Jelenlegi hely

Név- és fogalomhatározó (O-Ő)

Név- és fogalomhatározó

szerkeszti: Bucholcz Ferenc

2015-2017. (CC) BY-NC-ND 2.5 HU

 

„O”

- Oban: 63:6.7 ősi település volt a mai Káspi tenger térségében. A Mezopotámia déli területeiről észak felé vezető, majd itt nyugatra forduló gyalogút pihenőhelye.

- Okhban: 95:3.5 egyiptomi látnok, akit megöltek. Az Amenemope és Ehnaton közötti időszakban élt.

- ok-okozati összefüggés: 86:2.3 „a létmegnyilvánulások a tettek és azok következményei között jelennek meg.” 86:2.4 Ha az ember ezt nem látja, akkor az önös érdeke szerint kezd gondolkodni. 86:2.5 A még meglévő, véletlenre vonatkozó hiedelmeket a törvény és a rend világegyetemének megismerése fogja felváltani, „ahol minden következményt határozott okok előznek meg.”

- okoskodás: 102:3.2 azzal, hogy megzavarja az okszerű gondolkodás tisztaságát, „eltorzítja a vizsgálódása tárgyát.” „Az elméleti okoskodás hajlamos a vallást valamiféle anyagi vagy emberszerű dologgá alakítani”.

- okozati viszony (1): 16:6.6 „az oktani azonosság tudományterülete”, „a fizikai érzékek valóságterülete”, „a tényszerű és a nem tényszerű elkülönítésének területe”, „a mindenségrendi különbségtétel mennyiségtani formája”, „a mindenségrendi válaszon alapuló gondolati következtetések területe.”

- okozati viszony (2): 118:4.4 A nem öröktől való létezésen alapuló dolgok esetében hármas alapfelépítésű.

- 118:4.5 1. „Nyugalmi potenciálok megelevenedése.” Jelentése „A beteljesülés létrejötte az Egyetemes Abszolútban az Istenségi Abszolút cselekedetei révén, mely a Korlátlan Abszolútban és rá alapulóan, valamint a paradicsomi Háromság önálló akarati rendelkezéseinek eredményeként működik.”

- 118:4.6 2. „Világegyetemi kibontakozási lehetőségek meglényegülése.” Jelentése „Ez az Istenség Véglegességének és a tapasztalás-meghaladó szint számos segédjének cselekedete”, és „a szét nem vált magvábanvalóknak különálló, jól meghatározott tervekre való átalakítását jelenti.” „E cselekedetek tökéletes előzményei az egész világmindenség jövőbeli igényeinek.”

- 118:4.7 3. „Világegyetemi ténylegességek teremtése és fejlődése.” Jelentése A Legfelsőbb Teremtők elősegítik „a megérett magvábanvalók tapasztalásbeli ténylegesekké alakulását az időben”. A ténylegesülést a végleges fejlődési képesség korlátozza, a tér-idő adottságok pedig szabályozzák. A helyi világegyetemi Teremtő Fiak mindenségrendi értelemben átalakító teremtők.

- oktan (meghatározások): 101:2.8 a bölcselet bizonyító eszköze.

- 103:7.6 „a bölcselet eljárása, annak kifejezési módszere.”

- 103:7.13 „a hit és az értelem egységének összefoglaló igazság-keresésében való előrelépés, mely a halandó lények alkotó elme-felruházottságán, a dolgok, jelentéstartalmak és értékek belső felismerésén alapul.”

- oktatás: 70:7.14 az első tanhelyek a nőtlen férfiak és a szabad nők csoportjai által megalakított szervezetek voltak. 66:5.9 A Dalamatiaban alkalmazott kezdeti módszere „a tevékenységek felügyeletében állt, mely kiegészült a fejlettebb munkamódszerekre való oktatással.” 66:7.6 A dalamatiai oktatási tervet Fad hangolta össze, mely a jellemfejlesztésre is kiterjedt. Bár tekintettel voltak a gondolkodás és az érzelemvilág fejlesztésére, azonban a hangsúlyt a kézügyesség fejlesztésére tették az ismeretek gyakorlati úton történő elsajátítása által. A dalamatiai oktatásnak volt egyénre szabott és csoportos része. A tanulókat férfiak és nők is tanították, néha ketten együtt. Volt nemenként elkülönített és vegyes osztályban történő oktatás. Ez utóbbi a közösségtudat fejlesztését is szolgálta. 71:2.11 Az „értelmes gondolkodásra és a bölcs tervezésre való kiképzés” 71:7.3 a tisztán nyereségérdekelt gazdasági rendszer elhagyásával új értékszintekre fog ugrani. Eleinte helyi jellegű, katonai, a tudatos ént éltető és sikervágyó. Később válik világméretűvé, eszményalapúvá, ön-kiteljesítővé és a mindenségrendi látásmódot elsajátítóvá. 71:7.4 Kezdetben a papság ellenőrzi. Ezt követően a jogászok és az üzletemberek, végül pedig a bölcselők és a tudósok veszik át az irányítását. 55:3.10 A fény és élet korszakaiban versengést biztosító rendszerben történik. Célja az igazság, a szépség és a jóság megismerésére irányuló törekvés elősegítése az érdeklődés felkeltése által. 55:5.5 A fény és élet bolygói szakaszaiban az elme felkészítésére és a lélek kiterjesztésére irányul. 55:5.6 Az „egyének és a csoportok arra törekednek, hogy a tudományokban és a mindenségtani bölcseletekben kitűnjenek.” Lásd még „ádámi gyermekek oktatása”

- oktatás célja: 16:6.10-6.11 a tudományos tényszerűségre, az erkölcsi bölcseletre és a tiszta vallásos tapasztalásra képes emberi elmének a dolgok, a jelentéstartalmak és az értékek felismerésére szolgáló veleszületett képességének fejlesztése.

- oktatási módszer: 46:5.29 a különböző lényrendek és az eltérő személyiségcsoportok vegyítése értékes eredményekkel jár. 46:5.28. A Jerusemen a felemelkedők más csoportok tevékenységét közvetlenül figyelhetik meg.

- oltár (kőoltár): 88:2.3 bűvtárgyi eredetű. Az izraeliták hittek abban, hogy az Istenük szelleme benne lakozik. Lásd még „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.

- omniáfok: 28:2.1 a Végtelen Szellem teremti őket, együttműködésben a Hét Legfőbb Végrehajtóval. 28:2.2 Teljesen a felsőbb-világegyetemek felügyeletével foglalkoznak, „a Hét Legfőbb Végrehajtó nézőpontja szerinti igazgatási összhang megteremtésének támogatása érdekében.”

- Onagar: 92:5.8 az emberiség első, említésre méltó szellemi vezetője. 63:6.1 Az igazság első tanítójaként az „emberek és állatok Lélegzetadójának” imádatára vezette az andoni törzseket. 63:6.8 2015-höz képest 983404 évvel ezelőtt született és hatvankilenc évet élt. 63:6.7 A központjából, Obanból tanítókat küldött ki, akik az egy Istenségre vonatkozó új tantételeit, és a Nagy Túloldalnak nevezett túlvilágról alkotott elképzelését hirdették. 63:6.8 Onagar társadalomszervező is volt, aki hatékony törzsi kormányzást létesített. 45:4.3 Jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja. (Lásd még „élet lehelete”.)

- Onagar kora: 63:6.9 az ősember aranykora. Az Igazítók és az őrangyal-szeráfok ez időtől fogva jöttek nagy számban az Urantiára.

- Onagar küldöttei: 63:6.7 a világ első hitterjesztői, akik a tanítójuknak az egy Istenségre vonatkozó tantételeit és a túlvilágról alkotott elképzelését hirdették. Ők voltak az első emberek, akik a húst nyárson és forró köveken megsütötték.

- Onamonalonton: 64:6.7 az amerikai vörös emberek politikai és szellemi vezetője volt Kr.e. 63000 évvel. 92:5.6 Teljes nevén Heszunanin Onamonalonton. 79:5.8 A legősibb amerikai indián műveltséget hozta létre Kaliforniában, mely azonban Ádám megjelenésének idejére már régen letűnt. 64:6.7 Átmeneti békét teremtett a törzsek között, és újjáélesztette a „Nagy Szellem” imádatát. 70:5.2 A kezdeti kormányzati testületnek, 70:5.4 a „hetek tanácsának” osztatlan uralmát tanította. 45:4.5 Népét a többisten-imádatból az egy isten tiszteletére vezette. Kilencvenhat éves korában halt meg. Főhadiszállása a nagy kaliforniai vörösfák (mamutfenyők) erdejében volt. Kései leszármazottai a feketelábú indiánok között találhatók. 45:4.5 Jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja.

- orfikus testvériség: 98:2.10 haladó (görög) tiszteletfajta, „melynek erkölcsi hitszónoklatai és az üdvözülésre vonatkozó ígéretei sokakat megfogtak.”

- Orlandof: 45:4.6 a kék emberek hercege 64:6.23 és szellemi vezetője volt az időszámításunk kezdete előtt, közel 200000 éve. Az igaz Isten imádatára tanított, akit a „Legnagyobb Főnöknek” nevezett. 45:4.6 Jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja.

- Orvonon: 45:4.10 az indigó fajták megvilágosítója, aki „az Istenek Istenének” szolgálója volt 64:6.26 Afrikában. Jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja.

- Orvonton: 0:0.5 „az idő és a tér hét evolúciós felsőbb-világegyetemének egyike”. 32:2.11 A felsőbb-világegyetemünk fizikai központja, amely a Tejúton található és a helyi csillagrendszerünk központjától, a Jerusemtől kétszázezer fényévnyire helyezkedik el. 41:3.10 A felsőbb világegyetemünk tíz csillagászati egységre – csillaghalmazra – osztható.

- orvontoni ítélőszékek: 33:7.4 az örökkévaló élet kérdésében döntenek.

- orvontoni szabványnap: 15:7.2 a felsőbb-világegyetemünk napi időmérője, ami közel harminc urantiai nappal egyenlő. Egy orvontoni év száz orvontoni szabványnapból áll. Ez a szabványos év a mi felsőbb-világegyetemünkben, melynek tartama huszonkét perccel rövidebb, mint háromezer urantiai nap.

- orvosságos zacskó: 88:3.3 az ősök felfogása szerint, „kísértetek által átjárt tárgyak becses gyűjteményét tartalmazó erszény”. A zacskó, amely a benne levő tárgyak erejét jelképezte, nem érinthette a földet.

- osztályharc: 71:1.2 mindig az érvényesülés érdekében vívják.

- osztálynélküli társadalom: 69:9.1 az önkéntelen igazodás kezdeti rendje. Az ősközösségi berendezkedés megakadályozta az általános szegénység és ínség kialakulását. 69:9.2 E társadalmi rend különösebb módon nem volt kiegyenlítő. Azonban „jutalmazta a tétlenséget és a semmittevést, valamint elnyomta az igyekezetet és kiölte a lelkesedést.” Továbbá nem támogatta négy nagy emberi hajlam kibontakozását. Ezek,

69:9.3 1. A család. (Vágy a tőkejavak örökül hagyására.)

69:9.4 2. Vallásos hajlamok. (Hiedelem a vagyonszükségletről a halál utáni lét megkezdéséhez. A halottal eltemetett javak szokása.)

69:9.5 3. A szabadság és a dologtalanság iránti vágy. (A dolgozó ember nem akart a tétlen ember kiszolgálója lenni.)

69:9.6 4. A biztonságra és a hatalomra irányuló belső ösztönzés. (A készlet felhalmozás igénye és a mások fölé való kerekedés vágya.)

- osztozás (megosztozás): 111:5.1 „Istenszerű – isteni. Isten mindent megoszt az Örökkévaló Fiúval és a Végtelen Szellemmel, és ők viszonzásul minden dolgot megosztanak a világegyetemek isteni Fiaival és szellem Leányaival.” 111:5.2 „Isten példájának követése a kulcs a tökéletességhez; az ő akaratának megcselekedése jelenti a továbbélés titkát és a továbbélésben a tökéletességet.”

- otthon: 83:0.1 a magasabb szintű társadalmi rend 84:6.8 szerkezeti alapja. 87:7.8 Egyszerre van biológiai, társadalmi és vallási jelentősége. 84:0.1 Az otthon a polgárosodott viszonyok leghasznosabb és legnagyszerűbb intézménye. A házasságon alapul, az hozta létre. Az otthon egyben a nevelés alapintézménye is. 82:0.1 Az otthont a házasság adta az emberiségnek és az ember evolúciós küzdelmének betetőzését jelenti. 68:2.9 Az otthon alapvető tárgyát képezi az önfenntartás és az emberi átörökítés. 66:7.4 A családi élet meghatározott rendjeként és társadalmi egységként akkor sikeres, ha az emberek nem csak a gyermekeiket, hanem az unokáikat és az unokáik gyermekeit is törődéssel szeretik. 68:2.6 A legkorábbi időktől azt tekintették otthonnak, ahol a nő volt. Az otthon létrehozásának „alapja a férfinak a nemi élettel kapcsolatos türelmetlensége volt, mely olyankor mutatkozott meg, amikor meg volt fosztva a gyakori kielégüléstől, valamint az emberi női egyed odaadó anyai szeretete”. A védtelen gyermek jelenlétéből kifolyólag „a nőnek rendezett lakóhelyet kellett fenntartania”. 69:6.3 Az otthon korai formája nem épület volt, hanem a tűz körüli hely. 69:9.7 Az otthon kialakulása a magántulajdon megjelenésével kezdődött. A törzs főnökétől az apa vette át az otthon irányítását és a nők feletti felügyeletet. 69:3.3 Az otthon megépítését és berendezését a férfi és a nő már a kezdetektől együtt végezte. 82:0.3 A múltban a társadalom fejlődését elsősorban a hatékonyan működő otthonok biztosították. 81:6.23 Az otthon mindig a műveltség átadásának alapintézménye lesz, 81:6.25 ezért a polgárosodott társadalom védelmére szorul és a polgárosodott társadalomnak védenie kell. 89:3.6 A nemi önmegtartóztatás elfogadása a társadalom alapja ellen, és az emberi fejlődés alapvető intézménye, vagyis a házasság és az otthon ellen van.

- oudah-hiedelmek: 91:0.4 az afrikai pigmeusok hiedelem rendszere, melynek részét képezte a vallás megjelenése előtti, személytelen erőt célzó imaforma használata.

- Ovid: 93:5.4 föníciai tanító, aki Urban hirdette a sálemi tantételeket. Téra (Ábrahám apja) a családjával tőle hallott a Melkizedekről.

- Ozirisz: 97:6.2 az egyiptomiak főistene. 95:2.9 A benne való hit szerint, a testtől elvált lelkek az ő ítélő csarnokába mentek. 95:5.12 Oziriszról azt „tartották, hogy csodásan feltámadt Szet, a sötétség és a gonosz istenének kezétől elszenvedett kegyetlen halálból.”

 

„Ó”

- Ószövetség: 97:9.27 írásainak felfogása és tartalma a zsidók babiloni fogsága idején alakult ki. A zsidók itt ismerték fel, hogy az eszmerendszerük csak akkor maradhat fenn, ha Jahve választott szolgálóivá válnak, és elkezdik a nem-zsidók megtérítését. 97:8.1 A „zsidóknak nincs világi történelmük. Miután a babiloni száműzetés papjai elkészítették az Istennek a héberekkel való állítólagos csodás cselekedeteiről szóló új feljegyzést, vagyis Izráel szent történelmét, ahogyan az az Ószövetségben megjelenik, gondosan és teljesen elpusztítottak minden, a héberek dolgaival kapcsolatos, még létezett feljegyzést”. 82:4.3 Az Ószövetség „úgy foglalkozik a nőkkel, mint a vagyon egy formájával”.

 

„Ö”

- önbizalom: 111:6.9 Ha ésszerű mértékű, akkor nem helyteleníthető.

- önfegyelem: Lásd „önuralom”.

- önérzet: 66:8.2 Nem szolgálja a jellemfejlődést, ha a túlzott mértékű önhittség érzésével társul. Az önérzetes ember a figyelmeztetést indokolatlan bírálatként, a személyes szabadságába történő jogtalan beavatkozásként foghatja fel. Az önhitté vált ember gondolkodása torzult és önző gondolkodás, mely nem képes az Isten igazsága szerint ítélni.

- öngyilkosság: 70:10.10 Az ősember nem tartotta értékesnek az életet. Csekélységek miatt is könnyen véget vetett az életének. Továbbá a bosszú egyik módjaként is használták. „Ha valaki nem volt képes még az életében bosszút állni, akkor abban a hitben halt meg, hogy kísértetként visszatérhet és ráijeszthet az ellenségére. És lévén, hogy e hit igen általános volt, az öngyilkossággal való fenyegetés az ellenség háza ajtajának küszöbénél rendszerint elég volt ahhoz, hogy ő szabhassa meg a feltételeket.”

- önimádat: 54:1.6 Önmaga felmagasztalása miatt hajlamos a társai feletti jogtalan hatalom birtoklására is, ami kizsákmányoláshoz vezet.

- önkéntes telepes csoportok: 37:10.4-10.5 A helyi világegyetem életét különféle módokon segítő csoportok. Ezek lehetnek égi mesterekből, visszatekintési igazgatókból, vagy világegyetemi szolgálatra kijelölt felemelkedő halandókból és hozzájuk rendelt megdicsőült köztes teremtményekből álló testületek. 30:3.1 Időszakosan, a küldetésük lejártáig tartózkodnak az épített szférákon.

- önkéntes telepes csoportok körei (jerusemi): 46:5.9 A rendszer hét egyközepű, egyre magasabban elhelyezkedő körből áll. 46:5.30 Központjának három óriási építménye a csillagvizsgáló, Satania szépművészeti kiállítása, és a pihenésnek és kikapcsolódásnak szentelt morontia tevékenységek háza. 46:5.31 E központ fenntartását az égi mesterek irányítják, de más önkéntes telepes csoportok is nagy és szép központokat tartanak fenn.

- önkifejezés: 112:1.9 Személy-kifejezés.

- ön-kiteljesítés (önkiteljesítés): 94:11.6 a mindenségrend valóságával való azonosulásból, valamint az energia, az elme és a szellem azon véges mindenségrendjével való azonosulásból ered, melyet tér korlátoz és idő szab meg. 56:10.14 Az önkiteljesítés akkor tekinthető eredendően rossznak, ha közösségellenes.

- önkorlátozó eszközök: lásd „társadalom önkorlátozó eszközei”

- önkormányzás: 52:4.6 a képviseleti kormányzás legmagasabb rendű fajtája, melyben csak azokat emelik fel és tisztelik, akik a társadalmi és a politikai felelősségek viselésére a legalkalmasabbak.

- önmegtartóztatás: lásd „önuralom”.

- önmegvalósítás (emberi ~): 112:2.17-2.18 A kiteljesedés tapasztalás útján valósuló folyamata. 100:2.6 Lehet szellemi és lehet anyagi célú, de csak a szellemi célú a törekvésre méltó. A szellemi önmegvalósítás a tér meghaladásával, az idő leküzdésével és az örök beteljesülés elérésével jár. 112:2.17-2.18 Ennek első szakasza a véglegesrend-előtti, vagyis az Istent kereső megtapasztalás. A második szakasza pedig a véglegesrend-utáni, vagyis az Istent kinyilatkoztató megtapasztalás. Az első szakaszt a mindenségrendi kihívásokkal való szembenézés és ennek következtében a magas szintű világegyetemi ismeretek elsajátítása jellemzi, ami az Istennel való fokozatos azonosulást eredményezi. A második szakasz az önmegvalósítás alkotó kiteljesedése, amely a tapasztaló Legfelsőbb Lény kinyilatkoztatásán keresztül történik, mégpedig azon Istent kereső értelmek számára, akik még úton vannak az Isten felé, vagyis még nem érték el az Istenhez való hasonlatosság isteni szintjeit.

- önuralom (önfegyelem, önmegtartóztatás): 89:3.7 az önuralom nem azonos a szélsőséges önmegtartóztatással. Az önuralom jobb viselkedésszabályozó, mint a szélsőségnek számító nemi önmegtartóztatás tisztelete. Ez utóbbit Jézus nem tanította. 68:2.5 Az ember első önmegtartóztató cselekedete az élelemmel való takarékoskodás. 87:6.16 Az önsanyargatás és a böjtölés a szellemek és a félistenek kényszerítésének eszköze is volt. Az elődeink úgy tartották, hogy a szenvedés és a nélkülözés által képesek a vonakodó szellemeket kedvező magatartásra kényszeríteni. Különösen igaznak tartották ezt a nemi vágy elfojtása által. 89:1.7 Az ember önmegtartóztatását segítő korai eszköz a (tiltó) tabu volt. 89:3.3 A vezeklés – bár gyakorta ostoba nélkülözési szertartás – alkalmas eszköze lett a korai emberek önuralomra való tanításának, ami új életfelfogást eredményezett számukra. 89:3.4 Ősi eredetű önfegyelmezési módszer a testi kínzás, melynek legismertebb formája az önkorbácsolás. 89:3.5 Hajdan szokás volt, hogyha az ember érzelmi túlterhelésen ment keresztül, önmegtartóztatásra és önkínzásra tett esküt. „A nemi önmegtartóztatás tisztelete a csatába induló katonák szokásából ered”, s csak később vált a szentek szokásává. 89:3.6 A nemi önmegtartóztatás elfogadása a társadalom alapja ellen, és az emberi fejlődés alapvető intézménye, vagyis a házasság és az otthon ellen van.

- önmérséklet: 55:5.4 „lassan elavulttá teszi az emberi viszonyok törvényeken alapuló szabályozását.”

- önművelési program: 74:4.6 délelőtt testfejlesztés, délben szellemi istenimádat, délután elmeképzés, este pedig társadalmi örömök.

- önnön való: Lásd „sajátlényeg (meghatározás)” „sajátlényeg (jellemzők)”

- önnön való, önvaló, sajátlényeg (jellemzők): 118:1.5 „kiteljesedésében a múlt és a jövő összekapcsolása világítja meg a jelen igaz jelentéstartalmát.” (Milyen tanulságot vonok le és mire törekszem most.)

- 118:1.5 Az „éretté válása során egyre visszább és visszább nyúl a múltba tapasztalatokért, míg bölcsesség-látomásai egyre mélyebbre és mélyebbre hatolnak be az ismeretlen jövőbe.”

- öntudat: 16:8.6 a személyiség ténylegességének értelmi tudatosulása, melyhez hozzátartozik a más személyiségek valóságának megismerésére irányuló képesség, és a dönteni képes szabad akarat viszonylagos függetlenségének megértése is. 16:9.9 „lényegében közösségi tudat: Isten és ember, Atya és Fiú, Teremtő és teremtmény” viszonyokkal.

- önuralom: 54:1.6 önzetlen szolgálathoz vezet.

- önvédelem: 50:5.5 „olyan szükséglet, mely mindig követi az önfenntartást.”

- önzetlenség: 16:9.7 „eltekintve a szülői ösztöntől, nem egészen természetes; az ember számára nem természetes, hogy a többi személyt szeresse és társadalmilag szolgálja. Az embernek értelemre, erkölcsiségre és vallási késztetésre van szüksége ahhoz, hogy önzetlen és emberbarát társadalmi rend alakuljon ki.” 16:9.8 „Az önzetlen társadalmi tudatnak végeredményben vallásos tudatosságnak kell lennie”. 103:5.3 Az Önzetlenség emberbarátivá válás. 103:2.7 Az „emberi boldogság céljához és a mennyország örömeihez vezet.” 103:2.8 Az önzetlenség melletti döntés vallásos tapasztalásnak minősül, mivel az szabad akaratból hozott helyes erkölcsi ítélet. „Magába foglalja az Isten-tudat tényét és a társadalmi szolgálat késztetését, és az emberek közötti testvériség alapját mutatja.” 103:5.3 Az önzetlenség elméből származó „hajtóereje a Gondolatigazító belső szellemi vezetésére való érzékenységben rejlik.”

- önzés: 53:2.3 ismérvei közé tartozik a saját elme felmagasztalása, 53:2.5 amely az öntelt büszkeségen át az önmagát tápláló önáltatásig fajulhat. Az önáltató gondolkodás képes a saját okosságát az Isten bölcsessége fölé helyezni, amint ez történt az Egyetemes Atya és az ő helyi világegyetemi Teremtő Fia ellen lázadó Lucifer elméjében is. Ha a büszkeség erősebb, mint a józan tényekre alapozni tudó értelem, akkor az értelem nem hajlandó a felismerésre, ezért az ilyen elmében könnyen teret kaphat a rossz szándék és az akaratlagos bűn. 54:1.5 Kiteljesedett formáját a zabolátlan saját akarat és a szabályozatlan önkifejezés jellemzi.

- öregkori elgyengülés: 76:5.5 amikor a test rendszerei elfáradnak, és a bomlási folyamat fokozatosan legyőzi a javítási folyamatot.

- örökbefogadás: 87:3.3 kezdetben azt a célt szolgálta, hogy az örökbefogadó halála esetén legyen olyan gyermeke, aki a lelke békéje és fejlődése érdekében a felajánlásokat megteszi.

- örök élet: 100:2.5 „a végtelen értékek utáni vég nélküli kutatás.”

- örök továbbélés: 130:2.9 Az isteni szolgálatban való véget nem érő fejlődés.

- örökkévaló: 118:1.9 „A VAGYOK azt is jelenti, hogy VOLTAM és hogy LESZEK.”

- örökkévaló és isteni cél: 32:5.2 „Az örökkévaló Isten örökkévaló célja egy magas szellemi eszménykép”, melyet 32:4.1 az Istenség-társaival, a Fiaival és az értelemmel bíró gyermekeivel együtt akar elérni. 32:5.2 Ezen céleszme olyan örökkévalósági gondolat, „ami sohasem kezdődött és sohasem fejeződik be.” 32:5.4 Végtelen kör ez, egy örökkévalósági körpályán, mely összhangban van az idő átmeneti anyagi körfolyamataival. 32:5.7 Olyan tervről van tehát szó, mely „a határtalan lehetőségek, a korlátlan fejlődés és a végtelen élet örökkévaló célját foglalja magában.”

- Örökkévaló Fiú (meghatározások): 105:2.5 az Eredeti Fiú, akiben kialakul a Végtelen személyisége, és akinek az „abszolút személyisége teszi abszolúttá az Isten atyaságának tényét és teremti meg minden személyiség magvábanvaló fiúi helyzetét.”

- 7:5.10 Az idő és tér világegyetemeiben alászállási segédkezéseken résztvevő minden Istenfit megihlető minta.

- 6:3.1. „az isteni szeretet kinyilatkoztatása a világegyetemek számára”.

- 6:1.1 „az Istenség Második Személye és minden dolog társteremtője”.

- 20:5.1 Az Isten örökkévaló Szava.

- 20:5.1 Az „ő örökkévaló Atyja »első« abszolút és végtelen gondolatának tökéletes kifejeződése.”

- Örökkévaló Fiú (megnevezések): 107:1.7 Eredeti Fiú.

- Örökkévaló Fiú (jellemzők): 104:5.6 „a szellem-valóság abszolútja, az abszolút személyiség.”

- 0:5.5 Abszolút „személyiség, továbbá ő a szellemi energia, a morontia szellemek és a tökéletesített szellemek titka is”.

- 56:2.1 A szellemi kifejeződései a Végtelen Szellem működése révén szoros kapcsolatban vannak a teremtés anyagi szintjeivel.

- 0:3.15 A világegyetemi szellemerők felé irányulóan összetartók.

- 56:3.1 A paradicsomi személyes jelenléte az egyetemes szellem-gravitáció középpontja.

- 56:3.4 Az ő gravitációs körében zajlik az összes tér-időbeli szellem-megnyilatkozás végső egyesülése.

- 105:2.5 A VAGYOK e szakasza az Atyát imádó húsvér testben élők számára is megtapasztalható.

- 107:1.7 A „szelleme kiáradt vagy elkülönülten személyes jellegű.”

- 109:7.5 Az Atya végtelen, abszolút rendű, öröktől való létezésben fennálló személyiséget adományozott neki.

- 115:3.14 „személyisége jelenti az alapmintát minden személyiség számára az összes világegyetemben.”

- 115:6.1 A „szellem-gravitációja közvetlen hatással van a szellemlétezés alapértékeire”.

- 116:3.3 A paradicsomi Fiai mellett megvalósított „alászállási megtestesülései egyesítik, ténylegesen eggyé kapcsolják a Teremtő isteni természetét a teremtmény fejlődő természetével.”

- 116:7.4 Szellem-gravitációs vonzással bír. Lásd még „szellem-gravitációs vonzás”

- 117:3.8 Együttműködik az Atyával azoknak a Teremtő személyiségeknek a létrehozásában, akiknek a cselekedetei a Legfelsőbb Lény fennhatóságában fognak kiteljesedni.

- 119:0.2 „a képviselőinek, a Mihály és Avonal Fiaknak a személyében folytatja önmaga adományozását a tér helyi világegyetemei számára.”

- örökkévalóság (meghatározások): 118:1.9 Fogalmilag azt jelenti, hogy a „végtelen és az abszolút szintjein a jelen pillanat tartalmazza mind az összes múltat és mind az összes jövőt.”

- 12:5.2 Az idő abszolútuma.

- örökkévalóság (jellemzők): 106:7.8 Soha véget nem érő és a személyek számára korlátlan lehetőségekkel bíró.

- 115:3.11 Minden megtalálható benne, „csak még nem minden nyilvánult meg az időben és a térben.” - 106:8.23 A múlt-örökkévalóságban és a jelen-örökkévalóságban a VAGYOK a lényege szerint „egyedül létezik, nincs senki és semmi őmellette.”

- örökkévalóság (evolúciós világegyetemekben): 118:1.1 „időleges állandóság – az állandó most.”

- örökkévalóság (~ feltételezett, állandósult pillanata): 105:1.5 végtelenül távoli, feltételezett, múltbeli-örökkévaló, melyben „nincs különválás sehol sem az egész végtelenségben.” „A végtelenséget a Végtelen tölti ki; a Végtelen magába foglalja a végtelenséget.” A „ténylegesek még a kibontakozási lehetőségükön belül vannak, és a magvábanvalók még nem jelentek meg a VAGYOK végtelenségében”, melyben „el kell fogadnunk a személyes akarat lehetőségének létezését” is.

- örökkévalósági kör eljárás: 28:4.8 „az idő gyermekeinek a tér jelentette komoly nehézségek legyőzésében nyújt segítséget.” Általa az isteniség körül öleli az idő terét és uralja a tér idejét. E „jelenségek a Tükröző Szellemek számára létesített világegyetemi eljáráson felül léteznek.” 28:4.9 Isteni jelenlétet tesznek lehetővé a felsőbb-világegyetemi központokon.

- öröm: 111:4.7 „a benső létben gyökerezik.” „Igazi örömöt nem érezhettek teljesen egyedül.” „Még a családok és a nemzetek is jobban élvezhetik az életet, ha megosztják másokkal.” Lásd még „boldogság”

- öröm (szellemi ~): 91:7.3 „kifelé irányuló nyugodtsággal és csaknem tökéletes érzelmi önuralommal jár.”

- örömünnepek: 27:7.8 Vannak a felemelkedő létpályának és az örökkévalóságnak örömünnepei. A felemelkedő létpályának hét, jól elkülöníthető örömünnepe van. Az örökkévalósági lét örömünnepei pedig számtalanok. „Az első örömünnepet a Gondolatigazítóval kötött halandói megegyezés jelezte, amikor a továbbélés célja megpecsételődött; a második a morontia életben való felébredés volt; a harmadik a Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódás lett; a negyediket a Havonában való ébredés jelentette; az ötödikben az Egyetemes Atya megtalálását ünnepeltétek; és a hatodik örömünnepre a Paradicsomon, az utolsó átkelési alvásból való ébredés alkalmával került sor. A hetedik örömünnep a halandói véglegesrendűek testületébe való belépéshez kötődik és az örökkévalósági szolgálat kezdetét jelzi. Az, hogy a végleges rendű lény elérte a szellemmegvalósítás hetedik szakaszát, valószínűleg az örökkévalósági örömünnepek sorában az első ilyennek a megülését jelzi.”

- ösztön: 84:5.13 az erkölcsökkel ellentétben, sohasem változik.

- összeférhetőség: 118:5.1 Az isteni hatalomnak eredendően sajátja.

- összehangzás: 44:1.11 a dallamtársítás hét szintje, mely a szellemi érintkezés egyetlen egyetemes jelrendszere. 44:1.3 Felsőbb értelmi erő szükséges az új ütemek és összhangok létrehozásához és élvezetéhez. 44:1.14 Hét kifejezés- és visszaadás-módja ismert. A szellem-morontia zenében ezeket nem ritkán együtt alkalmazzák. 44:1.15 A fejlődését elősegíti az összehangzás értékelésének képessége. Jelenleg csak minden ezredik emberben mutatkozik meg az igazán jó összhang-érzékelésképesség.

- Összeírási Igazgatók: 24:0.2 a Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei közé tartoznak. 24:0.10 Komoly mértékű ellengravitációs képességek birtokában vannak. Székhelyeket tartanak fenn a felsőbb-világegyetemek központjain. 24:2.2 Érzékelik a nagy világegyetem bármely részében megszülető sajátakaratot. Ezért képesek megadni „a központi teremtésrész és a hét felsőbb-világegyetem bármely részében az összes, sajátakarattal rendelkező teremtmény számát, természetét és tartózkodási helyét.” A Paradicsomon nem működnek. 24:2.3 A Havonában hét van belőlük. Minden Havona-körhöz tartozó kísérleti világon van egy. A hét felsőbb-világegyetemen működőket a Nappalok Elődei felügyelik. 24:2.9 Sohasem hibázó személyek nagyszerű hatáskörökkel és hihetetlen előjogokkal. Alakjuk van, szellemjelenlétük felismerhető.

- ÖSSZETETT SZEMÉLYISÉGCSOPORTOK: 30:2.130 szoros a kapcsolatuk a nagy világegyetem szervezésével és igazgatásával. Több csoportjuk közül három

30:2.131 „A Végleges Paradicsomi Testülete.”

30:2.140 „B. A Világegyetemi Segítők.”

30:2.149 „C. A Hét Önkéntes Telepes Csoport.”

- Összhang Felügyelők: 26:3.4 harmadrendű szupernáf osztály, akiknek feladata a Havona körökön tartózkodó különböző rendű és szintű személyiségek által végzett sokféle tevékenység összehangolása. Általános segítők, akik „nagy mértékben járulnak hozzá az idő zarándokainak és az örökkévalóság zarándokainak kölcsönös megértéséhez.” Az első körön teremtik őket.

- összhangmunkások: 44:0.12 az égi mesterek közösségébe tartoznak. 44:7.1 A szellemvilágban jelen levő különleges térerők és energiák alakításával és szervezésével foglalkoznak.

- ötlet: 101:7.1 csupán elméleti cselekvési terv.

- övezeturak és térségi felvigyázók: 15:10.3-15:10.20 a felsőbb-világegyetemhez tartozó vezetők, akik

15:10.14 „1. A Nappalok Tökéletességei – a felsőbb-világegyetemi nagyövezetek urai.

15:10.15 2. A Nappalok Utódai – a felsőbb-világegyetemi kisövezetek igazgatói.

15:10.16 3. A Nappalok Szövetségei – a helyi világegyetemek urai mellett szolgáló paradicsomi tanácsadók.

15:10.17 4. A Nappalok Hűséges Követői – a csillagvilági kormányok Fenséges urai mellett működő paradicsomi tanácsosok.

15:10.18 5. A Háromsági Tanító Fiak, akik éppen a felsőbb-világegyetemi központban vannak szolgálatban.

15:10.19 6. A Nappalok Örökkévalói, akik éppen a felsőbb-világegyetemi központban tartózkodnak.

15:10.20 7. A hét Tükröző Kép Segítő – a hét Tükröző Szellem szóvivői és rajtuk keresztül a paradicsomi Hét Tökéletes Szellem képviselői.”

- özönvíz: 78:7.4 csak a földtörténeti alsó őskorban, a szárazföld megjelenése előtt borította víz a föld teljes felszínét. „Noé, a bárka és az özönvíz bibliai történetét a héber papság találta ki a babiloni fogság idején.”

- özvegység: 82:3.12 voltak idők, mikor különösen tartottak tőle, mivel az adott erkölcs szerint az özvegynek a férjével együtt kell a szellemföldre távoznia. Így az özvegyeket megölték, vagy lehetőséget kaptak a férjük sírján való öngyilkosságra. Az életben maradt özvegy élete gyászban és társadalmi megszorítások közepette telt. Az újraházasodást ritkán engedélyezték az özvegyek számára. 82:3.11 De voltak olyan törzsek is, ahol a fiatal férfiakat azért házasítottak özvegyekkel, hogy a házasulandók ne bolonduljanak egymásba. Később, a megözvegyült, idősebbé váló férfinak már megengedték fiatal lány feleségül vételét.

 

„Ő”

- őrangyal (személyes beteljesülés-őrangyal): 114:7.2 Ha egy halandó a beteljesülés tartalékos alakulatának tagjává válik, és a bolygó szeráfjainak vezetője jóváhagyja az átmeneti felvételét a szeráfi testületbe, akkor személyes beteljesülés-őrangyalt rendelnek ki mellé. Lásd még „őrangyal(ok) (személyes őrangyal szeráfok jellemzői)”

- őrangyal (kiegészítő szeráf/ok/): 113:2.9 „az evolúciós világok halandóinak feljegyzéskészítő angyalai.”

- őrangyal (szeráfi őrangyal): Lásd „őrangyal(ok) (személyes őrangyal szeráfok jellemzői)”

- őrangyal kiválasztás feltételei: 113:2.3 a) a szeráf legyen önként jelentkező, b) rendelkezzen hosszú szolgálati idővel, tapasztalattal, a szükséges ismeretekkel és bölcsességgel, legyen kipróbált és c) a kijelölés az emberi igényekkel összhangban történjen.

- őrangyalok (beteljesülés-őrangyal megnevezés kezdete): 113:2.1 Attól kezdve nevezik így az emberi lélek mellé rendelt szeráfokat, mikortól az emberi társuk a) „meghozta azt a legfelsőbb rendű döntést, hogy Isten-szerűvé akar válni”, vagy b) elérte a harmadik lelki kört, vagy c) „felvétetett a beteljesülés tartalékos alakulatainak egyikébe.”

- őrangyalok száma („hét lelki kör”-t járó halandókhoz való rendelés szerint): 113:1.7 A 7. kört elértek esetében ezer halandóra egy szeráf-pár és egy kerubszázad vigyáz.

- A 6. körben ötszáz halandóra egy szeráf-pár és egy kerubszázad vigyáz.

- A 5. körben száz halandóra egy szeráf-pár és egy kerubraj vigyáz.

- A 4. körben tíz halandóra egy szeráf-pár és egy kerubraj vigyáz.

- A 3. körben egy halandóra egy szeráf-pár – személyes őrangyalként – „teljesen és kizárólagosan” vigyáz. 113:2.2 Minden értelmes faj evolúciójában az adott lelki-fejlődési kört „legelőször elérő lény beteljesülés-őrangyalt kap.”

- őrangyal(ok) (személyes őrangyal szeráfok jellemzői): 113:0.1 „a halandó ember szellemi segítői”.

- 113:0.2 „a mennyország hagyományos értelemben vett angyalai”.

- 113:0.2 „segédkező szellemek”.

- 113:0.2 „az emberi értelem megjelenésének kezdete óta szolgálnak az Urantián.”

- 113:1.2 „eredetileg kifejezetten a különböző urantiai emberfajtákhoz rendelték” őket.

- 113:1.2 „Mihály alászállása óta az emberi értelem, a szellemiség és az egyéni rendeltetés szerint jelölik ki őket.”

- 113:1.1 Az emberi lények meghatározott csoportjai rendelkeznek velük.

- 113:1.1 „mindenkor látják az Atyám szellemének jelenlétét.” (Jézus)

- 113:1.5 A földi létpálya végéig folyamatos segédkezést és szüntelen felügyeletet biztosítanak.

- 113:1.5 Azonnal kirendelik őket azok mellé, akik örökre eljegyzik magukat az Igazítóval.

- 113:2.3 Gyakran szereznek tapasztalatot olyan világokon, amelyek fajtái nem Igazítóval kapcsolódnak egybe.

- 113:2.3 Azon világokon, melyek fajtái nem Igazítóval kapcsolódnak egybe, csak egyetlen élettartamnyi időt töltenek el a kijelölt társukkal, majd új feladatot kapnak.

- 113:2.4 Érzelmileg kötődnek egyes világokhoz, emberfajtákhoz, „a halandó teremtmények bizonyos fajtáihoz”.

- 113:2.5 Sok személyiségjegyükben nagyon hasonlítanak az emberekhez.

- 113:2.5 Képesek a legtöbb emberi érzelem átélésére.

- 113:2.5 Nehezen értelmezik az emberben megjelenő, állati eredetű félelmet.

- 113:2.6 Saját névvel bírnak.

- 113:2.6 A világokon eltöltött szolgálatukról feljegyzés készül.

- 113:2.6 A szolgálatukról szóló feljegyzésekben gyakran nem a saját nevükön, hanem az adott bolygón kapott számmal jelölik őket.

- 113:2.6 A világegyetemi központokban a nevük és a számuk szerint is nyilvántartják őket.

- 113:2.8 A szeráf pár bármelyik tagja vállalhatja az összes szolgálati felelősséget.

- 113:2.8 Nem csak párban, néha egyedül is dolgoznak.

- 113:2.8 Párban való tevékenységükre van szükség „a közléscseréhez és a világegyetemek felsőbb körein való szolgálathoz”.

- 113:2.9 Az ember mellet tevékenykedő szeráf pár egyike „a feladat végrehajtásának feljegyzőjeként” szolgál.

- 113:2.9 Az őrangyali tevékenység feljegyzéseit mindig az egyikük hitelesíti.

- 113:2.10 Szükségük van pihenésre és a világegyetemi körök életenergiájával való feltöltődésre.

- 113:3.1 „személyesen összehangolja azt a sokféle személytelen szellemhatást, amely a fejlődő anyagi teremtmény elméjében és lelkében lakozik”

- 113:3.2 Összehangolja „a Végtelen Szellem különböző közvetítőit és hatásait”.

- 113:3.2 Egyesíti és személyesebbé teszi a Végtelen Szellem sokrétű segédkezését.

- 113:3.2 Az Együttes Cselekvő „szerves egységbe rendezett hatását kölcsönös viszonyba hozza az Atya és a Fiú szellem-jelenlétével.”

- 113:3.4 „a halandó továbbélő elme- és emlék-mintáinak, valamint lélek-valóságainak személyes őrzőjévé” válik, „amíg a halandó a húsvér test halála és a morontia feltámadás között tartózkodik.”

- 113:3.5 Szellemi szinten személyessé alakítanak sok különböző „személytelen vagy elő-személyes világegyetemi segédkezést”.

- 113:3.5 Összehangolók.

- 113:3.5 „Értelmi szinten az elme és a morontia összekötői”.

- 113:3.5 „tulajdonképpen tolmácsok.”

- 113:3.5 „A fizikai szinten pedig a Fizikai Főszabályozókkal fenntartott kapcsolatukon és a köztes teremtmények együttműködő segédkezésén keresztül avatkoznak be a földi környezetbe.”

- 113:3.6 A teremtését tekintve, „csak kevéssel van az emberiség világegyetemi szintje felett”.

- 113:3.6 Összehangoló tevékenységüket a Legfelsőbb Lény – jelenleg még ki nem nyilatkoztatott – segítsége révén végzik.

- 113:4.1 Nem elmék, hanem „elme-ösztökélők”.

- 113:3.4 „folytonosan arra törekednek, hogy az emberi elmét kör-teljesítő döntések meghozatalára bírják.”

- 113:4.1 Az Alkotó Szellemből származnak.

- 113:4.1 „kívülről befelé irányban fejtik ki tevékenységüket az emberi lények társadalmi, etikai és erkölcsi környezetén keresztül munkálkodva.”

- 113:4.1 „úgy működnek, mint a Végtelen Szellem segédkezésének személyes közvetítői.”

- 113:4.2 Az Igazító vezette halandó embert is vezetheti.

- 113:4.2 „az ember fejlődő természetének – ebben az életben a halandói elmének, a következőben a morontia léleknek – a tanítója.”

- 113:4.2 A morontia lélek számára a lakóvilágokon tudatosul a jelenléte és válik érzékelhetővé.

- 113:4.3 Az útmutatásainak megfogadása erkölcsi választáshoz és a szellemi fejlődés lehetőségéhez vezet.

- 113:4.4 Működésének gyakori eredménye az Isten-tudatos halandókat imára késztető hatás.

- 113:4.4 Befolyásolja a halandó környezetét, „hogy teljesebbé tegye a felemelkedő emberi lény mindenségrendi rálátását”.

- 113:4.4 Azt igyekszik elősegíteni, „hogy a továbbélő-jelölt tökéletesebben felismerhesse a benne lakozó Igazító jelenlétét és így képessé váljon az isteni jelenlét szellemi küldetésével való teljesebb együttműködésre.”

- 113:4.5 Mindig tökéletes összhangban és teljes egyetértésben dolgozik az Igazítóval.

- 113:4.5 „akkor a legtevékenyebbek, amikor az Igazítók a legkevésbé azok”.

- 113:5.1 „nem sértik meg az emberi elme szentségét”.

- 113:5.1 „nem befolyásolják a halandók saját akaratát”.

- 113:5.2 Nem lépnek közvetlen kapcsolatba az emberben lakozó Igazítóval.

-113:5.1 Minden, személyiség tiszteletben tartásával összeegyeztethető módon hatást gyakorol az emberre.

- 113:5.1 Nem áll hatalmában és jogában az emberi döntéshozatali előjogok csorbítása vagy korlátozása.

- 113:5.2 „olyan szellemi természetű érzéseket és érzelmeket élnek meg, amelyek bizonyos tekintetben az emberi érzelmekhez hasonlíthatók.”

- 113:5.2 „a feletteseik parancsait hajtják végre”.

- 113:5.2 Nem az emberek kívánsága szerint, hanem az érdekükben cselekszenek.

- 113:5.4 Oltalmazók és őrzők.

- 113:5.4 Nem törekednek a halandók közvetlen befolyásolására.

- 113:5.5 Ritkán, „bizonyos körülmények között képesek az emberi lényeket anyagi értelemben is szolgálni,” sőt velük ténylegesen kapcsolatba lépni.

- 111:7.4 Az urantiai emberfajták bonyolult keveredései megnehezítik az egyén érdekében történő hatékony működését a halált követően.

- 112:3.6 „nélkülözhetetlenek a személyiség helyreállításához.”

- 113:6.1 A halandó társa halálát követően megőrzi a róla „készült feljegyzéseket, azonosság-jegyeket és az emberi lélek morontia entitását”, kivéve az Igazító és a személyiség ténylegessége által képviselt folyamatos létezés azonosságát.

- 113:6.2 A halandó társa halálát követően jelentéstételi kötelezettsége van az összes parancsnoka felé, majd a bolygón szolgáló szeráfok vezetőjének jóváhagyásával az Estcsillagnak, esetleg Gábriel más hadnagyának.

- 113:6.2 A legmagasabb szeráfi egység parancsnokától kap engedélyt arra, hogy az első lakóvilágon megvárhassa, míg a védence visszanyeri a tudatát.

- 113:6.3 Ha a léleknek nem sikerül a továbbélés, a számára kijelölt szeráf a helyi világegyetemi központban tanúságot tesz a társa által készített feljegyzések teljességéről.

- 113:6.3 Csak a főangyalok ítélőszéke mentheti fel „a védence továbbélésének sikertelenségével összefüggő vádak alól”. Csak ezt követően kaphat új szeráfi segédkező feladatot.

- 113:6.4 Ha a védence esetében meg kell várnia a megítéltetési feltámadást, ez idő alatt „különféle segédkezési küldetésekre vezénylik”.

- 113:6.5 „a halandó-emberi alvó lélek továbbélő értékeinek őrizője”.

- 113:6.6 Újra-személyesíti a feltámadó felemelkedőt a lakóvilág feltámadási csarnokában, mielőtt az Igazító (Nevelő) elé vinné.

- 113:6.8 Válaszol a megítéltetési szólításra a nem-továbbélő személyiség nevében.

- 113:6.9 A csoportos őrangyalok egy korszakon át szolgálhatnak ugyanazon a bolygón.

- 113:6.9 A csoportos őrangyalok az adott csillagrendszer több különböző bolygóján is szolgálhatnak.

- 113:7.2 A morontia szférákon minden lehetséges módon segítik a felemelkedőket a morontia- és szellembesorolás elnyerésében.

- 113.7.2 „megragadják a fejlődés ama lehetőségeit, melyeket a lakóvilágokon az evolúciós szeráfok továbbképzése érdekében fenntartott tanodák nyújthatnak számukra.”

- 113:7.4 „A lakóvilágok elhagyása előtt minden halandó állandó szeráfi társat vagy őrangyalt kap.”

- 113:7.4 Tanúsítják és igazolják a Gondolatigazítóval való örök egyesülés szakaszait a morontia szférákban való feljebbjutás során.

- 113:7.4 A kifejlett morontia állapotú felemelkedőt végig kísérik a Jerusemen és annak világain, az Edentián és annak hetven szféráján, kísérik a melkizedekek bölcsességének elsajátítása során, valamint tovább a Szalvingtonra, majd a felsőbb-világegyetem kis- és nagyövezetein át az Uversza fogadóvilágaiig, egészen a havonabeli utazásra való felkészülésig.

- 113:7.5 Akik teljesítik közülük a szerafingtoni köröket, a Paradicsom területén várakoznak arra, hogy a felemelkedő társuk „az örökkévalóság új tapasztalására ébredjen.”

- 113:7.4 A felemelkedő szeráfok „a végleges rendű testületek és a Teljes Szeráfi Testület állományában különböző szolgálatokba lépnek.”

- 113:7.6 „mindig kapcsolatban maradnak az evolúciós világokból származó védencükkel” az isteni szolgálatban.

- 113:7.7 A legbiztosabb út számukra a paradicsomi Istenségek eléréséhez az, „ha sikeresen vezetnek el egy evolúciós származású lelket a Paradicsom előcsarnokaiig.”

- 113:7.7 „a beteljesülés-őrangyalként való kijelölés a legtöbbre értékelt szeráfi feladat.”

- 113:7.8 A halandói Végleges Testületbe csak olyan beteljesülés-őrangyalokat vesznek fel, akik a szeráf párjukkal megélik „az egyként való azonosulás legfelsőbb rendű kalandját” a Szerafingtonon.

- 113:7.8 Azon szeráf párok, akik végleges szellemi kettős-egységet alakítanak ki, az örökkévalóságban végleges rendűvé válnak, „a Legfelsőbb gyermekévé és a paradicsomi Atya tökéletessé lett fiává.”

- 114:0.1 A Fenségesek leginkább rájuk támaszkodva uralkodnak az emberi világokon.

- 114:0.3 Anyagfeletti segítők.

- 114:0.3 Az Urantia állandó főkormányzójának, összes társának és alárendeltjének utasításait hajtják végre.

- 114:0.3 Számos olyan megbízatást is teljesítenek, „melyek nincsenek összefüggésben személyek vagy csoportok őrzésével.”

- őrangyal szeráfok: Lásd „őrangyal(ok) (személyes őrangyal szeráfok jellemzői)”

- ősember: 52:1.1 A Bolygóherceg megérkezéséig nevezik így azokat az állati szintről felemelkedett saját akaratú teremtményeket, akik képesek úgy dönteni, hogy imádják a Teremtőt. E korszak fejlődési ideje bolygónként eltérő. Százötvenezer évtől egymilliónál is több évig tarthat. 52:1.5 Ezen emberek első fajtája nem színes bőrű. 52:1.1 A későbbi, egymás után megjelenő hat színes fajta 52:1.2 a vörös, a narancsszín, a sárga, a zöld, a kék és az indigó. A színes fajták megjelenés a tűz és az eszközök használatának elterjedésével esik egybe. Ekkor már jelen van nyelvhasználat és működik az alkotó képzelet is. 52:1.3 Ezek az emberek törzsi szervezetben élő vadászok és vad harcosok, akik a fizikai túlélésért küzdenek. 52:1.6 Azonban az erkölcsi sajátakarat megszerzésével fogékonnyá válnak az isteni Igazító átmeneti befogadására is. A halált követően így sokukat továbbélővé választják, és a soron következő feltámadásban a Szellemmel való eggyé kapcsolódásra pályázhatnak.

- ősember (urantiai): 63:4.1 Andon népe. Fekete szemű és barna bőrű volt. Leginkább a mai eszkimókhoz hasonlítottak. A hideg ellen állatbőröket használtak. 63:3.3 Csoportokban vadásztak. 63:5.6 A kőbalta mellett használták a gerelyt és a szigonyt is. Elsősorban húst, illetve gyümölcsöket fogyasztottak. 63:4.2 Kezdetleges munkamegosztást alakítottak ki. Hajlamosak voltak az utánzásra. A játékösztönük gyenge volt, a humorérzékük csaknem teljesen hiányzott. A fájdalomra kevésbé voltak érzékenyek. 63:4.3 Az ősemberek a családjaik iránt elkötelezettek voltak, de a felebaráti szeretet még nem született meg a szívükben. 63:6.3 Mivel állathúson éltek, ezért állatimádók lettek. 81:2.8 Az ősember „a mindennapos jelenségek magyarázatául nem volt hajlandó elismerni a természeti okokat.” 81:2.9 Minden természeti jelenséghez természetfeletti magyarázatot keresett. Olyat, amely kívül esett a személyes felfogóképességén. 86:2.6 Azonban semmit nem tekintett véletlennek. A történések mögött szándékot látott, melyben nem tudott rendszert felfedezni. A szerencsét a szellemvilág szeszélyes megnyilvánulásának, később pedig az istenek hangulatváltozásának tartotta. 91:8.1 Az ősember már akkor imádkozott a szükség és az öröm önkéntelen helyzeteiben, amikor az Istenről még nem volt elképzelése. 102:5.2 Azonban „több volt a vallásos félelme, mint a vallásos hite”. 90:2.13 A sámánt szükséges rossznak tekintette. Félt tőle, nem szerette.

- ősember (további jellemzők): 91.1.3 nem gondolkodott okszerűen és következetes sem volt.

- 103:5.2 „csak azokat tekinti szomszédjának, akik nagyon közel vannak hozzá, akikkel jószomszédi viszonyban van”.

- 99:5.9 A vallását és a vallási meggyőződését „inkább tánccal, mint gondolattal fejezte ki.”

- 91:0.2 A varázslás rabja volt.

- 103:6.10 „nem tett különbséget az energiaszint és a szellemszint között.”

- 104:0.1 „hosszú ideig nem tudott háromnál tovább számolni.”

- 90:2.13 Mindig elismerte a tudást, és tisztelte, jutalmazta a bölcsességet.

- ősök imádása: lásd „vallás (ősök imádása)”