Jelenlegi hely

Az ember már félmillió éve gyárt fegyvert

Szerző:

Keletkezés éve:

Nyelv:

 

Három egyetem kutatói szerint az emberiség sokkal korábban készített eszközöket, mint azt eddig gondolták. Az Arizona State University, a University of Toronto és a University of Cape Town régészei félmillió éves kőeszközöket azonosítottak a dél-afrikai Kathu Pan 1 ásatási területen.

 

http://images.sciencedaily.com/2012/11/121115141542-large.jpg

 

Nyílhegyként használt kőpenge a Kathu Pan 1 ásatási területről

(A vízszintes vonal 1 cm-t jelent.)

http://images.sciencedaily.com/2012/11/121115141542-large.jpg

 

Jayne Wilkins és munkatársai a Science magazin 2012.11.16-i számában publikáltak azokról az 500.000 éves kőpengékről (a leleteket egyébként Peter Beaumont találta 1979 és 1982 között), melyek az eddig fellelt legrégibb kő-nyílhegyek. A leletek és a tanulmány megállapításai alapján az ősi emberek 200.000 évvel korábban használtak ilyen kőhegyű fegyvereket, mint azt eddig a tudósok feltételezték.

Wilkins egy korábbi tanulmányában (2012. január) már értekezett a kőpengék megmunkálási módjairól, és arról, hogy a különböző, egymástól távoli helyszíneken (Kenya, Izrael) talált, a középső pleisztocén (0,126–0,781 millió éve) időszakból származó, de eltérő módszerrel készített kőpengék leletei arra utalnak, hogy a lamináris (lehasító vagy penge-) technikákat több helyszínen és több időpontban találták fel a korai emberek.

A most megjelent tanulmány szerint a nyílhegyeket a Homo heidelbergensis korában használták, ez volt a neandervölgyiek és a modern ember utolsó közös őse. Schoville szerint a technológiát egymástól függetlenül találták fel több különböző helyen. Nyílhegyeket a neandervölgyi és a modern ember is használt, de ez az első bizonyíték arra, hogy elődjük találta fel a fegyverkészítést. Nagyon úgy tűnik, hogy vannak olyan, a modern embernek tulajdonított képességek, amelyek messzebbre mutatnak a történelemben.

Az Urantia könyvben olvasható ismeretanyag szerint a fejlett kőeszközök használata valóban sokkal korábbra nyúlik vissza, mint azt a mai tudomány tartja. Igaz az is, hogy ezeknek az eszközöknek a megjelenése valóban más és más helyszíneken és időpontokban következett be, csakhogy nem töretlen fejlődésről beszélhetünk, hanem kisebb-nagyobb mértékű fejlődések és visszafejlődések váltakozásáról. Ez magyarázza az eltérő helyszíneken más és más korokból visszamaradt leletek felbukkanását.

„Az ősember valamivel kevesebb mint egymillió évvel ezelőtt fejlődött ki (...)” (64:1.1)

„Az andonfiak félelmet nem ismerő és sikeres vadászok voltak, és a bogyósgyümölcsök és bizonyos fán termő gyümölcsök kivételével kizárólag húson éltek. Ahogy Andon feltalálta a kőbaltát, úgy a leszármazottai hamar felfedezték és hatékonyan használták is a gerelyt és a szigonyt. Végre működni kezdett az eszközkészítő elme és az eszközhasználó kéz, és e korai emberekből nagyon ügyes kovaeszköz-készítők váltak. Sokat és messzire is utaztak a kvarckavicsért (...).” (63:5.6)

„És ezek az andoni törzsek sok más módon is kinyilvánították értelmi képességüket, melynek szintjét a visszafejlődő leszármazottaik félmillió év alatt sem értek el, bár újra és újra felfedezték a tűzgyújtás különféle módozatait.” (63:5.7)

„A korai andoni fajták nem hatoltak be mélyen Ázsiába, és nem is léptek egyből Afrika területére.” (63:5.1)

„Ahogy az andoni szétválás előrehaladt, a nemzetségek műveltségi és szellemi állapota csaknem tízezer éven keresztül romlott, egészen Onagar koráig (...).” (63:6.1) „Onagar főhadiszállást tartott fenn az ősi Földközi-tenger északi partján, a mai Káspi-tenger térségében (...).” (63:6.7) „Onagar 983.323 évvel ezelőtt született (Kr.u. 1934-hez képest) (...).” (63:6.8)

„900.000 évvel ezelőtt Andon és Fonta eszközhasználó műveltsége és Onagar műveltsége a föld színéről eltűnőben volt; a műveltség, a vallás, sőt még a kőszerszám-készítés is mélyponton volt.” (64:2.1) „Ezekben az időkben sok alsóbbrendű kevert csoport érkezett Angliába Franciaország déli részéből. E törzsek olyannyira keveredtek az erdei majomszerű teremtményekkel, hogy aligha voltak emberinek tekinthetők. Vallásuk nem volt, de értettek a kezdetleges kőszerszámok készítéséhez és elég értelmesek voltak a tűzgyújtáshoz is.” (64:2.2) „Ezeket egy valamivel felsőbbrendű és szapora nép követte Európában, melynek leszármazottai rövidesen elterjedtek szerte a földrészen az északi jégmezőktől délen az Alpokig és a Földközi-tengerig. E törzsek az úgynevezett heidelbergi fajta.” (64:2.3)

„A műveltségi hanyatlás e hosszú időszaka alatt az angliai foxhalli népek és az északnyugat-indiai Badonan-törzsek megőrizték az andoni hagyományok egy részét és az onagari műveltség bizonyos maradványait.” (64:2.4) „A foxhalli népek jutottak el a legnyugatabbra és sok mindent sikeresen őriztek meg az andoni műveltségből; a kőszerszám-készítési ismereteiket is jól megtartották, melyet továbbadtak a leszármazottaiknak, az eszkimók korai elődeinek.” (64:2.5)

Kr.e. 850.000 – Kr.e. 849.000: A Badonan-törzsek irtóhadjáratot kezdenek az alsóbbrendű és állati szomszédaik ellen. Az alsóbbrendűek kiirtására indított hadjárat kismértékű fejlődést hoz az akkori korszak hegyi törzsei körében. E fejlettebbé vált badonita emberfajta kevert leszármazottai egy új népként jelennek meg a színtéren – a neandervölgyi emberfajtaként. (64:3.5)

Kr.e. 850.000 – Kr.e. 350.000: A neandervölgyiek kiváló harcosok, és sok vidéket bejárnak. India északnyugati hegyi központjaiból nyugaton Franciaországig, keleten Kínáig, és dél felé egészen Észak-Afrikáig is eljutnak. Egészen addig uralják a világot, amíg meg nem kezdődik az evolúciós színes emberfajták vándorlása (kb. 500.000 évvel ezelőtt). (64:4.1)

„800.000 évvel ezelőtt a vadállomány bőséges volt (...) és (...) [a] neandervölgyiek nagy vadászok voltak (...)” (64:4.2) „Műveltségük alacsony szintű volt, de a kvarckavics megmunkálási eljárásban sokat fejlődtek, és csaknem elérték az Andon-korabeli szinteket. Újból használatba jöttek a fadorongokra rögzített nagyobb kvarckavicsok, melyeket baltaként és csákányként használtak.” (64:4.3)

„750.000 évvel ezelőtt a negyedik jégmező már javában úton volt dél felé. A neandervölgyiek a fejlett eszközeikkel lékeket vágtak az északi folyók vizét borító jégben és így a levegőre feljövő halakat meg tudták szigonyozni.” (64:4.4)

Kr.e. 550.000: „A negyedik és az ötödik eljegesedési időszakok alatt a neandervölgyi emberfajták kezdetleges műveltségének terjedése folytatódott. Ám a fejlődés olyan kismértékű volt, hogy valóban úgy látszott, hogy az értelmes élet új és módosított fajtájának az Urantián való létrehozására irányuló kísérlet meg fog bukni. Csaknem negyedmillió éven keresztül e fejletlen népek vadászva és halászva vándoroltak arrafelé, amerre a javuló időjárás vezette őket, de egészében véve állandó ütemű leépülés ment végbe a felsőbbrendű andoni őseik szintjéhez képest.” (64:4.11)

Kr.e. 500.000 ― India északnyugati hegyeinek Badonan-törzsei egy újabb nagy faji küzdelembe bonyolódnak, melynek végén csak mintegy száz család marad. De e túlélők Andon és Fonta akkoriban élő leszármazottai közül a legértelmesebbek és evolúciós szempontból a legkívánatosabbak. E hegyvidéki badoniták között, az akkoriban lakott hegyvidék északkeleti részen élő egyik férfinak és nőnek váratlanul az átlagostól eltérő családja lett. Ez a szangik család, a hat színes emberfajtája eredete.

„[Az indigó emberfajtát alkotók] vándoroltak el utolsókként a hegyvidéki otthonaikból. Afrikába mentek, ahol elfoglalták a földrészt és ott is maradtak (...).” (64:6.25)

 

Felhasznált irodalom: