Jelenlegi hely

URANTIA hírlevél 2018/6

Szerző:

Tárgykör:

Keletkezés éve:

Nyelv:

URANTIA hírlevél 2018/6

(Newsletter Vol. 4 Issue 6)

[Az illusztrációhoz felhasznált kép forrása: istockphoto.com]

 

TARTALOMJEGYZÉK / In This Issue:


 

Szerkesztői előszó / Newsletter Editorial

Szerző / Author: Cseh Gábor

Az Urantia könyv olvasóinak szóló hírlevelek sorában a jelen hírmondó rendhagyó, mert nem periodika, hanem tematikus szám. E hírlevél tárgyát az eugenika képezi.

Eugenika alatt leegyszerűsítve az a tudományterület értendő, amely valamely faj veleszületett sajátosságainak javításával foglalkozik. Más szemléletben – és nem kevésbé pontatlan megfogalmazásban – az eugenika vagy eugenetika olyan társadalomfilozófiai irányzat, mely az ember öröklődő testi és értelmi tulajdonságainak javítása érdekében végzett beavatkozásokat hirdeti [wikipedia].

A témaválasztás számos kérdést vet fel. Ugyan miért kell beszélni róla? És ha már beszélünk róla, akkor azt milyen keretek között és megkötések mellett tehetjük? Ha pedig az kereteket és a megkötéseket megállapítottuk, akkor célszerű kijelölni az úti célt és a bejárandó utat. Ez a hírlevél a fenti kérdésekkel foglalkozó írásokból válogat egy csokorra valót.

Az előző hírlevélben (2018/5) a faji kozmológiáról szóló írás szerzője, Charles L. Olivea a faj fogalmát járta körül. A fajra úgy is tekint, mint a fejlődőképes emberi civilizációhoz szükséges biológiai alapok egyik fontos alkotóelemére. Noha minden emberfajta számos biológiai tényezőben megegyezik, mégis vannak lényeges faji különbségek is az emberi fajnál közös biológiai lepel alatt. A fokozatosan fejlődő emberi társadalommal kapcsolatos egyik alapvető megállapítása az, hogy a mentális képességek nélkülözhetetlen előfeltételei az emberi fejlődésnek. Más szóval a kulturális fejlődés részben függ az adott népesség genetikai minőségétől (és persze a kultúra „helyétől és helyzetétől” is). Ezzel összefüggésben vizsgálja az Istenségek és a halandó fajok közötti párhuzamokat, az emberfajták természetét, a faji érzékelésben megmutatkozó különbségeket, valamint a biológiai funkció és szellemi érték viszonyát.

E hírlevélben két azonos című, de eltérő szerzőségű és szemléletű írás is foglalkozik a faj és az Urantia könyv kapcsolatával. James H. Perry szerint az Urantia könyv megadja a faji kapcsolatok problémájának eredetével kapcsolatban hiányzó ismereteket és a megoldás mibenlétével kapcsolatos távlatokat is vázolja. Perry felhívja a figyelmet arra, hogy ha meg szeretnénk érteni a korunk jelenlegi faji problémáit és ehhez tekintetbe vesszük az Urantiának az evolúciós fajtákkal kapcsolatos kijelentéseit, akkor mindig szem előtt kell tartanunk azt, hogy olyan eredményekből kell kiindulnunk, melyek nem az isteni tervből következtek. A faji probléma megoldása kapcsán azon véleményének ad hangot, hogy az emberfajták végül összekeverednek, és csak egy emberfajta lesz majd; de addig figyelnünk kell arra, hogy a különböző értelmi és szellemi képességgel rendelkező különféle emberfajták kialakulását milyen okokkal magyarázzák az Urantia könyv szerzői. Azonos című írásában Earlene Green rámutat arra, hogy ha valaki csak egy adott tárgykörre (pl. az emberfajtákra) összpontosít és közben nem foglalkozik azzal, hogy az a téma miként és miért illeszkedik az Urantia könyv teljes tárgykörébe, akkor előfordulhat, hogy a józan gondolkodásból fölöslegesen átlép az érzelmek területére. A tárgyilagosság hiányának legyőzéséhez, valamint a könyvnek, a környezethez és a világegyetemhez fűződő viszonyunk a megértéséhez segítségképpen javasolja a következő szempontok figyelembevételét: a könyv felépítése egyfajta értelmezési alapként; az Isten célja a hat [ősi] színes evolúciós emberfajtával; az időtényező szerepe a hat evolúciós emberfajta esetében; a Bolygóherceg lázadása, valamint Ádám és Éva vétke; a Legfelsőbb Lény szerepének megértése, valamint a hozzá fűződő viszonyunk.

A fajnemesítés kényes témája címmel készült írásában Bucholcz Ferenc igyekszik körüljárni az emberi faj nemesítésével kapcsolatos felvetéseket az Urantia kinyilatkoztatás alapján, abból kiindulva, hogy egyszer az emberiség tudatosan fog a fajának nemesítésére törekedni társadalmi szinten is. A fajnemesítést – az Isten Atyaságát és az emberek testvériségét megélve – véleménye szerint úgy is meg lehet valósítani a bolygónk jövőjében, hogy a szaporodásban korlátozott egyének, e visszafogottságukra olyan ajándékként tekintsenek, mellyel hozzájárulnak az emberi faj fejlesztéséhez. Azonban a jövő emberisége csak akkor fog majd hozzá a saját faja tudatos, mindenkit érintő nemesítéséhez, amikor elkezdi érezni az abból fakadó hátrányt, hogy nem teszi ezt. Leszögezi, hogy az emberi faj nemesítésének vannak értelmi, bölcseleti, mindenségrendi és szellemi szempontjai, azonban ezeknek mára csak a békés érvényesítése valósulhat meg a bolygónkon. A cikk sorra veszi azokat a közösségi és egyéni előnyöket is, amelyek az emberi faj tudatos nemesítésétől várhatók.

Az eugenikával kapcsolatos civilizált vita útjában álló akadály lebontásáról szóló írásból kiderül, hogy a téma említése két vészcsengőt is megszólaltat a kortársaink elméjében. Az első vészcsengőt azért, mert úgy érzékelik, hogy támadás éri az egyenlőség eszméjét. Az egyenlőség a korunk politikai álvallásának – a russzóizmusnak – a legfőbb értéke. A vészcsengő bölcseleti téren is megszólal. A világiasság által áhított abszolút értéksemlegesség rossz néven veszi azt a következményt, hogy a bármi jobb, mint a bármi más. A vészcsengő mindkét aspektusa (a genetikai egyenlőtlenség és az értékek egyenlőtlensége) az értékek alá-fölérendeltségét vonja maga után, olyasmit, amit az egyenlősdi elvet követők nem tudnak elfogadni. De ahhoz, hogy az eugenikáról – vagy az emberi természetet érintő bármely egyéb témáról – beszélni kezdhessünk, meg kell szabadulnunk az ideológiai kényszerzubbonyoktól. A szerző alaptétele, hogy az emberi viselkedés eredetét és kiváltó okait három csoportja sorolhatjuk: környezeti hatás, öröklött sajátságok és szellemi önazonosság. Ez utóbbiról, vagyis a spiritualitásról és annak kreatív szabadságot adó rejtélyes hajtóerejéről méltánytalanul kevés szó esik; a vitákat rendre a környezeti meghatározottság hívei és a genetikai alapú determinizmus hívei közötti szembenállás határozza meg.

A genetikai szabályozás és a lépésenkénti társadalomjavítás etikája című írásában Charles L. Olivea amellett érvel, hogy a társadalomnak ki kell dolgoznia egy olyan magasrendű etikát, melynek alapját a Jézus vallásában hangsúlyozott egyenlő alapállás szellemi tantétele képezi. Abban a tágabb értelemben, amint az az Urantia könyvből megismerhető isteni kinyilatkoztatásból kitűnik, a magasabb etikai érzéket Olivea fair playnek nevezi, az egyenlő alapállás tantételének mintegy kiegészítéseként. A fair play tantételét úgy határozza meg, mint olyan viselkedésmód, melyre az önuralom gyakorlása, a kellő visszafogottság mutatása, valamint a többi egyén és a társadalom egésze iránti kellő tisztelet kinyilvánítása jellemez.

Charles Montgomery az Etikus eugenika: egy szerény javaslat a 21. századnak című írásában arra hívja fel a figyelmet, hogy bár az eugenika kifejezés csak egyszer fordul elő az Urantia könyvben (az angol eredetiben „eugenics” formában, a magyar fordításban „a szaporodás egészségtana” alakban a 111:4.4 bekezdésben), mintegy kéttucatnyi olyan kijelentést találhatunk a szövegben, amely azt sugallja, hogy el kellene kezdenünk komolyan foglalkozni az eugenikával ezen a bolygón. Írásában amellett áll ki, hogy az emberiségnek változtatnia kell azon, hogy megadjuk a szülőknek a szabad szaporodás jogát, tekintet nélkül a születendő gyermek jólétére. A gyermek jogainak szem előtt tartásával indokolja a szülővé válás engedélyezési rendszerének fontolóra vételét.

Paul Premsagar az Eugenika és az Urantia könyv: egy másik nézőpont című írásához központi gondolatként azt a tételt választotta, hogy a szellemi természet nincs összefüggésben a magasabb rendű intelligenciával. Egy sor fontos kérdést jár körül: Van-e szerepünk nekünk, egyéneknek abban, hogy javítsuk azok jellemét, akiket az Urantia könyv nemkívánatosnak tart? Ha van ilyen kötelezettségünk, akkor miként tegyünk eleget? Vajon a gének is felelősek egyesek nemkívánatos viselkedéséért, és ha igen, akkor milyen mértékben? Milyen hatással vannak az emberi lények egészségére? Mi a kapcsolatuk az erkölcshöz és a bűnözéshez? Végül az Urantia könyv tanításainak tükrében azt vizsgálja, hogy mit lehet tenni etikusan és morálisan az előttünk álló problémák kezelése terén.

Ez a válogatás aligha képes átfogó képet adni a fajegészségtan problémaköréről. És mivel a világban zajló események előbb-utóbb kikényszerítik a szemléletváltozást, ebből következően várhatóan lesz folytatása a témának.


 

Faj és az Urantia könyv (1) / Race and The Urantia Book

Szerző / Author: James H. Perry

A faji kapcsolatokat sok probléma terheli a mai világban. Az Egyesült Államokban törekednek is a faji kapcsolatok rendezésére és arra, hogy némiképpen ellentételezzék a múltbéli igazságtalanságokat. Ezek az erőfeszítések valamennyire sikeresek ugyan, de még sok a tennivaló. Egészében véve sok társadalmi és gazdasági nehézségünk vezethető vissza a faji kapcsolatokra. Az élettér-minták, a közlekedési minták, a munkahely-választás és az iskolai problémák mind visszavezethetők a faji diszharmóniára. A társadalmi mintákat és interakciókat nagyobbrészt faji sajátosságok határozzák meg.

Az Egyesült Államokban első helyen a fehér és a fekete fajta közötti konfliktus említhető, bár a spanyolajkú és az ázsiai kisebbségek is kiveszik a részüket a faji diszharmónia problematikájából. Az elsődleges társadalmi feltételezés az, hogy az emberfajták nem egyenlők. Egészen a legutóbbi időkig az emberfajtákat jogi mechanizmusok választották el egymástól. Ma már a jogszabályi változásokból kifolyólag főként gazdasági, kulturális és társadalmi tényezők szerint történik meg az elkülönülés.

Vannak kivételek is: az intellektuális, szociális és gazdasági szempontból jobbnak minősülő kisebbségek minden szinten fokozatosan integrálódnak a társadalom szervezetébe. Ez a pillanatnyi helyzet az USA-beli faji problémák terén. Minden megfontolt személy tudja, hogy van faji probléma ebben az országban. A legtöbbünknek azonban semmit sem tud e probléma eredetéről, illetve a megoldás mibenlétéről.

Az Urantia könyv megadja a probléma eredetével kapcsolatban hiányzó ismereteket és a megoldás mibenlétével kapcsolatos távlatokat is vázolja. „Még az embernek az urantiai élőlénytani fejlődése terén is súlyos ellenérvek hozhatók fel azon megközelítés ellen, mely kizárólagosan történeti úton akarja magyarázni az ember mai helyzetét és jelenlegi nehézségeit. Bármely valós kérdéskör – legyen az emberi vagy isteni, földi vagy mindenségrendi – helyes megközelítése kizárólag a világegyetemi valóság három szakasza közötti összefüggések teljes körű és elfogulatlan tanulmányozásával lehetséges: e szakaszok pedig az eredet, a történelem és a beteljesülés. E három tapasztalásban kibontakozó valóság helyes megértése szolgáltat alapot a jelen helyzet bölcs értékeléséhez.” (19:1.6) Még egy tartós megoldást is fel tud mutatni, mivel a probléma megoldásához igénybe vehető bölcsesség és tapasztalat forrásából meríthetett.

Tovább / Read more

 


 

Faj és az Urantia könyv (2) / Race and The Urantia Book

Szerző / Author: Earlene Green

1979

Nemrégiben eszembe jutottak azok a nehéz idők, amikor az Urantia könyv olvasása során az emberfajtákkal foglalkozó részekhez értem. Az egyik barátnőmnek kölcsönadtam egy kötetet. Egy-két hét múltán azzal hívott fel, hogy bárki írta is a 64. írást, előítéletes volt. Nekem is ugyanilyen érzéseim voltak az első olvasás alkalmával.

Felötlött bennem az is, hogy csak hét fekete felnőtt vett részt az 1978-as wisconsini konferencián. E két esemény alapján úgy éreztem, hogy ha azt szeretnénk, hogy több fekete vegye hasznát az Urantia könyv tanításainak, akkor talán őket is olyan körültekintően kellene végigvezetni a könyv egyes részeim, ahogy az az én esetemben is történt.

Ahhoz, hogy objektív képet kapjak a feketéknek az Urantia könyvhöz fűződő viszonyáról, többször is elolvastam az 51., 52. és 64. írást. Erre azt követően került sor, hogy egyszer már végigolvastam a könyvet és éppen a háromnegyedénél tartottam a másodjára való olvasásban. Ha valaki csak egy adott tárgykörre (pl. az emberfajtákra) összpontosít és közben nem foglalkozik azzal, hogy az a téma miként és miért illeszkedik a könyv teljes tárgykörébe, akkor előfordulhat, hogy a józan gondolkodásból fölöslegesen átlép az érzelmek területére. Amikor először olvastam a könyvet, X-szel jelöltem azokat a bekezdéseket, amelyekkel valamilyen gondom volt. Most viszont, miután már egy ideje tanulmányozom a könyvet, úgy érzem, hogy az eredeti meglátásaimból hiányzott a józan gondolkodás. Remélem, hogy az itt közzétett megállapításaimmal segíteni tudok ezen írások feldolgozásában azoknak, akik komolyan érdeklődnek a könyv iránt, de elsőre bántónak találják ezeket a részeket.

Tovább / Read more

 


 

A fajnemesítés kényes témája / The Sensitive Issue of Race Improvement

Szerző / Author: Bucholcz Ferenc

Valamikor a jövőben, amikor már régen világkormány fog működni az emberek bizalmából, napirendre fog kerülni az emberi faj nemesítésének kérdése is. Szükség lesz erre, ha nem akarunk hátrányba kerülni más evolúciós bolygók fejlett lakóihoz képest, s ha eléggé szeretjük a saját fajunkat, igent fogunk mondani az emberiségre váró, még ki nem bontott fejlődési lehetőségekre, az értelmesebb, jobb szellemi felfogóképességgel bíró, életerősebb emberi egyedek jövőbeli társadalmaira.

Viszonylag még kevés tapasztalatunk van a megbízható, embereket szolgáló vezetőkkel kapcsolatban, de szükségszerű, hogy egyre inkább legyenek ilyen tapasztalataink. A fajnemesítés olyan feladat, amely csak a bizalom és az együttműködés légkörében valósítható meg a bolygónkon.

„Mivel az ádámi módszer nem volt képes faji összhangot elérni, ezért most nektek kell rendeznetek a fajnemesítés terén kialakult bolygó helyzetet az alkalmazkodás és a szabályozás egyéb, főként emberi módszerei révén.” (51:5.7) – közlik a kinyilatkoztatók.

Úgy néz ki, hogy nem csak életkísérleti, hanem társadalom kísérleti bolygó is lettünk a történelmünk okán.

Ebben az írásban arra teszek kísérletet, hogy megértsem az emberi faj nemesítésével kapcsolatos felvetéseket az Urantia kinyilatkoztatás alapján, függetlenül attól, hogy miként valósul meg. Mert, hogy egyszer az emberiség tudatosan fog a fajának nemesítésére törekedni társadalmi szinten is, az bizonyos.

Tovább / Read more

 


 

Az eugenikával kapcsolatos civilizált vita útjában álló akadály lebontásáról / On Removing the Barrier to a Civilized Discussion of Eugenics

Szerző / Author: Stephen Finnie

Ahhoz, hogy az eugenikáról – vagy az emberi természetet érintő bármely egyéb témáról – beszélni kezdhessünk, meg kell szabadulnunk az ideológiai kényszerzubbonyoktól. Korunkban az ember nem vitatkozhat szabadon az eugenika érdemeiről, mert arra kényszerül, hogy általában egy értékrendszer vállalásának érdemeiről vitázzon. Akik az öröklődésről és a kultúráról szeretnének vitázni, azok ugyanabban a helyzetben találják magukat, mint azok, akik vallási kérdéseket tárgyalnak: olyan mentalitással kényszerülnek vitába szállni, mely elvben szemben áll magával az objektíve valós értékeknek az eszméjével.

Az eugenika – azzal az alaptételével, hogy nincs genetikai egyenlőség és hogy kívánatos lenne arra ösztönözni egyeseket, hogy szaporodjanak, másokat pedig hogy tartózkodjanak tőle – két vészcsengőt is megszólaltat a kortársaink elméjében. Az első vészcsengőt azért, mert úgy érzékelik, hogy támadás éri az egyenlőség eszméjét. Az egyenlőség a korunk politikai álvallásának – a russzóizmusnak – a legfőbb értéke.

A vészcsengő bölcseleti téren is megszólal. A világiasság által áhított abszolút értéksemlegesség rossz néven veszi azt a következményt, hogy a bármi jobb, mint a bármi más. A vészcsengő mindkét aspektusa (a genetikai egyenlőtlenség és az értékek egyenlőtlensége) az értékek alá-fölérendeltségét vonja maga után, olyasmit, amit az egyenlősdi elvet követők nem tudnak elfogadni.

Az eugenika kérdésének szabad és nyitott vitáját akadályozza a Rousseau-féle egyenlősdi ideológia, mely meghatározza a közbeszédet és igyekszik megakadályozni az emberek közötti különbségek bármiféle vizsgálatát. A vita elfojtását persze segíti a nácizmus rémtetteivel kapcsolatos ellenérzés is, mely elbitorolta az eugenika címkéjét és így rossz hírbe hozta (ld. az antiszemitizmussal kapcsolatos utóiratot).

A Rousseau-féle ideológia követője figyelmen kívül hagyja az örökletes tényezőket, kizárólag a környezeti tényezők hatásában, valamint abban hisz, hogy a külső erők felvilágosult alkalmazásával a népességbe sulykolható a politikailag korrekt viselkedés. Az egycélú ideológiáktól és az azokból következő zsarnokságtól való elszakadás egyetlen módja annak felismerése, hogy mind az öröklődés, mind a környezet fontos oksági tényező, és hogy van egy harmadik elem is, melyre nem hat az öröklődés és a környezet lehetőségét tekintve determinisztikus uralma. Ebben az írásban ezzel a harmadik elemmel foglalkozunk a későbbiekben.

Tovább / Read more

 


 

A genetikai szabályozás és a lépésenkénti társadalomjavítás etikája / The Ethics of Genetic Control and Social Engineering

Szerző / Author: Charles Laurence Olivea

A genetikai szabályozás és a lépésenkénti társadalomjavítás („social engineering”) tárgyköreit övező etikai feszültség lényegében a realizmus és az idealizmus olyasféle összevetéséből ered, hogy mi van és minek kellene lennie. Őszintén szólva a tudomány hatalmának szabályozása, illetve a társadalmi viselkedés jobbítása az „akaratlan következmények” törvénye miatt részben valóság, részben mítosz. Mindazonáltal a problémáinkkal minden képességünket és erőforrásunkat mozgósítva kell foglalkoznunk. A modern társadalomnak élesebb szellemi érzékre és nemesebb etikai viselkedésre van szüksége ahhoz, hogy az alapvető, hosszú távú érdekeit megfelelően alakíthassa.

Sokan reménykedünk abban, hogy a tényleges és az eszményi közötti különbség fokozatosan áthidalható lesz az Urantia könyv tanításainak elterjedésén keresztül.

A fokozatos civilizációs fejlődés rendeltetési céljának elérése forog kockán.

A probléma lényegére világít rá ez a kérdés: ki alkalmas arra, hogy gyerekei legyenek? Ennek a kérdésnek messzemenő biológiai és társadalmi következményei vannak az egyénekre és a társadalomra nézve. A modern világon egyre nagyobb a nyomás abba az irányba, hogy ne csak szabályozza az emberi népesség növekedését, hanem értékelje is annak a népességnek a jelenlegi és a jövőbeli minőségét.

Nézzük a következő szempontokat: (1) Az Urantia könyv felhívja a figyelmet arra, hogy az elmúlt 150 évben nagyobb mértékben keveredtek egymással a különböző emberfajták és etnikai csoportok, mint a megelőző évezredek alatt. (82:6.8) (Az időkeret a könyv írásának időpontjától a mai korba helyezve.) (2) A világ népessége a 20. században megkétszereződött. (3) Úgy tűnik, hogy a biológia fejlődésének élvonalába tartozó humán genom projekt új távlatot nyit a tudomány előtt ahhoz, hogy miként viszonyuljon az egészség és a betegség kérdéséhez, valamint hogy az emberek rendelkezésére bocsássa azt a tudást, amit a genetikai sajátságok szelektálásához szükségesnek látnak. (4) A házasságra és a családra – a családi életre – az anyagi hatalommal csúcsra járatott civilizáció kibírhatatlan terhe nehezül. (5) Martin Luther King rámutatott, hogy a tudomány és a technológia az egész világot szomszédsággá változtatta; azonban az etika és a vallás ez ideig még nem tudta összekovácsolni ezt a szomszédságot.

Tovább / Read more

 


 

Etikus eugenika: egy szerény javaslat a 21. századnak / Ethical Eugenics: A Modest Proposal for the 21st Century

Szerző / Author: Charles Montgomery

Eugenika alatt az a tudományterület értendő, amely valamely faj veleszületett sajátosságainak javításával foglalkozik (The New Webster Encyclopedic Dictionary, 1971).

Az Urantia könyv az eugenika művelésére bátorít minket. Bár az eugenika kifejezés csak egyszer fordul elő az Urantia könyvben (az angol eredetiben „eugenics” formában, a magyar fordításban „a szaporodás egészségtana” alakban a 111:4.4 bekezdésben), mintegy kéttucatnyi olyan kijelentést találhatunk a szövegben, amely azt sugallja, hogy el kellene kezdenünk komolyan foglalkozni az eugenikával ezen a bolygón. „A visszamaradottak korlátozatlan sokasodása, mely a nemesebbek folyamatosan csökkenő mértékű szaporodásával jár együtt, biztosan a művelt és polgárosodott társadalom öngyilkosságához vezet.” (79:2.7) Vannak, akikben felmerül a kérdés, hogy vajon az Urantia könyv pusztán azért hangsúlyozza-e az eugenikát, hogy kapcsolódjon a könyv megírásának időpontjában divatos irányzathoz, és vajon még ma is időszerű-e a kérdés. Mások biztosak abban, hogy a szerzők szándéka szerint a téma még ma is aktualitás. Az emberek által gyakran feltett kérdések között az egyik első az, hogy „Ki fog itt Istent játszani?”, illetve „Ki fogja eldönteni, hogy ki szaporodhat?” Ez nagyon összetett problémakör, az Urantia könyv is elismeri: „Az ilyen ellentmondást nem tűrő program végrehajtásának nehézsége az Urantián abban áll, hogy nincsenek szakértő bírák, akik dönthetnének a világotok emberfajtáiba tartozó egyedek élőlénytani alkalmasságáról vagy alkalmatlanságáról.” (51:4.8) Viszont a könyv szerint a probléma nem kezelhetetlen, ugyanis a szöveg így folytatódik: „Ettől az akadálytól eltekintve úgy tűnik, hogy nektek kell tudnotok megállapodásra jutni a kifejezetten alkalmatlan, fogyatékos, elfajzott és közösségellenes vérvonalakat képviselők élőlénytani közösségből való kizárásáról.” (51:4.8)

Tovább / Read more

 


 

Eugenika és az Urantia könyv: egy másik nézőpont / Eugenics and The Urantia Book: Another Perspective

Szerző / Author: Paul Premsagar

„Az ember felemelkedésének története a tengeri moszattól a földi teremtésrész urának szintjére valóban az élőlénytani küzdelemről és az elme túléléséről szóló regény. Az ember legelső ősei úgyszólván a tengerfenék sara és iszapja voltak (…) azokban a vizekben, amelyekben az élethordozók elhelyezték a három független életmintát az Urantián.” (65.2.1) A szerény eredete ellenére az Isten örökkévaló terve az emberrel az, hogy méltó státusra emelje az Egyetemes Atya Paradicsomában, és ott megjelenhessen az Isten színe előtt.

Attól kezdve, hogy az ember megjelenik egy bolygón, egészen addig, hogy a bolygó eljut a fény és élet korába, sok korszaknak kell eltelnie. E hosszú időtartam alatt két isteni eredetű vezetője is van a bolygónak, mégpedig a Bolygóherceg, valamint az Anyagi Fiú és Leány. Ha az események a szokványos mederben zajlanak, akkor ezek a nemes lények kialakítják az ember felemelkedésére vonatkozó terveket a közel állati létszintről egészen az Istent ismerő személy szintjéig. A Bolygóhercegnek és az Anyagi Fiúnak megvan a hatalma ahhoz, hogy egységet teremtsen a bolygó különböző népei között és uralkodjon a bolygó lakosainak biológiai egészsége fölött, illetve más területeken is.

Az Urantiát, mely az egész Nebadon érzelmi kegyhelye, kettős szerencsétlenség érte annyiban, hogy a Bolygóherceg fellázadt, az Anyagi Fiú pedig vétkezett. Így aztán a bolygónk szabálytalan fejlődési utat jár be. Ha a bolygónk nem szenvedte volna el ezeket a katasztrófákat, akkor még most is jelen lenne világunkon a Bolygóherceg és az Anyagi Fiú is; de amint tapasztaljuk, nincsenek jelen.

Az Urantia annyiban különleges a helyi világegyetemben, hogy maga a Teremtő Fiú testesült meg itt, majd pedig a halála és feltámadása után kiárasztotta az Igazság Szellemét és elküldte a Gondolatigazítókat, hogy az egészséges elméjű egyénekbe költözzenek. Valószínűleg sok más bolygó is van a helyi világegyetemben, ahol sor kerülhetett az alászállói Avonal Fiak rendjébe tartozó lény megtestesülésére és az Igazság Szellemének ezt követő elküldésére.

Az Urantia emberi faj nemesítésének a szaporodás szelektív módszerei révén való kivitelezése során három tényezőt is szem előtt kell tartani: (1) a bolygónkra eredetileg kiküldött mennyei vezetők, nevezetesen a Bolygóherceg, valamint az Anyagi Fiú és Leány távolléte; (2) a Pünkösd, melynek alkalmával sor került az Igazság Szellemének elküldésére a tiszta szívűek segítése érdekében; és (3) a Gondolatigazítók, melyek ott lakoznak minden egészséges elmével rendelkező férfiban és nőben.

Van egy másik fontos szempont is, melyről nem feledkezhetünk meg az emberi faj nemesítésének tervezésekor. Az embernek van (a lehetőségét tekintve) halhatatlan lelke is – „(…) mely közös sarja az Isten megismerésére törekedő emberi akarat által uralt segédelmének és annak az entitásnak, amely az elmével munkakapcsolatban álló világegyetemi szellemi erőket az ellenőrzése alatt tartja, vagyis a teremtésösszesség Istene egy tényleges szilánkjának – a Titkos Nevelőnek.” (111:2.10) Az egyén szabad akarata, valamint a kifejlődő lelke az embert magasan az állatvilág fölé emeli, és az eugenika nevében történő bármiféle génmanipuláció mérlegelése során erre tekintettel kell lenni. Az Urantia könyv több helyen megemlíti, hogy az Isten nem avatkozik bele az emberi szabad akarat döntéseibe. Egyetlen emberi lénynek sincs joga ahhoz, hogy a szaporodás kérdésében másokat bármibe is belekényszerítsen.

Tovább / Read more

 


 

Hírlevelünk aktuális és korábbi számai elérhetők itt / The latest and former issues of our newsletter can be accessed here:

Hírleveleink / Actual and former issues of our newsletters