Jelenlegi hely

Név- és fogalomhatározó (V-W)

Név- és fogalomhatározó

szerkeszti: Bucholcz Ferenc

2015-2017. (CC) BY-NC-ND 2.5 HU

 

„V”

- vadászat: 84:3.10 a férfi szervezést tanult általa, amit a mezőgazdaság és a kézművesség terén alkalmazott.

- VAGYOK (meghatározás): 105:1.3 „a Végtelen”, és a „végtelenség is.”

- 103:7.12 Az Első Forrás és Középpont.

- VAGYOK (jellemzők): 103:7.12 Az energia és a szellem látszólagos különbözősége az ő végtelenségében végleges egységben van.

- 105:1.4 Mint lételvi (eredendő) fogalom nem minősíthető ismert tartalmakra hivatkozva, „legfeljebb az állítható róla, hogy a VAGYOK van.”

- 105:1.4 Bölcseleti meghatározása a Korlátlan Abszolút fogalmánál nehezebben megérthető egyetemes fogalom.

- 105:1.2 Abszolút eredetű és végtelen beteljesedésű.

- 105:1.2 „minden személyiségi jelentésben és értékben rokon az Istenség Első Személyével”.

- 105:1.2 Rokonsága az Isteniség Első Személyével nem határozható meg egyértelműen az egyetemes valóság istenivé nem alakított területein.

- 105:1.3 „minden valóság eredete”.

- 105:1.6 Mindazt tartalmazza, „amit az Első Forrással és Középponttal kapcsolatban megismerhetetlennek érzünk.”

- 105:1.6 Felfedezetlen végtelenséggel bír.

- 105:2.2 A Végtelenség Örökkévaló folytonossága.

- 105:2.3 Az Első Forrás és Középpont jelenlétében abszolútként nyilvánul meg.

- 105:2.3 Az Egyetemes Atya határtalan szeretetében személyiségként nyilvánul meg.

- 105.2.4 A „belső átalakulásai révén hozza létre önmaga hétszeres kapcsolódásának alapját.”

- 105:2.4 Hét szakaszú természettel bír.

- 105:2.4 Természete a Végtelenség Hét Abszolútjával kapcsolatban mutatkozik meg a legszembetűnőbben.

- 105:3.1 A benne lévő „hét elsődleges kapcsolat a Végtelenség Hét Abszolútjaként válik örökkévalóvá.”

- 105:4.1 Örökkévalósági létezése minden valóság elsődleges forrásaként határozható meg.

- 105:4.1 Elsődleges, belső kapcsolódásokká alakuló önszelvényesüléssel bír – mely a végtelenség hét szakasza.

- 105:4.1 A VAGYOK hét szakasza és a Végtelenség Hét Abszolútjának örökkévalósági megjelenése kettősségben társul és válik örökkévalóvá. Lásd még „Végtelenség Hét Abszolútja”

- 105:4.8 Egységként korlátlan végtelenség.

- 105:5.1 Eredeti szétválása a belső, önálló akarat következménye.

- 106:3.5 Átjárja a teljes végtelenséget.

- 106:8.1 Az eredendő végtelen és a beteljesülő végtelen egyként van jelen a beteljesülések előtti és a kezdetek előtti VAGYOK-ban.

- 106:8.23 A múlt-örökkévalóságban és a jelen-örökkévalóságban a lényegi VAGYOK „egyedül létezik, nincs senki és semmi őmellette.”

- 106:8.23 Lételvi, vagyis eredendő létezőként a jövő-örökkévalóságában sem fog változni.

- 106:8.23 Ön-kinyilatkoztató.

- 106:8.23 Az ön-kinyilatkoztatása az akaratuk által részvevő személyiségek útján valósul.

- 106:8.23 Lehetőséggel bír a teljes önmegvalósításra.

- 106:8.23 Az abszolút Atya végleges rendű fiai „mindörökre abszolút akarati részei maradnak a teljes végtelenségnek”.

- 115:2.1 A benne „eredendően meglévő teljes végtelenség örökmód jelen van a hét Abszolútban”.

- 115:2.1 A benne „eredendően meglévő teljes végtelenség” „működési társulást alkot a hármasegységekben”.

- 115:2.1 A benne „eredendően meglévő teljes végtelenség” „átviteli társulást képez a trioditákban.”

- 115:3.16 Ami azonosul vele, soha nem hagyja abba a fejlődést, mivel a lehetőségeinek ténylegessége abszolút.

- 115:3.16 Ami azonosul vele, soha nem hagyja abba a fejlődést, mivel a ténylegeseinek lehetségessége abszolút.

- VAGYOK-ból elkülönült valóságrészek: 105:2.3 az istenivé vált valóság, az istenivé nem vált valóság, a magvábanvaló (lehetséges) valóság, a tényleges valóság és a nem minősíthető egyéb valóságok – melyek a kapcsolódásaik révén egybeépültek.

- VAGYOK-on belüli kapcsolódások: 105:2.3 a VAGYOK-ból elkülönült valóságrészek egyidejű kapcsolódásaiból jön létre „a magvábanvaló-előtti, tényleges-előtti, elő-személyes, egyisteni elő-valóság”.

- VAGYOK ön-kinyilatkoztatása: 105:4.2 „a nyugvó önmegfogalmazástól az ön-szelvényesülésen és a belső kapcsolódáson keresztül jut el az abszolút kapcsolódásokig, az önmagukból eredő Abszolútokkal való kapcsolatokig.”

- vagyon: lásd „magántulajdon”.

- vallás: 121:5.1 Jézusig főként a törzs vagy a nemzet ügye, mivel az istenek törzsi vagy nemzeti istenek voltak. „Az ilyen vallási rendszerek kevés teret hagytak az átlagember egyéni szellemi vágyainak kielégítéséhez.” 99:1.2 A vallásnak az erkölcsi állhatatosság és a szellemi fejlődés ösztönzőjévé kell válnia. 92:6.19 Mivel az ember evolúciós teremtmény, ezért a magasabb szintű, kinyilatkoztatott igazságot is csak fokozatosan, evolúciós módszerek útján tudja befogadni. 92:7.1 A vallás nem válhat tudományos ténnyé. Mindig evolúciós vagy kinyilatkoztatott, illetve e kettő keveréke lehet. 92:7.2 Új vallást nem lehet kitalálni, azok vagy kialakulnak, vagy kinyilatkoztatás által váratlanul jelennek meg. 92:7.4 A vallások „az ember változatlan szellemi vezetésére adott változó értelmi válaszok eredményeként jelentek meg.” A különböző vallások hitvallásai, tantételei és vallási szokásai eltérnek egymástól. Az eltérő vallások követői csak akkor fognak egységet megélni, ha a mindenek szellemi Atyját igaz imádás által ismerik el. 92:7.5 A fejlődés révén „a vallás önkéntelen és kifinomult áhítattá, a szeretet hűségének élő tapasztalásává válik.” 92:7.6 Egy vallás minősége lemérhető a) 92:7.7 a megbízhatóság értékszintje, vagyis a hűségviszonyok révén, b) 92:7.8 a jelentéstartalmak mélysége, vagyis annak révén, hogy az egyén mennyire érzékeny a felsőbb értékek eszményalapú elismerésére, c) 92:7.9 továbbá az elhivatottság erőssége, vagyis az isteni értékek iránti áhítat foka révén, d) 92:7.10 valamint az által, hogy a személyiség akadálytalanul fejlődik-e az eszményelvű szellemi lét felé vezető úton, a mindenségrenden alapuló világegyetemi létpolgárság felismerésében. 91:2.5 Amennyiben egy vallásban nem tesznek hangsúlyt a személyes Istenre, akkor az ilyen vallás imái az istentani és a bölcseleti szintek felé mozdulnak el. 98:6.1 Az intézményesülés többnyire rontja egy vallás szellemi minőségét, de valamilyen mértékű intézményi szerveződés nélkül egy vallásnak sem sikerül megmaradnia. 99:1.6 A vallás nem vehet részt közvetlenül a társadalmi újjászervezés és a gazdasági átalakítás világi munkájában. Ehelyett újra és újra ki kell fejtenie az erkölcsi parancsait és a szellemi tételeit, „az emberi életre és az érzékfeletti továbbélésre vonatkozó haladó bölcseletét” az adott kor kifejezési módján. 81:6.10 A tudomány megtisztítja a vallást a babona eltörlése révén. 82:4.1 A vallás már a korai időktől a házasság erkölcsi összetartója volt. 83:1.4 Az helyénvaló, ha a vallás befolyással van a házasság intézményére, de nem törekedhet annak kizárólagos ellenőrzésére és szabályozására. 83:2.6 Az eljegyzés és a házasság ideje közötti nemi kapcsolat tiltása a vallás hatásának eredménye. 100:1.7 A vallást „nem lehet adományozni, elfogadni, kölcsönözni, elsajátítani vagy elveszíteni.” 100:0.1 A vallás a közösségek fejlődését az egyének fejlődésén keresztül támogatja, „az egyesek fejlődését pedig a közösség előrehaladásán keresztül erősíti.” A vallás az egyént eszményalapú hatalommal bíró személlyé alakítja. 100:1.1 Gyarapítja a jelentéstartalmakat és az értékeket magasabb szintre emeli. 100:6.1 A vallás egyfajta életmód, 100:6.2 és annyira igaz, amennyire a legfelsőbbnek tartott értéke megegyezik a mindenségrendi valóság igaz szellemi értékével. 101:3.1 A vallás állandó tartalmi elemei „az erkölcsös lelkiismeret és az erkölcsi tudat.” 101:9.8 A vallás az emberi elme számára megalkotja azon isteni valóság szellemivé lényegített tudatosságát, amely az erkölcsi értékek korábbi fogalmain alapul és hit révén azokból ered. 102:2.1 A vallásról alkotott emberi felfogások szolgálhatják a tudatlanság rabságát, a babonaság rabszolgaságát, a megtévesztő álokoskodást és hamis bölcseleti téveszméket. 102:2.9 Függetlenül a meggyőződésbeli tévelygéstől, „a vallás lendületes”, „a vallás mindig tesz valamit”.

- vallás (meghatározások): 100:6.1 őszinte áhítat egy olyan valóság iránt, „melyet a hívő önmaga és az egész emberiség szempontjából a legfelsőbb értéknek tart.”

- 92:7.14 Egyszerre életmód és gondolkodásmód is.

- 92:1.3 „a társadalom igazodása ahhoz, ami rejtélyes.”

- 100:1.7 „a végleges értékek kiteljesedő felkutatásával arányosan gyarapodó személyes élmény.”

- 101:0.2 „az ember fejlődő természetének ösztönzője”.

- 103:1.1 „a huszadik századi hittudósok és bölcselők ötszáznál is több különböző meghatározást adtak” rá.

- 103:1.1 „A valóságban minden emberi lény az őbenne lakozó Isten-szellemből áradó isteni ösztönzések saját, tapasztaláson alapuló értelmezése alapján határozza meg a vallást, és ennélfogva az ilyen értelmezésnek egyedinek kell lennie”. Lásd még „vallás (igaz ~)” és „hívő jellemzői (igaz vallásban)”

- vallás (tartalmi elemek, jellemzők): 111:3.5 Magját a „legfelsőbb értékek továbbélésébe vetett hit alkotja”.

- 92:2.2 Mindig a fennálló erkölcsökbe kapaszkodik, az ősit szentnek gondolva.

- 92:2.1 A bölcsességet követve fejlődik.

- 103:1.4 istentani bölcseletet teremt.

- 103:1.4 A kialakulását megelőzi az értékek keresése, melyet az értelmező hiedelmek valamilyen rendszerének kialakulása követ.

- 103:1.4 Az értékeiben és a céljaiban egyetértés van a hívek részéről, míg az egyének vallási hitvallásaiban, hiedelmeiben nem.

- 103:1.5 „érvényét a személyes vallásos tapasztalás hite igazolja.”

- 103:1.5 „tapasztaláson és vallásos gondolkodáson alapul”.

- 103:2.1 A „születése” nem hirtelen jellegű, fokozatosan emelkedik ki, jelenik meg.

- 103:3.2 „előbb-utóbb megköveteli, hogy az egyén valamilyen személyes áldozatot hozzon a társadalmi csoportjának jóléte érdekében, tegyen valamit a többi ember boldogságáért és jólétéért.”

- 103:7.1 A hit élteti.

- 103:7.6 Hiteles bíráló csak a saját tényei tekintetében lehet.

- 103:7.10 A halandói szinten feltevésekre alapoz, abszolút értelemben nem bizonyít.

- 103:9.3 „hit nélkül ellentmondás”.

- 103:9.3 Isten nélkül „bölcseleti következetlenség és értelmi képtelenség.”

- 81:3.7 Voltak olyan formái, amelyek ösztönözték a katonai hódításokat.

- 92:1.3 Egy kifejlődött vallást nem lehet teljesen elkülöníteni a varázslástól vagy a boszorkányságtól.

- 101:0.2 A társadalom erkölcsi környezetének része.

- vallás (egyiptomi vallás): lásd „egyiptomi vallás”

- vallás (evolúciós ~): 90:0.3 az ismeretlentől, a megmagyarázhatatlantól és a felfoghatatlantól való félelemből születik. 85:0.1 Természetes fejlődésű. „Az ember a félelmeiből és az ábrándképei révén teremti meg a maga kezdetleges vallásait.” 85:0.2 A korai vallás értelmi alapú és a körülmények kínálta képzettársításokra épült. Az imádat tárgyai rabul ejtették az ember képzeletét. 86:1.1 Mivel a vallás korai formájának kialakulását a véletlen dolgokra vonatkozó tapasztalatok is befolyásolták, 86:6.4 így a korai vallást az ősember imádatkésztetése és a véletlenről alkotott helytelen képzetei együtt alakították ki. 64:1.2 Az ember legkorábbi vallásos érzületei a földrajzi helyzetből adódó, „elzárt környezetben való elhagyatottság érzéséből fejlődtek ki”. 86:2.2 Tehát a vallás „a rejtélyes dolgoktól való félelemből, a nem látható dolgok félelemmel vegyes tiszteletéből és az ismeretlentől való rettegésből” született. 86:2.3 Az ősi ember igyekezett a nem megfogható és elvont dolgokat megszemélyesíteni. 86:3.1 A halállal való szembesülés kiváltotta félelem hatékonyan támogatta a korai vallásokat. 86:3.4 Az emberek az élet rejtélyes viszontagságainak kivédése céljából, a segítség érdekében fordultak az anyagi feletti világhoz. 92:0.1 Kezdetben és önmagában tekintve a vallás „az ember állati szintet meghaladó felruházottságának a terméke volt.” 92:3.10 Mondható az állati sorból való kiemelkedés szent örökségének is. 92:3.3 A korai vallás az anyagi létért folyó önfenntartási küzdelem, melyet kiterjesztettek a síron túli lét elképzelt kísértet-szellem világára. 92:4.3 Az evolúciós vallás „az ember válasza a feltételezett kísértet-szellem világban való hitre”. Ez érzelmi válasz, melyet az ismeretlen megtapasztalása és az attól való félelem vált ki. Az evolúciós vallás az igazság keresésére irányuló körülményes tapogatózás. 92:1.3 Az „elmének a szellemi hiedelmekre és a környezetre adott élőlénytani válaszaként bukkan fel.” 92:2.1 Az evolúciós vallás tükrözi a változó erkölcsöket. 92:5.1 Az ilyen vallások képviselői úgy gondolták, hogy az istenek emberhez hasonló alakban léteznek. 86:6.7 Az evolúciós vallással járó félelem képes rabszolgaságban tartani az embert. 86:7.1 A kezdetleges vallás a balszerencse elleni varázslási biztosítás elvén alapul, 86:7.2 és csak lassan emelkedik a magasabb, bölcseleti szintekre. 86:7.3 Az evolúciós vallás segített kialakítani annak képzetét, hogy az anyagfeletti világ az ellenőrzése alatt tartja az ember sorsát. 68:4.3 Az, hogy a kísértetektől való félelem az ősembert a természetfeletti dolgok elképzelésére késztette, hozzájárult az erkölcstan és a vallás kialakulásához. 92:1.3 Egy kifejlődött vallást nem lehet teljesen elkülöníteni a varázslástól vagy a boszorkányságtól. 91:1.1 Az evolúciós vallásnak az a rendeltetése, „hogy megőrizze és gyarapítsa a lassan formálódó, elsőrendű fontosságú társadalmi, erkölcsi és szellemi értékeket.” E működése az ima révén történik. 92:7.2 Egy új evolúciós vallás a régi hiedelmek, az új alkalmazkodások és igazodások fejlettebb kifejeződése. 92:2.2 Az evolúciós vallások a fejlődésük során tisztelték az ősit, míg az újdonságot szentségtörésnek tekintették. 92:3.4 Az evolúciós vallás nem gondoskodik a változásról és önmaga felülvizsgálatáról. „A kifejlődött vallás azért parancsol tiszteletet, mert a követői hiszik, hogy az Az Igazság”, mely így szükségképpen végleges és tévedhetetlen. Lásd még „tiszteletfajták”

- vallás (evolúciós ~ és kinyilatkoztatott ~): 101:5.3 a vallás egyik megnyilvánulási szakasza az evolúciós vallás, 101:5.4 a másik a kinyilatkoztatott vallás. Az evolúciós vallás rendeltetése, hogy előbb-utóbb elfogadja a kinyilatkoztatás szellemi terjeszkedését. 52:1.7 Kezdetben a vallást az ősemberben az állati félelem továbbélése táplálja, melyhez tudatlan áhítat és törzsi babona társul. E félelemvallás hasznos annyiban, hogy képes fékezni a fejletlen teremtmények vad indulatait. Az ilyen vallás szolgál alapul a kinyilatkoztatott vallás tartalmaihoz. 92:3.5 Az evolúciós vallások hittételeit az erkölcsi fejlődés nyomása és a korszakos kinyilatkoztatás időszakos megvilágosító hatása képes nemesebbé tenni. „A kísértetekben való evolúciós hit fektette le az alapját a kinyilatkoztatott vallás ama bölcseletének, mely végül le fogja rombolni az evolúciós vallás kezdetét jelentő babonaságot.” 85:6.3 „A vallás a korai fejlődési szakaszában megteremti a maga isteneit. A kinyilatkoztatás során az Istenek alakítják a vallást. Az evolúciós vallás a halandó ember képére és hasonlatosságára teremti meg a maga isteneit; a kinyilatkoztatott vallás arra törekszik, hogy a halandó embert az Isten képére és hasonlatosságára alakítsa és formálja.” Lásd még „vallás (tartalmi elemek)”

- vallás (evolúciós vallás meghatározások): 101:5.3 elméből származó vallás, mely a kezdetleges imádás élményét adja. Lásd még „vallás (evolúciós vallás tartalmi elemek)”

- vallás (evolúciós vallás tartalmi elemek): 102:5.3 magyarázható lélektanilag.

101:5.10 az istenimádatot támogató helyi világegyetemi elmesegéddel való felruházottság eredménye.

- 101:5.10 Kapcsolódik az erkölcstanhoz, az erkölcsökhöz és az emberi kötelességtudathoz.

- 101:5.10 Épít a lelkiismeret bizonyosságára.

- 101:5.11 Az egyénbe bevési a személyes kötelesség eszméjét.

- 101:5.12 Teljes mértékben a hiten alapul.

- 101:5.13 „a hit bizonyosságát és a lelkiismeret megerősítését nyújtja”. Lásd még „vallás (evolúciós vallás meghatározások)”

- vallás (evolúciós ~ tartalmi elemei):

- vallás (evolúciós, természetimádás): 85:0.3 a természetimádás megteremti a vallás társadalmi környezet által befolyásolt szellemi eredet gyökereit. Ilyen fogalom volt például a halandón túli világ munkamegosztása, mely abból eredt, hogy a korai emberek számára külön szellemei voltak a tavaknak, a fáknak és a vízeséseknek is. Az ősi emberek minden, számukra érthetetlen természeti jelenséget, mint amilyenek a viharok, áradások, földrengések és tűzhányók – imádva tiszteltek. 86:2.1 A természetfélelem kialakulásához először a véletlen, mint tapasztalat, majd pedig a természeti jelenségek működésének rejtélyessége járult hozzá. 86:2.7 A természetközpontú hiedelmek az igazi vallásnak még csak a kezdeményei. 86:5.1 Annak képzetéhez, hogy minden élő és holt dolog rendelkezik lélekkel, az ember álombeli másában való hit szolgáltatott alapot. Ez egyben biztosította a természeti szellemekre (a természet dolgait mozgató szellemekre) vonatkozó felfogás hosszú időn keresztül való fennmaradását is.

- vallás (evolúciós, természetimádás, kövek és hegyek imádása): 85:1.1 az emberi imádat első tárgya a kő volt. 85:1.2 Különösen pedig a meteorkövek. A földre érkezésüket megelőző ragyogó fénysávokról azt gondolták, hogy egy érkező szellem útját mutatják. A meteorkövek imádata a többi kő imádását is elősegítette. 85:1.3 A kő – mint bűvtárgy – az imádat valódi tárgyának jelképéül is szolgálhatott. 85:1.4 A lyukas kövekről azt gondolták, hogy hatékonyak a betegségek gyógyításában. 85:1.4 A sírkő „azoknak a képeknek és bálványoknak a fennmaradt jelképe, melyeket az emberek a kísértetekkel és az eltávozott embertársaik szellemével kapcsolatos hiedelmek szerint véstek a kőbe.” 85:1.5 A kőimádást értelemszerűen a hegyek imádása követte. A hegyek szentsége úgy jött létre, hogy azokhoz bizonyos isteneket társítottak. A hegyekhez jó szellemeket, míg az alvilágba vezető barlangokhoz rossz szellemeket társítottak.

- vallás (evolúciós, természetimádás, növények és fák imádása): 85:5.1 az emberiség, sorban másodikként választott imádati tárgyai. 85:2.6 E korai imádási formák részben összekeveredtek a később kifejlődött imádási szokásokkal. 85:2.1 Az ősember azt hitte, hogy a növények nedvének bódító hatása, vagyis a mámor istenivé tesz. Az ilyen tapasztalást szent dolognak vélték. 85:2.2 Szintén babonás áhítattal tekintettek a csírázó magokra. 85:2.3 A gyógynövények hatását természetfeletti erők közvetlen tevékenységének gondolták. A faimádás is a legkorábbi időkig nyúlik vissza. A korai idők házasságait fa alatt tartották. A gyermeket akaró nők vastag tölgyfát karoltak át. 85:2.4 A népek hitétől függően ugyanazon fában lakhattak jó vagy rossz szellemek is. Az életfa tisztelete Kína kivételével egykor általános volt.

- vallás (evolúciós, természetimádás, állatok imádása): 85:5.1 az emberiség, sorban harmadikként választott imádati tárgyai. 85:3.1 Az ősember társként ismerte el a felsőbbrendű állatokat. A lelkek állati alakban való visszatérésének hite az állatimádás szokásának túlélése. 85:3.2 „A korai emberek az erejükért és ügyességükért tisztelték az állatokat. Azt hitték, hogy bizonyos teremtmények jó szaglása és kiváló látása szellemi irányításra utal.” 85:3.3 „A kínaiak sárkányimádása a kígyótisztelet továbbélése.” A kígyó bölcsességében való hiedelem a görög orvoslás jelképeként is megjelenik. 85:3.4 A rovarok imádását az aranyszabály – úgy bánj másokkal (minden életformával), ahogy szeretnéd, hogy veled is bánjanak – későbbi félreértelmezése segítette elő. Az ősök kezdetben azt is hitték, hogy a szelet a madarak szárnycsapásai keltik.

- vallás (evolúciós, természetimádás, elemek imádása): 85:5.1 az emberiség, sorban negyedikként választott imádati tárgyai. 85:4.1 Az ősi ember vallási imádat tárgyává tette a földet, a levegőt, a vizet és a tüzet is. A mozgó víztömeget szellemek által való éltetésnek vélték. Volt, hogy a fuldokló embertől megtagadták a segítséget, nehogy magukra haragítsanak valamilyen folyóistent. 85:4.2 Az ősi népek hittek a természeti szellemekben. 85:4.3 A tűz imádása és a villámlástól való félelem összekapcsolódott az elméjükben. A mennydörgést egy haragvó Isten hangjának vélték. 85:4.4 A tűz az ősember számára varázslatos volt és a varázslás fogalmával keveredett. A tűz lehetett az „imádott istenségek megtisztító és megnemesítő szellemének lángoló” jelképe, de maga a bálványozott istenség is. A tűzimádás Perzsiában sokáig fennmaradt. A Vesta-szüzek pedig a szent tüzek őrzésével voltak megbízva.

- vallás (evolúciós, természetimádás, égitestek imádása): 85:5.1 az emberiség, sorban ötödikként választott imádati tárgyai a nap, a hold és a csillagok voltak. A csillagokat sok helyen és sokáig úgy tekintették, mint a húsvér testüket elhagyó nagy emberek megdicsőült lelkeit. „A káld csillagtisztelet követői magukat az ég-atya és a föld-anya gyermekeinek tekintették.” 85:5.2 A holdimádás a vadászok korában volt tetőponton. Ezt követte a napimádás a mezőgazdaság korszakában. A napimádás első központja Indiában volt. A perzsa Mitrász-tisztelet a napimádásból eredt. Voltak polgárosodott társadalmak, melyek a hét első napját a napról nevezték el. 85:5.3 Azok apjának pedig, akiket szűztől születettnek tartottak, a napistent gondolták.

- vallás (evolúciós, természetimádás, emberek imádása): 85:6.1 az emberiség, sorban hatodikként választott imádati tárgyává az ember vált. 85:6.2 A korai emberek a nem szokványos személyeket emberfelettinek tekintették, és félelemmel vegyes bámulattal tisztelték. A gyengeelméjűeket és a nyavalyatörősöket (epilepsziások) azért imádták, mert úgy tartották, hogy istenek szállták meg őket. A papokat, királyokat és látnokokat pedig azért imádták, mert úgy gondolták, hogy az istenségtől kapnak ösztönzést. 85:6.3 „A törzsfők a haláluk után megistenültek.” A későbbi időkben pedig az eltávozott nemes lelkek szentté lettek. 85:6.5 Az emberimádás tetőpontja az volt, amikor evilági urak azt követelték az alattvalóiktól, hogy az istenségtől való származásuk okán hódoljanak nekik.

- vallás (evolúciós ~ hatása a polgárosodásra): 92:3.7 részben segítette, részben pedig gátolta a polgárosodást. Akadályozta az ipari és a gazdasági fejlődést, fölöslegesen követelt sok munkát és tőkejavakat pazarolt el. A béke és a jó szándék terjedését nem megfelelően segítette elő, feltartóztatta a tudomány fejlődését és néha elhanyagolta az oktatást. Továbbá „indokolatlanul elszegényítette az életet a halál színlelt gazdagításával.” Azonban ezek mellett erkölcstanon alapuló műveltséget és polgárosodott erkölcsiséget tartott fenn, valamint társadalmi összetartozást biztosított. Megkönnyítette a tőkefelhalmozást, s bár gátolta a tudomány fejlődését, de támogatta annak kibontakozó kezdeteit és a művészetet. Az evolúciós vallás tévedései lehetőséget adtak a kinyilatkoztatott vallás későbbi, ellentételező működése számára. 92:3.6 Szintén a vallási műveltség keretében jött létre a szobrászat, az építészet, a költészet, a zene, a színjáték és a tánc.

- vallás (evolúciós ~ szellemi segítői): 92:0.2 1. Az istenimádat segéd, 92:0.3 a bölcsesség segéd és 92:0.4 a Szent Szellem. Lásd még „hét elmeszellem-segéd” és „Szent Szellem”

- vallás (értéke): 102:8.2 az erkölcsi ítéleteitől és az erkölcstani mércéitől függ.

- vallás („fehér ember vallása”): 94:4.1 Jézus elnyugatiasított tanításait nevezték ily módon is Indiában.

- vallás (görögök vallása): lásd „görögök vallása”

- vallás (héber ­vallás): lásd „héber vallás (judaizmus)”

- vallás (igaz ~): 92:7.5 akkor jelenik meg, amikor a sajátlényeg az értelmes, felsőbb értékek szolgálatának szenteli magát. 92:7.15 Az igaz vallás minden tartósan fennálló társadalom örök alapja és vezérlő csillaga. 98:2.2 Kielégíti a lélek vágyait és a szellemi nyugtalanság, valamint az erkölcsi kétségbeesés ellenszeréül szolgál. 98:6.1 Az igaz vallás a felsőbb erkölcs és a szellemi értékek megőrzésére készteti a híveket. 99:5.2 Ennek következménye pedig „az Istennek Atyátokként és az embernek a testvéretekként való elismerése.” 99:4.3 Mivel az igaz vallás „a jellem egyedi fejlődésének és a személyiség teljesebb egységbe rendeződésének ösztönzésére törekszik”, ezért nem szabad szabványosítani. Az igaz vallás a szellemi tapasztalásban való fejlődésre és az értékek elérésére késztet, egyben támogatja a legfelsőbb szintű hűségeket is. 99:4.4 Az igaz vallás „elősegíti, hogy az egyén olyan tapasztalást szerezzen, amelyben az igazság, a szépség és a jóság felsőbbsége érvényesül”. 99:2.1 Az igaz vallás azért hatékony, mert valódi szellemi tapasztaláson alapul. 99:0.2 Elutasítja az erőszakos társadalmi fejlesztést, de támogatja, hogy a társadalom a szokásait és az intézményeit a gazdaság új feltételeihez és a műveltségi követelményekhez igazítsa. 99:1.4 Az igaz vallás bölcs vezető és tapasztalt tanácsadó az emberi és társadalmi helyzetek változásai közepette. 99:1.4 Az igaz vallás a tartós testvériség kialakításának eszköze a társadalomban. 99:1.5 Hosszú távon tudja fokozni egy társadalmi csoportnak a többi csoport igényeire és szenvedéseire való válaszképességét. 99:2.6 Az igaz vallás képes lépést tartani a társadalmi és gazdasági változásokkal. Képes erkölcsi kiegyensúlyozóként, társadalmi vezetőként és szellemi kormányosként működni, az arra érdemes műveltséget és bölcsességet a jövendő korszakokba átmenteni. 99:3.3 Az igaz vallás azáltal befolyásolja közvetlenül a társadalmi újjászerveződést, hogy szellemivé lényegíti és eszményivé teszi az egyes állampolgárt. 99:4.1 Vagyis az igaz vallás képes a hívőt vonzóvá tenni a társadalom számára. E hívők által új jelentés tartartalmakat kínál fel és felértékeli az igazi humort is. 99:4.2 Az igaz vallás képes megakadályozni a közösségi mozgalmakat abban, hogy az igaz céljaikat szem elől tévesszék. 99:4.5 Az igaz vallás „felsőbb szintű érzelmi jellegű megelevenítő erővel bír.” Ennek oka az, hogy a teljes emberi tapasztalás az érzékfeletti szinteken egyesül, és úgy tart kapcsolatot a halandó élet szellemi energiáival, hogy fel is szabadítja azokat ezen élet számára. 99:4.6 Az igaz vallás képes vigaszt nyújtani az egyénnek, a társadalom számára pedig kiegyensúlyozó erővel bír. 99:5.7 Az igaz vallás hívei hatékonyan működnek együtt „az eszményképek és célok egysége alapján”. E híveket nem a hitvallások, hanem a célok egyesítik úgy, hogy közben minden egyes hívő a saját hite alapján hisz. 99:5.7-5.8 A hívők akkor képesek együttműködni, ha a személyes hitük az eszményi értékek megragadására vonatkozik. 99:7.3 Az igaz és helyes „vallás arra készteti az embert, hogy bátran és örömmel éljen a föld színén; a szenvedélyhez türelmet párosít, rálátást a buzgalomhoz, rokonszenvet a hatalomhoz és eszményképeket a tetterőhöz.” 100:6.5 Az igaz vallás „új jelentéstartalmakat ad az élet egészének”, amely által „a lelkesedés, a hév és a bátorság új fajtáit hozza létre.”

- vallás (igaz ~) küldetése: 102:2.8 az ember felkészítése arra, „hogy bátran, sőt hősiesen nézzen szembe az élet viszontagságaival.”

- vallás (igaz ~, meghatározások): 99:5.1 „szellemi tapasztalás – az Isten Atyaként való megismerése”.

- 2:6.1 „az Isten jóságába vetett hitbizalom”.

- 100:6.1 Őszinte áhítat egy olyan valóság iránt, „melyet a hívő önmaga és az egész emberiség szempontjából a legfelsőbb értéknek tart.”

- 56:10.10 Vágy a tökéletesség megtapasztalására.

- 100:6.5 „élő szeretet, szolgálatot teljesítő élet.”

- 92:7.14 Egyszerre életmód és gondolkodásmód, 56:10.10 melynek értelmi alapját az igazság képezi.

- 100:6.1 Őszinte áhítat egy olyan valóság iránt, „melyet a hívő önmaga és az egész emberiség szempontjából a legfelsőbb értéknek tart.”

- 100:1.7 „a végleges értékek kiteljesedő felkutatásával arányosan gyarapodó személyes élmény.”

- 100:2.3 A megdicsőült vallás az a tapasztalási szint, amelyen a világegyetemre való szellemi válaszadás felvilágosult és bölcs módszerének tekinthető.

- 100:3.1 A lélek indíttatása a bátor szolgálatra.

- 100:3.1 A „sajátlényeg odaadó elkötelezettsége az Isten szeretete és az ember számára való segédkezés mellett.”

- 100:6.5 „élő szeretet, szolgálatot teljesítő élet.”

- 101:1.1 „nem természeti bizonyítékok révén levezethető és bebizonyítható bölcseleti hiedelemrendszer”.

- 101:0.3 „a személyiség meggyőződés-hite”.

- 101:1.1 Az „isteniség megtapasztalása az evolúciós eredetű erkölcsi lény tudatában”.

- 101:1.1 Az örök valóságok igaz megtapasztalása az időben.

- 101:1.1 A szellemi megelégedések elérése – már a húsvér testben.

- 101:1.5 Az „ember elme-tapasztalásából eredő, teljesen józan rálátás” terméke.

- 101:2.13 A „valóságra való rálátás”.

- 101:2.13 Az „erkölcsi tudat hit-gyermeke”.

- 101:2.14 Az isteni elérésére való belső késztetés felismerésének hit-cselekedete.

- 101:2.15 Szellemi látásmód.

- 101:3.4 Az emberi lélek magvábanvaló isteni természetének cselekvő kinyilatkoztatása az értelmileg kihívó és próbára tevő társadalmi helyzetekben.

- 101:9.3 „az a magasztos és mély meggyőződés a lélekben, mely sürgetőleg arra inti az embert, hogy helytelen dolog nem hinnie azokban a morontiai valóságokban, melyek az ő legnemesebb erkölcstani és erkölcsi felfogásait, az élet legnagyobb értékeiről és a világegyetem legmélyebb valóságairól általa alkotott legmagasabb rendű” fogalmakat képezik.

- 101:9.3 A szellemi tudat legmagasabb rendű parancsaihoz való értelmi hűség megélése.

- 101:9.9 Út, melyen az ember kitörhet a mulandó, természeti világ anyagi korlátai mögül az örökkévaló, szellemi világ mennyei valóságaihoz az üdvözülés, a fokozatos morontia átalakulás eljárása révén és azon keresztül.

- 101:1.4 Mély és tényleges megtapasztalása az emberi elmében lakozó Szellemtől származó hatásoknak, a vele való szellemi közösségnek.

- 101:2.13 A Szellem által tett tanúbizonyság megtapasztalása arról, hogy a hívő az Isten gyermeke.

- 102:3.9 „a személyiség értéke felismerésének megtapasztalása”.

- 101:2.14 Lélek-bizonyosság az üdvözülés útjában, a személyiség túlélés módszerében, valamint a felismert igaz és jó értékeiben.

- 103:1.1 „A valóságban minden emberi lény az őbenne lakozó Isten-szellemből áradó isteni ösztönzések saját, tapasztaláson alapuló értelmezése alapján határozza meg a vallást, és ennélfogva az ilyen értelmezésnek egyedinek kell lennie”.

- 103:6.9 „a szellemértékek mindenségrendjének ember általi megtapasztalása”.

- 103:9.8 „a személyes szellemi tapasztalás igazsága”.

- 103:9.11 A hit és a tudás élménye, valamint a megelégedettség érzése.

- 112:2.12 „az igaz szellemi tapasztalás”.

- 112.2.12 Az idő és tér energia-anyagai viszonylagos egységbe rendeződésének megfigyelésére irányuló szemlélődés, mely a mindenségrendi valóság tapasztalásbeli felismerését eredményezi. Lásd még „vallás (igaz ~)” „hívő jellemzői (igaz vallásban)”

- vallás (igaz ~ tartalmi elemei, jellemzői): 99:2.1 + 99:5.1 a vallás akkor valódi, ha személyes szellemi tapasztaláson alapul.

- 101:1.6 Eredete az ember előzetesen meglevő evolúciós kötelességérzése, 101:1.5 valamint az ember erkölcsi tudata, melyek az ember szellemi rálátásának növekedésében nyilatkoznak meg.

- 101:0.3 Egyszerre hit, bizalom és bizonyosság.

- 101:1.1 Bár nem az értelem terméke, de onnan nézve teljes mértékben ésszerű, és halandói tapasztalásként teljesen okszerű.

- 101:2.1 Teljes „mértékben a józan és átlagos emberi lények vallási tapasztalásában áll fenn.”

- 101:5.2 „a hitbeli tapasztalás mezeje.”

- 101:1.4 Az „ember megtapasztalja az Istenben való hit valóságát úgy, mint egy tisztán személyes élmény valóságát.”

- 101:1.4 Az egyén számára „a hit és a rálátás révén” valósul. E rálátás elsősorban olyan tények új, szellemi jelentéstartalmaira vonatkozik, melyeket az emberiség korábbról már jól ismer.

- 101:0.6 Az igaz vallás megtapasztalása a biztos Isten-tudathoz és a hívő személyisége továbbélésének kétségtelen bizonyosságához vezet.

- 101:2.7 Az igaz vallás hitének szárnyalása nem áll meg addig, amíg nem biztos az üdvözülést adó Istenben.

- 101:2.7 Fenntartás nélkül hisz a személyes továbbélést segítő Isten valóságában.

- 101:2.13 „szellemi látásmódban és a lélek bizodalmának magasztosságában áll fenn.”

- 101:2.15 Nem függ a tanultságtól.

- 101:2.16 Önmaga bírálója és bírája, mivel kívülről nem figyelhető és nem érthető meg.

- 101:3.1 Állandó tartalmi elemei „az erkölcsös lelkiismeret és az erkölcsi tudat.”

- 101:5.2 Csak az értékek érdeklik.

- 101:10.7 Hatékonyan gyógyítja az ember eszményalapú elszigeteltségének és szellemi magányosságának érzését.

- 101:10.7 „Isten fiaként ismeri el a hívőt”.

- 101:2.8 Boldogságot ad.

- 101:5.9 „lehet az élmény érzése, de aligha lehet az érzés élménye.”

- 102:1.4 „a test, az elme és a szellem, sőt az egész személyiség hűségéhez és odaadásához folyamodik.”

- 102:2.1 az emberi fajhoz tartozik, nem a műveltség „gyermeke”.

- 102:2.4 Az „általa biztosított felruházottságokat azonnal hozzáférhetővé teszi”.

- 102:2.7 „az igaz vallás élő.”

- 102:2.7 Az igaz vallás eszmék nélkül nem fogható fel.

- 102:2.8 Az evolúciós ember legfelsőbb szintű képessége, amely az élet nehézségei ellenére is képessé teszi az embert a folytatásra.

- 102:2.8 Azáltal tesz cselekvővé, hogy igazán birtokba veszi az embert.

- 102:3.1 „szüksége van a gondolat hatékony kihasználására, s ugyanakkor engednie kell minden gondolat szellemi hasznavehetőségéből.”

- 102:3.2 A rendeltetési célja éles ellentétben van a múlandó világ céljaival.

- 102:3.4 Fokozottabb társadalmi szolgálatra ösztönöz.

- 102:3.5 „az értékek tudatosulásához vezet”.

- 102:3.6 „az emberek szolgálatához, s így erkölcstan és emberbarátság megalkotásához vezet.”

- 102:3.7 „szereti az embereket”.

- 102:3.8 Létre hívja a szellem testvériségét.

- 102:3.10 „a teljesség-eszmét, az egész mindenségrendet ragadja meg.”

- 102:3.10 Azonosítja a tudomány anyagi szelvényeit az egészre vonatkozó szellemi-rálátási fogalommal.

- 102:3.10 Megerősíti, „hogy a mindenségrendi kör egyetemes, örökkévaló, abszolút és végtelen.”

- 102:3.11 „úgy láttatja Istent, mint szeretetteljes szellemi személyiséget.”

- 102:3.12 Az Isten iránti szeretet alkotja.

- 102:3.13 „a vallásban a felismerés élménye megelőzi az eszme kifejeződését.”

- 102:3.15 Csak a legfelsőbb személyiséggel elégszik meg.

- 102:4.1 Máselme-tudatra épül.

- 102:5.3 Szellemi eredetű, személyes-élményű vallás, mely lélektanilag nem magyarázható meg.

- 102:5.3 Képes az emberi erkölcsiség által felismert értékek megőrzésére, megnemesítésére és szellemivé lényegítésére.

- 102:5.3 Több, mint érzelmileg telített erkölcsiség.

- 102:5.3 „egy mindenkit-szerető Atyát mutat meg, egy imádni és szeretni való Istent.”

- 102:5.3 A benne található szellemi lehetségesség több, mint az evolúciós erkölcsiség által követelt tényleges kötelezettségek.

- 102:6.8 Számára az Isten bizonyosság.

- 102:7.5 „értelmi ismertetőjele a meggyőződés; a bölcseleti ismérve a következetesség; a társadalmi gyümölcse pedig a szeretet és a szolgálat.”

- 102:8.1 A valósága és a hathatóssága az emberi tapasztalás tényén alapul.

- 103:5.7 Nem becsüli alá a halandói élet időtartama alatt kifejtett emberi erőfeszítéseket.

- 103:6.11 „mindig a hittől fog függeni”.

- 103:7.1 A hit élteti.

- 103:7.6 Hiteles bíráló csak a saját tényei tekintetében lehet.

- 103:7.9 „képessé teszi az embereket az együttélésre a tudományos korszak polgárosodott társadalmának összetett körülményei közepette is.”

- 103:1.5 „érvényét a személyes vallásos tapasztalás hite igazolja.”

- 103:7.10 A halandói szinten feltevésekre alapoz, abszolút értelemben nem bizonyít.

- 103:1 5 „az értékek felismerésén alapul”.

- 103:6.3 „a szellemi nézőponthoz, az emberi tapasztalás belső jellegének tudatosulásához van köze.”

- 103:7.11 „három dolog igazolhatóságának feltételezésével indul: elme, szellem és a világegyetem – a Legfelsőbb Lény.”

- 103:7.15 Kiértékeli az anyagi világot.

- 103:9.1 Szellemi tartalma a vallási tapasztalat.

- 103:9.2 Köze van a gondolkodáshoz, az érzéshez, a cselekvéshez és az élethez.

- 103:9.5 Hisz egy legfelsőbb Istenségben, reménye van az örökkévaló továbbélésben, és szeretet jellemzi, különösen az embertársak iránt.

- 103:9.8 Azon az eredendő „feltevésen alapul, hogy a hit igazolható, hogy az Isten megismerhető és elérhető.”

- vallás (intézményesített ~): 99:2.1 a XXI. századra csapdába került, mivel annak a társadalomnak és gazdasági rendszernek vált a szerves részévé, amely megújításra vár.

- vallás (ókori görögök vallása): 130:3.5 Bár e nép rendelkezett bölcselettel, de nem volt személyes Istent tartalmazó vallása.

- vallás (ókori rómaiak vallása): 130:3.5 Nincs benne valóságos Isten, ezért alig volt több mint a császár imádása. Lásd „rómaiak vallása”

- vallás (rejtelemimádatok): Lásd „rejtelemimádat(ok)”

- vallás bizonyossága: 101:0.3 „meghaladja az elme értelmét, sőt még a bölcselet oktanát is.”

- vallás kettős fogalma: 94:3.1 A) Tény, hogy az összes világegyetemi teremtmény Egyetemes Atyával bír, és B) tény, hogy e teremtmények számára nyitva áll a világegyetembeli felemelkedés tapasztalást nyújtó útja.

- vallás (kinyilatkoztatott ~): lásd „kinyilatkoztatott vallás”

- vallás (kinyilatkoztatott vallás tartalmi elemek): lásd „kinyilatkoztatás (tartalmi elemek)”

- vallás (mint társadalmi intézmény): 92:1.3 „magába foglal szertartásos szokásokat, jelképeket, imádásfajtákat, írásokat, oltárokat, szentélyeket és templomokat. A szentelt víz, a kegytárgyak, a bűvtárgyak, a szerencsetárgyak, a papi öltözékek, a harangok, a dobok és a papság szokványos tartozékai minden vallásnak.” 92:2.1 A vallás szilárd emberi intézmény, nehézkesen igazodik a változó társadalomhoz.

- vallás („nemzeti vallások”): 92:6.20 ilyen volt a korai római császárimádás és a sintó. Lásd még „vallás (ősök imádása)” és „sintó”

- vallás (ősök imádása): 92:6.20 még a XX. században is jelen volt Kína-, Japán- és India-szerte. Ez az imádat forma nyugaton „a nemzeti istenek előtti hódolattá és a faji hősök iránti tiszteletté fejlődött.” 92:5.7 Egyiptomban a napimádás az ősök imádásának egyik formája volt. 95:2.7 A régi egyiptomiak hittek abban , hogy a csillagok az érdemes lelkek továbbélését jelzik, míg az érdemtelenek a napban szívódnak fel. Lásd még „sárga emberfajta (ősi idők tisztelete)”

- vallás (sálemi ~): 96:0.3 „Palesztinában a kénieknél hitvallásként létezett”.

- vallás (vallások közötti evolúciós kapocs): 92:6.7 az evolúciós vallások és a kinyilatkoztatott vallások közötti egyik evolúciós kapocs a többistenhittől az egyistenhitig tartó bölcseleti átmenet. A héber vallás ennek megtestesítője.

- vallás célja: 16:6.10-6.11 a tudományos tényszerűségből, az erkölcsi bölcseletből és a tiszta vallásos tapasztalásból eredő dolgok, jelentéstartalmak és értékek nemesebbé tétele az emberben. 101:10.5 Továbbá az értelmi állandóság és a bölcseleti biztonság megadása, valamint az emberi élet kiegyensúlyozása és gazdagítása a halandói és az isteni vegyítése által.

- vallás erkölcstani válasza: 101:9.7 az ember erkölcsi értékekről készített értékelése magára nézve és a társai dolgaira kivetítve.

- vallás fejlődésének feltételei: első közelítésben ilyen 99:3.7 a) a fegyelmező hatást gyakorló építő jellegű bírálat, b) a bölcselet erősítő szerepe, c) a tudomány megtisztító ereje, d) valamint az eszményekhez hű egyének közösségeinek léte. 99:3.9 A vallás szentségtelenné válását megakadályozó, a függetlenségét és a fejlődését biztosító feltételek a másik megközelítés szerint a következők. 99:3.10 1. A bíráló és helyesbítő bölcselet. 99:3.11 2. „Mentesség minden társadalmi, gazdasági és politikai szövetségtől.” 99:3.12 3. „Alkotó, megerősítő és a szeretet kibontakozását támogató társaságok” léte. 99:3.13 4. „A szellemi látásmód fokozatos kiteljesítése és a mindenségrendi értékek méltánylása.” 99:3.14 5. „A vakbuzgóság elkerülése a tudomány értelmi alapállásának kiegyenlítő szerepe révén.”

- vallás kihívásai (a XXI. század nehézségei): a) 99:4.7 az önzetlen és szeretetteljes társadalmi szolgálatra való ösztönzés elveszítése, b) a műveltségek váratlan keveredése, c) a hitvallások összevegyülése, d) az egyházi fennhatóság csökkenése, e) a családi élet megváltozása, f) városiasodás, g) elgépiesítés.

- vallás küldetése (feladata, dolga): 99:1.3 társadalmi befolyásolóként állandósítja az emberiség eszményképeit, így segítve a polgárosultság és a műveltség fejlődési szakaszai közötti átmenetet. 99:3.16 A vallás feladata olyan hűség kialakítása és ösztönzése a mindenség rendjének irányában, amely az egyes állampolgárokat sikeresen tereli a társadalmi szolgálatok vállalása felé. 99:5.1 A társadalom szintjén a vallás az erkölcsök megőrzőjeként és a társadalmi viszonyok megszilárdítójaként is működik.

- vallás megtapasztalás fokai: 101:5.13 a) a hit bizonyossága és a lelkiismeret megerősítése, b) mely kiegészül a kinyilatkoztatott valóságok élményének igazságával, c) amit a morontia fejlődés, a morontia mota megragadása követ. Lásd még „morontia fejlődés”

- vallás rendeltetése: 103:3.2 az Isten és az ember szolgálata, 103:3.3 az ember környezetének megváltoztatása. 5:4.7 Az, hogy „mindazon dolgok szellemi egyesítő valóságává váljon, amelyek az emberi tapasztalásban jók, szépek és igazak.”

- vallás társadalmi szerepe: 70:11.5 a társadalmat nem lehetett volna összetartani a korai időkben, ha a jogok nem kaptak volna megerősítést általa. 99:0.1 A múltban a rossz jóra való lecserélésére a vallás a fennálló társadalmi renden belül vállalkozott. 70:1.14 A korai vallások szentesítették a háborút. A papság rendszerint szövetkezett a katonai hatalommal. 70:8.18 A vallás akkor képes a társadalom emelője lenni, ha egészséges, ép elmékre támaszkodhat. 99:0.2 A vallás nem lehet közvetlenül érintett új társadalmi rendek megalkotásában vagy a régiek megőrzésében. 99:5.1 A társadalom szintjén a vallás az erkölcsök megőrzőjeként és a társadalmi viszonyok megszilárdítójaként is működik. 79:6.10 A haladó, fejlett vallás hajtóerő, amely döntő tényező a műveltség fejlődésében. Ilyen volt a kínaiak vallása az andita vándorlások időszakában, ami a Szinglangton által hirdetett „Egy Igazság” imádatához való ragaszkodásban nyilvánult meg.

- vallás társadalmi vetülete: 99:5.1 „a vallás kizárólag személyes szellemi tapasztalás – az Isten Atyaként való megismerése – e tapasztalás szükségszerű következménye – az ember testvérként való elismerése – azt jelenti, hogy a sajátlényeg igazodik a többi sajátlényeghez, és ez maga után vonja a vallási élet társadalmi vagy csoportos jellegét.” Így válik a személyes igazodás társadalmi szolgálattá, csoportigazodássá.

- vallás tévútjai: 103:9.1 a) az értelmi tartalmak mitológiai hóbortjai, b) a lélektani káprázatok, c) a vétekről alkotott bölcseleti feltevések, d) az önámítási módszerek, e) a vallási bölcselettartalom politika hatására történő torzulásai, f) a társadalmi és gazdasági ráhatás elfajzást eredményező hatásai a vallás bölcselettartalmára.

- vallás valósága: 100:2.2 a szeretet által hajtott, az önzetlen segédkezés által mozgatott és az isteniség tökéletességére vonatkozó eszményképek őszinte imádása által uralt ember személyiségében mutatkozik meg.

- vallás (intézményesült) veszélyei: 99:6.3 a) a hiedelmek rögzülése és a nézetek megmerevedése; b) a hagyományos érdekek felgyülemlése és az elvilágiasodás erősödése; c) az igazság szabványosítására és kőbe vésésére való hajlam; d) a vallás elterelése az Isten szolgálatától az egyház szolgálata felé; e) a vezetők elterelése a segédkezőkké válástól az intézőkké válás felé; f) a szakadár felekezetek és versengő csoportok alapítására való hajlam; g) elnyomó egyházi fennhatóság létrehozása; h) az előkelő „választott népi” hozzáállás kialakítása; i) a szentségről alkotott hamis és eltúlzott eszmék erőltetése; j) a vallás megszokottá tétele és az istenimádat megmerevítése; k) a múlt felé fordulás a jelen igényeinek figyelmen kívül hagyása mellett; l) a naprakész vallási értelmezések elmulasztása; m) a világi intézményi feladatkörökkel való keveredés; n) a vallási kasztok helytelen megkülönböztetésének megteremtése; ny) az óhitűség türelmetlen bírálatának megjelenése; o) az ifjúság képzeletére való hatásgyakorlás hiánya; p) az örök üdvözülésről szóló evangélium megmentő üzenetének elvesztése, r) az emberek korlátozása a személyes szellemi tevékenységeikben.

- vallásbölcselet (eszményképe): 103:9.5 az a hit-bizodalom, mely a) bízik „a világegyetemek mindensége végtelen Atyjának feltétlen szeretetében”, b) bizonyos az üdvözülésben és c) „csak azzal törődik, hogy megismerje és megcselekedje a paradicsomi Atya akaratát.”

- vallásbölcselet (személyes ~): 101:7.2 alapját a kibontakozó eszmék és a tapasztalatokat szolgáltató élet adja, amiket módosíthat a társak utánzására való hajlam. A bölcseleti következtetések értéke függ a jelentéstartalmak iránti érzékenységtől, az elmélyült, őszinte, különbségtevő gondolkodástól. „Az erkölcsileg gyávák sohasem érik el a bölcseleti gondolkodás magas síkjait; bátorság kell az új tapasztalási területekre való behatoláshoz és az értelmi élet ismeretlen területeinek felfedezésével való megpróbálkozáshoz.” Csak így alakulhatnak ki új értékrendszerek, ölthetnek új alakot eszményképek. A „személyes Istenről új felfogásokhoz jut el az ember, melyet a hozzá fűződő viszonnyal kapcsolatos fogalmak kibővülése követ.” Lásd még „vallásbölcselet szintjei”

- vallásbölcselet szintjei: 101:7.4 A) A vallási élményt megélő személy alkalmazkodik, aláveti magát a hagyománynak és a tekintélynek. B) Megelégedés a kis felismerésekkel. A halandó elfogadja a magára hagyottság gondolatát. C) E csoport halandói eljutnak értelmükkel az ok-okozati felismerésekre, de vagy a műveltségi kötelék tartja őket fogva, vagy pedig a tudomány anyagelvű béklyói. D) A negyedik bölcseleti szint művelője „megszabadul minden szabályszerű és hagyományos akadálytól és mer őszintén, hűségesen, félelemtől mentesen és igazul gondolkodni, cselekedni és élni.” 101:7.5 Az igazi vallásbölcselet különbséget tesz az anyagi és a szellemi világ valóságai között, de felismeri az egyesülésüket az értelmi törekvés és a társadalmi szolgálat terén. 101:7.6 Az igazi vallásbölcselet segít a mindenségrendi valóság egyre tisztábban látott értékeinek megtapasztalásában.

- vallásfajták (az Urantián):103:0.4 „1. Természetes vagy evolúciós vallás.

- 103:0.5 2. Természetfeletti vagy kinyilatkoztatott vallás.

- 103:0.6 3. Gyakorlati vagy közkeletű vallás, mely különböző mértékben tartalmazza a természetes és a természetfeletti vallások elemeit.”

- 103:0.7 4. Bölcseleti vallások, melyek ember alkotta, bölcseleti úton kitalált hittudományi tantételek és józan ész alkotta vallások.

- vallásfejlődés: 99:1.2 a vallásnak az erkölcsi állhatatosság és a szellemi fejlődés ösztönzőjévé kell válnia. 92:0.5 A vallás fejlődésének útja a morontia értékek megragadásán át a szellemi igazság mennyei magasságaiba vezet. 92:0.2 – 0.5 E folyamat segítői a hét elmeszellem-segéd közé tartozó istenimádat segéd és a bölcsesség segéd, valamint a Szent Szellem, a Gondolatigazítók, a szeráfok és az Igazság Szelleme. 92:2.1 A vallás a bölcsességet követve fejlődik, 92:2.2 és mindig a fennálló erkölcsökbe kapaszkodik, az ősit szentnek gondolva. 92:6.19 Mivel az ember evolúciós teremtmény, ezért a magasabb szintű, kinyilatkoztatott igazságot is csak fokozatosan, evolúciós módszerek útján tudja befogadni. 92:7.4 A vallások „az ember változatlan szellemi vezetésére adott változó értelmi válaszok eredményeként jelentek meg.” A különböző vallások hitvallásai, tantételei és vallási szokásai eltérnek egymástól. Az eltérő vallások követői csak akkor fognak egységet megélni, ha a mindenek szellemi Atyját igaz imádás által ismerik el. 92:7.5 A fejlődés révén „a vallás önkéntelen és kifinomult áhítattá, a szeretet hűségének élő tapasztalásává válik.” 52:2.3 A vallás fejlődése a Bolygóherceg érkezése előtt teljesen evolúciós folyamat. Ezt követően a fokozatos kinyilatkoztatások és az evolúció révén fejlődik. 92:1.3 Egy kifejlődött vallást nem lehet teljesen elkülöníteni a varázslástól vagy a boszorkányságtól. 100:0.1 A vallás a közösségek fejlődését az egyének fejlődésén keresztül támogatja, „az egyesek fejlődését pedig a közösség előrehaladásán keresztül erősíti.” A vallás az egyént eszményalapú hatalommal bíró személlyé alakítja. 100:1.1 Gyarapítja a jelentéstartalmakat és az értékeket magasabb szintre emeli. 102:2.9 Függetlenül a meggyőződésbeli tévelygéstől, „a vallás lendületes”, „a vallás mindig tesz valamit”.

- vallási bizonyság (vallásos bizonyosság jellemzői): 102:1.4 az egész személyiség legmélyebb alapjaiból származik.

- 102:2.2 Az állításai a hívő számára abszolútok.

- 102:2.2 A hívő hozzáállását rendíthetetlenné teszi.

- 102:2.2 Az ilyen kifejeződés szelleme biztos és kiegyensúlyozott.

- 102:2.2 Soha nem tolja erőszakosan előtérbe önmagát.

- 102:2.2 Nem magasztalja fel magát.

- 102:2.2 Az ember és a Gondolatigazító közös munkájának eredménye.

- 102:2.3 A vallási hívő úgy tevékenykedik, mintha az Örökkévaló jelenlétében élne.

- 102:2.3 A vallási hívő a jellemében nyugodtságot, a személyiségében pedig kiegyensúlyozottságot mutat.

- vallási csoport (értékelemei): 103:5.12 a) szellemi egységet képvisel, b) az élő Istent imádja, c) szentesíti az emberek közötti testvériséget, d) „mentesíteni meri a tagjait mindenféle hitvallási kényszertől.”

- vallási ellentmondások: 92:2.3 jelentős részben azok a kísérletek hozták létre, melyek által megkísérelték összebékíteni a kifogásolható régi szokásokat az új, teljesebb magyarázatokkal. Az eredeti cél mindig az volt, hogy hihető elméleteket találjanak az ősi, túlhaladott szokások vallási célú megtartásának igazolásához.

- vallási elragadtatás: 91:7.3 a mély szellemi jellem megnyilvánulása, mely ritkán tekinthető tisztán érzelmi behatás következményének. „A valódi szellemi öröm rendszerint nagy, kifelé irányuló nyugodtsággal és csaknem tökéletes érzelmi önuralommal jár.” Lásd még „elragadtatás”.

- vallási érzület (vallásos érzés): 101:1.2 az ilyen „tapasztalások a halandói elme természetesen kialakult rendszerén keresztül jelennek meg.” 92:1.4 A vallási érzületet a rejtelem és a hatalom is ösztönözte, de részét képezhette a vallási félelem is.

- vallási fejlődés: 103:2.1 „nem megy végbe tudatos erőfeszítés és céltudatos, egyéni elhatározás nélkül.”

- vallási (vallásos) gyarapodás: 100:1.9 önkéntelenül valósul, és a halandói elme tudatfeletti szintjein folyó alkotótevékenységeket jelzi. 100:5.2 „A vallásos gyarapodás fejlődési iránya a megrekedtségtől az összeütközésen keresztül az összehangolódás felé mutat, a biztonságérzet hiányától a feltétlen hit felé, a mindenségrendi tudat zavarától a személyiség egyesítése felé, a mulandó céltól az örökkévaló felé, a félelem béklyójától az isteni fiúi elismertség szabadsága felé.”

- vallási gyarapodás előfeltételei: 100:1.5 a) önmegvalósításra irányuló fejlődő élet, b) a természetes hajlamok összehangolása, c) a kíváncsiság és a kalandvágy megléte, d) a megelégedés érzéseinek megtapasztalása, e) a figyelem működése, f ) a veszélyhelyzetek észlelése és tudatosítása, g) a csodák csábítása, h) a kicsinység és az alázat tudatosulása, i) valamint a sajátlényeg önbírálattal társult felfedezése. Lásd még „szellemi növekedés”

- vallási gyarapodás elősegítői: 100.1.8 a) az isteni értékekre való érzékenység fejlesztése, b) a vallásos élet másokban való felismerése, c) a mindenségrendi jelentéstartalmakon való elmélyült gondolkodás, d) a problémák megoldása az istenimádás gyakorlása által, e) az egyéni szellemi élet felismeréseinek megosztása a társakkal, f) az önzőség kerülése, g) az isteni kegyelemre való kizárólagos építés mellőzése, h) az Isten jelenlétében való élet.

- vallási hagyomány: 4:5.1 „a letűnt korok Istent ismerő emberei által megszerzett tapasztalatok tökéletlenül megőrzött emléke”.

- vallási hívek: 99:2.4 a társadalom számára annyiban bírnak nagyobb haszonnal másoknál, amennyiben a vallásuk által a mindenség rendjének teljesebb látásával rendelkeznek. Ez felsőbbrendű társadalmi bölcsességet biztosít a számukra. 99:2.3 A vallási híveknek egyénekként kell működniük, nem pártként vagy intézményként. A törekvéseiket a vallási ügyek előmozdítására kell összpontosítaniuk.

- vallási hívő: 102:6.3 „a szeretet Istenében hisz.”

- vallási igazság: 92:5.16 „az Isten Atyasága és az összes teremtmény testvéri viszonya”.

- vallási kérdés: 129:1.10 Az embernek az Istenhez fűződő viszonya.

- vallási késztetés: 99:3.6 „személyes és többé-kevésbé fel nem ismert”. Képes komoly szerepet játszani a társadalmi újjászervezés programjában.

- vallási korszakok: 92:5.8 az Ádám utáni Urantián hét nagyobb vallási korszak különböztethető meg. 92:5.9 1. A szetfi időszak. 92:5.10 2. A Melkizedek-féle hitterjesztők kora. 92:5.11 3. A Melkizedek utáni kor. 92:5.12 4. A Krisztus előtti hatodik század. 92:5.13 5. A Krisztus utáni első század. 92:5.14 6. A Krisztus utáni hatodik század. 92:5.15 7. A Krisztus utáni tizenötödik század.

- vallási korszakok (1. A szetfi időszak.): 92:5.9 az Ádám utáni időszak nagy tanítói a szetfi papok voltak. Képviselték az Ádám által kinyilatkoztatott háromság felfogást is. Hatásukat a görögök, a sumérok és a hinduk őrizték meg legtovább.

- vallási korszakok (2. A Melkizedek-féle hitterjesztők kora.): 92:5.10 a sálemi Melkizedek tanítását hirdették. A hitről azt tanították, hogy az Isten kegyének ára. A tanításaik megalapozták az Urantia később kialakult vallásait.

- vallási korszakok (3. A Melkizedek utáni kor.): 92:5.11 kiemelkedő vallási tanítói voltak Amenemope, Ikhnaton és különösen Mózes.

- vallási korszakok (4. A Krisztus előtti hatodik század.): 92:5.12 a vallási eszmélés nagy korszaka az Urantián. E korszak kiemelkedő tanítói voltak Gautama (Buddha), Konfuciusz, Lao-ce, Zoroaszter, Platon és a dzsainista tanítók.

- vallási korszakok (5. A Krisztus utáni első század.): 92:5.13 legnagyobb vallási tanítója a názáreti Jézus. Tanításai meghaladták a Keresztelő János által alapított tiszteletfajtát. A korszak említendő két nagy tanítója még a tárzusi Pál és az alexandriai Philó.

- vallási korszakok (6. A Krisztus utáni hatodik század.): 92:5.14 ezen időszak jelentős vallásalapítója Mohamed. Hitvallása az idegenek hiteiből „eredő társadalmi igények és a saját népe vallási életének következetlensége elleni tiltakozás volt.”

- vallási korszakok (7. A Krisztus utáni tizenötödik század.): 92:5.15 ezen időszak egybeesett a kereszténység egységének felbomlásával nyugaton és a szikhizmus egységesülésével keleten. A szikhizmus kiemelkedő tanítója Nának guru volt, aki a követőivel magasabb egységbe rendezte az iszlám, a hinduizmus és a buddhizmus összevegyült tanításait.

- vallási közvetítő: 90:0.2 az ősi ember úgy tartotta, hogy a szellemvilágot csak kivételes emberek tudják befolyásolni, és a szellemek csak kivételes férfiakat és nőket hajlandók meghallgatni. Így a hívő és az imádat tárgya között közvetítőként megjelent a javas, a sámán, majd pedig a pap.

- vallási látásmód: 102:3.3 „vallásos cselekedetekhez, a társadalmi szolgálat és az emberszerető jóakarat önzetlen tetteihez” vezet.

- vallási összejövetel: 103:4.1 a közösség légköre hatja át, mivel „az istenivel való közösség érzését kelti”. A vallási közösség legkorábbi formája a „közös étkezésen való részvétel volt”.

- vallási tapasztalás: 99:5.6 a szellemi Atyára vonatkozó személyes tapasztalás, amely a szellem gyümölcseinek termését eredményezi „a szellem vezette halandó mindennapi életében.” 99:7.5 A személyes vallásos tapasztalás képes szembesíteni az embert a „gyarapodó és fejlődő mindenségrendi létpolgárság örök valóságaival.” 99:5.1 A személyes szellemi tapasztalás lehetőséget ad az egyénnek arra, hogy az Istent Atyaként tapasztalja, ismerje meg. 100:1.6 A vallási tapasztalásra befolyással vannak az olyan időleges körülmények, mint a testi egészség, az örökölt vérmérséklet és a társadalmi környezet.

- vallási tapasztalás (~ tapasztalat): 101:1.4 a legmagasabb rendű formája nem függ előzetes tettektől. 101:1.6 A vallási tapasztalás „a biztos Isten-tudathoz és a hívői személyiség továbbélésének kétségtelen bizonyosságához vezet.” 101:3.18 A vallási tapasztalás személyesen birtokolt szellemi valóság, mely az emberi természet végső felruházottságának is tekinthető. Lásd még „vallásos tapasztalás” Lásd még „vallásos tapasztalás (tiszta ~)”

- vallási tevékenységek (csoportos) célja: 99:6.2 a) érzelmi hatás kiváltása a vallás hűségelemei által; b) az igazság, a szépség és a jóság iránti érdeklődés felerősítése; c) a legfelsőbb értékek iránti vonzódás támogatása; d) az önzetlen közösségi szolgálat fokozása; e) a családi életben rejlő lehetőségek méltó elismerése; f) a vallási oktatás előmozdítása; g) bölcs tanács és szellemi útmutatás adása; h) a csoportos istenimádás támogatása; i) az emberek közötti barátság bátorítása; j) az erkölcsiség megőrzése; k) a szomszédok segítőkészségének előmozdítása; l) és az örök üdvözülésről szóló üzenetek jó hírének terjesztése.

- vallási vágy: 101:1.7 nem kényszeríti az embert arra, hogy higgyen az Istenben, hanem azon meggyőződését erősíti, hogy hinnie kellene benne.

- vallási vágy tartalmai: 98:2.10 a) az üdvözüléssel kapcsolatos ígéretek b) és az imákat meghallgatni képes személyes Isten léte. Lásd még „üdvözülés ígérete”

- vallási vezető(k): 90:5.8 közülük azok bírnak felbecsülhetetlen értékkel az embercsoportok számára, akik a felsőbb, jobb valóságok felé mutatták az utat számukra.

- vallásbölcseleti irányzatok: 99:4.9-4.12 az isteni szellem, a földi ember, vagy a természet tudományos alapú eszményítése révén léteznek. Részben hiedelem jellegűek. A XXI. században még küzdelem folyt közöttük. Ezek, 99:4.10 1. „Számos vallás szellemalapú hiedelme (egy gondviselő Istenségben).” 99:4.11 2. „Számos bölcselet emberbaráti és eszményalapú hiedelme.” 99:4.12 3. „Számos tudomány működéselvű és természetközpontú felfogásai.” 99:4.13 E három részleges megközelítést végül összhangba fogja hozni a vallásról, a bölcseletről és a mindenségtanról szóló Urantia kinyilatkoztatás, „mely bemutatja a Paradicsom Háromságából kiáradó és a Legfelsőbb Istenségén belül tér-idő egyesülést elérő szellem, elme és energia háromsági létezését.”

- vallásfejlődés: 87:5.2 az ősök a vallásukban jelenítették meg a véletlen dolgok rejtélyes voltával kapcsolatos képzelgéseiket. 89:2.1 A kezdetleges vallás kialakulását a véletlentől és a balszerencsétől való félelem ösztönözte, 92:1.2 és a természetimádástól kezdve 89:2.1 „a varázslásból és a kísértetekből a szellemeken és bűvtárgyakon át a tabukig jutva fejlődött ki.” 89:1.7 Egy tabu fennmaradását a vallás szentesítő ereje biztosította. 89:2. A tabu megsértéséből következő bűnt a gyónás, a megbocsátás és a megtisztulás korai szertartásai útján kezelték. 89:3.1 Ezeket a lemondás megjelenése követte, amely leginkább a böjtölésben nyilvánult meg. 89:4.4 A rossz szellemi hatás elkerülését, a szellemek engesztelését és elűzését, a vallás fejlődésével a megbékítés és a vezeklés szertartásai váltották fel. 87:0.2 A vallási evolúció első lépcsőfoka a félelmen alapuló kísértetszellem-félés volt. 68:3.3 A halottak eltávozott szellemeitől való közös rettegés hozzájárult ahhoz, hogy fegyelmezettebb, alaposabban szabályozott, közös felfogással rendelkező embercsoportok jöjjenek létre. 86:6.2 A kísértetek és szellemek elképzelt világának valóságaiban való hit az egész emberiség elmebéli és erkölcsi életét mindörökre megváltoztatta. 86:6.7 Az ember a viszonylagosan helyes és helytelen dolgok természetes felismeréséig az örökké elégedetlen szellemek megbékítéséért folyó küzdelmen keresztül jutott el. 87:4.5 A jó és a rossz szellemek tantételének kialakulása pedig a következetesen viselkedő halandó feletti lényekben való hit megjelenését eredményezte, ami az igazsággal kapcsolatos legnagyobb jelentőségű bölcseleti felfedezések egyike. 87:4.6 Bár a jó és a rossz szellemekre vonatkozó felfogás képessé tette az embert arra, hogy az élete véletlen változásait összhangba hozza a halandó-feletti erők fogalmával, azonban megnehezítette a mindenségrendi egység elképzelését a hívők számára. 88:6.2 A „vallás fejlődésével a varázslás az ember saját imádatán kívül eső szellemi működésre alkalmazott fogalom lett, és utalt a régebbi kísértethiedelmekre is.” 90:5.5 A vallás intézményesülésével a papság magához ragadta „a mennynek kulcsai”-t.

- vallásközvetítő (elsőrendű ~): 91:1.2 az ima. 91:5.6 Káros, ha az elsőrendű vallásközvetítő másodrendű vallásközvetítőkkel társul.

- vallásközvetítő (másodrendű ~): 91:5.6 ilyenek lehetnek például „a papok, a szent könyvek, az imádási szokások és a szertartások is.”

- vallások (nemzetközi „fajközi” vallások): 92:6.16 a héber, a buddhista, a keresztény és az iszlám.

- vallások (Urantia vallásai a XX. században): 92:6.3 1. a hinduizmus, 92:6.4 2. a héber vallás, 92:6.5 3. a buddhizmus, 92:6.6 4. a konfuciánus tanok, 92:6.7 5. a taoista hitek, 92:6.8 6. a zoroasztrizmus, 92:6.9 7. a sintó, 92:6.10 8. a dzsainizmus, 92:6.11 9. a kereszténység, 92:6.12 10. az iszlám, 92:6.13 11. és a szikhizmus.

- vallások értéke: 92:7.3 az urantiai vallások addig jók, „amíg közelebb viszik az embert Istenhez és lehetővé teszik az Atya felismerését az ember számára.”

- vallásos bátorság: 103:9.12 akkor igazi, ha megtörhetetlen.

- vallásos egyén: 5:4.3 „igyekszik azonosítani magát a világegyetemmel, majd pedig ezen egyesített sajátlényegnek olyan tevékenységeket szab meg, melyekkel az ő világegyetemi családjába tartozó emberi és emberfeletti lénytársainak szolgálatára lehet.”

- vallásos ember: 101:2.9 egyszerre találja meg az Istent a természetben és a személyes Istent a saját lelkében. 102:3.7 Magaként szereti az embereket.

- „vallásos ember” („egy vallásos ember”): 129:1.7 A zsidók szívesen nevezték így a vallásukra áttért idegeneket.

- vallásos erő: 102:2.2 az ember és a minden bölcsesség örök forrása (Gondolatigazító) magasztos társulásának munkája.

- vallásos élet: 100:4.1 mivel odaadó élet, ezért eredeti és önkéntelen alkotó élet. 103:9.12 Az okszerűsége kétségbevonhatatlan.

- vallásos élet jegyei: 100:6.1 „megkérdőjelezhetetlen elkötelezettség és őszinte odaadás a legfelsőbb értékek iránt.” Ilyen jellegű odaadottságot megélhet egy vallástalan anya vagy egy hitetlen is az általa felkarolt ügyben. A hívő odaadottsága független az általa elfogadott érték igaz vagy hamis voltától.

- vallásos hajlam: 103:0.2 az emberfajták általános és természetes, velük született jellemzője.

- vallásos hűség: 103:9.12 akkor igazi, ha az elemei legfelsőbb rendűek.

- vallásos késztetés (igaz ~): 103:3.1 „eredetét azok a tiszta szellemjelenlétek képezik, melyek az akaratot arra késztetik, hogy önzetlen legyen.”

- vallásos megelégedés: 103:9.12 akkor igazi, ha magasztosan isteni.

- vallásos odaadás: 103:9.12 akkor igazi, ha megkérdőjelezhetetlen.

- vallásos tapasztalás: 102:3.4 Azon tudat felismerése, „hogy az ember megtalálta Istent.” 103:2.6 A „fejlődése végbemehet összeütközéssel és összeütközés nélkül is, de az emberi akarat elkerülhetetlen döntéseinek sora, erőfeszítése és működése mindig jelen van.” 103:9.12 „A vallásos tapasztalásban annyi valóság van, amennyi arányos annak szellemi tartalmával”. A vallásos tapasztalás meggyőződései vitathatatlanok. 102:2.4 Minden „szakaszában ott van a határozott fejlődés”. Lásd még „vallási tapasztalás (~ tapasztalat)”

- vallásos tapasztalás (tiszta ~): 111:3.5 „a legfelsőbb értékek és a mindenségrendi jelentéstartalmak egyesülésének egyetemes valóságként való felismerése.”

- vallásos tapasztalás egysége: 103:1.1 „valamely társadalmi vagy faji csoport körében az egyénben lakozó Isten-szilánk azonos természetéből származik.”

- vallásos tudás: 103:9.12 a bizonysága emberfeletti.

- vallásos vágy: 102:3.4 „az isteni valóság utáni sóvár kutatás.”

- Valóság (valóság): 115:7.3 „beleértve a Legfelsőbbet és még a véglegest is, kivéve a hét Abszolút korlátlan értékeit, viszonylagos.” 103:9.12 Olyan szellemi tartalom, amely „az értelem, a tudomány, a bölcselet, a bölcsesség számára és minden más emberi vívmányhoz képest érzékfeletti.” 100:2.6 Örökkévaló alap ez, amely isteni és szellemi. 0:4.1 Az „Egyetemes Atya által és az ő végtelen akaratából ered és a számos különböző világegyetemi ténylegesülési szinten három elsődleges szakaszban érzékelhető:

0:4.2 1. Az istenivé nem tett valóság a nem-személyes energiaterületeitől az egyetemes létezés meg nem személyesíthető értékeinek valóságterületeiig, sőt egészen a Korlátlan Abszolút jelenlétéig terjed.

0:4.3 2. Az istenivé tett valóság minden végtelenné tett Istenség-lehetőséget magába foglal, a legalacsonyabb rendű végestől a legmagasabb rendű végtelenig terjedő összes személyiségterületen keresztül, vagyis mindazt, ami megszemélyesíthető és még többet is – még az Istenségi Abszolút jelenlétét is.

0:4.4 3. Kölcsönösen összekapcsolódott valóság. A világegyetemi valóság feltételezhetően vagy istenivé tett vagy istenivé nem tett, ugyanakkor az istenivé válás szintjét el nem ért lények számára létezik a kölcsönösen összekapcsolódott valóságnak egy óriási területe, mely egyszerre magvábanvaló és ténylegessé váló, amelyet nehéz azonosítani. E mellérendelt valóság nagy részét az Egyetemes Abszolút területei foglalják magukba.”

0:4.6 Az idő és a tér szempontjából a valóság tovább osztályozható:

„0:4.7 1. Tényleges és magvábanvaló. Ezek a teljes kifejeződéssel létező valóságok, szemben a rejtett növekedési készséget hordozókkal. Az Örökkévaló Fiú abszolút szellemi ténylegesség; a halandó ember igen nagy mértékben még beteljesületlen szellemi lehetségesség.

0:4.8 2. Abszolút és Abszolútat el nem érő. Az abszolút valóságok örökkévalósági lételvi létezők. Az abszolútat el nem érő valóságok két szintre vetülnek ki: Abszonitok – melyek az idővel és az örökkévalósággal összevetve viszonylagos valóságok. Végesek – a térbe kivetült és az időben ténylegessé vált valóságok.

0:4.9 3. Lételvi és élményelvi. A paradicsomi Istenség lételvi, viszont a kiemelkedő Legfelsőbb és Végleges élményelvi.

0:4.10 4. Személyes és személytelen. Az Istenség kiterjedését, a személyiség kifejeződését és a világegyetemi evolúciót mindörökre az Atya szabad akaratú cselekedete határozza meg, mely mindörökre elválasztotta az Örökkévaló Fiúban összpontosuló ténylegesség és lehetségesség elme-szellem-személyes jelentéstartalmait és értékeit a Paradicsom örök Szigetében összpontosuló és benne foglalt dolgoktól.” 100:3.5 A valóság változást és növekedést is jelent. 56:9.11 A Valóság az Egyetemes Atya világában korlátlan, és az abszolút értékek és jelentéstartalmak egységét jelenti. 0:3.1 A Valóság hét „fokozatban és hét mellérendelt Abszolútként létezik:

0:3.2 1. Az Első Forrás és Középpont.

0:3.3 2. A Második Forrás és Középpont.

0:3.4 3. A Harmadik Forrás és Középpont.

0:3.5 4. A Paradicsom Szigete.

0:3.6 5. Az Istenségi Abszolút.

0:3.7 6. Az Egyetemes Abszolút.

0:3.8 7. A Korlátlan Abszolút.”

0:4.5 „A valóság elsődleges különbözeteit az istenivé tett és az istenivé nem tett alkotja – az Istenségi Abszolút és a Korlátlan Abszolút. Az elsődleges kapcsolat pedig a közöttük lévő feszültség. Ezt az Atya-kiváltotta isteniség-feszültséget tökéletesen feloldja az Egyetemes Abszolút és mindez az Egyetemes Abszolútként válik örökkévalóvá.”

- valóság (jellemzők): 106:0.10 „A halandói nézőponttól különbözően és más világegyetemi korszakok felől közelítve sokféle módon bemutatható”.

- 106:0.18 A „növekedését az egymást követő világegyetemi korszakok sajátos körülményei határozzák meg.”

- 106:0.19 Magasabb szintjein a dolgok, a jelentéstartalmak és az értékek egységes rendszert alkotnak.

- 106:6.3 Az „örökké növekvő részterületeinek összehangolódása és társulása megközelíti majd az abszolút besorolású jelleget, mégpedig annak megfelelően, hogy az így csoportot alkotó részterületek milyen mértékben hordozzák magukban a teljes valóságot.”

- 106:7.9 A teljes valóság végső egységesülésének megértésére a három abszolút magvábanvaló ténylegessé válása által nyílik lehetőség.

- 118:3.7 Az „összes mintája teret foglal az anyagi szinteken”.

- valóság (abszolút ~) ismérvei: 105:2.1 „az örökkévalóságból ered”.

- 105.2.1 A létezésének nincs kezdete.

- 105.2.1 Ide tartozik az Istenség három eredendő személye, a Paradicsom Szigete és a három Abszolút.

- 105:2.1 „A hét valóság összehangoltan örökkévaló”.

- valóság (előzetes ~): 105:1.5 „elsőfajú, örökkévalósági helyzet”. Lásd még „örökkévalóság (~ feltételezett, állandósult pillanata)”

- valóság (ténylegessé vált valóságok): 104:5.6 a szellemi, a mindenségrendi és az elmei valóságok.

- valóság (véges ~): 105:5.1 „kiteljesedése a paradicsomi Istenség szabad elhatározásainak és a működési hármasegységek válasz-megnyilvánulásainak köszönhető.” 105:5.2 A véges valóságot érvényre juttató szabad elhatározás „magába foglalja az abszolútság egyfajta korlátozását és maga után vonja a viszonylagosságok megjelenését.”

- valóság (véges ~ eredeti szakaszai): 105:5.6 két eredeti szakaszban létezik.

- 105:5.7 „1. Elsődleges felső határok, a legfelsőbb szintű tökéletes valóság, a Havona-fajtájú világegyetem és teremtmény.”

- 105:5.8 „2. Másodlagos felső határok, a legfelsőbb szinten tökéletessé vált valóság, a felsőbb-világegyetemi fajtájú teremtmény és teremtés.”

105:5.9 Ezek az eredeti megnyilatkozások „az eredetében tökéletes és a fejlődés során tökéletessé vált megnyilvánulás.” A kapcsolatukra az örökkévalóságban az összhang a jellemző. Mivel a másodlagos véges dolgok növekednek, ezért szükségszerű, hogy tökéletlenként jelenjenek meg az időben.

- valóság (véges ~ nem eredeti szakaszai): 105:5.10 „olyan dolgok, jelentéstartalmak és értékek, melyek nem tökéletesek és nem is tökéletessé váltak, mégis összhangban vannak mindkét felsőbb határral”, a véges valóság eredeti szakaszaival. Ezek a harmadlagos felső határok az elsődlegesek és a másodlagosak közötti háromságivá válás és más kapcsolódások eredményeképpen jelennek meg.

- valóság (véges ~ tükröződései): 105:6.1 átmenetet képeznek a magvábanvalókból a ténylegesekbe. A véges alkotó erejű megjelenésének tükröződései közül kiemelkedik

- 105:6.2 1. az istenségi válasz,

- 105:6.3 2. a világegyetemi válasz,

- 106:6.4 3. a teremtményi tükröződés, és

- 105:6.5 4. az isteniségi válasz. Lásd kibontva az alábbiakban.

- valóság (véges ~ tükröződése az istenségi válaszban): 105:6.2 a tapasztaló felsőség három szintjének megjelenése. Ezek

a) „a személyes-szellemi felsőség ténylegessége a Havonában,”

b) „a személyes-erő felsőség kibontakozási lehetősége a létrejövő nagy világegyetemben,” és

c) „a még ismeretlen azon működési képesség, mely az eljövendő világmindenségben valamely felsőségi szinten működő” tapasztaló elmék sajátja.

- valóság (véges ~ tükröződése a világegyetemi válaszban): 105:6.3 a felsőbb-világegyetemi térszint szerkezetére vonatkozó tervek megvalósulásának kezdetét jelenti, mely „fejlődés továbbra is folyamatban van szerte a hét felsőbb-világegyetem fizikai szerveződéseiben.”

- valóság (véges ~ tükröződése a teremtmények által): 105:6.4 idetartozó lények „a Havona örökös lakóiként létező tökéletes lények rendje”, valamint „a hét felsőbb-világegyetemből érkező, tökéletessé lett evolúciós felemelkedők”.

- valóság (véges ~ tükröződése az isteniségi válaszban): 105:6.5 „az evolúciós időbeli késedelemben alapvetően jelen lévő tökéletlenségre adatik”. A Hétszeres Isten ellensúlyozó jelenlétében jelenik meg, „akinek tevékenységei révén minden, ami tökéletesítendő, szervesen összekapcsolódik mind az eredetükben tökéletes, mind pedig a tökéletessé vált dolgokkal.” Az evolúcióval együtt járó időkülönbözet lehetővé teszi a teremtést az időben. A Hétszeres Isten isteniség-eredményei a Legfelsőbb mindenható erőterét vetítik előre. Az időbeli késedelem teremtményi részvételt tesz lehetővé az isteni teremtés folyamatában, akik a fejlődésük teljességének elérése érdekében az Isteniség társaivá válnak.

- valóság (véges ~ elsőrendű társulásai): 106:1.1 Az elsőrendű alatt szellem-eredetű értendő. A teremtményi szinten ők tökéletes személyiségek. A világegyetemi szinten pedig a tökéletes Havona-teremtésösszességként nyilatkozik meg. A Legfelsőbb Isten is közvetlenül, a szellemszemélyében nyilvánul meg a Havonában.

- valóság (véges ~ másodrendű társulásai): 106:1.1 A másodrendű alatt evolúciós, idő-és-tér-szabta szakaszok értendők, melyek csak a növekedés és a kiteljesedés által válnak a mindenségrendi egységesülés részévé. E másodrendű, tökéletesedő véges dolgoknak az elsőrendű tökéletességgel egyenértékű szintet kell elérniük. E fejlődés időbeli késedelemmel jár a felsőbb-világegyetemekben.

- valóság (véges ~ harmadrendű társulásai): 106:1.1 Létezésük tény, de a szerves egységbe való rendeződésük módja még nem került kinyilatkoztatásra.

- valóság abszonit szintje: 0:1.12 „a kezdet és vég nélkül létező dolgok és lények, valamint az idő és a tér meghaladása jellemzik. Az abszonit dolgokat és lényeket nem teremtik; azokat meglényegítik – egyszerűen csak vannak.” A Véglegesség Istenség-szintje az abszonit valóságokkal kapcsolatos működést jelöli. Függetlenül attól, hogy a világmindenség mely részében és mikor haladja meg egy abszonit jelenség az időt és a teret, az maga a Végleges Istenség cselekedete.

- valóság egyesülése (egységesülése): 106:9.4 Fogalmilag lételvi (kezdettel bíró) és élményelvi (beteljesülő). Korlátlanul, örökmód és lételvileg (eredendően) jelen van a paradicsomi Háromságban.

- valóság keletkezése: 105:2.2 a Végtelen Egy kiválása A Határtalanságból.

- valóság minőségi mértéke: 7:1.8 a szellemi érték ténylegességének foka.

- valóság szellemi felfogása: 99:4.4 olyan tapasztalás, amelyben az igazság, a szépség és a jóság felsőbbsége érvényesül. Megélési területei az istenimádás, mely a fiúnak a szellemi Atyához való viszonyában valósul, és a szeretet, mely az emberekkel való közösség építésén keresztül nyilvánul meg.

- valóság véges szintje: 0:1.11 „teremtményi lét és tér-idő korlátok jellemzik. A véges valóságoknak esetleg nincs végük, de mindig van kezdetük – mivel a véges valóságokat teremtik.”

- valóság-átalakulás körének kettős mozgása: 115:3.12 Az Első Forrás és Középpont váltja ki, majd pedig egyensúlyozza „a lehetségesekből a ténylegesekbe való átmeneteket és a létező ténylegesek magvábanvalóvá alakulását.” Lásd még „ténylegesség” „lehetségesség”

- valóság megismerés felső szintje (evolúciós értelem esetében): 130:4.3 Az Egyetemes Atya felismerése és a Legfelsőbb (tapasztalás által kifejlődött) Isten megismerése.

- valóságok egyesülése: 105:7.16 „ a különböző hármasegységek révén abszolút értelemben, a Világmindenség Építészei révén működését tekintve, és a Hét Tökéletes Szellem által” „pedig viszonylagosan egyesül.”

- valóságszintek (mindenségrendi ~): 115:1.3 A véges, az abszonit és az abszolút szintek. Az utóbbi korlátlanul örökkévalónak minősül. „Az abszonitok és a végesek a végtelenség eredeti és elsődleges abszolút valóságának származékai, módosulásai, korlátozódásai és felhígulásai.”

- valóságszintek (világegyetemi ~): 106:0.2 Létező, de az ember számára részben rejtett dolgok, 106:0.10 melyek jó közelítéssel a jelen világegyetemi korszakot jelképezik.

- 106:0.3 1. Tökéletlen végesek. Lásd könyv 106:1.1-106:1.4 „A véges működésiek elsőrendű társulásai”

- 106:0.4 2. Legfelsőbb végesek. Lásd könyv 106:2.1-106:2.8 „A véges valóságok másodrendű legfelsőbb egységesülése”

- 106:0.5 3. Tapasztalás-meghaladók. Lásd könyv 106:3.1-106:3.5 „Tapasztalás-meghaladó harmadrendű valóság-csoportok”

- 106:0.6 4. Véglegesek. Lásd könyv 106:4.1-106:4.4 „Végleges negyedrendű egységesülés”

- 106:0.7 5. Mellérendelt-abszolútok. Lásd könyv 106:5.1-106:5.4 „Mellérendelt-abszolút vagy ötödrendű társulás”

- 106:0.8 6. Abszolútok. Lásd könyv 106:6.1-106:6.6 „Abszolút vagy hatodrendű egységesülés”

- 106:0.9 7. Végtelenség. Lásd könyv 106:7.1-106:7.10 „A beteljesülés véglegessége”

- valóságszintek (világegyetemi ~, tökéletlen végesek): 106:0.3 A nagy világegyetem felemelkedő teremtményeinek jelenlegi helyzete”, mely szint a bolygókon élő embertől kezdve a beteljesülést elértekig tart, mégpedig oly módon, hogy a beteljesülést elérők már nem tartoznak a tökéletlen végesek közé. A világegyetemek fejlődési szakaszait tekintve, e szint „a korai életkezdeményektől a fény és élet korszakába való belépésig tart” azzal a megkötéssel, hogy a fény és élet korszaka már nem tekintendő tökéletlen véges szintnek. Ez a szint „a nagy világegyetemnek a fény és élet korszakába való belépéséhez vezet, mely új fejlődési-növekedési rendek megjelenésével jár együtt az első külső térszintben.

- valóságszintek (világegyetemi ~, legfelsőbb végesek): 106:0.4 A mostani világegyetemi korszak beteljesülését elért, tapasztaló teremtmények jelenlegi helyzete. „A Havona néhány szakasza a legfelsőbb rendbe tartozónak tűnik.”

- valóságszintek (világegyetemi ~, tapasztalás-meghaladók): 106:0.5 Véges-feletti szint, mely megelőző jelleggel követi a véges fejlődési szakaszt. „Magába foglalja a véges kezdetek elő-véges eredetét és minden nyilvánvaló véges végzet vagy beteljesülés utó-véges lényegét. A Paradicsom-Havona nagy része észleléseink szerint a tapasztalás-meghaladó rendbe tartozik.”

- valóságszintek (világegyetemi ~, véglegesek): 106:0.6 „E szinthez tartozik az, amelynek jelentősége van a világmindenség szempontjából és amelynek hatása van a teljessé vált világmindenség beteljesülési szintjére. A Paradicsom-Havona (különösen az Atya világainak köre) sok tekintetben végleges lényegű.”

- valóságszintek (világegyetemi ~, mellérendelt abszolútok): 106:0.7 „E szinthez tartozik a megtapasztalható valóságok kivetülése az alkotó megnyilvánulás teljes-feletti világegyetemi mezőjére.”

- valóságszintek (világegyetemi ~, abszolútok): 106:0.8 „E szint foglalja magába a hét lételvi Abszolút örökkévalóság-jelenlétét.”

- valóságszintek (világegyetemi ~, végtelenség): 106:0.9 Ez a kezdetek előtti és a beteljesülések utáni szint, vagyis a minden kezdet előtt és a minden beteljesülés után feltételezett korlátlan egységű valóság.

- Van: 66:5.3 „A törzsi összhang és a faji együttműködés legfelsőbb bírósága” tízfős szakértő csoportját vezette. 66:2.3 A Bolygóherceg testtel bíró törzskarának tagja volt. 67:3.6 Hűséges maradt a világegyetemi kormányzathoz, nem csatlakozott a Kaligasztia-féle lázadáshoz. 67:6.4 Egészen Ádám koráig az Urantián maradt. Ő lett a bolygón működő emberfeletti személyiségek címzetes feje. Emberi kísérőjével, Amadonnal együtt, az életfa-eljárás révén tartotta fenn magát. 67:6.8 Ádám és Éva megérkezését követően a Jerusemre vitték, ahol egyesült a várakozó Gondolatigazítójával. Jelenleg is az Urantiát szolgálja. 74:0.1, 74:5.1-2 Kr. előtt 35.907 évvel azelőtt hagyta el az Urantiát.

- varázslat (fehér ~): 90:2.2 az a varázslat, amelyet papok, látnokok, sámánok vagy javasok végeztek, 90:2.3 s amelyekhez a törzs rendes szellemeinek és elismert isteneinek volt közük.

- varázslat (fekete ~): 90:2.3 az el nem ismert szellemek közreműködésével végzett varázslat. 90:2.2 Olyan, amelyet boszorkánymesterek, varázstevők, varázslók, boszorkányok, rontástevők, halottidézők, szellemidézők és jövendőmondók végeztek. 91:1.2 A fekete varázslat nem vallási jellegű. Mivel közösségellenesnek minősült, ezért a gyakorlása során nem alkalmaztak benne imát.

- varázslás: 88:4.1 „a feltételezett szellemkörnyezet befolyásolási eljárása”, a „szellemi segítség kikényszerítésének módja” volt, melyet bűvtárgyak és az erősebb szellemek igénybevétele által gyakoroltak. 88:4.2-4.4 Célja a jövőbelátás biztosítása és a környezet kedvező irányba való befolyásolása volt. 91:2.2 A varázslás az embernek a bolygói környezethez való igazodási válaszai következtében jelent meg. A varázslás által az ember arra tett kísérletet, hogy úgy avatkozzon be a valóságba, hogy az ne legyen hatással a varázslás kivitelezőjének tudatos énjére. A varázslás a célok magasabbra emelésével az igazi ima küszöbéig is eljuthatott. 88:4.8 A hajdan élt emberek komolyan hittek abban, hogy az ellenségtől származó hajjal vagy körömnyesedékkel végzett varázslás által az ellenség megölhető. A tökéletlen varázslásra pedig még több varázslás volt a megoldás. 88:6.1 A varázslást hajdan pálcák, „bűbájolási” szertartás és ráolvasás révén végezték, mégpedig meztelenül. Az ősi varázslók között több volt a nő. 88:6.2 A varázslást végző lehetett javas ember, sámán vagy pap. Róluk feltételezték, hogy a közösség javára működnek. A boszorkánymesterek magánjellegű szolgáltatásokat nyújtottak. A jó és a rossz szellemekben való hit alapozta meg a fehér és a fekete varázslatokban való hiedelmeket. 88:4.7 A korai emberek azért ragaszkodtak a varázsláshoz, mert nem értették a természetes halál fogalmát. Úgy gondolták, hogy az ilyen halált varázslással okozzák. 88:4.8 A varázslástól való félelem olyan erő, amely ölni is képes. 88:5.1 A varázslásban hívők a testhez köthető hajat, körmöt vagy köpetet eltemették, nehogy ellenük irányuló varázsláshoz használhassák fel azokat. 88:5.2 A szerelmi varázslásokhoz vért és testváladékot használtak. 88:5.3 A varázslás hívei szerint az ember sorsa befolyásolható volt azzal, ahogyan az őt ábrázoló képpel vagy a vele azonosított bábúval bántak. 88:5.4 Az ősök varázserejűnek tartották a csengőket, a csomókat, a fekete tehén tejét és a fekete macskát is. 88:6.4 Szintén varázserejűnek tartották a taglejtéseket és az utánzást. Például a május elsejei nemi ünnepségek olyan utánzási varázslások voltak, melyek a növényvilág felpezsdüléséhez igazodó nemi szaporodási folyamodványoknak tekinthetők. 88:6.3 De varázserejűnek gondolták az egyhangú éneklések és ráolvasások szertartását is. 88:5.4 Voltak, akik az írást, a nyomtatást és az új társadalmi szokásokat gonosz varázslatoknak tartották. 88:6.6 A korai időkben a szorgalom és a tudás eredményét könnyen tekintették olyan varázslatnak, amelyért halál járt. Ugyanis hamar megvádolhattak valakit azzal, hogy a szomszéd földjéről csalta el a termést. 88:4.6 A korai „babonaságok a bolygói környezet megismerésére és szabályozására irányuló emberi vágy előretörését jelentették.” 88:6.2 A „vallás fejlődésével a varázslás az ember saját imádatán kívül eső szellemi működésre alkalmazott fogalom lett, és utalt a régebbi kísértethiedelmekre is.” 88:6.3 „Az ima az áldozás velejárójaként fokozatosan kiszorította a varázslást.” 103:9.4 A varázslás hatékonyan készítette elő a terepet a későbbi felsőbbrendű vallás számára azzal, hogy anyagfeletti értékek és lények létezését és valóságát tételezte fel.

- varázslás és ima: Lásd „ima és varázslás”.

- vágy (segítség iránt): 92:5.5 Elültetett és ösztönös az evolúciós emberek szívében. Az a célja, hogy az emberek keressék a fentről érkező segítséget és nyitottak legyenek a kívülről érkező segítség iránt. „E vágy rendeltetése, hogy az emberek számítsanak a Bolygóherceg és a későbbi Anyagi Fiak földi megjelenésére.” Ez a vágy teszi hajlamossá az embereket a vezetők személyiségének tiszteletére, akár az általuk tanított igazságok szem elől tévesztése mellett is.

- választási képesség: 112:5.5 „a szabad-akaratú teremtményrend világegyetemi rangjelzése”, mely „az ember legnagyobb lehetőségét és legkomolyabb mindenségrendi felelősségét alkotja.” Lásd még „szabad akarat”

- Választó-osztályozók: 48:2.9 A morontia erőtér-felügyelők hatodik csoportja. 48:2.21 Elsősorban át- és újjáhangolók, 48:2.22 akik a felemelkedő személyiségrendszerét az egyre szellemibbé váló morontia léttel tartják egy ütemben. 48:2.24 Másodsorban pedig természetes módon jelzik, hogy mely morontia személyiségek alkalmasak az adott tanulási vagy egyéb csoportokban való átmeneti társulásra.

- „választott nép”: 96:2.3 Makiventa Melkizedek és Ábrahám korát követően egyes szemita törzseket a vallási hiedelmeik miatt kezdetben Izráel gyermekeinek, később hébereknek, zsidóknak és „választott népnek” kezdték hívni.

- város: 81:3.3 a független városok kora nagyjából Kr.e. 10000 évvel köszöntött be. A kezdetleges kereskedő és kézműves városokat mezőgazdasági és állattenyésztési körzetek övezték. Az átlagos ősi település huszonöt évente harminc-hatvan centiméter vastagságú szemét- és hulladékréteggel gyarapodva hamar a környező földek szintje fölé nőtt, melyhez hozzájárult az is, hogy az új lakóhelyeket a régebbi, sárból rakott kunyhók romjaira építették.

- „vendég-barátság”: 70:3.9 „az átmeneti vendégszeretet viszonyát fejezte ki.”

- versengés: 71:5.1 a társadalmi fejlődés lényeges eleme. Ha szabálytalanul folyik, akkor erőszakot szül. A társadalom adott fejlettségi szintjén a háborúval váltakozik. Meghatározza az ember helyét a termelésben és dönt az iparágak túléléséről is. 71:5.3 A társadalomfejlődés kezdeti időszakában alapvető fontosságú a fokozatos polgárosodás szempontjából. Azonban a fejlett polgárosodott társadalmakban egyre inkább az együttműködés váltja fel. A későbbi polgárosodott társadalmakat jobban segíti az emberek közötti értelmes együttműködés, a megértő testvériesség és a szellemi testvériség. 71:5.4 Az iparban való verseny rendkívül pazarló és igen kevéssé hatékony, ezért gazdaságilag veszteséges.

- veszélyhelyzeti anyagtalanító eljárás: 51:2.3 a teljes, megmenthető népesség érdekében alkalmazzák, ha valamelyik fejlődő faj bolygói életét fizikai eredetű válságos állapot pusztulással fenyegetné. A lakosságot a melkizedekek és az élethordozók által rendelkezésre bocsátott eljárást követen, szeráfi-szállítmányként viszik át arra a világra, melyet a továbbélésükhöz készítettek elő.

- Vevona: 39:5.1 A bolygónk segítő szeráfjaként 39:5.5 a béke lelkeinek vezetője volt az ádámi időkben. Jelenleg az állandó főkormányzó kíséretéhez tartozik az Urantián. Jézus megszületésekor az angyali sereg vezetőjeként ő hirdetett az „Istennek dicsőséget a Havonán és az emberek között békét és jóakaratot”.

- vezeklés: 89:3.3 nélkülözési szertartás. Ilyen a nincstelenség is, mint a húsvér test gyötrésének szertartásos eszköze. 89:0.2 A vezeklés kezdetben a közvetlen balszerencse elleni biztosítás volt, melyben összemosódtak az elkerülés, az elűzés, a kényszerítés és a kiengesztelés szertartásai. 89:3.3 A nélkülöző vezeklés előnye az, hogy önuralomra tanít.

- vezetés: 81:6.42 „A vezetés életbevágó fontosságú a fejlődés során. A bölcsesség, a szellemi meglátás és az előrelátás nélkülözhetetlen a nemzetek megmaradásához. A polgárosodott társadalom addig sohasem kerül igazán veszélybe, míg a rátermett vezetők eltűnése meg nem kezdődik. És az ilyen bölcs vezetők aránya sohasem haladja meg a népesség egy százalékát.”

- Vezető Adatrögzítők: 26:3.5 harmadrendű szupernáf osztály, akiket a Havona második körén teremtenek, de a központi világegyetemben mindenhol működnek. Három példányban jegyeznek fel adatokat – a havonai adatállomány tár, a rendjük szellemi adatállomány tára és a hivatalos paradicsomi feljegyzéstár részére. De adatokat is továbbítanak a Paradicsom élő könyvtár-személyiségei számára.

- véda (Rigvéda): 94:1.7 a Kr. e. 1900 évvel már létezett szent írások válogatott összeállítása, melyet a brahman papság készített a sálemi tanítókkal vívott küzdelem eredményeként. Felülvizsgálatot követően érte meg a XX. századot. 96.0.1 A Rigvéda a hinduk sokféle istenét az istenek egy szellemiségeként ábrázolta. 94:1.7 Később még három véda készült, melyek által a brahman papok az imádási és áldozási szertartásaikat kívánták formába önteni a vallásuk megszilárdítása érdekében.

- védák: 94:1.7 megtalálhatók bennük a legmagasabb rendű és a legalacsonyabb rendű Istenség-felfogások is. 94:2.3 A korai védikus hit részét képezte az, hogy a küzdő halandók a halálban megtalálják a megszabadulást és a szellemi előrelépést.

- védikus tiszteletközösség: 94:1.2 Kr.e. 1900 évvel harminchárom árja istenséget ismert, melyek egy panteonná szervezése ekkor már tartott 94:1.3 „diausz pitárnak, a menny urának; Indrának, a légkör háborgó urának; és Agninak, a háromfejű tűzistennek, a föld urának és a korábbi Háromság fogalom elcsökevényesedett jelképének hármas vezetése alatt.”

- vég: 115:3.17 Nem létezik, 115:3.18 „csak az egyik fejlődési szakaszból a másikba való átmenet van.”

- véges felsőbb szintjei: 117:7.6 „ahol az idő egyesül a meghaladott idővel”, megtapasztalható az egymásra következések összekeveredése.

- véges szint: 0:1.11 Valóság tér-idő korlátok közötti teremtményi léttel.

- véges valóság: 0:1.11 teremtett valóság. 32:3.15 Két elsődleges, egymás mellé rendelt, egymástól függő és egységbe rendeződött megnyilvánulása van – az eredendő tökéletesség és a kifejlődött tökéletesség.

- Végleges (Isten): 106:8.15 „Ez a második Háromság meglényegült egységének istenségi következménye, az isteniség tapasztalás-meghaladó és abszonit megszemélyesülése.” Számos minőség változatosnak tekintett egységében áll fenn. A véglegességi szakaszai között szabályozó-irányító, személyesen megtapasztalható és egyesülésre törő jellegűek is vannak. A Végleges nem azonos a Legfelsőbbel. Nem csak ennek a kiterjesztése. Lásd még „Végleges Isten”

- Végleges Háromság: 0:12.6 Kifejlődő Istenség-következmény, mely „egykor majd a Legfelsőbb Lényből, a Legfelsőbb Teremtő Személyiségekből és a Világmindenség abszonit Építészeiből” fog összeállni. 106:8.10 „Ez a Legfelsőbb Teremtők, a Legfelsőbb Isten és a Világmindenség Építészeinek istenség-társulása.”

- Végleges Isten (meghatározások): 10:8.2 „a Tapasztalattól Függetlenül Létezők által magába foglalt Háromság-megnyilatkozás.”

- 0:9.2 A Legfelsőbb Istent meghaladó meglényegülés.

- 0:9.2 „az időn túllépő és a teret meghaladó világegyetemi szférákon működő személyes Istenség”.

- 105:7.3 „a Végleges az új Istenség-valóságok meglényegülése, az annak előtte korlátlannak az új formájú korlátozódása.”

- 106:4.2 „a világmindenségnek irányt mutató tapasztalás-meghaladó erő-megszemélyesülés.”

- Végleges Isten (jellemzők): 115:3.9 Természetének jellemzője a növekedés.

- 115:7.6 A meglényegülése elkerülhetetlen, melyhez a Legfelsőbb Lény is hozzájárul.

- 115:7.6 A megnyilvánulása tapasztalást meghaladó, a végesen túllépő lesz.

- 105:7.3 „azonosul a tapasztalás-meghaladókkal.”

- 105:7.3 „A Végleges valamivel több, mint a tapasztalás-meghaladó szintre vetülő Legfelsőbb-meghaladó.”

- 0:9.1 Az abszonit szintekre eljutott tér-idő teremtmények végleges szolgálatát is elősegíti, lehetővé teszi.

- 106:4.2 „tapasztalás-meghaladó Istenség”.

- 106:4.2 „egyre teljesebb meglényegülése maga után vonja a teljes teremtésösszesség kiteljesedését”.

- 106:4.3 Ma is jelen van a Havonában, bár a „jelenléte abszonit és személyes-feletti jellegű.”

- 106:4.4 „a teret és időt meghaladva létezik”.

- 106:4.4 Az „abszolútat el nem érő”.

- 106:4.4 „megvannak a képességei az abszolútokkal való működési társulásra.”

- 106:5.1 „a tapasztalás-meghaladó valóság csúcspontja”.

- 106:5.2 Nem képzelhető el olyan személy számára, aki nem bír a Végleges Istenség nem-személyes tulajdonságaival.

- 106:8.21 „nem csak szellem, hanem elme, erő és tapasztalás”, és még ezeknél sokkal több is.

- 117:7.1 A Legfelsőbb Lénynek a jelen világegyetemi korszak kiteljesedésekor kezdődő létszakasza.

- 117:7.1 Külön személyiség lesz.

- 117:7.1 Valóságos hatalommal fog rendelkezni.

- 117:7.1 „tökéletesen egyesített lesz”.

- 118:0.9 A Legfelsőbb Isten (Lény) nélkülözhetetlen a megjelenéséhez.

- 118:2.4 Amikor majd közvetlen irányítást szerez a tér és idő világegyetemei felett, a számukra úgy kezd megnyilatkozni, „mint a Mindenható Legfelsőbb irányító szerepkörei tekintetében a felsőbb-idő és a meghaladott tér felett felügyeletet gyakorló tapasztalás-meghaladó Mindenható.”

- 118:10.11 Fokozatosan születik meg.

- 118:10.11 „minden dolgok tapasztalás-meghaladó egyesítője.”

- Végleges Paradicsomi Testülete:

30:2.132 „1. A Halandói Véglegesrendűek Testülete.

30:2.133 2. A Paradicsomi Véglegesrendűek Testülete.

30:2.134 3. A Háromságot elért Véglegesrendűek Testülete.

30:2.135 4. A Háromságot elért Együttes Véglegesrendűek Testülete.

30:2.136 5. A Havonai Véglegesrendűek Testülete.

30:2.137 6. A Tapasztalás-meghaladó Véglegesrendűek Testülete.

30:2.138 7. A Beteljesülés Ki-nem-nyilatkoztatott Fiainak Testülete.”

- Végleges Paradicsomi Testülete (tagjainak jellemzői): 112:7.16 E végleges rendű lények a Legfelsőbb Lény tapasztalás által fejlődő gyermekei.

- 112:7.17 „arra rendeltettek, hogy valamilyen formában közreműködjenek az első külső térszint világegyetemeinek igazgatásában.” Lásd még „véglegesrendűek” „végleges rendű lény”

- 112:7.17 A természetük „a teremtmény és a Teremtő társulásának mindenségrendi következménye.”

- véglegesrendűek: 56:8.2 „a szülőhelyük felsőbb-világegyetemén kívüli többi felsőbb-világegyetem mindegyikében szolgálnak.” Így érik el a lehetséges teremtményi tapasztalás hétszeres változatosságát. Az Egyetemes Atyát a bennük lakozó Igazító segédkezésén keresztül találják meg. A tapasztalási eljárások révén pedig képesek valóban megismerni a Legfelsőbb Lényt. Az a rendeltetésük, hogy a Legfelsőbb Istenséget szolgálják és kinyilatkoztassák a külső tér jövőbeli világegyetemeiben. Lásd még „Végleges Paradicsomi Testülete (tagjainak jellemzői)” „végleges rendű lény”

- végleges rendű lény: 100:2.6 Halhatatlan személyiség, aki isteni tökéletességre és szolgálatra rendeltetett. Lásd még „Végleges Paradicsomi Testülete (tagjainak jellemzői)” „véglegesrendűek”

- végleges rendű lények körei (jerusemi): 46:5.9 A rendszer hét egyközepű, egyre magasabban elhelyezkedő körből áll. 46:5.32 A körök közepén egy üres templom található, mely azonos minden nebadoni csillagrendszeri központ esetében. A jerusemi épület Mihály jelével van lepecsételve a következő ajánlással. „Nem felszentelve a szellemlét hetedik szakaszához – az örökkévaló feladathoz.”

- végleges rendű lények világa: 47:1.1 A Jerusem első átmeneti világa az ötvenhat közül. 47:1.2 Szellemi lakhely, melynek nagyszerűségét a felemelkedő halandók csak az energia-átalakítók segítségével észlelhetik.

- Végleges Testület (Véglegesrendűek Halandói Testülete): 10:8.7 „A Végleges Testület egyebek mellett magába foglalja az idő és tér azon halandóit, akik minden olyan szempontból elérték a tökéletességet, ami csak az Isten akaratához köthető. Teremtményként és a teremtményi lehetőségek korlátain belül ők teljesen és igazán ismerik az Istent.” 14:3.5 Ők örökre a fényben és életben megállapodottnak tekinthetők, „gyakran tartózkodnak és segédkeznek a Havona-világokon. E magas lények saját otthona a Paradicsomon van.” 55:4.1 E Paradicsomot elért felemelkedő lények önkéntesként a végrehajtás irányításában kínálnak segítséget a húsvér testvéreiknek a morontia templom megjelenését követően, a fény és élet korszakaiban. Együttműködnek a Háromsági Tanító Fiakkal is. 84:6.6 A teremtmények lényeges férfi és női személyiségjegyei még Végleges Testületben is megmaradnak. Az „emberiség e két alapvető változata mindig is érdeklődni fog egymás iránt, ösztönözni, bátorítani és segíteni fogja egymást; mindig függeni fognak az egymás mellé rendeltségtől a nyugtalanító világegyetemi problémák megoldásában és a számos mindenségrendi nehézség leküzdésében.” 47:2.8 Azok a gyermekek, akik a végleges rendű lények világán újraszemélyesülve nőttek fel, vagyis nem részesültek evolúciós tapasztalatokban a halandói születésük világán, e testületbe nem vétetnek fel.

- végleges rendű testület (jellemzők): 117:7.7 Halandó felemelkedők is tagjai lehetnek.

- 117:7.7 A testületbe felvettek esküt tesznek a paradicsomi Háromságra.

- 117:7. A testületbe felvettek hűségesküje a Legfelsőbb (Lénynek) Istennek tett örök fogadalmat is jelenti.

- 117:7.7 Hét testületet alkotnak.

- 117:7.7 Az örök beteljesülésüket a Legfelsőbb Lény a Végleges Háromság egyik tagjaként irányítja. Lásd még „véglegesrendűek (jellemzők)”

- véglegesrendűek (jellemzők): 117:2.5 Evolúciós, tapasztalás útján fejlődő rend.

- 117:2.5 A Legfelsőbb növekedési folyamatának résztvevői.

- 117:2.5 Benne vannak a Legfelsőbb Lényben, az ő részét képezik. Lásd még „végleges rendű testület (jellemzők)”

- véglegesrendűek érzékfeletti lényegűvé alakítása: 117:5.3 Tapasztalási eljárás, melynek segítségével a Végleges Testületbe felvett lélek ráhangolódik az Örökkévaló Fiú szellem-gravitációs körére. Ez teszi elfogadható jelöltté arra, hogy tapasztalati úton elismerjék a Legfelsőbb Isten személyiségeként. Amint az ilyen halandóból fejlődött értelem eljut a szellemi létezés hetedik szintjére, a kettős elméje háromságivá lesz. A már összehangolódott emberi és isteni elmét megdicsőíti a Legfelsőbb Lény tapasztalás által fejlődő elméjével végbemenő egyesülés.

- Végleges Testületek: 31:10.1 Hét van belőlük és a rangidős Főépítész gyakorol fölöttük felügyeletet. Ezek

31:10.2 „1. A Halandói Véglegesrendűek Testülete.

31:10.3 2. A Paradicsomi Véglegesrendűek Testülete.

31:10.4 3. A Háromságot elért Véglegesrendűek Testülete.

31:10.5 4. A Háromságot elért Együttes Véglegesrendűek Testülete.

31:10.6 5. A Havonai Véglegesrendűek Testülete.

31:10.7 6. A Tapasztalás-meghaladó Véglegesrendűek Testülete.

31:10.8 7. A Beteljesülés Ki-nem-nyilatkoztatott Fiainak Testülete.”

- Véglegesség Istenség-szintje: 0:1.12 az abszonit valóságokkal kapcsolatos működést jelöli. „Függetlenül attól, hogy a világmindenség mely részében és mikor haladja meg egy abszonit jelenség az időt és a teret, az maga a Végleges Istenség cselekedete.”

- végrehajtói természetű ügyek: 17:0.11 irányítás, szabályozás, igazgatás, egyéb ügyvitel.

- Végtelen: 105:1.8 „a végtelenség képes az önkorlátozásra és képes valós kifejeződésre a világegyetemi létformák minden szintjén.”

- végtelen: 0:3.24 az Első Forrás és Középpont elsődlegessége, teljessége és véglegessége. Az „Egyetemes Atya abszolút és korlátlanul szabad akarata valódi végtelenségének örökkévalóság-tartalmát képviselő tényleges értékszint. E fogalmat néha Atya-Végtelenként jelöljük.”

- Végtelen Elme: 116:1.3 „a Végtelen Szellem működése”.

- Végtelen keresése: 106:9.11 „egyenes arányban áll az Atyához hasonlatossá válás mértékével”.

- Végtelen Képesség: 105:2.4 + 105:2.10 A Végtelenség Hét Abszolútjának hatodik szakasza.

- 105:2.10 „A nyugvó-válaszoló VAGYOK.”

- 105:2.10 „Ez minden jövőbeli mindenségrendi kiterjedés végtelen tárháza, lehetősége.”

- 105:2.10 „A VAGYOK e szakaszát a legjobban talán a Korlátlan Abszolút kiterjedt gravitációs jelenléteként lehet értelmezni.”

- Végtelen Kibontakozási Lehetőség: 105:2.4 + 105:2.9 A Végtelenség Hét Abszolútjának ötödik szakasza.

- 105:2.9 „Az önkorlátozó VAGYOK.”

- 105:2.9 Végtelenségi tájékozódási pont.

- 105:2.9 Örökké „mutatja a VAGYOK-nak azt az akarati ön-korlátozását, mely révén a háromszoros önkifejeződés és ön-kinyilatkoztatás megtörténhetett.”

- 105:2.9 „A VAGYOK e szakasza alatt rendszerint az Istenségi Abszolút értendő.”

- Végtelen Megtartó (jellemzők): 105:2.4 + 105:2.8 A Végtelenség Hét Abszolútjának negyedik szakasza.

- 105:2.8 „Az önmagával társuló VAGYOK.”

- 10:2.8 „Ez a valóság állandósultságának és magvábanvalóinak elsőfajú társulása.”

- 105:2.8 „E kapcsolódásban minden feltételes és korlátlan kiegyenlítődik.”

- 105:2.8 „A VAGYOK e szakasza mint az Egyetemes Abszolút érthető meg a legjobban”.

- 105:2.8 E szakasz, vagyis az Egyetemes Abszolút, az Istenségi és a Korlátlan Abszolút egyesítőjeként érthető meg a legjobban. Lásd még „Egyetemes Abszolút”

- Végtelen Szellem: 56:2.2 Ő az elme-Isten. A léte szükségszerű, mivel az örök valóság kettős kifejeződési formában működik – a Paradicsom Szigetében és az Örökkévaló Fiúban. 56:2.1 Vannak fizikai-irányítói elmecselekedetei, melyekben az Istenség szellemi valóságai és anyagi válaszrezgései kölcsönösen összefüggnek. A segédkezése szellemkihatású. Az anyagi-evolúciós teremtmények csak az elmesegédkezése révén képesek felfogni és megérteni a bennük lakozó szellemet. 56:2.3 Jelen van a szellem-segédek egyszerű segédkezésétől a világegyetem legfőbb végrehajtójának elméjéig.

- Végtelen Szellem (meghatározások): 8:0.1 az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú közös kifejeződésének és együttes cselekvésének egyetemes és végtelen segédje, az Istenség Harmadik Személye.

- Végtelen Szellem (jellemzők): 8:3.6 Az isteni gondolat-szó egyesülés közös képviselője.

- 56:3.1 Az egyetemes elme-gravitáció központja.

- 105:3.5 Számos gyermeke segédkezésén keresztül nyilatkoztatja ki az Örökkévaló Fiú könyörületét.

- 105:3.5 „végtelen átalakítóként működve örökmód beleszövi a paradicsomi mintát a tér energiáiba.”

- 105:3.5 Cselekvő Istenként „a tökéletes kifejeződése az Atya-Fiú határtalan terveinek és céljainak”.

- 105.3.5 A „mindenségrend teremtményei számára elme-forrásként és értelem-adományozóként működik.”

- 107:1.7 Egyedi jellegű részeket alkot a saját előelme-szelleméből, „hogy azok a szellem-egyesülési fajtájú továbbélő halandók kifejlődött lelkébe költözzenek és velük ténylegesen is eggyé kapcsolódjanak.”

- Végtelen Szellem Családja: 30:1.55 egyes-származású lények, akiknek huszonegy csoportjuk van.

30:1.71 „1. Független Hírvivők.

30:1.72 2. A Világegyetemi Körök Felügyelői.

30:1.73 3. Összeírási Igazgatók.

30:1.74 4. A Végtelen Szellem Személyi Segédei.

30:1.75 5. Társfelügyelők.

30:1.76 6. Kinevezett Őrök.

30:1.77 7. Végzős Kísérők.

30:1.78 8. Havona-szolgálók.

30:1.79 9. Világegyetemi Békéltetők.

30:1.80 10. Morontia Társak.

30:1.81 11. Szupernáfok.

30:1.82 12. Szekonáfok.

30:1.83 13. Terciáfok.

30:1.84 14. Omniáfok.

30:1.85 15. Szeráfok.

30:1.86 16. Kerubok és szanóbok.

30:1.87 17. Ki-nem-nyilatkoztatott Szellem-származású lények.

30:1.88 18. A Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító.

30:1.89 19. A Legfőbb Erőtér-központok.

30:1.90 20. A Fizikai Főszabályozók.

30:1.91 21. A Morontia Erőtér-felügyelők.”

- Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei: a nagy világegyetemben hét osztályban működnek

24:0.3 „1. Független Hírvivők.

24:0.4 2. A Világegyetemi Körök Felügyelői.

24:0.5 3. Összeírási Igazgatók.

24:0.6 4. A Végtelen Szellem Személyi Segédei.

24:0.7 5. Társfelügyelők.

24:0.8 6. Kinevezett Őrök.

24:0.9 7. Végzős Kísérők.”

- Végtelen Szellem működési családja (a hét Legfelsőbb Szellem-csoport):

17:0.2 „1. A Hét Tökéletes Szellem.”

17:0.3 „2. A Hét Legfőbb Végrehajtó.”

17:0.4 „3. A Tükröző Szellemek.”

17:0.6 „4. Tükröző Kép Segítők.”

17:0.7 „5. A Körök Hét Szelleme.”

17:0.8 „6. A helyi világegyetemi Alkotó Szellemek.”

17:0.9 “7. Az elmeszellem-segédek.”

- VÉGTELEN SZELLEM SZEMÉLYISÉGEI: 30:2.65

30:2.66 A. A Végtelen Szellem felsőbb személyiségei.

30:2.67 „1. Független Hírvivők.

30:2.68 2. A Világegyetemi Körök Felügyelői.

30:2.69 3. Összeírási Igazgatók.

30:2.70 4. A Végtelen Szellem Személyi Segédei.

30:2.71 5. Társfelügyelők.

30:2.72 6. Kinevezett Őrök.

30:2.73 7. Végzős Kísérők.

30:2.74 B. A Tér Hírvivő Seregei.

30:2.75 1. Havona-szolgálók.

30:2.76 2. Világegyetemi Békéltetők.

30:2.77 3. Szakmai Tanácsadók.

30:2.78 4. Paradicsomi Feljegyzés-felügyelők.

30:2.79 5. Mennyei Adatrögzítők.

30:2.80 6. Morontia Társak.

30:2.81 7. Paradicsomi Társak.

30:2.82 C. A segédkező szellemek.

30:2.83 1. Szupernáfok.

30:2.84 2. Szekonáfok.

30:2.85 3. Terciáfok.

30:2.86 4. Omniáfok.

30:2.87 5. Szeráfok.

30:2.88 6. Kerubok és szanóbok.

30:2.89 7. Közteslények.”

- Végtelen Szellem Személyi Segédei: 24:0.2 a Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei közé tartoznak. 24:0.10 Állomáshelyük a Fény központi Szigetén, a Paradicsomon van. Komoly mértékű ellengravitációs képességek birtokában vannak. 24:0.11 Gyakran járják a világegyetemek mindenségét. 24:3.1 A teremtésüknek nincs számszerű korlátja. 24:3.2 Nem személyek olyan értelemben, mint a Független Hírvivők. 24:3.3 Mind egyenlők és egyformák. Bár a Végtelen Szellem személyiségként tekint rájuk, a többi szellemlény számára nem nyilvánítanak ki alakként érzékelhető szellemjelenlétet.

- Végtelen Személyek (jellemzők): 106:7.3 „korlátlanok, időtlenek, tér nélküliek, határtalanok és mérhetetlenek”.

- 106:7.3 Közéjük tartozik az Istenségi Abszolút, a Korlátlan Abszolút és az Egyetemes Abszolút is.

- Végtelen VAGYOK (VAGYOK): 102:3.10 a mindenség rendjének fenntartója. Egyben „a nebadoni Mihály Atyja és az emberi üdvözülés Istene is.” 102:7.3 Ok nélkül való.

- végtelen valóság mellérendelt viszonyú Abszolútjai:

„0:3.2 1. Az Első Forrás és Középpont.

0:3.3 2. A Második Forrás és Középpont.

0:3.4 3. A Harmadik Forrás és Középpont.

0:3.5 4. A Paradicsom Szigete.

0:3.6 5. Az Istenségi Abszolút.

0:3.7 6. Az Egyetemes Abszolút.

0:3.8 7. A Korlátlan Abszolút.”

- végtelenség (meghatározások): 105:0.2 „a valóság-teljesség”.

- 104:3.5 A teljes valóság.

- 115:2.1 Teremtményi nézőpontból sok olyasmit foglal magába, „amely inkább a jövőbeli lehetőségek rendjébe, semmint a jelenlegi ténylegességek közé tartozik.”

- 115:4.3 Magába foglal minden dolgot a legalacsonyabb rendű, legkorlátozottabb véges létezéstől kezdve a legmagasabb rendű, korlátlanul abszolút valóságokig.

- végtelenség (jellemzők): 104:3.5 A hét Abszolútban működik.

- 106:0.9 Korlátlan egysége a minden kezdet előtti és a minden beteljesülés utáni valóságnak.

- 106:7.1 „az elképzelhetetlen, hogy a mennyiségi végtelenség valaha is teljesen megjelenhetne a véglegességben.”

- 115:2.4 Öröktől való létezésen alapul.

- 115:2.4 Mindent magába foglaló sajátsággal bír.

- 115:2.4 Korlátlan, így tartalmazza a véges evolúciós tapasztalás lehetőségét is.

- 115:3.1 Az eszméje alapján korlátlan kiterjedésű.

- 115:3.1 A ténye tekintetében abszolút.

- 115:3.4 „egyrészt EGYSÉG, másrészt vég és korlátok nélküli SOKFÉLESÉG.”

- végtelenség (korlátlan ~): 105:1.3 a szét nem vált valósága mindannak, „ami egy végtelen örökkévalóság mindenségében valaha is létezhet.”

- végtelenség-egyesülés: 106:9.1 Mint élményelvi (tapasztalás által beteljesülő) valóság elképzelhetetlenül távoli, de a jelenlegi világegyetemi létezést korlátlan végtelenség-egység uralja, s ez a minden valóság széttartó elemeit lételvi (öröktől való) fenségességgel egyesíti, ami abszolút.

- Végtelenség Hét Abszolútja: 105:2.4 a VAGYOK hétszeres, hét szakaszú fogalma,

- 105:2.5 „1. Az Egyetemes Atya. Az Örökkévaló Fiú atyja VAGYOK.”

- 105:2.6 „2. Az Egyetemes Szabályozó. Az örök Paradicsom oka VAGYOK.”

- 105:2.7 „3. Az Egyetemes Teremtő. Az Örökkévaló Fiúval egy VAGYOK.”

- 105:2.8 „4. A Végtelen Megtartó. Az önmagával társuló VAGYOK.”

- 105:2.9 „5. A Végtelen Kibontakozási Lehetőség. Az önkorlátozó VAGYOK.”

- 105:2.10 „6. A Végtelen Képesség. A nyugvó-válaszoló VAGYOK.”

- 105:2.11 „7. A Végtelenségi Egyetemes Egy. VAGYOK, mint VAGYOK.”

- Végtelenség Hét Abszolútja (jellemzők): 105:3.1 „mind a hét Abszolút korlátlanul és mellérendelten örök.”

- 105:3.1 Nincs kezdetük.

- 105:3.10 „sohasem volt kezdetük”.

- 105:3.1 Örökkévalók, mindig is voltak.

- 105:3.1 „A hét Abszolút a valóság előfeltétele.”

- 105:3.2 Együttesen a végtelenséggel egyenértékűek.

- 105:3.9 Együtt alkotják a valóság kezdeteit. („A halandói elme szempontjából az Első Forrás és Középpont látszólag megelőz minden abszolútot. Ám ezt az alapfeltevést, bármennyire is hasznos, érvénytelenné teszi a Fiú, a Szellem, a három Abszolút és a Paradicsom Sziget örökkévalósági együttes létezése.”)

- 105:3.10 „a VAGYOK-Első-Forrás-és-Középpont megnyilatkozásai”.

- 105:3.10 „mindegyikük összehangoltan örökkévaló az Első Forrással és Középponttal.”

- 105:3.10 „a teljes valóság az ő örökkévalósági létezésükre és végtelenségi kapcsolataikra alapozható.”

105:4.9 Az eredendő-előtti (lételvi-előtti) létezés a hét Abszolútban válik eredendően (lételvi) létezővé.

- Végtelenségi Egyetemes Egy: 105:2.4 + 105:2.11 A Végtelenség Hét Abszolútjának hetedik szakasza.

- 105:2.11 A „VAGYOK, mint VAGYOK.”

- 105:2.11 „Ez a Végtelenség állandósulása vagy önmagába-kapcsolódása”.

- 105:2.11 Ez „a végtelenség-valóság örök ténye”.

- 105:2.11 Ez „a valóság-végtelenség egyetemes igazsága.”

- 105:2.11 E személyiségként is értelmezhető kapcsolatban nyilatkoztatnak ki a személyiségek a világegyetemekben – még az abszolút személyiségek is – minden személyiség isteni Atyjában.

- 105:2.11 E kapcsolat személytelenül is kifejeződhet, mely esetben „e kapcsolódást a világegyetem hozza létre mint a tiszta energia és a tiszta szellem abszolút összefüggő egészét az Egyetemes Atya jelenlétében.”

- 105:2.11 „Amennyire e kapcsolat abszolútként fogható fel, annyiban az Első Forrás és Középpont elsődlegességében nyilatkoztatik ki”.

- végrehajtói tagozat: 15:10.3-15:10.10 a felsőbb-világegyetemi kormányzat vezetőinek hét csoportja, melyek

15:10.4 „1. A Nappalok Elődei.

15:10.5 2. A Bölcsesség-tökéletesítők.

15:10.6 3. Az Isteni Tanácsosok.

15:10.7 4. A Világegyetemi Ítélők.

15:10.8 5. A Fenséges Hírvivők.

15:10.9 6. A Nagytekintélyűek.

15:10.10 7. Az Ismeretlen Nevűek és Származásúak.”

- végső idő-alvás állapota (nevezik végső idő-pihenésnek is): 24:6.3 az örökkévalóságba lépés előtti alvás, amely a Halandói Végleges Testületbe való felvételhez vezet. 26:7.4 Erre „az Egyetemes Atya és a Havona-körök végső területének elérését követően kerül sor.” A felemelkedő zarándokok csak ezután részesülnek az »isteniség lényegében« és a »felsőség szellemében« és csak e pihenést követően „kezdenek el ténylegesen is működni az örökkévalósági körben és a Háromság jelenlétében.” 26:10.6 Az átkelési alvások eddig is elválasztották egymástól a felemelkedői létpálya korszakosnak mondható szakaszait. 26.11.6 „A tökéletessé lett zarándokok a Havona első körén kezdik meg a pihenést, térnek aludni, viszont már a Paradicsom területén ébrednek.” 26:11.8 „Az első átkelésetek valóban a halál volt, a második az eszményi alvás, és most a harmadik átalakulásotok az igazi pihenés, a korszakok kipihenése.”

- Végzet Háromságot-elért Fiai: 22:7.14 akkor jönnek létre, „amikor egy végleges rendű és egy Paradicsom-Havona lény együtt tesz háromságivá egy új teremtményt”. Ők képviselik a Legfelsőbb-Végleges Istenség azon ténylegességeit, melyeket még senki sem ért el tapasztalati úton.

- végzet-őrangyalok (szeráfi): 39:8.5-8.6 helyi világegyetemi szeráfi rendből származó tapasztalt angyali személyiségek, akik az idő gyermekeinek személyes kísérő vigyázói az isteni beteljesülés útján. „Mielőtt a halandó felemelkedők elhagynák a lakóvilágokat, már mindegyiknek állandó szeráfi társa van.” 49:6.8 A morontia világok esetében a felemelkedő halandók a hetedik morontia körtől indulva haladnak az első felé. Azok számára, akik a harmadik kört elérték, személyes őrangyalt rendelnek ki. 47:3.3 Az egyén azonosság jegyei és a teremtményi elme-alapok a gondjukra bízott morontia lélekben vannak jelen. 49:6.4 Vagyis a továbbélők alvási időszakában az újonnan kifejlődött és halhatatlan lelkek szellemi értékeit és örökkévaló tartalmait a személy vagy a csoport őrangyalok őrzik. 108:5.10 Ha a személyes végzet-őrangyal védence nem válik továbbélővé, akkor eljárást indítanak ellene „annak tisztázása érdekében, hogy a feladatát hűségesen elvégezte-e.”

- Végzős Kísérők: 24:0.2 a Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei közé tartoznak. 24:7.7 Eredetük szerint ők továbbfejlődött, 24:7.3 isteni befogadást megélt Havona-szolgálók. 24:6.9 A Havona világokat sohasem hagyják el. 24:6.4 A számuk folyamatosan nő. 24:6.1 Csoportban irányítják a szakoktatásra és szellemi képzésre szakosodott felsőbb egyetemet. Elnevezésük a munkájuk természetéből fakad. 24:6.3 Feladatuk az idő zarándokainak átvezetése a Havona világok hét körén. A fogadó Kísérő végig, a mennyei körökben befutott teljes létpálya alatt a pártfogoltja mellett marad.

- véleménykülönbség és félreértés: 75:8.7 „ezek bizonyítják a világegyetemben meglévő személyiség tényét és működését.”

- véletlen: 86:2.5 az ember akkor alkalmazza, ha tudatlan, vagy lusta az okok meghatározásához. 86:1.1 A véletlen a jószerencse és a balszerencse területére vonatkozik, és különös jelentőséggel bírt a korai, vadászatból élő népek számára, 86:1.2 akik féltek attól, hogy valamely cselekedetük balszerencsét hoz rájuk. Még a szerencsesorozatról is azt tartották, hogy végül balszerencsét hoz. 86:1.3 „A balszerencsétől való állandó félelem bénító hatással volt rájuk. Mi értelme keményen dolgozni és balszerencsét aratni – vagyis valamiért nem kapni semmit – amikor az ember tengődhet is és rámosolyoghat a jószerencse – vagyis a semmiért kaphat valamit?” A nem gondolkodók inkább a balszerencséjükre emlékeznek. 86:1.5 A természettel kapcsolatban levő későbbi pásztornépek és gazdálkodók szintén hittek az őket érő jó- és balszerencsében. 86:6.4 A fejlődés során a jószerencse a jó szellemekkel, a balszerencse pedig a rossz szellemekkel kapcsolódott össze. 86:2.5 A véletlenre vonatkozó hiedelmeket a törvény és a rend világegyetemének megismerése fogja felváltani, „ahol minden következményt határozott okok előznek meg.” 86:7.4 „Csakis a tények megértése és a természeti törvények adta kereteken belüli bölcs alakítása fogja képessé tenni az embert arra, hogy elérje, amit akar és elkerülje, amit nem akar.” 123:4.7 A véletlenbe, mint mindennapos fizikai jellegű történésbe a mennyei személyiségek nem avatkoznak be önkényesen. Rendes körülmények között a köztes teremtmények beavatkozhatnak „az anyagi körülményekbe, hogy megóvják a beteljesülés férfijainak és nőinek személyét.”. Különleges helyzetekben – a beavatkozás tekintetében – a feletteseik külön utasításai szerint járhatnak el.

- véletlenszerűségek törvényei: 58:2.3 azok, amelyek nem egyeztethetők össze az anyagi teremtésben meglévő értelmes céllal.

- vének tanácsa: 70:5.2 az első igazi kormányzati testület. Olyan idős emberek alkották, „akik valamilyen téren jelentősen kitűntek a többiek közül.” A bölcsességüket és a tapasztalataikat értékelték. A kevesek életkor szerinti uralma lassan az apajogúság eszméjévé nőtte ki magát. 70:5.3 „A kezdeti időkben a vének tanácsában minden hatalmi ág megvolt: a végrehajtó, a törvényhozó és az igazságszolgáltató. A mindenkori erkölcsöket értelmező tanács bíróságként működött; a társadalmi szokások új módjainak megalkotásakor törvényalkotó volt; e rendeletek és törvények betartatásakor pedig végrehajtóként járt el. A tanács elnöke a későbbi törzsfőnökök egyik előfutára volt.”

- Vénusz: 49:2.13 sűrű légkörű bolygó.

- vérfertőzés: 82:3.11 ennek képzetéhez először a házasulás bizonyos korcsoportokra való korlátozása vezetett.

- vérivás: 89:9.3 az ősi társadalmi testvériségek alapját képezte. 89:5.11 Amely közösségek azt feltételezték, hogy a vér hordozza a lelket, az emberevés helyett a vérivást is alkalmazhatták szertartásként.

- vérségi kötelék: 84:2.1 eszméje a nő rendszeres havi vérzésén, valamint a szüléssel járó vérzésen alapult.

- vérszövetség: 70:3.10 az első békeszerződési forma. „A hadban álló felek békekövetei találkoztak, kifejezték az egymás iránti tiszteletüket, majd kisebb vérző sebet ejtettek a bőrükön; ezután ittak egymás véréből és kinyilvánították a békét.”

- vétek (szellemi szabály): 67:1.4 világegyetemi bölcseleti szempontból ez a valóság félreértelmezése vagy elferdítése. 67:1.5 A tisztánlátás hiányára utal, 54:0.2 ami az igazság szándékos elutasítását eredményezheti. 54:1.8 Elkövethető önbecsapás által is.

- vétség (világi szabály): 70:11.4 kezdetben a törzsi erkölcsök elleni támadást jelentette.

- Vicegerington: 13:1.11 e bolygó az „Atya és a Fiú kebele”, mely azon ismeretlen lények titkos szférája, akik az Atya és a Fiú cselekedeteiből származnak. De számos, összetett származású megdicsőült lény paradicsomi otthona is.

- Vicegerington titkai: 13:1.12 Ide tartoznak pl. a háromságivá válás titkai.

- világegyetem: 115:1.4 Létezése a Teremtők és az alkotók akaratával függ össze. 111:6.4 Az energia-titkai a teremtményelme számára kifürkészhetők és befolyásolhatók a fizikai területek okainak és hatásainak matematikai szintjén eredendően meglévő, átalakult potenciálok révén. 115:3.16 Lendületes sajátság jellemzi, amely „a valóságnak a lehetségességből a ténylegességbe való folyamatos áramlásával magyarázható.” Az ilyen átalakulás a gyakorlatban soha nem fog véget érni, mivel a Magvábanvaló, a Tényleges és az Eredeti Abszolút körébe van kötve. Ez teszi lehetővé a világegyetem örök fejlődését is.

- világegyetem (meghatározások): 105:7.15 „a személyiség-előadás és az energia-átalakulás végtelen színművének helyet adó mindenségrendi színpad”, mely „úgy is felfogható, mint létezés a véges, a tapasztalás-meghaladó és az abszolút szinten.”

- világegyetem (jellemzők): 102:7.1 Teremtett okozatként „tér-idő jellegű és tapasztalás-meghaladó, de folyton változó, mindegyre növekvő.”

- 0:0.5 Jelenthet „teremtésrész”-t is.

- 56:0.1 Egyetlen hatalmas egységbe szervezett rendszer.

- 103:7.6 Kívülről befelé tekintve anyaginak tűnhet, míg belülről kifelé nézve szelleminek látszik.

- 91:4.4 A fizikai világegyetemet törvény és rend jellemzi.

- 56:10.14 Teljes egész, melyben nem található elszigetelten létező dolog vagy lény.

- 71:8.1 A célok elérése és a fennhatóság gyakorlása érdekében a világegyetem(ek) igazgatása a végrehajtó, a törvényhozó és az igazságszolgáltató hatalmi ágak révén történik.

- 130:7.7 Hét kiterjedéssel bír. Lásd még „világegyetem (nagy ~ jellemzői)”

- világegyetem (nagy ~): 117:1.3 Mindenségrendi létezés, amely „a teljes egyesülés lehetőségét magába foglalja”. Léte a korlátlan egységű paradicsomi Háromság „alkotó tetteinek és hatalmi előjogainak következménye.”

- világegyetem (nagy ~ jellemzői): 116:0.3 „növekedés jellemzi”.

- 116:0.3 „erőben és személyiségben növekvő környezet.”

- 116:1.4 A Mindenható általi „felügyelete nem kizárólag fizikai és szellemi jellegű.”

- 116:7.1 „érzékenyen viselkedő élő szervezet”.

- 116:7.1 „a Mindenható Legfelsőbb felfogható valóságát jelképezi”.

- 116:7.1 Értelemkörök hatják át, amelyek megfelelnek az emberi test érzőideg-hálózatának.

- 116:7.1 Az anyagi teremtésösszességet mozgató energiapálya hálózata az emberi testet tápláló keringési rendszerhez hasonlítható.

- 116:7.1 Felügyelő, összhangteremtő központokkal bír, „melyek az emberi szervezet kifinomult vegyi szabályozórendszeréhez hasonlíthatók.”

- 116:7.4 „érzékenyen válaszol az Örökkévaló Fiú kiterjedt szellem-gravitációs vonzására”.

- 118:9.4 Egyszerre gépies működési rend és élő szervezet.

- 118:9.4 Élő rendszerként a Legfelsőbb Elme eleveníti meg.

- 118:9.4 Mint élő rendszert, a Legfelsőbb Szellem hangolja össze.

- 118:9.4 A hatalom- és személyiség egyesítés legfelsőbb szintjein „mint a Legfelsőbb Lény nyer kifejeződést.” Lásd még „világegyetem (jellemzők)”

- világegyetem (nyilvánvalóan önfenntartó ~): 42:11.6 a bölcselet útján kikövetkeztethető – szellemi alapú – felsőbb világegyetemi működési rend. 42:11.7 A felsőrendű elme általi összehangolást jellemzi, hogy

a) a működési rendjei nem mereven rögzítettek,

b) fokozatos és egyetemes evolúcióval bír,

c) a fejlődési készsége kimeríthetetlen a végtelen önkéntelenségében,

d) az összarányos egység felé halad,

e) a kapcsolódásai örökké növekvő összetettséget mutatnak, mely jellemzők az emberi elme számára is megtapasztalhatóak.

- világegyetem egyik fenséges ügye: 77:9.12 „az a nagyszerű továbbélési terv, hogy az Istent lehozza az emberhez és azután, a társulásnak egy különlegesen nemes formája révén, az embert felvigye az Istenhez és még tovább, az örökkévaló szolgálatra és az isteniség elérésére – halandót és közteslényt egyaránt.”

- világegyetem (helyi ~ valóság-megnyilvánulása): 103:6.7 három szakasza három fokozatot jelöl, melyek az anyag, a morontia és a szellem.

- világegyetemek: 106:0.4 Szellemi és fizikai értelemben is eljuthatnak a legfelsőbb szintre. 106:5.2 A világegyetemek mindensége személytelen vonatkozásainak is az egységesülés a rendeltetése.

- világegyetemek (fejlődésük célja): 116:6.1 „az energia-anyag legyőzése az elme révén,” valamint „az elme és a szellem összehangolása”.

- világegyetemek (helyi ~ jellemzők): 116.4.7 Itt dolgozzák ki az elme-kísérleteket, a csillagrendszertani küldetéseket, az isteniségi kibontakozásokat és azokat a személyiségfejlődéseket, melyek mindenségrendi értelemben teljessé válva alapul szolgálnak a Legfelsőbb Lény számára a tapasztaláson alapuló istenségi evolúcióra.

- 116:4.8 Még a Teremtők számára is a fejlődés helye, melynek során az Együttes Cselekvő „élő erőtér-gócból egy Világegyetemi Anyaszellem isteni személyiségének rendjévé fejlődik, míg „a Teremtő Fiú az öröktől való létezésen alapuló paradicsomi isteniség természetéből a legfelsőbb főhatalom tapasztalati alapra épülő természetéig jut el”.

- világegyetemek mindensége: 105:1.7 „hatalmas és összetett élő szervezet”.

- világegyetemek működési rendje: lásd „működési rend (világegyetemeké)”

- Világegyetemi Beteljesülés Végrehajtója: 106:7.3 A beteljesülést a paradicsomi Háromságot alkotó Istenségek akarata alapján hajtja végre, melyben – vélhetően – közre fog működni a háromsági abszolútbeli Legfelsőbb és a Végleges.

- Világegyetemi Békéltetők: 25:2.2 Amikor a Hét Tökéletes Szellem – akik a hét felsőbb-világegyetem központi világain hétféleképpen tükröződnek – az erőtér-irányítókkal társulnak azért, hogy egy csoport Havona-szolgálót teremtsenek, akkor, „ezzel egyidejűleg mindig minden egyes felsőbb-világegyetemi csoportban az egyik Tükröző Szellemre való összpontosulás megy végbe és azonnal és teljes kifejlettségben ugyanannyi Világegyetemi Békéltető jelenik meg”. 25:2.2 „E folyamatok révén jelenik meg a Tökéletes Szellemek hétszeres természetét tükröző, hét teremtett békéltetői rend, melyek az egyes felsőbb-világegyetemekben szolgálnak.” 25:2.1 Minden megteremtett Havona-szolgálóhoz hét Világegyetemi Békéltetőt hoznak létre. 25:2.11 A kisebb problémák gyors rendezésére szakosodtak, a térben háromszoros szeráfi sebességgel haladnak. 25:2.5 A Világegyetemi Békéltetők négyes csoportokat alkotnak. Három szellemszemélyiséghez egy félanyagi személy társul.

1. 25:2.6 A döntőbírót a másik három által egyhangúlag választják meg alkalmasság és felkészültség alapján.

2. 25:2.7 A szellem-védő feladata a bizonyítékok beterjesztése és azon személyiségek jogainak védelme, akik az adott ügyekben érintettek. A döntőbíró nevezi ki.

3. 25:2.8 Az isteni döntésvégrehajtó feladata a teremtésrészek anyagi teremtményeivel való kapcsolatteremtés révén a békéltető bizottság döntéseinek végrehajtása. Negyedik teremtményként, részben láthatják őket a halandó fajok is. 25:3.5 A hatalma nagy, az adott lakott világon széles körben tevékenykedhet. „A munkájukat néha a teremtésrész látható jóléte érdekében végzik, néha viszont nehéz megmagyarázni az idő és tér világain véghezvitt tetteiket. Bár a határozatok végrehajtása során nem dacolnak sem a természeti törvényekkel, sem a teremtésrész rendeltetéséből adódó dolgokkal, mégis gyakran a csillagrendszeri igazgatás felsőbb törvényeinek megfelelően végzik a dolgukat és kényszerítik ki a békéltetők rendelkezéseit.”

4. 25:2.9 Az adarögzítő a bírósági jegyzőkönyvvezető. „Ő gondoskodik arról, hogy minden feljegyzés megfelelően elkészüljön a felsőbb-világegyetemi levéltárak és a helyi világegyetemi irattárak számára. Ha a bizottság valamely evolúciós világon szolgál, akkor a döntésvégrehajtó közreműködésével egy harmadik jelentés is készül az adott csillagrendszeri kormányzat fizikai adattárai számára.”

25:2.12 A döntésük végleges, egyhangú, mely ellen jogorvoslatnak nincs helye. 25:2.10 A szellem-védő ideiglenes távollétében hármasbíróságként is működhetnek. 25:3.17 Négyes csoportjuk örökre úgy szolgál együtt, ahogyan eredetileg összeállt. 25:3.2 Megbízhatóak, hűségesek és a felsőbb-világegyetemük központjára térnek vissza, miután a következő hét szolgálati fejlődési szintet végigjárták.

25:3.3 világok békéltetői,

25:3.6 csillagrendszeri központok békéltetői,

25:3.8 csillagvilági békéltetők,

25:3.9 helyi világegyetemek békéltetői,

25:3.11 felsőbb-világegyetemi kisövezetek békéltetői,

25:3.12 felsőbb-világegyetemi nagyövezetek békéltetői,

25:3.13 felsőbb-világegyetemek békéltetői.

- világegyetemi erőtér: 0:6.7 az energia-anyag villamos szintje, mely „mindazokat az energiákat jelenti, amelyekre ugyan még hat a paradicsomi gravitáció, de az egyenes irányú gravitációra már közvetlenül válaszolnak.”

- Világegyetemi Erőtér-irányítók: 29:0.5 ők „az élőlények olyan különleges csoportját alkotják, akik az energia értelmes szabályozásában érintettek szerte a nagy világegyetemben.” Idetartozók

29:0.6 1. A Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító.

29:0.7 2. A Legfőbb Erőtér-központok.

29:0.8 3. A Fizikai Főszabályozók.

29:0.9 4. A Morontia Erőtér-felügyelők.”

- VILÁGEGYETEMI ERŐTÉR-IRÁNYÍTÓK: 30:2.90

30:2.91 „A. A Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító.

30:2.92 B. A Legfőbb Erőtér-központok.

30:2.93 1. Legfőbb Központ-felügyelők.

30:2.94 2. Havona Központok.

30:2.95 3. Felsőbb-világegyetemi Központok.

30:2.96 4. Helyi Világegyetemi Központok.

30:2.97 5. Csillagvilági Központok.

30:2.98 6. Csillagrendszeri Központok.

30:2.99 7. Besorolatlan Központok.

30:2.100 C. Fizikai Főszabályozók.

30:2.101 1. Erőtér-irányító Segítők.

30:2.102 2. Gépies Szabályozók.

30:2.103 3. Energia-átalakítók.

30:2.104 4. Energia-továbbítók.

30:2.105 5. Elsődleges Társítók.

30:2.106 6. Másodlagos Szétbontók.

30:2.107 7. Frandalankok és kronoldekek.

30:2.108 D. Morontia Erőtér-felügyelők.

30:2.109 1. Kör-szabályozók.

30:2.110 2. Rendszer Összehangolók.

30:2.111 3. Bolygó Felügyelők.

30:2.112 4. Együttes Szabályozók.

30:2.113 5. Kapcsolat-állandósítók.

30:2.114 6. Válogató-osztályozók.

30:2.115 7. Iktató-segédek.”

- világegyetemi erőtér villamos szerveződése: 29:2.13 a felsőbb-világegyetemi erőtér központokba érkező elsődleges energia három árama egyenként tíz részből áll. 29:2.14 E hármas energiatartalom eloszlik a nagy világegyetem terében és átjárja a hét óriási teremtésösszességet. 29:2.15 Hétszeres körben működő, a felsőbb-világegyetemi erőtér-központokból kiinduló villamos szerveződésről van szó, amely változatosan válaszol az egyenes irányú gravitációra.

- világegyetemi felemelkedés örök célja: 112:2.8 Az Istenség személyiségével fenntartott társas viszony.

- világegyetemi híradások: 33:6.5 „minden lakott bolygót elérnek, függetlenül annak szellemi helyzetétől.” A Szalvingtonról egyidejűleg mennek a csillagvilági központokra, a csillagrendszer-központokra és az egyes bolygókra. 53:9.7 Van közöttük olyan, amelyet a tartalmánál fogva „végrehajtói híradás”- nak neveznek. Várhatóan ilyen híradás fogja közölni azt az uverszai ítéletet, amely a Lucifer-féle lázadásban kitartók megsemmisítését mondja ki. 33:6.5 „A bolygóközi közléscserétől csak a szellemi vesztegzár alá helyezett világokat vágják el.”

- világegyetemi igazságszolgáltatás elvei: 33:7.8 igazságosság, isteni pártatlanság és könyörületesség.

- világegyetemi ítélők csoportjai: 10:6.4 a Háromság Állandó Fiai. Ide tartozó személyiségek:

10:6.6 „1. A Felsőség háromságivá tett Titkai.

10:6.7 2. A Nappalok Örökkévalói.

10:6.8 3. A Nappalok Elődei.

10:6.9 4. A Nappalok Tökéletességei.

10:6.10 5. A Nappalok Utódai.

10:6.11 6. A Nappalok Szövetségei.

10:6.12 7. A Nappalok Hűséges Követői.

10:6.13 8. Bölcsesség-tökéletesítők.

10:6.14 9. Isteni Tanácsosok.

10:6.15 10. Világegyetemi Ítélők.”

- Világegyetemi Ítélők: 19:4.1 Ők az Istenség ítélete. Nyolcmilliárdan vannak. 19:4.3 A nagy világegyetem minden szintjén tevékenykednek. 19:4.6 Az „Ítélők új jelentéstartalmakat alakítanak ki és új értékeket származtatnak azon tények, igazságok és ténymegállapítások halmazából, melyeket a világegyetemi ügyek kivizsgálása során eléjük tárnak.”

- Világegyetemi Ítélők (jellemzők): 112:4.2 „képesek az emberi élet kivonatára szert tenni”, mely az Igazítónak az adott emberi elme szellemi értékeiről és morontia jelentéstartalmairól készített másolat-átiratát tartalmazza.

- 112:4.2 „képesek megítélni az elhunyt halandó továbbélő jellemét és szellemi képességeit”.

- világegyetemi korszak (következő ~) I.: 106:0.18 „az első külső térszint korszaka,” mely „megszabadítja majd a felsőbb-világegyetemeket a mostani korszak beteljesülési korlátaitól. A kiteljesedés folyamatosan épül rá a beteljesülésre.”

- világegyetemi korszak (következő ~) II.: 117:2.3 A Legfelsőbb Lény növekedésének kiteljesedését követi.

- Világegyetemi Körök Felügyelői: 24:0.2 a Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei közé tartoznak. 24:1.2 Kizárólag az Együttes Cselekvő közvetítőiként működnek. Négy rendben személyesülnek meg

24:1.3 „1. A Körök Legfelsőbb Felügyelői.

24:1.4 2. A Körök Társ-felügyelői.

24:1.5 3. A Körök Másodrendű Felügyelői.

24:1.6 4. A Körök Harmadrendű Felügyelői.”

24:1.1 A Paradicsom Szigetén kívül minden olyan szellem-energia kört ők irányítanak és befolyásolnak, amelyek összefüggésbe hozhatók az idő és az örökkévalóság felsőbb szellemköreivel és azon viszonylagos szellemkörökkel, melyek szerepet játszanak a nagy világegyetemet alkotó részek igazgatásában, a magasan fejlett szellemi lények és az átmenetben lévő morontia-fajta értelmes teremtmények fenntartásában. 24:0.10 Komoly mértékű ellengravitációs képességek birtokában vannak. Székhelyeket tartanak fenn a felsőbb-világegyetemek központjain. 24:1.12 „Ők szigetelik el az evolúciós világot, ha annak Bolygóhercege fellázadna az Egyetemes Atya és a helyetteseként működő Fia ellen. Bármely világegyetem bármely világát ki tudják kapcsolni a felsőbb szellemi rendből, de az erőtér-irányítók anyagi áramait nem képesek megszakítani.” 24:1.15 Külön egyének, akik olyan személyiséggel rendelkeznek, amely más teremtményi fajtákban nem lelhető fel, elsősorban a feladatukkal törődnek. 24:1.14 A munkájukat a Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító és az ő alárendeltjeik irányítják.

- világegyetemi látásmód: 53:0.1 megszerzése a teremtett lények számára fontos. Ismérvei közé tartozik

a) a mindenségrendi kapcsolatok ismerete,

b) a világegyetemi szemléleten alapuló önkéntes alávetettség,

c) és a testvéri kötelességek vállalása.

- Világegyetemi Segítők: 30:2.140-30:2.148 „a Teremtő Fiak felügyelete alatt végzik a munkájukat és a megfigyeléseiket.”

30:2.141 „1. Fényes Hajnalcsillagok.

30:2.142 2. Ragyogó Estcsillagok.

30:2.143 3. Főangyalok.

30:2.144 4. Fenséges Segédek.

30:2.145 5. Főbiztosok.

30:2.146 6. Mennyei Felvigyázók.

30:2.147 7. Lakóvilági Tanítók.”

- világegyetemi segítők körei (jerusemi): 46:5.25 az Estcsillagok telephelyei a központi téren helyezkednek el, melynek átmérője ötven mérföld. Mivel személyiségfeletti sajátosságokkal rendelkeznek, az egész Jerusemen kifejtik a hatásukat. Itt állomásozik a csoportjuk társvezetője, Galantia is.

- világegyetemi testvériség (jellemzők): 117:6.10 Ténylegesen megnyilvánuló ragaszkodás és szeretet, amely a Legfelsőbb Lény szeretetének lényegét is képezi.

- 5:5.2 A világegyetemi testvériség tudatossága szellemi szint, amely az istenimádaton keresztül is felismerhető.

- 54:1.3 Az igaz szabadság mindig tekintettel van a világegyetemi testvériességre.

- 39:4.11 „A hűség a világegyetemi testvériség értelmes megbecsülésének gyümölcse”.

- 117:6.10 Az Istent ismerő fiak kinyilatkoztatják a szeretetüket a világegyetemi testvéreik számára. Lásd még „egyetemes testvériség”

- világegyetemi tükrözőműködés: 9:7.1: az Együttes Cselekvő hatalma arra, „hogy lássa, hallja, érezze és ismerje az összes dolgot, amint azok szerte a felsőbb-világegyetemben felbukkannak, és… mindezen ismeretet és tudást bármely kiválasztott pontba összpontosítsa.” Mely által 9:7.2 „a világegyetem irányítói képesek a távoli körülményekről abban a pillanatban, azzal egyidejűleg tudomást szerezni, ahogy azok előállnak.”

- világegyetemi valóság: 130:4.2 „forrása a Végtelen.”

- világmindenség: 105:1.7 A Végtelen részleges kinyilatkoztatása. 0:0.6 A hét fejlődő felsőbb-világegyetem, a központi világegyetem és „a külső tér lakatlan, de mozgásban lévő világegyetemei” együtt. 105:3.7 „A világmindenségnek van fogalmi határa.” 106:7.8 „mindig fiatal marad a soha véget nem érő örökkévalóság korlátlan lehetőségeinek tükrében.”

- Világmindenség Építészei: 31:9.1 Ők alkotják a paradicsomi Tapasztalattól Függetlenül Létezők irányító testületét, mely „28.011 tökéletes elmével, kiváló szellemmel és felséges abszonit-lényeggel rendelkező” személyiségekből áll. Elnöki tisztviselőjük és összehangolójuk a rangidős Főépítész. 31:9.13 Szerves kapcsolatban vannak a Független Hírvivőkkel és az Ihletett Háromsági Szellemekkel. 31:9.12 De segítőik közé tartoznak a meglényegült elsőrendű tapasztalás-meghaladók és a tapasztalás-meghaladó társak is.

- Világmindenség Építészei (jellemzők): 118:4.6 A világegyetemek istenségképe igazi megtestesítőiként léteznek.

- 31:9.14 Ők hagyják jóvá szakmailag a Teremtő Fiak helyi világegyetemei térbeli helyeinek megszervezésével összefüggő feladatterveket.

-  31:9.2 Az abszonit hét szintjén léteznek.

- 118:4.6 A terveiket nem korlátozza idő és tér, bár azok terjedelme a világmindenség végleges értelmű fogalomkorlátja által tér-határoltnak tűnik.

- 106:3.2 A jelen világegyetemi korszakban a világmindenség ügyeinek összehangolt igazgatását végzik.

- világok békéltetői: 25:3.3-3.4 az egyes helyi világok két ellenérdekű felügyelő személyiségének kérelmére kezdik meg a működésüket igazgatási és jogi problémák tisztázása érdekében. Szabadon idézhetnek tanúkat, a döntéseik ellen nincs helye fellebbezésnek. De az adott kérdés vizsgálatát a teremtésrész felsőbb bíróságaihoz is áttehetik.

- világsorozatok: Lásd „bolygó sorozatok”

- villamos szint: 42:4.3 az energia elektron-szakasza.

- Vilton: 45:3.1 a helyi csillagrendszer hét tagú igazgató testületének tagja. 45:3.6 Ő a csillagrendszeri adatrögzítő, a sataniai Lanonandek-szolgálat titkára, a harmadik rendjük 374. tagja.

- virrasztás: 87:1.4 ősi szokás, melynek alapja az volt, hogy a közösség tagjai féltek attól, hogy ők is meghalnak, ha a holttest közelében elalszanak. A holttest által terjesztett fertőzés pedig igazolta e félelmet. A halottal érintkezők számára előírás volt a tisztulási szertartás. Hiedelem volt az is, hogy a halott sohasem maradhat sötétben.

- viselkedés (emberi): 99:4.5 „az ember hite és nem a tudása szabja meg”. A ténybeli tudásnak akkor van igazán hatása az emberi viselkedésre, ha e tudás érzelemmel párosul, és így nyer hatóképességet.

- Viselkedés-igazgatók: 27:0.3 elsőrendű szupernáfok, 27:4.4 akik „megdicsőült tanítókként és kísérőkként szolgálnak.” 27:4.1 Ők készítik fel az idő érkező zarándokait, vagyis a paradicsomi társadalom új tagjait a Fény és Élet központi Szigetén tartózkodó magas szellemi rangú lények tökéletes viselkedési gyakorlatára. 27:4.2 Ők tanítják az Isteniség megközelítésének isteni eljárását is.

- Visnu: 85:3.4 hindu hitvilág szerinti istenség, akinek lófejjel való ábrázolása korai állattiszteletre utal.

- visszatekintési igazgatók: 30:3.1 a hét önkéntes telepes csoport egyik rendje. 30:3.7 A halandói felemelkedés működtetését segítik, különösen a morontia átmenet idején és a szellemi tapasztalás kezdeti szakaszaiban. 48:4.2 A humor és a játék szakértő támogatói, a Morontia Társak segítői. 48:4.3 Egyben a morontia és a szellemi területek fennkölt humorának előadói. 48:4.8 A feladataik közé tartozik még a kikapcsolódás, a szellemi felüdülés és a morontia szórakozás vezetése is. Ők a legkülönfélébb származású lények kiképzett csoportja, tehát nem ilyen célra teremtett lények. Olyan önkéntesek, akik között még evolúciós világokról származó felemelkedők is vannak. 48:4.10 Segítik az emlékezetet egy korábbi fejlődési állapotába vagy a lét egy kevésbé megélt helyzetébe visszaállítani.

- víz: 83:4.6 a korai időkben alkalmas eszköznek tartották a kísértetek és a rossz szellemek távoltartásához. Ezért is terjedt el az alkalmazása a házassági szertartásoknál szenteltvíz hintés formájában. 88:1.2 A víz a korai bűvtárgyak közé tartozott. Lásd még „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.

- Vorondadek Fiak: 35:5.1 a helyi világegyetemi fiúi besorolás második nagy rendje, akiket a Teremtő Fiú és a helyi világegyetemi Alkotó Szellem tervezett és hozott létre. Leginkább Csillagvilági Atyákként ismerik őket, mivel ott vannak minden helyi világegyetem minden csillagvilágának vezetésében. 35:6.1 Minden csillagvilágot hárman vezetnek a Teremtő Fiú választása alapján. Egy Csillagvilági Atya mint kormányfő, egy rangidős és egy beosztott társ. Ők a csillagvilágok Fenségesei. 35:6.3 A kormányfő a Csillagvilági végrehajtói feladatkört látja el, a rangidős a szellemi ügyeket felügyeli, a beosztott társ pedig csillagvilág fizikai jólétével foglalkozik. 35:6.2 Száz Csillagvilági Atya – vagyis a csillagvilági kormányok tényleges vezetői – alkotja a Teremtő Fiú legfelsőbb tanácsadó testületét. 35:5.2 E lényrend fiainak nebadoni száma éppen egymillió. Nem rendelkeznek szaporodási képességgel. 35:5.3 Önrendelkezők, bár nem olyan sokoldalúak mint a Melkizedekek, viszont vezetőként és intézőként megbízhatóbbak és hatékonyabbak náluk. Rendíthetetlen célirányosságuk és isteni ítélőképességük a Melkizedek és Lanonandek fiakon is túltesz. 35:5.4 Ritkán vétkeznek és sohasem vettek még részt lázadásban. 35:5.5 „Szolgálnak nagykövetként a többi világegyetemben és külügyi tisztviselőkként is képviselik a csillagvilágokat a saját világegyetemükben.” 35:5.6 A lázadás és vétek miatt elszigetelt bolygón rendszerint egy közülük megfigyelőként is jelen van addig, amíg a bolygó eredeti rangba való visszavételére sor nem kerül. De néha Fenséges kormányzóként is működhetnek valamely bolygón. 35:5.7 Tizenkét vagy annál többtagú csoportban gyakran alkotnak felülvizsgálati és fellebbviteli bírói testületet egy bolygó vagy csillagrendszer besorolásával kapcsolatban. Ők a helyi világegyetemek történetírói, mivel személyesen ismerik a lakott világok politikai küzdelmeit és társadalmi zavarait.

- Vorondadek-világok: 35:7.1 A Szalvingtont körülvevő hetven elsődleges szféra körében lévő, hét világból álló második csoportot alkotják. „E szférák mindegyike, azok hat-hat segédszférájával a Vorondadek tevékenységek egy külön szakaszára szolgál. E negyvenkilenc területen szerzik meg a felemelkedő halandók a világegyetemi jogalkotási felsőbb képesítésüket.” 35:7.2 Továbbá felügyelet alatt részt vehetnek a helyi világegyetem általános jogalkotási folyamatában, melynek „célja a száz csillagvilág önkormányzati jogalkotó közgyűlései által hozott különféle határozatok összehangolása.”

- vörös emberfajta: 64:5.2 az Urantia egyik ősi színes emberfajtája. 79:5.1 Nagymértékben elkerülte a keveredést a leromlott, neandervölgyi fajtába tartozó csoportokkal, megőrizve így felsőbbrendű potenciálját. 92:4.5 A dalamatiai tanítások hatása legtovább a vörös emberfajta esetében érvényesült, amit a Nagy Szellemre vonatkozó felfogásuk is jelez. 64:6.3 + 79:5.2 A szangik gyermekek közül ők fejlesztettek ki elsőként törzsi kormányzást. Mindig egynejűek maradtak. 83:4.3 Ez a fajta alakította ki elsőként a házassági ünnepség kifinomultabb rendjét. 82:1.2 A szangik fajták közül a vörös emberek rendelkeztek a legmagasabb rendű nemi szabályrendszerrel. 79:5.2 Elsőként vándoroltak el a szangik fajták közép-ázsiai gócpontjából. Az Ázsia északkeleti része felé irányuló vándorlási útvonalukon nem voltak jelen emberi szintet el nem érő neandervölgyi csoportok. Közel százezer évig – a sárga törzsek megérkezéséig – a vörös emberé volt a legfőbb hatalom Kelet-Ázsiában. 64:6.4 Korán feltalálták az íjat és a nyilat, és sokat harcoltak egymás ellen is. 79:5.4 A sárga ember csoportjai a túlnépesedésük miatt nyomultak be a vörös emberfajta vadászterületére. 79:5.5 E két emberfajta kétszázezer éven keresztül küzdött egymással. Kezdetben a vörös ember volt a sikeresebb, de a sárga ember megtanulta a saját fajtájával való békében élés és az összefogás értékét, melynek következtében a vörös embert egyre északabbra szorították. Ehhez az is hozzájárult, hogy a vörös törzsek folyamatosan egymással is testvérharcot vívtak. 64:6.4 Ez úgy meggyengítette e népet, hogy a sárga törzsek ennek következtében tudták kiszorítani őket az ázsiai földrészről. 79:5.6 A vörös emberek egy része Észak-Kínában keveredett az ottani sárga emberekkel és a Szibéria területén élt andonfiakkal. Miután az utolsó eljegesedésből visszahúzódó jégtömeg felszabadította a Bering-földnyelvet, Kr.e. 83000 évvel a tisztavérű vörös emberek elhagyták Ázsiát, 64:6.5 a Bering-földnyelven keresztül Észak-Amerikába távoztak. 79:5.7 Észak-Amerikát nomád vadászokként, mezőgazdasági tevékenységet csak kis mértékben folytató törzsekként lepték el. 64:7.5 E hétezer férfi, nő és gyermek tizenegy törzset alkotott. De velük tartott három kisebb, kevert eredetű csoport is, akik hamar tovább vándoroltak Mexikó területére és Közép-Amerikába. 79:5.8 A Közép-Amerikában, Mexikóban és Dél-Amerika hegyei között később kifejlődött polgárosodott társadalmakat az a vörös emberfajta alapította, mely jelentős mértékben tartalmazta a sárga-, a narancsszín- és a kék emberfajta keverékét is. 64:6.9 Az ádámi emberfajta örökségéből – 64:7.5 a Dél-Amerikába tovább vándorolt ágtól eltekintve – a vörös emberek nem részesültek. 64:6.7 Az észak-amerikai törzsek legnagyobb szellemi vezetője Onamonalonton volt Kr.e. 63000 évvel. 70:5.7 A vörös embereknek gyakran volt kétféle vezetőjük. A békefőnökök (sachemek), akik bírák és tanítók is voltak, valamint az örökölt tisztséget betöltő harcifőnökök. 71:1.7 A vörös emberek az „anyajogú családhoz kötődtek és az unokatestvéri öröklést gyakorolták.” 71:1.10 A foglyaikat vagy befogadták, vagy megölték. 71:1.3 Az államiság szervezettségét soha nem érték el. Az államhoz legközelebb álló, hat nemzet alkotta törzsszövetséget az irokézek hozták létre. Azonban e csoportosulás nem rendelkezett az „állami lét (nemzetállam) feltételei”-vel, 71:1.12 bár demokratikusak voltak és a kormányuk is jó volt. 84:2.2 A fejlődőképes irokézek az anyaközpontú család fennmaradása következtében nem hoztak létre államot Észak-Amerikában. 90:4.7 A vörös emberek különösen tisztelték a gyógyhatású növényeket. A földből kihúzott növény gyökere helyére mindig cseppentettek egy csepp vért.

 

„W”