Jelenlegi hely

Jézus testét nem lopták el

Szerző:

Tárgykör:

Keletkezés éve:

Nyelv:

A zsidók vallási vezetői 192:0.1 „…bíztak abban, hogy a lefizetett őrök eredményesen semlegesítenek majd minden ilyen beszámolót azzal, hogy újra előadják azt a történetet, hogy Jézus követőinek csoportja távolította el a testet.”

Akkor és ott, egyedül Pilátus tudta volna Jézus testének állítólagos ellopását rendesen kivizsgáltatni. Neki lett volna lehetősége a saját katonáitól részletes vallomásokat bekérni összehasonlítás céljából. Hamar kiderült volna, hogy a római katonák által elmondottak részletei nem egyeznek. Ellentmondásosak, vagyis nem mondanak igazat. Tíz ember esetében ugyanis lehetetlen

  • rövid idő alatt,
  • minden lényeges részletre kiterjedően,
  • egymással összhangban levő hamis vallomást
  • hihető módon összeállítani,
  • a szerepeket leosztani és
  • betanítani.

Főleg, hogy a zsidók részéről ott volt a másik tíz templomi katona is, ami megnehezítette volna egy részleteiben is hihető történet kitalálását arról, hogy amíg az őrök aludtak, addig a tanítványai elvitték Jézus testét. Azonban, ilyen vizsgálat sem a főpapoknak, sem Pilátusnak nem állt érdekében. Pilátusnak semmiképpen nem állt érdekében az, hogy egy hivatalos vizsgálat lezárását követően azt tanúsítsa, hogy az általa keresztre küldött Jézus teste megmagyarázhatatlan módon eltűnt a sírból.

Pedig érdekes lett volna választ keresni az alábbi kérdésekre:

a) Miként aludhatott húsz őr egy időben? – Ez annak ismeretében nehezen elképzelhető, hogy a zsidók és a rómaiak köztudottan nem kedvelték egymást. Hiába a közös feladat, a megszállók nem bízzák rá magukat feltétel nélkül a megszálltakra. S ez fordítva is igaz. Vagyis nem alszik egyszerre tíz római katona, tíz zsidó fegyveres jelenlétében. Továbbá, ha például húszból öten állandóan ébren voltak kettő órás váltásokban, ezt követően egy ember hat órát pihenhetett. Tehát több szempontból sem életszerű az, hogy a húsz őrből húsz aludt. Mint tudjuk, valójában nem is ez történt.

b) Ha a húsz őr a sír közelében tartózkodott, hány tanítványnak kellett összeszednie a bátorságát, hogy egy ilyen testlopásra vállalkozzon, az elfogás vagy a lekaszabolás valós veszélyét is vállalva?

c) Továbbá kérdés az is, hogy lehet-e a kisebb, majd pedig a nagy zárókövet úgy elgördíteni a sírkamra nyílása elől, hogy azt egyetlen őr se hallja és lássa meg? E két utóbbi kérdésre az alábbi választ adom. Ha az őrök történetét vesszük alapul, akkor legalább hat tanítványnak kellett részt vennie a test elvitelében. Azért ennyinek, mert számításaim szerint, a sír zárókövének helyére görgetését is legalább ennyi ember végezhette, akik közül csak három volt Jézus követője, a többi edzett, erős katona. Bár a századosnak tizenkét katonája volt jelen Jézus sírba helyezésénél, azonban megítélésem szerint hat-hét embernél több nem igen férhetett hozzá a zárókőhöz. Vagyis arimateai Józsefnek, Nikodémusznak és János apostolnak három, legfeljebb négy katona segédkezhetett.

Ezen kijelentéseimet az alábbi részekre alapozom:

  • 187:0.1 „Az volt a rómaiak szokása, hogy minden egyes keresztre feszítendő mellé négy katonát rendeltek.”
  • 187:5.1 „Amikor a Mester nem sokkal ezt az órát követően életét vesztette, kevesebb mint harminc ember volt jelen a helyszínen, csak a tizenhárom római katona és a mintegy tizenöt hívőből álló csoport.”
  • 188:1.3 „A Jézus anyagi testét a sírhoz szállító halandók a következők voltak: József, Nikodémusz, János és a római centurió.”
  • 188:1.5 „Miután a testet elhelyezték a sírboltban, a centurió jelezte a katonáinak, hogy segítsenek a sír bejárata elé gördíteni a küszöbkövet. A katonák ez után elindultak a Gehenna felé a latrok holttestével…”.

Ha maradunk az őrök történeténél, miként lehetett, hogy ezek a képzett katonák semmi zajt nem hallottak, hanem egyszer csak arra ébredtek, hogy a sír már üres? Pár célzott kérdés után hamar kiderült volna, hogy az őrök be sem néztek a sírba, csak ijedten elrohantak, amikor a zárókő – látszatra magától – elgördült a helyéről.

 


Creative Commons Licenc