruzsálembe, a húsvétünnepre. Mária bölcsen bátorította az útra. Jézus leginkább Lázárt, Mártát és Máriát szerette volna látni. A saját családja után őket hármukat szerette a legjobban.

Lázár szülei elhunytak. Ő lett a családfő. Ő gondoskodott a két húgáról is. Úgy tervezték, hogy valaki mással együtt ünneplik meg a húsvétot. De amikor megérkezett Jézus, inkább otthon maradtak. Viszont aggasztotta őket valami. Nem volt náluk ünnepi bárányhús.

Jézus azt mondta nekik, hogy a mennyei Atyát ez nem is érdekli. Azt mondta, hogy ott van náluk a szellemi világosság és igazság. Akinél ott a szellemi világosság, az nem élhet sötétségben. Sötétségből nem lehet a paradicsomi Atyához eljutni. Majd így szólt Jézus: „Legyünk szabadok. Mi ismerjük az Isten szeretetének igazságát.”

És ekkor először ez a négy hithű zsidó ember bárányhús nélkül tartotta meg a húsvétünnepet. Attól fogva mindig így tartották meg a húsvétünnepi vacsorát, amikor Jézus Betániában járt.

 

Jézus 21 éves korában

József is befejezte az iskolát. Ácsként vállalt munkát. Ekkor már Jézus, Jakab és József is dolgozott. Felcsillant a reménye annak, hogy soha többé nem kell szegénységben élniük.

Jézus ekkor vitte el Józsefet elsőször Jeruzsálembe, a húsvétünnepre. Jézus sohasem kivételezett senkivel. Józsefet éppen úgy elvitte az ünnepre, mint előtte Jakabot. Józsefnek is elmondta az összes zsidó történetet. József is átesette a szertartáson és attól fogva hithű zsidó fiatalembernek számított.

Jézus már felnőtt volt. Gondját viselte a családjának, még nehéz körülmények között is. Bizakodott, de nem volt álmodozó. Akkor is tisztességes maradt, amikor az élet nem volt hozzá tisztességes. Mindig erős volt a hite az ő paradicsomi Atyjában. Mindez része a paradicsomi Fiú jellemének. Ez az oka annak, hogy miért tekintjük őt megértő testvérnek és barátnak. Ez az oka, amiért ő a mi tökéletes urunk.

Most, hogy már felnőtt lett, lassan hozzá is fogott, hogy az Isten munkáját végezze. Segíteni szeretne az embereknek abban, hogy megértsék az Szellem Atyát. Az Atya Istenhez szeretné vezetni az embereket.

 

Jézus 22 éves korában

Simon befejezte a tanulmányait. Jákobnál állt munkába. Jákob és Jézus már hároméves koruk óta barátok voltak. Simon és Jákob kőfaragóként dolgozott, nem ácsként. Nagy kőtömbökkel dolgoztak. Kőlépcsőket és falakat készítettek lakóházakhoz és más épületekhez.

Jézus mindenféle munkához értett, egyet kivéve. Még sohasem dolgozott fémekkel. Ezért úgy határozott, hogy beáll dolgozni a kovácsokhoz egy másik városban. Jézus nem csak a fémmegmunkálást sajátította el, hanem sok mindent megtudott az emberekről is. Akikkel ott találkozott, többnyire nem zsidók voltak. Jézus a távozása előtt Jakab gondjaira bízta a családot és a pénzét. A megkeresett fizetségét is Jakab gondoskodására bízta.

Jakab beletanult abba, hogy milyen is felelősen gondoskodni egy családról és a pénzről. Amikor majd megnősül, már minden ilyesmiben sok tapasztalata lesz. Jézus a közelben tartózkodott. Jézus minden este hazamehetett volna, de nem tette. Esélyt szeretett volna adni Jakabnak, hogy megtanulja ezeket a dolgokat.

Jézus minden szombaton hazajött. Azt a napot hetedik napnak nevezték a zsidók. A zsidók ezen a napon elmentek a zsinagógájukba istenimádatot tartani. Jézus tizenhárom éves kora óta vezetett szombati szertartást.

 

Jézus 23 éves korában

Jézus, Jakab, József és Simon is dolgozott. Mirjám tejet és vajat árult. Mártából jó takács lett. Szöveteket készített. Jézus három hétre felhagyott a munkával. Ez volt eddig a leghosszabb idő, melyet munka nélkül töltött.

Most Simonon volt a sor, hogy Jézussal tartson a jeruzsálemi úton. Út közben találkoztak egy jómódú zsidó emberrel. Több mint négyezer tevéje volt. Az egész római világban kereskedett és árult mindenféle cikket. Nagyon megkedvelte Jézust. Azt szerette volna, ha beáll hozzá dolgozni. Jézus azt mondta, hogy most nem hagyhatja el a családját. Azt mondta, hogy most nem mehet el olyan messzire.

Simon átesett a felavatáson és belépett a hithű zsidó férfiak körébe. Az úton Simon sokkal jobban megismerte az apját-bátyját. Tényleg megszerette Jézust.

A család kezdte megszokni Jézus távollétét. Jakab jól végezte a családról való gondoskodás feladatát.

 

Engedély a házasságkötésre

Jakab húsz éves lett. Beleszeretett egy názáreti hajadonba. Elmondta Jézusnak, hogy majd valamikor meg akar házasodni. József már majdnem elérte a tizennyolc éves kort. Úgy döntöttek, hogy Jakabnak kell megtanítania Józsefet arra, hogy miként viselje a gondját a családnak. Jakabnak két éven át kellett tanítania, és utána megházasodhatott.

Mirjám tizenkilenc éves volt. Ő Jákobba lett szerelmes. Jákob ott lakott a szomszédban. Jákob és Jézus már három éves koruk óta barátok voltak. Abban bíztak, hogy ha Jézus engedélyezi Jakabnak a házasságkötést, akkor talán Mirjámnak is megengedi.

Mirjám megbeszélte a dolgot az apjával-bátyjával. Jézus azt mondta neki, hogy Jákob dolga a lánykérés. Jákobnak kell megkérnie az engedélyt ahhoz, hogy feleségül vehesse a lányt. Jézus azt is mondta, hogy ő beleegyezne. Közölte Mártával, hogy előbb azonban be kell vezetnie Mártát a házvezetés feladataiba.

 

Jézus elviszi Júdást Jeruzsálembe

A család jól élt. Most először nem okozott gondot a számlák kifizetése. Még megtakarított pénzük is volt. Júdás befejezte az iskolát. Jézus elhatározta, hogy elviszi őt Jeruzsálembe a húsvétünnepre.

Jézus ugyanazon az úton vitte el Júdást Jeruzsálembe, melyet korábban az öccseivel megtett. Elmesélte Júdásnak azokat a zsidó történeteket, melyeket neki meséltek még az első útján.

Júdás izgatottam várta az első templomi látogatást. Az útjuk során találkoztak a betániai Lázárral még a templomon kívül. Jézus megállt beszélgetni Lázárral. A húsvéti vacsorát Lázárral, Mártával és Máriával szerette volna elkölteni. De mialatt ők beszélgettek, Júdás komoly bajba keveredett.

A közelükben ott állt egy római katona. Mondott valami tiszteletlen dolgot az előtte elhaladó zsidó lányra. Júdást ez feldühítette. Válaszul ő is mondott egy csúnya dolgot a római katonának. A katona letartóztatta Júdást.

Mielőtt Jézus leállíthatta volna Júdást, a fiú még jobban feldühödött. Az egész római birodalommal kapcsolatos minden ellenszenvét kiadta magából. Ezzel még inkább rontott a helyzetén. Most volt igazán nagy bajban. Júdást elvitték a zárkába. Jézus vele tartott.

Aznap este volt a húsvéti vacsora ideje. Erről lemaradtak, mert Júdás el volt zárva. A másnap egész nap ünnepnap volt. Két napot kellett várniuk, mire a római bíró elé kerültek.

A bíró feladata annak eldöntése, hogy ki a jó és ki a rossz. Ő dönt arról, hogy mi legyen azzal, aki törvényt vagy szabályt szeg.

Jézus beszélt Júdás nevében. Elmesélte a bírónak a történteket. Elmondta, hogy Júdás sajnálja a dolgot. A bíró elengedte Júdást. Azt mondta Jézusnak, hogy figyeljen oda Júdásra, mert különben még nagyobb bajba fog kerülni.

Jézus és Júdás átment Betániába. Ott elmesélték Lázárnak és a húgainak, hogy miért nem tudtak jelen lenni a húsvéti vacsorán. Aztán elindultak haza, Názáretbe.

Júdás nem tudott részt venni a vallási felavatáson sem. Júdás néhány évvel később eljutott Jeruzsálambe húsvétkor, mert akkoriban a zélótáknak dolgozott, és akkor részesült a felavatásban.

Jézus nem számolt be a családnak Júdás letartóztatásáról. Néhány héttel később Jézus hosszan elbeszélgetett Júdással. E beszélgetésük eredményeként Júdás maga mesélte el a családnak a történteket. Júdás sohasem felejtette el, hogy Jézus milyen türelmes volt vele.

Ez volt az utolsó jeruzsálemi húsvétünnep, melyen Jézus a családtagjaival részt vett. Jézus az iskolát befejező mindegyik öccsét elvitte erre az útra.

 

Rúth és játszópajtásai

Amikor Jézus 25 éves lett, a kis Rúth még csak 10 volt. Jézus a karavánellátó üzletben dolgozott, ahol különböző használati tárgyakat javított. Jézus szerette a gyerekeket. Szerette Rúth-ot és a barátait. Homokozót alakított ki és fa- és kőkockákat tartott az üzlet mellett, hogy a gyerekek ott játszhassanak. Sok gyerek jött oda játszani.

A gyerekek sokszor belestek az üzletbe. Ha úgy tűnt, hogy Jézus nem túlságosan elfoglalt, akkor bemerészkedtek. Azt mondták: „Jézus bácsi, gyere ki és mesélj nekünk egy jó kis történetet.” A gyerekek nevetve vonszolták ki magukkal. Jézus kint leült egy nagyobb kődarabra. A gyerekek körbeülték. A legkisebbek közül egyet-kettőt a térdére ültetett. És Jézus történeteket mesélt nekik. Ezzel nagy örömet szerzett a gyerekeknek. A gyerekek szerették Jézust és Jézus is szerette a gyerekeket.

 

Gondok Júdással

Jézus megtanította Jakabnak, hogy miként vezesse a karavánellátó üzletet. József megtanulta kezelni a családi ügyeket. Simon Jákobbal dolgozott kőfaragóként. A gondot Júdás jelentette. Nem volt hajlandó kivenni a részét a munkából. Nem volt hajlandó anyagilag támogatni a családot. Jakab és József el akarta küldeni. El akarták zavarni a háztól. Jézus nem értett egyet. Türelemre intette Jakabot és Józsefet. Azt mondta nekik, hogy állítsanak követendő jó példát Júdás elé. Jézus összetartotta a családot.

Jézus magával vitte Júdást a nagybátyjuk gazdaságába dolgozni. Az aratás után Júdás elszökött. Simon később megtalálta Júdást a halászok között. Hazavitte Júdást. Jézus elbeszélgetett Júdással a dologról.

Júdás halász akart lenni. Jézus elvitte Júdást a halász nagybátyjukhoz. Júdásból tehát halász lett. Végezte is a munkát és rendszeresen támogatta pénzzel a családot.

 

Jézus távozása előtt

Jakab és József ács lett. Simon kőfaragó. Júdás pedig halász. Most már Jézus mindegyik öccse választott magának foglalkozást.

A család kettős esküvőt tartott. Jakab elvette Esztát, Mirjám pedig hozzáment Jákobhoz. Nagyon boldog időszak volt. Jakab és Eszta elköltözött egy kis házba Názáretben. Eszta apjától kapták a házat nászajándékként. Jakab továbbra is küldött pénzt az anyja háztartásához. Ekkortól azonban már csak feleannyit küldött, mert már házas volt.

Mirjám átköltözött a férje házába, mely ott volt a szomszédban. Jézus Józsefet tette meg a Máriával élő család fejének.

 

Jézus beszéde Jakabbal

Jézus fontos megbeszélést tartott Jakabbal. A beszélgetésre négyszemközt került sor. Jézus elmondta Jakabnak, hogy arra készül, hogy elhagyja a házat.

Jézus átadta Jakabnak a karavánellátó üzletet. Jézus rábízta Jakabra a család pénzvagyonát is. Jézusnak többé már nem kellett pénzt adnia a családnak.

Jakab megígérte, hogy mindig gondoskodni fog a család biztonságáról és jó gazdája lesz a pénzüknek. Végül Jézus azt mondta: „De fiam, én továbbra is fogok pénzt küldeni neked addig, amíg meg nem kezdem a mennyei Atyám munkáját.”

 

Jézus elhagyja a szülői házat

Jézus 26 éves lett. 14 éves kora óta ő gondoskodott saját magáról, az anyjáról, valamint az öccseiről és a húgairól.

József volt megbízva az apai-fivéri teendőkkel a még ott élő gyerekek esetében. Most már ő volt a családfő. Jakabnak pedig arról kellett gondoskodnia, hogy az anyja családja anyagi biztonságban legyen és mindig legyen elég pénzük.

Jézus már régóta igyekezett felkészíteni a családját arra az időre, amikor elhagyja az otthonát és nekifog az Isten munkájának. Még az anyja is érezte, hogy Jézus távozni készül. Mária azon gondolkodott, hogy Jézus vajon hova akar menni és mit akar csinálni. Korábban úgy gondolta, hogy Jézus a messiás, de most már nem hitt benne. Mária tényleg nem igazodott el a fián, Jézuson.

Jézus készen állt a ház elhagyására. Mindenkiről gondoskodott, mielőtt elment. Nem volt könnyű a távozás. Jézus szerette a családját.

Jézus elmondta a családjának, hogy ellátogat a Galileai-tó környékén lévő városokba. Aztán egy esős vasárnap reggelen feltűnés nélkül elindult otthonról.

 

Zebedeus

Jézus megállt Kapernaum városánál. Meglátogatta az apja régi barátját. Ő volt Zebedeus. Zebedeus hajókat készített. Jobb és biztonságosabb hajókat szeretett volna készíteni. Zebedeus megkérte Jézust, hogy dolgozzon nála. Jézus így lett hajókészítő Zebedeusnál.

Jézusnak tetszett, hogy az apai társánál dolgozhat az oly sok egyedül végzett munka után. Ott lakott a Zebedeus családnál. Zebedeusnak három fia volt, Jakab, János és Dávid. Volt még négy lánya is. Az egész család kedvelte Jézust. Jakab, János és Dávid közeli barátságba került Jézussal. Nekik is fontos szerep jutott később az Isten munkájában.

 

Kapernaum

Jézus kedvelte Kapernaum városát. Ő vezette a szombati szertartásokat az új zsinagógában. Júdás az egyik közeli városban volt halász. Onnan járt át meghallgatni Jézust a zsinagógában.

Jézus ekkoriban kezdett kérdés-válasz beszélgetéseket tartani. Ezekre rendszerint vacsora után került sor minden héten. A beszélgetéseket a Zebedeusék házában tartották. A Zebedeusnál dolgozó emberek mind eljártak ezekre a találkozókra. Ők nevezték el Jézust Mesternek.

 

Jézus beszél Zebedeus Jánossal

Zebedeus János volt Jézus új, bizalmas barátja. Jézus elmondta Jánosnak, hogy az Isten munkájának megkezdése előtt még utazást tervez. Jézus addig is rendszeresen küldött egy kevés pénzt a testvérének, Jakabnak a család számára. Volt némi pénze útiköltségre is. Jézus több mint egy évet dolgozott az öreg Zebedeussal. Jézus Zebedeusnál hagyta az általa megkeresett pénzt többi részét. Jézus arra kérte Jánost, hogy fektesse be ezt a pénzt. Arra kérte Jánost, hogy minden hónapban egy kisebb pénzösszeget küldjön el a családjának.

János meg is ígérte Jézusnak. Azt mondta neki, hogy menjen nyugodtan és végezze a feladatát a világban. János azt mondta, hogy úgy fog figyelni Jézus családjára, mintha a sajátja lenne. Megígérte, hogy Jézus pénze, mely ekkor még az apjánál volt, jó kezekben lesz. Végül így szólt János: „Ha elfogyna a pénzed és az édesanyádnak szüksége lenne valamire, akkor a saját pénzemből fogok adni neki. Menj utadra békével.”

 

A római utazás előtt

Jézus Márta esküvőjére elment Názáretbe. A gyerekek közül már csak József, Simon, Júdás és Rúth lakott Máriával a családi otthonban.

Miután János biztosította Jézust arról, hogy a hajókészítésből származó pénze jó kezekben lesz, Jézus elment Jeruzsálembe. A húsvétünnep alatt az egész Zebedeus család találkozott Jézussal Jeruzsálemben.

Még az ünnep vége előtt Jézus összefutott egy gazdag emberrel. Az illető neve Gonod volt. Volt neki egy tizenhét éves fia, Ganid. Indiaiak voltak és épp Rómába tartottak. Gonod azt szerette volna, ha Jézus velük tart és az úton tanítja a fiát. Jézus több nyelvet is beszélt, ami szintén hasznukra lett volna. Az utazást két évre tervezték. Jézus beszélt Gonodnak a családjáról. Gonod erre még az indulás előtt előre átadta Jézusnak egy évnyi fizetségét.

 

Jézus pénzének kezelése

Jézus átadta a Gonod által kifizetett pénzösszeget Zebedeus Jánosnak. Ekkor már Jánosnál volt a hajókészítésből származó pénz is. Jézus távozása után János az összes pénzből megvásárolt egy kisebb házat Jézus nevére. János ezután kiadta bérbe a házat. A bérleti díjként kapott összegeket minden hónapban elküldte Máriának Názáretbe.

János és a názáreti család sohasem tudta meg, hogy Jézus hová ment. Jézus is csak Zebedeusnak, János apjának mondta el. Zebedeus pedig megígérte, hogy soha senkinek sem fogja elmondani, és így is tett.

 

Miért is utazott el Jézus

Jézus valójában azért vett részt ezen az utazáson, hogy embereket ismerjen meg. Találkozott is és megkedvelt mindenféle embert – gazdagot és szegényt, feketét és fehéret, tanultakat és tanulatlanokat, Istenben hívőket és hitetleneket. Jézus mindenféle emberrel találkozott.

Jézus Gondolatigazítója lépésről lépésre segítette a felismerésekben. Az út végére Jézus már biztosan tudta, hogy ő egy paradicsomi Fiú, aki a Nebadon összes világának teremtője.

Jézus személyes munkát végzett a paradicsomi Atya számára. Egy időben csak néhány embernek adott át szellemi igazságokat. Segített nekik az Isten megértésében és megtalálásában. Elhozta a világosságot számukra.

 

A római utazás

A római utazás alatt Jézus a nap egy részét Ganid tanításával töltötte. A nap másik részében igyekezett barátságot kötni az emberekkel. Ganid sokat tanult Jézustól és jó barátok lettek.

Jézus nagyon sokat beszélgetett Ganiddal és azokkal az emberekkel, akikkel találkozott. Az egyik beszélgetés témája a jó, a rossz és a bűn volt.

 

A jó, a rossz és a bűn

A jó igaz. A jó a megteendő helyes dolog. A rossz igaztalan. A rossz a helytelen cselekedet.

Ha tudod, hogy mi a megteendő jó és mi a helytelen cselekedet és kedved szerint mégis a rossz vagy helytelen dolog megcselekedését választod, akkor az bűn.

Megvan a hatalmunk választani jó és rossz között. Választhatunk helyes és helytelen között. Néha nem tudjuk vagy nem értjük, hogy mi a jó és mi a rossz. Ha tájékozatlanságból vagy tudatlanságból úgy döntünk, hogy a helytelen dolgot tesszük meg, akkor azzal nem követünk el bűnt. Ilyenkor a rosszat tévedésből választottuk.

A paradicsomi Atya szeret bennünket. Megért minket. A Szellem Atya nem büntet a tévedéseinkért. Néha magunknak ártunk, amikor hibázunk, de az nem az Isten büntetése.

Az Első Atyánk azt szeretné, ha megtanulnánk, hogy mi a helyes. Azt akarja, hogy bölcsek legyünk és helyes döntéseket hozzunk. Amikor helyes döntéseket hozunk, akkor úgy tesszük meg a dolgokat, ahogy Isten is tenné. A mennyei Atya tökéletes az igazságban, a jóságban és a szeretetben.

Semmi rossz, téves vagy bűnös dolognak nem lehet köze Istenhez. Ezek tartanak távol minket a mennyei Atyától. Azért kell törekednünk arra, hogy olyanná váljunk, mint a Tökéletes Atya, mert akkor közeledhetünk hozzá. Minél közelebb kerülünk az Istenhez, annál jobban érezhetjük a szeretetét!

 

Senki sem idegen

Ganid megkérdezte Jézustól, hogy miért tölt olyan sok időt idegenekkel. Jézus így felelt: „Ganid, ha ismered az Istent, akkor senki sem idegen. Ha tudod, hogy az Isten a te Atyád, akkor azt is tudod, hogy mindenki a te fivéred, illetve nővéred. Hát nem érdekes dolog találkozni egy új fivérrel vagy nővérrel? Az élet legjobb része az, hogy az ember megtanulja szeretni a fivéreit és a nővéreit.”

 

Türelem

Egy nap Ganid megkérdezte Jézustól, hogy miért nem végez nyilvános tanítói munkát már most? Jézus azt felelte, hogy „Fiam, mindennek eljön az ideje. A fa zöld gyümölcse a kellő időben érik meg. A napnyugta a kellő idő elteltével követi a napkeltét. Te megszülettél erre a világra, de nem még fogsz hamarabb felnőni, ha aggodalmaskodsz és türelmetlenkedsz. Ki kell várnod az idejét. A mennyei Atyám kezében van a döntés arról, hogy mi fog történni holnap.”

 

Hűségesnek lenni

Azt az embert nevezik hűségesnek, aki valóban törődik egy másik személlyel. A hűséges személy segíti azokat, akikhez hűséges, bármikor is van szükségük segítségre. Az ember számíthat egy hű barátra. Egy hűséges személy sohasem bántaná a barátját szándékosan. Aki hűséges, az nem szegi meg az ígéretét. A hűséges ember akkor is szeretni fogja a barátját, amikor az néha nem rokonszenves dolgokat tesz. A hűséges személy azt teszi, amit helyesnek tart azok esetében, akikhez hűséges.

Jézus hű volt a családjához. Törődött velük. Segített nekik, amikor segítségre volt szükségük. Emlékszel, amikor Júdás elszökött? Emlékszel, amikor Júdás valami nem rokonszenves dolgot művelt és a testvérei ki akarták közösíteni? Jézus megmutatta nekik, hogy mit jelent hűségesnek lenni.

Az egyik legnagyobb dolog az, hogy hűségesek lehetünk. Lehetünk hűségesek gyerekként, fivérként és nővérként, barátként. Amikor felnövünk, megtanuljuk, hogy miként legyünk hűségesek férjként vagy feleségként, és szülőként.

Azáltal kell hűségesnek lennünk az Istenhez, hogy megosztjuk az ő szeretetét másokkal. Ha hűségesek akarunk lenni, akkor Jézushoz hasonlóvá kell válnunk.

 

A római utazás után

Jézus elbúcsúzott Gonodtól és Ganidtól. Ezután elment Kapernaumba. Ott meglátogatta a Zebedeus családot. Zebedeus János megmutatta Jézusnak azt a kis házat, melyet neki vásárolt.

Jézus öccse, Jakab abban a Zebedeus-féle hajóépítő műhelyben dolgozott, ahol korábban Jézus. Jézus Jakab gondjaira bízta a kis házat. Ezután Jézus visszatért Názáretbe.

Simon és Júdás meg akart házasodni. Jézust visszatérésére vártak. Így kettős lakodalomra került sor.

Rúth ekkor lett 15 éves. Ő maradt az egyetlen gyermek, aki még Máriával élt. A család megbeszélést tartott. Úgy döntöttek, hogy Rúth és Mária elköltözik Kapernaumba. Abba a kis házba költöztek be, melyet Zebedeus János vásárolt Jézus pénzéből.

Jakab és családja már Kapernaumban lakott. Elég közel voltak Rúth-hoz és Máriához, ha esetleg segítségre lett volna szükségük. Názáretben József és családja beköltözött a közös otthonukba. Mirjám és Jákob még mindig ott lakott a szomszédban.

Tehát Jézus családja most már Kapernaumban és Názáretben lakott.

 

Kivárni, míg eljön az idő

Jézus elment a Zebedeus-féle műhelybe dolgozni. Kész volt munkába állni és azt mondta, hogy „Az a helyes, ha elfoglalom magam, amíg el nem jön az én időm.” Jézus Jakab öccsével együtt dolgozott a hajóépítő műhelyben. Ahogy múlt az idő, egyszer hírét vették egy bizonyos Keresztelő János tevékenységének. Jézus folytatta a munkát, mialatt a Keresztelő János prédikált és felfelé haladt a Jordán folyó partján. Aztán Kr.u. 26 januárjában Jézus letette a szerszámokat és azt mondta: „Eljött az én időm.”

 

Keresztelő János

Jézus születése előtt egy Gábriel nevezetű angyal meglátogatta Máriát. Elmondta neki, hogy Jézusból különleges szellemi tanító lesz. Gábriel János anyját is meglátogatta János születése előtt. Elmondta neki, hogy János fogja előkészíteni a terepet Jézusnak. János és Jézus másod-unokatestvérek voltak. János szülei idősebbek voltak és ő volt az egyetlen gyermekük. János apjának halála után János gondoskodott az anyjáról. János pásztor volt és birkanyájakat tartott. János kint élt a pusztában. Amikor az anyja meghalt, János felhagyott a birkatenyésztéssel.

János két éven át tanulmányozta a szent írásokat, imádkozott és készülődött. Úgy gondolta, hogy a messiás eljöveteléről kell prédikálnia. Nyilvános igehirdetőként kezdett el tevékenykedni. Azt mondta az embereknek, hogy készüljenek a mennyország eljövetelére.

János fura szerzet volt a pusztából, de nagyon sokan hittek a szavaiban. János minden hívet megkeresztelt a Jordán folyóban.

Jánost megkérdezték, hogy vajon ő volna-e a messiás. Azt felelte, hogy „Nem, jön majd utánam valaki, aki nagyobb nálam. Én még arra sem vagyok méltó, hogy a saruját megoldjam. Én csak vízzel keresztelek. Ő a Szentlélekkel fog keresztelni.”

Zebedeus Jakab és János elment a Jordán folyóhoz, hogy Jánostól megkeresztelkedjenek. Egy hónappal később Jézus letette a szerszámait és így szólt: „Eljött az én időm.” Jézus és két testvére, Jakab és Júdás is elment Keresztelő Jánoshoz.

 

Jézus, Jakab és Júdás megkeresztelkedik

Jézus, Jakab és Júdás lement a Jordán folyóhoz. Beálltak a keresztelésre várók sorába. Amikor János meglátta Jézust, meglepődött. János úgy gondolta, hogy Jézusnak kellene megkeresztelnie őt. Jézus azt mondta Jánosnak, hogy azért kell megkeresztelnie, hogy az emberek megtudják, hogy eljött az ő ideje.

János meg is keresztelte őket. Azután azt mondta a várakozó sokaságnak, hogy aznapra térjenek haza. Amint az emberek elmentek, János, Jakab és Júdás látott valamit Jézus feje felett. Majd pedig egy hang ezt mondta: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik.”

 

Jézus és a Gondolatigazítója

A Gondolatigazító az Isten egy parányi része. Jézus Gondolatigazítója éppen olyan volt, mint bárki másé. Mindenki beszélhet a Szellem Atyához, a Gondolatigazítójához.

Jézus halandó ember volt. Ugyanakkor tökéletes paradicsomi Fiú is volt. Amikor Jézust megkeresztelték, egy különös dolog történt.

Jézus Gondolatigazítója eltávozott. Az Igazító elment a Paradicsomra. A paradicsomi Atya pedig visszaküldte Jézushoz önmagának e kicsiny részét. Az Isten különlegessé tette Jézus Gondolatigazítóját. Ez alkalommal Jézus, a paradicsomi Fiú hallhatta és láthatta az ő különleges Igazítóját.

Mindez nagyjából egy perc alatt ment végbe. János, Jakab és Júdás azt látta, amint Jézus Gondolatigazítója visszatér. Azután hallották az Istent, mint a Gondolatigazítót, aki ezt mondja: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik.”

 

Jézus arra készül, hogy megcselekedje az Isten akaratát

Jézus mindig megosztotta a mennyei Atya iránti szeretetét másokkal. Amikor az ember így tesz, akkor az Isten munkáját végzi, illetve az Isten akaratát cselekszi. Az Isten azt szeretné, hogy fogadjuk el az ő szeretetét és adjuk át másoknak. Ez jelenti a Szellem Atya akaratának megcselekedését.

Jézus több volt, mint ember. Ő paradicsomi Fiú is volt. Úgy döntött, hogy nem fogja használni a paradicsomi fiúi hatalmát, az emberfeletti hatalmát, hacsak a mennyei Atya nem akarja így.

Hozzánk hasonlóan Jézusnak is megvolt a maga szabad akarata. Megtehette a dolgokat a saját módján is, és megtehette úgy is, ahogy az Atya szerette volna. Jézus eldöntötte, hogy az életét úgy akarja élni, hogy a dolgokat úgy cselekszi meg, ahogy az Isten szeretné. Minidig megcselekedte a Szellem Atya akaratát.

Jézus tökéletesen megértette a paradicsomi Atyát. Most pedig el akarta mondani a világnak, hogy az Első Atya mennyire szereti a gyermekeit. Szeretett volna segíteni a világnak abban, hogy az emberek jobban megértsék az Istent. A tervei szerint ez képezte volna a nyilvános tanítói tevékenységének lényegét. Azt szerette volna, hogy amit ő másoknak tanít, azt adják tovább – mások is tanítsák a többi embert.

Jézus elment a hegyekbe. Imádkozott és megbeszélte mindezt a Szellem Atyával. Beszélt Gábriellel, az angyallal is. Gábriel tájékoztatta a nebadoni Mihályt arról, hogy miként állnak a dolgok Mihály más világain.

 

Az apostolok

Jézusnak tizenkét apostola volt. Az apostol olyasvalaki, aki Jézussal közösségben élt, és akit jézus arra készített fel, hogy másokat tanítson. Mind együtt éltek és járták az országot. Bizonyos értelemben ők alkották Jézus családját.

Mindegyik apostol más volt. Mindegyiknek megvolt a saját feladata az apostoli családban. Az első hat apostolt Jézus választotta. Tanította őket egy ideig, majd hagyta, hogy mindegyikük válasszon további egy-egy személyt az apostoli családba. Jézus mindig az Isten igazságaira tanította őket.

 

András

András Kapernaumban született. Ő volt a legidősebb gyermek a családjában. Andrásnak volt egy Simon Péter nevű öccse, és három húga. András és Simon Péter együtt halászott Zebedeus Jakabbal és Jánossal.

Amikor Andrást apostollá választották, éppen 33 éves volt. Egy évvel volt idősebb Jézusnál és ő volt a legidősebb apostol. Nem volt még házas.

András feladata az volt, hogy vezesse az apostoli családot. András jó vezetőnek bizonyult. Gyorsan tudott dönteni. Képes volt felismerni, hogy milyen problémával kell Jézushoz fordulni.

Az apostolok Jézust Mesternek szólították. András beceneve a „főnök” lett.

Simon Péter, vagyis András öccse, szintén apostol volt. András és Simon Péter természete nagyon különbözött. Ennek ellenére a két fivér nagyon jól kijött egymással. Simon Péter tudott a legjobban prédikálni a tizenkettek közül. András mégsem volt féltékeny rá. Példát mutattak arra, hogy két fivér milyen jól ki tud jönni egymással és milyen jól tudnak együttműködni.

A belső tulajdonságaidat nevezik emberi természetnek. András erős jellemű, határozott természetű ember volt. Tisztán, világosan gondolkodott. András rendelkezett egy nagyszerű tehetséggel is. Képes volt megtalálni a fiatalokban rejlő tehetséget.

Andrásnak abban kellett még fejlődnie, hogy bizakodóbbá tegye a természetét. Ő nem méltatta az apostolokat. Nem lelkesítették azok az új dolgok, amelyeket megismertek.

András sok mindent szeretett Jézusban. A legjobban mégis azt szerette benne, hogy a természete őszinte és igaz volt.

 

Simon Péter

Simon Péter 30 éves volt, amikor apostol lett. Jézus Péternek hívta.

Péter ekkoriban már házas volt és volt gyermeke is. A felesége csatlakozott a női testülethez. Jézus halála után Péter és a felesége együtt folytatta a munkát. Elmentek sok templomba és más helyekre, hogy tanítsák az embereket az Atya Istennel kapcsolatban.

András adta ki az apostolok feladatait. Péter, Jakab és János voltak Jézus személyes segítői. Végig Jézus mellett maradtak. Megtették mindazt, amit Jézus kért tőlük.

Péter bőbeszédű, kiváló előadó volt. Minden más apostolnál többet tett az embereknek a mennyország ügye érdekében való megnyerése terén. Péter gyorsan meg tudta fogalmazni a gondolatait. Ugyanakkor nem tudott elmélyülten gondolkozni. Állandóan bajba került, mert előbb beszélt és csak aztán gondolkodott.

Péter többet kérdezett, mint bármelyik apostol. Többnyire jó kérdéseket tett fel, de néha ostobákat is. Jézus megfeddte ezért, de Pétert ez láthatólag nem bírta más belátásra.

Péter vidám természetű volt. Egyúttal hű barát is. Péternek fejlesztenivalója az érzelmi önuralom terén volt. Folyton átesett az egyik érzelmi alapállásból egy másikba, így például az egyik pillanatban még bátor volt, a következőben már gyáva.

Péter Jézus szeretetteljes és megbocsátó természetét szerette a legjobban. Jézus letartóztatása után az egyik szolgálólány a megjegyzéseivel bosszantani kezdte Pétert. Jézus a várható fejleményekről előre figyelmeztette Pétert. Ő azonban azt hajtogatta a szolgálólány előtt, hogy nem ismeri Jézust. Péter szégyenkezett is emiatt. Abban bízott, hogy Jézus meg fog bocsátani neki. Miután értesült arról, hogy Jézus még mindig szereti és megbocsátott neki, jobb kedvre derült. Péter tényleg őszintén szerette Jézust.

 

Zebedeus Jakab

Jakab volt a hajóépítő Zebedeus legidősebb fia. 30 éves korában lett belőle apostol. Ekkor már házas volt és volt négy gyermeke.

Jézus a „mennydörgés fia” becenevet adta neki, mert Jakab a maga teljességében élte az életét. Tele volt energiával.

Jakab és az öccse, János együtt halászott Andrással és Péterrel. Jakab és János az összes többi apostolnál régebb óta ismerte Jézust.

Jakab és János jó példát mutatott arra, hogy miként tud kijönni egymással két makacs fivér. Nagyon szerették egymást és már gyermekkorukban is jó pajtások voltak. Nem jöttek ki egymással olyan jól, mint András és Péter, de jól tudtak együttműködni.

Az összes apostol közül Jakab fogta fel a legtöbbet Jézus tanításaiból. Olyan éles eszű volt, mint András. Jakab képes volt egy adott problémát minden oldalról megvizsgálni és megtalálni a megfelelő megoldást. A dolgok eltervezésében is jó volt.

Jakab elfoglalt volt, de sohasem sietett. Nagyon jó szónok volt. Nagyszerű volt a munkabírása – jól ellátta a napi szolgálatát. Nem hencegett és nem vágott fel azzal a teljesítménnyel, amit a szellemi ország mibenlétének felismerése alapján elért.

Jakabnak abban kellett fejlődnie, hogy felülkerekedjen a rendszeres hallgatásának időszakain. Előfordult, hogy minden ok nélkül napokig nem szólt egy szót sem a többi apostolhoz. Jakabnak is voltak erős érzelmei és nagyon fel tudta dühíteni magát. Jakab a legtöbbször előállt valamilyen mentséggel vagy magyarázattal a haragja miatt. Teljesen rendjén valónak tartotta, hogy dühös, ha jó oka volt rá. Jakab elég bátor volt ahhoz, hogy az általa igaznak vélt dolgokért kiálljon.

Jakab a megértő szeretetet kedvelte Jézusban a legjobban. Jézust mindig érdekelték a jelentéktelenebb és a fontosabb emberek is, a gazdagok és a szegények is.

 

Zebedeus János

János 24 éves korában, a tizenkét apostol közül a legfiatalabbként csatlakozott a csoporthoz. Nem volt házas. A szülei házában lakott Kapernaum külvárosában.

János kezelte Jézus személyes pénzvagyonát. A Jézus családjával kapcsolatos tennivalókat is ő intézte. E feladatát azelőtt is és azután is ellátta, hogy apostol lett belőle. Péter, Jakab és János volt Jézus személyes segítője. Sokan úgy gondolták, hogy János egy kedvezményezett helyzetű apostol volt. Jánost Jézus bízta meg. Jézus számára igen kedves volt. De Jézusnak nem voltak kedvencei. Jézus mindig kedves és tisztességes volt mindenkihez.

János bátor és hűséges volt. Sokat gondolkodott, de keveset beszélt. Bátran Jézussal tartott, amikor a rómaiak letartóztatták Jézust. Vele maradt mindvégig.

János nem beszélt sokat, kivéve, ha feldühítették. Megtanulta kordában tartani az érzelmeit. Évekkel később Jánost többször is börtönbe vetették. A bölcsessége és az önuralma azonban mindig megmentette.

Jánosnak csodálatos képzelőereje volt. Hűséges volt, és lehetett számítani rá, ha megígért valamit. Jézus halála után János viselte gondját Jézus anyjának, Máriának.

Jánosnak a gőgje leküzdésén kellett dolgoznia. Úgy gondolta, hogy az ő személye túl fontos. Jézus a szeretet apostolává tette Jánost. Idős korában János még mindig azt prédikálta, hogy „Gyermekeim, szeressétek egymást.” János 101 évet élt.

János Jézus szeretetét és önzetlenségét szerette a legjobban. János tudta, hogy Jézus mindig is gondoskodott az anyjáról és a családjáról. Jézus biztosította, hogy legyen fedél a fejük felett, közben neki magának ez nem adatott meg. Jánost elszomorította, hogy Jézust csak a kishúga, Rúth értette meg. A család többi tagja sohasem értette igazán Jézust.

 

Fülöp

Fülöp 27 éves korában lett apostol. Már házas volt, de gyerekei még nem voltak. Fülöpnek hat fivére és nővére volt. A családja halászattal foglalkozott.

Fülöp apostol feladata volt az élelem beszerzése. Ő gondoskodott arról, hogy az apostoloknak, a látogatóknak és néha még a nagyobb számban érkező embereknek is legyen mit enniük. Fülöp jól látta el ezt a feladatot.

Fülöp átlagos, hétköznapi ember volt. Jó volt abban, hogy ellássa a feladatát és más dolgokat. Ő nem nagy dolgokra volt hivatva. De a kisebb jelentőségű dolgoknak valóban hozzáértő elvégzője volt.

Jézus sohasem rótta meg Fülöpöt azért, mert sok buta kérdést tesz fel. Jézus tudta, hogy Fülöp elméje nem tud mindent felfogni. Jézus tudta, hogy ezen a világon nagyon sok lassú gondolkodású ember él. Jézus azt szeretné, hogy bárki bátran fordulhasson hozzá a kérdésével és a problémájával.

Fülöp Jézus nagylelkűségét értékelte a legjobban. Jézus sohasem volt fukar.

Fülöp nem az a fajta prédikátor volt, aki megmondja az embereknek, hogy mit tegyenek. Ő mindig azt mondta: „Gyere velem. Megmutatom, hogyan.” Sok Fülöphöz hasonló ember jött el meghallgatni Jézust. Jóleső érzés töltötte el őket, hogy a kiválasztott apostolok között egy hozzájuk hasonlót is láthatnak.

Fülöp egy hétgyermekes családból származott. Miután Jézus meghalt és visszatért az Atyához, Fülöp megkeresztelte az egész családját. Fülöp felesége a női testülethez tartozott. Fülöp és a felesége halála után a legidősebb lányuk folytatta az országért való szellemi munkálkodást.

 

Nátániel

Nátániel 25 évesen lett apostol. Ekkor még nem volt házas. Ő volt a Jézus által választott apostolok közül az utolsó.

Nátániel volt a legfiatalabb a hétgyermekes családban. Ő viselte gondját az öreg és legyengült szüleinek. Egyik fivére és nővére sem a közelben élt, így ő maga gondoskodott a szüleiről.

Nátániel feladata az volt, hogy gondoskodjon az apostolok családjáról. Kiderítette, hogy melyik család szenvedett szükséget és pénzt küldött nekik. Ha Nátániel tudomására jutott, hogy a gondjaira bízottak közül bárkivel bármi történt, akkor azonnal felkereste az illetőt. Az apostolok jó érzéssel vették tudomásul, hogy a családjuk biztonságban van.

Nátániel legcsodálatosabb jellemvonása az őszinteség volt. Innen kapta az „Őszinte Nátániel” becenevet. Tehetséges történetmesélő volt. Képes volt megnevettetni az embereket. Jézus szerette hallgatni, amint Nátániel megnevetteti az embereket.

Nátániel jellemgyengesége a túlzott büszkeség volt. A túlzottan büszke ember azt gondolja valamiről, hogy az kiválóbb (vagy fontosabb) mint a valóságban. Nátániel sok mindenre volt túl büszke, így például a családjára, a városára és az országára. És ezekben a dolgokban hajthatatlan volt.

Nátániel a türelméért szerette Jézust a leginkább. Jézus mindig türelmes volt az emberekkel és az ő nézeteikkel kapcsolatban.

Az összes apostol (a karióti Júdás kivételével) szerette Nátánielt. Júdás egyszer bepanaszolta Nátánielt Jézusnál. Jézus azt mondta Júdásnak, hogy ne ítélkezzen Nátániel felett. Megmondta Júdásnak, hogy hagyja békén Nátánielt. Azt mondta neki, hogy aggódjon inkább a saját ténykedése miatt.

A szülei halála után Nátániel elment Indiába. Indiában prédikált és keresztelt. Nagy ember volt az országban és sokat tett Jézus tanításainak terjesztése terén.

 

Lévi Máté

Mátét András választotta apostolnak. Máté ekkor 31 éves volt. Volt felesége és négy gyermeke. Ő és a családja adószedésből élt. A legtöbb ember ki nem állhatta az adószedőket.

Máté nagyon hálás volt azért, hogy őt, egy adószedőt kiválasztották. Örült, hogy Jézus és az apostolok elfogadták őt. Máté szerette is ezért Jézust. És a megbocsátó természete miatt is szerette Jézust.

Máté feladata volt a szükséges mennyiségű pénz összegyűjtése. Az apostolok „pénzszedőnek” hívták. Ha pénzre volt szükségük, Máté elrendelhette, hogy mindenki térjen vissza a halászhálókhoz. De Máté sohasem élt ezzel a jogával azután, hogy a nyilvános segédkezési tevékenységüket megkezdték.

A hívek pénzt adtak Máténak, hogy ezzel is segítsék őket az Isten munkáját végezni. Máté sohasem kért pénzt az összegyűlt emberektől. Inkább személyesen fordult hozzájuk. Megkérte a tehetősebb híveket, hogy adakozzanak.

Máté legcsodálatosabb jellemvonása az volt, ahogy barátokat tudott szerezni. Emellett mindenféle emberrel ki tudott jönni. Máté azon dolgozott, hogy megértse az élet szellemi vetületét. Ebben nagyon eredményes is volt.

Máté volt az egyetlen olyan apostol, aki jómódú családból származott. Ha valamely héten nem tudott elegendő pénzt gyűjteni, akkor a sajátjából adott. Néha közölni is akarta ezt az apostoltársaival, de végül sohasem tette meg. Néha nem akart elindulni pénzt gyűjteni. Inkább Jézust szerette volna hallgatni. Ilyenkor aztán a saját pénzét is be kellett adnia a közösbe.

Máté titokban adott a saját pénzéből. Úgy gondolta, hogy a többiek rossznak tartanák egy adószedő pénzét. Nem is beszélt erről Jézusnak, de Jézus tudott ezekről a dolgokról. Az apostolok mind úgy haltak meg, hogy sohasem szereztek tudomást arról, hogy Máté minden pénzét nekik adta és végül szegénységben halt meg.

 

Didimusz Tamás

Tamást Fülöp választotta apostolnak. Tamás ekkoriban 29 éves volt. Már házas volt és volt négy gyermeke. Tamás ács, kőműves és halász volt. Nem sokat járt iskolába, de jó eszű volt.

A tudósokhoz hasonlóan Tamás is mindig az igazságot és a bizonyítékot kereste. Ha észrevett valamilyen valótlanságot, akkor ott is hagyta az egészet. Később a „hitetlen Tamás” becenevet kapta, de az apostolok sohasem nevezték így.

Tamás gyermekkora nem volt boldog. Leány ikertestvére kilencéves korában meghalt. A szülei nem éltek boldog házasságban. Tamás meglehetősen ingerlékeny természetű lett. Még a felesége is örült, amikor Tamás elment az apostolokkal. Az apostolok eleinte hitványnak és megbízhatatlannak tartották őt. De amint jobban megismerték, mind nagyon megkedvelték.

András az utazásaik megszervezését bízta Tamásra. Ő tervezte meg, hogy az útjuk során hol álljanak meg. Sokszor ő választotta ki, hogy melyik városban tanítsanak.

Tamás őszinte és hűséges volt. Jellemgyengesége a bizalomhiány volt. Sok Tamáshoz hasonló ember élt akkoriban. Akik őszinték voltak, de nem értettek meg minden tanítást, hajlandók voltak Jézust követni, miután találkoztak Tamással.

Tamás mindig azon aggodalmaskodott, hogy nem volt meg a kellő biztonság. A végsőkig képes volt vitatkozni. De amint Jézus vagy a többiek közül valaki eldöntötte, hogy mit kell tenni, Tamás volt az első, aki azt mondta, hogy „Hát akkor csináljuk!” Jó vesztes volt. Emellett ő volt egy egyik legbátrabb a tizenkettek között.

Tamás a kiegyensúlyozott természete miatt szerette Jézust. Jézus erős volt, ugyanakkor gyengéd is; megbocsátó volt, de mindig tisztességes; segítőkész, de sohasem parancsolgató; bátor, de sohasem meggondolatlan; játékos, de sohasem esztelen. Jézus nagyon kedvelte Tamás társaságát és sokszor hosszan elbeszélgetett vele.

 

Alfeus Jakab és Júdás

Alfeus Jakabot és Júdást Zebedeus János és Jakab választotta apostolnak. Az ikrek ekkor 26 éves korban jártak. Mindketten házasok voltak. Jakabnak három, Júdásnak kettő gyermeke volt. A kinézetük hasonló volt, hasonlóan is gondolkodtak és az istenképük is megegyezett.

Az ikerpár nagyon egyszerű halász volt. Jólelkűek, nyíltak és segítőkészek voltak, és mindenki kedvelte őket. Nem voltak valami okosak, de jószívűek és kedvesek voltak. Ők voltak a legjelentéktelenebbek minden apostol közül. Ezt tudták is és derűsen vették tudomásul. Örültek, hogy ilyen nagy emberek társaságában lehetnek.

András az emberek felügyeletét bízta Jakabra és Júdásra. Ők tartották fenn a nyugalmat a prédikációk ideje alatt. Az idejük többi részét az apostoloknak való segédkezéssel töltötték. Segítettek Fülöpnek az élelmezésben. Pénzt vittek az apostolok családjának Nátániel megbízásából. Mindig készek voltak segíteni.

Az egyszerű emberek jóleső érzéssel nyugtázták, hogy a hozzájuk hasonlókból is lehetnek apostolok. Sok más egyszerű ember, és olyanok is, akiknek nem volt elég bátorsága, éppen az ikrek miatt kezdett el hinni.

Alfeus Jakab azért szerette Jézust, mert feltűnésmentes, egyszerű életet élt, mellőzte a nagyzolást. Alfeus Júdás pedig azért kedvelte Jézust, mert sohasem mutatta fontosabbnak magát a többi embernél. Mindketten hittek Jézusban. Istenfiak voltak és testvérek a mennyországban. Szerették Jézust és Jézus is szerette őket.

Az ikrek mélyen hittek Jézusban és jól is szolgálták őt. De nem tudták megérteni, hogy miként kell elhozni az országot. Miután Jézus visszatért az Atyához, ők is visszatértek a családjukhoz és a halászhálóikhoz. De úgy éltek és haltak, hogy élvezhették annak a négy évnek az áldásait, melyet közeli barátságban töltöttek az Isten Fiával.

 

Zélóta Simon

Zélóta Simont Péter választotta apostolnak. Simon ekkoriban 28 éves volt és nem volt saját családja. Kapernaumban élt a szüleivel.

Simon heves természetű volt és mély érzelemmel viseltetett a dolgok iránt. Mielőtt apostol lett, Simon zélóta volt, mely a rómaiak és a magas adók ellen küzdő csoportként működött.

Simon szeretett volna megváltozni, hogy ne csak a zsidók érdekeit nézze. Igyekezett a világ minden népének érdekét nézni. Szép lassan leküzdötte a harcias természetét. Prédikátora lett „a békének a Földön és a jó szándéknak az emberek között”.

András a szabadidős tevékenységek megszervezését bízta Simonra. Simon jó munkát végzett. Megtervezte a szabadidős programjukat és a kikapcsolódást. Jézus nem akarta, hogy az emberek csak munkával töltsék az idejüket. Azt szerette látni, hogy az emberek a munkában is és a kikapcsolódásban is örömüket lelik.

Simon hű volt a szellemi országhoz. Ügyesen segített az embereknek megtalálni a mennyországot. Amikor az apostolok olyannal akadtak össze, aki bizonytalan volt a mennyországot illetően, odahívták Simont. Simon segített eloszlatni az illető kételyeit és segített az örök élet melletti döntés meghozatalában.

Simon szeretett vitázni és ebből rendszerint jó dolog sült ki. Sok művelt zsidó és görög szeretett Simonnal beszélgetni. Sokaknak segített a szellemi ország megértésében.

Simon Jézus nyugodt természetét és önuralmát szerette a legjobban. Simon hűséges volt Jézushoz és nagyon kedvelte őt.

Simon egészen öregkoráig tanította a jézusi evangéliumot és keresztelte a híveket. Halála után Afrikában temették el.

 

A karióti Júdás

A karióti Júdást Nátániel választotta apostolnak. Júdás 30 éves és nőtlen volt ekkor.

Júdás esztelen szülők egyetlen gyermeke volt. Elkényeztetett gyerek lett. Felnőve túl nagyra tartotta magát. Nagyon fontos embernek gondolta magát.

Júdás nem értette, hogy mi a tisztesség. Rossz vesztes volt. Gyűlöletet is érzett. Sokszor érezte úgy, hogy az emberek megsértik az érzéseit, pedig a valóságban nem ez volt a helyzet. Mindig azon járt az esze, hogy miként vegyen elégtételt, és miként vágjon vissza az embereknek. Nem volt őszinte magához.

Júdás szülei olyan esztelenek voltak, hogy amikor Júdás elkezdte követni az új tanításokat Istenről, a szülei kitagadták a családból.

Júdás feladata az apostoli pénzvagyon őrzése volt. Ő hordta magánál a pénzt és fizette a számlákat. Becsületesen és jól látta el ezt a feladatát.

Az apostolok kedvelték Júdást. Semmi különös vonása nem volt Júdás természetének. Mások felé jó modort mutatott. Iskolázottabb volt az össze többi apostolnál.

Júdás hitt Jézusban, de sohasem szerette őt igazán. Jézus tudta, hogy milyen veszélyekkel jár az, ha Júdást apostollá teszik. A paradicsomi Fiú azonban mindenkinek esélyt ad az örök életre. Jézus minden lehetőt megtett, hogy megmentse ezt a gyenge és összezavart apostolt.

Júdás sokszor érezte úgy, hogy megsértették az érzéseit. Ilyenkor azon kezdett el gondolkodni, hogy miként vegyen elégtételt. Ez a veszélyes gondolkodásmód fordította őt Jézus és az igaz barátai, az apostolok ellen.

Jézus halála után Júdás öngyilkos lett. A világok nemigen tudtak megbocsátani neki. Jézus csak sajnálatot érzett Júdás iránt.

 

Az apostolok tanítása

Jézus sok hónapot töltött az apostolok tanításával. Azt szerette volna, ha jobban megértik az Atya Istent. Ez nagyon nehéz feladat volt. Az embereknek megvoltak a régi felfogásaik Istenről. Úgy tartották, hogy az Isten bosszúálló, haragos és megbünteti az embereket. Jézus megtanította az apostoloknak az igazságot. A szellemi igazságot világosságnak is nevezik. Jézus világosságot adott nekik a régi, sötét felfogásuk helyébe.

Az apostolok lassan tanultak. Miután megértették a Szellem Atya természetét, képessé váltak személyesen is munkálkodni. Ez néha azt jelentette, hogy házról házra jártak és elbeszélgettek az emberekkel. Jézus kettesével küldte ki az apostolokat. Sohasem mentek egymagukban.

Amint már jól tudták végezni a személyes tanítást, megtanulták azt is, hogy miként beszéljenek nyilvánosság előtt. De ez időbe tellett. Addig még sokat kellett tanulniuk.

 

Jézus evangéliuma

Jézus azt szerette volna, ha az emberek megismerik az igazságot. Jézus az igazságot tanította. Ezt az igazságot evangéliumnak nevezzük.

Jézus nagyon sok mindent tanított. De legfőképpen azt szerette volna, hogy az emberek jobban megismerjék és megértsék az Istent.

A legfontosabb evangélium az az örömhír volt, hogy az Isten a mi szerető Atyánk. Mi mindannyian az ő gyermekei vagyunk. Mi mind fivérek és nővérek vagyunk.

 

A megmenekülés

Jézus azt mondta: „Az Isten a ti Atyátok és ti az ő gyermekei vagytok. Ha teljes szívvel elhiszitek ezt, akkor megmenekültetek. Akkor már örök életetek van és örökké fogtok élni. Ha ismeritek ezt az igazságot, akkor szabadok vagytok.”

 

A Mennyország

A régi időkben a Földön voltak királyok és királynők, és voltak szolgák. Jézus a „mennyország” kifejezést arra használta, hogy az emberek megértsék, hogy egy szellemi országról van szó. Ha Jézus itt lenne ma, akkor mennyország helyett inkább úgy hívná, hogy „a mennyei család”.

Jézus arra tanított minket, hogy az Atya Isten minden gyermekét szereti. Amikor a gyermekek elfogadják az Atya szeretetét, akkor beengedik az Istent az életükbe. A mennyország, illetve a mennyei család már most ott él az ilyen gyermek szívében.

 

Az emberek közötti testvériség

A mennyei Atya minden gyermekét szereti. Amikor a gyermekek elfogadják az Atya szeretetét, akkor beengedik az Istent a szívükbe. De a szeretetet nem lehet bezárni, mert akkor meghal. A szeretetet át kell adni. Az Atya azt szeretné, ha elfogadnánk az ő szeretetét és átadnánk a többi gyermekének. Ha így teszel, akkor részese leszel az emberek testvériségének.

Az Atya szeretetének az ő más gyermekei részére való átadásának módja a szükséget szenvedő emberek segítése és a velük való törődés. Próbálj meg mindenkit úgy szeretni, mint ahogy az Atya és Jézus szeret téged.

 

Az Ország követei

A követ nagy szó. Nagy feladat is. Néha egy nagyon fontos személy nem mehet el egy adott helyre, nem lehet jelen. Ilyenkor egy másik személyt küld, hogy betöltse a helyét. Ezt a más személyt nevezik követnek. A követnek úgy kell cselekednie és úgy kell megtennie a dolgokat, ahogy a fontos személy tenné, ha ott lenne. A követnek nagyon hűségesnek kell lennie az általa képviselt személy iránt.

Jézus a mennyei Atya követe volt. Jézus úgy cselekedett és tette a dolgát, ahogy az Atya tette volna, ha a Földön tartózkodik. Jézus tanított az apostoloknak a paradicsomi Atyáról. Az apostolokból lettek az Atya követei. Az apostolok nem fogtak fel mindent. De mindent megtettek, hogy jó követek legyenek.

Valamiképpen mi is követei lehetünk az Atya családjának. Megoszthatjuk az Atya szeretetét a többi gyermekével. Szolgálhatunk és segíthetünk másokat, ahogy Jézus is tette. És hozzájárulhatunk a békéhez a Földön és a jó szándékhoz az emberek között.

 

A Mester

Jobban megérthetjük a Mester tanításait, ha megvizsgáljuk, hogy miként élte az életét. Viszont az ő élete, nem pedig a tanításai segíthetnek a legtöbbet annak megértésében és megismerésében, hogy milyen is az Atya szerető természete.

 

Szeretet

Az „aranyszabály” az, hogy szeresd a szomszédodat úgy, mint önmagadat. Ez a testvéri szeretet. Az atyai szeretet a legjobbat keresi az emberben. Az atyai szeretet azt jelenti, hogy úgy szereted a társaidat, ahogy Jézus szeret téged. Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy mit tenne Jézus, és azután ily módon szeressük egymást. Az atyai szeretet olyan szeretet, melyet valóban meg akarunk osztani másokkal, ha szeretjük az Istent.

 

Legyetek világosság

Jézus azt mondta az apostoloknak, hogy ők a világ világossága. Az volt a feladatuk, hogy a Jézustól kapott igazságot vagy világosságot megosszák másokkal. Épp annyira kell megvilágítaniuk az Atyához vezető utat, hogy az emberek odatalálhassanak. Ha túl erősen világítanának, az elvakítaná és összezavarná az embereket. Ha túl erősen világítanának, azzal csak saját magukra irányítanák a figyelmet.

 

Ne aggódjatok

Jézus azt tanította, hogy bíznod kell a mennyei Atyában, hogy gondoskodik rólad, azonban nem szabad elfelejteni, hogy „aki nem dolgozik, az ne is egyék”. Jézus nem szeretné, hogy az emberek aggódjanak. Az Atya mindig örül, ha segíthet. Viszont nem tesz meg helyetted olyasmit, amit te magad is megtehetsz.

 

Sötét hiedelmek

Egy este Jézus szót ejtett olyan dolgokról, melyektől az emberek féltek, mert igaznak hitték. Ezeket mondta:

A holtak szellemei nem térnek vissza a Földre (kísértetek nincsenek).

Nincsenek szerencsehozó dolgok, melyek révén irányítani lehetne a szellemvilágot, gyógyítani lehetne vagy meg lehetne előzni a baleseteket.

A varázslás és a bűbájolás csak szemfényvesztés és színlelés.

Nincs jó szerencse és balszerencse. Nincsenek szerencseszámok.

Az álmoknak semmi közük a szellemvilághoz.

Az ég csillagainak semmi közük a földi életünkhöz.

 

Jól tanítsátok a szülőket

Jézus elmondta az apostoloknak, hogy a szülőket meg kell tanítani arra, hogy miként segítsék a gyermekeiket. A szülőknek bölcsen segíteniük kell a gyermekeiket abban, hogy megválasszák a hőseiket. A szülőknek bölcsen segíteniük kell a gyermekeiket abban, hogy jól válasszák meg az életük munkáját.

A szülőknek meg kell tanítaniuk mind a fiúkat, mind a lányokat a gyengédségre. Ez jelent szeretetet, együttérzést, érzékenységet és lágyszívűséget. A fiúknak éppúgy ki kell mutatniuk az érzelmeiket mint a lányoknak. (Jézus így tett.)

Jézus azt is mondta, hogy a gyerekeknek kedvesnek és gyöngéd természetűnek kell lenniük. Azt mondta, hogy a gyerekek jó béketeremtők. Bátrak és nem térnek ki a problémák elől. Jézus azt mondta az apostoloknak, hogy úgy higgyenek és bízzanak az Istenben, ahogy a kisgyerekek.

Jézus úgy gondolja, hogy a gyerekek csodálatosak!

 

A búcsúünnep

Jézus és az apostolok Jeruzsálembe tartottak, hogy elkezdjék a nyilvános működésüket. Elbúcsúztak a családjuktól és azoktól a barátaiktól, akik eljöttek jó utat kívánni. András elment megkeresni Jézust, aki otthagyta az ünnepséget. Amikor rátalált, Jézus éppen sírt. András megkérdezte, hogy miért sír, ki rontotta el a kedvét. Jézus azt felelte, hogy „Egyikőtök sem szomorított el. Azért vagyok szomorú, mert a családomból senkinek nem jutott eszébe, hogy felkeressen és jó utat kívánjon.”

Rúth ekkoriban éppen otthon, Názáretben tartózkodott. A család többi tagja azért maradt távol, mert nem értették meg Jézust.

 

Beszéd a bátorságról

Néha az apostoloknak nehézséget okozott, hogy megnyerjék az embereket az országnak. Némely ember úgy gondolta, hogy a tanításaik a gyengéknek valók. Jézus azt tanította, hogy a paradicsomi Atya a szeretet erejével uralkodik. A szeretet a legnagyobb minden szellemigazság közül. Egy napon majd a szeretet fogja uralni a világunkat is.

Jézus elmondta nekik, hogy a hitetlenek bírálni fogják őket azért, mert harcmentes evangéliumról tanítanak. Bírálhatják majd őket azért a tanításért, hogy az Isten a mi Atyánk. És bírálhatják őket az emberek testvériségéről szóló tanításért is. Jézus azt mondta, hogy nem volt még sereg, mely ennél bátrabb lett volna. Az Istent ismerő emberek bátorsága teszi a hőst. Ti mind Istent ismerő emberek vagytok. Ti követek vagytok.

Ettől az apostolok jobb kedvre derültek. Még nagyobb bátorsággal mentek hirdetni az örömhírt.

 

Csodák

Jézus nem akart csodákat tenni, hacsaknem az volt az Atya akarata. Azoknak az embereknek a legerősebb a hitük, akik akkor is hisznek valamiben, ha azt a dolgot nem látják. Könnyű hinni azzal kapcsolatban, amit megmutatnak nekünk. Az ilyen sekélyes hit nem mindig tud erősödni.

A Jézus által tett csodák többsége betegek gyógyításához kapcsolódott. Egyszer híre ment, hogy Jézus meggyógyított egy fiatalembert. Még aznap, amikor Jézus kilépett a Zebedeus-házból, tömegnyi beteg ember várta a kertben. Jézus 683 férfit, nőt és gyereket gyógyított meg. Ennek eredményeként azonban közülük csak kevesek erősödtek a hitükben. A Kapernaumban napszálltakor elvégezett gyógyítás után sok ember követte Jézust. Sokan csak azért, hogy lássák, amint csodát tesz.

 

Hitbeli gyarapodás

Jézus azt mondta, hogy a szellemi hittel bíró gyermek az Atyához tart. A gyermek először talán még lassan halad, de a hitbeli gyarapodás bizonyos.

Nem az a fontos, hogy milyen gyorsan növekedsz, hanem az, hogy egyre közelebb és közelebb kerülsz az Atyához.

Hit által napról napra gyarapodva közelítesz az Istenhez.

Jobb egy kicsiny, de erősödő hittel rendelkezni, mint a hitetlenség szellemével átitatott éles elmével.

 

A vándor hitszónokok

Jézus és az apostolok öt hónapon át a Zebedeus-házban maradtak. A parton egy nagy tábort állítottak fel. Ez volt a látogatók százait fogadó sátorváros.

A vándor hitszónok olyan személy, aki folyamatosan úton van, hogy az evangéliumot tanítsa. A táborban létrehoztak egy iskolát a vándor hitszónokok felkészítésére. Délelőtt az apostolok tanították a hallgatóságot. Délután a tanítványok kimentek a partra, s az általuk már megtanult dolgokat tanították az embereknek. Vacsora után megvitatták a tanultakat és aznapi tapasztalataikat.

 

Az első kórház

A tábor közvetlen közelében állították fel a világ első kórházát. Az orvos mellett 25 női és 12 férfi segítő dolgozott. Segítettek a betegeknek imával, lelki támasszal és mindazzal, amit akkoriban az orvoslásról tudni lehetett.

Semmilyen csodás gyógyulásra nem került sor. De a kórházat javuló állapotban vagy gyógyultan elhagyó 1000 ember mindenfelé azt híresztelte, hogy Jézus csodatételekkel hozott nekik gyógyulást.

 

Zebedeus Dávid

Jézus az apostolok többségét 10-12 vándor hitszónok társaságában különböző városokba küldte. Maga Jézus városról városra járt, hogy megfigyelje, miként tevékenykednek.

Zebedeusnak három fia volt. Jakabból és Jánosból apostol lett. A harmadik fiú, Dávid pedig önállóan kezdett a segítőmunkához.

Azokban az időkben még nem volt telefon. Ha közölni akartak valamit egy messze lévő személlyel, akkor futárt küldtek hozzá. A futár olyan személy, aki az üzenetet megjegyzi, majd sietve elmegy a címzetthez és átadja neki.

Dávid létrehozott egy hírvivői hálózatot. Mintegy 50 férfi alkotta a városokat összekötő futárszolgálatot. Az volt a feladatuk, hogy tájékoztassák Jézust, az apostolokat és a többi szolgálatot ellátó személyt a legújabb hírekről. Sokan sok helyen munkálkodtak az ország érdekében. Dávid futárszolgálata nagyon hasznosnak bizonyult.

 

A női testület

Jézus korában a nők nem részesültek tisztességes bánásmódban. A nők nem sétálhattak együtt a férfiakkal, és nem is vehettek részt velük közösen az istentiszteleten. A lányok nem járhattak iskolába. A férfiak úgy gondolták, hogy ők jobbak a nőknél.

Jézus valami nagyon merészet és bátrat lépett. 12 nőt megtett az evangélium tanítójának. Ezek a nők is dolgoztak a kórházban és meghallgatták mindazokat a tanításokat, amelyekben a vándor hitszónokok részesültek. Ők alkották az úgynevezett női testületet.

Ezen minden férfi megrökönyödött, még az apostolok is. Jézus e cselekedetével minden nőt felszabadított. Jézus számtalanszor elmondta, hogy az Atya minden gyermekét egyformán szereti. Sokszor említette, hogy az ország mindenki előtt nyitva áll. A mindenki alatt feketét és fehéret, gazdagot és szegényt, férfi és nőt is értett.

 

Az 5000 ember jóllakatása

Az egyik vasárnap Jézus az apostolokkal elment egy ligetbe. Egy időre szerettek volna távol maradni az emberektől, hogy pihenhessenek. Az emberek azonban megtalálták őket. Szerdán ebédidő tájban már 5000-en voltak velük.

Az emberek már éhesek voltak, de nem akartak hazamenni. Sokan arról suttogtak, hogy Jézusból király lesz. Az emberek többsége még mindig nem értette meg, hogy Jézus egy szellemi országról tanított. Ők viszont egy földi királyt szerettek volna.

Jézus úgy döntött, hogy jóllakatja az összes embert. Ez volt az Atya akarata is. Az apostoloknak viszont csak öt darab kenyerük és két darab haluk volt. Jézus köszönetet mondott az Atyának az ételért. Ezután kettétörte a kenyeret és átadta a segítőinek azzal, hogy adják tovább az embereknek. Ez már csoda volt. Az eredetileg kevés ételből elegendő mennyiségben jutott minden egyes jelenlévőnek.

Miután az emberek jóllaktak, Jézusból királyt akartak csinálni. Jézus nem állt kötélnek. A szemükre vetette, hogy miután megtöltötték a gyomrukat, most már királyt akarnak maguknak. Úgy akarnak jóllakni, hogy nem dolgoznak meg az ételért.

Jézus szellemi igazsággal szerette volna megtölteni az emberek szívét. Azt szerette volna, hogy az emberek a Szellem Atyát tegyék meg királynak a szívükben.

Amikor az emberek meghallották ezt, elkedvetlenedtek. A többségük haza is ment és nem követte többé Jézust.

 

A zsidók vezetői

A zsidó vezetők közül sokakat aggasztott Jézus tevékenysége. Némelyek féltek is. Mások a szívükben elzárkóztak tőle és nem voltak hajlandók befogadni a szellemi világosságot.

Ezek a zsidó vezetők meg akarták mondani az embereknek, hogy mit gondoljanak az Istenről. Azt akarták, hogy az emberek minden zsidó vallási szabályt kövessenek. Nem akarták, hogy az emberek maguk válasszanak.

Így aztán a zsidó vezetők nem voltak hajlandók megengedni Jézusnak azt, hogy a zsinagógákban beszéljen az emberekhez. Nem szerették volna, ha felszólal a jeruzsálemi templomban. Fel is keresték az egyik római vezetőt, a Heródes nevűt. Heródes beleegyezett, hogy a katonái elfogják Jézust, amint az Jeruzsálembe érkezik.

 

A Hetvenek

Jézus találkozott a vándor hitszónokokkal, a női testülettel és a 150 másik hűséges követőjével (tanítványokkal). Ezekből a hívekből Jézus kiválasztott 70 főt. Őket szánta arra, hogy az új evangélium hirdetői és tanítói legyenek. E csoport vezetője egy Abner nevezetű férfi lett.

A tanítás el is kezdődött. Minden reggel Jézus beszélt nekik. Péter a nyilvánosság előtt végzendő tanhirdetést tanította. Nátániel a kérdések megválaszolására oktatta őket. Minden egyes apostol tanította a hetvenek csoportját azzal kapcsolatban, hogy mi a legjobb módja a dolgok megtételének.

Amikor a hetvenek tanítása véget ért, Jézus kiküldte őket az emberek közé. Egyikük sem egyedül indult útnak. Kettesével mentek. Az volt a dolguk, hogy tanítsák az embereknek ezt az új parancsolatot: Szeresd az Istent a teljes elmédből és szellemedből, a szomszédodat pedig úgy, mint magadat. Ez az egyetlen parancsolat vette át a zsidó vezetők által alkotott 613 vallási szabályt.

 

A tanítás új formája

Jézus egy történet elmondásával kezdte a tanítást. Az általa elmondott történeteket példázatoknak nevezik. Jézus ellenlábasai sohasem értették meg a példabeszédeit. A példázat összezavarta a rosszakarókat.

A hívek viszont tanulhattak a példázatokból. A hívek különféle tanulságokat szűrtek le ugyanabból a példabeszédből. Ennek oka az, hogy mindenki más. Mindenki másként gondolkodott és másként érzett. Minden hívőnek volt szellemi hite. Egyeseknek erősebb, másoknak gyengébb. De minden hívő nyitottan viszonyult az igazsághoz.

 

Példabeszéd az elveszett bárányról

Egy jószívű embernek volt 100 báránya. Az egyikük elveszett. A jó pásztor otthagyja az egész nyájat és elindul megkeresni az elveszettet. Addig nem adja fel a keresés, amíg meg nem találja az elveszett bárányt.

Miután rátalál az elveszett bárányára, hazaviszi. Összehívja a barátait és a szomszédait, mondván: „Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett bárányomat.”

Jézus azt mondta, hogy a mennyei Atya nem szeretné elveszíteni egyetlen kisgyermekét sem. Egyesek úgy gondolták, hogy az Isten azt az elveszett gyermeket fogadja vissza, aki bűnbánatot mutat. Jézus viszont azt tanította, hogy a Szellem Atya már akkor elindult az elveszett gyermekeiért, mielőtt még azok egyáltalán felismernék, hogy elvesztek, vagy mielőtt megbánást mutatnának.

Jézus azt mondta, hogy „A mennyei Atya szereti a gyermekeit, így tehát nektek is meg kell tanulnotok szeretni egymást. A mennyei Atya megbocsát nektek, így tehát nektek is meg kell tanulnotok megbocsátani a másiknak.”

 

Figyeljetek és emlékezzetek

Éppen úton voltak Jeruzsálembe. Jézus megemlítette az apostoloknak, hogy tudomásra van arról, hogy le fogják tartóztatni. Elmondta, hogy az emberek majd gúnyolódni fognak rajta. Le fogják köpni és megkorbácsolják. Végül pedig meg is ölik. Jézus azt mondta, hogy ne féljenek attól, ami be fog következni.

Jézus azt mondta: „Harmadnapon feltámadok. Figyeljetek és emlékezzetek, hogy én előre szóltam nektek.”

Az apostolok megdöbbentek. Nem tudták felfogni a hallottakat. Egyszerűen nem tudták elhinni, hogy a Mester által elmondottak szó szerint meg fognak történni.

 

A Béke Fia bevonul Jeruzsálembe

Jézus arra kérte az apostolokat, hogy ne végezzenek semmilyen nyilvános tevékenységet a húsvétünnep alatt. Jézus azt is mondta, hogy a halála előtt beszédet fog tartani.

Egy hódító király mindig lóháton vonult be egy városba. A béke és a barátság királya viszont mindig szamár hátán érkezett a városba. Jézus békével és a jó szándékkal akart Jeruzsálembe menni. Ezért választotta a szamarat.

Zebedeus Dávid előre kiküldte a futárait Jeruzsálembe. El is terjesztették Jézus érkezésének hírét. Amikor Jézus megérkezett Jeruzsálembe, emberek ezrei futottak ki a Béke Fiának üdvözlésére.

A zsidó vezetők féltek nyilvánosan elfogatni Jézust. Az emberek megéljenezték Jézust. A zsidó vezetők tanácskozásra gyűltek össze. Egyetértettek, hogy valamit tenniük kell. Megállapították, hogy ha nem állítják meg ezeket az embereket, akkor az egész világ meg fogja kedvelni Jézust!

 

Jézus a templomban

Másnap visszatértek a templomba. Az apostolok kíváncsian várták, hogy mit fog tenni Jézus. Júdás viszont azon törte a fejét, hogy neki mit kellene tennie. Júdás ki akart lépni az egészből.

Jézus éppen elkezdte a beszédét az összegyűlt tömeg előtt, amikor a közelben hangos veszekedés tört ki a váltópénzek miatt. Ezen kívül egy fiú 100 marhát terelt át a templom udvarain.

Jézus megszakította a beszédét. Elvette a fiútól a korbácsot és kihajtotta a marhákat a templomból. Ezután kinyitogatta a karámokat és hasonlóképpen kiterelt minden állatot.

Az embereket feltüzelték a látottak. Fel is borogatták a pénzváltók asztalait. Rövidesen minden olyasmitől megtisztult a hely, amelynek semmi köze nem volt az Szellem Atya templomához. Mire a római katonák odaértek, már mindenki lenyugodott. Ezután az emberek énekeltek és meghallgatták Jézus beszédét.

 

Az utolsó nyilvános beszéd

Jézus ekkor tartotta meg az utolsó nyilvános beszédét. Ennek tárgya a szeretet és a megbocsátás volt. Beszélt a zsidók hamis tanítóiról és vezetőiről is. Jézus elmondta, hogy többé nem fog tanítani a templomban. Elmondta, hogy az ő munkája véget ért.

 

János Márk

Jézus azt kérte az apostoloktól, hogy ne menjenek Jeruzsálembe. Azt szerette volna, ha elgondolkodnak a közelgő események jelentőségén és felkészülnek.

Jézus szeretett volna elmenni a hegyekbe imádkozni, egyedül. Zebedeus Dávid őröket akart Jézus mellé adni. Jézus azonban azt mondta, hogy időnek előtte senki sem érhet hozzá.

Egy János Márk nevű fiú ebédes kosarat készített össze Jézusnak. Amikor Jézus át akarta venni tőle a kosarat, János Márk nem eresztette el. János Márk azt mondta, hogy majd ő viszi a kosarat Jézus helyett, és megígérte, hogy nem fogja zavarni Jézust. Így álltak ott, mindketten fogva a kosarat. Jézus végül azt mondta János Márknak, hogy vele tarthat, mert őszintén vágyik rá. Jézus így töltötte el az utolsó nyugalmas napját a Földön János Márkkal és a paradicsomi Atyjával.

 

A karióti Júdás üzletet köt

Közvetlenül azután, hogy Jézus elvonult a hegyekbe, a karióti Júdás egyenesen Jeruzsálembe ment. Jézus ellenségeivel volt találkozója. Júdás közölte a családjával és a barátaival, hogy ott akarja hagyni Jézust és az apostolok társaságát. Az ismerősei azzal bíztatták, hogy a zsidó vezetők nemes cselekedetnek minősítenék, ha valóban így tenne. Júdás beleegyezett, hogy együttműködjön a római századossal. Júdás feladata az volt, hogy rámutasson Jézusra, így a katonák feltűnés nélkül letartóztathassák. Júdás tudni akarta, hogy mire számíthat ezért. Azt mondták neki, hogy ne aggódjon, meg fogja kapni a jutalmát, miután Jézus kézre került. A Júdás által tervezett dolgot árulásnak nevezik. Egy barát elárulása éppen ellenkezője annak, amikor valaki hű marad egy baráthoz.

 

Felkészülés az utolsó vacsorára

Jézusnak tudomása volt Júdás ügyködéséről és az áruló terveiről is. Jézus mindig tudott ezekről a dolgokról. Jézus úgy döntött, hogy az utolsó vacsoráját a Földön szűk körben, az apostolaival tölti. Még szolgálókat sem hívtak. Addig nem is tudták, hogy hol lesz az utolsó vacsora, amíg el nem jött az ideje. Jézus János Márkék házához vezette őket. A házban elbeszélgetett János Márk szüleivel. Az apostolok felmentek az emeleti szobába.

Közvetlenül az ajtó mellett mosdótálak és törölközők voltak elhelyezve a célból, hogy a vendégek lemoshassák a lábukról az út porát. Az apostolok mind egymásra néztek. Nem láttak sehol egy szolgálót, aki megmosta volna a lábukat. Mind azt gondolták, hogy „én bizony nem fogom megmosni senki lábát; nem fogok szolgálóként viselkedni”.

Aztán az asztal körül elhelyezett ülőhelyeket méregették. A Jézusnak szánt kerevet magasabb volt a többinél, ebből tudták, hogy az lesz az övé. A legfontosabb hely a Jézus bal oldalán lévő volt. Ezt követte fontosság szerint a Jézus jobb oldalán lévő ülőhely. Az apostolok épp azon tűnődtek, hogy vajon megvárják-e Jézust, hogy rendelkezzen az ülésrendről, amikor a karióti Júdás elfoglalta a legfontosabb szabad helyet. Az apostolokat ezzel nagyon felbosszantotta. Zebedeus János leült a második legfontosabb helyre. Péter erre mérgében a legrosszabb helyett foglalta el. Abban reménykedett, hogy Jézus meglátván őt a legrosszabb helyen, majd átülteti egy méltóbb ülőhelyre. Végül a többi apostol is helyet foglalt.

Még mindig dühösen vitatkoztak az ülésrendről, amikor Jézus belépett a szobába. Nem tűnt valami boldognak, de nem szólt semmit. Ezzel el is kezdődhetett volna a vacsora, csakhogy nem volt senki, aki megmossa a lábukat. És a légkör sem volt éppen baráti.

 

Az Utolsó Vacsora kezdete

A húsvét a következő nap estéjén kezdődött. Jézus tudta, hogy akkor már nem lesz együtt az apostolaival. Ezért úgy döntött, hogy most, az előző estén tartják meg a húsvéti vacsorát. Ekkorra mindenki elcsendesedett. Jézus körülhordozta a tekintetét a társain. Ezután elmosolyodott. Azt mondta: „Nagyon szerettem volna veletek elkölteni ezt a húsvéti vacsorát. Egészen addig nem fogok veletek együtt enni újból, amíg velem nem lesztek az országban. A paradicsomi Atyám odaadja nekem az országot, miután elvégeztem a tőle kapott feladatokat ezen a világon.” Ezután kiitták az első kehely húsvéti bort és vizet.

 

Jézus szolgál a testvéreinek

Az apostolok kíváncsian figyelték, amint Jézus felkel az asztaltól. Jézus úgy készített oda mindent, ahogy egy szolgáló tette volna. Odament Péterhez, aki a legkevésbé méltó helyen ült. Arra készült, hogy megmossa Péter lábát.

Ahogy Jézus, a Mesterük letérdelt, mind az összes apostol talpra ugrott a megdöbbenéstől.

Péter zavarba jött. Ő volt az első, aki teljes szívéből hitte, hogy Jézus az Isten szent Fia. Erre most a Mester úgy viselkedik, mint egy szolgáló.

„Mester, ugye tényleg nem akarod megmosni a lábamat?” – kérdezte Péter. Jézus erre azt felelte, hogy „Péter, ha nem mosom meg a lábadat, akkor nem lehetsz részese annak, amit tenni fogok.”

Péter persze nem akart kimaradni semmiből. Ezért azt mondta: „Akkor hát, Mester, ne csak a lábamat mosd meg. Mosd meg a kezemet és a fejemet is.”

Jézus megmosta Péter lábát. Azt mondta: „Aki már tiszta, annak csak a lábát kell megmosni. Ti, akik itt vagytok velem ma, már tiszták vagytok – mindannyian, egyet kivéve. Ez a szolgálat megmutatja nektek az új parancsolatom értelmét, melyet ma adok nektek.”

A Mester megmosta mindegyik apostol lábát, még Júdásét is. Jézus utalt előttük arra, hogy ők nem voltak hajlandók megmosni egymás lábát.

Jézus elmondta, hogy a szolgáló nem nagyobb az ő uránál. Akit elküldtek, az nem nagyobb az őt küldőnél. Jézus azt tanította nekik, hogy ő nem nagyobb az Istennél, aki őt küldte. Jézus azt szerette volna, hogy legyen bátorságuk úgy szolgálni a társaikat, ahogy ő szolgálta őket. Kijelentette, hogy vágyniuk kell arra, hogy az ő szolgálótársai legyenek.

Ezután Jézus felemlítette előttük, hogy miként civakodtak a legjobb ülőhelyeken. Jézus azt mondta nekik, hogy az ő asztalánál nincsenek kiemelt helyek, mert ő mindegyiküket egyformán szereti.

 

Júdás távozik

Jézus így szólt: „El kell mennem a Szellem Atyámhoz. Erre rövidesen sor fog kerülni. Nem volt semmi szükség arra, hogy valaki eláruljon.” Az apostolok csak találgatták, hogy mire gondolhatott Jézus.

Jézus azt mondta, ez az illető azért árulta el, mert nem szereti az igazságot. Majd pedig ezt mondta: „Nem akartam ezt felhozni előttetek az utolsó vacsoránkon, de figyelmeztetni akarlak titeket, hogy legyetek készen. Ne feledjétek, miután én eltávoztam, hogy mindeme sötét dolgokról nekem tudomásom volt és hogy jó előre figyelmeztettelek titeket. Azért teszek így, hogy erőt gyűjtsetek a közelgő megpróbáltatásokhoz.”

Ezután Jézus odafordult Júdáshoz és így szólt: „Tedd meg gyorsan, amit tervezel.” Júdás kirohant a szobából. A többiek azt hitték, hogy Jézus azért küldte ki Júdást, hogy elhozzon valamit. Jézus tudta, hogy semmi sem állítja meg Júdást az árulás elkövetésében. Júdás szívét gyűlölet töltötte meg. A szíve már halott volt.

 

A megemlékezés pohara

Jézus megáldotta a harmadik kehely bort. Azt mondta: „Vegyétek kézbe e kelyhet mindannyian, és igyátok ki. Ez lesz a rám való emlékezés kelyhe.” Ezután a kenyeret vette fel. A köszönet elmondása után megtörte a kenyeret. Jézus ezt mondta: „Vegyétek az emlékezés kenyerét és egyétek. Amikor rám emlékeztek, idézzétek fel, hogy egykor veletek voltam. Azután hit révén ismerjétek fel, hogy ti mind egyszer majd velem lesztek az Atya örökkévaló országában. Emlékezzetek az Atyának az ő paradicsomi Fiaival kapcsolatos tervére. Emlékezzetek az életemre és az igazsággal kapcsolatos szavaimra. Emlékezzetek az ajándékomra, az Igazság Szellemére. És emlékezzetek a szeretetemre irántatok.”

 

Az új parancsolat

Az új parancsolat nem más, mint szellemigazság és követendő szabály. Jézus egy új parancsolatot mondott. Jézus azt mondta: „Szeressétek egymást úgy, ahogy én szerettelek titeket. Ha így szeretitek egymást, akkor mindenki tudni fogja, hogy az én tanítványaim vagytok.”

 

Jézus az út, az igazság és az élet

Jézus beszélt az Atyához való visszatérésről. Elmondta az apostoloknak, hogy miután eltávozott, küldeni fog egy szellemsegítőt. Jézus elmondta azt is, hogy az apostolok most nem tarthatnak vele, de idővel követni fogják őt.

Tamás így szólt: „Nem tudjuk, hogy hová mész, így nem is ismerjük az utat. Követni fogunk téged már most, csak mutasd az utat.”

Jézus ezt felelte: „Tamás, én vagyok az út, az igazság és az élet. Ha ismertek engem, akkor ismeritek az utat az Atyához.”

Az Első Atyához vezető paradicsomi úton mindenki a nebadoni Mihályhoz tart. Apostolok azonban nemigen értették meg ennek a jelentését.

 

Jézus elbúcsúzik

Jézus így szólt: „Békével búcsúzom tőletek. Ne érezzetek aggodalmat, se félelmet a szívetekben. Előre figyelmeztettelek, hogy ki fogják oltani az életemet. Egy rövid időre még visszatérek majd, mielőtt elmegyek az Atyához. Miután visszatértem az Atyához, elküldöm a szellememet, az Igazság Szellemét.”

Ezután Jézus egyenként is elbúcsúzott az apostoloktól. Mindegyiküknek mondott valami személyeset és meg is áldotta mindegyiküket. Azt mondta nekik, hogy ne feledjék az ő azon ígéretét, hogy egy rövid időre még visszatér közéjük, mielőtt elmegy az Atyához. Jézus arra kérte a Szellem Atyát, hogy öntsön erőt mindegyik apostolba. Majd pedig így szólt: „Mindannyiatokat ugyanazzal a szeretettel szeretem, mellyel az Atyám szeret engem. Nektek is éppen úgy kell szeretnetek egymást, ahogy én szeretlek titeket.”

Fogadd el Jézus szeretetét, és add tovább.

 

Jézust elviszik

Aznap késő este a római katonák eljöttek letartóztatni Jézust. Ő már várta őket. Jézus még megpróbálta megmenteni Júdást az árulástól. Júdás jutalmat szeretett volna Jézus letartóztatásának elősegítéséért. A katonák hátrakötötték Jézus kezét és így vezették el. Zebedeus János Jézussal tartott. A római törvény szerint Jézusnak egy barátja vele maradhatott.

Jézus tudatában volt mindazoknak a szégyenletes dolgoknak, melyeket vele szemben terveztek. E zsidó vezetők szíve tele volt gyűlölettel. Gúnyolták Jézust és még le is köpték. De Jézus ennek ellenére szerette őket.

A törvény nem tette lehetővé a zsidó vallási vezetők számára Jézus megölését. Ezért a Pilátus nevezetű római helytartó elé vitették. Pilátus nem volt valami bátor ember. Fél a zsidóktól.

Pilátus nem talált semmi elítélnivalót Jézusnál. Úgy döntött, hogy megkorbácsoltatja Jézust. Ezután szabadon akarta engedni. Egy nagy csoport érkezett Pilátushoz. Miután a katonák végeztek Jézus megkorbácsolásával, az összegyűlt tömeg elé vezették őt.

Pilátus azt mondta az embereknek, hogy szándékában áll elengedni Jézust. A zsidó vezetők az kiáltozták, hogy „Ne, inkább haljon meg.” Amint az emberek ezt meghallották, ők is csatlakoztak és mind azt kiabálták, hogy „Haljon meg!”

Pilátus tudta, hogy Jézust nem szabadna megöletni. Pilátus azonban túl gyáva volt, semhogy meghozza a helyes döntést. Ezért átadta Jézust a római katonáknak, hogy végezzék ki.

 

Júdás megkapja a jutalmát

Júdásnak az járt az eszében, hogy milyen nagy jutalmat fog kapni Jézus elárulásáért. Ám az emberek nincsenek jó véleménnyel az árulókról. Senki sem bízik olyasvalakiben, akik egy barátjával szembefordul. Még a zsidó vezetők sem akartak semmit kezdeni Júdással. A főpap elküldte a szolgáját Júdáshoz, hogy megkapja a jutalmát, mert ő maga nem akart szóba állni vele. A szolga 30 ezüstpénzt adott át Júdásnak.

Júdást megdöbbentette, hogy ezek a vezetők őt a barátai és a Mestere elárulására ösztönözték és aztán 30 ezüstpénzt adnak neki jutalmul. Júdás nem pénzt akart. Ő inkább fontos személy szeretett volna lenni. Azt szerette volna, ha a zsidó vezetők nagyra tartanák őt.

Júdás még mindig nem tért magához a döbbenetből, amikor csatlakozott a Jézust kivégzését figyelő sokasághoz. Amikor ő is láthatta, hogy mit tesznek Jézussal, megértette, hogy milyen rettenetes dolgot művelt. Vissza is rohant a zsidó vezetőkhöz, hogy beszéljen velük.

Júdás azt mondta ezeknek a vezetőknek, hogy vétkesnek tartja magát Jézus elárulásában. Azt mondta, hogy sajnálja a tettét, és nem tart igényt a pénzre. A zsidó vezetők válaszul közölték vele, hogy sem a vétke, sem ő nem érdekli őket. Megmondták neki, hogy ez az ő gondja, és hogy távozzon. Júdás a templompadlóra hajította a pénzt és kiment.

Júdás, aki egykor a mennyország követe volt, most egyedül bandukolt. Már ismerte a bűn természetét. A bűnének kivitelezésével járó lelkesültsége már nem volt sehol. Egyedül kellett szembenéznie a bűne valóságával. Júdás a felismerés súlya alatt teljesen összeomlott, és végzett magával.

 

Jézus meghal

A római katonák felszegezték Jézust a keresztre. Akkoriban ilyen volt a kivégzési mód. Szörnyű halált volt ez.

Emlékezz a paradicsomi Atyának az ő paradicsomi Fiaival kapcsolatos tervére. A nebadoni Mihálynak úgy kellett megszületnie, élnie és meghalnia, ahogy minden halandónak. Megszületett és a Jézus nevet kapta. Átlagos gyermek volt. Felnőve tanította a világokat az Atya Istenről és az ő minden gyermeke iránti szeretetéről. Arra tanított bennünket, hogy szeressük és szolgájuk a fivéreinket és a nővéreinket.

Jézusnak meg kellett halnia és el kellett hagynia a húsvér testet ahhoz, hogy eljuthasson a paradicsomi Atyához. A Szellem Atya sohasem rendelkezett arról, hogy Jézusnak miként kell meghalnia. A szégyenletes és visszataszító hitetlenek döntése volt az, hogy Jézus kereszthalált haljon. És Jézus szerette őket is. Arra kérte az Atyát, hogy bocsásson meg nekik.

 

Jézus feltámad

Jézus megmondta az apostoloknak, hogy meg fog halni. Megmondta nekik azt is, hogy három nappal később feltámad. Jézus mindig igazat mondott.

Éppen úgy, ahogy minden megmentett halandó, Jézus is feltámadt, de neki engedélyezték a visszatérést a Földre. A visszatérésre morontia alakban került sor. 19 alkalommal jelent meg morontia testben.

Az utolsó megjelenése alkalmával az apostolaival találkozott. Ekkor mát 40 nap telt el a halála óta. Jézus emlékeztette őket, hogy rövidesen elküldi az Igazság Szellemét. Elmondta, hogy úgy szeressék az embereket, ahogy ő szerette őket. Elmondta, hogy úgy szolgálják az embereket, ahogy ő szolgálta őket. Azt is mondta, hogy tanítsák az embereknek azt az igazságot, hogy mindannyian az Isten gyermekei és hogy minden ember egymás fivére és nővére.

Ezután Jézus így szólt: „Emlékezzetek mindarra, amit tanítottam nektek. Emlékezzetek a veletek élt életemre. Szeretetem övez titeket. A szellemem veletek fog élni. És béke legyen veletek. Búcsúzom.”

A morontia Jézus innen az Edentiára ment. Tökéletes szellemként távozott. Elment a paradicsomi Atyához. A paradicsomi Atya odaadta az ő paradicsomi Fiának a Nebadon összes világát. A nebadoni Mihály, a mi Jézusunk hatalomban, dicsőségben és szeretetben uralkodik.

Mi mind fel fogunk támadni. És az Atya keresése során találkozni fogunk Jézussal. Ő az út, az igazság és az élet. Ő a szeretet is. Elfogadta az Atya szeretetét és továbbadta nekünk. Az ő szeretetét is megosztotta velünk. Bőségesen sok megosztható szeretettel rendelkezünk.

 

Az Igazság Szelleme

Csak néhány órával azután, hogy Jézus elbúcsúzott, elküldte az Igazság Szellemét. A mennyei Atya elküldi az ő ajándékát, a Gondolatigazítókat. Jézus elküldi a maga ajándékát, az Igazság Szellemét. Az Igazság Szelleme ott lakik mindazok szívében, akik hisznek.

Az Igazság Szelleme segít abban, hogy az Istentől való szeretetünket megosszuk minden gyermekével.

 


Ajánlom Christinának és Michaelnek, valamint minden ifjú urantiainak (1993)

„(…) [Az] igaz szülők kinyilvánítják a gyermekeiknek azt a szeretetet, mely az első az összes világegyetemi gyermek paradicsomi szülőjének egyre magasabb rendű szeretet-megnyilvánulásainak hosszú sorában.” Az Urantia könyv, 84:7.30


Külön köszönet jár Richard Dauntnak e kiadás elkészítésében való közreműködéséért. Az urantiai családok számára Richard által végzett munka kikövezte az utat ehhez a gyermekeknek szóló könyvhöz, mellyel egy másik nemzedéket szólíthatunk meg. (2014)

Személyes nagyrabecsülésemet fejezem ki nagyszerű barátaimnak, JoiLinnek, Steve-nek és Davidnek. Felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtottak az életutam bejárásában.

Örömmel és hálával nyugtázom, hogy a 31., 44. és 87. oldalon elhelyezett képek, illetve vázlatok engedéllyel kerültek felhasználásra. Ezek a megrendelésre készített olajfestmények Mo és Jennifer Siegel gyűjteményéből származnak. A truthbook.com oldalon néhány nagyszerű fantáziakép is megtekinthető Jézusról. Amikor ezeket a képeket nézem, én személy szerint úgy érzem, mintha magam is belépnék az Urantia könyvbe.


Az eredeti mű:

  • Livingston, Mary Ebben: A Young Child’s Guide To THE URANTIA BOOK. E-book kiadás. Tuscan Sky Publishing. 2014. ISBN 0-9638726-0-5. ISBN 978-0-9638726-1-6. LCCN 94-094235. Minden jog fenntartva.

Magyar fordítás:

  • Cseh Gábor (2018). CC BY-NC-ND HU

Creative Commons Licenc