Jelenlegi hely

Név- és fogalomhatározó (I-Í)

Név- és fogalomhatározó

szerkeszti: Bucholcz Ferenc

2015-2017. (CC) BY-NC-ND 2.5 HU

 

„I”

- ibolyaszín emberfajta: 76:4.3 az Urantián kilencedikként jelent meg. Ádám és Éva hozta létre. Ádám és az utódai kék szeműek voltak. Az ide tartozó népek esetében a világos bőrszín, valamint a sárgásszőke, a vörös és a barna hajszín volt a jellemző. 78:1.3 Az ádámfiak és az ádámszonfiak tartoznak ide. Az ádámfiak központja a második kertben, a Tigris és az Eufrátesz folyók által határolt háromszögben volt, míg az ádámszonfiak fővárosa a Káspi-tenger déli partjaitól keletre, a Kopet-dag hegység közelében helyezkedett el. 78:4 5 A fajilag tisztább csoportjaik tovább ápolták a békeszerető ádámi hagyományt. Ezért voltak a korai vándorlásaik is békések. 78:8.12 A Tigris és Eufrátesz közötti polgárosodott társadalmuk a felsőbbrendű népek elvándorlása és az alsóbbrendű szomszédaik bevándorlása miatt pusztult el. 84:8.3 A mai emberek humorérzékkel társuló játékösztöne az ibolyaszín-emberfajtától származik. Ennek, az evolúciós fajtákban is meglevő kezdetleges adottságát ők emelték az örömforrás lehetőségének szintjére. 103:6.10 Az ibolyaszín emberfajta, az ő andita utódaikkal együtt elsőként próbálták meg elválasztani a mennyiségtani tartalmakat az akarati tartalmaktól.

- idő (meghatározások): 118:1.8 A sohasem kezdődő és sohasem befejeződő végtelen folytonosság részei.

- 118:3.1 „pillanatok sorozata”.

- 130:7.4 Az idő a teremtményi tudat révén érzékelt múlandó események folyamata. Az idő megnevezéssel azt a sorrendiséget jelöljük, mely által „az eseményeket felismerjük és megkülönböztetjük.”

- idő (jellemzők): 118:1.1 Az Istenek úgy viszonyulnak hozzá, mint örökkévalósági tapasztaláshoz.

- 102:2.4 „állandó eleme az ismeretszerzésnek”.

- 12:5.1 „a mozgásból származik és mert az elme önmagától tudatában van az események egymásra következésének.”

- 12:5.5 Az időtudat mozgás nélkül is létezik.

- 12:5.2 Az abszolútuma az örökkévalóság.

- 54:5.13 Az időtlenség Paradicsomi nézőpontjából a Lucifer-féle lázadással kapcsolatos ítélkezés egyszerre zajlik az elkövetéssel.

- 65:8.3 Minden teremtményt korlátoz.

- 65:8.3 A Paradicsomon nem létezik az idő. Ott az evolúció minden dolga jelen van a Végtelenség elméjében és az Örökkévalóság cselekedeteiben.

- 130:7.4 A Paradicsom és annak Istenségei nincsenek alárendelve az időnek és a térnek sem.

- 130:7.5 Az ember számára események sorozatának tűnik.

- 130:7.5 Valójában körfolyamat, körformával leírható egyidejűség.

- 130:7.6 Az idő nem mérhető a térrel, de a tér mérhető az idővel.

- idő (emberi felfogása): 118:3.1 Elemzés által történik.

- idő (elme érzékelte): 12:5.7 az egymásra következések sorozatának tapasztalatából, a mozgás tudatából és az időtartam érzékeléséből ered.

- idő (szellem érzékelte): 12:5.8 „az Isten felé irányuló mozgás belső észlelése és a növekvő mértékű isteniség egyre magasabb szintjei felé való emelkedés mozgásának tudomása.”

- idő (személyiség alkotta): 12:5.9 egyedi időérzet, mely az egyén rálátási képessége alapján alakul és a Valóságra, a jelenlét tudatosságára, valamint az időtartamok tudatára vonatkozik.

- idő (állat érzékelte): 12:5.10 az állat a jelenben él és csak a múltra vonatkozóan lehetnek ismeretei. A jövőt csak olyan lény képes megjeleníteni, akiben szellem lakozik.

- idő célja: 48:8.1 Isten megtalálása a Paradicsomon.

- idők célja (urantián): 77:9.10 állapot, amikor „ténylegesen is béke fog honolni a földön és valóban jóakarat fog uralkodni az emberek szívében.” A fényben és életben való megállapodással fog megvalósulni.

- Idő Jelentősége: 28:6.11 harmadfajú szekonáfokként ők az idő kiértékelői, akik előrelátással is bírnak. A felsőbb-világegyetemek hatóságai az ő véleményüket kérik ki ahhoz, „hogy képesek legyenek a jövő eseményeit előre jelezni.” 28:6.12 A lakóvilágokon ők tanítanak meg bennünket a munkaidő és a pihenőidő előnyös használatára.

- idő (szabad~): 71:3.7 akkor hasznos, ha az egyén erkölcsi épülését is szolgálja, továbbá egyszerre termékeny és fogyasztó. A mennyiségének növekedését és a nehéz munkától való megszabadulást a gépiesített technika fejlődése biztosítja.

- Idő Segédkező Szellemei: 24:0.1 a Végtelen Szellem azon szellemlényei, „akik a halandó-fejlődési felemelkedési rendbe tartozó, sajátakarattal rendelkező teremtmények tanításában és a számukra való segédkezésben érintettek.”

- igazgatási szereplők működési szempontjai: 65:5.3 összhangban való munkálkodás a bölcsesség szabályával, az erő uralmával és a fejlődés menetével.

- Igazító: 30:4.15 az alvó továbbélő elméje szellemi átiratának őrzője. A kijelölt szeráffal egyesíti újra a gondjaikra bízott személyiséget. (Lásd még „Gondolatigazító”.)

- Igazító-átkelés: 49:6.19 az Igazítójukkal a halandói élet folyamán eggyé kapcsolódott személyiségek, akik a morontia alak felöltése előtt szabadon szelik át a teret, és így jutnak el a felsőbb morontia szférák feltámadási csarnokaiba. 49:6.21 A fény és élet bolygóin az „elragadtatás” gyakorinak tekinthető, a természetes halál ritka.

- Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt halandók: 30:4.9 „az Urantia összes emberfajtája előtt ilyen beteljesülés áll.”

- igazság (meghatározások): 103:7.8 „a mindenségrendi viszonyok, a világegyetemi tények és a szellemi értékek megértése”.

- igazság (tartalmi elemek, jellemzők): 54:4.6 a könyörületesség korlátozhatja.

- 103:4.2 A felfedezett igazság „magasabb szintre emeli az eszményképeket”.

- 103:7.8 „legjobban az Igazság Szellemének segédkezésén keresztül érhető el”.

- 103:7.8 „legjobban a kinyilatkoztatás révén bírálható.”

- 103:9.10 Az ember rajta keresztül jut el a szépséghez.

- 103:9.10 Akkor érvényesülhet azonnal, ha az isteni irgalom nem késlelteti.

- 101:6.4 Az által válik hozzáférhetővé a bölcsességgel felruházott egyén számára, hogy a Gondolatigazító és az Igazság Szelleme az elméje számára adományozódik.

- 117:7.17 A még tökéletlen világokon a jelentéstartalmakból fejlődik ki.

-  118:3.2 Időtlen.

- 118:3.2 Az egyre több igazság megismerése segíti az ember igazzá válását.

- 118:3.2 Az egyre több igazság megismerése egyre több múltbeli dolog megértését teszi lehetővé.

- 118:3.2 Az egyre több igazság megismerése a jövő egyre inkább történő felfogását is elősegíti.

- 118:3.3 Megingathatatlan, mivel mentes az átmeneti hányattatásoktól.

- 118:3.3 Sohasem halott, mindig sugárzóan eleven.

- 118:3.3 Ha tényhez kötődik, akkor az idő és a tér is befolyásolja a jelentéstartalmát.

- 228:3.3 Ha tényhez kötődik, akkor az idő és a tér kölcsönös összefüggésbe hozza az igazság és a tény értékeit.

- 118:3.3 Ha tényhez kapcsolják, akkor a viszonylagos mindenségrendi valóság szintjére süllyed.

- 130:4.10 „az Isten megismerésének tudatában lévő, szellemileg felruházott értelem területe.”

- 130:4.10 Az igazság „a világegyetemek elme-szellemi szintjének vetülete”, melyet a lélek, a fejlődő önnön való tapasztal. A „szellemiesült értelem szeme az igazi értékek világát észleli.”

- 130:4.10 Az igazság tudással összehangolt és egyeztetett nézőpontja láttatja a valóság világát. A bölcsesség a világegyetemi jelenségeket a fejlődő személy tapasztalatainak függvényében értelmezi.

- igazság (Isten igazsága): 102:7.2 az Isten viszonya a világegyetemhez „olyan viszonylagos kinyilatkoztatás, mely mindig tud alkalmazkodni az állandóan fejlődő világegyetemhez.”

- igazság (isteni ~): 102:7.8 Egyetemes.

- igazság (örök igazság): 92:7.4 a szellemében minden ember egyenlő.

- igazság (örökkévaló): 79:8.8 az ember számára viszonylagos és növekvő dolog. Mindig a jelenben nyilvánul meg. Nem csak minden emberi nemzedékben, hanem minden egyes emberi életben is új kifejeződésre talál. 56:10.9 A jelentéstartalmai együttesen szólnak a halandó ember értelmi és szellemi természetéhez. 56:10.18 E jelentéstartalmak az Istenség örökkévaló szavának a halandók értelmében való tükröződései, melyek így a legfelsőbb fogalmaknak a térben és időben való értelmezéseiként jelennek meg. 56:10.17 De jelenti azon paradicsomi Fiak különleges segédkezését is, akik nem csak a halandó fajoknak adják magukat, de az Igazság-szellemüket is elküldik minden néphez. 56:10.10 Ez a tudomány és a bölcselet alapja.

- igazság bölcsessége: 27:5.4 „a központi világegyetem isteniségéből származik”.

- igazság felfedezése: 103:4.2 a pártatlanság iránti vágy és szomj ösztönzi.

- igazság szeretete: 3:5.10 „a hajlandóság, hogy kövessük azt”.

- igazság, szépség, jóság: 44:7.2 „A szépség, az ütem és az összhang értelmileg összetartozó és szellemileg rokon dolog. Az igazság, a tény és a kapcsolat értelmileg elválaszthatatlan és összetartozik a szépség bölcseleti fogalmaival. A jóság, a pártatlanság és az igazságosság bölcseletileg összetartozik és szellemileg össze van kötve az élő igazsággal és az isteni szépséggel.” 101:8.1 „Az ember hiszi az igazságot, becsüli a szépséget és tiszteli a jóságot”.

- igazság, szépség, jóság (tartalmi elemek, jellemzők): 101:8.1 az Isten mindezek megszemélyesülése és még annál is végtelenül több.

- 56:10.2 Az Istenség felfogható elemeinek tekinthetők.

- 56:10.2 Általuk ismerhető fel az Isten az elmében, az anyagban és a szellemben.

- 56:6.3 A halandó ember ezek értékelése és a jóság imádása révén jut el a szerető Isten felismeréséig.

- 56:10.9 Magukba foglalják az Istenség kinyilatkoztatását az idő és tér világai számára.

- 103:9.10 „Az igazságon keresztül az ember eljut a szépséghez és a szellemi szeretet révén felemelkedik a jóság szintjére.”

- 56:10.20 E három elem az isteniségi valóság teljes kinyilatkoztatását magába foglalja.

- 56:10.15 A három fogalom egyesítve legfelsőbb, isteni eszményképet eredményez, amely isteni atyai szeretetet mutató személyiség jelleggé alakul.

- 44:7.4 Eszményi szinten az igazság örökkévaló, a szépség egyetemes, a jóság pedig isteni.

- 44:7.3. Az igazságnak vannak valóságai, a szépségnek jelentéstartalmai, a jóságnak pedig értékei.

- 44:7.3 Az igazság az értelemre, a szépség az érzelemre, a jóság pedig a szellemire hat. Lásd még „isteniség”

- 117:1.7 „örök forrásai a végest meghaladó szinteken helyezkednek el”.

- 117:1.7 A forrásait csak igazság-felettiként, szépség-felettiként és jóság-felettiként képzelhetjük el.

- 117:1.7 Az isteniség háromsági ismérvei.

- 117:1.7 „az eszmei tapasztalás véges felső határát jelentik.”

- 117:1.7 „kölcsönösen összefügg a Szellem segédkezésében, a Paradicsom nagyságában, a Fiú irgalmasságában és a Legfelsőbb tapasztalásában.”

- 117:1.7 „A Legfelsőbb Isten maga igazság, szépség és jóság”.

- Igazság kinyilatkoztatói: 23:2.24 a Független Hírvivők legnagyobbra értékelt feladata az igazság kinyilatkoztatása. E minőségben egyaránt működnek a tér felsőbb-világegyetemeitől a tér egyes bolygóiig.

- igazságosság (isteni): 54:4.8 az irgalom jellemezte világegyetemben az érvényesülése lehet ugyan lassú, ám annál bizonyosabb. 97:7.11 Az isteni igazságosság „felismerése indította el az embert az ősi varázslástól és az élőlénytani félelemtől való szabadulás útján”. Az ember ez által jut a törvény és a rend világegyetemébe. Egy olyan egyetemes Istenhez, aki megbízható és végleges sajátosságokkal rendelkezik.

- igazságosság (teremtményi): 10:6.18 „a pártatlanság közösségi eszméje”. 54:1.2 Az értelem, az érettség, a testvériesség és a méltányosság valósága.

- Igazság Szelleme (a Vigasztaló): 113:3.3 „a Fiak jelenléte”, avagy 34:4.5 a Teremtő Fiak szelleme, akik „a világegyetemi jelenlét olyan szellemével vannak felruházva, mely sok tekintetben hasonló a paradicsomi Hét Tökéletes Szelleméhez.” Ennek valamely világra való kiáradásáért az alászálló Fiú a felelős. Ez olyan szellemi erő, mely minden igazságkeresőt őfelé vonz, mivel a Teremtő Fiú az igazság megszemélyesülése a helyi világegyetemben. „E szellem a Teremtő Fiú eredendően meglévő sajátsága, mely az ő isteni természetéből úgy emelkedik ki, mint ahogy a nagy-világegyetemi főkörök a paradicsomi Istenségek személyiség-jelenléteiből kilépnek.” 34:4.6 Bár ezen isteni jelenlét a Teremtő Fiú személyiségéből fakad, de működésében az Isteni Segédkező – a helyi világegyetemi anyaszellem – személyében összpontosul. 34:4.7 Így e szellem működhet a Fiú személyes jelenlététől függetlenül is. 34:5.4 Egyként munkálkodik a Szent Szellem jelenlétével. 56:10.13 Az Igazság Szellem adomány, mely jelen van az ember elméjében. Tévedhetetlenül válaszol az igazságra. Megjelenik azon szellemi kapcsolatokban és összhangban, amelyek minden dolog és minden lény között kialakulnak az Isten felé tartó örök felemelkedés során. 108:2.3 Az Igazság Szelleme az elmeszellem-segédek által nyújtott „szellemi segítségek szellemi összehangolójaként működik.” 108:6.2 Az Urantián minden emberbe alászállt.

- igazság-szólítás: Lásd „igaztalanok feltámadása”

- igazságszolgáltatás: 70:11.2 korai formája a tabuk kikényszerítésében merült ki. 70:10.5 „Már nagyon korán úgy gondolták, hogy a kísértetek a javas embereken és papokon keresztül szolgáltatnak igazságot; ezért e rendekből lettek az első bűnfelderítők és a törvény hivatalos képviselői.” 70:10.9 Elfogadott sérelem törlesztési magatartás volt a megtorlás, a szemet szemért, életet életért elv alkalmazása. 70:10.10 Az ősi hit szerint, aki nem tudott bosszút állni, a halála után kísértetként ijesztgethette az ellenségét. E hit elterjedtsége okán sok esetben az öngyilkossággal való fenyegetés is elegendő volt az ellenfél kényszerítéséhez. 70:10.11 Viszály esetén a férfi büntetlenül megölhette a feleségét, ha előtte teljesen megadta az árát. 70:10.12 Az első pénzbüntetéseket a tabuk megszegése miatt szabták ki. „E bírságok képezték az első közbevételt.” Később a vérbosszú helyett „vérdíj” fizetésére is volt lehetőség, mely fizetség először nő vagy jószág volt. A pénzbeli kártérítés elterjedésével minden dolognak és életnek szabott ára lett. 70:10.15 A törzsbeli társak elárulását főbűnnek tekintették. 70:10.13 A pártatlan igazságszolgáltatás akkor kezdődik el, amikor a fejletlen rokoni csoportoktól az állam átveszi a bosszúállás jogát. 70:11.7 A bírói döntések során az irányadó esetekre való hivatkozás gondoskodik a változó társadalmi körülményekhez való alkalmazkodásról, mely egyben a hagyományi folytonosság benyomását is kelti. 70:11.8 A tulajdonviták rendezésének korai módjai.

70:11.9 1. A vita tárgyát képező vagyon megsemmisítése.

70:11.10 2. Erővel – a vitában álló felek harca által.

70:11.11 3. Önkényesen – harmadik fél döntése által.

70:11.12 4. A vének, majd pedig a bíróság segítségét kérve.

70:11.14 Egy polgárosodott társadalom állapotát jól fel lehet mérni a bíróságainak alapossága és igazságossága, valamint a bírái feddhetetlensége alapján. 70:5.2 „Az első igazi kormányzati testület a vének tanácsa volt.” 70:12.2 Később ennek hatáskörei az abszolút egyeduralkodó személyében összpontosulnak, a vének csoportjai pedig látszólagos törvényhozó-igazságszolgáltató tanácsadó testületekként maradtak meg. A később megjelenő egyeztető jogállású törvényhozó testületeket a törvényalkotó hatalomtól független, igazságszolgáltatást végző legfelsőbb bíróságok váltják fel. 70:12.19 Az alkotmányos bíróságoknak az alábbiak elkerülésére kell figyelemmel lenniük a döntéshozatalaik során.

„70:12.7 1. A jogtalan hatalombitorlás a végrehajtó vagy a törvényhozó hatalmi ág részéről.

70:12.8 2. A tudatlan és babonás bujtogatók ármánykodása.

70:12.9 3. A tudományos haladás feltartóztatása.

70:12.10 4. A középszer meghatározó volta miatti megoldhatatlan helyzet kialakulása.

70:12.11 5. A romlott kisebbségek uralgása.

70:12.12 6. A törekvő és okos önjelölt zsarnokok befolyása.

70:12.13 7. Vészes fejvesztettség kialakulása.

70:12.14 8. A gátlástalan emberek által való kihasználás.

70:12.15 9. A polgárok adózási rabszolgaságban tartása az állam által.

70:12.16 10. A társadalmi és gazdasági tisztesség csődje.

70:12.17 11. Az egyház és az állam összefonódása.

70:12.18 12. A személyes szabadságtól való megfosztás.”

- „igaztalanok feltámadása”: 113:6.8 Az igazság-szólítás, amely a teremtményi lét végének hivatalos elismerése. Ennek során a személyes vagy a csoportos őrangyal válaszol „a megítéltetési szólításra minden nem-továbbélő személyiség nevében.” A korábbi Igazítók ekkor már nincsenek jelen.

- Ihletett Háromsági Szellemek: 19:5.1 A létező lények titkos rendjébe tartoznak, mivel nem képesek teljesen kinyilvánítani magukat. Ők „a paradicsomi Háromság cselekedetének eredményeként jönnek létre”, 108:3.9 „a paradicsomi Háromság személyes-feletti kifejeződései.” 19:5.3 Nem részei annak a megnyilvánuló szervezetnek, melyet a tér-idő világegyetemek vezetésével bíztak meg. „Ők a paradicsomi Háromság egyik titka.”

- ihletettség: 91:7.4 az emberi elme megnyilvánulása a tudatalattiból felbukkanó tartalomra vagy a tudatfeletti eredetű késztetésre. Nem nevezhető isteni eredetű ihletnek a zabolátlan, vallásinak mondott önkívület. Lásd még „látnoki meglátás”.

- ikrek: 68.6.8 az ősi törzsek esetében az „ikrek apja rendszerint ragaszkodott az egyik csecsemő megöléséhez, mert úgy tartották, hogy az ikrek varázslat vagy hűtlenség eredményei. A szabály azonban az volt, hogy az azonos nemű ikreket elválasztották egymástól.” E tabuk nem képezték részét az andonfi erkölcsöknek. Ezek a népek úgy tekintettek az ikrekre, mint a jószerencse előjeleire.

- Iktató-segédek: 48:2.10 a morontia erőtér-felügyelők hetedik csoportja. 48:2.25 A morontia világ saját adatrögzítői. Együttműködnek a szellemi adatrögzítőkkel a morontia teremtésrészekre vonatkozó feljegyzések és adatok megőrzésében. A feljegyzéseik minden személyiség számára hozzáférhetők.

- illem (asztali ~): 89:1.6 az eredete bizonyos étkezési módok tabuvá válására vezethető vissza.

- Illés: 97:2 1 a héber nemzet északi királyságának látnoka volt. Sámuel istenképét képviselte, és a hamis istenek bálványait rombolta. 97:3.6 „Illés a Jahve-Baál ellentétet a földkérdésből a héber és a kánaáni világszemléletek vallási oldala felé terelte.” Az ő idején lett Jahvéból Elohim, 96:1.8 vagyis a három-egyben felfogású Háromság Isten. 97:3.6 Illés a mezőgazdasági viszonyok megújításának hirdetőjeként kezdte a működését, de a pályáját az Istenség magasztalójaként fejezte be. Munkálkodása következtében a sok Baál helyett az egy Isten győzött. 97:9.20 A szólásszabadság elnyomása miatt Illés a titokban író látnokok közé tartozott. 97.2.2 Munkáját Elizeus, a hű társa folytatta Mikeás segítségével. 45:4.15 Illés lelkét a szellemi előmenetele okán vitték át. Jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja.

- ima: 102:4.5 „része a vallásos tapasztalásnak” és 102:4.5 „gazdagíthatja az életet”. 91:1.2 Az ima a legfontosabb vallásközvetítő. 91:3.6 Szellemi módszerrel társult lélektani eljárás, 91:2.2 mely az embernek a bolygó környezetéhez való igazodási válaszai következtében jelent meg. 5:3.3 Az ima „az ön- vagy teremtményérdek valamely elemét testesíti meg”. 91:2.8 Az ima az evolúciós és a kinyilatkoztatott vallásokban is szolgáltat tapasztalati értéket az egyének számára. 91:0.4 + 91:1.1 Az ima feladata többek között a társadalmi, erkölcsi vagy szellemi értékek megőrzése illetve gyarapítása. 91:1.2 Az ima csak azokkal az értékekkel társul, melyek társadalmi elismertséggel és a csoport jóváhagyásával bírnak. 91:0.3 Az ima akkor jelent meg, amikor a kérelmek címzettje isteni lett. 91:6.4 Ha az ima csak az egyén második énjével való párbeszéd, akkor is segítség az elme tudattalan területei erőtartalékainak felismeréséhez. 91:1.3 Az anyagi dolgok nem az ima területére valók. A „fizikai áldások”-ért való imádkozás lezülleszti az imát. Bár az ilyen ima ront a közösség szellemi értékein, viszont közvetlenül javítja a gazdasági, társadalmi és erkölcstani felfogásokat. 91:1.6 Nem helyes, ha az ima a kóros bűntudat fenntartását, babonaságot vagy vakbuzgóságot szolgál, 91:2.2 és lesüllyed az álvarázslás szintjére azért, mert az alkalmazói meg kívánják takarítani a problémáik megoldásához feltétlenül szükséges erőfeszítéseket. Az ima mindig lelki – néha szellemi – és támogatja a tudatos ént. 91:2.3 Az ima nem alkalmas az emberfeletti kényszerítésére, 91.2.7 de képes fejleszteni az ember vallási érzületét és hozzájárul a személyiség elszigetelődésének megakadályozásához. 91:2.6 Az ima alkalmas a világegyetem szellemi erőinek befogadására és felismerésére, 91:3.3 továbbá hathatós megőrzője az imádkozó legmagasabb rendű szellemi értékeinek, eszményképeinek. Az ima közösségszervező, erkölcsileg nemesítő és szellemivé lényegítő szokás. 91:3.5 Az erkölcsi indíttatású ima segíti a tudatos én magasabb szintre emelését és támogatja az embert a teljesebb élet és a felsőbbrendű képességek elérésében. Egyben arra készteti a tudatos ént, hogy tágítsa a tudat alatti és a tudat feletti lehetőségeit. 91:6.7 Az ima a Teremtő valóságával, az emberben lakozó Gondolatigazítóval való kapcsolatteremtés eszköze. 91:4.2 Az imát nem szabad lealjasítani azáltal, hogy a tett helyébe állítják. 91:4.4 Minden hiten alapuló ima hozzájárul az életminőség javulásához, de nem minden hiten alapuló ima méltó szellemi elismerésre. 91:4.5 Bár az ima nem változtatja meg az Isten hozzáállását, de komoly és tartós változásokat képes hozni „a hittel és bizakodó várakozással teli imádkozóban.” 91:5.6 Az ima módja és eljárása nagyban elősegíti az adott vallás intézményesülését. 91:6.1 Az ima csak akkor képes hatással lenni az egyén fizikai környezetére, ha összhangban van a teremtésrész anyagi felügyelőinek akaratával és cselekedeteivel. 91:6.2 Azonban az ima képes hozzájárulni több elmebeli, érzelmi és idegi alapú gyengeség kezeléséhez. De akár bakteriális betegségek esetén is képes más gyógymódok hatásosságát javítani. 91:6.3 A „hiten alapuló őszinte ima óriási erőt jelent a személyes boldogság, az egyéni önuralom, a társadalmi összhang, az erkölcsi fejlődés és a szellemi teljesítőképesség támogatásában.” 91:6.7 A hiten alapuló ima hatásának megtapasztalása nem függ az imádást gyakorló értelmi felfogóképességétől, bölcseleti éleslátásától és műveltségi helyzetétől sem. Az ilyen ima lelki és szellemi tapasztalatai közvetlenek illetve személyesek. 91:8.9 Az ima szellemi értelemben felemeli az embert. 91:8.11 Az imára adott válasza által az Isten az igazságról teljesebb kinyilatkoztatást, a szépséghez pontosabb érzékelést, a jóságról pedig átfogóbb képet biztosít az ember számára. A legnagyobb szellemi gyarapodást ösztönző erő az, amikor az ember értelemmel ragad meg emberfeletti értékeket az ima által. 91:8.13 Amiért imádkozni érdemes, az a szellemben való gyarapodás. Az ima a lelki gyarapodás feszültség jelenlétében is működő ösztönzője. 91:6.6 Az ima segíti a társadalom szellemi fejlődését, összhangban van a tudományos tényekkel, a világról alkotott bölcsességgel és az őszinte értelemmel.

- ima (~ története, korai imák): 91:1.2 az ima a legfontosabb vallásközvetítő, 91:0.1 amely a társadalmi fejlődés és az Isten felismerésére való emberi képesség kialakulása következtében jelenik meg. Az ima előzményei a nem vallási jellegű magánbeszéd és a párbeszéd forma, 91:1.4 melyeket a csoportimádás imaszintje követett. 91:8.1 Az ősember már akkor imádkozott a szükség és az öröm önkéntelen helyzeteiben, amikor az Istenről még nem volt elképzelése. 91:8.2 „Az ima nem a varázslás továbbfejlődése”. 91:0.2 + 91:2.1 Tehát az első imák szóban kifejezett jó kívánságok és őszinte vágyak voltak, és később alakultak át a szellemek együttműködését biztosító eljárásokká. 91:0.3 Az ima akkor jelent meg, amikor a kérelmek címzettje isteni lett. 91:6.4 Ha az ima csak az egyén második énjével való párbeszéd, akkor is segítség az elme tudattalan területei erőtartalékainak felismeréséhez. 89:8.7 Kezdetleges formáiban az ima a szellemekkel való üzletelés és az istenekkel való vitatkozás volt. Azt tartották jó imádkozónak, aki teljes mértékben eleget tett az istenekkel szembeni szertartásos kötelességeinek. 89:8.8 A korai ima nem nevezhető istenimádásnak. Inkább volt alkudozó kérelem az egészségért, a vagyonért és az életért. 88:6.3 A kezdeti ráolvasások is fejlődhettek imává. Az egyhangú énekléseket és ráolvasásokat varázserejűnek tartották. A varázstáncok eljátszott imák voltak. „Az ima az áldozás velejárójaként fokozatosan kiszorította a varázslást.”

- ima (erkölcsi ima) ismérvei: 91:4.3 az ima akkor indul el az erkölcsössé válás útján, ha megbocsátásra törekszik, „és a teljesebb önuralomhoz szükséges bölcsességet keresi.” 91:4.2 Az erkölcsi ima eszményalapú célokat kínál, útmutatással szolgál, és értelmes cselekvésre ösztönöz, hogy önmagunkat meghaladva érhessük el e célokat. 91:4.3 Az erkölcsi ima pártatlan, mivel az imádkozó nem várja azt az Istentől, hogy őt jobban szeresse, mint mást. 91:4.5 Az erkölcsi ima képes lelki nyugalom, derű, higgadtság, bátorság, önuralom és elfogulatlanság kiváltására. 91:6.6 Jézus azt kérte, hogy a tanítványai őszintén, önzetlenül, pártatlanul és kételkedés nélkül imádkozzanak. 91:8.11 A legnagyobb szellemi gyarapodást ösztönző erő az, amikor az ember értelemmel ragad meg emberfeletti értékeket az ima által.

- ima (fohász „szerencsefohász”): 91:0.2 a legkorábbi imaformák egymásnak való jókívánságok voltak. 91:0.1 Olyan nem vallásos magánbeszédek és párbeszédek, melyek mondhatók szerencsekívánásnak is. 91:0.2 A „szerencsében hívők megnyerték a barátaik és családjaik támogatását, s aztán valamiféle szertartást végeztek, melyben az egész nemzetség vagy törzs részt vett.” 91:0.3 A kísértetekben való hit megjelenésével a kérelmek emberfelettivé váltak.

- ima (formája, kifejezése): 91:8.12 „Isten a lélek hozzáállására válaszol, nem a szavakra.” Nem a szavak lényegesek az imában. A szó értéke csak annyi, hogy önmeggyőző a magánjellegű áhítat során, és képes a közösség ösztönzésére a csoportáhítat alkalmával.

- ima (hatékony imakérés törvényei): 91:9:1 + 9.2 1. A meggyőző erővel bíró imádkozónak van bátorsága arra, hogy őszintén szembe nézzen a világegyetem valós problémáival. 91:9.3 2. Kimerítette az emberi igazodási lehetőségeit. 91:9.4 3. Lemond az elméje vágyairól és a lelke sóvárgásairól az átformáló szellemi növekedés befogadása érdekében. 91:9.5 4. Őszintén választja az isteni akaratot, 91:9.6 5. és annak szenteli az életét, hogy ezen akarat megcselekedésén munkálkodjon. 91:9.7 6. Vágyja azt az isteni bölcsességet, amely azoknak az emberi problémáknak a megoldásához szükséges, amik nehézségként jelentkeznek az isteni tökéletesség elérésének útján, 91:9.8 7. továbbá élő hittel bír.

- ima (hiten alapuló ~): 91:6.3 a „hiten alapuló őszinte ima óriási erőt jelent a személyes boldogság, az egyéni önuralom, a társadalmi összhang, az erkölcsi fejlődés és a szellemi teljesítőképesség támogatásában.” 91:6.7 A hiten alapuló ima hatásának megtapasztalása nem függ az imádást gyakorló értelmi felfogóképességétől, bölcseleti éleslátásától és műveltségi helyzetétől sem. Az ilyen ima lelki és szellemi tapasztalatai közvetlenek illetve személyesek. 91:6.6 Jézus azt kérte, hogy a tanítványai őszintén, önzetlenül, pártatlanul és kételkedés nélkül imádkozzanak. 91:8.2 „Az igazi ima egyszerre erkölcsi és vallási”. 91:8.9 A hiten alapuló ima szellemi értelemben felemeli az embert. 91:8.11 A válasza által az Isten az igazságról teljesebb kinyilatkoztatást, a szépséghez pontosabb érzékelést, a jóságról pedig átfogóbb képet biztosít az ember számára. A legnagyobb szellemi gyarapodást ösztönző erő az, amikor az ember értelemmel ragad meg emberfeletti értékeket az ima által. 91:4.5 Bár az ima nem változtatja meg az Isten hozzáállását, de komoly és tartós változásokat képes hozni „a hittel és bizakodó várakozással teli imádkozóban.” 91:8.13 Amiért imádkozni érdemes, az a szellemben való gyarapodás.

- ima (Isten válasza az imára): 91:8.11 az igazságról teljesebb kinyilatkoztatást, a szépséghez pontosabb érzékelést, a jóságról pedig átfogóbb képet biztosít az ember számára. A legnagyobb szellemi gyarapodást ösztönző erő az, amikor az ember értelemmel ragad meg emberfeletti értékeket az ima által.

- ima (közös ima): 91:5.2 ha egy közösségi ima a magasabb erkölcsi és szellemi szintekre való emelkedés érdekében történik, akkor ez elősegíti a csoportot alkotó egyének jobbá válását is. A közös imának nincsenek korlátai. Egy várost, de egy teljes nemzeti közösséget is segíthetnek az ilyen jellegű imádkozások, melyeknek eleme lehet a megvallás, a megbánás és a megújulásra vonatkozó törekvés.

- ima (oka és célja): 91:8.13 amiért imádkozni érdemes, az a szellemben való gyarapodás. 91:8.3 De az ima lehet másokat követő szokás. Lehet félelemből eredő, baj elhárító esdeklő magatartás. 91:8.4 Lehet az ima az egyéni hála csendes, vagy a magasztalás csoportos kifejezése. 91:8.5 Az Isten-tudatosság önkéntelenül is kifejeződhet imában. De lehet az ima vallási közhelyek puffogtatása és félelemből eredő szolgai hódolás is. Lehet örömteli dicsőítés vagy „megbocsátás iránti szerény kérelem”. 91:8.6 Léteznek gyerekes kérelmek a lehetetlenért és érett könyörgések erkölcsi gyarapodásért, valamint szellemi erőért. Ima kérelem irányulhat a napi kenyérre, de kifejezheti az Isten megtalálását célzó őszinte vágyat és ezzel összefüggésben a belső igényt az ő akaratának megcselekedésére. Az ima lehet önző kérés, de irányulhat az önzetlen testvériség megteremtésére is. 91:8.7 Lehet dühös kiáltás bosszúért vagy irgalmas közbenjárás ellenségért. Lehet az ima törekvés az Isten megváltoztatására, de lehet az imádkozó megváltozását elősegítő módszer is. Lehet a bűnös meghunyászkodó kérelme és a mennyei Atya felszabadult fiának örömkifejeződése.

- ima (önzetlen ima): 91:4.4 erősít és megnyugtat. 91:5.3 A másért való rendszeres ima kapcsolati ereje akkor mutatkozik meg igazán, 91:5.4 ha az, akiért imádkoznak, tudja ezt, 91:5.5 továbbá az imádkozó társas kapcsolatot igyekszik kialakítani azzal a személlyel, akiért imádkozik. 91:4.3 Az egyéni és a közösségi imádkozás is lehet önző vagy önzetlen. Az önző ima az imádkozóra, az önzetlen ima pedig másokra összpontosul.

- ima (önző ima): 91:4.3 vallomásokat és kérelmeket foglal magába. Gyakran csak anyagi kedvezmények kéréséből áll. 91:4.4 A faj és az egyének kezdeti imádkozása önző és anyagelvű volt. 91:4.3 Az egyéni és a közösségi imádkozás is lehet önző vagy önzetlen. Az önző ima az imádkozóra, az önzetlen ima pedig másokra összpontosul.

- ima és varázslás: 91:8.2 az ima nem továbbfejlődött varázslás. A fejlődésük egymástól független. A varázslás arra tett kísérlet, hogy az ember az Istenséget a körülményeihez igazítsa; az ima pedig arra irányuló erőfeszítés, hogy a személyiség az Istenség akaratához igazodjon. „Az igazi ima egyszerre erkölcsi és vallási”. A varázslásról ezek nem mondhatók el.

- Immanuel: 119:1.1 Jézus idősebb, Teremtő testvére, 128:1.11 a bátyja. Ő irányította a Nebadont Jézus teremtményi alászállásai idején, 120:3.11 mint a Nebadon ügyvezető fejedelme. Ő 120:0.7 „az Egyetemes Atya nevében eljáró Nappalok Szövetsége,” vagyis „a paradicsomi Háromságnak a Nebadon helyi világegyetembeli nagykövete”.119:2.3 Egyben a Nebadon világegyetem Nappalok Szövetségéhez tartozó tanácsadója.

- Immanuel és Gábriel intelmei Jézus hetedik alászállása előtt (kisebb intelmek):

1. 120:3.2 A saját eszményképének követése során Jézus legyen tekintettel az emberek számára gyakorlati haszonnal bíró mintaértékű magatartás bemutatására.

2. 120:3.3 A kor családi élete szabályainak és közösségi élete szokásainak elfogadásával éljen.

3. 120:3.4 A szellemi megújítás, valamint az értelmi felszabadítás mellett kerüljön „minden érdemi kapcsolatot a korabeli gazdasági rendszerrel és politikai törekvésekkel.”

4. 120:3.5 Ne avatkozzon be az urantiai emberfajták természetes fejlődésébe, de törekedjen az igenlő jellegű vallási etika bemutatására.

5. 120:3.6 Nem szabad szervezett vallást alapítania, az életének minden vallás és minden nép közös örökségévé kell lennie.

6. 120:3.7 Nem hagyhat írásokat és képmásokat maga után a bolygón, hogy ezeket ne használhassák fel olyan vallási rendszerek, amelyek nem fejlődésképesek.

7. 120:3.8 Paradicsomi eredetű alászálló Fiúként Jézus nem hagyhat emberi utódot maga után a bolygón.

8. 120:3.9 Az intelmeken túl, Jézusnak az Igazító vezetésére és az öröklött képességeken alapuló fejlődő emberi értelemre is tekintettel kell lennie az urantiai küldetése során.

- Immanuel intelmei Jézus hetedik alászállása előtt (nagyobb intelmek):

1. 120:2.1 Jézusnak emberként kell felnőnie, magát a paradicsomi Atya akaratának alávetve.

2. 120:2.2 Kiegészítő feladat gyanánt, az Ember Fiaként kell véget vetnie „a Lucifer-féle lázadásnak a Satania csillagrendszerben”.

3. 120:2.3 A végső alászállási tapasztalásának örök elismeréseképpen el kell fogadnia az „Urantia Bolygóhercege” címet.

4. 120:2.4 Jézus alászállása együtt fog járni a teremtésrész megítéltetésének bejelentésével, a továbbélő alvó halandók feltámadásával és az Igazság Szelleme megítéltetési időszakának elrendelésével.

5. 120:2.5 Jézusnak az ember szellemi természete felszabadítójaként és bátorítójaként az egész világegyetemét kell ösztönöznie.

6. 120:2.6 A lázadás által elkülönült ember szellemi felszabadítását az Igazság Szellemének kiáradása és a Gondolatigazítók széleskörű segédkezése fogja követni.

7. 120:2.7 Jézus Urantián leélt életének szellemi ösztönzésül kell szolgálnia minden létező és jövőbeni lakott világ számára, minden emberi és emberfeletti értelem részére a Nebadonban.

8. 120:2.8 Jézusnak be kell mutatnia, „hogy az Isten keresi az embert és meg is találja őt,” valamint, „hogy az ember keresi az Istent és meg is találja őt”.

9. 120:2.9 Jézusnak tekintettel kell lennie arra is, hogy a személyes istenségének teremtői sajátosságai megmaradnak, ezért tartózkodnia „kell bármiféle emberfeletti akarat-szándék, teljesítmény vagy erő felmutatásától”.

- imádat: 74:4.4 az Atyát illeti meg, valamint azokat, akiket az Atya megjelöl.

- imádat (ősök imádása): 87:3.1 a kísértettisztelet fejlődésével alakult ki. A régi idők korai istenei eltávozott, megdicsőült emberek voltak. Az ősök imádása lett az összekötő kapocs a közönséges kísértetek, a felsőbbrendű szellemek és a kifejlődő istenek között. 91:5.1 Az ősök imádásában az ima az ősi eszményképek ápolásának is eszköze. 87:3.2 Az ősök imádása eredetileg inkább volt félelem, mint imádat. 84:7.19 Azok a csoportok, melyek az ősök imádását gyakorolták, a fiúgyermek hiányát örökkévalóságig ható csapásnak tekintették. Szükségesnek tartották a fiúgyermek létét a halál utáni ünnepségek levezetéséhez, hogy a szellemföldre való átjutáshoz az előírt áldozatokat felajánlhassák. 83:6.3 Az ősök imádásának hagyománya és a házasság szentségének keresztény tanítása az egynejűség szokását segítette. Lásd még „sárga emberfajta (ősi idők tisztelete)”.

- imádat emberi érzelmei: 62:5.4 befogadó áhítat, hódolat, alázat, hála.

- imádati és tökéletességi cél: 47:6.3 a felemelkedő halandók paradicsomi célja, mely a közös és legfelsőbb beteljesülés megismerésére irányul.

- imádatkésztetés: 85:7.3 amikor az ember imádatkésztetését már a bölcsesség serkenti és irányítja, akkor a hetedik szellem-segéd – a bölcsesség szelleme – képessé válik arra, hogy segítse az embert a természettől és a természeti tárgyaktól való elfordulásra, hogy az ember imádata a minden természeti dolog örökkévaló Teremtője felé fordulhasson.

- imádás (igaz imádás): 91:4.3 akkor jelenik meg, amikor az imádkozó semmit nem kér a maga és a társai számára az imájában. 91:8.4 Az igaz imádás szellemi természetű érintkezés a teremtmény és a Teremtő mindenütt jelen való szelleme között, mely a bizalomra és az őszinteségre épül. 91:8.5 Az Isten-tudatosság önkéntelenül is kifejeződhet imában. 91:5.1 Az Istenséget imádó az isteni eszményképek megragadására törekszik. 91:7.13 Az imádás a paradicsomi istenség szellemi szépségében való szemlélődő gyönyörködés, melynek áldásai közvetlenül tapasztalhatók. Az ilyen jellegű ima veszít a közösségteremtő hatásából és nem jó, ha elszigeteli az embert a társaitól. Helyes, ha az imádást gyakorló közös áhítatban is részt vesz. 91:8.9 Az igazi ima szellemi értelemben felemeli az embert. 91:8.10 Az igaz ima segíti a szellemi gyarapodást, képes a hozzáállások megváltoztatására „és megadja azt a megelégedést, mely az istenséggel való bensőséges kapcsolatból fakad.” 91:8.11 Az igaz imára adott válasza által az Isten az igazságról teljesebb kinyilatkoztatást, a szépséghez pontosabb érzékelést, a jóságról pedig átfogóbb képet biztosít az ember számára. A legnagyobb szellemi gyarapodást ösztönző erő az, amikor az ember értelemmel ragad meg emberfeletti értékeket az ima által. 91:6.7 A hiten alapuló ima hatásának megtapasztalása nem függ az imádást gyakorló értelmi felfogóképességétől, bölcseleti éleslátásától és műveltségi helyzetétől sem. Lásd még „ima (hiten alapuló ~)”, „ima (erkölcsi ima) ismérvei” és „imádság (igazi imádság)”.

- imádás (rejtelemimádás): 90:5.3 régi áhítati eljárás, a felhalmozódott és összekapcsolódott vallási szertartások hosszúra nyúlt előadása.

- imádkozás: 91:1.1 „bármely csoportnak azt a szándékolatlan, mindamellett személyes és közös törekvését jelenti, hogy biztosítsák (elérjék) a magasabb rendű értékek e módon való megőrződését.” 91:8.13 Amiért imádkozni érdemes, az a szellemben való gyarapodás. 91:0.5 A fejlődése korai időszakában az imádkozás történhetett istenekhez, bűvtárgyakhoz, védelmezőnek hitt függőkhöz, kísértetekhez, vezetőkhöz, valamint közemberekhez is. 91:1.3 A „fizikai áldások”-ért való imádkozás lezülleszti az imát. 91:4.3 Az egyéni és a közösségi imádkozás is lehet önző vagy önzetlen. Az önző ima az imádkozóra, az önzetlen ima pedig másokra összpontosul. 91:4.4 A faj és az egyének kezdeti imádkozása önző és anyagelvű volt. 91:5.2 A csoportos vagy gyülekezeti imádkozásnak erőteljes közösségszervező hatása van.

- imádság (igazi imádság): 91:2.3 „az ember és az Alkotója közötti bensőséges közösség.” 91:8.13 Amiért tehát imádkozni érdemes, az a szellemben való gyarapodás. 91:7.1 Az elme, és a benne lakozó Gondolatigazító közötti kapcsolatteremtést elsősorban a készséges és önzetlen, teremtménytársak felé irányuló szolgálat, másodsorban pedig az áhítatos és ellazult állapotú elmélyedés segíti. 91:2.5 Az igazi imádság alapismérve tehát az ember és a felsőbbrendű lény személye közötti bensőségesség. 91:2.6 Ez nem keverendő össze az embernek a tudatalattijával folytatott beszélgetéssel. 91:1.4 Az igazi imádság azt követően jelenik meg, hogy az ember az imát személyes jellegűként kezdi használni. De szükséges még hozzá azon emberfeletti, az emberek tudatos énjétől különböző, jó akaratú erők és lények valóságának felismerése is, akik képesek a társadalmi értékek gyarapítására és az erkölcsi eszményképek javítására. 91:3.7 Az igazi ima által az egyén nem csak a rajta kívüli paradicsomi Egyetemes Atya fogalmát igyekszik megragadni, hanem elsősorban a benne lakozó isteni ént, az Egyetemes Atya valódi jelenlétét és lényegét. 91:5.1 Az isteni szintek felé törekvő imádkozó emberi jelleme gyarapszik, és az ilyen ima a személyiség egyesülését is elősegíti. 91:5.2 Ha egy közösségi ima a magasabb erkölcsi és szellemi szintekre való emelkedés érdekében történik, akkor ez elősegíti a csoportot alkotó egyének jobbá válását is.

- Imhotep: 80:6.4 Egyiptomban kormányfőként szolgáló andita lángelme építész, a legnagyobb piramis – temetkezési kőgúla – építője.

- Immánuel: 33:5.1 magas rangú Háromsági Fiú, az Egyetemes Atya személyes képviselője a nebadoni Teremtő Fiú udvarában. 33:5.2 Ő „a Legfelsőbb Háromsági Személyiségek hatodik rendjének 611.121. tagja”. A Teremtő Fiú tanácsadója, aki csak felkérésre ad tanácsot.

- India: 79:2.1 az egyetlen hely, ahol az összes urantiai emberfajta keveredett. 79:2.2 A legkorábbi indiai fajkeveredés a vándorló vörös és sárga emberfajták keverékének az andonfi őslakosokkal való összevegyülése nyomán jött létre. E csoportok élőlénytani sajátosságait gyengítette a zöld népek és a narancsszín emberfajta később történt magukba olvasztása. A kék emberekkel való korlátozott mértékű keveredés e sajátosságokat némiképp javította, míg az indigó fajta tömeges befogadása gyengítette. Az indiai-félsziget déli és keleti peremén élő őslakos népeket a korai anditák és a későbbi árják sohasem olvasztották teljesen magukba. 78:1.9 Ádám idejében az emberfajták összetett keveréke élt Indiában, nagyobb létszámban a zöld, a narancsszín és a fekete. 79:1.1 Az anditák a turkesztáni hegyvidék felől Pandzsáb felé, és az iráni legelők felől Beludzsisztánon át érték el. 79:2.3 Az ádámi vér Kr.e. 20000-re már megjelent a nyugat-indiai népességben. 79:2.4 Az első kiterjedt andita vándorlás Kr.e. 15000-ben érte el Indiát, melynek oka a Turkesztán- és Irán-szerte fokozódó túlnépesedés volt. A felsőbbrendű népek beözönlése Beludzsisztánon át az Indus és a Gangesz völgye felé ezerötszáz éven keresztül folyamatos volt. Az északnyugati andita nyomás az alsóbbrendű déli és keleti népek nagy részét Burmába és Dél-Kínába szorította. 79:3.3 India népeinek felsőbbrendű műveltsége és vallási hajlamai a dravida-uralom korai időszakából erednek és részben annak köszönhető, hogy ekkor, és a későbbi árja beözönlések során sok szetfi pap lépett e földre. 79:3.1 Az anditák és az őslakosok keveredéséből létrejött dravida csoportok műveltségi központjai 79:3.6 az Indus és a Gangesz, valamint a Dekkán fennsík három folyama mentén helyezkedtek el. A Nyugati Ghatok tengerparti települései a tengeren keresztül a sumér városokkal ápoltak kapcsolatokat. 79:3.7 Kr.e. 7000-re rendszeres tevés karaván összeköttetés is kialakult a mezopotámiai városokkal. 79:4.1 Az árják beözönlése csaknem ötszáz éven át tartott. 79:4.2 Mivel nem hódították meg az egész országot, a dravidák később magukba olvasztották őket. 79:4.3 Az árják északon faji hatást gyakoroltak, a Dekkán-fennsíkon inkább a műveltség és a vallás területén hatottak Indiára. Észak-Indiát folyamatosan érte árja vérvonalhoz tartozó hatás, utolsóként a hellén népek hadjáratai során. 79:4.4 A Gangesz völgyének magas műveltsége az árja-dravida keveredésnek volt köszönhető. 92:6.15 India meghatározó vallásai a XX. században a hindu, a szikh, a mohamedán és a dzsainista, mely vallások saját képet alkotnak az Istenről, az emberről és a világegyetemről.

- indiaiak: 85:2.4 a fák szellemeit sokáig kegyetlennek gondolták.

- indiánok: 92:6.1 korábban csak halvány fogalommal bírtak az Istenről. Azonban hittek a kísértetekben és a halál utáni továbbélésben.

- indiánok (észak-amerikai ~): 91:0.5 a manitou-babonáik részét képezte a vallás megjelenése előtti, személytelen erőt célzó imaforma használata. Lásd még „vörös emberfajta”.

- indigó emberfajta: 64:5.2 az Urantia egyik ősi színes emberfajtája. 64:6.20 A színes fajták közül utolsóként fejlődött ki és vándorolt el a szangik központjából. Ők igázták le a zöld emberfajtát Afrikában és 64:7.17 olvasztották magukba a narancsszín emberfajta maradékait. 64:6.26 Az ádámi vérből alig részesedtek. 64:6.26 A nagy szellemi vezetőjük Orvonon volt, aki az „Istenek Istenét” tanította és hirdette. 78:1.10 Ádám idejében a mai szaharai sivatag területén voltak fejlettebb települései. Az itt élő csoportok a narancsszín és a zöld emberfajták közül jelentős mennyiséget foglaltak magukba. 78:3.7 A szaharai polgárosodott társadalmuk összeomlását az aszály idézte elő. 82:3.5 A köreikben még a XX. században is élt a rejtvénymegoldó versenyen történő feleségszerzés szokása.

- inkák: 78:5.7 az uralkodóik és a vezetőik őseinek vérvonala 132 andita tengerésszel vette kezdetét, akik házasságokat kötöttek az andokbeli őslakosokkal. Dél-Amerikát Japánból indulva, szigetről szigetre haladva, kis hajókból álló hajórajjal érték el.

- intézmény: 69:1.1 valamilyen társadalmi igényt szolgál. Az ember fölé nőve csökkenti az egyén érdemlegességét, a személyiség háttérbe kerül, a kezdeményezőkészség pedig visszaszorul. 69:0.3 A „múlt felhalmozott erkölcseit jelenti, melyeket a tabuk megőriztek és a vallás felmagasztalt.” E hagyatékok hagyományokká, végül pedig bevett szokásokká alakulnak. 69:1.3 A „félelem, a tudatlanság és a babona előkelő szerepet játszott minden emberi intézmény korai kialakulásában és későbbi fejlődésében.” 69:1.2 Három általános osztálya van, 69:1.6 melyek egy társadalmi rendszert alkotnak.

69:1.3 1. Az önfenntartás intézményei. Szokások, „melyek az éleleméhségből és az önfenntartás ezzel kapcsolatos ösztöneiből nőnek ki.” Idetartozik a kitartó munka, a vagyon, a zsákmányszerző háború és a társadalom szabályozó gépezete.

69:1.4 2. Az önmaga átörökítésének intézményei. A „nemi vágyból, az anyai ösztönből és az emberfajták felsőbbrendű gyöngéd érzelmeiből táplálkoznak.” Idetartozók az otthon, a tanhely, a családi élet, az oktatás, az erkölcstan, a védekező háborúk és a vallás társadalmi védőintézkedései.

69:1.5 3. A maga kedvére való létezés intézményei. E szokások a hiúsági hajlamokból és a büszkeség érzelmeiből nőnek ki. Idetartoznak „az öltözékdíszítési és szépítkezési szokások, a társadalmi szokások, a dicsőségszerző háborúk, a tánc, a szórakozás, a játékok és az érzéki örömszerzés egyéb fajtái.”

- intézményesülés: 69:0.2 a tevékenységirányzatok kicsúcsosodása. Kezdeti funkciója a munkakímélés és a csoportbiztonság javítása.

- Intéző szeráfok: 39:4.1 a helyi világegyetemi szeráfok negyedik rendje, akik rendkívüli igazgatási képességekkel vannak felruházva. A csillagrendszerben mindenütt megtalálhatók. Ők a helyi világegyetemi kormány alsóbb szintű egységei igazgatóinak a segédei, mely tevékenységet hét szervezeti egységben végzik.

a) 39:4.2 Igazgatási Segédek. Ők az elsőrendű Lanonandek Fiúnak, a Csillagrendszer Fejedelemnek a közvetlen segédei és személyes közvetítői. 39:4.3 De működnek a Bolygóhercegek kormányai mellett is. Az Urantia jelenlegi ügyvezetőjét e szeráfok ezer tagból álló testülete segíti.

b) 39:4.4 Igazságossági Kísérők. Ők terjesztik elő az emberek és az angyalok örökkévaló jólétére vonatkozó bizonyítékok összességét, amikor ezek megítélésére kerül sor egy csillagrendszeri vagy bolygói ítélőszék előtt. A kétséges túlélési ügyekben a védelmet e szeráfok készítik fel. 39:4.5 Ők segítik elő azt, hogy a tévedhetetlen igazság nemes kegyelemmel párosulva, pártatlanul nyilvánulhasson meg minden teremtmény számára. Később az Irgalom Hangjaiként is szolgálhatnak a felsőbb szférákban és a Szalvingtonon.

c) 39:4.7 A Mindenségrendi Létpolgárság Tolmácsai. 39:4.9 Ők kísérik a csillagrendszeri központ új létpolgárait, serkentve bennük a világegyetemi kormányzati felelősségi körök iránti megbecsülést. Együttműködnek az Anyagi Fiakkal a csillagrendszeri igazgatásban, melynek során megmutatják a lakott világokon élő anyagi halandóknak a mindenségrendi létpolgársággal járó felelősséget és erkölcsiséget.

d) 39:4.10 Az Erkölcsiség Serkentői. Segítik a lakóvilágok lakóit a náluk bölcsebb lényekkel történő együttműködés és közös tervkészítés megtanulásában. 39:4.12 A türelem gyümölcsöző voltát tanítják.

e) 39:4.15 Szállítók. Ők a helyi csillagrendszerekben működő szállító szeráfok. A mi csillagrendszerünkben – a Sataniában – utasokat szállítanak a Jerusemre és onnan vissza, de működnek bolygóközi szállítóként is.

f) 39:4.16 Adatrögzítők. Ők felügyelik a helyi csillagrendszerek hármas feljegyzéseit. A csillagrendszerek központján álló feljegyzés templomok harmadrészt anyagiak (fénylő fémek és kristályok), harmadrészt morontiaiak (a szellemi- és az anyagi energia kapcsolatára épülők), harmadrészt pedig szellemiek.

g) 39:4.17 Tartalékosok. A várakozási idejük jelentős részét azzal töltik a Jerusemen, hogy szellemtársakként meglátogatják a csillagrendszer különböző világairól újonnan érkezett felemelkedő halandókat.

- ipar: 70:0.1 a „fejlődése törvényt, rendet és társadalmi alkalmazkodást igényelt”. 70:2.9 Céljai közé tartozik a szerveződés és a hatékonyság. 70:2.11 A kiteljesedésével járó veszélyek a bolygónkon.

„70:2.12 1. Az anyagelvűség, a szellemi vakság felé való erőteljes sodródás.

70:2.13 2. A vagyon hatalmának imádata, az értékek torzulása.

70:2.14 3. A pazarlás, a műveltségi éretlenség bűnei.

70:2.15 4. A nemtörődömség, a szolgálat iránti érzéketlenség növekvő veszélyei.

70:2.16 5. A nemkívánatos faji elpuhultság, az élőlénytani leépülés erősödése.

70:2.17 6. A megerősített ipari rabszolgaság, a személyiségfejlődés megrekedésének veszélye. A munka nemesít, de a nehéz, szolgai munka megbénít.” 70:2.18 Amit a széleskörű technikai iparosításnak támogatnia kell az a kezdeményezőkészség, az egyéniségközpontúság és az eredetiség.

- ipari és kereskedelmi bizottság: 66:5.1 a kaligasztiai százak egyik tízfős szakértő csoportja, 66:5.11 melyet Nod vezetett. Feladatuk volt a termelés támogatása a törzseken belül és a békés emberi közösségek közötti kereskedelem segítése. 66:5.12 Ők vezették be a kereskedelmi hitel intézményét.

- Irán (Perzsia): 95:6.1 a sálemi hitterjesztők ötszáz éven át fokozatosan kibontakozó hatást gyakoroltak az ott élők vallási életére, aminek egy uralkodóváltást követő üldöztetés vetett véget. A sálemi tanításokat a Krisztus előtti 6. században Zoroaszter élesztette újjá.

- „irányfény”: 107:4.5 A paradicsomi fényesség neve a Nebadonban. E szellem-fényességet az Uverszán „az élet fényének” nevezik. A Gondolatigazítók jelenlétét kíséri, rájuk jellemző. Az Urantián így is utaltak rá: „az igazi világosság, mely megvilágosít minden embert, aki a világra jön.” 113:6.2 E szellem-fényességet a szeráf-társak az emberi elmében jelenlevő Igazítóval társítják.

- irgalom: 28:6.8 növekedési minőség, amely a személyes megelégedés legfelsőbb foka. Megelőző lépcsőfokai sorrendben – a helyes cselekvés, majd a tisztesség, ezt követi a türelem, utolsó előtti fokozatként pedig a jóságosság. Az igaz irgalom a csoportos megértés, a kölcsönös megbecsülés, a testvéri társas viszony, a szellemi közösség és az isteni összhang betetőzése. 2:4.4 A „jóság és a szeretet természetes és szükségszerű következménye”, 6:3.5 „alkalmazott szeretet”.

- irgalom bölcsessége: 54:4.6 a tökéletlen teremtmény fokozatos fejlődésének tényén alapul. Ugyanúgy lehetővé teszi a jellem kipróbálását és épülését, mint a megbánást és a jó útra térést.

a) 54:5.2 Időt biztosít a rossztevő számára ahhoz, hogy határozott és felvállalt álláspontot alakíthasson ki a saját rossz gondolatairól és bűnös cselekedeteiről.

b) 54:5.3 Mivel „az igazságosság sohasem pusztítja el azt, amit az irgalom megmenthet”, ezért minden gonosztevőnek adnak időt a mentesülés elfogadásához.

c) 54:5.4 A szeretete eredendően is türelmessé teszi az Atyát a vétkező családtagnak beígért büntetés végrehajtásában.

d) 54:5.9 Az Isten engedi a lázadókat szabadon cselekedni annak érdekében, hogy a működésüket látva megszűnjön a gonosztevők iránti együttérzés minden jelenlegi és jövőbeli gyermek szívében.

e) 54:5.10 Továbbá, engedi a lázadást kifejlődni azért is, hogy az összes teremtmény gyermeke egyértelmű magatartást tanúsíthasson, bárhogyan is érintett a fejleményekben.

f) 54:5.12 Egy lázadás kifejlődésének engedése azért is indokolt, mert az önkényes és rögtönítélő módszerek alkalmazása az Isten részéről, sokakat a lázadók követésére ösztönözne.

g) 54:5.13 A késlekedésnek, vagyis az időnek, az időtől független Isten számára nincs jelentősége.

- Irgalom Emléke: 28:6.5 harmadfajú szekonáfok, akik azt a kegyelmet tartják számon, amely az adott egyén számára megtérési lehetőségeket biztosít. 28:6.7 Kimutatják, hogy az Istenfiak által létrehozott szellemi hitelt „kifizették-e a Harmadik Forrás és Középpont türelmes személyiségeinek szeretetteljes segédkezésében.” 28:6.8 Ezek a kegyelem hitelek, vagyis a megtérésre nyitva álló idő, bőven elégséges az őszinte célú és nyíltszívű egyének számára. Továbbá ők tanítják a felemelkedőket a szellemerkölcstan alkalmazására, valamint arra, hogy miként lehetnek igazán irgalmasak.

- irigység: 87:5.6 mélyen gyökerező emberi sajátosság, melyet az őseink kivetítettek és a korai isteneik tulajdonságának is gondoltak. Az emberek önmaguk elcsúfításával és a sikereik lekicsinylésével próbálták az irigy szellemeket becsapni.

- irokézek: 87:2.10 mivel átalakították a temetésekkel együtt járó vagyonáldozási szokásokat, a vagyonmegőrzés révén az északi vörös emberek között a legerősebb néppé váltak.

- irokéz szövetség: 71:1.3 hat nemzetből álló csoport, mely nem tudott államként működni.

- Ismeretlen Nevűek és Származásúak: 22:4.1 „felemelkedő lelkek, akik az istenimádat képességét magasabb szintre fejlesztették annál, mint amit az idő és tér világairól jövő evolúciós fajok minden más fiai és leányai elértek. Az Egyetemes Atya örökkévaló céljának olyan szellemi fogalmát ragadták meg, mely viszonylagosan meghaladja azt a szintet, amelyre a névvel, illetőleg számmal ellátott evolúciós teremtmények felfogása kiterjed; innen ered az elnevezés, hogy Ismeretlen Nevűek és Származásúak. Pontosabb fordításban a nevük az lenne, hogy »Nevet és Származást Meghaladottak«.” 22:4.3 Ők a túlélő fajok felsőbb szellemi elméi, az Orvonton ítélkezési gyakorlatában a legfőbb esküdtek.

- Istár: 95:1.5 népszerű mezopotámiai isten, akit az istenek anyjának és a nemi termékenység szellemének tartottak. A felfogás szerint Istár nemi áldozathozatalt követelt, ezért minden fiatal nőt – legalább egyszer – idegeneknek szolgáltattak ki. A kor hite szerint a termékenységhez szükség volt a nemi áldozathozatalra is. 95:1.7 Istárt Palesztinában Astoretként, Egyiptomban Íziszként, Görögországban Afroditéként, az északi törzseknél pedig Astarteként tisztelték.

- Isten: 101:2.11 nem lehet kizárólag a természeten keresztül megtalálni. 0:2.6 Az Isten „kifejezés az Istenség-működés minden egyes személyes szintjén külön meghatározást igényel és az egyes szinteken belül az értelmezéseket tovább kell pontosítani, mivel e kifejezés az Istenség különböző mellé- és alárendelt megszemélyesüléseinek megjelölésére is használható”. E személyek számunkra a következők:

0:2.12 „1. Atya Isten – Teremtő, Szabályozó és Megtartó. Az Egyetemes Atya, az Istenség Első Személye.

0:2.13 2. Fiú Isten – Mellérendelt Teremtő, Szellem Szabályozó és Szellemi Igazgató. Az Örökkévaló Fiú, az Istenség Második Személye.

0:2.14 3. Szellem Isten – Együttes Cselekvő, Egyetemes Egységbe-rendező és Elme Adományozó. A Végtelen Szellem, az Istenség Harmadik Személye.

0:2.15 4. A Legfelsőbb Isten – az idő és a tér ténylegessé váló vagy fejlődő Istene. A teremtmény-Teremtő azonosságot a térben és időben való tapasztalás útján, társulásban megvalósító személyes Istenség. A Legfelsőbb Lény az idő és a tér evolúciós teremtményeinek kifejlődő és tapasztalásbeli Isteneként személyes tapasztaláson keresztül éri el az Istenség-egységet.

0:2.16 5. A Hétszeres Isten – az időben és a térben bárhol ténylegesen működő Istenség-személyiség. A központi világegyetemben és annak határain kívül tevékenykedő és a tér-időbeni egyesülő Istenség-kinyilatkoztatás első teremtményi szintjén a Legfelsőbb Lényként erő-megszemélyesülést végrehajtó személyes paradicsomi Istenségek és teremtőtársaik. Ez a szint, vagyis a nagy világegyetem alkotja a paradicsomi személyiségek tér-időbeli alászállásának és ennek ellentettjeként az evolúciós teremtmények tér-időbeli felemelkedésének szféráját.

0:2.17 6. A Végleges Isten – a felsőbb-idő és a meghaladott tér meglényegülő Istene. Az egyesülő Istenség-megnyilatkozás második tapasztalásbeli szintje. A Végleges Isten fogalma magába foglalja az abszonit-személyesen-túli, a tér-időt-meghaladó és a meglényegült-tapasztalásbeli értékek tényleges elérését, melyek az Istenség-valóság végleges alkotó szintjein hangolódnak össze.

0:2.18 7. Az Abszolút Isten – a meghaladott személyesen-túli értékek és isteniségi jelentéstartalmak tapasztalást megvalósító Istene, mely jelenleg Istenségi Abszolútként létezik. Ez az egyesülő Istenség-kifejeződés és Istenség-kiterjedés harmadik szintje. E legteljesebb alkotói szinten az Istenség tapasztalás útján megvalósítja a megszemélyesülés lehetőségét, eléri az isteniség teljességét és kimeríti a más-megszemélyesülés egymást követő fejlődési szintjein való ön-kinyilatkoztatás képességét. Az Istenség ekkor rátalál a Korlátlan Abszolútra és megtapasztalja a vele való azonosságot.”

0:3.10 Az „Egyetemes Atya – az Első Forrás és Középpont személyisége, és mint ilyen, végtelen és személyes felügyeleti viszonyt tart fenn minden mellérendelt és alárendelt forrással és középponttal. Ez az ellenőrzés a lehetőségeit tekintve személyes és végtelen, még ha ténylegesen nem is működik, mivel a mellé- és alárendelt források és középpontok, valamint személyiségek tökéletesen működnek.”

56:0.1 Az Isten maga az egység, 56:4.4 aki minden egyes teremtménye számára Atya. 92:1.5 Jézus a szeretettel azonosította. 89:0.2 Az Istent a fejlett polgárosodott társadalomban következetesen kiegyensúlyozottnak és jóindulatúnak tartják. 0:2.2 Az „Egyetemes Atya a végtelen-alatti értékek és a viszonylagos isteniség-kifejeződés három Istenség-személyiségi szintjén működik:

0:2.3 1. Elő-személyes – mint az Atya-részek segédkezésében, úgy mint a Gondolatigazítók.

0:2.4 2. Személyes – mint a teremtett és a nemzett lények evolúciós tapasztalásában.

0:2.5 3. A személyest meghaladó – mint bizonyos abszonit és velük rokon, meglényegített lételvi lényekben.”

- Isten (jellemzők): 100:2.5 A valóság legmagasabb foka.

- 0:2.6 „az Istenség mindenféle megszemélyesítését magába foglaló jelkép.”  

- 102:1.5 Mivel teljesen valóságos és abszolút, ezért „az ő valósága bizonyságának semmilyen anyagi tanújelét nem lehet megtalálni”.

- 102:4.3 Mivel az Isten személyiség, ezért az emberi személyiség valós vallásos tapasztalásának élő részévé válhat.

- 102:6.6 Ő „az első igazság és a végső tény”.

- 102:6.6 Minden igazság őbenne ered.

- 102:6.6 Minden tény őhozzá viszonyulva létezik.

- 102:6.6 Tiszta igazság.

- 102:6.6 Igazságként az ember számára megismerhető.

- 102:6.6 A megértéséhez és megmagyarázásához „az embernek fel kell fedeznie a világegyetemek mindenségének tényét.”

- 102:7.1 A világegyetem okaként „abszolút, végtelen, örökkévaló és változhatatlan”.

- 102:7.2 „az egyetlen önmagától keletkezett tény a világegyetemben.”

- 102:7.2 „Ő a titka a dolgok és lények teljes teremtésösszessége rendjének, tervének és céljának.”

- 103:7.3 szellem.

- 105:1.6 Szellemi Atyaként minden halandó számára megérthető.

- 107:6.4 „a tiszta energia és a tiszta szellem forrása”.

- 108:0.2 „végtelen”.

- 108:0.2 „teljes és egész”.

- 108:0.2 „végtelenmód magába foglal minden dolgot, kivéve a rosszat és a teremtményi tapasztalást.”

- 108:0.2 „nem képes rosszat tenni”.

- 108:0.2 „tévedhetetlen.”

- 108:0.2 Öröktől fogva létező.

- 108:0.2 A „végtelensége magába foglalja a véges tapasztalás lehetőségét” az Igazító-szilánkok révén.

- 112:7.6 „a legmagasabb rendű világegyetemi érték”.

- 118:6.1 „ténylegesen mindenható”.

- 118:6.1 „nem személyesen ő cselekszik meg mindent, amit megcselekszenek.”

- 130:1.5 „oly határozottan jó, hogy őbenne a tagadáson alapuló rossznak egyáltalán nincs helye.”

- Isten (Egyisten): 91:3.3 megtestesíti az imádkozó legmagasabb rendű eszményképeit és a legmagasztosabb törekvéseit.

- isten (minden-isten): 91:2.5 eszményelvű tan, amelynek a legmagasabb rendű istenképe egy személytelen Istenségre vonatkozik.

- Isten akarata: 117:0.1 „az Első Forrás és Középpont célja, amint az a három Abszolútban lehetőségként, az Örökkévaló Fiúban személyesen, a Végtelen Szellemben világegyetemi cselekvésre egyesülten és a Paradicsom állandó mintáiban örökké váltan benne foglaltatik.” A Legfelsőbb Isten (Legfelsőbb Lény) az Isten teljes akaratának legmagasabb rendű véges megnyilvánulása. 110:6.17 Az Isten akaratának választása a szellemi hitet kapcsolja össze az anyagi döntésekkel a személyiség cselekedetében. 101:10.6 Bárki, aki meg akarja cselekedni, meg fogja érteni a szellemi értékek érvényességét. Az Isten akarata 130:2.7 „az Isten útja, közösségvállalás Isten választásával minden más elvi lehetőséggel szemben.” Annak „fokozatos megtapasztalása, hogy egyre inkább olyanná válunk, mint ő”. Az Isten akarata továbbá mindannak a forrása és a beteljesülése, ami jó, szép és igaz.

- Isten akaratának megcselekedése: 111:5.1  A teremtmény azon hajlandóságának kinyilvánítása, hogy a benső életét megosztja az Istennel.

- Isten bölcsessége: 4:3.4 „az ő végtelen világegyetemi látásmódjának korlátlan tökéletességében áll”.

- Isten hangja: 110:5.1 A Gondolatigazító munkája az emberben. Arra „is vállalkozik, hogy elmondja, valójában mi a jó”.

- Isten hárfája: 47:10.2 morontia eszköz, amely a térben való közléscserét segíti, ugyanis a felemelkedő morontia lény ezen érzékelő képessége még hiányos. Zebedeus János is említést tesz róla A Jelenések Könyvében (15;1-2.).

- Isten Háromságot-elért Fiai: három elsődleges osztályuk van

22:0.2 „1. Istenségi-háromságot elért Fiak.

22:0.3 2. Háromságba-foglalt Fiak.

22:0.4 3. Teremtményi-háromságot elért Fiak.”

- Isten hű fiai: 40:6.1 az idő és tér halandói a természetüknél fogva nem isteni rendűek, azonban a jelzett besorolást kapják akkor, amikor a továbbélő halandó lélek valamely örökkévaló és halhatatlan szellemfajtával való végleges összeolvadás előtt áll. 40:6.3 E fiak jellemzői közé tartozik az Istenhez való hűség és a társaik irányában megnyilvánuló irgalmasság. 40:6.3 Az urantiai halandók azért lehetnek az Isten fiai, mert

a) 40:6.4 elfogadhatjuk a fiúi besorolást, az Istennel való atya-fiúi viszonyt,

b) 40:6.5 az Isten Teremtő Fia az emberi élete által a testvérünkké lett, így mi is fiaivá leszünk a közös Atyánknak,

c) 40:6.6 a Teremtő Fiú szelleme kiáradt ránk, és aki engedi őt magában munkálkodni, azt a Fiún keresztül az atyai forrás felé kezdi vonzani.

d) az Atyától kaptuk a szabad akaratú teremtményi személyiségünket, melyet az Isten mindazokkal megoszt, akiket a fiainak szeretne.

- Isten keresése: 117:6.9 „az Isten a legnagyobb tapasztalás az emberi létezésben.”

- 117:6.9 „Istent keresve az emberek mindent keresnek. Istent megtalálva pedig mindent megtalálnak.”

- 117:6.9 Isten keresése „a szeretet bőkezű adományozása, melyet a szeretet újabb és nagyobb mértékű adományozására való képesség meglepő felfedezése kísér.”

- Isten kertjei: 43:6.1 a jellemző, növények általi díszítettség miatt a csillagvilágok központi világainak egyik neve. 43:6.2 A Fenségesek páratlan szépségű kertjei az Edentia felét teszik ki. Nevezik „Édenkertnek” is. 43:6.3 A kert központi részén helyezkedik el a Fenségesek istenimádati szentélye, ahol „a nyugalmi időszak minden tizedik napján az egész Edentia elmerül a Legfelsőbb Istenre irányuló imádatteljes szemlélődésben.”

- Isten Legfelsőbb Teremtő gyermekei: 108:4.2 „ténylegesen az Isten akaratát alkotják”. Lásd még „Mihály Teremtők”

- Isten szelleme: 8:5.6 A teljes szellemi segédkezés kapcsolat rendszere, mely „kapcsolat igazán az Atya Isten, a Fiú Isten, a Szellem Isten és a Hétszeres Isten – sőt a legfelsőbb Isten – szellemének egyesülése.”

- Isten szeretete: 2:5.10 „értelmes és előrelátó szülői ragaszkodás.”

- Isten-élmény: 103:7.3 Elérése érdekében „a felemelkedő ember befelé és a Paradicsom felé törekszik”.

- Isten-tudat: 100:5.3 többnyire szellemben való fejlődés eredménye. 100:3.6 Élmény, amely egyben az emberi élet legfelsőbb értéke is. Az értékek gyarapodásán és a jelentéstartalmakban való fejlődésen, valamint e két tapasztalás kölcsönös, mindenségrendi kapcsolatának felismerésén alapul. Az Istentudat birtokosa emberfelettivé válik annyiban, hogy benne és általa „egy halhatatlan lélek fejlődése bontakozik ki.” 100:5.3 Az Isten-tudat a legfelsőbb eszményképek iránti hűségen alapul, és az eszményképek lelki, érzelmi és szellemi megélése útján nyilvánul meg. Az Isten-tudat, vagyis a legfelsőbb eszményképek iránti gyakorlati hűség lehet természetes, vagyis fokozatos növekedés eredménye, de megtapasztalható döntő pillanatú válsághelyzetekben is. Ilyen megtérést élt meg Pál apostol. Lásd még „megtérés”

- istenbizonyíték (ismérvek): 102:1.5 „azért fogjuk ismerni őt, mert bízunk benne, és az őbenne való hitünk teljes mértékben azon alapul, hogy személyesen részt veszünk az ő végtelen valóságának isteni megnyilatkozásaiban.”

- 102:1.6 Kutató, igaz vágyódás a tökéletességre, és az Isten keresésére irányuló mélyreható kíváncsiság megléte az emberi lélekben.

- Istenfiak: 20:0.1-0.5 az Orvonton felsőbb-világegyetembeli működésük alapján három főbb osztályuk van

1. Az alászálló Istenfiak (isteni teremtésű személyiségek).

2. A felemelkedő Istenfiak (halandó eredetű teremtmények).

3. Az Isten Háromságot-elért Fiai (származásától függetlenül, minden paradicsomi Háromságba tartozó lény).

- ISTENFIAK: 30:2.37

30:2.38 „A. Alászálló Fiak.

30:2.39 1. Teremtő Fiak – Mihályok.

30:2.40 2. Ítélkező Fiak – Avonalok.

30:2.41 3. Háromsági Tanító Fiak – Daynalok.

30:2.42 4. Melkizedek Fiak.

30:2.43 5. Vorondadek Fiak.

30:2.44 6. Lanonandek Fiak.

30:2.45 7. Élethordozó Fiak.

30:2.46 B. Felemelkedő Fiak.

30:2.47 1. Az Atyával eggyé kapcsolódást megélt halandók.

30:2.48 2. A Fiúval eggyé kapcsolódást megélt halandók.

30:2.49 3. A Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók.

30:2.50 4. Evolúciós szeráfok.

30:2.51 5. Felemelkedő Anyagi Fiak.

30:2.52 6. Átvitt közteslények.

30:2.53 7. Megszemélyesült Igazítók.

30:2.54 C. Háromsági Fiak.

30:2.55 1. Fenséges Hírvivők.

30:2.56 2. Nagytekintélyűek.

30:2.57 3. Ismeretlen Nevűek és Származásúak.

30:2.58 4. Háromságot-elért Felügyelők.

30:2.59 5. Háromságot-elért Követek.

30:2.60 6. Mennyei Oltalmazók.

30:2.61 7. Magas Fiú-segédek.

30:2.62 8. Felemelkedő-háromságivá lett Fiak.

30:2.63 9. Paradicsom-Havona-háromságivá lett Fiak.

30:2.64 10. A Végzet Háromságot-elért Fiai.”

- Istenfiak körei (jerusemi): 46:5.11 hét egyközepű, egymás fölé magasodó kör, ahol a külső nagyobb körökből rá lehet látni a belső kisebb körökre. A köröket sétálófalak választják el egymástól, melyek kimagasodnak, így róluk az adott lakókör egésze belátható. A falakat átszelő kapuk ezrei egyetlen kristályból készültek. 46:5.19 A körök közös közepén a Mihály-emlékmű áll, amely az urantiai alászállás folytán megváltozott csillagrendszeri irányítással összefüggő tevékenységek központja.

a) 46:5.12 Az első kört az Ítélkező Fiak és a személyes kísérőik foglalják el. Itt összpontosulnak az alászállási és ítélkezési szolgálataikkal kapcsolatos tervek és közvetlen tevékenységek. A csillagrendszeri avonalok e központot használják a világegyetemmel való kapcsolattartásra.

b) 46.5.13 A második kör a Háromsági Tanító Fiaké. Itt végzik a daynalok az újonnan érkezett elsőrendű Tanító Fiak felkészítését. A teremtményi-háromságot elért fiaknak külön övezete van a Daynal-körben.

c) 46:5.14 A harmadik kör a melkizedekeké. A csillagrendszeri vezetők is itt laknak, és innen felügyelik e fiak tevékenységeit.

d) 46:5.15 A negyedik kör a vorondadekeké, valamint minden olyan látogató és megfigyelő fiúi rendé, akikről másként nem gondoskodnak. De itt szállnak meg a Fenséges Csillagvilági Atyák ellenőrző útjaik során, valamint a csillagrendszeri szolgálatot teljesítő Bölcsesség-tökéletesítők, Isteni Tanácsosok és Világegyetemi Ítélők is.

e) 46:5.16 Az ötödik körben a lanonandekek, a Csillagrendszer Fejedelmek fiúi rendje, valamint a Bolygóhercegek laknak. De itt állomásoznak a csillagrendszer tartalékosai is. A Csillagrendszer Fejedelem temploma az igazgatási hegyen található.

f) 46:5.17 A hatodik körben van a csillagrendszeri élethordozók tartózkodási helye.

g) 46:5.18 A hetedik körben van azon felemelkedő fiak gyülekező helye, akik a szeráftársaikkal együtt átmenetileg működnek a csillagrendszer központján. Szintén itt van a központja a végleges rendre még nem jutott, jerusemi létpolgársági szint felett állóknak is.

- istenfiúság: 89:10.6 „az Isten minden hű fia boldog, szolgálatkész és örökké fejlődő a paradicsomi felemelkedés során.”

- Istenhit: 103:8.4 hit által ismerni és szeretni őt.

- Istenkereső döntés eredményességének feltételei: 112:2.20 Az ember őszintesége, állhatatossága és elkötelezettsége.

- isteni beavatkozás: 97:8.5 „az Isten sokszor az Atya gondviselő-beavatkozó kezével belenyúl az emberi ügyek menetébe”. Azonban az „a tény, hogy a »Fenségesek uralkodnak az emberek birodalmain« még nem teszi a világi történelmet úgynevezett szent történelemmé.”

- isteni építők: 44:0.8 az égi mesterek közösségébe tartoznak. 44:3.1 Hét csoportban működnek.

44:3.2 1. Az otthontervezők és építők – az egyedek és a munkacsoportok számára hoznak létre félanyagi és szellemi lakóhelyeket. Ezeket a majdan ott lakók igényeinek megfelelően szerelik fel és díszítik az illető egyéni igényeit figyelembe véve.

44:3.3 2. Az építő szakmunkások – a szellemi és a morontia területek általános és szokványos munkásainak lakhelyeit tervezik és építik az átmeneti világok kialakult munkamegosztását figyelembe véve.

44:3.4 3. A játék építői – a pihenés időszakaiban segítik a visszatekintési igazgatókat, akik a morontia világok mulattatói. „Még a felsőbb szellemek is elmerülnek a múltidéző humor bizonyos formájában a szellemi feltöltődésük időszakaiban.”

44:3.5 4. Az istenimádat építői – a szellemi és a morontia templomok építészei.

44:3.6 5. Az oktatási építők – a morontia felkészülés és a felsőbb szellemi képzés központjainak építői.

44:3.7 6. Morontia tervezők – bármely mellérendelt társulás számára építenek, bármely terület bármely személyiségeinek, legyenek jelen bármely időpontban, bármely szférán. Együttműködnek a morontia erőtér-felügyelőkkel.

44:3.8 7. A közcélú építők – az istenimádati célú közgyűlések kivételével, más közgyűlések számára tervező és építő mesterek.

- isteni irgalom: 2:4.1 „olyan, bölcsesség enyhítette igazságosság, mely a tökéletes tudásból, valamint annak teljes felismeréséből ered, hogy a véges teremtmények természetes gyengeségekkel és környezeti fogyatékosságokkal rendelkeznek.”

- isteni gondviselés: 4:1.1 „azon égi lények és isteni szellemek beavatkozó tevékenysége, akik a mindenségrendi törvénnyel összhangban szakadatlanul Isten dicsőségére és az ő világegyetemi gyermekeinek szellemi felemelkedése érdekében munkálkodnak.”

- istenimádat: 103:4.1 Az „igaz istenimádat előjátéka – az Isten jelenlétének folyamatos tudatosítása, mely elvezet az emberek közötti testvériség megjelenéséhez.” 56:4.5 Bár léteznek többes háromságok, azonban az Istennel való személyes kapcsolatfelvétel élményében az Isten egy. 74:7.21 „Az Édenben a nyilvános istenimádat időszaka a dél volt; a napnyugta pedig a családi istenimádat órája lett.” Ádám azt tanította, hogy a hatékony ima egyedi és annak a „lélek vágyából” kell fakadnia. 77:8.3 Az urantiai közteslények mindkét rendje élvezi és megérti az emberi istenimádatot. 55:5.5 A fény és élet bolygói korszakaiban e célból templomokat építenek, melyeket kiegészítenek a hozzájuk csatlakozó bölcseleti és vallási tapasztalást elősegítő tanodák is. A nagy tömegeket érintő istenimádati gyűléseket fennkölt, de egyszerű művészi képet mutató szabadtéri létesítményekben tartják.

- istenimádat (imádságos-istenimádati hozzáállás meghatározása): 106:2.7 A véges teremtmény személyisége ez által ragadhatja meg az Atya, a Fiú és a Szellem személyiségi valóságait.

- istenimádat (istenimádás jellemzői): 27:7.1 Az Istenek végtelen jellemére vonatkozó tudás fejlődésével a teremtett lények által megismerhető legfelsőbb gyönyörűséggé és legnagyszerűbb tapasztalható örömmé válik.

- 5:3.3 „saját magáért való”.

- 5:3.3 „semmiféle önös kérés vagy egyéb személyes érdek sincs” benne.

- 5:3.3 Az Atya páratlan személyiségének elismerése váltja ki bennünk.

- 16:6.8 A „vallásos tapasztalás valóságának szellemi területe”,

- 16:6.8 „az isteni közösség személyes megismerése”,

- 16:6.8 „a szellemértékek felismerése”,

- 16:6.8 „az örök továbbélés bizonyossága”,

- 16:6.8 „felemelkedés az Isten szolgálóinak besorolásából az Isten fiainak örömére és szabadságára.”

- 102:4.5 Vallásos tapasztalás.

- 102:4.5 Közösség megélése az Istennel.

- 102:4.5 „megsokszorozza az elme gondolkodási képességeit”,

- 102:4.5 „rávilágít a beteljesülésre.”

- 16:6.8 A mindenségrendi elme legfelsőbb szintű látásmódja.

- 16:6.8 A mindenségrendi különbségtétel áhitati és istenimádati formája.

- 16:6.10 A „szellemi létezés valóságának vallása.”

- 27:7.1 Tudatos „és örömteli felismerése és elismerése a teremtők és teremtményeik közötti bensőséges és személyes kapcsolat igazságának és tényének.”

- 27:7.1 „a legnagyobb kiváltsága és a legfőbb kötelessége minden teremtett értelemnek.”

- 27:7.1 Minőségét „a teremtményi érzékelés mélysége határozza meg”.

- 27:7.2 Ez lesz az elsődleges és meghatározó szenvedélye azoknak, akik a Paradicsom áldott területét elérik.

- 27:7.2 Akaratlan forrás ez azok számára, „akik eleget tudnak már Istenről ahhoz, hogy eljussanak a színe elé.”

- 27:7.3 E hódolat „eléri a legfelsőbb öröm teremtményi céljait és eljut a magasztos önkifejezés és személyes gyönyör tökéletességének magasságaiba.”

- 27:7.3 Minden „felemelkedő lény örökre élvezné, ha az istenimádat beállítottságában maradhatna”.

- 27:7.8 Az istenimádat teljességéből eredő legfelsőbb megelégedés elérését követően válunk képessé a Végleges Testületébe való felvételre.

- istenimádás (fejlődése): 89:4.7 új keletű formái a régi kiengesztelési tiszteletfajta igenlő jellegű eljárásaiból fejlődtek ki. Ilyen mai forma az áldozás, a magasztalás és a dicsőítés.

- istenimádási szertartás (árja-andita ~): 94:1.1 védikus istenimádási szertartás, amelyben az apa papként, az anya pedig papnőként működött, és a családi tűzhely szolgált oltár gyanánt.

- Istenimádat-vezetők: 27:0.3 elsőrendű szupernáfok. 27:7.3. „A legfelsőbb szintű imádatnak és szellemi magasztalásnak a rendszeres, az önkéntelen, a csoportos vagy az egyéb különleges alkalmait” vezetik a Paradicsomon. 27:7.4 Feladatuk, hogy „megtanítsák a felemelkedő teremtményeket úgy imádni az Istent, hogy képesek legyenek ezen önkifejezésnek eleget tenni és ugyanakkor képesek legyenek figyelmet fordítani a paradicsomi rendszer lényeges tevékenységeire is.”

- isteni pihenés: 44:5.8-5.10 ez nem más, mint a tér alapenergiáinak hatékony igénybevétele, ugyanis a „morontia- és a szellemenergiát ugyanúgy újra kell tölteni, mint a fizikai energiát, de nem ugyanazon okból.” A szellemvilág lakóinak rendszeres időközönként fel kell hagyniuk a szokványos tevékenységeikkel és adott találkozási helyekre kell utazniuk, ahol isteni nyugalomba merülve pótolják a kimerített energiáikat. A tér zarándokai a Havona legbelső körén hosszú és üdítő paradicsomi pihenésre térnek. E szükségszerűség a pihenés olyan formája, mely nem csak az elhasznált energiák pótlásához kell, hanem szellemerőt tartalékol a végtelen létpálya következő szakaszára is.

- Isteni Tanácsosok: 19:3.1 „nem tükrözik a Háromság isteni tanácsát; ők maguk az a tanács. Huszonegy milliárd Tanácsos szolgál, és hárommilliárd működik az egyes felsőbb-világegyetemekben.” 19:3.7 „Hét Isteni Tanácsos egy háromságivá tett evolúciós hármassal – mely egy Fenséges Hírvivőből, egy Nagytekintélyűből, valamint egy Ismeretlen Nevűből és Származásúból áll – együtt jelenti azt a legjobb felsőbb-világegyetemi megközelítést, mely az emberi nézőpontot és az isteni magatartást egyesíti a szellemi jelentéstartalmak és a valóságértékek paradicsomközeli szintjein.”

- Isteniség (isteniség): 0:1.16 + 0:1.17 „az Istenség jellegzetes, egyesítő és összehangoló jegye”, igazságot, szépséget és jóságot képvisel annak következtében, hogy szeret, irgalmas és segédkező. A „személytelen szinteken igazságosságként, erőként és fennhatóságként nyilvánul meg.” 0:1.18 Lehet „tökéletes – teljes – mint a paradicsomi tökéletesség lételvi és teremtői szintjein; lehet tökéletlen, mint a tér-idő evolúció tapasztaló és teremtményi szintjein; vagy lehet viszonylagos, tehát nem tökéletes és nem is tökéletlen, mint a Havona egyes lételvi és tapasztaló szintjei kapcsolatában.” 101:2.12 Az isteniség „a halandói személyiségben az Atya Igazító ajándékaként, a Fiú Igazság Szellemeként és a Világegyetemi Szellem Szent Szellemeként működik”. 101:10.4 Az isteniséget az emberek csak a vallásos tapasztalás útján és az igaz hit gyakorlása révén fedezhetik fel. 56:10.3 Kezdetben az istenimádat, mások szolgálata és a személyes szellemi tapasztalás által fogható fel.

- isteniség gyümölcsei: 56:10.20 „az értelemre épülő béke, a társas fejlődés, az erkölcsi megelégedés, a szellemi öröm és a mindenségrendi bölcsesség.”

- isteniség hét végtelensége: 42:2.22 közülük egyik, a mindenségrendi erő világegyetemi erőtérré alakulásának jelensége.

- isteniség szellemi jelenléte: 13:4.4-4.5 nem szeszélyes vagy önkényes jelenlét, tapasztalható változásai a személyiséggel bíró teremtmények szabad akaratú képességéből erednek. Az Istenségek egyszer többet adnak a jelenlétükből, ha a teremtmény őszinte vágyára válaszolnak, másszor pedig visszahúzódnak, ha a teremtményeik a választási szabadság isteni adományának gyakorlásában hátrányosan döntenek.

- isteniségi jellemvonások: 106:9.11 Az Atya valóságai ebben a világegyetemi korszakban általuk nyilatkoznak meg. A világegyetemi teremtmények ezeket személyesen veszik fel az Isten akarata szerint élt élet tapasztalásában. 106:9.12 Az Atya akaratának megélésére épített élet a személyiség szintjén elvezet a szellemi felsőséghez, és közelebb visz az Atya-Végtelen megértéséhez. Az ilyen élet az igazságon alapul, fogékony a szépségre és a jóság uralja.

- istenivé nem tett valóság: 0:4.2 „a nem-személyes energiaterületeitől az egyetemes létezés meg nem személyesíthető értékeinek valóságterületeiig, sőt egészen a Korlátlan Abszolút jelenlétéig terjed.”

- istenivé tett valóság: 0:4.3 „minden végtelenné tett Istenség-lehetőséget magába foglal, a legalacsonyabb rendű végestől a legmagasabb rendű végtelenig terjedő összes személyiségterületen keresztül, vagyis mindazt, ami megszemélyesíthető és még többet is – még az Istenségi Abszolút jelenlétét is.”

- istenkáromlás: 90:5.3 a szent nevek korábbi, szertartásos ismétlésének lealjasítása.

- istenkép: 92:5.1 amennyiben a kinyilatkoztatott tanítások és az evolúciós vallás elemeinek keverékén alapul, akkor a következő tényezők játszanak benne szerepet. 92:5.1 1. „Az evolúciós tiszteletfajták előbb-létezett felfogásai. 92:5.3 2. A kinyilatkoztatott vallás magasztos eszményképei. 92:5.4 3. A nagy vallási tanítóknak, az emberiség látnokainak és tanítóinak személyes nézőpontjai.”

- istenkép (eszménykép): 97:1.4 az Isten a teremtésösszesség mindenható és változhatatlan Teremtőjének és Felügyelőjének eszményképét mutatja. 97:7.13 A nyugati világ legmagasabb szintű istenképe a második Ésaiás működése „óta foglal magába egyetemes igazságosságot, isteni kegyelmet és örökkévaló pártatlanságot.” 97:10.8 Jahve képe fokozatosan alakult a Sinai-tűzhányó féltékeny és kegyetlen szellemének felfogásától a minden dolog teremtőjének és az egész emberiség szeretetteljes és irgalmas Atyjának képéig. Lásd még „héber istenfogalom fejlődése”

- istenmód élni: 106:9.11 „annyit jelent, mint az Isten akaratát ténylegesen megélni.” 106:9.12 Az ilyen élet az igazságon alapul, fogékony a szépségre és a jóság uralja. Az Atya akaratának megélésére épített élet a személyiség szintjén elvezet a szellemi felsőséghez, és közelebb visz az Atya-Végtelen megértéséhez.

- Istennel való közösség: 103:2.2 ennek tudatához el lehet jutni, ha

A) valakit úgy neveltek, hogy egy szerető mennyei Atya gyermekeként való létezés tudatában nőtt fel, vagy

B) lélektani válsághelyzet, érzelmi felkavarodás útján.

- Istenség: 102:4.4 bár az Istenség „több, mint szellem, azonban a szellemi az egyetlen lehetséges megközelítés a felemelkedő ember számára.” 0:1.15 Jellegében és változhatatlanul isteni, viszont „ami isteni, az nem szükségképpen mind Istenség, bár az Istenséggel össze fog hangolódni és az Istenséggel való szellemi, elme- vagy személyes szintű egység kialakítására törekszik.” 56:5.2 Az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem a paradicsomi Háromságban ténylegesen osztatlan és oszthatatlan. 0:1.3 Az Istenség személyes, elő-személyes és személyen túli szinteken működő valóság.

Működési szintjei:

0:1.4 „1. Nyugvó – az önálló és önmagától létező Istenség.

0:1.5 2. Magvábanvaló – a saját akarattal és eredendő céltudatossággal rendelkező Istenség.

0:1.6 3. Társuló – az önmagát megszemélyesítő és isteni mód testvéri Istenség.

0:1.7 4. Alkotó – az önmagát szétosztó és isteni mód kinyilatkoztatott Istenség.

0:1.8 5. Evolúciós – az önmagát kiterjesztő és a teremtménnyel azonosult Istenség.

0:1.9 6. Legfelsőbb – az önmagától tapasztalatot szerző és a teremtményt Teremtővel egyesítő Istenség.”

0:1.10 7. „Végleges – az önmagát kivetített és a tér-időt meghaladó Istenség. Mindenható, mindentudó és mindenütt-jelenvaló Istenség. Az egyesítő isteniségi kifejeződés második szintjén a világmindenség hatékony felügyelőiként és abszonit megtartóiként működő Istenség.” 0:1.14 De az Istenség lehet „lételvi, mint az Örökkévaló Fiúban; lehet tapasztaló, mint a Legfelsőbb Lényben; lehet társuló, mint a Hétszeres Istenben; és lehet osztatlan, mint a paradicsomi Háromságban.”

- Istenség (meghatározások): 103:7.3 Egység, mely „nem csak az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú szellemi értékeit öleli fel, hanem elismeri az Egyetemes Szabályozónak és a Paradicsom Szigetének energiatényeit” is, melyek tökéletes megfelelésbe kerülnek az Együttes Cselekvő elmeviszonyaiban, és egyesülnek a Legfelsőbb lény megjelenő Istenségének véges szintjén.

- 56:10.16 Az egyetemes és örök fejlődés felsőbb rendű, végtelen célja.

- 117:3.9 „öröktől való létezésen alapuló egység a Háromságban”.

- 118:10.11 „a Mindenható Legfelsőbb és a paradicsomi Háromság”.

- Istenség (tartalmi elemek, jellemzők): 56:6.3 Hatalomban való egyesültség.

- 0:1.15 Minden isteninek ez a forrása.

- 56:0.1 Az összehangoltsága egyetemes.

- 56:6.3 A megértéséhez és az eléréséhez az ember megszemélyesítheti.

- 56:10.18 A megtapasztalható jóságértékei az Egyetemes, az Örökkévaló és a Végtelen szellemszemélyiségek irgalmas segédkezései az evolúciós szférák teremtményei számára.

- 118:2.1 A „tér-időbeli mindenütt-jelenvalósága igen gyakran a térhez köthető, de nem feltétlenül időhöz kötött.”

- 118.10.11 A jelenléte személytelen.

-118:10.11 „az egész iránt tanúsít tiszteletet, nem a rész iránt.”

- Istenségek (élményelvi – tapasztaló – ~): 104:5.12 a Legfelsőbb, a Végleges és az Abszolút.

- Istenség Első Személye: 105:1.2 Minden személyiség Egyetemes Atyja. Lásd „Egyetemes Atya”

- Istenség Felsőség: 0:1.9 az „első teremtmény-azonossági szinten a nagy világegyetem tér-idő felügyelőiként működő Istenség”.

- Istenség Második Személye: lásd „Második Forrás és Középpont”

- Istenség természetei: 118:0.2 „1. Az Atya önmagától létező sajátlényeg.

118:0.3 2. A Fiú társ-létező sajátlényeg.

118:0.4 3. A Szellem együttesben-létező sajátlényeg.

118:0.5 4. A Legfelsőbb evolúciós-tapasztaló sajátlényeg.

118:0.6 5. A Hétszeres önmagát szétosztó isteniség.

118:0.7 6. A Végleges tapasztalásmeghaladó-tapasztaló sajátlényeg.

118:0.8 7. Az Abszolút öröktől való létezésen alapuló és tapasztalás által kibontakozó sajátlényeg.”

- Istenségi Abszolút (meghatározások): 105:3.1 A végtelenség hét Abszolútjának egyike.

- 105:2.9 Értendő alatta a Végtelenség Hét Abszolútjának, vagyis a VAGYOK-nak az ötödik szakasza, mint a Végtelen Kibontakozási Lehetőség.

- Istenségi Abszolút (jellemzők): 104:4.21 „mindent-átölelő szellemként létezik, még a szellemin túl is.”

- 0:3.16 4. Az istenség korlátlan cselekvési képessége az Istenségi Abszolútban lakozik.

- 105:2.9 „Ez a végtelenségi tájékozódási pont örökké mutatja a VAGYOK-nak azt az akarati ön-korlátozását, mely révén a háromszoros önkifejeződés és ön-kinyilatkoztatás megtörténhetett.”

- 105:3.6 Az egyetemes valóság okforrási lehetőségei.

- 105:3.6 Az egyetemes valóság kibontakozatlan (nem kibontott) személyes lehetőségei.

- 105:3.6 „minden Istenség-kibontakozás lehetőségének teljessége.”

- 105:3.6 „a korlátlan, abszolút és nem-istenségi valóságok céltudatos határolója.”

- 105:3.6 „az abszolút korlátozója”.

- 105:3.6 Az abszolút „elhatárolt abszolúttá lényegítője – a beteljesülés megindítója.”

- 106:5.2 Az abszolút szinten a Korlátlan Abszolúttól elválaszthatatlan és megkülönböztethetetlen az Egyetemes Abszolút jelenlétében.

- 106:5.4 Nem istenség, ezért nem is alkothat háromságot az Egyetemes és a Korlátlan Abszolúttal, csak társ-hármasegységet, vagyis trioditát (104:5.7).

- 106:6.1 Határtalan lehetőséggel bír, azonban a jelenlegi szintjén személytelen.

- 106:6.6 A megszemélyesülésével személyes-feletti értékek és a személyesen túli jelentéstartalmak jelennek meg.

- 106:7.3 A véglegességi beteljesülés magába foglalja, mivel a véglegességi beteljesülés egyszerre lételvi és élményelvi eredmény.

- 106:7.3 „örökkévalósági viszonyban áll a Korlátlan Abszolúttal az Egyetemes Abszolút révén.”

- 106:7.3 A lehetőségek vonatkozásában tapasztalati.

- 106:7.3 Ténylegesen lételvi.

- 106:7.3 Végtelen – mivel korlátlan, időtlen, tér nélküli, határtalan és mérhetetlen.

- 106:8.16 „örökkévalósági besorolású lételvi valóság.”

- 106:8.21 Amennyiben az Egyetemes Abszolút és a Korlátlan Abszolút egy-lényegét egységesen értelmezzük, úgy az Istenségi Abszolút „magába foglalja a teljes valóság értelmezésének abszolút véglegességét is. Lásd még „Abszolút Isten”

- istenség kettős fogalma: 85:6.4 olyan evolúciós vallási rendszerekben fordul elő, amelyek magukba foglalják a természeti isteneket és a kísértetisteneket is. Az istenség fogalmának ilyen összefonódására példa Thór is, aki egyszerre volt kísértethős és a villámok ura.

- Istenség-kalandra pályázók: 26:7.1 a szellemi végzősök neve a Havona-felkészítés ötödik körén.

- istenségműködés: 94:3.3 hét szintje van.

- ISTENSÉG SZILÁNKOSULT ENTITÁSAI: 30:1.100 vannak az Egyetemes Atyával eggyé kapcsolódást elért halandók, 30:1.101 a Szellemmel eggyé kapcsolódást elért halandók és 30:1.102 a Fiúval eggyé kapcsolódást elért halandók. 30:1.100 Az Atyától származó legismertebb entitások a Gondolatigazítók. 30:1.100 „Egy Igazítóval vagy egyéb ilyen résszel való eggyé kapcsolódás a teremtményt az Atyával eggyé kapcsolódást elért lénnyé teszi.”

30:1.101 A Harmadik Forrás és Középpont előelme-szellemének részei nem elő-személyesek olyan értelemben, mint az Igazítók, nem költöznek olyan halandó teremtményekbe, akik még húsvér testben élnek.

30:1.102 A Teremtő Fiú egyedivé tett szellemével történő teremtményi egyesülés még inkább eltér az Igazítóval való eggyé kapcsolódástól.

De az Istenségnek más „szilánkosult” részei is vannak.

- Istenség Véglegesség: 0:1.10 az Istenségek nagy világegyetemet segítő tevékenységeivel összevetve az egyetemes felügyelettel és felsőbbrendű fenntartással egyenértékű világmindenségbeli abszonit működés.

- istenségkép (Melkizedek-féle ~): 96:0.1 a teremtő erőn alapult, nem hasonlított a beleértéssel, alárendeléssel és kizárással létrehozott, több istenségből kialakított bölcseleti felfogásokhoz. Hatást gyakorolt a mezopotámiai, indiai és egyiptomi istenségképekre.

- istenségkép (szemita ~ ek): 96:1.1 a korai szemiták hite szerint mindenben szellem lakozott (pl. állati- és növényi szellemek, de ilyenek voltak az „évszakok szellemei” és a „sarjak ura” is). 96:5.8 A héber nép istenképe Mózes idején kezdetleges, nyers és emberszerű volt. 96.6.1 Mózes halála után a végtelenül bölcs és jóakaratú, mindenható Isten hagyományát csak Izráel vezetői ápolták, a köznép Jahve sivatagi eszméjéhez tért vissza. 96:6.3 Jósua igyekezett megtartani a legfelsőbb Jahve fogalmát a héber nép körében. E korszakban úgy ábrázolták Jahvét, mint „a hatalom, az ítélet és az igazságosság Istenét.”

- Istenségi Abszolút: 0:11.6 „az Egyetemes Atya szabad akaratú választása révén a teljes, végtelen valóságból kivált magvábanvaló, melyben minden isteniségi tevékenység – legyen az lételvi vagy élményelvi – végbemegy.” 0:11.4 Ő a mindenható megelevenítője a teljesen „egyesített és véglegesen összehangolt világegyetemek mindensége számára, sőt a már megteremtett, a kialakulóban lévő és a jövőben megalkotandó világegyetemek számára is.” 56:1.2 A teljes anyagi valóság felügyeletét végzi.

- Istenség-végzet (beteljesülés): 112:5.2 Elérési útja az ember által választható, személyes és tapasztalás által valósuló.

- Istent ismerő: 110:6.16 „a fiúi elismertségnek tudatában lévő”.

- istentan (meghatározások): 90:5.7 az Isten maghatározására irányuló kísérlet.

- 103:1.5 „a vallás bölcselete”, mely 103:1.4 „nem teremt vallást”.

- 103:1.5 Jóhiszemű kísérlet a vallásos tapasztalás értelmezésére.

- 103:6.1 „az emberi szellem válaszainak és viszont-válaszainak tanulmányozása”.

- 103:6.1 A saját vallás tanulmányozása.

- istentan (tartalmi elemek, jellemzők): 103:6.1 „sohasem válhat tudománnyá.”

- 103:6.1 „keverednie kell a lélektannal a személyes kifejeződésében”.

- 103:6.1 keverednie kell a bölcselettel a módszeres leírásában.

- 103:6.2 Az ember és a világegyetem kutatásához belülről történő közelítés.

- 103:9.1 „a vallás értelmi tartalmával foglalkozik”.

- 103:9.6 Nem kerekedhet a vallás fölé.

- 103:9.6 Az a küldetése, „hogy segítse a személyes szellemi tapasztalás tudatosulását.”

- Isten törvényei: 12:7.2 „Isten szokásai, annak módja, ahogyan a dolgokat újra és újra teszi”.

- Isten-tudat: 71:7.13 a bölcsesség halandók által is elérhető végleges szintje, mely az elme kiteljesedése által valósul. 71:4.15 Az Isten-tudat a mennyei Atya akarata megcselekedésének törekvésében nyilvánul meg. 101:0.6 Az igaz vallás megtapasztalása biztos Isten-tudathoz és a hívő személyisége továbbélésének kétségtelen bizonyosságához vezet.

- Isten-tudatosság önkéntelen kitörése: 91:8.10 az istenséggel való bensőséges kapcsolatból fakad, mely az igaz imán keresztül megadja az ember számára a szellemi gyarapodás, a hozzáállás változás és a megelégedés tapasztalatát.

- „Isten ujja”: 85:0.4 az élet azon dolgainak jelölése, melyek megmagyarázhatatlanok az ember számára. Mondják még a „Gondviselés rejtélyes beavatkozásának” is.

- Isten viszonya a helyi világegyetemhez:

a) 32:4.1 Isten soha nem tesz semmi olyat, melyet a mellé- vagy alárendelt társai meg tudnak tenni.

b) 32:4.2 De személyesen mégis részt vesz ezen eseményekben az eleve elrendelt közvetítők és személyiségek révén, rajtuk keresztül.

c) 32:4.3 Az Istenfiak kölcsönös viszonyába, a Harmadik Forrásból és Középpontból származó személyiségek csoportos viszonyába, illetve a bármely egyéb teremtmények közötti viszonyba, illetve társulásokba – mint amilyen az emberi lényeké is, az Egyetemes Atya sohasem avatkozik bele.

d) 32.4.3 „A Teremtő Fiú törvénye, a Csillagvilági Atyák, a Csillagrendszer Fejedelmek és a Bolygóhercegek határozatai” azt tükrözik, hogy nincs hatáskör megosztás, csak feladat megosztás. „Az Istenségek között tökéletes és örökkévaló nézetazonosság van.”

e) 32.4.4 Az Egyetemes Atyának megvan a módja és lehetősége arra, hogy bármely egyéni teremtménye esetében – „ami azon egyed pillanatnyi helyzetét vagy jövőbeli kilátásait érinti és ami az Atya örökkévaló tervét és végtelen célját illeti” – beavatkozzon.

f) 32:4.7 A bennlakozó Igazítók által az Egyetemes Atya az ő minden teremtményével – éljenek azok bárhol – kapcsolatot tart. 32:4.8 A személyiségkörön keresztül személyesen ismeri „a teremtésösszesség minden világegyeteme minden csillagrendszerében élő minden lény összes gondolatát és cselekedetét.”

- Istent ismerő személy (jellemzők): 106:9.12 „a bensőjében az istenimádat révén világosodik meg”.

- 106:9.12 Teljes odaadással szolgálja az összes személyiség egyetemes testvériségét.

- 106:9.12 A szolgáló segédkezését irgalom tölti ki és szeretet hajtja.

- István: 128:3.4-3.5 Nem zsidó származású, de zsidó hitre áttért görög férfi, 128:3.6 a „keresztény hit első vértanúja”, akinek azért kellett meghalnia, mert bírálta a zsidó templomok hagyományos gyakorlatát. 128:3.5 Kr.u. 17-ben személyesen is találkozott a huszonhárom éves Jézussal Jeruzsálemben. Ekkor nagy hatással volt Istvánra az a négyórás beszélgetés, amelyet „az életmódról és az igaz Istenről, az ő imádásáról” folytattak. 128.3.6 István úgy halt meg, hogy „még csak nem is sejtette, hogy az a galileai, akivel tizenöt évvel korábban beszélgetett, azonos azzal, akiről később azt hirdette, hogy ő a világ Megmentője”. István bátor tettét, amely a halálához vezetett, az a beszélgetés alapozta meg, melyet Jézussal folytatott évekkel korábban.

- iszappenész: 58:6.1 átmeneti létformák, amelyek már 450 millió évvel ezelőtt léteztek az Urantián. Egyértelműen sem a növények, sem pedig az állatok közé nem sorolhatók be.

- iszlám hit: 104:1.9 a követői képtelenek voltak a Háromság eszméjének megragadására.

- iszlám vallás: 92:6.19 „Észak-Afrikát, a Levantét és a Délkelet-Ázsiát összekötő vallási-műveltségi kapocs.” 92:6.19 Az iszlámot a zsidó hittudományi, majd pedig a keresztény tanítások tették egyistenhiten alapulóvá. 95:7.5 Az iszlám vallás megalapításához az a hódolati kapocs vezetett, hogy minden arab törzs általános és különös tisztelettel adózott a Mekkában levő fekete bűvkőnek, a Kába-kőnek. 94:2.8 + 95:7.6 Az iszlám ereje Allahnak, mint a világegyetem egyetlen, legfelsőbb Istenének a világos, jól meghatározott képében van. A gyengesége pedig abban, hogy a hit terjesztéséhez katonai erőt alkalmazott, és a nőt lealacsonyította.

- Izador: 121:8.5 Máté apostol tanítványa, a Máté szerinti evangélium lejegyzője. Lásd még „Máté szerinti evangélium”

- izraeliták: lásd „héberek (izraeliták, zsidók)”

- „Izráel királyainak cselekedetei”: 97:8.1 a zsidók világi történelmére vonatkozó feljegyzés. A héber papok elpusztították, miután „elkészítették az Istennek a héberekkel való állítólagos csodás cselekedeteiről szóló új feljegyzést”, az Izráel szent történelmére vonatkozót.

- Izsák: 93:6.5 Ábrahám fia. 93:9.8 A csodás születésére vonatkozó történet érdekében a szüleit a valóságosnál idősebb életkorúnak tüntették fel az írásokban. 93:9.5 Izsák kitartott az apjától hallott Melkizedek tanítások mellett. 93:9.8 Mivel Ábrahám törvényes feleségének – Sárának – volt a fia, ezért Ábrahám minden vagyona Izsáké lett.

 

„Í”

- Ígéret Földje: 96:2.2 az arábiai szemiták által vágyott „tejjel és mézzel folyó” vidék, melyet az északi szemiták és a hettiták birtokoltak.

- írás: 66:5.9 az első írott ábécét huszonöt betű alkotta. Fad dolgozta ki, aki a Bolygóherceg anyagi testtel bíró törzskarának tagjaként „A tudás terjesztésének és megőrzésének tagozata” vezetője volt. Kezdetben fakéregre, agyagtáblára, kőlapra, vékonyított állati bőrre és darázsfészekből készített papírszerű anyagra írtak. 66:5.10 A kék emberfajta az ábécén alapuló írást kedvelte. A vörös emberfajta a képírást, a sárga emberfajta pedig a szavak és fogalmak jelképekkel való rögzítését alkalmazta. 69:4.6 „A mai írás a korai kereskedelmi feljegyzésekből származik; az ember első olvasmánya egy kereskedelmi hirdetés volt, egy sóhirdetés.” 77:4.7 A sumérok az évezredek folyamán elhagyták a dalamatiai ábécét, és a Dilmunból származó írásrendszert vették át.

- írás (Kína): 79:8.7 bár az írásbeliség fejlődésével együtt járt a tudás terjedése, azonban a képírás rendszer nehézkessége a nyomtatás korai megjelenése ellenére korlátozta a társadalmi osztályok tanult egyedeinek létszámát.

- írás (India): 79:3.7 dravida tengerészek és kereskedők Sumériából egy ábécét és egy írásmódszert is magukkal vittek az India területén levő központjaikba.

- ítélkezés: 10:6.4 „az igazságosság végső alkalmazása”.

- Ítélkező Fiak: 20:1.11 hármas eredetű, másodlagos fiak, akik az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem gyermekei. 20:2.1 Ők az avonalok, akik „a bolygók segédkezői és bírái, a tér-idő teremtésrészek igazságszolgáltatási tisztviselői”. 20:2.2 Számuk a nagy világegyetemben egymilliárd körül van. 20:2.3 Halandói húsvér testben megtestesülhetnek, s néha földi anyától is születhetnek. 20:3.3 „Az ítélkező küldetések néha, az alászállási küldetések pedig mindig megtestesülések;”

- Ítélkező Fiak (jellemzők): 116:4.9 „az evolúciós világokba való alászállásaik során olyan jellemvonásokat szereznek meg, amelyek a paradicsomi isteniséget fejezik ki az anyagi emberi természet legmagasabb szellemi értékeivel való tapasztalati egyesülésben.” Lásd még „avonalok (jellemzők)”

- Ítélkező Fiak (avonalok) bírói feladatai: 20:3.1-3.2

1. Felügyelik az alvó továbbélők ébredését.

2. Ítéletet hoznak az adott teremtésrész felett.

3. Lezárják a késleltetett igazságszolgáltatású megítéltetési időszakot.

4. Végrehajtják a próbaidőt elrendelő kegyelmi döntéseket.

5. Új feladatokat osztanak a bolygón szolgáló égi teremtmények számára az új megítéltetési időszakban.

6. Irányt szabnak az evolúciós fajok végső rendeltetésének.

7. Dönthetnek a személyes teremtmények azonosságának megszüntetéséről, de ezt az ítéletet nem ők hajtják végre.

- Ítélkező Fiú utáni ember: 52:4.2 az Ítélkező Fiú a paradicsomi Avonal Fiak felsőbb rendjének egyike. 52:4.10 Ezen megítéltetési időszak, illetve időszakok a mi időnkben mérve, többnyire huszonötezer és ötvenezer év közé esnek. 52:4.3 E Fiú az első alkalommal mindig megtestesül, de nem él át születést. 52:4.1 Ebben a korszakban már virágzik az emberek közötti testvériség. 52:4.6 Az önkormányzatiság elterjedt. 52:4.7 A Gondolatigazítók adományozása még nem általános, az is szükséges, hogy a sajátakaratú teremtmények is válasszák a Titkos Nevelőket. 52:4.8 A társadalom tagjai egyre inkább az egyszerűbb, természetesebb és eredményesebb életformát választják. A képzőművészet és a zene virágzik. A fizikai tudományok ekkorra elérték a fejlődés végső fokát. Az eszményi világokon világméretű szellemi megvilágosodásra is sor kerül. 52:4.9 Sok világon az Ítélkező Fiak több megítéltetési küldetést is teljesíthetnek.